Petőfi Népe, 1990. augusztus (45. évfolyam, 179-204. szám)

1990-08-11 / 188. szám

6 • PETŐFI NÉPE • 1990. augusztus 11. A csoda: mi vagyunk ? (2.) Beszélgetés az ideggyógyásszal A hagyományos gyógymódokkal — a műtéttel, sugárterápiával, gyógyszerezéssel szemben — az, öngyógyítás módszere valóban „szelíd”. Erre utal Penny Brohn könyvének egyik címe: A szelíd gyógymód. A többi parapszichológiái könyvvel együtt most ott fekszik dr. Papp Zoltán ideggyó­gyász-pszichiáter asztalán. A Kecskeméten élő, dolgozó orvossal magánrendelőjében beszélget­tünk. Engem az érdekel elsősorban: ő, a hagyomá­nyosan képzett orvos mit, mennyit ismer és ismer el az öngyógyítás parapszichológiái elméletéből? Penny Brohn könyvét nem olvasta, tőlem hallja ■ először a történetet: . Ilyen „csodák” gyakran előfordulnak Penny Brohn mellrákos volt, de elutasította be­tegségének hagyományos gyógyítását. Különbö­ző, a belső tudati és szellemi életét, állapotát is figyelembe vevő terápiákat csinált végig. Sikerrel. Egyszer mégis újra megbetegedett, s akkor döb­benten magába szállt. Miért, mi hibát követett el? Mintegy belső sugallatra feladta végül is elvét — amihez oly hosszú időn keresztül ragaszkodott —, s úgy döntött, hogy elfogadja a hagyományos, külső segítséget. „Miért ne engedné meg a sugárke­zelést? — gondolta —. Miért ne próbálná ki ezt a fegyvert is a daganat elpusztításában? Hiszen nincs szüksége a rákra!” (Más kérdés, hogy mire eljutott az orvoshoz, végleg elmúlt a rákja.) Ha egy csodálatos műszerrel be tudnánk hatolni az ember belső világába, rengeteg meglepő megál­lapításra juthatnánk. Arra például, hogy a megbe­tegedett embernek valamiért szüksége volt (van) a betegségére. Valamiért áldozat akart lenni, mártír, valamiért büntette önmagát, esetleg a saját negatív érzése, például az állandósult gyűlölete betegítette meg, vagy egyszerűen nem tudott megfelelni az élet kihívásainak... — Ön elképzelhetőnek tartja, hogy ilyen okok miatt megbetegedjék az ember? — kérdezem az ideggyógyásztól. — Azt hiszem, száz százalékban nem áll így. Van benne igazság, s az nagy jelentőségű: de nem általános érvényű. Ismerünk viszont tipikus esete­ket. A betegségre az embernek célja elérése érdeké­ben néha valóban szüksége van. Képzeljen el egy fiatalembert, aki 14 éves korától 18-ig epilepsziás volt. Meggyógyult, de miután főiskolára került, a vizsgák előtt olykor-olykor újra elkapta a rosszul- lét, aminek a klinikai tünetei is egyértelműek vol­tak. Vannak, ebben egyetértünk — Ami Penny Brohn történetét illeti: nem egye­dülálló, de ritka kivétel. Elvétve korábban is lehe­tett hallani anekdotákat arról, hogy a rákos beteg nem egyezett bele a műtétbe, elhatározta, hogy meggyógyítja önmagát. De amit a klinikákon, kór­házakban látnak az orvosok: az előbb-utóbb halál­lal végződik. Nagyon ritka esetben fordul elő az ellenkezője. Én is hallottam ilyenről az egyik kollé­gámtól. Csúnya méhnyakrákja volt a betegének: kollégám legnagyobb megdöbbenésére mégis azt tapasztalta a legközelebbi kontrollvizsgálaton, hogy betege meggyógyult. — Kollégája nem kérdezte meg a betegtől, ho­gyan gyógyította meg önmagát? — Nem valószínű, hogy a beteg ilyesmivel fog­lalkozott. Tanyasi parasztasszony volt. Annyit mondott csupán, hogy belenyugodott sorsába —ja meg aztán a sok munka, baj miatt törődni sem tudott azzal, hogy beteg. Említhetem Churchill esetét is, aki a háború közben infarktust kapott, de kijelentette, hogy nincs ideje betegeskedni. Meg­gyógyult, — A lelki béke, a betegség elutasítása, valamint az, hogy az embernek mindig legyen valamilyen célja (amivel azonosulni tud!): nos, mindezek a pa­rapszichológia szerint az öngyógyítás legfőbb esz­közei közé tartoznak. Ezek a motívumok a rákbeteg asszony és a szívbeteg politikus történetében is fel­lelhetők. Silva könyve tucatjával sorol hasonló pél­dákat.- Lehet, de azért az orvosi gyakorlatban ez ritkán fordul elő. Viszont mi is beszámolhatunk eredményekről, 5-10 éves, vagy annál is hosszabb túlélésekről. — Abban én sem kételkedem, hogy kevés azok­nak a száma, akik meggyógyították önmagukat. (Még akkor is kevés, ha több annál, amiről az orvosi gyakorlat tudomást szerez.) De: vannak! — Vannak, ebben egyetértünk. Az ember a saját akaratával nagyon sokat el tud érni... — Akaratunkkal, vagy másként szólva a bennünk rejlő erővel, amelynek valamennyien a birtokában vagyunk, csak éppen használni, hasznosítani nem tudjuk. Fogalmunk sincs róla, hogyan kezdjünk hoz­zá! Pedig ezzel a mindenkiben meglévő erővel az öngyógyítás, gyógyítás csodájára is képesek lehet­nénk! A csoda alatt ez esetben a megtörténhető, de nehezen megmagyarázható dolgokat értem ... — Ilyen például a hipnózis, amit bizonyos ese­tekben a gyógyításban használunk. Nem nagyon tudjuk megmagyarázni a jelenséget, de hát tagad­hatatlan, hogy létezik. A klasszikus hipnózisnál még nehezebben érthető az éber-aktív hipnózis. Hazai fölfedezés, Bányai Éváé. A vietnami harcok­ról forgatott filmet nézve döbbent rá, hogy az amerikai katonák arca megannyi hipnotizált em­beré ... — Hogyan kell ezt érteni? Valaki harc közben hipnotizálta őket?! — Ezt én nem mondtam, és ki mondhatná, ki tudhatná egyáltalán? Csak arról beszéltem, hogy Bányai Éva e film nézése közben döbbent rá, hogy létezhet éber-aktív hipnózis. Kipróbálta és beiga­zolódott feltevése. Módszerét a világon sokfelé használják, a sportolók között is. Biztos, hogy az öngyógyításban is fel lehet használni a belső ener­giát, de az emberek különbözőek. Felelősséggel csak azt mondhatom: először orvoshoz forduljon, aki megbetegedett! Emellett gyógyíthatja önma­gát, igénybe vehet különböző terápiákat —, hátha vele is megtörténik a csoda ...! — Miért nem így kezelik már eleve a betegeket, miért nem a fizikai-pszichés-tudati egységében szemlélik az embert az orvosok ? Nem új a szemlélet — így szemléljük, de az effajta kezelésre nincs meg mindenütt a feltétel, igény sincs rá mindenki­nél. De például Magyarországon is vannak olyan egészségügyi intézmények, ahol a nőgyógyászati osztályokon — igény szerint — hipnózissal készí­tik fel a kismamákat a szülésre. Kevesebb fájda­lommal vagy anélkül, könnyebben zajlik le a do­log. A páciensen sok múlik, sőt, bizonyos elméle­tek szerint rajtuk múlik a legtöbb. Vannak, akik át tudják venni, hatásosan alkalmazni a módszere­ket, meg tudják gyógyítani önmagukat, sőt, meg tudnak gyógyítani másokat. Én még nem találkoz­tam ilyennel. A legtöbb páciensem ugyan megta­nítható az autogén tréningre, ám van, aki nem. A relaxálásban egyik fontos „eszköz” például a képzelet. Általában szoktam ajánlani, hogy a rétet próbálja elképzelni a beteg: a rétet mindenki maga elé tudja képzelni, talán még az is, aki a valóságban keveset látott olyat. Láthatott viszont képen, fil­men, vagy csak a génjei „emlékszenek” rá ... Nos, volt nekem egy páciensem, aki semmit, még a rétet sem tudta elképzelni —, pedig tanyán élt. Semmit sem tudott maga elé idézni: sem a házukat, sem a kutyáját, semmit, de semmit! Volt viszont egy má­sik páciensem, igen jó képzelőerővel megáldott. Mindent el tudott képzelni, bármit mondtam neki, csak a saját problémájával kapcsolatos szituáció­kat nem volt képes maga elé idézni. Ezért mon­dom: az emberek nemcsak hogy különbözőek, ha­nem van köztük olyan, aki nem képes hatékonyan alkalmazni a módszereket. Ilyen statisztika persze nem készült, de tapasztalatainkból következtetni lehet... — Véleménye szerint a megvalósulás bizonyta­lansága miatt nem is érdemes lépéseket tenni például arra, hogy minél többen megismerjék az öngyógyí­tás elméletét, módszereit? Tanfolyamok szervezésé­vel például, vagy olyan intézetek létrehozásával, ahol az új szemléletnek megfelelően kezelik a bete­geket? — Akármennyi enlber életéért, egészségéért ér­demes és kell. Égy tévedését azonban szeretném eloszlatni. Az a szemlélet, amely az embert a fizi- kai-lelki-tudati egységében szemléli és betegségét ennek figyelembevételével kezeli, egyáltalán nem új! De nemcsak hogy régi, hanem civilizációnként különböző eszközökkel dolgozik. Hiszen több tár­sadalom létrehozta a maga sajátosságainak megfe­lelő, gyógyító, öngyógyító kultúráját. Ezekben na­gyon sok a közös vonás. A jógának például van­nak olyan gyakorlatai, amelyek közben az EEG valóban változást mutat: a páciens eléri a Silva által alfának nevezett tudatszintet. A meditálás, az ellazulás mint öngyógyító, regeneráló módszerek, majdnem mindegyik elméletben fellelhetők. Nos, a Silva-módszer gyakorlatias, teljesítménycentri­kus: pontosan az amerikaiaknak felel meg. A keleti módszerek a keletieknek. Európában inkább a re­laxációs tréningnek van hagyománya. Ilyen tanfo­lyamok voltak, vannak jelenleg is Magyarorszá­gon —, az igényeknek megfelelően. S ez nagyon lényeges, szerintem: az, hogy adott időben mire van szüksége a társadalomnak. Gondoljon csak az akupunktúrára: végül is a társadalmi igény nyo­mására nyert létjogosultságot. — Nekem viszont az a véleményem, hogy ha nincs meg az igény az emberekben, akkor fel kell ébresz­teni. Olyan egészségügyi intézményeket kellene lét­rehozni (sokszor elég lenne ehhez az átszervezés), ahol a betegek, sőt, az egészségesek is ilyen terápiá­ban részesülhetnének. Dr. Papp Zoltán nem mondta azt, amit ha­sonló megjegyzésemre egyik ismerősöm: hogy tudniillik másra sincs pénz, nemhogy az „ilyes­mire” ... Papp Zoltán nem mondta, mert ő or­vos és belső meggyőződése, hogy az élettel, egészséggel szemben semmi sem élvezhet priori­tást. De nem mondott semmit ázért sem, mert túl sokat kellett volna magyarázkodnia ahhoz, hogy megértsem: nem egészen olyan egyszerű ez a dolog, mint ahogyan én, a laikus azt elképze­lem. Minderre a sorozatunk következő részé­ben, mához egy hétre térünk rá. Almási Márta (Jövő szombaton: Gyógyítás szóval, képzelettel) Az oldalas olcsó PALÓCOSAN Hozzávalók: 75 dkg oldalas, egy üveg vágott zöldbab, egy kis doboz paradicsompüré, egy kiskanálnyi re­szelt vöröshagyma, só, őrölt bors, egy gerezd fokhagyma, késhegynyi babér­por. Az oldalast úgy vágjuk fel, hogy minden darabban két bordacsont le­gyen. Másfél deci vizet öntünk a kukta­fazékba, és a rácsot beletéve erre fektet­jük a húsdarabokat. A kuktát lezárva, a jelzéstől számítva 20 percig puhítjuk, majd tűzálló tálra áttéve a húsdarabo­kat, a forró sütőben ropogósra sütjük. Ezután a zsírt, ami kisült belőle, egy kis lábasba átöntjük, megpirítjuk benne a reszelt vöröshagymát, hozzáadjuk a paradicsompürét, és kétszer annyi zöldbablevet, mint amennyi a paradi­csom térfogata volt. (A konzerves do­bozzal könnyűszerrel kimérhetjük.) Sóval, őrölt borssal, babérlevélporral meg tört fokhagymával ízesítjük, egy­két percig forraljuk, majd beleforgat­juk a leszűrt zöldbabot. Ezt a paradi­csomos, fűszeres zöldbabot a húsdara­bokra halmozzuk, és a sütőbe visszaté­ve, éppen csak átmelegítjük, de ezt már nem pirítjuk meg. VADASAN Hozzávalók: 80 dkg oldalas, 15 dkg sárgarépa, 10 dkg fehérrépa, egy fej vöröshagyma, 2 dl tejföl, egy citrom, egy kiskanál cukor, egy evőkanál liszt, só, egy evőkanál mustár, 2 babérlevél, néhány szem bors. Az oldalast megsózzuk, tepsibe fek­tetve félig megsütjük. Kevés zsíron a cikkekre vágott vöröshagymát, a kari­kákra vágott sárga- és fehérrépát meg­pirítjuk. Hozzáadjuk a csontok mentén felszeletelt oldalast, és aláöntünk négy deci vizet. Babérlevéllel, mustárral, egész borssal, citromlével ízesítve pu­hára pároljuk. A tejfölt liszttel kikever­jük, ezzel besűrítjük az oldalas levét, és néhány percig forraljuk. A vele főtt zöldségekkel együtt tálaljuk. ROSTONSÜLT Hozzávalók: egy kg oldalas, 3 dkg vaj, egy kiskanál hagymakrém, három­negyed dl ketchup, egy dl száraz fehér­bor, néhány csepp borecet, egy kiska­nál méz, kiskanálnyi mustár, egy ge­rezd fokhagyma, kevés őrölt bors (Worcester-mártás). Kétujjnyi darabokra vágjuk, enyhén megsózzuk az oldalast, és kuktafazék­ban, a betéten, másfél deci vizet aláönt­ve, a jelzéstől számítva 30 percig párol­juk. Közben a vajon megpirítjuk a hagymakrémet, hozzáadjuk a tört fok­hagymát, a ketchupöt, a bort, a mézet, meg a mustárt, és pár csepp borecettel ízesítve, öt percig forraljuk. A megpu­hult oldalasdarabokat egymás mellé tűzálló tálba tesszük, és a forró sütő­ben, élénk tűznél 15 percig sütjük. Ez­után megkenjük a fűszeres mártással, és sötétvörösre pirítjuk, de vigyázzunk, nehogy a méz miatt a teteje megégjen. Eredetileg roston készül. Pákozdi Judit Hiábavalóság VÍZSZINTES: 1. Alisir Nevűi üzbég költő és államférfi intő meg­állapítása, első rész (zárt betűk: A, E, S, T). 14. Buborékos vízszinte­ző. 15. Fonalas gombák tömege, névelővel. 16. Olimpiai bajnok (1972) szovjet tízpróbázó. 17. Kül­földi sportszermárka. 18. Kettős betű. 19. Válogatott úszó a közel­múltból (Magda). 20. Japán szá­mítógépmárka. 21. Számnév. 22. Cseh férfinév. 23. Igeképző. 25. A túlium és a jód vegyjele. 26. Morzehangok. 27. Kicsinyítő kép­ző. 28. Győr-Sopron megyei köz­ség. 30. Szürke kemény fém. 32. Felhő, szlovákul (Mrak). 34. A Magvető regénytára. 36. Örök­zöld növény, névelővel. 37. Kard­dal küzd. 38. Sasztri indiai politi­kus egyik személyneve. 40. Vargas- ..., Nobel-díjas perui iró. 43. Pest megyei község. 45. Tölgyfa termé­se. 47. Tiszántúli Áramszolgáltató Vállalat, röv. 49. Ilyen hordó is van. 51. Kori egynemű betűi. 52. Tamási Áron regényhőse. 53. Olaszország nevének rövidítése sportversenyeken. 55. Errefele! 56. SSH. 57. Határozórag. 58. Porce­lánjáról híres japán város. 59. Mű­ködő vulkán Costa Ricában. 61. Rangjelző szó. 62. Idősebb bácsi. 63. Egy bizonyos számtani műve­letet végez. 64. Spanyol város. 66. Felém igyekszik. FÜGGŐLEGES: 2. Heves lég­köri jelenség. 3. Webbér rockope­rája. 4. Idegen szóösszetételekben zene a jelentése. 5. A Kijevi Dina­mó csillaga volt (Oleg). 6. Alapve­tő nézet. 7. Helyhajározó ragja. 8. Esztergomnál ömlik a Dunába. 9. Mustárgáz. 10. Megolajozza. 11. „ ... pásztorok királya”, János vi­téz dala. 12. Betű kiejtve. 13. Han­gulatos októberi vidék (két szó). 14. A megállapítás befejező része (zárt betűk: U, L, Y). 17. Osztrák tó. 21. Cím, rang népies szóval. 24. Becézett női név. 26. Robbanóa­nyag rövid neve. 28. Európa Ku­pa, röv. 29. Savanykás tejipari melléktermék. 31. Angolna néme­tül. 33. Kényelmes ülőhely, névelő­vel. 35. Aranyérmes a versenyben. 37. Acél nyersanyaga. 39. Svájci folyó. 41. Figura a balettban, mű­korcsolyázásban. 42. Divatcikk. 44. Ütközet. 45. Középkori festő­mester. 46. Virágfüzér. 48. Jules Verne regényalakja. 50. Ellenőrző felügyelet. 54. Maya romváros Guatemalában. 56. Sára idegen névrokona. 58. Legfőbb adóható­ságunk. 60. ... Vu, a Koreai Köz­társaság elnöke. 62. Vezérkari fő­nök volt a Monarchiában. 63. Pá­rosán csődít! 65. Félédes! 66. Rövi­dítés régi évszámok előtt. 67. Me­zőgazdasági üzem, röv. Nagy Balázs Beküldendő: vízszintes 1., függő­leges 14. Az augusztus 4-én közölt rejt­vény helyes megfejtése: —Semmit, kisfiam, nincsen rá pénzem. Sietve vásárol egy pár szűk cipőt. úszómedencével Tanyai romantika Mondják, a pesti újságírónő alig akart hinni a szemének. Hitetlenkedve állt a lajosmizsei tanya udvarán az úszóme­dence mellett. Ráadásul nem ez volt az első hely, ahol meg­fordultak, alig öt kilométeren belül három hasonló medencét is láthatott. Kisebbet, nagyobbat, feszített tükrűt, vízforga­tásosat. Az üdülők fogadására berendezett tanyákon nem ritka ma már az ilyen, magyarázták közben kísérői lelkesen és sorolták a távolabbi vendégházakat a példák között. Ilyenkor nyáron a lajosmizsei Gerébi-kastély, a Máté-, a Joó-, vagy a Varga- és még az elsők között megnyitott Magony-lanya is a házias vendéglátás, a lovasprogram, a hangulatos, szép környezet mellett hirdetheti — és hirdeti is — a forróságban felfrissülés! lehetőséget adó medencéit. Ez az, amit nem remélt korábban, ismerte el az újságírónő, aki egyébként a tanyai romantikáról szeretett volna írni lapjá­nak. „Mert mit csinálhat valaki egy tanyán, ha már minden­képpen ott szeretné tölteni a szabadságát?” — kérdezte meg környezetétől, mielőtt a vállalkozásba belekezdett. „Nézege­ti az állatokat, hessegeti a böglyöket, ténfereg és szenved a melegtől” — válaszoltak imigyen a legtöbben. Talán ennek a szemléletnek köszönhető, hogy honfitársaink közül oly kevesen élnek e nyaralási lehetőséggel. Míg határainkon túlról — főként a nyugatnémetek — meglepően sokan ér­deklődnek a romantikus, de korszerűen berendezett alföldi házacskák iránt. A felvételeinken látható lajosmizsei Máté-tanyán például idén nyáron fogadtak első ízben vendégeket. Megelőzően a család évekig kalákában építgette a környezetbe illő, cserép- fedelű, fehérre meszelt lakóházakat, de gondoltak az úszó­medencére is. A vízforgató berendezést a gazda, Máté Sán­dor tervezte és maga volt a kivitelezője. „Nézze, mi ebből a tanyából, az idegenforgalomból szeretnénk megélni, nem mindegy, hogy milyen emlékekkel térnek haza a vendégeink" - magyarázza, és hozzáteszi azt is: három év alatt szeretné magánvállal­kozását felfuttatni. A medence tehát nem rendhagyó ezen a környéken, viszont a Máté- tanya mégis egyedülálló itt egy valami­ben. A család a Nudi Tours utazási irodával szerződött le, naturistákat fo­gadnak az elhagyott pusztán. Ebben segített a medence, olyannyira, hogy ma már a környékről is ide járnak, főként a külföldről érkezett napimá­dók. Persze, ahogy a képeket elnézzük, csak egyetérthetünk velük ... Kép: Straszer András Szöveg: Noszlopy N. Miklós

Next

/
Thumbnails
Contents