Petőfi Népe, 1990. augusztus (45. évfolyam, 179-204. szám)
1990-08-11 / 188. szám
1990. augusztus 11. • PETŐFI NÉPE • 5 SZTÁLIN MENYASSZONYA, A FALU BOLONDJA ismerni. Teljesen átváltozott. A bájos, széparcú színésznő most nyúzott, cafatokban lógó szőke hajjal, szőke szemöldökkel, szempilIákkal néz rám. Azután beteszi a filmezéshez szükséges alsó és felső protézist, a ferde, sárga fogsort... Tényleg olyan, mint egy bolond lány. Készült is nagyon erre a szerepre. —Többször szétnéztem az őrültek házában — meséli Básti Juli. —Tudtam, hová megyek, mire számíthatok, ezért nem lepődtem meg a látottakon. Borzalmas ez a betegség, szánalomra méltóak a súlyosan fogyatékos emberek. Engem mégis az háborított fel, hogy milyen körülmények között gondozzák őket. Koszban, nyomorban. Nagyon sokat láttam a világukból. Erre szükségem volt, mert különben hogyan játszhatnám el hitelesen a filmbeli bolondot. Cserhalmi Györgyöt kérdezném. 'Elzárkózik a beszélgetéstől, elege van az újságírókból, akik mindenfélét összeírtak már róla. Egyesz- tendős sziesztát tart, senki nem lehet kivétel. Sajnálom, hogy hallgat, hiszen a Sztálin menyasszonyában kulcsfigurát játszik. Nem úgy Benedek Miklós. O epizódszereplő, de legalább szóra bírható.- Egy pénzbeszedőt alakítok. Ez entellektüel figura — véli az elegánsan fehérbe öltözött színész. — Túl sokat nem tudok róla mondani, hiszen ez valójában nem is a szerepformáló dolga. Élvezem a forgatást, megtisztelő együtt dolgozni Bacsóval. Széles Anna erdélyi színésznő valaha nem egy magyar filmben kapott szerepet. Szőke, mosolygós; egykettőre népszerű lett Azután nem tudni mi történt, de nem hívták filmezni. Egy esztendeje települt át Magyarországra. Most pedig Bacsó Péter adott neki szerepet. Ő játssza az ukrán falu szépasszonyát, Nyinát. —Jó itt a hangulat, a stáb is ösz- szekovácsolódott már —; Összegzi az eltelt időszakot Széles Anna. — A témáról annyit mondanék, hogy nálunk, Romániában nagyon is aktuális volt a személyi kultusz; mint itt, a filmbeli történetben. Igaz, vissza kell utazni az időben, de a párhuzamok megtalálhatók, érezhetők és érthetők. És a színésznő is int: ennyi. Részéről legalábbis. A közönség bizonyára kíváncsian váija az Alföld közepén forgatott új Bacsó-filmet. És ez bizony érthető is. Bacsóban még nem csalódtak a mozinézők. Várjuk hát a Sztálin menyasszonyát... Borzák Tibor Bacsó Péter filmet forgat Kunpeszéren Kicsi ukrán falu. A központjában tócsa, sár. Kacsák fürdőznek. Az egyik oldalon a milícia épülete, szemben a teaház, a kultúrház. A homlokzatokon vörös zászlót lenget a szél. A vörös zászlón pedig sarló és kalapács. A másik oldalon magazin, lepusztult homlokzattal. Közelében egy kioszk, ahol szókot, sajátos orosz málnaszörpöt kínál a szotyolázó asszonyság. Nem ma- radhateladicsőségtáblasem. Noés a hatalmas, színes, életnagyságú Sztálin-kép. Egyszer, kétszer és többször. Itt-ott hordók, rajta micisapkás parasztok üldögélnek. Várnak, türelmesen, a műsorra. Maszatos, mezítlábas lurkók körtáncot járnak. Nyakukban piros nyakkendő, mert hiszen ők pionírok a javából. Harmonikaszó csendül fel, kezdődik a kulturális program. Aranyfogú asszonyka ropja a táncot az őt Bámuló és körülötte tomboló férfinép előtt. Azután megjelenik a távolban egy egzaltált szőke lány, a falu bolondja. Magát csak Jézus, majd Sztálin menyasszonyának titulálja. Csönd, döbbent csönd következik. Filmes szójárással: ennyi. Oly sok akadály után Bacsó Péter újra forgat. Hogy miért szenzáció ez? Ha nem is világraszóló szám, de azért mégiscsak fontos pont. Ebben a világban, amikor a filmstúdiók egyre kevesebb állami dotációt kapnak és ha kapnak is, az legfeljebb évente két produkció tisztességes elkészítésére elegendő. Bacsó Péter tudja ezt, éppen ezért a legelején elindult kilincselni, szponzorokat keresni. Talált is. Az európai filmalap és többek között az OTP szponzorálja új filmjét. Az OTP-től ötmillió forintot kapott, amit nem kell visz- szafizetni. Cserébe azért némi reklám szükségeltetik. így a filmforgatás helyszínén, Kunpeszér határában egy hatalmas tabla hirdeti az önzetlen támogató cég nevét és a leendő film fontosabb tudnivalóit. Ennyi. Jöhet egy újabb snitt. Bacsó Péter filmjeinek címét nem kell senkinek sem felsorolni. Ésazis egyből világos, a Sztálin menyasz- szonya jól illik a képbe, méltó darabja az életműnek. A jeles filmrendező a Nagyvilágban olvasta először a szovjet Tyendrjakov novelláját, melynek címe A vezér menyaszszonya. Nos, az alkotó elhatározta, ez lesz a következő filmjének alapja. És jött az első akadály, a szerzői jog kérdése. A szovjetek nem akarták adni, merthogy akkor ők készítenének inkább filmet. Bacsó Péter pedig Moszkvában járva felkereste az író özvegyét. Vele egyhamar szót értett, vagyis későbbi budapesti látogatása során az özvegy úgy nyilatkozott, hogy átadja a megfilmesítésjogát a magyaroknak. Gondolhatnánk, ezek után minden rendben mefit. No, azért nem. Előbb néhány akadályt még át kel-* lett ugraniuk a filmeseknek. Például a helyszín felkutatásával kapcsolatosan. Hiába\ szerettek volna a Szovjetunióban forgatni, erre nem kaptak engedélyt Vodaát. Maradt tehát kis hazánk. Bacsó díszlettervezője több helyszínt javasolt, de igazából egyik sem nyerte jneg a filmrendező tetszését. így háthiaga ült kocsiba és elindult a Nagy Magyar Alföldre. Kunpeszéren kötött ki. Egy elhagyott major láttán felkiáltott: —- Ez az, itt forgatjuk a Sztálin menyasszonyát! És így lett. Ennyi. A nagy attrakció —A film 90 százalékát itt szeretnénk leforgatni — jegyzi meg Bacsó Péter. — Ha minden jól megy, augusztus végére elkészülünk a munkánkkal. Van is néző bőségesen. Nagy attrakció Kunpeszéren ez a mostani filmforgatás. Gágogó libák között bukdácsolnak a parasztruhás kun- peszéri öregasszonyok, a statiszták. Legalább elmondhatják, nem telt el az életük úgy, hogy ne szerepeltek volna művészfilmben. Nagy dolog ez, kérem! Gyorsan híre ment annak, hogy a Bacsó-stáb a falu határában forgat. A tizenvala- hány kilométerre levő szállodában laknak. A művészek, a művésznők pedig Pestről kocsikáznak le mindennap. — Idegenforgalmi látványosságnak is beülünk—viccelődik Bacsó. — Sőt, azt hallottam, hogy a tsz-elnök meg szeretné venni a filmforgatásra elkészített faépületeinket. Lehet, hogy üzletet kötünk! Miről szól a film? Ez is nagy attrakció, vajon tudják-e a peszériek. Szóval, Sztálin menyasszonya egy bolond lány. Mindenki csúfolja, cukkolja. Persze hogy védekezik, azzal, hogy kiadja magát a vezér jegyesének. Lesz is ebből baja. Meg• A teázó teraszán Jó a hangulat, ahogyan a film kívánja. 9 A címszereplő Básti Juli egy kissé megváltozott. • Bacsó Péter a kánikulában. • Cserhalmi György. hurcolják, teljesen tönkre teszik, és a falusiak már-már bánják tettüket, inkább melléállnak, kiszabadítják a szőke hajú, ferde fogsorú öldöklő angyalt. A félelem, a rettegés válik uralkodóvá, mint ahogyan jól ismeretes ez a történelem- ből, a személyi kultusz idejéből. A komikus és tragikus helyzetet váratlan fordulat oldja meg/fel. A bolond lányt megölik. Megöli egy gyilkos. Ha már vád éri, ne azért kelljen bűnhődnie, hogy kém, besúgó, áruló. Ennyi. Snitt. A színészek Azzal kezdeném, hogy a főszereplőt, Básti Julit nemigen lehet fel0 Benedek Miklós. (Fotó: Stra- szer András) / VLAGYIMIR TYENDRJAKOV: A vezérjegyese 1937 nyara. Kis vasutastelepünk bágyadtan bóbiskolt a hőségben, porban, a mozdonyok gyomrából kilapátolt salakkupacok maró füstjében. A körzeti teázó — közkeletű nevén köpködő — előtti terecskén reggeltől estig vidáman harsog a magas oszlopra erősített hangszó- < ró: A szélnél is gyorsabb a dal röpke szárnya És bármerre jár, ifjúi már a világ, így száll győzelemre, így hódít a földön, Míg mindenki mondja majd Sztálin dalát... Bömböl a hangszóró. Unottan lógatják fejüket az agyonharapdált rúdhoz kötözött kolhozlovak. Két fiataj sofőr kínoz a kurblival egy teherautót, amely nem akar beindulni. A köpködö-teázó tornácán keresztbe elnyúlva, édesdeden alszik a telep legvidámabb lakója, Szimaha Bucsilo; arcát-nyakát ellepik a legyek. Mert szívünk kitárul nagy Sztálin szavára És boldog az ember, ki róla dalol. . . r^L' ; • Bömböl a hangszóró, az oszlop alatt, a tér közepén pedig a szokásos színjáték: a telepi gyerekek körülveszik a bolond Paranyát. — Par any a! Par any a! Ki a vőlegényed? — Nem méc? Nem méc?-— hadarja Paranya, és reszketve pörög a kacagó gyereksereg közepén, hol sovány fenekét, hol az oldalát téve ki a csípéseknek, taszításoknak. Hangyanyüzsgés, komolytalan lökdösődés, ujjongó visítozás, amely még a felnőtteket is odacsalja. Néhány tekintélyes családapa is ott toporog kíváncsian a bolond lány körül, röhögnek, ugratják: — Ne titkolózz, Paraszkovja, áruld el nekünk! — Paranya, ki a vőlegényed? A rúd körül bóklászó lovak gazdái, a környező falvakból jött legények — már nem gyerekek, de még nem felnőttek —, fényes csizmás, szilaj sihederek, napégette ábráza- tukon gyerekesen naiv lelkesedéssel, az ostornyéllel bökdösnek Paranya felé: — Hé, Paranya! — Nem méc ? — Mi az, már hozzád se szabad érni? No nézd, milyen büszke! — Engem már eljegyeztek! — Haha! Hadd nézzelek meg! — Nem méc? Nem méc?... Fehér vászonnadrágban, kihajtott nyakú ingben jön arra Andrej Andrejevics Molodcov, a nőtlen pénzbeszedő: kellemes külsejű, művelt férfi, aki gyönyörűen játssza mandolinján a „Süt a hold...” kezdetű dalt. Arcáról azt lehet leolvasni, hogy lenézi és elítéli a jelenetet. Le lehet róla olvasni, de nem köny- nyen. S Andrej Andrejevics titokzatosan eltűnik a sarkon. Az a falusi asszonyság azonban, akinek kendővel bekötött kosarából egy sápadt, ernyedt tarajú kakas kandikál elő, nem tudja leplezni rosszallását, a jó lélek: — Szívtelenek! Haszontalan kölykök! Mit ártott nektek ez a szerencsétlen féleszű? — Néni, kérdezze meg maga is, hogy ki a vőlegénye! Nekünk nem akarja elárulni. — Ha megmondja, békén hagyjuk ... — Úgy szeretnénk tudni... — Hihihi! — Pfúj! Ronda kölykök! Nem félitek az Istent? — Paranya, ki a vőlegényed? Paranya rekedt, férfiasán mély hangon sivalkodik, közben piszkos öklével szétmázolja arcán a nyálat és könnyeket. — Megmondták ... megmondták Zorka Koszojnak, majd ö leszúr a késével... Zorka Koszoj ott ül bent a köpködőben, a nyitott ablaknál, és élvezi a színjátékot. Sovány arca sápadt, fekete haja pontosan a szemöldökéig ér, eltakarva homlokát, tekintete józan, unott. Azt mesélik róla, hogy már két embert megölt, de valahogy megúszta, mindössze egy évet ült. Zorka kijöhetne a tornácra és rájuk kiálthatna vékony hangján, hogy „Hé, ti ott! Fájront!" — és mindenki szétszéledne. Zorkával nem jó tréfálni, ritkán elnéző. De most csak ül és unottan bámészkodik. Paranya rekedt hangon sivalkodik, csontos öklével dörgöli az arcát, sovány, formátlan teste reszket a zsákból összetákolt ruha alatt. — Nem méc?Nem méc? Nem szűnik körülötte a hangyanyüzsgés, ujjongó kiáltozás, csengő gyerekkacagás és a felnőttek kurta, mély hangú hahotája. Sem a hangszóróból áradó dicshimnusz, amely most új, nem az iménti Mert Sztálin a harcunk és Sztálin a béke, És Sztálin nevével lesz jobb a világ... Paranya három évvel ezelőtt tűnt föl a telepen, és eleinte arra a kérdésre, hogy „ki a vőlegényed?' — együgyű derűvel azt felelte: — A mi Urunk fia, Jézus Krisztus. O bizony. Es a télen-nyáron mezítláb és ugyanabban a zsákból összetákolt ruhában (még a pecsét is látható rajta!) járó féleszű nő sűrű, borzas, sörényszerüen kemény szálú hajával és szénfekete, vastag szemöldökével csakhamar hozzánőtt a telephez, még a neve is bekerült a helyi folklórba: „Nagyeszű, mint Paranya", meg „Kicsípte magát, akár Paranya" ... Minduntalan pártfogókat kellett keresnie. Eleinte egy-egy jószívű telepi asszony nevét emlegette: — Vigyázz, megmondták Anna Mitrijevnának!... Szólok Gubina néninek! De a jóságos nénik nem tudták megvédeni Paranyát a csúfolódó gyerkőcöktől és a semmittevésbe beleunt, ténfergő felnőttektől, s kénytelen volt más pártfogók után nézni: — Vigyázz, megmondták Ványa Dusnojnak! Ványa Dusnoj, alias Szavuskin, a telep rendjének őre, komoly, tekintélyes férfiú volt, akitől még Zorka Koszoj is tartott. Ványa Dusnoj a rend kedvéért egyszer-kétszer megpróbálta védelmébe venni Paranyát, de kinevették: — Te éppen illesz hozzám, Ivan!... Tudod-e, hogy Paranya már a vőlegényének titulál? Azelőtt a Jézus Krisztust emlegette, most te léptél a helyére. Hisz a legszebb férfikorban vagy, no meg az egyenruha, a fényes gombok ... A bolondok szeretik, ami fénylik!... Ványa Dusnoj attól fogva eltűnt az utcáról, mihelyt Paranya megjelent ... A telepen legtöbbet Dibakovot emlegették, aki az első embernek számított a környéken, gyalogosan nem is lehetett látni, a közel s távol egyetlen személyautó, egy ponyvatetejű, vékony kerekű „gazik” fuvarozta. — Vigyázz, megmondták Diba- kovnak! Majd börtönbe csukát! Csakhogy magái Dibakovot csukták börtönbe: vizsgálat során kiderült, hogy sötét madár bújt meg a vörös tollak alatt. így hát Paranya kirekesztette tekintélyes pártfogói sorából. — Majd Zorka Koszoj... majd ő leszúr a késével! Zorka Koszoj ködös pillantással bámul ki a teázó ablakán, nem avatkozik be, nincs kedve hozzá. — Paranya, énhozzám gyere feleségül! — Hahaha! — Hifii! — Jaj, meghalok, Paranya! — Nem méc ? Nem méc ? Mint szívünknek édes lobogója. Oly boldogan ejtjük ki Sztálin nevét... — Nem méc?Megmondták Sztálinnak ... Neki... Majd ő elbánik veletek ... a nép ellenségeivel... Valamelyik gyerkőc éles hangon fölvisitott: „Sztálin a Paránya vőlegénye!" — mire kapott egy nyaklevest az egyik hirtelen kijózanodó felnőttől. Az ostorral mutogató legények egyike is felröhögött, de nyomban elfojtotta jókedvét. (Részlet a Nagyvilág 1988. augusztusi számában megjelent elbeszéléséből.)
