Petőfi Népe, 1990. szeptember (45. évfolyam, 205-229. szám)

1990-09-22 / 223. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 1990. szeptember 22. .TOLERANCIA PEDIG NIX!’ ígéretes, igényes bérmunkát szerzett a Habselyem kecskeméti gyára • A nyugatnémet RSsch cég minő­ségigényének teljesítése csak foko­zott figyelemmel valósítható meg. • Elmés gépek segítik a kifogás­mentes munkát. a másik meg nevet. Örülünk, hogy van munkánk, és nem is akármilyen, sőt ráadásként jól fizet a megrendelő. — Akkor miért a könnyek? ■ l|i§jNekünk eddig sem volt isme­retlen a tőkés export. Van hozzá meg­felelő szakembergárda és géppark. De ilyen, minőségigényes munkával még nem találkoztunk. Még annál a varróblokknál, ahol korábban 120- 130 százalékos volt a teljesítés, ott is a felére csökkent. A nyugatnémet technikus — aki egyébként állandóan nálunk van — így tolmácsolta a meg­rendelő igényét: tolerancia pedig nix! Ennek teljesítéséhez az itt dolgozók­nak új munkafogásokat kell megta­nulniuk, ás-a begyakorlott mozdula­tokat elfelejteniük. Edtjig egy eetíti- méternyi anyag levágása itemi volt' nagy ügy, most — minden túlzás nél­kül mondom — egy milliméter sem mehet pocsékba. A készterméken pe­dig úgy kell passzoljon a díszítésektől kezdve minden, hogy az bámulatos! Június közepe óta készülnek nálunk ezek a férfi-női háló- és szabadidő extramodellek, de igényesebbek, mint a felsőkonfekció-áruk. — Nyilván ezzel visszaesik a dol­gozók keresete . . . — Hát épp ez az. Sejtettük ezt elő­re, s ahhoz, hogy megtartsuk őket, és ne lessék a másik munkaalkalmakat, újfajta bérezési rendszert kellett ki­dolgozni. Ám ennek teljesítése rövi- debb távon a mi veszteségünk. Csak­hogy a jövőt kell nézni. A kategória­bért az év elején a duplájára emeltük, s most, akinek nincs meg a korábbi teljesítménye az extra minőség „oda­figyelése” miatt, azt kiegészítjük száz százalékra. Kezdetben a több mint másfél száz dolgozóból csak huszon­ötén varrtak a Röschnek, ám folya­matosan egyre többen kapcsolódnak be ebbe a munkába, s jövőre pedig az egész kecskeméti varroda. Számítása­ink szerint nem egészen egy év alatt elérik a lány ok-asszony ok a kívána­tos normát. Utána pedig, szinte tör­ténhet bármi. — Hosszú távoli mennyire ígéretes a szóban forgó együttműködés? — Biztos, hogy a Rösch márkane­vet meg akarja tartani a tübingeni székhelyű.cég, mi meg azon vagyunk, hogy elégedettek legyenek a mun­kánkkal — így ígéretesnek látszik a jövő: Igaz, a tanulóidőt mi fizetjük, ám úgy hiszem, nemcsak nálunk, ha­nem mindenütt meg kell tanulni a „nagybetűs” minőségi termelést, mert a jövő csak ez lehet. Talán első hallásra nevetségesnek tűnik például az, hogy a készáruk csomagolásához külön pamutkesztyűket vásároltunk a nőknek, mert -^'az egyébként szin­tén kintről kapott — csomagolódo­bozon még ujjlenyomat sem lehet. Mindezen követelmények teljesíté­se eddig sikerült a „habselymes” var­rónőknek, akiknek szorgalmába, kéz­ügyességére alapozva ígéretesnek tű­nik a gyár jövője; termelésük 80 szá­zaléka nyugati exportra kerül, azaz zömében a Rösch céghez. így a kita­posott ösvényen közelebb a eél: az Önállósodás megvalósulásával a gyárkapun belül a plusz mindig is plusz marad. Pulaí Sára • Ilyen vasa­lásigényes ter­mék nem volt még a kecske­méti gyárban. (Fotók: Stra- szer András) Úgy tűnik, hogy a gyáregységes nagyvállalatok ideje meg van szám­lálva. Még hallom a fővárosközpon­tú Telefongyár kiskőrösi háromszáz dolgozójának kétségbeesett zúgását, a munkástanács képviselője pedig az imént tette le a telefont, hogy hasonló esetre hívja fel a figyelmem. Pedig nem biztos, hogy a fenyegető csőd elől egyedül a munkáselbocsátások, a felszámolás, az új gazda keresése a megoldás. Szerencsére, van ellenkező példa is. A Habselyem kecskeméti 3. számú gyáregységének vezetése például ed­dig sem ült karba tett kézzel, hogy várja a központi leszámolást, aminek szele pedig előbb-utóbb utolérné őket. Ugyanis a cég „nagy kalapja” tartósan üres. Ehhez pedig a megye- székhelyi egység eddig csak plusszal járult hozzá. Ám a központban ad- dig-addig osztogatják a vállalati álta­lános költségeket meg a többit, hogy mínuszba csap át a keservesen össze­hozott gyári nyereség. Valahol hiány­zik a korrekt mérőszám. Am ennek hiányában sem lehet tétlenkedni, ha nem akaiják becsukni a gyárkaput. Ghimessy András igazgató mindig az önállósodás felé vezető utat kereste, s úgy tűnik, nemhiába. — A naponta nehezedő megélhetési problémák már előrevetítették, hogy e gyár termékeinek belföldi kereslete megcsappan, ráadásul a szocialista export is megszűnőben. Mindezek má­ra már bekövetkeztek, ám ahhoz, hogy ne kelljen becsukni a gyárkaput, új vevők, megrendelők után kellett nézni- ök. A hatalmas varroda pedig roska­dozik a munkától. Kikre építik terme­lésüket? — A nyugatnémet Rösch gyártó és forgalmazó céggel, persze, megfelelő bizonyítvány után, sikerült bérmun- kaszerzödést kötnünk. Ők adják az alapanyagot és a modelleket is. Tu­dom, hogy nagy dolog ez a szakmá­ban, de mégis az egyik szemünk sír, 9 Nemcsak „tolerancia pedig nix!”, hanem ujjle­nyomat sem maradhat a csomagolódo­bozon, ezért fehér pamut- kesztyüket kellett besze­rezni. BEERETT BACS-KISKUN OLASZ KAPCSOLATA Első az országban j az IV Mobil Kft. A vegyes vállalat kezdeményezője az ipnrtestiilctek területi szövetsége A Kisiparosok Országos Szervezete sem tudott átlépni az elmúlt évtizedekben azokon a korláto­kon, amelyeket az ideológia állított eléje. Jószeré­vel arra a szerepre kényszerült, hogy a párt által kiosztott feladatokat közvetítse a kisiparosság felé, s eközben úgy kellett tennie a KIOSZ-nak, mintha érdekeket képviselne (ami persze esetenként, egy- egy személyre vonatkoztatva igaz is volt). A KI- OSZ akkor kezdett közelíteni valódi szerepköré­hez, amikor a politikacsinálók a vállalkozói szoci­alizmust kezdték emlegetni. A rendszerváltás után a szervezet tagsága visszatért az egykori ipartestü­let elnevezéshez és formához, és létrehozta -1— a Duna—Tisza közén — a Bács-Kiskun Megyei , Ipartestületek Területi Szövetségét. Amiről Rehak László, a szövetség titkára tájékoztat, annak előz­ményei ennél korábbra nyúlnak vissza. — Négy évvel ezelőtt, még a KIOSZ megyei titkársága épített ki kapcsolatot az olaszországi, modenai iparosszervezettel, a CNA-val — mondja a titkár. — Nem véletlen, hogy efelé az ország felé tájékozódtunk, hiszen közismert, hogy Olaszor­szágban milyen nagy gazdasági szerepük van a virágzó kisműhelyek ezreinek. Nos, az együttmű­ködés elmélyítésére való törekvésünk most hozta meg a remélt eredményt. A Bács-Kiskun Megyei j Ipartestületek Területi Szövetségének kezdemé- j nyezésére létrejött az országban első kisipari ve­gyes vállalat. — Kik az alapítók? — A területi szövetség, az Ipartestületek Orszá­gos Szövetségének elnöksége és a modenai iparos­szervezet, a CNA. — Régi jó szokás szerint az országos szerv is kért a babérokból? — Nem erről van szó, hanem arról, hogy az Iparosok, Vállalkozók Mobil Kereskedelmi és Termeltető Korlátolt Felelősségű Társasága az egész országra ki kívánja terjeszteni tevékenységét, ’^á;ebbép‘'has^dáP59tfi|ier lőhet az IPOSZ éltióks^e r, ■ a'kft.? ■.[ ' — Msodieges cMja, hogy — miRénPaz. ipáfíes- tületek — segítse a hazai iparosságot vállalkozása­iban, például építőipari, vasipari, faipari stb. gépek behozatalával Olaszországból. *. — Honnan veszik ehhez a devizát? ~r- Olyan termelőeszközökről lehet sző, ame­lyek rajta vannak az úgynevezett liberó listán, vagyis amelyek importjához a kormányzat bizto­sítja a devizát. A vállalkozó forinttal fizet a meg­rendelt gépért. Fölkeresi a kft.-t, vázolja, mire len- ú-:;' né igénye, ezt követően a CNA útján felkutatjuk, « hol vásárolható meg az adott eszköz, önálló ex- port-import jogunkkal élve behozzuk azt az or- t szágba, s átveheti az iparos. Használt gépről is szó lehet. . — A törzstőkét milyen arányban adták össze az alapítók?- Egyenlő arányban „szálltunk be”, az olasz S részvevő természetesen valutában tette le a maga részét. — Gondolják, a gépbehozatalból megél majd j, a kft.-jük? .. w* Nem csupán ezzel kívánunk foglalkozni. Ex- ír port és hazai bérmunkát közvetítünk az iparosok- ) nak, hogy ily módon is segítsük vállalkozásukat. Kereskedni is akarunk, Olaszországba például J nyulat tervezünk szállítani, valamint népművészeti cikkeket, kosarakat, faragott faárukat, egyéb kéz­művestermékeket. Az utóbbiakkal az önálló ex­portjoggal nem rendelkező iparosoknak akarunk - segíteni. Másodlagos nyersanyagok felvásárlására készülünk, s vállalkozunk szakmai tanfolyamok szervezésére. — Könnyű volt tető alá hozni ezt a kft.-t?-— Az elhatározásunkat követően kemény egy- £ éves munkára volt szükség hozzá. Nem volt egy- | szerű az olasz partnerek meggyőzése, ők féltik a , befektetett tőkéjüket a forint további elértéktele- l nedésétől. Az olaszok tejben-vajban fürösztik a vendégeiket, de ha üzletről van szó, nem ismernek 1 barátságot, még akkor sem, ha a társaság létreho- j zásának egyik deklarált célja éppen a barátság további elmélyítése a két ország iparosai között. — Hol székel a kft,, és milyen apparátussal, i mikortól dolgozik? — Kecskeméten, a Csokonai utcai székházunk- | ban, de egyelőre apparátusról nem beszélünk, csu- | pán részmunkaidősöket akarunk foglalkoztatni, * ületve alkalmanként szakembereket kérünk föl égy-egy feladat üiegoldására. Az ügyvezetői téén- í dŐkkel engem bíztak meg az alapító tagok. Az j indulás időpontja október elseje. — Lesz mit intézni? —' Egy megbízásunk máris van, október köze- f pen gépkocsifutómű-beálh'tót és autójavításban | használatos egyéb eszközöket hozunk be első ügy- * felünknek. Erre az évre a tevékenység beindítása a fő feladatom, valamint gazdálkodási, pénzügyi $ terv készítése a jövő esztendőre — tájékoztat Re- ■■ bák László az országban elsőként létrehozott kis- í ipari vegyes vállalatról. A. Tóth Sándor í AZ AMERIKAIAK TISZTÁN SZERETIK Az orosz vodka a világpiacon A tavalyi esztendőben jelentő­sen megnőtt az orosz vodka ex­portja. Mi a siker titka? — A siker legfontosabb összete­vője, hogy a régi orosz mesterek hagyományainak megőrzése mel­lett magunk is aktívan részt válla­lunk a technológiai fejlesztésekben — mondja Vlagyimir Jamnyikov, Európa legnagyóbb szeszipari vál­lalatának, a moszkvai „Kristály”, gyárnak az igazgatója. A vodka legfontosabb alapanyagai — mint ez valószínűleg ismeretes — a víz és az alkohol, amelyek alapvetően meghatározzák a termék érzék­szervekre ható tulajdonságait, A mai alkohol az új rektifikációs technológiáknak köszönhetően a korábbiaknál jobb minőségű. Amíg korábban az első osztályú alkohol, addig ma már az Extra és a Lux számít a legjobbnak.' Ez utóbbiakat valamennyi vodkánál — így a Moskovskajánál, Stolich- najánál, Psenyichnajánál, Po- szolszkajánál is — alkalmazzák. Nagy figyelmet fordítunk a fel­használt víz minőségére is. Az alapvetően desztillált vizet alkal­mazó nyugati cégekkel szemben mi természetes forrásvizet haszná­lunk. A víz speciális kezelése során kivonjuk a felesleges vas-, kálci- um-, magnézium- stb. tartalmat és csak a minőséget befolyásoló ásvá­nyi sókat hagyjuk meg. Speciális adalékokat is használunk: a Sto- lichnaja esetében cukrot, a Mos­kovskajánál étkezési szódát, a Bo- szolszkajánál zsírtalanított spVány tejet. Ezek szintén javítják az ízt és sajátos jelleget kölcsönöznek egy- egy márkának. A „Kristály” gyárban szigorúan betartják az előírt technológiát. Az alkohol lepárlása (szennyező anya­goktól való megtisztítása) szent ri­tuálénak számít. A termek előállí­tásának teljes folyamata a duga­szolásig bezárólag hermetikusan zárt csőrendszerekben és tárolók­ban zajlik. Az üzemekben ideális a tisztaság. A teljes szovjet vodkaexportot gyakorlatilag vállalatunk biztosít­ja. A világ minden piacán jelen va­gyunk. Legfontosabb külföldi megrendelőink az USA, az NSZK és Görögország. Természetesen a világpiaci fennmaradás nem egy­szerű feladat, nagyon sok nehézsé­get kell legyőzni. Annál is inkább, mivel az ízlések — különösen az italmegválasztásban — országon­ként változóak és elég konzerva­tívnak tekinthetők. Az elmúlt év­ben egyik régi üzleti partnerünk, a Pepsico szociológiai felmérést vég­zett az USA-ban. Kiderült, hogy az 55 évesek és az idősebb korosz­tály inkább a whiskyt és a gint fogyasztja. Ezzel szemben a fiatal amerikaiak egyre inkább az orosz vodkát”-^- a Moskovskaját és a Stolichnaját — részesítik előny­ben. Ez mindenesetre biztató táv­latokkal kecsegtet.« Érdekesség az is, hogy az amerikaiak az égetett szeszes italokat általában keverve — vízzel, tonikkal stb.—fogyaszt­ják, de a Stolichnaját például psak tisztán. Az idén az USA 1,2 millió liter' vodkát vásárol a Szovjetuniótól. Korábban ilyen komoly megren­delésről szó sem lehetett. Jelentő­sen nőtt az NSZK-ba és néhány más országba irányuló export is. Görögország a korábbi 20-50 ezer literrel szemben jelenleg 200 ezer litert rendelt. Mintegy 400 ezer li­ternyi mennyiség kerül az idén az NSZK-ba. Természetesen a világpiaci kon­kurencia megköveteli a termék mi­nőségének állandó javítását. Ezért néhány évvel ezelőtt a Pepsico cég szakembereinek közreműködésé­vel kidolgoztuk a Stolichnij Cris- tall és a Privet vodkák új gyártási technológiáit. Ezek gyártásához a válogatott minőségű gabonafaj­tákból készült Lux alkoholt hasz­náljuk. A Stolichnij Cristall már elfoglalta helyét az amerikai üzle­tek polcain es jelenleg a legjobb vodkamárkának számít. Ezzel a vodkával a Pepsico komoly üzleti sikerekre számit és ezért a közeljö­vőben növelni kívánja vásárlásait. A Privet márkával kapcsolatban jelenleg folyik az amerikai piac fel­mérése. Ennek eredményeként a partnerek várhatóan még szeptem­berben döntenek a mennyiségi szállításokról. Az eddig elmondottakhoz még hozzátennem, hogy az orosz vod­ka, különösen a Stolichnij Cristall és a Privet — minőségét tekintve — felülmúlja a Nyugaton gyártott Smimoff vodkáét. Az orosz vod­kában kevesebb a minőséget csök­kentő aldehidek és észterek meny- nyisége. Ha önök kedvelik a magas alkoholtartalmú italokat, akkor fogyasszák az orosz vodkát, taná­csolta befejezésül Vlagyimir Jam- nyiköv. Viktor Baskin (APN)

Next

/
Thumbnails
Contents