Petőfi Népe, 1990. szeptember (45. évfolyam, 205-229. szám)

1990-09-24 / 224. szám

1990. szeptember 24« • PETŐFI NÉPE • 5

Rennes-i professzorok' Kecskeméten

A kecskeméti Egyetem Alapító Egyesület meghívására szeptember 16-án egyetemi delegáció érkezett a franciaországi Rennes : városából. A közgazdász» professzorok a kecskeméti érkezés előtt néhány napot töltöttek a fővárosban, ahol a többi között /ellátogattak a Statisztikai * Hivatalba, a Pénzügyminisztériumba, a Művelődési Minisztériumba; Programjuk ‘ Kecskeméten folytatódott, A csoportot fogadta dr. '> Adorján Mihály tanácselnök, Mécs Imre, az egyesület elnöke, és Szirmai Péter, "az egyesület szervezőtitkára.

A francia vendégek a háromnapos itt* tartózkodás során megismerkedtek a város kulturális nevezetességeivel, ellátogattak a . "Tanítóképző Főiskolára, a helyi múzeumokba, a Kecskemétvin központjába, s megtekintették a Rudolf laktanyát, a tervbe vett egyetem helyét.- Szirmai Péter vázolta az egyetemalapítás koncepcióját a delegáció előtt Az ismertető 'után Jean-Francois Audroing dékán, a csoport vezetője rendkívül figyelemreméltónak nevezte az alapítás tervét, majd ismertette a : rennes-i egyetem felépítését, szakmai profilját. Megjegyezte, hogy éppen á közelmúltban alakítottak ki egy politikatudományi fakultást, melynek szervezési tapasztalatait nagyon szívesen megosztanák a magyarokkal. A Magyarországon tett látogatásukról^ a kecskeméti benyomásaikról kérdeztük Jöhn- Francois Audroing, Jean-Jacques Durand és Jósé Kobielski professzor urakat.

*— Önök már néhány napja itt vannak Magyarországon, sok emberrel találkoztak Budapesten, s megismerték Kecskemétet is. Mi a

vélemények a látottak alapján hazánkról és a megycszékhehrol J

ll'Jl F, Audroingí-^ Korábban nagyon keveset tudtam Magyarországról, s néhány nap után teljes körű véleményt nem is tudok mondani. Önök előtt ma egy hatalmas lehetőség áll, igaz; sok nehézséggel és tehertétellel. De ha föl akarnak zárkózni Európához, akkor az átalakítás problémáival meg kell küzdeniük. Hagyott köszönjük azt a szívélyes fogadtatást, amiben részesültünk,»1 randáország- ban a kollégáknak, a barátoknak mindenről beszámolnak/ J. Az a kép, amely önökről,

magyarokról ma létezik Franciaországban, összehasonlíthatatlanul jobb, mint néhány éye volt. Ügy látom, a reformok területén sokkal inkább előbbre tartanak, mint szomszédaik. Az átmenet nagyon költséges lesz, de biztató’az a dinamizmus, amellyel a problémáikat, nehézségeiket kezelik. Egy dologgal azonban tisztában kell lenniük; azzal a veszéllyel, hogy a lakosság a politikai szabadságról azt gondolja; ez a gazdasági jólétet fogja eredményezni azonnal. Úgy gondolom, ez lesz a legnagyobb nehézsége az önök átmenetének. ' • ■ * *

J. Kobielski: -r- Magam csak 1956-ról tudtam, s arról, hogy önök á történelem folyamán mindig a rossz oldalrg, a vesztes oldalára álltak. Egy dolgot azonban már látok s érzek is; sokkal kisebb a különbség Francia- Ország és Magyarország között, mint néhány olyan ország között, amely már tagja az Európai Közösségnek.

— Mi a véleményük Kecskemétről, a'leendő egyetem helyéről?

L F. Audroing: —^ Kecskemétet végigjárva, megtekintve műemlékeit, múzeumait, középületeit, nagyon szépnek találom, igazi kis kultúrközpont., s ez önmagában is bíztató az egyetem felépítése szempontjából. A Rudolf laktanya jó helyen fekszik, mindenesetre jó lenne, ha a főútvonalat elvezetnék a városból.

— Mi, magyarok, nyitni akarunk Nyugat felé, a többi között a kulturális és a tudományos élét területén is. Ebben szerepe lenne a tervezett intézménynek. Önök szerint hogyan kell kinézni egy Univerzitásnak?

J. Kobielski: — Az Önök egyetemének az úgynevezett Universitas kategóriája a szellemi nyitottságot, az egyetemességet és a toleranciát kell hogy jelentse. Úgy gon- dolom, ez mindent magában foglal.

J. F, Audroing: — Az egyetem kutatótér is, a múlt megértése, a jelen megítéld®, a jövő felé fordulás szempontjából. Szabad teret jelent, ahol mások véleményét tiszteletben keli tartam, a közös cél, a valóság megismerése érdekében. A leendő egyetem egy nagyon nagy gondolat, amelyhez mi támogatást nyújtunk. Bár nem vagyunk magyárok, sem közép-európaiak, készek vagyunk arra, hogy mindazt a tapasztalatot átadjuk, amely egy egyetem felépítését, adminisztrációjának megszervezését, működésének á lényegét jelenti, anélkül per- i sze, hogy a> saját intézményemet kizáróla- ; gos modellként ajánlanám. Mi, franciák, tapasztalatainkat az önök sikere és a környező országok egymásra találása érdekében, szívesen megosztjuk.

Barta Zsolt

A Butirka „lakóinak” étkezési normája napi 45 kopejka. Általában 6-8 hónapot töltenek vizsgálati fogságban.

... A butirkai börtönt több mint 200 évvel ezelőtt építették. A forradalom előtt itt gyűjtötték össze a száműzetésre ítélteket, 1917 után itt őrizték az ellenforradalmárokat. Ezt követően egészen a XX. kongresszusig a börtönt az állambiztonsági szervek használták*.

1956 után a butirkai börtön vizsgálati fogházzá vált. A foglyok több mint 70 százaléka lopással, rablással és más közönséges bűncselekményekkel gyanúsítható.

»Sok közöttük a zsaroló. A fogház munkatársai szerint a letartóztatottak legalább 95 százalékát a bíróság elítéli.

Butirka

:.. Átadom az őrnek belépőmet, kapok egy fémlapocskát, rajta egy számmal és az, qjtő lassan kinyílik.

Börtönbeli „kirándulásom” „idegenvezetője” V. Goncsa- ruk, a parancsnok politikai he-* lyettese. Kezében hosszú kulcs, mellyel az évszázadokra készült tömör vasajtókat nyitja. Mellékesen megemlítem, hogy a butirkai börtön fennállása óta innen soha egyetlen fogoly sem szökött meg. í Kívülről a . Butirka épülete nem emlékeztet börtönre, inkább egy középkori várra hasonlít. A felette elviharzott két évszázad ellenére az épület még mindig szilárd.

Míg a gyanúsítottak az udvaron sétálnak, belépünk egy zárkába. Rácsos, szűk ablak, vaságy, mosdótál. A* sarokban a WC, mely semmivel sincs elkerítve a helyiség többi részétől, pedig egy-egy cellában néha több mint harmincán vannak.

Ebédidő van. Egy gyanúsított al,ummiumedényekben az ebédet viszi, melynek sem kinézete, sem illata nem étvágygerjesztő. A minisztertanács 1972- es normája alapján egy gyanúsított egynapi étkezésére 40-45 -kopejka fordítható. Ezért azután a gyanúsítottak általában kását, makarónit, burgonyát vagy olcsó halat ehetnek.

A börtönben korán kezdődik a nap. 6-kor van ébresztő, létszámellenőrzés, majd ezt követően reggeli. Sétára egy óra jut. A serdülők, a terhes nők és gyermekes asszonyok kétszer ennyi időt fordíthatnak sétára. .Fürödni hetente egyszer lehet, és ugyancsak hetente egyszer váltják az ágyneműt is. A fennmaradó idővel a gyanúsítottak szabadon rendelkeznek.

Nemrég a nagyobb zárkákban televíziós készülékeket helyeztek el. Ezeket egyébként a gyanúsítottak pénzéből vették. A bent lévők előfizethetnek újságokra és folyóiratokra, s a börtön vezetősége gondoskodik orvosi ellátásukról.

— Sajno§ előfordulnak öngyilkossági kísérletek — mondja a börtön parancsnoka. Különösen veszélyes az első 10

nap. Az okok? — a helyzet gyökeres változása, az erős lelki megrázkódtatás. Na meg a feltételek. Hiszen a börtönt 200 évvel ezelőtt építették. Gyökeres átalakítására nincs lehetőség, mivel műemlék. Újat kellene építeni helyette, mert itt a legelemibb életfeltételek javítását sem tudjuk megoldani. így nem teljesíthetjük az ENSZ 1955-ös, a börtönbe záriakkal kapcsolatos határozatait sem. Ez annál is inkább szomorú, hiszen itt még csak nem is bűnözők, hanem gyanúsítottak vannak.

1984-ig a börtönnek külön pszichológusa volt. Ám ekkor a státuscsökkentés mámorában élbocsátották. Pedig kár. Szükségünk van egy olyan szakemberre, sőt akár többre is, aki segít bennünket abban, hogyan vegyük jobban figyelembe az ide kerülők pszichológiai sajátosságait.

Az utóbbi időben a gyűjtő- fogházak és javító-nevelő telepek nyitva állnak az újságírók előtt. A gyanúsítottak élete a glasznoszty következtében nyilvánossá vált. Ez természetesen normális jelenség. A közvélemény értékes támogatást nyújthat bármilyen probléma megoldásához. Problémánk pedig sok van. Felül kell vizsgálni a közel 20 éves napi 45 kopejkás élelmezési normát, hiszen az ma már elégtelen a normális étkeztetésre.

Kell egy modem, korszerű gyűjtőfogházat is létesíteni. Ma már nyíltan beismerjük, hogy még hpsszú időn keresztül kell küzdenünk a bűnözéssel. ’Az előzetes őrizetbe vétel bizonyára még Sokáig szükséges marad. Természetesen nem azt gondolom, hogy a gyűjtőfog- ház egy üdülőhöz legyen hasonló. Ám még a legszigorúbb őrizetbe vétel sem teremthet embertelen feltételeket. Különösen akkor nem, ha a bíróság az illetőt még nem is ítélte el.

Hátam mögött zajtalanul becsukódik a nehéz ajtó —> kívül kerülök a börtön kapuján. A börtön előtt nagy létszámú csoport: ma veszik át a gyanúsítottak hozzátartozóitól a különböző küldeményeket. Ahhoz, bogy megszerezzék az élelmiszert, sok sort kellett végig- állniuk. Most pedig ismét sorban állnak, hogy fiuknak, férjüknek, fivérüknek átadhassák szerény csomagjaikat.

Ami engem illet, ez a sor talán még szomorúbb, mint amit város- és országszerte annyit látni.

I. Tabakova

(Novosztyi)

ÜRES ÜVEG:

NEM MINDEGY, KINÉL FOROG AZ ÁRA

Tanulják a privatizálást Kecelen

— Üres üvegeket hoztam — állok meg a pultnál, a keceli ABC- ben.

4 -í- A vasüzlet után jobbra, ott az üvegvisszaváltó — igazít útba egy kiszolgáló.

Ahol bejöttem, ki is megyek, szatyromban négy üres üveggel. Nagyon elkényeztetett a kereskedelem idáig, hogy csak úgy, küldözgetés nélkül, bármelyik élelmiszerboltban átvették a palackjaimat és kifizették az árukat. Ennek a könnyebbségnek Kecelen vége.

Az útkereszteződéshez érve, megvárom, míg a forgalom annyira lecsendesedik, hogy a visszavágóba baj nélkül átjuthatok. A raktár- helyiségben egy férfi — az ABC alkalmazottja — vár. Kirakom az üvegeket, elismervényt kapok 25 forintról, de pénzt (meg) nem látok.

—Átadtam az árut —- mondom. (Merthogy a göngyöleg is az.) És az ára?

— A cédula bemutatásával levásárolhatja az ABC-ben 4^ így a visszaváltó.

Áruért árut. Jobb ez a kereskedőknek, szentigaz. Ebben az esetben feltétlenül. Nem viszik a fogyasztók a palackok árát máshová. Én is beadom a derekamat. Veszek egy csipetnyi túrót (tíz dekagrammot) meg két kiflit, majdnem húsz forintért, attól a hölgytől, akinek a palackokat az előbb át akartam adni az élelmiszerboltban. Nem mondom, egy szem dia- nás cukor is jó lett volna, 2,70-ért, vagy egy téli fagylalt 14,40-ért,,de ezekre már sajnálok költeni. így aztán még vissza is kapok kevés aprót, mintegy méltányolva, hogy legalább megvolt bennem a vásárlási szándék.

Eddig a megyében máshol nem tapasztalt üvegdíj-levásárlásra késztetés (bár fogalmazhatnánk úgy is: kényszer) nyomán kolléganőmmel átvonulunk’az üzletvezetői irodába. A miért ?-ről kérdezzük a főnökasszonyt.

—* Ahol bent van az üvegvisszaváltás az üzletben—kezdi válaszát Molnár Istvánná —, ott a vevők le '(is vásárolják'a/betétdrjat."'

;;t (A bent. helyettúttJnkább a kint a helyénvaló,'de u dőftrglényegéi illetően ez teljesen mindegy, — K. A.)

Kecskeméten nincs így. A vevőre bízzák, hogy mit csinál az így kapott pénzzel — vetjük közbe.-7- Mi is fizetünk, ha a vásárló kéri.

— Saját tapasztalatunk és a keceli vásárlók jelzése ennek az ellenkezőjét mutatja.

— Nézzék — teregeti ki most már Molnámé a „lapjait” —, mi

sem vagyunk könnyű helyzetben,1 Május 1-jén vettem át, magánbérlőként ezt az üzletet a Kecel és Vidéke ÁFÉSZ-től. A tetőszigetelésen és a külső tatarozáson kívül valamennyi költség engem terhel. Húsz dolgozó a beosztottam. Vagy jó a forgalom és nem bukók meg, vagy csődbe jutok a vállalkozással, ha hagyom kicsúszni a kezem közül azt a pénzt is — mint például az üres üvegek árát —, amit egyébként megfoghatnék.

— Kemény dolog a privatizáció.

— Nekem mondja? Az nem lehet (s itt egy nászéjszakai hasonlattal igyekszik megvilágítani a gondolatmenetet), hogy az a bizonyos dolog is megtörténjen, meg szűzen is maradjunk. Kétféle érdeknek egyszerre nem lehet eleget tenni. A kereskedelemben mindeh lépcsőfokot végigjártam. Dolgoztam az áfésznél is. Tudom, hogy fogni kell a pénzt, mert minket is „fognak” mások.

— Kik?

— Elsőként a szövetkezet. Májustól decemberig, áfával együtt, 560 ezer 920 forint bérleti díjat fizetek az áfésznek. Egy dolgozó bére 10 és fél ezer forint. Ebből nettó 8912-t kap kézhez, napi 8 órai munka esetén. Az áramdíj havonta több mint 10 ezer forint. A vízszámla 2080, a telefonköltség is körülbelül ennyi és a mi zsebünkből kell fizetni természetesen az egész árukészletre szóló, évi 50 ezer forint biztosítást is. Az egyhavi forgalom 2 százalékát adják az üvegek, százezer forinttal, amelyből az egytized rész a miénk. Mondjunk le erről a — bevételnövelő — lehetőségről? Van olyan ember a nagyközségben, aki egyszerre háromezer forint értékű üres üveget szokott visszahozni.

Molnár Istvánné és a húsz dolgozó most tanulja a privatizációt Kecelen. Ennek minden előnyével és "hátrányával. A vezető tisztában van azzal: a kenyérért 15 naponként kell fizetnie a szállítónak, s egyes üvegféléktől és rekeszektől élete végéig sem szabadul meg, amelyeket májusban az áfésztőV átvett, mert nincs, akinek eladhatná. Apéozt ügy- kell forgatnia', hogy abból mindent meg tudjon venni, s hogy januárban is legyen étolaj.

Mindez igaz, megfelel a valóságnak. Azonban a fogyasztói érdekeket sem szabad szem elől téveszteni. _Mint ahogyan az Úniver ÁFÉSZ kecskeméti, piactéri ABC- jében sem kötefező az üres üvegek árá fejében árut venni, a szabad választás jogát Kecelen sem szabad elvenni a fogyasztóktól.

Kohl Antal

• A pénz a boltban marad. Fizetőeszközzé lett az üvegvisszaváltásról szóló cédula is Kecelen. (Méhesi Éva felvétele)