Petőfi Népe, 1990. augusztus (45. évfolyam, 179-204. szám)
1990-08-08 / 185. szám
KIÉPÜLŐBEN AZ IRAK ELLENI BLOKÁD Jordánián keresztül távozhatnak a külföldiek • 0 Ot magyart keresnek AMMAN, BAGDAD, WASHINGTON, BERN Bagdad kedden engedélyezte, hogy a Kuvaitban vagy Irakban élő összes külföldi szárazföldi úton, Jordánián keresztül elhagyhassa a két országot. Ezt jordániai tisztségviselők közölték, hozzátéve, hogy már meg is kezdték az előkészületeket az érintettek fogadására. Az iraki invázió nyomán több ezer külföldi rekedt Kuvaitban. Bagdadban mellesleg cáfolták a The Washington Post értesülését, hogy Szaddam HuSszein elnök támadással fenyegette volna meg Szaúd-Arábiát, ha az elzárja az országon átvezető, Irak számára lét- fontosságú kőolajvezetéket. A kormány szóvivője szerint az ilyen állítások csak az arab országok közötti viszony megzavarását célozzák. Irak amúgy sem hiszi, hogy Szaúd-Arábia ilyen lépésre készülne — mondta a szóvivő. A The Washington Post egy másik értesülése szerint az amerikai védelmi minisztérium javaslatot tett a Perzsa (Arab)-öböl nemzetközi blokádjára, amelyben szovjet erők is részt vennének. A javaslat fogadtatásáról egyelőre nincsenek Hírek, de korábban már Párizs, London és Ottawa is jelezte, hogy nem zárják ki egy haditengerészeti zárlat lehetőségét. Egyébként amerikai források szerint Franciaország,, Nagy-Britan- nia és az Egyesült Államok újabb hajókat küld a térségbe, és már megérkezett az öbölbe egy szovjet hajókötelék is. A Biztonsági Tanács által meghirdetett szankciók nyomán kedden Svájc is korlátozó intézkedéseket hozott Irak és Kuvait ellen. A kormány rendelkezése értelmében megtiltanak minden kereskedelmi és pénzügyi akciót ezzel a két országgal, kiveve a humanitárius jellegű ügyleteket. Ez a lépés megfigyelők szerint fordulatot jelez Bem politikájában, korábban ugyanis a semlegességére kínosan ügyelő Svájc nem vette figyelembe a BT által hozott szankciókat. Hasonló döntést hozott Ausztria is. A magyar külügyminisztérium tudomása szeript öt magyar állampolgár eltűnt Kuvait iraki megszállásakor— közölte az MTI kérdésére a tárca illetékese. Nagy Imre elmondta, hogy- négyen a Budavox dolgozói, valamennyien telefon- szerelők. Ketten éppen Irakban jártak, hogy lejárt vízumukat meghosszabbítsák, két társuk pedig Kuvaitból autóval értük indult, de azóta egyikőjükről sincs hír. Az ötödik eltűnt személy egy kamionsofőr, aki hűtött élelmiszereket szállított Kuvaitba. Autója előkerült, de a vezető még nem. Kuvaitban jelenleg közel 200 magyar állampolgár tartózkodik. Villany és víz van, élelmiszer is kapható, de a jelentős felvásárlás miatt megugrott az infláció. A magyar követség azonban megfelelő élelmiszer-tartalékokkal rendelkezik. Nagy Imre arról is beszámolt, hogy felkészülnek a részleges evakuálásra. Főként a nőket és a gyermekeket szeretnék elszállítani Kuvaitból. Gondot jelent azonban, hogy külföldi repülőgépek egyelőre nem kapnak leszállási engedélyt, bár az is elképzelhető, hogy szárazföldi úton vagy akár vöröskeresztes hajó segítségével szállítják majd el a magyarokat. • Tízezrek rótták le kegyeletüket az osztrák parlamentben, Bruno Kreisky ravatalánál augusztus 6-án? egy nappal a temetés előtt. (MTI-telefotó) Búcsú Bruno Kreiskytől Századunk kiemelkedő, de ellentmondásos politikus-egyéniségét zárta magába kedden a sír. ' (Folytatás a 2. oldalon) MI ÚJSÁG AZ RPG—7-ESEKKEL ? A magyarok véleménye egyértelmű: éles lövedéket árultak a szovjet katonák Tegnap rövid hírben számoltunk be lapunk első oldalán arról, hogy Kiskunhalason robbanófejes páncélgránátot talált a rendőrség egy helybéli lakosnál, aki szovjet katonáktól vásárolta, s hulladékként kívánta értékesíteni a veszélyes eszközöket. Utánajártunk az esetnek, megtudni, mi történt pontosan. A halasi rendőrkapitányságon, ahol először érdeklődtem, kiderült, az összes dokumentumot átadták azóta a Szegedi Katonai Ügyészségnek. — Hogyan jutott tudomásukra az eset? — kérdezem Markella László rendőr őrnagyot. A színesfémeket gyűjtő magánkereskedő, akinél értékesíteni kívánták, jelezte, hogy szerinte robbanóanyag van a csövekben. Akkor ellenőriztük a bejelentést, s ennek során meg is találtuk a gránátok darabjait, három fejreszt, négy indítórészt és hét stabilizátort, annak a fiatalembernek a segítségével, aki a szovjet katonáktól megvásárolta. Következő utunk Markella őrnaggyal együtt Király Tiborhoz vezetett, aki családjával együtt a Szegedi úti szovjet laktanya közvetlen szomszédságában lakik. — Szokott üzletelni a katonákkal? — kérdezem a fiatal cigány férfit. — Igen, de-hát csak alumíniumhulladékot szoktam keresni náluk. — Most is így történt?- Igen. Megkérdeztem, van-e valami eladnivalójuk, s ők rögtön hozták is. Dehogy tudtam én, hogy ez veszélyes fegyver. Még bele is haraptam, meg össze akartam fejszével vagdalni, hogy beleféljen a szatyorba. Csak nem találtam a fejszét. — Mennyit fizetett érte? — Száz forintot. Aztán, amikor (Folytatás a 2. oldalon) A RETÚRRAL NEM UTAZOTT VISSZA SENKI Megtalálták Kiss Károlyt Néhány méterre a holttesttől járkáltak az úton Többször írtunk már lapunkban a Kiskunhalasi Autójavító Vállalat főkönyvelőjének rejtélyes eltűnéséről. Á család másfél hónapja keresi reménytelenül. Utoljára egy volt munkatársa látta a kunfehértói határőrüdülő előtt. Tegnap délután értesítést kaptam a halasi rendőrkapitányságtól; valószínűleg Kiss Károly holttestére akadtak Kunfehértón, a tóparti erdőben. Egy időben érkeztem a helyszínre a nyomozó csoporttal és a hulla- szállító autóval. Az üdülősort elhagyva — ahol utoljára június 26- án látták a? idős rokkant férfit — széles erdei út vezet a nyárfáson át. Jobb oldalon, kis emelkedőn fenyves szakítja meg a nyárfaerdőt. Itt áll néhány férfi s a körzeti megbízott. Leparkolnak az autók, kiszállunk. Alacsony, sovány ember Balázs István, aki a holttestre ráakadt a déli órákban.- Erre járok dolgozni, csak mindig más-más úton. Ma a nyiladékon at jöttem, s velem volt a kutyám is. Megérzett valamit, erre figyeltem fel, s közelebb mentem ahhoz » a galagonyabokorhoz. Amikor felágaskodtam, megláttam a cipőket. — Tudta, hogy errefelé eltűnt egy ember? —I Hallottam, meg aztán a körzeti megbízott is szólt, hogy ha látok valamit, jelezzem neki. Szekula Sándor, a község rendőre együtt járta, a környéket a csa(Folytatás a 2. oldalon) Nem találok mostanában olyan új könyvet, amelyet érdemes volna borsos áron megvenni és végigolvasni. Amit a mai irodalom termel ■— tisztelet a talán nem is létező kivételnek — meglehetősen idegen tőlem s tudom, hogy sokan vannak így. Nekem nem tetszenek a nagy önvallomások, a visszamenő- legesen önigazoló ömlengések, a mondvacsinált lélektani drámák, a fölényeskedő stílusbravúr. Szóval hiányzik a mai könyvekből az írói alázat, az életismeret s bizony hiányzik a valóság iránti mélységes elkötelezettség... Ezért szívesen, sőt örömmel veszem le a polcról Tömörkényt, Móriczot, Mikszáthot, Mórát és természetesen Nagy Lajost. Legutóbb például, alig egy hete Nagy Lajos: Kiskunhalom című könyvecskéjét olvastam immár ki tudja hányadik alkalommal. Újra és újra szíven ütött az életnek az a tökéletes, apróságokig terjedő ismerete, a „téma" iránti alázat, a megírt emberek szeretete, tehát mindaz, amit az úgynevezett mai irodalomban hiába keresek. A kánikuláról szólva Nagy Lajos azon meditál, hogy a kánikula csak a városban készteti nyavaly- gásra az embereket, akik szörnyűlködnek, hogy jajj, édes jóistenem ez már ki se bírható, hogy milyen rettenetes a hőség! A falusi ember, nevezetesen aki Kiskunhalmon él és dolgozik, egyszerűen azt mondja, hogy meleg van. Mint ahogyan meleg volt tavaly nyáron és azelőtt is. A városi ember ki sem bírná, hogy reggel négytől este hétig-nyolcig a kukoricaföldön kapáljon, a szőlőben permetezzen, kötözzön. De nem is a városinak kell kibírnia, hanem annak, aki ebben nőtt fel, akinek ez a foglalkozása. Hiba, sőt bűn volna tehát csupán ezen az alapon —- de bármilyen más alapon is — egymással szembeállítani az embereket. Mert a kánikula egyformán sanyargatja a városi, a falusi, sőt a tanyai embereket is. De még csak ez a „sanyargatás" talán kibírható. Valahogyan elviseljük a harmincon felüli hőséget. A nyomasztó az a tudat, hogy ennek a nagy szárazságnak tragikus következményei lesznek, vannak. Még az is kezd hitelt adni a bibliai intésnek, aki pedig nem istenhi- vő, hogy nevezetesen most van a hét szűk esztendő (ha jól számoljuk a hatodikat éljük), már ami az aszályt, a kánikulát illeti. A városi ember tehát már évek óta nem csupán attól retteg, hogy vizkorláto- zást rendelnek el, hogy a csapból vékonyan csordogál, talán csak csepegni fog a víz, hanem főleg attól, hogy még drágább lesz a krumpli, a paradicsom, a dinnye, a répa, a káposzta, tehát minden, amiért a piacon pénzt kell kiadni, ami a megélhetéshez szükséges. Ugyanakkor drágább (lesz) a villany, a fűtés, a lakbér, a villamos, az autóbusz, az iskolai menza, a füzet, a könyv, a cipő, a nadrág, a'kabát, a mozi, a televízió, a kenyér, a sör — vagyis tömören és egyszóval kifejezve: drágább lesz az élet. Természetesen mindezt nem lehet kizárólag a kánikula rovására írni. Mert ha netán dús és termékeny esők nevelték Volna májustól mostanáig a határt, a kerteket, akkor is emelték volna az árakat (benzin, tüzelő, cukor stb.), de olcsóbb lett volna a kerti vetemény, a zöldségféle. Mindebből talán kihámozható, hogy életünket két dolog irányítja: az időjárás és a politika. Az előbbit nem mi csináljuk, úgyszólván semmit sem tehetünk érte-ellene. Mert 1 vagy esik az eső vagy nem. Az ember csupán pislog- - va tudomásul veszi. De a politikát az emberek esi- I nálják. Mégis úgy néz ki, hogy amit az emberek „vezényelnek”, nagyobb úr fölöttünk, mint a természet ereje. Hogyan lehetséges ez? Egyáltalán, így van-e, nincs itt valamiféle csúsztatás, valami olyan szándék, amely azt akarja elhitetni, hogy a természet csinálhat, amit akar, mégis a politika az úr? Sajnos, ez nem csupán szándék kérdése. Mert tapasztalhatjuk, a történelemből is ismerhetjük, hogy bizony a politika az úr. Olyan úr, amely a természeti erőket is a vitorlájába képes fogni. Mert ha a világ egyik sarkában például aszály van, akkor a másikban bőséges a termés. E$ ha a két „sarok" politikailag szimpatizál egymással, a gazdag kisegíti a szegényt. Persze hallunk, olvasunk olyasmit is, hogy azt mondja a gazdag: igaz, hogy nekem van, bőségesen termett, de nem adok nektek, amíg el nem zavarjátok az elnököt, amíg így meg így nem viselkedtek. Tehát tényleg a politika az úr, bár nem játszhatja ki a természetet, de szekere elé fogja. Mármint a nagypolitika... A kánikula, a hőség, az éltető eső hosszú-hosszú hiánya tehát mindenkit egyformán nyomorít, lakjon akár a legnagyobb városban, vagy a legpicibb településen, tanyán. Ebben hasonlítunk egymásra. Mára szinte ez az egyetlen közös vonásunk maradt, mert akkora a különbözőség ember és ember között, amilyet alig lehetett tapasztalni az elmúlt korokban. De talán ez a természetes, sőt így helyes. Ha arra gondolunk, hogy volt itt bizony lelki uniformis, amely egyeseket szorított, másokon lötyögött, akkor örülhetünk neki, hogy mára már ennyire tudunk különbözni, hogy végre az lehet az ember, ami valóban jellemző rá. De az lehet-e? Reméljük, hogy elöbb-utóbb eljutunk oda, mert állítólag arra az útra léptünk, arra haladunk — a demokrácia felé. Mert valljuk be, most szinte még a bűncselekményekkel azonos megítélés alá esik, ha valaki bevallja, hogy ö bizony kiszolgálta az előző rendszert, hogy nem hisz istenben, hogy legszívesebben a Népszabadságot olvassa, hogy otthon rejtegeti a-Szocialista Hazáért kitüntetést stb. Az emberek félnek. Pontosabban: sok ember fél. Es nem feltétlenül azok, akiknek erre minden okuk megvan, hanem azok, akik úgy sejtik, hogy oktalanul vesztik majd el az állásukat, amelyet nem azért kaptak, mert sztálinisták, kádárfiúk voltak, hanem mert értettek valamihez, szakmai tisztesség, becsület volt bennük — mert azért ilyen is akadt. Es az ilyen emberek félelme alapjaiban áztatja a békés átmenetet... Kicsit és látszólag messze kanyarodtam a kánikulától, de belátható, hogy az „aszály" nemcsak a földeken, hanem a lelkekben, az idegekben is rombol. Es ez sokba kerülhet nekünk. G. S. SÜRGET A MOSZ Aszály pusztítja az ország nagy termőtájait Tovább tart az aszály, vigasztalan képet mutat a határ; a termelőszövetkezetekben jelentős bevétel- kieséssel számolnak — erről tájékoztatta az MTI munkatársát Horváth Gábor, a Mezőgazdasági Szövetkezők és Termelők Országos Szövetségének (MOSZ) titkára. Arról, hogy a szövetkezetekben milyen helyzet alakult ki, elmondotta: a területi érdekképviseleti szervek erőteljesen kezdeményezik, hogy a kormányzat már most hozza meg a szükséges intézkedéseket a minden bizonnyal bekövetkező tetemes károk, a természeti csapásnak minősíthető szárazság következményeinek ellensúlyozására. A Parasztszövetséget is kéri a MOSZ, hogy lépjen fel kezdemé- nyezően és nyújtson hathatós támogatást a parasztságnak a szükséges takarmánybázis megteremtésében, illetve az aszály hatásának ellensúlyozásában. A kistermelők és a nagyüzemek egyaránt súlyos hátrányba kerülhetnek már az őszi hetekben, hónapokban, amennyiben időben nem látnak napvilágot a termelőket megsegítő döntések. A MOSZ júliusban feliratban hozta a földművelésügyi miniszter tudtára, hogy állami segítségre lesz szükség ai várható károk ellensúlyozásara, és kormányintézkedést is sürgettek. Arról, hogy mit kezdeményez a MOSZ, a titkár kifejtette: a mezőgazdasági termelés 5 százalékos jövedelmezősége mellett az ilyen mértékű természeti csapást, mint az idei aszály, amely több éves folyamat tetőzéseként jelentkezik, és ráadásul a téli csapadékhiánnyal párosul, a termelők (Folytatás a 2. oldalon) DÉL-AFRIKA: Elhallgattak a fegyverek PRETORIA Az Afrikai Nemzeti Kongresszus (ANC) és fegyveres szárnya azonnali hatállyal beszünteti a dél-afrikai kormány ellen irányuló fegyveres akciókat —jelentették be keddre virradóra Pretoriában. Az ANC és a pretoriai kormány küldöttségei közötti hétfői maratoni hosz- szúságú, IS órás megbeszélés eredményeként küencpontos megállapodást Írtak alá az országban kialakult helyzet békés, tárgyalásos rendezéséről. A dokumentum — amelyet Nelson Mandela, az ANC alelnöke a találkozót követően, nem sokkal éjfél után rövid sajtó- értekezleten ismertetett — folytatása az előző tárgyalási forduló végén, május 4-én aláirt elvi kötelezettségvállalásnak. Eszerint a még májusban létrehozott közős munkacsoport augusztus végéig kidolgozza az ANC-vel kapcsolatban álló politikai foglyok fokozatos szabadon bocsátásának menetrendjét (az ANC közlése szerint az országban jelenleg mintegy 3000 politikai fogoly van, akik szeptember 1. és 1991. április 30. között kerülnek szabadlábra). A megállapodás intézkedik a politikai okokból száműzőitek rehabilitálásáról, a kormányellenes ellenzék tevékenységét korlátozó belbiztonsági törvény felülvizsgálatáról, a Natal tartományban érvényben lévő rendkívüli állapot mielőbbi megszüntetéséről. Az Egyesült Államok üdvözli az Afrikai Nemzeti Kongresszus döntését a fegyveres harc felfüggesztéséről és reméli, hogy ez a lépés elősegíti az apertheid-rendszer felszámolását — hangoztatja a washingtoni Fehér Háznak a pretoriai bejelentést követően kiadott nyilatkozata. Rámutat: Washington már korábban sürgette az apartheid megszűnéséhez vezető párbeszéd megkezdését és bízik benne, hogy az ANC mostani döntése elősegíti ezt a folyamatot. Tőkés László súlyos balesete (2. oldal)
