Petőfi Népe, 1990. szeptember (45. évfolyam, 205-229. szám)
1990-09-14 / 216. szám
1990. szeptember 14. • PETŐFI NÉPE • 3 LEHÚZOTT REDŐNYÖK, BEFALAZOTT AJTÓK Boltos úr, maga „csak” élelmiszert árul... ? Átalakulóban a kereskedelem és a vendéglátás Munkáltatói érdekképviseleti fórum alakult Bomlik a régi, épül(get) az új. A kereskedelem és a vendéglátás más utakon? Kecskeméten, a Jókai utca 31. szám alatti élelmiszerbolt mind a négy redőnye lehúzva. Levette a cégtáblát a Konzum Kereskedelmi Vállalat. Az államosítás után 40 évvel Sárai-Szabó Pálnéé, nővéréé és öcs- cséé az üzlet. .. apánk egykori tulajdona” — A vállalat rendbe hozva és szépen kimeszelve adta át a helyiségeket — elégedett Sárai-Szabó néni, aki csengetésemre a bolt udvarából jött kaput nyitni. Egy éve álmomban sem gondoltam erre. Havonta 5800 forint bérleti díjat kaptunk az'üzlethelyiségért és a raktárért. Ennek most már vége. A miénk apánk egykori tulajdona, amely valámikor fűszerüzlet és kocsma volt. — S ezután? — Október 1-jétől kiadjuk két magánkereskedőnek. Az egyik élelmiszereket, a másik autóalkatrészeket árusít. Hogyan fér meg két dudás — két szakmabeli — egy „csárdában”? Majd megegyeznek valahogy. Azt viszont megkérdezem, ami a környékbelieket hetek óta izgatja: — Igaz, hogy kocsma lesz a boltból? — Sárai-Szabó Pálné határozott válasza: — Nem! A poharakat már emelhetjük — de mire? Tovább, a Semmelweis utca sarkán egy húsüzlettől vettek könnyű — búcsút a fogyasztók. — Nem nagyon hiányzik — jegyzi meg egy arra haladó asszony, Fekete Károlyné. — Olyan drága a hús, hogy azt a keveset megvehetjük a piacon is, amikor zöldségért és gyümölcsért oda megyünk. Másra lenne szükségünk. Egy cipőjavítóra, hogy ne kelljen egy flekkelésért, egy varrásért minduntalan bekutyagolni a Luther-udvarba. A Semmelweis utcában lakó Feketénét és a többi asszonyt legfeljebb csak az vigasztalhatja ^ ha ez egyáltalán vigasz —, hogy italfélékből viszont óriási a kínálat. Az útkereszteződés mentén nárom helyen is ' található szeszes italokat forgalmazó üzlet. Az egyik kocsma, a másik a Pingvin presszó, a harmadikban pedig Szántó Györgyné palackozott italokat árusít.- Mikor nyitottak? — kérdezem Szántónétól. A férj a „főnök”, azazhogy ő a tulajdonos.- Húsvét előtt — feleli. — Most már elég nagy számban elszaporodtak az ilyen üzletek Kecskeméten. A nálunk lévő italok 10 százalékkal olcsóbbak, mint máshol... Kíváncsiságból kezembe veszek egy félliteres Zwack unicumot, 315 forint. ... és igazán nem panaszkodhatnak a vevőink, hogy szűkös a választék! Hubertus, Riccadonna aperitif, Háry keserű, orosz vodka, szilva-, körte- és négyféle barackpálinka, sörökből a jobb fajták. Kőbányait nem tartunk, annyira romlékony. Üdítőkből sokat eladunk. Szombaton és vasárnap itt élet van! Élet: azaz nagy forgalöhi. Nyitva vannak hétvégeken is, akár egy ügyeletes gyógyszertár. Sok Tabán utcai Marton Istvánt! Míg a húsbolt zárva, ahhoz közel „Ez a ház, két üzlettel, eladó" tábla zöldség-, gyümölcs-, terményértékesítő helyet kínál megvételre, egy háztartási üzletre már csak befalazott ajtaja emlékeztet a Kada Elek utcában. A Tabán utcai élelmiszerbolt viszont megvan. Föl- tehetpen marad is jó darabig, mert Marton István magánkereskedő — családi vállalkozásban — maga is úgy akarja. A tulajdonos áruért ment, így helyettesétől, egyben keresztfiától, Marton György től érdeklődöm: — Mi változott? — Amíg a Konzumé volt az üzlet, ott, hátul — mutatja—egy fülke foglalta el a helyet. Abban kávéztak az alkalmazottak. Ezt a leválasztást nem engedhettük meg magunknak. Luxus lett volna. Felszámoltuk a fülkét, tettünk a helyére egy hűtőt, így mindjárt több áru fér el. — Ezenkívül? i , — Hozunk házi kenyeret, zsemlét, sima és sóskiflit is. Ez itt például próbazsemle — vesz a kezébe egyet —, abból a 30 darabból van, amelyet egy nagykőrösi pék sütött. Nézze meg, mennyivel szebb, mint a kecskeméti! Gömbölyűbb, nagyobb, az íze is finomabb, és nem drágább 1,90-nél. Lehet, hogy holnaptól (már) nem csak próbaként árusítják? Valószínűleg, mint ahogyan sült császár- szalonnára, házi kenőmájasra és göngyölt, húsos szalonnára is lenne vevő nagyobb számban, ha a félegyházi húsfeldolgozóból küldenének ezekből az árukból. — Egy szelet kenőmájas, egy zsemlével: hányán vennének maguknak csak ennyi reggelit! — mondja Marton György. Sördepóba kéne menni... ? Kifelé tartva a városból, változik a kép. A rohamosan fejlődő — ma is épülő'— Vacsi közben egy ABC: s ezzel mintha elvágták volna a kereskedelmi alapellátást. Kocsma viszont van jócskán. Annyi, hogy ha Magyarországon az élemiszer-termelés és általában a gazdaság ilyen szintre fejlődne, a fejünk sem fájna. Nótázhatnánk józanul is! De így ... ? Míg a cikkünk elején említett Fekete Károlyné nem tudja helyben a cipőjét megjavíttatni, s míg a Mikszáth Kálmán körút 2. szám alatti zöldség-gyümölcs magánkereskedés nyitvatartási időben zárva, az italmérésekben Szántóné szavai jutnak eszembe: .. itt élet van!" Kiszúrás: az autógumival... Az van! Unicum presszó, kocsma, erre is, arra is, nyitva az ajtó az alkoholos italokhoz. Új raktárfelirat késztet megállásra a Vacsi közben. Sördepó. Mi lehet? Bemegyek, látom, hogy annak az élelmiszerboltnak az épülete, amelynek nyitva tartásáért a tanácstagok annyit küzdöttek. Ma 8 autó hordja ide a szeszes italokat és az üdítőket a Konzum Kereskedelmi Vállalat részére. A gyűjtőhelyet — mint Ökrös Baíázsné helyettes vezetőtől megtudom — előrelátásból használják. Azért, hogy mindig legyen elegendő sör, bor, pálinka és üdítő. Ökrösné kifelé ,mutat az ablakon. Szemben egy nagy, épülő ház. Állítólag abban is lesz egy kocsma. — Elegünk van a kocsmákból! —jajdul fel egy piros melegítős asszonyka a Vacsi köz 54. számú ház előtt, kisgyermekét kézen fogva. Kérdezem a nevét. Nem meri megmondani. Nem akar úgy járni, mint az az idős férfi a múltkor, akit részeg fiatalok annyira megvertek, hogy utána nem bírta kinyitni á szemét. Autógumik kiszúrása, az üzemanyag leengedése; mindennaposak errefelé. A szomszédi viszonyt (is) megrontja az alkoholfélék utcán át való árusítása. Ez derül ki Farkas Dezsőné Vacsi közi palackosital-kereskedő vállalkozása kapcsán, a szemközti ház lakóinak panasza nyomán. Farkasné egy bérelt garázsban folytatja üzleti tevékenységét, lakásához közel, egy másik ház udvarán. Ebből támadt azután kellemetlensége az átellenben, a Vacsi köz 48. számú épületben lakó Tóth házaspárnak. ... és a szomszédokkal! — Én soha egy csikket nem dobtam el az utcán — állítja Tóth István. — Ezek meg odaátról (akik megveszik a palackos söröket) átjönnek a mi oldalunkra, lecsavarják a kupakot, és itt isznak. Majd odaállnak a kerítéshez hugyozni. Levizelték a zöldbabunkat, attól olyan lukacsos és barna a levele. Le sem szedjük a termést. Nem tudnánk belőle jóízűt enni. A közeli építkezésekről csapatokba verődve járnak ide inni. Úgy berúgnak, hogy visszafelé már csókolgatják egymást. Az építkezéseken meg várja (!) őket a villamos betonkeverő gép és a kőmuvesállvány. Mi szükség van arra, hogy egy kilométeren belül 6-8 italbolt is legyen nyitva, még ha az alkoholforgalmazás kínálja is manapság a legkényelmesebben megszerezhető jövedelmet? Szép a szabad vállalkozás — de ne így!— Úgy lenne jó, ha 10 üveg eladott szeszes italra jutna egy cipősarkaló, vagy egy zsák búza és kukorica megterníelése. Akkor kezdenénk helyrejönni a kereskedelemben is. Igaz, élelmiszereket ma még kevesebben árusító boltős urak? Kohl Antal Csütörtökön, Budapesten megalakult a Gazdasági Érdekképviseleti Szervezetek Országos Koordinációs Fóruma. A fóruni munkájának csak része az (országos) Érdekegyeztető Tanács munkáltatói véleményének egyeztetése, a kormánynak, a parlamentnek is javaslatokat kívánnak kidolgozni fontos gazdasági kérdésekben. __ A fórum résztvevői: az Általános Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezetek Országos Szövetsége; a Gyáriparosok Országos Szövetsége; az Ipari Szövetkezetek Országos Szövetsége; a Kisiparosok Országos Szervezete; a Kiskereskedők Országos Szervezete; a 'Magyar Agrárkamara; a Magyar Gazdasági Kamara; a Mezőgazdasági Szövetkezők és Termelők Országos Szövetsége, valamint a Vállalkozók Országos Szövetsége. A fórum megalakulását követő sajtótájékoztatón az együttműködő felek elmondták: két kérdésben már megállapodtak, s a főbb elveket közös állásfoglalásban rögzítették. így a vállalkozásélénkítéssel kapcsolatban javasolják többek között a vállalkozások jövedelmezőségének javítását, a törvényekben nem rögzített, a költségek között elszámolt elvonások mérséklését. Mint kifejezték, a következetes vállalkozásélénkítés nem képzelhető el a fizetési fegyelem helyreállítása, a kritikus fizetési helyzet megváltoztatása nélkül. Olyan szabályozást kellene érvényesíteni, amelyben a kis- és közepes vállalkozásoknak a nem teljesített kifizetéseket a számlavezető bank a refinanszírozási kerete terhére térítené, az adóssal szemben pedig büntető- kamatot érvényesítene. A megtakarításokat és a termelési célú befektetéseket ösztönözné, ha a jelenleg csak a külföldieknek nyújtott vállalkozási- nyereségadó-kedvezményeket a hazai természetes személyek is megkapnák. A piac működési feltételeit javítaná a bémövek- ményadó megszüntetése és a tőkepiac működését akadályozó elemek felszámolása. A tulajdonreformmal és a privatizációval kapcsolatban rámutattak, hogy a privatizáció elemeit egységesen, azonos alapelvek szerint kellene kezelni, beleértve a termőföld tulajdonát is. A fórum állásfoglalást dolgoz ki az érdekképviseletek státusának jogi rendezésére, illetve az etikai kódexszel kapcsolatban is. (MTI) CIKKÜNK NYOMÁN Mire jogosít az állatorvosi diploma? Tegnap jelent meg a Petőfi Népében a Kistermelő vádol, az orvos tagad címmel, hogy milyen „körülményes” Kecskeméten a beteg állatok gyógyíttatása. (Erről különben a cikk szerzője is meggyőződhetett, mert szinte egész napos munkájába került, hogy dr. Kovács Gyulát föllelje.) De még ennél is furcsább, hogy dr. Kovács Gyula, aki munkaköre szerint, állatorvosi diplomával egyedül hivatott a megyeszékhely meghatározott körzetében lévő jószágok egészségére ügyelni, nemhogy nem érhető el, de bokros teendői mellett még a „humán” — azaz embergyógyítás — területére is átparti- zánkodik: a disznók gyógyítása helyett az érthetően aggódó gazdát diagnosztizálja. Kérem a szerkesztőséget, hogy adjon helyet annak a hangsúlyos véleményemnek, hogy ne engem minősítsen a „Kisko- vács” doktor úr. Ha már azt állította, hogy engem soha nem látott, telefonon sem beszélt velem, csak az édesapjával vagyok kapcsolatban, akit viszont én nem ismerek személyesen, csupán telefonon közölte velem, hogy ha nem megyek a feletteséhez, akkor kárpótol a megdöglött disznóért. Nekem ott voltak a beteg disznaim, s kénytelen voltam az illetékes minisztérium segítségét kérni, hogy állatorvost vihessek a gyógyításukhoz. Köszönettel: Balogh Mihályné Leállították az államközi szerződéseken fölüli gabonakivitelt A gabonamérleg egyensúlyvesztése miatt, amely az aszály következménye, a belföldi ellátás folyamatossá tétele érdekében azon túl, hogy gabonaimportra nyílott lehetőség, az államközi szerződéseken fölüli gabona- kivitelt leállították — ezt közölte Sá- rossy László földművelésügyi államtitkár az MTI-vel. A Földművelésügyi Minisztérium csütörtökön fölvette a kapcsolatot a Vám- és Pénzügyőrség Országos Prancsnokságával azzal kapcsolatban, hogy értesülések, bejelentések szerint az országhatárokon át magánforgalomban, főként külföldi állampolgárok az elmúlt napokbanhetekben rendszeresen nagyobb mennyiségű gabonát vittek ki az országból. A Földművelésügyi Minisztérium azt kérte, hogy szigorítsák meg. a vámvizsgálatokat, és vegyék elejét a hazai készleteket alaposan megcsap- pantó kivitelnek. Ugyanúgy érinti a korlátozás a keveréktakarmányokat is, amelyek, mint ismeretes, viszonylag nagy arányban tartalmaznak gabonát, gabonaőrleményt. A pénzügyminiszter egy korábbi rendelete alapján amúgy is tilalmi listán vannak ezek a termények — hasonlóan egyes élelmiszercikkekhez —, és így rövid úton érvényt lehet szerezni a nyilvánvalóan az aszállyal kapcsolatos szigorításnak. Az FM-ben kapott értesülés szerint az államközi szerződéseken alapuló kivitel elé nem gördítenek akadályt, a magánjogi szerződéseket sem kívánják fölülvizsgálni, ám külön- külön megvizsgálják az ezen felül jelentkező exportkiviteli kérelmet,'bármelyik vállalattól, külkereskedelmi szervezettől vagy külkereskedelmi joggal rendelkező gazdálkodótól érkezik is az. Az MTI értesülése szerint mindenekelőtt a jugoszláv határnál, főként Röszkénél volt nagyarányú a gabonakivitel a magánosok részéről. (MTI) Az Agrárszövetség és a földtulajdon A jelenleg is zajló rendszerváltás keretében nem bizonyult sikeresnek az Agrárszövetség józan állás- foglalása, amellyel a vidéken élőket, a földdel foglalkozókat képviselné, ha ezt az érdekeltek is akarnák. A hatalomért való küzdelemben az Agrárszövetség ha nem is csúfosan, de sajnálatraméltóan alulmaradt a parlamenti választásokon. Alulmaradt, mert nem állt be a nagy „ígérgetők” sorába, akik ugyan pontosan tudták, hogy a szigorú gazdasági törvényszerűségek mit engednek meg, s meddig lehet elképzeléseiket szabadjára engedni, és egyáltalában milyen távlatai lehetnek a vidéknek a jövőben, mégis, igen hatásosan, mást mondtak. Ma már sokan látják vagy érzik a bőrükön, hogy a nagy tervekből hogyan válnak szertefoszló remények, magyarul a gazdaságban semmi sem váltódik be az ígéretekből. Ha valaki még eddig nem érzékelte, rövidesen szomorúan tapasztalhatja, hogy a vidék egyáltalában nem fontos az országnak, úgy tűnik, inkább nyűg, hiszen itt csak gondok vannak. Az Agrárszövetséget a hatalom jelenlegi gyakorlói megvádolták azzal, hogy ijesztget, hogy sötétre festi a jövőt, hogy a benne részt vevők a hatalmuk ejvesztésétől félnek. Lehet, hogy ilyen is van. Azonban azt talán lassan tudomásul lehet venni, hogy ha a jelenleg működő állami gazdaságok, termelőszövetkezetek működőképessége kétségessé válik, a vidéken élő, tevékenységében létszámánál jóval jelentősebb népesség további életfeltételei nagyon megnehezülnek. Mégis: hogyan lehet ez akkor, amikor a szép című törvénytervezet — „A termőföld tulajdonjogi rendezésének egyes kérdéseiről” — megfelelő ellenértékért még földtulajdonhoz is juttatja - másfél hektárhoz — a tsz-ekben dolgozók nagy többségét? A szándék nyilvánvaló. Azt célozza, hogy a vidéken élők kíséreljék meg az egyéni boldogulásukat. Azt azonban mindenki tudja, hogy másfél hektáron megélni még jól felszerelt kisgazdaság esetében sem lehet. Ma pedig messze vagyunk az ilyen kisgazdaságok létezésétől. Ké,sz a válasz erre is: nem kell elhagyni az ilyen földtulajdonosoknak a termelőszövetkezetet. Valóban nem, csak az a gond, hogy az összes többi földet. amennyiben igényük, ki kell adni a korábbi földtulajdonosoknak, vagy ha nem, tisztes haszonbért akarnak érte kapni. Vagyis a visz- szahagyott földért haszonbért kell fizetni, de ezáltal a gazdaságok működése a törvényhozók akaratán kívül (mert nem érzékelik ezt?) lehetetlenné váük. Ezek után mégis csak az a lehetőség marad, hogy a tsz-ek tagjainak egyénileg kell bol- dogulniok. Ezt a folyamatot a történelem már ismeri. Ezt a „fejlődést” az emberiség már végigjárta, magyarországi „sikerei” korábbról eléggé ismertek. A kisgazdaságok „új gazdái” nyilvánvalóan jelentős adóterheket, a termeléssel járó bizonytalanságokat, sok esetben egyéni képességeik hiányát kell hogy elviseljék, melynek az lesz a következménye, hogy próbálnak majd megszabadulni földjeiktől, vagy a hitelek fejében azokat a bank viszi el, és egyetlen lehetőségük marad: a sikeres gazdáknál munkát vállalni. Ezt régen úgy fejezték ki, hogy a cselédsors. Arra ugyanis nem számíthatnak, hogy az iparban találnak munkát. Lehet, hogy túlzásnak tűnik egy törvénytervezetből ilyen messzemenő következtetéseket levonni, és újra attól tartunk, hogy sokan ezt nem is fogják elhinni. Keserves lesz a tudomásulvétel akkor, amikor egy-egy emberi sorson/nár nem lesz mód igazítani, mert a gazdasági törvényszerűségek kényszerpályára terelték. Jót tenni mindenki akarhat, de egyáltalán nem biztos, hogy ha jótéteménye következményeivel nem számol, áldani fogják szándékáért. Ma a felületes szemlélő úgy vélheti, hogy ilyen jótétemény készül. De mi les^, ha legközelebb már nem lesz, aki jót tegyen, vagy azok sem lesznek, akikkel jót lehetne tenni? Ezért nem örülünk a kormánykoaüció által országgyűlési előterjesztésre javasolt földtörvénytervezetnek, mert az inkább bajt fog hozni, mint sikert. Az Agrárszövetség azt szeretné, ha a földtulajdon privatizálása során azok juthatnának földhöz, akik azt meg is művelik. AGRÁRSZÖVETSÉG 2478
