Petőfi Népe, 1990. szeptember (45. évfolyam, 205-229. szám)

1990-09-19 / 220. szám

2 • PETŐFI NÉPE • 1990. szeptember 19. TÜZES FELSZÓLALÁSOK — ASZTALT CSAPDOSÓ ELNÖK RENDKÍVÜLI ÜLÉS Törvény az előprivatizációról (Folytatás az 1. oldalról) parlament által jóváhagyott 10 milliárd forintról 17 milliárdra. A pénzügyminiszter erre csak any- nyit jegyzett meg: az IMF-fel kö­tött megállapodás értelmében a hi­ány mértékét negyedévenként ha­tározzák meg, szeptember végéig pedig 17 milliárdot irányoztak elő. (A szóváltás olyannyira nem nyer­te el a képviselők tetszését, hogy hangos megnyilvánulásaik ismét asztalcsapkodásra késztették az el­nöklő Szabad Györgyöt.) Mindezek után kezdődhetett meg a szavazás a privatizációs tör­vényről. A több mint két órán át tartó határozathozatal eredménye­ként a parlament 180 egyetértő szavazattal, 101 ellenszavazattal és 32 tartózkodással elfogadta a tör­vényjavaslatot. A végső eredmény kimondása azonban korántsem volt egyszerű. Előtte ugyanis szót kért Eörsi Má­tyás szabaddemokrata képviselő és bejelentette: olyan jogtechnikai hi­bát szavaztak meg a módositó ja­vaslatok elbírálása során, amely a már elfogadott törvényt alkot­mányellenessé tenné. (Árról volt szó, hogy az elővásárlási jog ilye­tén törvényi szabályozása sérti-e, avagy sem a tulajdonosi jogot.) A képviselő felszólalása hosszas jogtechnikai, jogértelmezési vitát váltott ki, amelyet az elnöklő Sza­bad György kétszer is lezárt. Mi­után a kormány és a kormánypár­tok a felvetéssel ellentétes állás­pontja nem változott, Tölgyessy Péter közölte: a plénum a törvény elfogadásával súlyos alkotmány- sértést követ el, és ezt az erre hiva­tott bíróságok fogják megítélni. A Szabad Demokraták Szövet­ségének- parlamenti frakciója ha- 1 sonlóan súlyos hibára hívta fel a parlament figyelmét az önkor- ' mányzati torvény elfogadásakor is, akkor a kormány sürgős tör­vénymódosítással küszöbölte ki a hibát. ^ /fran Az ebédszünet után — alíagyo- mányos rend szerint — az interpel­lációk hangzottak el. Tölgyessy Péter Magyarország általános válságának súlyosbodá­sa és cselekvési programjának hiá- . nya miatt interpellált AntálPJó^sef miniszterelnökhöz. Arra kert vá­laszt elsősorban: mivel magyaráz­za a rövid távú kormányprogram végrehajtásának elmaradását, mi­kor lesz kézzelfogható, határidő­ket és konkrét intézkedéseket, át­fogó törvényjavaslatokat is tartal­mazó cselekvési program? Kérdezte mindezt azért, mert mint mondotta: a modern parla­menti demokráciákban szokás, hogy a kormányalakítást követő 100-120. napon a kormány nyilvá­nosan számot ad az ország helyze­téről, programjának megvalósulá­sáról. Annak a szilárd meggyőző­désének adott hangot, hogy ma, a kormányalakítást követő 118. na­pon Magyarország erkölcsi, gaz­dasági és társadalmi helyzete rosz- szabb, mint a választások idején volt. Feltartóztathatatlanul csök­ken az ipari termelés, a mezőgaz­daságot összeomlás fenyegeti, az ország külkereskedelmi aktívumá­nak növekedése augusztusban' megtört, a forint még sohasem vesztett annyit az értékéből, mint manapság, hónapról hónapra újabb százezrek kerülnek a létmi­nimum alatt élők már eddig is mil­liós táborába. Új központosítás keríti hatalmába a társadalmat, a szabadnak remélt sajtó újra füg­getlenségéért tusakodik. Erről ta­lán a Magyar Újságírók Szövetsé­gét kellene megkérdezni —jegyez­te meg a kormánypárti képviselők harsány derültségére, majd így folytatta: — Egyes kormánypárti megnyilatkozások olcsó hazai nép­szerűség fejében a határainkon kí­vül élő magyarság sorsát kockáz­tatják. A koncepciótlanság elfedé­sére pártpolitikusok, de felelős mi­niszterek is érzelmeket, indulato­kat mozgósítanak, a pragmatikus cselekvés helyett ideológiai vitákat szítanak. Tölgyessy Péter interpellációjá­ban nem az eredményeket kérte számon, tudván, hogy az elmúlt 40 év roppant öröksége, legújabban pedig a KGST széthullása, a per- zsa-öbölbeli válság, a súlyos aszály óriási kihívást jelent egy kormány­zati tapasztalatok nélküli új hata­lomnak. Nem a nyilvánvaló eredményte­lenség megokolását kérte a minisz­terelnöktől, hanem a kormány- program irányelveinek harmadik fejezetében 18 pontban beígért konkrét cselekvési programok túl­nyomó többségének elmaradására várt magyarázatot. Vélekedése szerint a kormány elmulasztotta a vállalkozásokat élénkítő program meghirdetését, nem adott inflációellenes progra­mot, lemondott a vállalati sorban ■ állások enyhítéséről, és nem kezde- ményezett 30-40, tartósan veszte­séges vállalat ellen csődeljárást — említette csak a legfontosabb ten­nivalókat a szabaddemokrata kép­viselő. A kifogások között sorolta: a kormány a rendszerváltás új kon­cepcionális tervezeteivel nem jeles­kedett, viszont serény volt a hata­lomváltásban. A közigazgatás csú­csaira, a központilag ellenőrzött vállalatok élére, a meghirdetett el­vekkel ellentétben, csak igen ritkán kerültek valóban független, nem­zetközi hírű személyiségek. Az új vezetők inkább a megbízhatóság okán a személyi, illetve a párthű­ség alapján kerültek tisztségükbe. Megítélése szerint a miniszterelnök annak érdekében, hogy a kormány stabilitását biztosítsa, az agrárszfé­ra ügyeinek intézését átengedte egy olyan pártnak, amely — a válasz­tási kampányban a Magyar De­mokrata Fórum által is élesen bí­rált homályos és átgondolatlan ígérethalmaz alapján, már pusztán a bizonytalanság állandósításával is — súlyos károkat okozott a ma­gyar mezőgazdaságnak. A feladatok mérete óriási, még­sem a sürgősségtudat vezérli a köz­társaság új kormányát — hangoz­tatta. Az Antall-kormány ugyan­úgy halogatja a halaszthatatlan döntéseket, ahogy azt a Lázár-, a Grósz-, és a Németh-kormány tet­te. A rendszerváltásba vetett bizal­mat a választópolgári csalódottság váltotta fel. Az általános közöny és fásultság oka nem annyira a válság elmélyülése, mint inkább a kiveze­tő út hiánya és a kormány cselek­vésképtelensége. Meggyőződése szerint az ország lakossága szembenézett volna a gazdaság keserves állapotával, és felsorakozott volna választott ve­zetése mögé, ha az nyíltan beszél az elengedhetetlen áldozatokról és nyomban cselekedni kezd. Végeze­tül hangsúlyozta: a Magyar De­mokrata Fórum másfél éven át ké­szült a hatalom átvételére, de most az SZDSZ számára világossá vált, hogy mégis felkészületlen a kor­mányzásra. Antall József válaszában az in­terpelláció minden megjegyzésére, hangulati elemére reflektált. Válaszában kitért egy-két olyan , kérdésre is, amelyet őszintén szól­va nevetségesnek tartott. Az egyik: -a sajtó szabadsága. Ameddig a saj­tó azt írhat és úgy, ahogy ma teszi, addig a magyar demokraták és koalíciós partnereik nyugodtak le­hetnek, mert Magyarországon tel- ‘jes sajtószabadság van. Áttérve Tölgyessy Péternek egy másik kijelentésére, leszögezte: bárki mondhatja, hogy a kormány első száz napja után az ország er­kölcsi, gazdasági és társadalmi ál­lapota rosszabb, mint a választá­sok napján volt. De honnan veszi? Ady Endrét idézve feltette a kér­dést: „a nyár nagy kerítő”? Miért lepne rosszabb az ,ország .erkölcsi állapota, mint három hónappal ezelőtt? Megítélése szerint a jelen­legi választási harcban a tavaszinál kevesebb a személyeskedés, a poli­tikai kultúra és a politikai erkölcs javult, és ezt már a parlamentariz­mus eredményének kell tekinteni. Egyébként pedig az idézett megál­lapítások sehova nem vezetnek. Tovább folytatva a sort, az or­szág pénzügyi helyzetéről adott tá­jékoztatást Antall József. Április végén Magyarországot a pénzügyi egyensúly felbomlása, a bizalom hiánya, a betétek kivonása jelle­mezte. Ez megfordult, ma sokkal jobb a helyzet — ami éppen a biza­lom következménye. Nem felel meg a valóságnak — hangoztatta —, hogy a kormány nem mondta meg: Magyarország súlyos állapotban van. A kormány programon mindig is egy három­éves kormányzati periódust értett, nem pedig az első hónapokat. Az új parlament és a kormány rendezett körülmények között va­lósította meg a rendszerváltozást az állami élet csúcsain, a parla­ment a nemzeti egyetértés jegyé­ben, közös elhatározással, a koalí­ciós pártokat beleértve, választotta meg a köztársasági elnököt, pedig egy népszavazási kezdeményezés következtében még belpolitikai za­varok is keletkeztek. Az egész rendszerváltozás békés formában, bármiféle erőszakosság nélkül zaj­lott le. Ez. olyan teljesítménye a magyar társadalom egészének, amire büszke lehet. A külföldi partnerek is elismeréssel szóltak a magyar nemzet érettségéről. Vala­mennyi párt szerepet játszott ab­ban, hogy ma a parlament a belső viták, a nézeteltérések ellenére, pártpolitikai értelemben sokkal közelebb áll a kialakult pártde­mokráciák struktúráihoz, mint a szomszédos országok, vagy a volt kommunista országok közül bár­melyik. A választást követően azonban a kormánynak ki kellett dolgoznia a saját kormányzati rendjét, ki kellett alakítania a mi­nisztériumokat, szükséges volt gondoskodni a megfelelő tisztvise­lői karról. Az ország gazdasági állapotáról kifejtette: a választás hetei óta a kormány pontos eredményeket tud felmutatni a súlyos tehertételt jelentő, újabb,külső fejlemények ellenére. A tavasszal kiéleződött nemzetközi fizetési válságot sike­rült elhárítani. Április végén Ma­gyarországot a pénzügyi egyensúly felbomlása, a bizalom hiánya, a betétek kivonása jellemezte. Ez megfordult, ma ennél sokkal jobb a helyzet ^ ami épp a bizalom következménye. Az új kormány működésének eddigi szűk négy hónapja alatt folytatódik a külföldi tőke be­áramlása, komoly világcégek köte­lezték el magukat Magyarország mellett. A hároméves gazdasági progra­mot a kormány keddi ülésén meg­tárgyalta — együttesen az általá- nos programmal —, és jóváhagyta. Végleges megszerkesztése és a mó­dosító, javaslatok beiktatása után a jövő hét közepén nyomtatásban el­készül. Mindez azt jelenti, hogy a kor­mány ebben az időszakban a mun­káját végezte, figyelembe véve az előre nem kiszámítható tényező­ket, beleértve az európai és a nem­zetközi gazdasági környezetet is. Tölgyessy Péter nem- fogadta el a választ. Áz Országgyűlés Antall József tájékoztatóját 182 egyetér­tő, 94 ellenszavazattal és 20 tartóz­kodással elfogadta. A határozat- képtelenségtől való félelem nem volt alaptalan, hiszen három rövid kérdés, s az arra adott válasz után Szűrös Mátyás létszámellenőrzést rendelt el. Mivel ekkorra már a képviselőknek kevesebb mint 30 százaléka volt jelen a teremben, röviddel este fél hét után az ülést be kellett rekeszteni. Szűrös Mátyás bejelentette, hogy az önkormányzati választá­sokra tekintettel a parlament ple­náris munkája szünetel, s legköze­lebb október 15-én gyűlnek egybe a képviselők. (MTI) ' (Folytatás az 1. oldalról) Az államtitkár rávilágított, hogy ezek a programok még menet köz­ben tovább színesednek, például a privatizáció technikai feltételeinek kimunkálásával, az új intézményi struktúra kialakításával, az adómér­tékek pontosításával. Hozzátette: a Nemzeti megújhodás programja tartalmazza a cselekvés fo irányait s azokat az eszközöket, amelyekkel az elkövetkező három évben az elkép­zeléseket valóra kívánják váltani. Mint az államtitkár szavaiból kiderült:, a programmal egyidejű-! leg a kormány meghirdeti a nem­zetgazdasági reform 15 fő pontját és területét. E területek mindegyi­kén egy-egy munkacsoport dol­gozza majd ki — a tervek szerint fél év alatt — a részletes cselekvési programot. A munkacsoportok te­vékenysége átfogja a lakásgazdál­kodás egészét, a privatizációt, a bankrendszer és a tőkepiac terüle­teit, valamint a társadalombiztosí­tás, a nyugdíjrendszer reformját is. Matolcsy György szólt arról is, hogy a program kidolgozásához kapcsolódóan folyamatosan ké­szül az elmúlt tíz év helyzetértéke­lése, amelyet egy 8-10 kötetesre tervezett, úgynevezett Fehér könyv sorozatban kívánnak közreadni. Szeptember végéig jelenik-meg az első kötet, amely az adósságállo­mány felhalmozódásának okait elemzi. Októberre tervezik az el­múlt tíz év állami beruházási rend­szerének értékelését közreadó kö­tet megjelentetését. A hároméves gazdasági prog­ram lényegét és célját a miniszter- elnöki államtitkár úgy foglalta össze: reményeik szerint néhány év alatt kialakul hazánkban a mediter­rán, dél-európai típusú, kis- és kö­zépgazdaságokra épülő szerkezet. A sajtótájékoztatón a kormány- program gazdasági összefüggéseit és hátterét Botos. Katalin, a Pénz­ügyminisztérium politikai állam­titkára vázolta, egyúttal kifejtve a kormányzat legfőbb célkitűzéseit a következő hároméves időszakban. A gazdasági program kiinduló­pontjaként Botos Katalin a fizetési mérleg egyensúlyát jelölte meg, mi­közben hozzátette: a kormánynak figyelembe kellett vennie a magyar gazdaság külső finanszírozástól való függését. A továbbiakban ki­emelte a külgazdasági orientáció fontosságát, valamint a már ko­rábban megkezdett importliberali­záció folytatását. Ez utóbbit említ­ve azonban feltételként emelte ki a következetes antiinflációs politi­kát, a deficit felhalmozódásának megakadályozását. Az államtitkár a gazdasági el­képzelések részeként nagy jelentő­séget tulajdonított annak, hogy a jövőben minden eszközzel ösztö­nözzék a lakossági megtakarításo­kat. Ezzel kapcsolatosan megje­gyezte: a pénzügyi tárca különféle adókedvezményekkel kívánja ösz­tönözni a befektetéseket, a megta­karításokat. Ugyancsak ezt szol­gálhatja majd — mint arra Botos Katalin rámutatott a betéti ka­matok jelenlegi felső határának el­törlése. A pénzügyi és gazdasági intéz­kedések fontos elemeként szólt az államtitkár a konvertibilitás meg­teremtéséről. Hangsúlyozta, hogy további könnyítések várhatóak a devizaélhelyezésnél, jóllehet, egyértelművé tette azt is: a lakossá­gi devizaellátásban egyhamar nem lesz változás. Lengyel—magyar tudományos kisszeminárium „A tervgazdálkodás megszüntetése nem jelenti a tervezés megszüntetését” Tegnap délelőtt az MTA Regionális Kutatások Központja kecskeméti állomásán nyitotta meg Enyedi György akadémikus lengyel és magyar kutatók hetedik együttes ülését. Az eddigiekhez hasonlóan most is mindkét országban időszerű, közérdekű témakörben ismertették legújabb kutatási eredményeiket a résztvevők. Az egyik bevezető előadást A. Stasiak profesz- szor tartotta. Azt vizsgálta, hogy milyen szinteken szükséges távlati, közép­távú tervek készítése. Reméli, hogy a jövőre esedékes lengyel helyhatósági választások után felértékelődik a tervezés általában és a Lengyel Földrajzi és Területfejlesztési Intézet tevékenysége. Eddig ugyanis szigorú titokként kezelték a tervdokumentációkat; a jövőben ezeket széles körben ismertetik. A Pécsett dolgozó Faragó László a politika és a tervezés viszonyát elemezte, elsősorban nyugati modellek lehetséges magyarországi alkalma­zását vizsgálva. A kétnapos tanácskozáson 11 kutató vesz részt — mint azt megtudtuk Csatári Bálint tudományos osztályvezetőtől, a nemzetközi szeminárium titkárától. A résztvevők az elméletet háromnapos tapasztalatcserén szem­besítik a valósággal. A kutatókkal találkozott Gaborják József megyei tanácselnök. Hangsú­lyozta: a tervgazdálkodás megszüntetése nem jelenti a tervezés megszünte­tését. | H. N. Elutazott az Európai Parlament elnöke Hivatalos magyarországi látogatását befejezve kedden délután eluta­zott Budapestről Enrique Baron Crespo, az Európai Parlament elnöke és kísérete. A politikus a magyar országgyűlés meghívásának eleget téve töltött két napot hazánkban, s felszólalt az Országgyűlés hétfői plenáris ülésén. (MTI) TEMESVÁR Kommunistaellenes tüntetés Több mint tízezren tüntettek hétfőn este Temesvár főterén, kommunistaellenes és a Se- curitate titkosrendőrséget elítélő jelszavakat hangoztatva. Vízumügyek A Belügyminisztérium Sajtóosztájá- nak tájékoztatása szerint szeptember 20-ától megszűnik hazánk és a Bene- lux-országok közötti vízumkényszer, így az érvényes útlevéllel rendelkezők csütörtöktől vízum nélkül utazhatnak Belgiumba, Hollandiába és Luxem­burgba, ha három hónapnál rövidebb ideig kívánnak ott tartózkodni. Termé­szetesen a munkavállaláshoz és egyéb jövedelemszerző tevékenység folytatá­sához, valamint a három hónapot meg­haladó tartózkodáshoz továbbra is ví­zumot kell kérni. ­. A magyar és a brit kormány közötti, 1990. szeptember 18-án létrejött megál­lapodás értelmében 1990. október 1-jé- től megszűnik a vízumkötelezettség a két ország állampolgárai számára. To­vábbra is előzetes beutazási engedélyt kell beszerezni azoknak, akik hat hó­napnál hosszabb tartózkodás vagy munkavégzés céljából kívánnak Nagy- Britanniába utazni. (MTI) Nyilvános lesz Végvári József ügyének bírósági tárgyalása Nyilvános lesz a katonai bírósági tárgyalás a Végvári József nyugállományú rendőr őrnagy ellen indult bűnügyben, mivel dr. Hildenbrand Róbert hadbíró alezredes, a Budapesti Katonai Bíróság elnöke feloldotta a bűnügy „Szigorúan titkos” minősítését. Mint ismeretes, a Budapesti Katonai Ügyészség kötelességsze­gés és államtitoksértés bűntette miatt nyújtott be vádiratot Végvári József ellen. Dr. Hildenbrand Róbert az MTI munkatársának elmondta; a tárgyalás előké­szítése során jogkörében eljárva megvizsgálta az ügyészségnek azt az indítványát, hogy —- az állam- és szolgálati titok megőrzésének érdekére figyelemmel — a tárgyalásról zárja ki a nyilvánosságot. Megállapította, hogy a bűnügyi iratok között elfekvő „Szigorúan titkos” minősítésű, napi jelentések tartalma a bűntett elkövetésekor a jogszabály szerint valóban államtitkot képezett, azonban időköz­ben e jelentések tartalmát a sajtó széles körben nyilvánosságra hozta. Hasonló a helyzet a volt BM III/III. csoportfőnökség, a korábbi belbiztonsági szolgálat szervezetére és tevékenységére vonatkozó adatok megítélésében is. Ma már nem fűződik titoktartási érdek a Végvári József által korábban nyilvá­nosságra hozott állam- és szolgálati titok megóvásához. Jelenleg a társadalomnak éppen ahhoz fűződik érdeke, hogy Végvári József ügyét a széles nyilvánosság érdeklődésétől kísérve tárgyalják. Erre várhatóan október közepén kerül sor — mondotta a Budapesti Katonai Bíróság elnöke. (MTI) A demonstrációt a Temesvár Társaság hir­dette meg, amely a decemberi forradalom „el­térítésével” vádolja az ország vezetésében he­lyet foglaló volt kommunistákat. Az ellenzéki szervezet elnöke, Vasile Popo- rici felhívást olvasott fel, amelyben arra kérte a népet, hogy utasítsa el a Ceausescu-rezsim elleni decemberi felkelés szikráját adó temes­vári események meghamisítását. A különösen magyarellenességéről hírhedt Romania Mare hecclap egyik Írása ugyanis a temesvári felke­lést „huligánok és külföldi erők művének” minősítette. A „külföldi erők” kitétel — mint a Reuter brit hírügynökség megjegyzi — nyil­vánvaló célzás Magyarországra. Popovici a Romania Mare rágalmát a ha­lottak és sebesültek megsértésének, a város és a fegyverekkel és harckocsikkal puszta kézzel szembeszálló bátor temesvári lakosság befe- ketítésének nevezte. Az események hamis be­állításával a gyilkosságok bűnösei a felelős­ségre vonást szeretnék elkerülni. Bizonyos erők elferdítik az igazságot, hogy a naciona­lizmus szításával eltereljék a figyelmet az or­szág valódi gondjairól — mutatott rá Popovi­ci. A temesvári felkelésben hivatalos adatok szerint 97 személy vesztette életét. A Securi- tate bíróság elé állított tisztjei azzal védekez­tek, hogy a biztonsági érők a fosztogatások és erőszakos kilengések miatt nyitottak tüzet. A Temesvári Társaság felhívása hangsúlyoz­za, hogy a fosztogató randalírozók valójában a Securitate provokatőrei voltak. A telefongyáriak nem adják harc nélkül (Folytatás az 1. oldalról) A munkásgyűlésen végül bizal­matlansági indítványt fogalmaz­tak meg Kudron László igazgató és Szabó János főmérnök ellen, akik­nek a vezetése alatt — mint el­hangzott — már kétszer ment csődbe a gyár. Egyben javasolták azt, hogy kötelezzék őket a gyár teljes vagyoni elszámolására és leL tár szerinti átadására. A szakszer­vezet javaslatára pedig dolgozói képviselői tanácsot hoztak létre. A kétharmados többséggel megvá­lasztott tanács tagjai: Dobó József termelési osztályvezető, Domonyi Mihályné főkönyvelő és Szomor Ferenc. A „csapat” — a kikötés szerint ^ műhelymegbízottakkal egészül ki. Ugyancsak a tegnapi múnkás- gyűlésen megbízták a képviselői tanácsot az önállósodás útjának felkutatásával. A megválasztottak megköszönték a bizalmat és ígére­tet tettek arra, hogy az átmeneti időszakban minden erejükkel a gyáregység fennmaradásáért dol­goznak még akkor is, ha arra a jelenlegi helyzetben alig van esély. * — Valóban csak halvány remé­nyük lehet a kiskőrösieknek? - kérdeztem Láng Lászlót, a Mun­kástanácsok Országos Szövetségé­nek képviselőjét, aki egyébként az előző munkásgyűlésen is ott volt. — Nyertek már — nem is olyan régen — ilyen helyzetben munká­sok. Azt is el kell mondani: sajnos, problémájukkal nincsenek egyedül — még a megyében sem ~ fi kis­kőrösiek, akik talán időben rájöt­tek: éveken keresztül gyarmatként kezelték őket, és most megpróbál­nak szerveződni. Ezt végig kell csiJ nálni. * Az ügyben megkérdeztem volna Kudron László igazgatót és Szabó János főmérnököt is, ám az első munkásgyűlés után pár pappal Szabadságra mentek. Pulai Sára Tizenöt pontot hirdet a kormány

Next

/
Thumbnails
Contents