Petőfi Népe, 1990. szeptember (45. évfolyam, 205-229. szám)
1990-09-24 / 224. szám
4 • PETŐFI NÉPE t 1990. szeptember 24. Rajthelyzetben az Agrikon Gyártani akarnak kisgépet és nagyüzemi berendezéseket A mezőgazdaság jelenlegi válságos helyzetét a mezőgazdasági gépipar is érzékeli. A piac úgyszólván pang, s miután tisztázatlanok a tulajdonviszonyok, sem a nagyüzemek, sem az egyéni termelők nem költenek gépekre, berendezésekre. Teszik ezt annak ellenére, hogy itt van a vetés ideje, de mindenki vár — akár tele van a bukszája, akár üres — a döntésre. Ez főként a mezőgazdaságot ellátó gépipar számára kínos, hiszen a gépek előállításához szükséges anyagok, szerszámok, gépek beszerzéséről már most — vagy talán már előbb? — kell ' gondoskodnia. Mindezt dr. Kuczik István, az Agrikon vezérigazgatója állapította meg, araikor a vállalat idei taktikájának, illetve jövő évi terveinek felvázolására kértük. — Véleményem szerint a tulajdonviszonyok tisztázását követően még sokáig együtt él a nagyüzem, a farmergazdaság és a kistermelés, s hogy melyik lesz túlsúlyban, azt az élet dönti el. Erre azonban nem várhatunk, ezért a termeléshez szükséges gépi feltételeket kell mihamarabb kialakítani, nemcsak itthon, hanem külföldön — Kelet- Európában is —, hiszen ott is hasonlóak a gondok. Mi szovjetpiac-orientáltak voltunk, számunkra az is fontos, hogy ott milyen mezőgazdasági tulajdon- viszonyok alakulnak ki. A tenniakarás készsége természetesen megvan a vállalatban, a vezetőkben, a munkásokban, s ezért már néhány kisebb méretű talajmegmunkáló gépet készítettek, s bemutatták ezeket az Országos Mezőgazdasági és Élelmiszer-ipari Kiállításon. Céljuk ezzel természetesen az volt, hogy a szűkülő hazai piaci igényeknek megfelelő gépek szintentartó fejlesztésén túl a nyugat-európai piacok igényeinek is megfelelő konstrukciókat hozzanak létre, s egyben megteremtsék a hazai farmergazdaságok talajmű- velőgép-családját is. — Főként olyan alacsonyabb árú gépekkel rukkoltunk elő, amelyeket; a farmergazdaságok is megvásárolnakxNagy sikert aratott az Agrokom„.birWipi gépüi^,^il„úípéteí;lpl 4 2,8 méter kaszélességű rugós kapa és a nagy állíthatóságé, kétsoros törőhengerrel kombinált magágykészítő, a kenőrendszerű gyomirtó gép és egy újfajta kulti- vátor, de a nagyüzemek számára is mutatunk be magágykészitő gépeket. Kisgépeink nem drágák, 40—100 ezer forint között mozognak, ám a traktorok, amelyekhez ezeket az erőgépeket csatlakoztatni lehet, meglehetősen borsos árúak. A nyugati — olasz, nyugatnémet, francia, svéd — 20-40 lóerős erőgépek 1 miihón felüliek, míg a szovjet, • 40-60 lóerős MTZ-k — amelyeket a Vásáron á helyszínen megvettek —- 370 ezer forintba kerültek. Úgy informáltak bennünket, ha jövőre áttérünk a dollárelszámolásra, az MTZ-traktorok ára 7-sOO ezer forint lesz. Elgondolkodtató—s ez már az újságíró véleménye —, hogy a 20-70 hektárral rendelkező, azt megművelő gazdáknak milyen erőgépet érdemes vásárolniuk. Az egyértelmű, hogy az olcsóbbat, azt, amelyhez alkatrész is beszerezhető, s amely közismerten sokat kibír, nyúzható, vagyis az MTZ-t érdemes beszerezni. Már cSak azért is, mert jó néhány magángazda korábban vásárolt is ilyen erőgépet, amelyhez az Agrikonban gyártott munkagépek könnyen csatlakoztathatók. — A fejlesztéssel természetesen nem álltunk le — folytatta a vezérigazgató-—, csupán kisebb méretekben gondolkozunk a tárolástechnológiában. Apróbb méretű tartályok, keverőberendezések, gyümölcs- és zöldségfeldolgozásban használátos kisgépek előállításán törik fejüket a szakemberek. Az nyilvánvaló, hogy váltani kell, de ebben az esetben is visszahúzó erő a tisztázatlan birtokviszony, ugyanis a gépek, berendezések méretezését így még a tervező sem tudja. A vállalat — a korábbiakhoz képest -— szép fejlődést ért el a nyugati külpiacokon. A múlt évben mindössze 380, az idén év végére már 700 niillió forint lesz az exportbevétele. Főként az NSZK-ba, Törökországba, Marokkóba küldték termékeiket, ám félmilliárd körül lesz a Szovjetunióba és a „demokratikus”‘"országokba eljuttatott késztermékek ára. Ez, nem éri el a két év előtti export egyharmadáf. — Nem ismerjük a jövőt, hogy milyen termékeket, milyen feltételek mellett és mennyiért kell szállítani, de már meg kellene rendelni ezekhez az anyagot. Nagyon örülnék, ha az év végéig szerződést sikerülne kötni a szovjet partnerrel, hiszen hatalmas a felvevőpiac, kár lenne feladni a jó üzleti kapcsolatokat. Főként konzervipari berendezések szállítását igénylik, mintegy 1,2 milliárd forint értékben az idei 400 millióval szemben. Berendezéseinkkel elégedettek, ezért nagyon szeretnénk, ha létrejönne a megállapodás. A nyugati piacot azért nem említem, mert ott nincsenek különösebb gondjaink. Az Agrikon az év első felét nullával zárta, de a vezérigazgató szerint ez is eredmény. Ez igaz is, ha figyelembe vesszük, hogy az ország többi hasonló vállalata, az első fél évben ráfizetéses volt. Az év végére 30-40 milliós nyereséget prognosztizálnak sr pénzügyi szakemberek,, s miután nincsenek finanszírozási nehézségeik, ez már az igazi flpötJeli'tmff tatja. —A jövő év első negyede lesz a mélypont, akkor lesznek igazán gondjaink, de miután előre látjuk, igyekszünk ezt levezetni. Az Agrikon starthelyzetben van, próbálunk megfelelni az új igényeknek, a farmergazdaság, a kisüzemek elvárásainak, ugyanakkor továbbfejlesztjük hagyományos termékeinket, s szeretnénk piacot teremteni. Bevallom, ez a legnehezebb feladat, hisz a belföldi piac egyre szűkül, egyre fizetésképtelenebb, a külföldi, főleg a kelet-európai piacon pedig az államközi kapcsola- • tok normalizálása, az ottani piacgazdaság kialakulása korlátoz bennünket. Nem a legjobb megfogalmazás, de úgy érzem, ezt az átmeneti állapotot; túl kell élni f., Gémes Gábor Beszél ön pár Iá ment? — Jónapokat kívánok innét az Országnak Házából. Napirenden a múlt században Honatyáink által föltett, de máig megválaszolatlan kérdés: legyen-e?! — Hogy mi legyen és micsodán, de főleg minek, arról a szakértőbizottságok folyamatosan tárgyalnak. — (Házelnök): Soronkívüli felszólalást kért dr. Ciánhidrogén Emil, Környezetgarázdálkodási Államtitkár! — (Államtitkár): Kedves Népviselő társaim, romák, rómaiak! Tisztelt Házinéni! Súlyos környezet- károsítások ügyében vagyok kénytelen idejüket rabolni. Kiderült ugyanis: felelőtlen elemek orrukon vagy szájukon át beszívják a levegőt tüdejükbe, s nem átallanak mérgező szénvegyületeket kilélegze- ni, károsítva mindannyiunk közös kincsét! — (Házelnök): Megkérem a T. Ellen-Szék-et, ne zavarja recsegésivei az Államtitkár Urat! Amennyiben fontos mondanivalója van, forduljon beadványával le és föl! (Taps). — (Államtitkár): Köszönöm Elnök Úr!... Szóval, nem lehet tovább tűrni. Miféle kultúrország, ahol az embereket, Ka meghaltak, akaratuk ellenére, megkérdezésük nélkül földbe ássák ?! Kérdem én, T. Ház, hová helyezzük el ólomhidroxilmetaszulfid- dal telt hordóinkat, ha minden helyet elfoglalnak? Mi lesz akkor jól visszafejtett vegyiparunkkal? Köszönöm, hogy lehallgatásra találtam!-— Kedves kettőt-látó nézőink, tévéhallgatóink, most húsz perc szünet következik, ezalatt tanúi lehetnek a nemESZEMpé sajtótájékoztatójának, ahol is az újságírók választ kaphatnak, miért nem kapnak választ! (Ott fogsz majd sírni, ahol a Párt szakad! címmel rövid kioktatásban is részesülhetünk ; — mikrofonpróba 1-2- ... számolni, sajnos nem tudok tovább, elromlott a zsebkomputerem!) I — A New Szexárder Czentünk Sincs napilap munkatársa vagyok. Igen tisztelt frakcióvezető Úr, hogyan vélekedik Ön botkormányunk eddigi működéséről? — Már vártam a kérdést. Ki kell bírnunk ezt a röpke százezer napot, s majdcsak lesz valahogy, Sok a megoldatlan probléma. Rengeteg választóm tette föl a kérdést: mi lesz az elmúlt rendszerben egyszerűen csak munkakerülőnek nevezett embercsoporttal? Mit fognak kerülni, mitől irtóznak ezután, ha nincs munkaalkalom ? Más dolog: egyes szerencsétlen tábornokok kénytelenek lesznek egyszerű palotáikból a kies Pasarétre költözni s ott nyomorogni!- — A Tegnapi Nap-tói jöttem. Mit szól a nemzetközi helyzet mostani alakulásához, különös tekin-’ tettel a velünk határos felebaráti Országokra? — Nehéz feladat előtt állunk, hogy egyes népekkel mégértessük végre: nincs területi követelesünk Önmagunkkal szeriben! Némely külországi történésztelének szerint nincs is helyünk a térképen! Dákó-elméletük szerint ők már a kőkörszakban a Duna-parton billiárdoztak, amikor^őseink még a Káma(szutra) partján gyakorolták a rablóhadjáratok és a rablóulti művészetét. Kultúrországhoz illő, tudományos módszerekkel kell felelnünk eme vádaskodásokra: mindez eleitölfpgva szemenszedett hülyeség. — El kell búcsúzzunk nézőinktől, a tájékoztató véget ért. Legközelebb holnap délelőtt jelentkezünk közvetítéssel, innét az elmegyógyintézetből, ahol is a betegek ismét Parlamentesdit fognak majd játszani. A viszontlátásra! Novák Béla Dénes ^<1SAJTÖPOSTA ^ ,NE KAPJON RENDEZÉSI JOGOT KECSKEMÉT!.. ” Utóhang a kutyakiállításról Forgalomzavaró parkolás Városunk egyetlen benzinkútjá- nak szomszédságában büfé működik, ámely nagyon kedvezőtlenül befolyásolja az utcabeli járműforgalmat. Miért? Mert a vendégei a gépkocsikat az úttest szélén parkolják, mégpedig oly módon, hogy mellettük alig tud elhaladni a másik autó. Néha annyi a kocsi errefelé, hogy az üzemanyagtöltő helyet sem lehet megközelíteni. Erre csak ráadás, hogy a környékbeli lakosok sem tudják mindig használni az udvarról az utcára nyíló kapujukat, mert annak tőszomszédságában is parkol egy jármű, melynek sofőré á vendéglőben van. A normális közlekedés ilyetén akadályozása már csak azért is érthetetlen, mert a büfé előtt ott a „Megállni tilos!” jelzésű tábla, amelyre azonban senki sem figyel. Sajnos, még a rendőrség sem, különbén aligha fordulnának elő ezek a tarthatatlan állapotok. Az itteni lakosok nevében ezúton fordulok a közlekedés megyei hatóságaihoz: teremtsenek végre rendet a szűkebb környezetünkben! Balogh Gergely, Tiszakécske Nyugat-Dunántúl egyik városából érkezett lapunkhoz minap e levél, amelyet nemcsak a feladója írt alá, hanem — úgymond, sorstársaként — egy budapesti lakos is. Mindketten kérték, hogy a nevüket és pontos címüket kezeljük bizalmasan. Ennek eleget téve bocsátjuk nyilvánosság elé soraikat: „Kutyák gazdijaiként régóta veszünk részt állatainkkal a kiállításokon. Legutóbb augusztus 26-án volt ilyen rendezvény Kecskeméten, ahol szintén megjelentünk: Sajnos, a csalódások sorozata ért ott bennünket, amelyekről s a történtek nyomán kialakult véleményünkről kötelességünknek tartjuk tájékoztatni a közvéleményt. Két darab, 4 hónapos, dober- mann fajtájú kutyánkat szándékoztuk eladni a helyszínen, ahová reggel fél 7 óra körül érkeztünk, az autósmozi felől. A pénztárnál 300 forintot kellett fizetnünk, melyről megkaptuk a 000052-es számú bizonylatot. Egy óra múlva találkoztunk a jegyellenőrrel, aki felvilágosított, hogy csak 200 forintba kerülhetett volna a belépőnk, hiszen a magasabb tarifa a 3 vagy több ebet kínálókra alkalmazandó. Mivel anyagilag megkárosítva éreztük magunkat, reklamáltunk az Ebtenyésztők Országos Egyesületének Kecskeméti Szervezeténél, ám a tisztviselő hölgy nem foglalkozott érdemben velünk. De még ezután következett a többi meglepetés! A kiállítás területére a szeméttel teli, mintegy fél kilométernyi szakaszon át lehetett eljutni, persze, csak gyalogosan. Szánalomra méltó látvány volt, hogy ezen érthetetlen intézkedés miatt az egyik tulajdonos szinte ingajáratban közlekedett a távoli bejárat és a kiállítási terület között, amíg mind a 10 kutyáját behozta. • A csalánosi parkerdőben lebonyolított .egész napi program végeztével bekopogtunk az információs sátorba, elmondva, hogy megkárosítottak minket. A lakonikus válasz ennyi volt: örüljünk, hogy itt lehettünk. Nos, a becsapás ténye, a velünk való bánásmód, a pénztári tarifa kifüggesztésének hiánya és a környezettel kapcsolatos rossz tapasztalat nemigen tölt el bennünket örömmel. Ezért is javasoljuk az illetékeseknek: kutyakiállításra ne kapjon rendezési jogot Kecskemét, míg nem tudja azt kellőképpen megszervezni és a zökkenőmentes részvétel feltételeit biztosítani!” Mikor jogosult o férj gyesre ? Az egyik tassi édesanya jelenleg gyermekgondozási segélyben részesül, tehát odahaza tartózkodik. Eközben érte olyan súlyos baleset, minek következtében meg kellett műteni a lábát. A kórházban úgynevezett fekvőgipszet kapott, ami azt jelenti: egyelőre járóképtelen, tehát a kisgyermekét -£gés annak három kiskorú testvérét — nem láthatja el. A férj természetesen azonnal átvette a családi teendőket, ám a gond az, hogy az ő betegállománya is rövidesen véget ér, s. akkor, mennie kell dolgozni. Helyette pedig seóki áenl tud gondoskodni a gyermekekről. A továbbiakról így beszélt olvasónk: "flir Hallottam, hogy hasonló esetben a kisgyermekeket ellátó másik házastárs táppénzre jogosult. A körzeti orvosom szerint ilyesmire nincs lehetőség. így hát el sem tudom képzelni, hogy a több hétig tartó mozgáskorlátozottságom idején mit csinálunk a gyermekeinkkel, vagyis napközben, míg az uram a munkahelyén dolgozik, ki ad reggelit és ki főz ebédet nekik ... Az egyedinek aligha minősíthető ügyben a megyei társadalombiztosítási igazgatóság vezetőjéhez, dr. Lapp Jenőhöz fordultunk, aki az alábbi felvilágosítást adta: —■ A hatályos jogszabályok értelmében egyidejűleg csak az egyik*szülő részesülhet gyesben, gyedben, illetve gyermekápolási táppénzben. Mivel a tassi anyuka még kapja a gyermekgondozási segélyt, ezért nem vehető a férje táppénzes állományba gyermekápolás címén. Ez utóbbit persze az a tény is kizárja, hogy a gondozásra szorulj gyermek nem beteg. A család gondja más módon oldható meg, A fiatalasszony a betegség idejére — az elsfinaptól a gyógyulásáig — igényeljen a munkáltatójától táppénzt, ugyanakkor kérje a céget, hogy a gyest ne folyósítsa. Ez utóbbirólkapott igazolást a férj mutassa be a saját munkahelyén, ahol őt a kérésére gyes» állományba veszik, feltéve, ha rendelkezik a megfelelő szolgálati idővel. Még elmondom: ha olvasójuk a gyermekgondozási segélyt már megkapta azon hónapra, amikor a baleset bekövetkezett, akkor is igényelheti betegsége napjától a táppénzt, hiszen a folyósítandó összegből egyszerűen le kell vonni a más jogcímen kifizetett és ugyanazon időszakra szóló ellátást. ÜZENJÜK „Anyagiak is döntőek” jeligére: Köztudomású, hogy a gyermek- gondozási díj napi összege a táppénz alapját képező naptári napi átlagkereset — mezőgazdasági szövetkezeti tag esetében a betegségi segély számításakor figyelembe vett részesedés naptári napi átlaga -é- hetvenöt, illetve hatvanöt százalékával egyenlő. Ez utóbbi, csökkent mértékű ellátás akkor jár az igénylőnek, ha nem rendelkezik legalább két év óta folyamatosan fennálló biztosítással, vagyis munkaviszonnyal. Fontos itt megjegyezni: a gyed napi összege nem lehet kevesebb a mindenkori öregségi nyugdíj harmincadrészénél. Ami pedig a konkrét kérdését illeti, nevezetesen, hogy a mostani gyes ideje alatti szülése után, vagy egy-két éves aktív munkavégzését követő szülése után kap-e több ellátást, erre a válasz csakis a régi és az új keresete adatainak ismeretében adható meg. Mi azt javasoljuk: az új terhesség vállalása előtt szakemberrel számíttassa ki a leendő második gyermekével kapcsolatos társadalombiztosítási juttatások várható összegét. Kovácsné Bene Piroskának, Kecskemétre: Sajnos, igaza van Önnék aljban, hogy a város közterületei (parkok, buszmegállók környéke stb.) szemetesek# Erre szinte ráadás a vandál púsztítók kezeinek nyomát jelző megrongált pad, virágtartó, derékba tört kisfa stb. látványa. E szomorú tények azt sejtetik, hogy a megyeszékhelyen nemcsak a társadalmi tulajdon tiszteletével vannak komoly gon? dók, hanem a közrenddel is. Abban reménykedünk, hogy a munkáját. rövidesen megkezdő helyi önkormányzati testület az első teendői közt hoz majd szigorú intézkedéseket a közvagyon védelméről s a köztisztaságról. „A Pofosz budapesti szervezetének 23 364-es számon nyilvántartott rendes tagja és kecskeméti rezidense” jeligére: Ön elégedetlenségét fejezi ki a tiszakécskei telekpanamák ügyében hozott enyhe ítéletek miatt, amelyek nem tartalmaznak vagyonelkobzást és kártérí- tésfi próbaidőre felfüggesztést azonban igen, ami a közkegyelem hatálya folytán máris letöltöttnek minősül. E döntést összehasonlítja az Ön 56-os cselekedeteivel kapcsolatos bírói ítélettel, amikor a katonai szolgálata közbeni rend- fenntartásért nemcsak börtönbüntetést kapott, hanem vagyonát is elkobozták. No comment „ősz” jeligére, Kunszállásra: Használt arany- és ezüsttárgyak felvásárlásával az ékszer-kereskedelmi egységek foglalkoznak, amelyek a lakóhelyéhez közeli Kiskunfélegyházán és Kecskeméten is megtalálhatók. Hogy az ilyetén adásvételnél a volt tulajdonost ne érje kellemetlen meglepetés, célszerű, ha az ékszereket előzőleg felértékelteti hivatásos becsüssel, akit a bizományi áruházak alkalmaznak. Tájékoztatásul elmondjuk: az ékszer értékét kizárólag a használt- ság mértéke/ valamint a keresletkínálat törvénye szabja meg, s nem az, hogy a tulajdonost szorult helyzete készteti az eladásra. „Tompái olvasó” jeligére: A törvényes öröklés rendje értelmében, ha az örökhagyó gyermeke már nem él, akkor az unokája örökli a vagyont. E jogszabályt alapul véve az a véleményünk — a hozzánk érkezett levelére válaszolva —, hogy Ön, aki árva, jogos örökösként tarthat igényt a korábban elhunyt apai nagyanyja javaira. Az ezzel összefüggő jogi intézkedéshez feltétlenül kérje jogtanácsos vagy ügyvéd közreműködését: T. L.-nének, Kiskőrösre: Mint arról a szeptember 10-ei Sajtóposta. rovatunk „Ha késve jön a baba ...” című cikkében írtunk, a határidőre meg nem született gyermek esetekor a szociálpolitikai támogatást vissza kell fizetniük az érintett szülőknek, még akkor is, ha a családtervezés ilyetén alakulása önhibájukon kívüli. Sorainkból kiderült, hogy ezt a — demográfiai célok és hitelpolitikai szándékok alapján született — jogszabályt túlságosan merevnek tartjuk. De antihumánusnak is minősíthetjük, hiszen lényegében az egészségi okokból való gyermektelenség büntetéséről van itt szó. Ön, aki hasonló helyzetben van, a meg nem született gyermekre megelőlegezett szociálpolitikai támogatás visszafizetési kötelezettsége megszüntetését tartja kívánatosnak. Mi is, abban bízva, hogy a kormányzat vagy az Országgyűlés előbb-utóbb napirendjére tűzi e fontos kérdést. Szerkeszti: Velkei Árpád Levélcím: 6001 Kecskemét, Szabadság tér 1 /A Telefon: 27-611 .