Petőfi Népe, 1990. augusztus (45. évfolyam, 179-204. szám)
1990-08-11 / 188. szám
4 § PETŐFI NÉPE # 1990. augusztus 11. Tájkép a Dunakanyarban Egy évvel a nagymarosi építkezés leállítása után Egy év telt el azóta, hogy a magyar kormány először ideiglenesen, majd később véglegesen leállította a nagy- \ marosi vízlépcső V építését. A Duna- \ kanyar azóta csen- \ des,- de kérdőjelek szép számmal maradtak. Mi lesz a felépült gát sorsa? Hogyan lehet visszaállítani az eredeti természeti állapotot? Mi lesz a környező falvak infrastruktúrájának fejlesztésével? Mcmcntó a nagymarosi oldalon. • Veress József, a vízügy dolgozója, a gazt kaszálja a gáton. • A körgát két oldala. 1— B Homokmégyen döcög a demokrácia 11111 111I! Homokmégyen mindenki mondja a magáét. Ki sértődésből, ki irigységből, ki pártjogon szólamlik, ám olyan is akad, aki igazságérzetére, a közjóra hivatkozik. Hallgatnám is őket, ha nem félnének. Mert ahogy előkerül a magnetofon, akár a porban fürdőző verebek a macska közeledtére, szétrebbennek az emberek. A nyilvánosság előtt bevonják vitorláikat, egymás között eresztik meg csak a szöveget, de azt nagyon. Azt meg, ugye, nem kell mondani, hogy szájról szájra terjedve mennyire lehet pon-, tos az információ. Ember legyen a talpán, aki ebben a zavarosban ki tudja szűrni a valóságot. Megfélemlítve? Sokfélét emlegetnek errefelé az emberek. Főleg azt szajkózzák, hogy a téeszelnök protekciósán bérel földet a vezető haverjaival. Erre aztán a köznép fölháborodik, bűnt kiált, felelősségrevonást követel. Nyolcvan-száz hektárokról beszélnek a „beavatottak”, amiből az elnök állítólag milliókat söpör be. De, aki nevét is adná a konkrét számokhoz, olyan ember biz’ nem terem egész Homokmégyen. Hanem a véletlen összehoz Kákonyi József postással. Ha valaki, akkor ő tudja, ki mit duruzsol egymás fülébe Homokmégyen. Meglepetésemre megadja magát és tolmácsolja a falu közérzetét.- Elégedetlenek az emberek, mindenkiben forr .a vér. Azok vannak elnyomva, akik eddig is, a kisfizetésűek. Bizony a népnek nem dagad a bukszája. Mondogatják problémáikat a tagok, de csak az Aranykalász az egyetlen munkahely, nem mernek nyíltan beszélni: Háborognak a földbérletek miatt. Azt hajtogatják, a mi földjeinken gazdálkodnak a vezetők, saját zsebre. Nagy számokat mondanak. Úgy hallani, az elnök nyolcvan hektárt bérel. Meg a Ki mint veti ágyát, úgy alussza álmát? Békés János nyugdíjas tag Azonnal kértem, mérjenek szintén panaszkodik. — Kórházban voltam, csak a februári közgyűlésen hallottam a földbérleti lehetőségről. többi vezető és irodista is kö- nyékig vájkál a nagy pénzekben. Jó termés volt búzából, ömlik a haszon. A korábbi prémiumokat fialtatják, telik belőle a bérleti díjra. Rideg Kálmán nyugdíjas tsz-tag igen nehezen kezd a mondókába. Egyre csak azt hajtogatja, majd a Torgyá- néknak elmondja bánatát Soltvadkerten, az újságban nem akar szerepelni. Aztán mégis csak kötélnek áll. Meglehetősen bizonytalanul adja elő baját, sőt később egyes kijelentéseket visszavon. — Novemberben béreltem volna magam is, de azt mondták, lekéstem — kesereg a hetvenkét éves bácsi, aki még vi- dám&rnföitg&Ojiala kaszanyéletr‘ r^Nógyifehenünk van, jójejü, volna néhány hektár — takarmánynak. Aztán hallom, jobban a vezetőségnek lett kiosztva a bérlet. Erre bejelentettem, kérem vissza az elvett földeket. Az elnök ajánlott is területet. A kijelölt táblából 13 hektárra tartottam igényt. Kértem, vessék be kukoricával, fizetem a vetőmagot, a munkát. Végül is napraforgó került bele. így aztán hoppon maradtam. Venni kell a takarmányt továbbra is. drága pénzen. zetők meg száz holdakat bitoroltok? Az arcukba vágtam: nem szégyellitek magatokat? Hetven mázsa, az átlagtermésük, hozzá a .premizálás, a csillagászati havi fizetés. Kidugták a szemünket a nevetséges földjáradékkal évtizedeken keresztül, ők meg végig tollasodtak? A tanyáinkat külterületté nyilvánították, kiforgattak abból a kicsiből is. Hol itt az igazság? Nem tűrhetjük tovább, hogy bolonddá tegyenek bennünket! Szabadi Tamás munkaviszonya szünetel a tsz-nél, jelenleg vállalkozó. Saját traktorával éppen az elnök bérelt tábláján bálázza a szalmát. Ő másként látja a világot.- Mi is bériünk, négyen harmincnégy hektárt. Üres földet kaptunk, egy forintért négyzetméterét. Úgy tudom, az elnöknek tíz hektár van. Minden munkát mi végzünk, saját géppel. Hitelt vettünk fel, óriási -rizikót vállaltunk. Szerencsére jó volt a termés. Most aztán irigykednek is. Mi már tavaly kezdtük, első fecskék voltunk. A többiek kivártak. Nemcsak vezető, bárki bérelhetett, ki volt függesztve a hirdetmény. Most azok dumálnak, akik nem tudnak vagy nem akarnak dolgozni, nem mernek vállalkozni. Több közülük belépett a kisgazdákhoz. Régen földjük volt, akkor is mással műveltették, most is ez a szándékuk, csak nyerészkedni akarnak. A helyi kisgazda főnöknek Rákosi volt a példaképe ? nekem is. Azzal fizettek ki, elkéstem. Na, erre felmérgesedtem. Mondtam is: éri, mint tulajdonos, nem kapok, ti veRideg Kálmánnak (csak névrokon az előbbivel!), a helyi kisgazdapárt elnökének más a véleménye. Ő azzal apellál, hogy a felhalmozott magas fizetésekből, a prémcsikből most könnyen Jefiet, befektetni.. Néni is ta:_ gadjat! legszívesebben, börtönbe küldené a harácsoló vezetőket, s közben arra hivatkozik, Rákosi nem teketóriázott volna. Meglepő, hogy a kisgazdapárt Rákosival hozakodik elő, mintegy követendő példaként. Úgy látszik, ahány falu, annyi szokás. Bagó Ferencné, az Aranykalász főkönyvelője iratokat vesz elő, kiteríti az asztalon, kedvemre lapozgathatok a bérleti kimutatásokban. — Szó sincs róla, hogy az elnöknek nyolcvan hektár bérlete lenne — mondja a főkönyvelő, aki maga is bérel. — Vetett búzaföldet a legtöbbje “azért1 nem vállalt, mert a teljes költséget be kellett fizetni. Az elnök kikötése volt, hogy vezető csak a legdrágább területet bérelheti, s a díj felét előre kérték. Sokan hitelt vettek fel, a tsz a tagoknak vállalta a kezességet. Aki november harmincig nem fizetett, nem bérelhetett. Ugyanis ezekből a pénzekből fedeztük a műtrágyát, ami a szövetkezetnek kétmillió forintot hozott. Likviditásunkat nagy- .bap segítette a bérjeti „ _ A fj szövetkezetnek jelenleg : iegy,'fillér tartozása nincs,,,. Azt is megtudtuk, Ho- ? mokmégyen huszonhét sze- ’ mély összesen 170 hektár búzát bérel, közülük hat vezető, vannak fizikai munkások, sőt kívülállók is. A tagság 7,5 millióért vásárolt célrészjegyet, ami komoly segítség a közösnek. Bagó Ferencné szerint zömük idegenkedik a vállalkozástól, holott ez az összeg bérleti formában jobban kamatozna. A szövetkezet vezetői szívesen venriék, ha tömegesen beindulna a vállalkozás. Persze, ahhoz a meglevő sutaságokat meg kéne szüntetni, s a tulajdonlás jogát biztosítani. Addig még sokat kell menetelni a homokmé- gyi demokrácia ösvényein. Kisgazdáknak, vállalkozóknak, téeszvezetőknek egyaránt . . Zs. Kovács István Mi lesz veled, konzervipar? KEVESEBB A' TERMÉS, fESZÉLYBÉN A NYERESÉG, M POGiAlKoztATte Hsa * . .“Síb Részlet egy levélből, amelyet a napokban küldtek a kormánynak a Konzervipari Közös Vállalat vezetői: „Hátra van mintegy 130 millió dollárexport teljesítése, ami zömmel az ezután átvételre kerülő zöldséggyümölcsfélék (240 ezer tonna alma, 500 ezer tonna paradicsom stb.) feldolgozásából származna. A vállalati vezetőkhöz jutott információk szerint az exporttámogatás tervezett erőteljes csökkentése a szakágazatot éves szinten veszteségbe sodorná. (A támogatásnak csak 10 százalékos csökkentése is — a hátralévő export értékére számítva — azonos összegű a tervezett éves nyereséggel.) Nyilvánvaló, hogy már most felvetődik a gyári vezetőkben a veszteség kiküszöbölésére irányuló törekvés, ami egyrészt az export általános csökkentésében, másrészt ezen belül a legkevésbé gazdaságos termékek előállításának megszüntetésében jelentkezik. Ez természetesen maga után vonná a még átveendő kertészeti termékek — elsősorban alma és" paradicsom — korlátozását is, ami nemcsak a nagyüzemeket, hanem a szerződéskötések szerint mintegy egyharmad részben a kistermelőket is érintené.” E levélrészlet ismeretében kérdeztük Csongovay Tamást, a kecskeméti konzervgyár vezérigazgatóját: milyen volt tavaly az export? — Az elmúlt évben a tőkés export eredményes volt, az adott állami szubvenciót tekintve, bár egyes termékcsoportoknál — dzsemeknél, befőtteknél, a főzelékek egy részénél — nem volt nyereséges. A paradicsom jól eladható volt, de a világpiaci ára az idén csökkent. Amíg tavaly 900—1000 dollár volt egy tonna sűrített paradicsom, addig az idén ez már 10 százalékkal alacsonyabb. — Az idén mennyi a gyár dollárexportterve? — Jellegéből adódóan a második félévben tudjuk teljesíteni friss termésből a tőkés exportot. Több mint 10 millió dolláros exportot kellene megvalósítani paradicsomból, csemegekukoricából, dzsemekből, sava^ nyúságokból. Ha azonban megvonják a támogatást, akkor ez 65—70 millió forintos kiesést jelent. Ez önmagában is lehetetlen helyzetbe hozza a gyár gazdálkodását, hiszen az éves nyereségünk 30 millió forint volt. — Ez kevésnek tűnik, hiszen általában a termelési érték 10 százaléka körül alakul a nyereség. — Ez a konzerviparnál több okra vezethető vissza. Az idén növekedtek az alapanyagok árai, ugyanakkor a mezőgazdasági termékek előállítási költségei magasak. A Szovjetunióba nyomott áron küldtünk termékeket, amelyen nincs nyereségünk, mert árucsereforgalomban bonyolódik le. A különböző segéd- és csomagolóanyagok, a gáz, a villany, a, gázolaj áfa emelkedett. Ezek mellett szeretném aláhúzni, hogy a konzerviparban a termelési értéknek csupán két százaléka a nyereséghányad. Ha belép az exportszubvenció csökkenése, ettől a két százaléktól is búcsút vehetünk. — Ennek ellenére feltételezhetően arra törekszenek, hogy eredményesen gazdálkodjanak. Milyenek a terméskilátások? — Nem a törekvéssel van baj, hanem az árakkal és a terméseredményekkel.^ Az idén kisebb volt a (érmés, zöldborsóból a szerződött mennyiség 65 százaléka érkezett be, de kevesebb volt a meggy, s paradicsomból is csupán 60 százalékos termés várható. A csemegekukorica mennyisége még nem prognosztizálható, az aszály ezt is befolyásolhatja. Paprika is kevesebb lesz, uborkából csupán 35 százalékos a termés. Ebből következik, hogy magasabb az eladási ár, amely az eddigi állami támogatás mellett sem adna lehetőséget a nyereségre. Ha emeljük az árakat, erre előbb vagy utóbb sor kerülhet, a fogyasztó nem vásárol, nem lesz fizetőképes kereslet, kevesebbet termeltetünk, egyszóval visszafejlődik a feldolgozás, a termelés. — Az exportszubvenció megvonásának hatását tehát aligha lehet kivédeni. Mi lesz jövőre? I Az intézkedés a mezőgazdaságban, az élelmiszeriparban, így a konzerviparban is visszavetheti a termelést, ugyanakkor bizonytalanná a felvásárlást. Veszélyezteti a mezőgazdasági privatizáció végrehajtását, de egyben ellátási gondokat is okozhat. Előfordulhat, hogy jövőre —; ha nem lesz exporttámogatás, s a gazdasági szabályzók lehetetlenné teszik a nyereséges i termelést -— munkavállalóból is kevesebb kell. A törvényhozóknak azzal is szembe kell nézniük, hogy egy ilyen intézkedéssel, ami az előrelátás hiányát mutatja, a mezőgazdaságot és az élelmiszeripart tönkretehetik. Ez pedig már nem hiba, hanem bűn! Gémes Gábor
