Petőfi Népe, 1990. szeptember (45. évfolyam, 205-229. szám)

1990-09-19 / 220. szám

RENDKÍVÜLI ÜLÉS Tizenöt pontot hirdet a kormány Hét-tíz napon belül nyilvánosságra hozzák a kormány 3 éves, részletes programját, amelyet kedden, a miniszterek tanácsának rendkívüli ülésén fogadtak el és véglegesítettek — mondotta László Balázs kormányszóvi­vő az ülés utáni parlamenti sajtótájékoztatón. A Nemzeti megújhodás programja címet viselő terv részleteiről Matol- csy György, a Miniszterelnöki Hivatal politikai államtitkára elmondta, hogy a program a gazdaság és a társadalom fejlődésének fő irányait tartalmazza. Természetesen ez sem tekinthető lezárt, végleges dokumen­tumnak, hiszen a magyar gazdaság környezeti feltételei szinte óráról órára, napról napra változnak. A fél évre tervezett irányszámok alapján az egyes minisztériumok részletes cselekvési programot készítenek. (Folytatás a 2. oldalon) Ünnepség Göncz Árpád tiszteletére Bush elnök levele Hétfőn este, az Egyesült Ál­lamok országos levéltárában díszvacsorán köszöntötték Göncz Árpád köztársasági elnö­köt. Az elnök házigazdája, a Köz­pont a Demokráciáért nevű szervezet rendezte ünnepségen jelen volt az amerikai törvény- hozás számos tagja, a politikai, a társadalmi étet más vezető képviselői. Göncz Árpádot és feleségét elsőnek Don Wilson, az Egyesült Államok főlevéltá­rosa köszöntötte, majd Frank Fahrenkopf, a republikánus párt volt országos elnöke, Peter Kelly, a Központ a Demokrá­ciáért igazgatótanácsának elnö­ke és Dick Howard, az amerikai alkotmány bicentenáriumi ün­nepségeit szervező bizottság ve­zetője méltatta a vendég szemé­lyét, munkásságát. A magyar államfő az üdvöz­lésekre adott válaszában, ki­emelte:— Az Egyesült Álla­mokban elsőként foglalták írás­ba az emberi jogokat. Az or­szág alkotmánya mintául szol­gál az egész világnak, mert a szabad ember mértéktartó jó­zanságát tükrözi, egyensúlyt te­remtett jog és kötelesség kö­zött, közhatalommal egyensú­lyozott, s 200 év az eleven bi­zonyság rá, hogy e területét, né­pességét tekintve többszörösére } gyarapodott ország sem nőtte 2 ki alaptörvényeit. A díszvacsora után a levéltár ^ kupolacsarnokában rendeztek ünnepséget a magyar államfő 1 tiszteletére. Ott, ahol az ameri- ■ kai alkotmány eredeti példá- j nyát őrzik. Charles Robb de- s mokrata párti szenátor köszön- j tötte Göncz Árpádot, majd í Tóm Lantos magyar származá- sú amerikai képviselő beszélt. Az ünnepségen felolvasták \ George Bush elnök levelét, j amelyben rámutatott:... Kö­zép- és Kelet-Európa polgárai most újraírják a kormanyzásra vonatkozó törvényeiket, hogy j azok tükrözzék mély elkötele- i zettségüket az egyéni szabadság I mellett. Nagyra becsülöm ‘ Göncz elnök határozott erőfe- 1 szításéit és üdvözlöm a demok- I rácia előmozdításáért fáradozó i magyar népet — hangzott az j elnöki levél. Végül átnyújtották a magyar j államfőnek az amerikai törté- ! nelmi hagyományokat őrző ; társaság újonnan alapított, James Madison-emlékermét. j Az érmet évente ítélik oda j olyan kiemelkedő személyisé- j geknek, akik érdemeket szerez­tek az alkotmányosság terjesz- tésében. A következő plenáris ülés: október 15-én Nem első ízben fordul elő, hogy az Országgyűlésnek nem sikerül befejeznie tervezett programját: a háromhetes tör­vényhozási szünet előtti utolsó ülés két napjára kilenc törvény- javaslat, határozati javaslat, továbbá 14 interpelláció és ugyanennyi kérdés megtárgya­lását tűzte napirendjére a T. Ház. Ám az már hétfő estére nyilvánvalóvá vált, hogy né­hány téma vitája ismét elha­lasztódik, hiszen a plénum hét­fő estig éppen csak befejezte az előprivatizációról szpló előter­jesztés részletes vitáját — a döntés már keddre maradt. Ezen a napon ahhoz, hogy elfo­gadhassák a kormány beter­jesztette törvényjavaslatot, előbb 91 módosító indítvány sorsáról kellett dönteni. Mielőtt azonban a képvise­lőház hozzáfoghatott volna e hosszú és bonyolult szavazás­hoz, ismét egy napirend előtti szópárbaj fültanúja lehetett. Rabár Ferenc pénzügyminisz­ter ugyanis reflektálva a sza­baddemokrata honatya, Soós Károly Attila hétfői felszólalá­sára, amelyben törvénysértő­nek nevezte a kormány szep­tember 9-ei döntését az állami költségvetés módosításáról, ki­fejtette akormány álláspontját. Eszerint a kormány semmiféle törvénysértést nem követett el, az alkotmány, illetve a hatályos jogszabályok rendelkezéseivel összhangban járt el. Soós Károly Attila ellen­ben továbbra is fenntartotta az SZDSZ-frakciónak azt a véleményét, hogy a kormány igenis megsértette az alkot­mány előírásait, sőt, növelte a költségvetési hiány mértékét a (Folytatás a 2. oldalon) BIZALMA TL ANS ÁGI INDÍTVÁNY AZ IGAZGATÓ ÉSÁ FŐMÉRNÖK ELLEN A telefongyáriak nem adják harc nélkül A szeptember 28-ai lapszá­munkban Mindenki mehet, amerre lát? címmel megírtuk, hogy Viharos munkásgyűlés volt a telefongyár kiskőrösi egy­ségében. Ugyanis a fővárosi központú vállalat S- tekintve, hogy több százmilliós tartós veszteséggel gazdálkodik — ille­tékesei úgy határoztak: eladják a kiskőrösi gyárat, ám a jelenle­gi háromszáz dolgozó nélkül. Érthető, hogy dr. Beke Bartos Gábor vezérigazgató kijelentése a válsághelyzet agyon- és nem megmagyarázása ellenére is vi­hart kavart, amelynek szele teg­nap talán valamelyest csitult. Ám ehhez sem a vezérkarnak, sem pedig a helyi gyárvezetés­nek, úgyszólván, semmi köze. A dolgozók várható létbi­zonytalansága — az utolsó munkanap szeptember 30., a fi­zetés december 31-éig jár — mi­att fokozódott az elégedetlen­ség, ami a változtatás igényével párosult. Ezt az alulról jövő kezdeményezést felkarolta a szakszervezet'... és tegnap reg­gel hat órakor ismét munkás­gyűlés színhelye volt a szereidé. Ám a légkör — úgy tűnt —• már nem volt annyira fagyos, mint amikor levonult és asztalhoz ült a helyiekkel együtt a vezérkar. A többiek, mármint a munká­sok pedig álltukban a megdöb­benéstől, az elkeseredéstől el­zsibbadtak, a „gyengébbek” sír­va fakadtak. Most várakozás­sal, reményt keltő tekintettel fi­gyelték szószólójukat, Szomor Ferenc szakszervezeti titkárt, kereskedelmi csoportvezetőt. !®H- Tudom, borotvaélre állí­tom az én munkaköröm is, ám az áprilisi megválasztásomkor önöknek harcot ígértem; harcot a gazdasági vezetéssel vállvetve, de ha kell, velük szemben — önökért. Ennek pedig, sajnos, elérkezett az ideje. Azt szeret­ném, ha nem ellenségként, ha­nem ellenfélként állnánk ki egy­mással. Eddig mindig mások döntöttek a mi sorsunkról, ám most nekünk kell ügyeinket ke­zünkbe venni, mert különben valóban „lecsöng” a telefon­gyár, és akkor már halvány re­mény sem lesz a továbblépésre, a továbbélésre, csak a csőd felé haladhatunk — mondotta Szo­mor Ferenc. Úgy tűnik, a kiskőrösiek bíz­nak, sőt helyzetük megváltozta­tására reális ötletük is van, ame­lyet a kollektíva hangosan így díjazott: „Ez a tiszta beszéd!” Hangot adtak ugyanis annak, és nem a személyek ellen szóltak, hogy most egy ilyen gyáregység­ben, ahol' a termelés bérmunká­ra alapozott, feleslegese műsza­ki, a technológiai, a gyártás- előkészítési osztály éppúgy, mint az igazgatási. A függetle­nített csoportvezetők is álljanak munkapad mellé — javasolták és helyeselték a dolgozók. A fel­szabadult irodaépületnél pedig aligha akad ideálisabb a helyhi­ánnyal küszködő általános is­kolának. Szóba került a jelenle­gi vezetés által már a válság- helyzetben visszautasított bér­munka is. (Folytatás a 2. oldalon) Margaret Thatcher | V hazánkban | Margaret Thatcher, Nagy-Britannia és Észak-íror- j szag Egyesült Királyság miniszterelnöke Antall József 1 miniszterelnök meghívására kedd délután háromnapos | hivatalos látogatásra Magyarországra érkezett A mi- ! niszterelnököt útjára elkísérte félje, Denis Thatcher. A Parlament előtt ünnepélyes külsőségek között 1 katonai tiszteletadással fogadták Margaret Thatchert 1 A gépkocsiból kiszálló brit miniszterelnököt Antall I József kormányfő üdvözölte; a brit és a magyar him- j misz hangjai után a két miniszterelnök ellépett a tisztel- t gő katonák sorfala előtt A vendégek és a vendéglátók 1 ezután kölcsönösen bemutatták az ünnepélyes fogadta- | táson megjelent brit és magyar személyiségeket, majd | Margaret Thatcher az érdeklődő közönséghez lépett, I és szót váltott az emberekkel. Vendéglátója társaságá- t ban ezután a Parlament miniszterelnöki dolgozószobá- | jába ment, ahol Antall József miniszterelnökkel szűk I körű megbeszélést folytatott Az eszmecserén részt vett I Jeszenszky Géza külügyminiszter és John Allen Birch, ] Nagy-Britannia budapesti nagykövete. Ma ülést tart a megyei tanács Szeptember 19-én, szerdán délelőtt 9 éra! kez­dettel ülést tart Bács-Kiskun Megye Tanácsa Kecskeméten, a Tudomány és Technika Háza kongresszusi termében. A javasolt napirend sze­rint — a szokásos bejelentések, tájékoztatók és egyéb ügyek mellett—beszámolót vitat meg a tes­tület az 1986—1990 közötti időszak munkájáról. Erkel—Kodály énekverseny Középdöntők Kecskeméten Jelentős tradíciókat épít tovább, újít meg az idei ősz legnagyobb zenei verse­nye: az Erkel-Kodály nemzetközi ének- verseny. A cél ezúttal is az, hogy alkal­mat kínáljanak a legkiemelkedőbb te­hetségeknek a szakmával és a közön­séggel való találkozásra, a kiugrásra. (1973-ban e rendezvény elődjén tunt föl például Polgár László a dalkategória nyerteseként. Első alkalommal csatlakozott Buda­pesthez a két névadó zeneszerző szülő­városa: Kecskemét és Gyula. Ez utóbbi volt a helyszíne a szeptember' 10-én in­dított, vasárnap lezárt elődöntőnek. Tegnap Kecskeméten a Kodály iskolá­ban vette kezdetét a középdöntő, amelyben a zsűri által legjobbnak mi­nősített résztvevők a dál- és operakate­góriában mérik össze felkészültségü­ket, tehetségüket. (A dalkategóriában heten, az öperakategóriában tizenöten jutottak tovább.) Programjuk nem kis részben tisztelgés a névadók életműve előtt. De felcsendülnek a klasszikus koncertáriák és a romantikus zenekari dalirodalom — a többi között Beetho­ven, Mozart, Brahms, Liszt — népsze­rű alkotásai is. A nemzetközi verseny résztvevőit il­lusztris személyiségek, a komolyzenei élet hírességei minősítik. A zsűri elnöke Petrovics Emil, tagjai között jelen van Hámori Júlia', Kincses Veronika, Bende • Tóth Marianna, a középdöntő résztvevője, zongorán kíséri Hegedűs Katalin. (Straszer András felvétele) Zsolt és az Olaszországból érkezett Ar- rigo Pola, akiről köztudomású, hogy tanítványai között olyan hírességek voltak, mint például Luciano Pavarot­ti. A rendezvény sokat köszönhet szponzorainak és támogatóinak, kö­zöttük a Művelődési Minisztériumnak és a Budapest Banknak, amely felaján­lásával lehetővé tette, hogy a díjak mértéke megüsse a nemzetközi színvo­nalat. A Magyar Televízió és a Magyar Rádió a verseny felvételekről történő sugárzásával és a döntők közvetítésé­vel ugyancsak sokat tesz a fellépő elő­adók, illetve a rendezvény népszerűsí­téséért. Az érdeklődők péntekig a Kodály- intézet dísztermében személyesen is meghallgathatják a résztvevőket. Ma és holnap délután 3 órától a dalkategó­ria, este 7 órától pedig az operakategó­ria mégy-négy képviselője mutatkozik be. A záró kecskeméti program pénte­ken délután 3 órakor kezdődik. K. J. A tegnapi lapok adták hírül, hogy a Szeged— Ferencváros vízilabdameccs végén, a vendégcsapat kapusa, Ambrus Tamás nadrág nélkül, anyaszült meztelenül mászott ki az uszoda vizéből. A nézőkö­zönség nem kis meglepetésére. Még a hangosbemon­dónő is felsikított: „Jé, ez mekkora!” A pucérkodó azzal magyarázta magamutogatását, hogy a mérkő­zés végén az egyik szegedi játékos letépte róla az úszónacit. Ami nem ritkaság ebben a sportágban, éppen ezért szoktak két nadrágban játszani a póló­sok. De ha már nem volt rajta csak egy, akkor is választhatott volna Ambrus szemérmesebb megol­dást: mondjuk, kér egy másikat, s magára húzza a víz alatt. Hát nem? A szeméremről Sgg illetve a szeméremsértésről —jut eszembe egy másik szegedi eset, amely ugyan­csak nagy port kavart a közelmúltban. A Tisza- parti város egyik terén, egy „hölgy" és egy „úr” két órán át szerelmeskedett fényes nappal meztelenül, a járókelők köztük megannyi szájtáti gyermek !— szeme láttára. Igaz, lassan hozzászokik az em­ber, hogy semmin se lepődjön meg. Engem ez a két óra hossza mégis meglepett. Nem a szerelmespár teljesítménye — bár mit mondjak, le a kalappal! —, hanem az, hogy ennyi időn át nem intézkedett senki. Elvégre nem lakótelepi lakásokból szabadult kutyusokról vagy cicákról, hanem emberekről van szó. Akiknek minden társadalomban igazodniuk kell bizonyos normákhoz, elvárásokhoz. Isten ments, hogy a szemérmesen pislogó, ártatla­nul pirongó erénycsősz szerepében igyekezzek tét- I szétégni—az hamisabb lenne, mint az énekhangom. I — Csak ezért nem hoztam volna fel e két szegedi I esetet. Sokkal inkább elgondolkodtató az, ahogyan I az ilyesmikre ma az emberek reagálnak. Az egyik I ismerősöm például csak megvonta a vállát, amikor I a kétórás szegedi szabadtéri produkció szóba került, I s a véleményét így összegezte: „Na és? Elvégre de- I mokráciában élünk!” Az MDF kecskeméti szervezete egyszer már ki- I oktatott, hogy szűkkeblűén értelmezem a demokrá- I ciát. Lehet. De ahogy az ismerősöm — s valószínű- I leg még sokan mások is kicsiny országunkban — I értelmezi, az meg olyan tág. mint Ambrus Tamás I letépett úszónacija. Didaktikus okoskodásnak tűn­ne, ha most azt kezdeném magyarázni, hogy min- 1 denkinek joga van szerelmeskedni, meztelenül für- \ deni — naná! —, de akárhol. Ennyire egyszerű. És fi a demokrácia sem sokkal bonyolultabb. Minden I tekintetben a szabad választás lehetőségeit kínálja I cselekedeteinkhez, de csak azon a körön belül, ami nem sérti az adott közösségben élők érdekeit, emberi jogait vagy éppen jóérzéseit. Azt. hogy ez mikor lesz általánosan elfogadott, mi több: természetes, nehéz \ lenne megmondani. Csak reménykedhetünk, hogy I eljön az az idő mihamarabb, amikor a hazánkba I látogató nyugati tőkés kiált fel úgy, demokrácián­kat látván, mint a szegedi uszoda hangosbemondó- ríője: „Jé, ez mekkora!” Koloh Elek

Next

/
Thumbnails
Contents