Petőfi Népe, 1990. augusztus (45. évfolyam, 179-204. szám)

1990-08-08 / 185. szám

KIÉPÜLŐBEN AZ IRAK ELLENI BLOKÁD Jordánián keresztül távozhatnak a külföldiek • 0 Ot magyart keresnek AMMAN, BAGDAD, WA­SHINGTON, BERN Bagdad kedden engedélyezte, hogy a Kuvaitban vagy Irakban élő összes külföldi szárazföldi úton, Jordánián keresztül elhagy­hassa a két országot. Ezt jordániai tisztségviselők közölték, hozzáté­ve, hogy már meg is kezdték az előkészületeket az érintettek foga­dására. Az iraki invázió nyomán több ezer külföldi rekedt Kuvait­ban. Bagdadban mellesleg cáfolták a The Washington Post értesülését, hogy Szaddam HuSszein elnök tá­madással fenyegette volna meg Szaúd-Arábiát, ha az elzárja az or­szágon átvezető, Irak számára lét- fontosságú kőolajvezetéket. A kormány szóvivője szerint az ilyen állítások csak az arab orszá­gok közötti viszony megzavarását célozzák. Irak amúgy sem hiszi, hogy Szaúd-Arábia ilyen lépésre készülne — mondta a szóvivő. A The Washington Post egy má­sik értesülése szerint az amerikai védelmi minisztérium javaslatot tett a Perzsa (Arab)-öböl nemzet­közi blokádjára, amelyben szovjet erők is részt vennének. A javaslat fogadtatásáról egye­lőre nincsenek Hírek, de korábban már Párizs, London és Ottawa is je­lezte, hogy nem zárják ki egy hadi­tengerészeti zárlat lehetőségét. Egyébként amerikai források sze­rint Franciaország,, Nagy-Britan- nia és az Egyesült Államok újabb hajókat küld a térségbe, és már megérkezett az öbölbe egy szovjet hajókötelék is. A Biztonsági Tanács által meg­hirdetett szankciók nyomán ked­den Svájc is korlátozó intézkedése­ket hozott Irak és Kuvait ellen. A kormány rendelkezése értelmé­ben megtiltanak minden kereske­delmi és pénzügyi akciót ezzel a két országgal, kiveve a humanitárius jellegű ügyleteket. Ez a lépés meg­figyelők szerint fordulatot jelez Bem politikájában, korábban ugyanis a semlegességére kínosan ügyelő Svájc nem vette figyelembe a BT által hozott szankciókat. Hasonló döntést hozott Auszt­ria is. A magyar külügyminisztérium tudomása szeript öt magyar állam­polgár eltűnt Kuvait iraki meg­szállásakor— közölte az MTI kér­désére a tárca illetékese. Nagy Imre elmondta, hogy- négyen a Budavox dolgozói, valamennyien telefon- szerelők. Ketten éppen Irakban jártak, hogy lejárt vízumukat meg­hosszabbítsák, két társuk pedig Kuvaitból autóval értük indult, de azóta egyikőjükről sincs hír. Az ötödik eltűnt személy egy kamion­sofőr, aki hűtött élelmiszereket szállított Kuvaitba. Autója előke­rült, de a vezető még nem. Kuvaitban jelenleg közel 200 magyar állampolgár tartózkodik. Villany és víz van, élelmiszer is kap­ható, de a jelentős felvásárlás miatt megugrott az infláció. A magyar követség azonban megfelelő élelmi­szer-tartalékokkal rendelkezik. Nagy Imre arról is beszámolt, hogy felkészülnek a részleges evaku­álásra. Főként a nőket és a gyermeke­ket szeretnék elszállítani Kuvaitból. Gondot jelent azonban, hogy külföl­di repülőgépek egyelőre nem kapnak leszállási engedélyt, bár az is elképzel­hető, hogy szárazföldi úton vagy akár vöröskeresztes hajó segítségével szállítják majd el a magyarokat. • Tízezrek rótták le kegyeletüket az osztrák parlamentben, Bruno Kreisky ravatalánál augusz­tus 6-án? egy nappal a temetés előtt. (MTI-telefotó) Búcsú Bruno Kreiskytől Századunk kiemelkedő, de ellentmondásos politikus-egyéniségét zárta magába ked­den a sír. ' (Folytatás a 2. oldalon) MI ÚJSÁG AZ RPG—7-ESEKKEL ? A magyarok véleménye egyértelmű: éles lövedéket árultak a szovjet katonák Tegnap rövid hírben számol­tunk be lapunk első oldalán arról, hogy Kiskunhalason robbanófejes páncélgránátot talált a rendőrség egy helybéli lakosnál, aki szovjet katonáktól vásárolta, s hulladék­ként kívánta értékesíteni a veszé­lyes eszközöket. Utánajártunk az esetnek, meg­tudni, mi történt pontosan. A halasi rendőrkapitányságon, ahol először érdeklődtem, kide­rült, az összes dokumentumot átadták azóta a Szegedi Katonai Ügyészségnek. — Hogyan jutott tudomásukra az eset? — kérdezem Markella László rendőr őrnagyot. A színesfémeket gyűjtő ma­gánkereskedő, akinél értékesíteni kívánták, jelezte, hogy szerinte robbanóanyag van a csövekben. Akkor ellenőriztük a bejelentést, s ennek során meg is találtuk a grá­nátok darabjait, három fejreszt, négy indítórészt és hét stabilizá­tort, annak a fiatalembernek a se­gítségével, aki a szovjet katonáktól megvásárolta. Következő utunk Markella őr­naggyal együtt Király Tiborhoz vezetett, aki családjával együtt a Szegedi úti szovjet laktanya köz­vetlen szomszédságában lakik. — Szokott üzletelni a katonák­kal? — kérdezem a fiatal cigány férfit. — Igen, de-hát csak alumínium­hulladékot szoktam keresni náluk. — Most is így történt?- Igen. Megkérdeztem, van-e valami eladnivalójuk, s ők rögtön hozták is. Dehogy tudtam én, hogy ez veszélyes fegyver. Még bele is haraptam, meg össze akartam fej­szével vagdalni, hogy beleféljen a szatyorba. Csak nem találtam a fejszét. — Mennyit fizetett érte? — Száz forintot. Aztán, amikor (Folytatás a 2. oldalon) A RETÚRRAL NEM UTAZOTT VISSZA SENKI Megtalálták Kiss Károlyt Néhány méterre a holttesttől járkáltak az úton Többször írtunk már lapunkban a Kiskunhalasi Autójavító Válla­lat főkönyvelőjének rejtélyes eltű­néséről. Á család másfél hónapja keresi reménytelenül. Utoljára egy volt munkatársa látta a kunfehér­tói határőrüdülő előtt. Tegnap délután értesítést kap­tam a halasi rendőrkapitányságtól; valószínűleg Kiss Károly holttes­tére akadtak Kunfehértón, a tó­parti erdőben. Egy időben érkeztem a helyszín­re a nyomozó csoporttal és a hulla- szállító autóval. Az üdülősort el­hagyva — ahol utoljára június 26- án látták a? idős rokkant férfit — széles erdei út vezet a nyárfáson át. Jobb oldalon, kis emelkedőn fenyves szakítja meg a nyárfaer­dőt. Itt áll néhány férfi s a körzeti megbízott. Leparkolnak az autók, kiszállunk. Alacsony, sovány em­ber Balázs István, aki a holttestre ráakadt a déli órákban.- Erre járok dolgozni, csak mindig más-más úton. Ma a nyila­dékon at jöttem, s velem volt a kutyám is. Megérzett valamit, erre figyeltem fel, s közelebb mentem ahhoz » a galagonyabokorhoz. Amikor felágaskodtam, meglát­tam a cipőket. — Tudta, hogy errefelé eltűnt egy ember? —I Hallottam, meg aztán a kör­zeti megbízott is szólt, hogy ha lá­tok valamit, jelezzem neki. Szekula Sándor, a község rendő­re együtt járta, a környéket a csa­(Folytatás a 2. oldalon) Nem találok mostanában olyan új könyvet, ame­lyet érdemes volna borsos áron megvenni és végig­olvasni. Amit a mai irodalom termel ■— tisztelet a talán nem is létező kivételnek — meglehetősen ide­gen tőlem s tudom, hogy sokan vannak így. Nekem nem tetszenek a nagy önvallomások, a visszamenő- legesen önigazoló ömlengések, a mondvacsinált lé­lektani drámák, a fölényeskedő stílusbravúr. Szóval hiányzik a mai könyvekből az írói alázat, az életis­meret s bizony hiányzik a valóság iránti mélységes elkötelezettség... Ezért szívesen, sőt örömmel veszem le a polcról Tömörkényt, Móriczot, Mikszáthot, Mórát és ter­mészetesen Nagy Lajost. Legutóbb például, alig egy hete Nagy Lajos: Kiskunhalom című könyvecskéjét olvastam immár ki tudja hányadik alkalommal. Új­ra és újra szíven ütött az életnek az a tökéletes, apróságokig terjedő ismerete, a „téma" iránti alá­zat, a megírt emberek szeretete, tehát mindaz, amit az úgynevezett mai irodalomban hiába keresek. A kánikuláról szólva Nagy Lajos azon meditál, hogy a kánikula csak a városban készteti nyavaly- gásra az embereket, akik szörnyűlködnek, hogy jajj, édes jóistenem ez már ki se bírható, hogy milyen rettenetes a hőség! A falusi ember, nevezetesen aki Kiskunhalmon él és dolgozik, egyszerűen azt mond­ja, hogy meleg van. Mint ahogyan meleg volt tavaly nyáron és azelőtt is. A városi ember ki sem bírná, hogy reggel négytől este hétig-nyolcig a kukorica­földön kapáljon, a szőlőben permetezzen, kötözzön. De nem is a városinak kell kibírnia, hanem annak, aki ebben nőtt fel, akinek ez a foglalkozása. Hiba, sőt bűn volna tehát csupán ezen az alapon —- de bármilyen más alapon is — egymással szembeállíta­ni az embereket. Mert a kánikula egyformán sanyargatja a városi, a falusi, sőt a tanyai embereket is. De még csak ez a „sanyargatás" talán kibírható. Valahogyan elvi­seljük a harmincon felüli hőséget. A nyomasztó az a tudat, hogy ennek a nagy szárazságnak tragikus következményei lesznek, vannak. Még az is kezd hitelt adni a bibliai intésnek, aki pedig nem istenhi- vő, hogy nevezetesen most van a hét szűk esztendő (ha jól számoljuk a hatodikat éljük), már ami az aszályt, a kánikulát illeti. A városi ember tehát már évek óta nem csupán attól retteg, hogy vizkorláto- zást rendelnek el, hogy a csapból vékonyan csordo­gál, talán csak csepegni fog a víz, hanem főleg attól, hogy még drágább lesz a krumpli, a paradicsom, a dinnye, a répa, a káposzta, tehát minden, amiért a piacon pénzt kell kiadni, ami a megélhetéshez szük­séges. Ugyanakkor drágább (lesz) a villany, a fűtés, a lakbér, a villamos, az autóbusz, az iskolai menza, a füzet, a könyv, a cipő, a nadrág, a'kabát, a mozi, a televízió, a kenyér, a sör — vagyis tömören és egyszóval kifejezve: drágább lesz az élet. Természetesen mindezt nem lehet kizárólag a ká­nikula rovására írni. Mert ha netán dús és termé­keny esők nevelték Volna májustól mostanáig a ha­tárt, a kerteket, akkor is emelték volna az árakat (benzin, tüzelő, cukor stb.), de olcsóbb lett volna a kerti vetemény, a zöldségféle. Mindebből talán ki­hámozható, hogy életünket két dolog irányítja: az időjárás és a politika. Az előbbit nem mi csináljuk, úgyszólván semmit sem tehetünk érte-ellene. Mert 1 vagy esik az eső vagy nem. Az ember csupán pislog- - va tudomásul veszi. De a politikát az emberek esi- I nálják. Mégis úgy néz ki, hogy amit az emberek „vezényelnek”, nagyobb úr fölöttünk, mint a termé­szet ereje. Hogyan lehetséges ez? Egyáltalán, így van-e, nincs itt valamiféle csúsztatás, valami olyan szándék, amely azt akarja elhitetni, hogy a termé­szet csinálhat, amit akar, mégis a politika az úr? Sajnos, ez nem csupán szándék kérdése. Mert tapasztalhatjuk, a történelemből is ismerhetjük, hogy bizony a politika az úr. Olyan úr, amely a természeti erőket is a vitorlájába képes fogni. Mert ha a világ egyik sarkában például aszály van, akkor a másikban bőséges a termés. E$ ha a két „sarok" politikailag szimpatizál egymással, a gazdag kisegí­ti a szegényt. Persze hallunk, olvasunk olyasmit is, hogy azt mondja a gazdag: igaz, hogy nekem van, bőségesen termett, de nem adok nektek, amíg el nem zavarjátok az elnököt, amíg így meg így nem visel­kedtek. Tehát tényleg a politika az úr, bár nem játszhatja ki a természetet, de szekere elé fogja. Mármint a nagypolitika... A kánikula, a hőség, az éltető eső hosszú-hosszú hiánya tehát mindenkit egyformán nyomorít, lakjon akár a legnagyobb városban, vagy a legpicibb tele­pülésen, tanyán. Ebben hasonlítunk egymásra. Má­ra szinte ez az egyetlen közös vonásunk maradt, mert akkora a különbözőség ember és ember között, amilyet alig lehetett tapasztalni az elmúlt korokban. De talán ez a természetes, sőt így helyes. Ha arra gondolunk, hogy volt itt bizony lelki uniformis, amely egyeseket szorított, másokon lötyögött, ak­kor örülhetünk neki, hogy mára már ennyire tudunk különbözni, hogy végre az lehet az ember, ami való­ban jellemző rá. De az lehet-e? Reméljük, hogy elöbb-utóbb eljutunk oda, mert állítólag arra az útra léptünk, arra haladunk — a demokrácia felé. Mert valljuk be, most szinte még a bűncselekményekkel azonos megítélés alá esik, ha valaki bevallja, hogy ö bizony kiszolgálta az előző rendszert, hogy nem hisz istenben, hogy legszívesebben a Népszabadsá­got olvassa, hogy otthon rejtegeti a-Szocialista Ha­záért kitüntetést stb. Az emberek félnek. Pontosabban: sok ember fél. Es nem feltétlenül azok, akiknek erre minden okuk megvan, hanem azok, akik úgy sejtik, hogy oktala­nul vesztik majd el az állásukat, amelyet nem azért kaptak, mert sztálinisták, kádárfiúk voltak, hanem mert értettek valamihez, szakmai tisztesség, becsü­let volt bennük — mert azért ilyen is akadt. Es az ilyen emberek félelme alapjaiban áztatja a békés átmenetet... Kicsit és látszólag messze kanyarodtam a kániku­lától, de belátható, hogy az „aszály" nemcsak a földeken, hanem a lelkekben, az idegekben is rom­bol. Es ez sokba kerülhet nekünk. G. S. SÜRGET A MOSZ Aszály pusztítja az ország nagy termő­tájait Tovább tart az aszály, vigaszta­lan képet mutat a határ; a termelő­szövetkezetekben jelentős bevétel- kieséssel számolnak — erről tájé­koztatta az MTI munkatársát Horváth Gábor, a Mezőgazdasági Szövetkezők és Termelők Orszá­gos Szövetségének (MOSZ) titká­ra. Arról, hogy a szövetkezetekben milyen helyzet alakult ki, elmon­dotta: a területi érdekképviseleti szervek erőteljesen kezdeménye­zik, hogy a kormányzat már most hozza meg a szükséges intézkedé­seket a minden bizonnyal bekövet­kező tetemes károk, a természeti csapásnak minősíthető szárazság következményeinek ellensúlyozá­sára. A Parasztszövetséget is kéri a MOSZ, hogy lépjen fel kezdemé- nyezően és nyújtson hathatós tá­mogatást a parasztságnak a szük­séges takarmánybázis megteremté­sében, illetve az aszály hatásának ellensúlyozásában. A kistermelők és a nagyüzemek egyaránt súlyos hátrányba kerülhetnek már az őszi hetekben, hónapokban, amennyi­ben időben nem látnak napvilágot a termelőket megsegítő döntések. A MOSZ júliusban feliratban hozta a földművelésügyi miniszter tudtára, hogy állami segítségre lesz szükség ai várható károk ellensú­lyozásara, és kormányintézkedést is sürgettek. Arról, hogy mit kez­deményez a MOSZ, a titkár kifej­tette: a mezőgazdasági termelés 5 százalékos jövedelmezősége mel­lett az ilyen mértékű természeti csapást, mint az idei aszály, amely több éves folyamat tetőzéseként je­lentkezik, és ráadásul a téli csapa­dékhiánnyal párosul, a termelők (Folytatás a 2. oldalon) DÉL-AFRIKA: Elhallgattak a fegyverek PRETORIA Az Afrikai Nemzeti Kongresszus (ANC) és fegyveres szárnya azonnali hatállyal beszünteti a dél-afrikai kor­mány ellen irányuló fegyveres akciókat —jelentették be keddre virradóra Pre­toriában. Az ANC és a pretoriai kormány kül­döttségei közötti hétfői maratoni hosz- szúságú, IS órás megbeszélés eredmé­nyeként küencpontos megállapodást Írtak alá az országban kialakult helyzet békés, tárgyalásos rendezéséről. A do­kumentum — amelyet Nelson Mande­la, az ANC alelnöke a találkozót köve­tően, nem sokkal éjfél után rövid sajtó- értekezleten ismertetett — folytatása az előző tárgyalási forduló végén, május 4-én aláirt elvi kötelezettségvállalás­nak. Eszerint a még májusban létreho­zott közős munkacsoport augusztus végéig kidolgozza az ANC-vel kapcso­latban álló politikai foglyok fokoza­tos szabadon bocsátásának menetrend­jét (az ANC közlése szerint az ország­ban jelenleg mintegy 3000 politikai fo­goly van, akik szeptember 1. és 1991. április 30. között kerülnek szabadláb­ra). A megállapodás intézkedik a politi­kai okokból száműzőitek rehabilitálá­sáról, a kormányellenes ellenzék tevé­kenységét korlátozó belbiztonsági tör­vény felülvizsgálatáról, a Natal tarto­mányban érvényben lévő rendkívüli ál­lapot mielőbbi megszüntetéséről. Az Egyesült Államok üdvözli az Afrikai Nemzeti Kongresszus dönté­sét a fegyveres harc felfüggesztéséről és reméli, hogy ez a lépés elősegíti az apertheid-rendszer felszámolását — hangoztatja a washingtoni Fehér Háznak a pretoriai bejelentést köve­tően kiadott nyilatkozata. Rámutat: Washington már korábban sürgette az apartheid megszűnéséhez vezető párbeszéd megkezdését és bízik ben­ne, hogy az ANC mostani döntése elősegíti ezt a folyamatot. Tőkés László súlyos balesete (2. oldal)

Next

/
Thumbnails
Contents