Petőfi Népe, 1990. augusztus (45. évfolyam, 179-204. szám)
1990-08-30 / 203. szám
1 4 • PETŐFI NÉPE • 1990. augusztus 30. Sokba kerül, ha eltér a nyomtáv Ezelőtt százötven évvel a spanyol központi kormányzat okos akart lenni, és a kontinensen szokásostól eltérő nyomtávú vasúthálózat kiépítését rendelte el. Az „előrelátó kormányzat” abból indult ki, hogy nekik a legfontosabb a francia agresszió elleni védekezés. Márpedig nagyon megkönnyítene egy francia inváziót, ha a vasúti nyomtáv azonos volna. Azóta Spanyolország vasúti összeköttetése drága és nehézkes a kontinenssel. Évente milli- árdokat veszít a spanyol gazdaság azon, hogy jelentős időveszteséggel, sok esetben csak átszállással közlekedhetnek a vasúton utazó turisták, hogy nehézkes az áruszállítás. Már annyira tarthatatlanná vált a helyzet, hogy elhatározták az európai nyomtávra való átépítést, aminek csak a mélyépítési költségeit mai áron 23 milliárd dollárra becsülik. Tehát a spanyoloknak körülbelül annyiba kerül egy 1844- ben hozott kormányhatározat korrekciója, mint amennyi a mi bruttó adósságunk. Nekünk az kerül sokba, hogy a Kádárrezsim igyekezett meghosszabbítani életét, elfogadhatóságát a tömegek szemében. Nekik egy 150 évvel korábbi kormány hibás döntéséért kellfizetniük. Tehát nem a nyersanyagszegénység kerül sokba egy országnak, hanem az erős kormányzat, amelyik a „nép érdekeit szem előtt tartva” elég erős ahhoz, hogy olyan kérdésekben is határozzon, amelyek nem a.kormányokra tartoznak. A múlt századi spanyol tőkéseknek, vagy az ott befektető angol tőkések képviselőinek eszébe sem jutott volna;'hogy az egész'•kontinensen használatos nyomtávtól elférjenek. ■Nekik ez nem"lett volna üzlet, hiszen ők már berendezkedtek az egységes nyomtávra méretezett mozdonyok és vagonok gyártására. Az sem véletlen, hogy az egységestől eltérő nyomtávot melyik két ország vezette be. A legkeletibb és a legdélnyugatibb. Ok még azt hitték, hogy számukra előnyös az izoláció. Az orosz imperializmus azt hitte, hogy elég nagy az ő országuk ahhoz, hogy a saját nyomtávukon járjanak. Nyilván náluk is szerepet játszott az invázió elleni nagyobb védettség szempontja is. Addig már nem jutott el az akkori hatalmasok logikája, hogy ezzel elsősorban nem a Nyugatot akadályozzák meg a kelet felé történő terjeszkedésben, hanem maguk távolodnak el még jobban a Nyugattól, amihez való fokozott közeledésük társadalmi és gazdasági felzárkózásuk legfontosabb előfeltétele. A spanyolok elég kicsik és ma már elég gazdagok ahhoz, hogy korrigálják a régi hibát. Erre a Szovjetuniónak belátható ideig nem lesz lehetősége. Ott az átállás százmilliárdokba kerülne, pedig egyelőre arra sincs pénzük, hogy a fenntartásról megfelelően gondoskodjanak. Spanyolország beépülése az európai házba ugyan nem problémamentes, de mégis már „sínen” van. A Szovjetunióé pedig egyre távolabbi jövőbe tolódik el. A közös házhoz ugyanis nem elég, ha a kormányzat ezt deklarálja, hanem arra van szükség, hogy a társadalom politikai és gazdasági berendezkedése azonosuljon a nyugat-európaival. Ennek útjában azonban sokkal nagyobb és költségesebb tudati és gazdasági akadályok állnak, mint amekkora terhet jelent nekünk a nyakunkba szakadt adósság. A történelem még nem ismert példát arra, hogy egy népnek azért nem sikerült volna a felzárkózás, mert el volt adósodva, mert az adóssága terhei alatt nyögött. Ez közel sem akkora akadály, mint az a tény, hogy a civilizáció, az erkölcsi értékrend, a társadalmi-gazdasági berendezkedés nem azonos nyomtávon halad. Örülhetünk annak, hogy nálunk-csak az adósságállomány a fő akadály. Ez az adósság eddig ,is, nemcsak,ierhét jelenteit, hanem előnye is volt. Annak, hogy a sztálinista rendszer leépülése viszonylag békés úton megtörténhetett, elsősorban a nagymértékű eladósodottságunk volt az oka. A magyar sztálinizmust ugyanis mindenekelőtt két tényező tette ellenállásra képtelenné: a virágzó másodgazdaság és a tőkés adósságállomány ke- zelhetetlensége. Kopátsy Sándor Vasárnap Vasárnap, délután két óra. A Dózsa György út irányából ki Trabanton, ki Ladán, ki saját jó minőségű lábán igyekezett a stadion szélesre tárt kapui felé. Egy ballonkabátos fiatalember lépett mellém, és megvetően mosolyogva mutatott a meccsre igyekvők népes áradatára: — Látja, uram, ez minden vasárnap így megy a tavaszi futball- idény kezdete óta. Ügye, nevetséges? Sokezer ember azt lesi"őrült izgalommal, hogy a saját csapatának vagy az ellenfélnek rúgnak-e gólt. Mondja, mi van ebben szép, mi van ebben jó? — Nem tudom. De ha ennyien érdeklődnek utána, bizonyára lehet benne valami érdekes. — Kész röhej! Higgye el, kész röhej. Felnőtt, komoly emberek ebben találják meg a szórakozásukat. Nézze, hogy igyekeznek! Látja, ez a sok ember kapkodva dobálta magába a vasárnapi ebédet, .van, aki a pörkölt utolsó falatját a lépcsőházban ette meg. Nem találta mulatságosnak, hogy ezért a másfél óráért várják egész héten a vasárnapot? Mi van ebben szép, mi van ebben nemes? Ezért törik így magukat az emberek? — kérdezte gúnyosan.- Nem tudom. Jómagam nem járok meccsre. Am el tudom képzelni, hogy sokan örömüket lelhetik benne. — Akkor maga nem tudja, mennyi szebb, izgalmasabb, feleme- löbb szórakozás van a földön. A futball helyett mennyivel kellemesebb például kint ülni a természet lágy ölén, és egy jó Dürrenmatt- színdarabot olvasni, vagy egy félig elsötétített szobában pamlagon heverve, lehunyt szemmel, áhítattal Beethoven V. szimfóniáját hallgatni. Esetleg moziba menni, s amíg a film pereg, porhanyós savanyú cukrot enni. Megállni a Szépművészeti Múzeumban egy sötét tónusú Rembr-andt-kép előtt, leülni a Zeneakadémián ünnepi sötétkék ruhában, és Bachot hallgatni orgonán, míg a lelkünk szinte megmosdik a hangok lágy hullámaiban — suttogta átszellemülten, majd így folytatta: — Ezt nevezem szórakozásnak, ezt nevezem időtöltésnek, nem pedig a futballt. Na, megyek — nyújtott kezet—, mert a végén lekésem. S már fél lábbal belépett azon a bizonyos szélesre tárt kapun. ! Utánaszóltam: — De hát, ha ennyire ellenszenves önnek a futball, minek jár a meccsre? . , Méla utálattal, kedvetlenül legyintett: — Sajnos, ott kell lennem. Balszélső vagyok a KRSC-ben! Galambos Szilveszter A „A SZOBOR BENNE VAN A FÁBAN, MI CSAK LEFARAGJUK A FELESLEGET" Alkotótábor Érsekcsanádon Bevallom, nagy kedvem nem támadt a meghívásnak eleget tenni: nemrég jártam a Balatonon, és annyi gicCset, ócska, értéktelen fafaragást láttam művészet címén áruba, bocsátani, hogy joggal érzehettem: már jó időre telítve vagyok minden vásári vacak látványával. Most mégis azt mondhatom: őszintén örülök, hogy a szíves invitálásnak eleget tetteim. Az Érsekcsanádon, a Hosszúhegyi Mezőgazdasági Kombinát vendégházában megrendezett alkotótábor a résztvevők nem mindennapi tehetségéről és szorgalmáról tanúskodik. Remélem, a mellékelt fotók meggyőzik az olvasót ebbeli véleményem igazáról. m i « ii » i ii i ii * ■ ■ ■ i n lA’til JK. m • Érsekhalmi látogatás. Vass Csaba portája előtt. A szobor benne rejtezik a fában, csak le kell szedni róla a felesleget — idézi Hegyi Flórián, aki 63 esztendejével a tábor korelnöke, a régi mondást. Közben egy pillanatra sem áll meg a kezében a kalapács, formálódik a nemes anyag, melyhez a Gemenci Erdőgazdaság helyi fűrészüzeme juttatta a faragókat. Amint megtudom, Hegyi Flórián nem csak a fát faragja mesterien, a rímekkel is jól elbánik. íme, egy részlet, az írás hatalmának illusztrálására: Faragunk szobrot, padot, libikókát, Inni nem kapunk egy kis itókát. Egyszer ugyan kaptunk: ivólevet .,. Ne gyalázzuk ezzel Hosszúhegyet! Jekl József újítási mérnök — mint mondják, a tábor fő mecénása, minden művészet barátja — megértette a finom célzást. Az esti beszélgetéshez már a híres hosszúhegyi vörössel foghattunk hozzá. Egy kissé azonban előreszalad- tam. Egyelőre szorgalmasan kopognak a kalapácsok a különböző vésők nyelén. Bartos Endre szobrászművész, a tábor művészeti vezetője egy-egy tanácsot ad, s közben a szemem előtt formálódnak idősb. Wolford István kétméteres öreg parasztjának vonásai. — A Bácshúsnál dolgozom, de a nyári szabadságomból szívesen •áldoztam egy hetet a faragásra. Tagja vagyok a bajai Szakszervezeti Művelődési Ház szakkörének, ott készültünk fel a jelen munkákra elméletben. Szerencsére, az igazgató, dr. Stang Jenőné lelkes pártfogója az ügynek. Kasza Sándor, a társaság legfia- talabbja, inkább csak besegít Kőhegyi Károly katymári rajztanárnak. Együtt készítettek egy szőlő- fürtökkel és -levelekkel ékesített padot. Kedvem lenne kipróbálni, milyen ülés esik rajta. Erre azonban várni kell, még nem száradt meg a védőfesték. Kasza Sándor civilben a Vaskúti úti laktanya fegyvermestere. Szerényen elhallgatja — társaitól tudom meg —, hogy csodálatos kardokat, tőröket készít.- Tulajdonképpen úgy kerültem kapcsolatba a faragókkal, hogy különleges szerszámokat készítettem nekik. Befogadtak, és szívesen megosztották velem a tapasztalataikat. Sok apró fogásra, nélkülözhetetlen ismeretre megtanítottak, de nekem még ennél is többet jelent a jó társaság. Ginder Antal éppen Hosszúhegy címerének kifaragásán fáradozik. Aprólékos, nagy türelmet, na meg kézügyességet igénylő munka. 0 Egy kis pihenés a majdnem kész pádon. • Az utolsó kalapácsütés. ¥ kom»*1* — Jó 25 éve csinálom — mondja. — A Kismotorban mindig biztatnak a munkatársaim, hogy igen tetszik nekik,a munkám. — Az első kísérletem még gyerekkoromból származik — gondol vissza a kezdetre Hódos Imre rendőr főtörzsőrmester. — Rémen, a falumban élt egy művészetkedvelő mozigépész, tőle kaptam kedvet a szobrászathoz. Kecskeméten, ipari tanuló koromban megfaragtam a mesteremet. Később festegettem is, jártam a Rudnay-körbe. Az utóbbi években azonban minden szabad időmet faragással töltöm. Nyugdíjba vonuló kollégáimnak kis emléktárgyakat, botokat készítek. Leginkább az emberi arc, az érzelmi állapotok kifejezése érdekel. Közben gyorsan szalad az idő, s míg Pénzes Dezső munkálkodásában gyönyörködöm — énekkari tagként, fafaragóként egyaránt jeleskedik —, megszólalnak a falubeli harangok. Az ebédről Szabó Károlyné és Hidas Béláné gondoskodik. Ugyanazt kapjuk, amit áz üzemi dolgozók, s rögtön következtetek, hogy. a hosszúhegyiek nem élhetnek rosszul. A délutáni program: műteremlátogatás Vass Csaba érsekhalmi otthonában. A Rómában végzett szobrász rengeteg hasznos ötlettel szolgál az estébe nyúló eszmecsere folyamán. Gál Zoltán • Kasza Sándor festés közben. (Gál Zoltán felvételei) TUDOMÁNYOS KISHÍREK Magzatvíz-diagnosztika Régebben a szülésznek csak a szülés alatt volt módja a mftgzatvíz vizsgálatára. Ma már azonban a magzat állapotát, fejlődését, esetleges rendellenességeit sok vonatkozásban jól tükröző környezetét — a magzatvizet -r-|j a terhesség alatt is, akár többször is megvizsgálhatják. A peteűr punkciójának gondolata nem új, hiszen már a 18. században végeztek — a sok magzatvizet elvezetendő — szúrcsapolást a hasfalon át. A peteűrbe való behatolás történhet a hasfalon vagy a hüvelybpltozaton át. Ezt%az utat elsősorban a korai terhességben, az előzőt pedig szinte kizárólag előrehaladott terhességben választják. A terhesség második felében nyert magzatvíz-mintavétel célja: genetikai tájékozódás, esetleg örökletes vagy más betegségek felderítése. A beavatkozásnak csak igen ritkán fordulhat elő anyai, magzati szövődménye. Az anyacsavar fél évezrede A fél évezrede feltalált anyás csavar napjaink legelterjedtebb szerkezeti kötőelejne. Szédületes karriert futott be az első, kézzel készített, egyedi daraboktól a mai, hihetetlenül változatos alakú és rendeltetésű, sorozatban gyártott-csavarokig. A fejlődés alapja a fémmegmunkáló gépek evolúciója volt, mégis 1800- ban kezdődött csak meg a csavarelemek szabványosítása, mígnem nem sokkal a 20. század fordulója ejőtt terjedt el az egész világon az egységes méretrendszerrel készült csavar. Az ősember szerszámai Ä régészek az utóbbi másfél évszázad alatt igen sok, a történelem előtti időkből .származó kőeszközt tártak föl barlangok mélyéről és más lelőhelyekről. Ezek többsége obszidiánból készült. Napjainkban sok régészt foglalkoztat az a kérdés, hogy milyen technológiával munkálta meg az ősember a kőszerszámait és milyén volt ezeknek a formája. Egy évszázada az is foglalkoztatja a régészeket és az őstörténészeket, hogy ezeket az eszközöket milyen célokra használták, tehát mit és hogyan fúrtak, vágtak, pattintottak segítségükkel. A vizsgálatok során több
