Petőfi Népe, 1990. augusztus (45. évfolyam, 179-204. szám)

1990-08-30 / 203. szám

1990. augusztus 30. • PETŐFI NÉPE • 5 A gyámügy és a szociálpolitika védő(?)hálójában • Segélyre (cs segítségre) várva. Van olyan nap, amikor 80-100-an is megfordulnak az osztályon. • Bodorne Deák Zsuzsanna főelőadó egy kisgyermekes asszony ügyét intézi. (Walter Péter felvételei) MENNYIRE ERŐS? Tavaly ilyenkorig 4200 üggyel foglalkoztak Kecskemét Megyei Város Tanácsa gyámügyi és szoci­álpolitikai osztályán. Az idén, au­gusztus végéig már 8 ezerrel. Du­gig az összes szekrény aktákkal. El sem tudom képzelni, hogy bírják szusszal a temérdek munkát az itt dolgozó nők. Nehéz fizikai megpróbáltatás az övék, az idegi­ekről nem is beszélve. Dr. Sarkadi Éva megbízott gyámügyi csoport- vezető, Bodorné Deák Zsuzsanna főelőadó, Czudarhelyi Mária elő­adó, Mészárosáé Juhász Sarolta szociálpolitikai csoportvezető s a többiek nem csupán ügyeket intéz­nek és emberek — családok — helyzetén igyekeznek valamelyest segíteni. Az itt látható, kilométe­rekben mérhető, rengeteg iratot is ők gépelik, az utolsó betűig! Iskolába járatás? Iszonyú erőfeszítés! Nyomasztó érzés az idei 8 ezer akta látványa. Mi van bennük? Mi­előtt erre is válaszolna Vargáné Pólyák Zsuzsanna osztályvezető, az egyik szobából éles kiabálás üti meg a fülem. Fölkapom a fejem a borízű hangra. — B ... meg a k ... anyádat! Hívjátok a rendőröket! Nyomo­rult 2 ezer forintért aláírásért, iga­zolásért járjak végig annyi hiva­talt ...? Jó, hogy azt nem mond­ják, köszönjem meg! Vége a kom­munizmusnak, nem olyan időket élünk már ...! A rikácsoló asszony (később megtudom: egy nagymama) szit- kozódásat galambepével hallgat­ják az osztály dolgozói. Nem áll­nak rá a „hullámhosszára”. Kitér­nek a mosdatlan szájúval való ösz- szeütközés elől. Hallatlan önura­lom kell hozzá! — Szerezze be az igazolásokat, s ha jogos a kérelme, megkapja a segélyt — ezzel bocsátják útjára. Vargáné: I-*— Elszabadultak az indulatok. Az infláció, a már Kecskeméten is növekvő munkanélküliség és a szociális feszültségek hatását mi is érezzük a’hozzánk fordulók pana­szaiból. Csökkenteni kell az elsze­gényedést a társadalomban. Hi­szen milyen iszonyú erőfeszítésre van szükség ahhoz, hogy egy fejlő­désben lévő gyereket — a mai árak mellett — felkészítsenek az iskolá­ba járásra! És ez még csak egy az alacsonyabb jövedelmű családok gondjai közül. Zacskóban „jön" az ebéd... ■— Nem túlzók, ha azt mondom — folytatja —, hogy lelkileg is megterhelő a mi munkánk, ame­lyet csak túlórázva és nemegyszer szombatra is áthúzódó ügyintézés­sel tudunk elvégezni. Itt nem lehet az ember fáradt vagy ideges, ha­nem megnyugtatja az ügyfelet, és igyekszik rajta segíteni. Közben egyik kolléganője zacs­kóban kiflit tesz az asztalra, mert hát innét nem lehet mindig csak úgy, akármikor elmenni ebédelni. Kettővel így is kevesebben van­nak, mint amekkora létszámra az osztálynak szüksége volna. —Miről „beszélnek" az ügyiratok ? — A segélyezések munkánk ki­sebb részét teszik ki, bár igaz, hogy az ez évben eddig kifizetett 23 mil­lió forint magasabb összegű 1989 hasonló időszakához képest. A rendkívüli és a rendszeres gyám­ügyi segélyezés ebből a pénzből kétezer-kétszázhatvan gyermeket érint. Nem kevés azoknak a száma sem, akik rendkívüli szociálpoliti­kai segélyben részesülnek. Ők nyolcszázan vannak. Egyedülálló és többgyermekes szülök, akiknek tanévkezdéskor és nagyobb ünne­pek alkalmával az a néhány ezer forint is segítség. Idősek, akik a csekély anyagi támogatásból így pótolják ki nyugdíjukat, hogy télre fűtőolajat, szenet vagy fát vehesse­nek. A munkanélkülieknek is ebből a segélyfajtából jut. Nem ritka eset, hogy a nagyon rászorult családok gyermekeinek iskolai, óvodai és bölcsődei étkezési díját is a tanács gyámügyi és szociálpolitikai osztá­lya utalja át az intézményeknek. Míg a szülő bombáz... Tévútra vinnénk az olvasót, ha ezzel azt a látszatot keltenénk, mintha itt csupán egyfajta kifizető pénztár működne. A gyámügyi te­vékenység ennél jóval szélesebb körű. A veszélyeztetett gyermekek életének figyelemmel kísérése; bí­rói ítéleteknek érvényt szerezni; gyermek- és ifjúságvédelmi ügyek­ben szülőkkel, pedagógusokkal, pártfogókkal és a rendőrséggel együttműködni; környezettanul­mányokat készíteni stb. Ezek mind-mind részei az itt folyó ható­sági érdekvédelmi' munkának. Elkeserítő, amikor az elvált szü­lők nem csupán jogilag, hanem emberileg is perben és haragban állnak egymással. Gyakran már a bírósági eljárás során megkezdő­dik a harc közöttük a gyermekért. Kié legyen? A bíróság természete­sen eldönti, de addig és majd utá­na ... Az anyák és az apák bead­ványokkal bombázzák a gyámha­tóságot. Iratok tömkelegével pró­bálják igazolni: szerintük melyik szülő miért nem alkalmas rá, hogy a gyereket nevelhesse. A láthatás megakadályozásával — valami­lyen okkal vagy ürüggyel — aztán tovább szítják az amúgy is meglé­vő ellenségeskedést. Ezékben az esetekben a legokosabb bíró sem tudna mindig igazságpt szolgáltat­ni. Mindenesetre tény, hogy a lát­hatással összefüggésben tavaly 50 kapcsolattartási üggyel foglalkoz­tak a kecskeméti tanácsnál. ... a gyerek kárpótlást keres Az a gyermek, akinek hiányzik az anyja vagy az apja, könnyen örömtelenné válik. A hiányérzet feszültséget teremt és pótcselekvé­sek egész sorát indíthatja el, ame­lyeknek egyike-másika újabb ve­szélyeztetettség. — Egy 11 éves kisfiú — lapoz bele az idei aktákba Vargáné Pó­lyák Zsuzsanna — hasonló korú társával ostyát, Panda cukrot és más édességet lopott az egyik kecs­keméti áruházban. Ez volt az első ilyen esetük, ezért elegendőnek lát­tuk, hogy csak figyelmeztessük őket. Egy tízesztendős gyerek, 45 forint értékben, Pókember mese­könyvet akart elvinni, fizetés nél­kül, az Alföld Áruházból. (Valamiféle kárpótlás a hiányzó szeretetért? Lehet. — K. A.) — E két esetben elég volt, hogy a gyámhatóság jelezte a történteket a három kisfiú szüleinek? — Igen, mert azóta nem érkezett rájuk panasz. Megértették, hogy üzletből semmit sem szabad elhoz­ni fizetés nélkül. Ám ennél kirí­vóbb dolgok is történtek. Egy 16 éves tanuló, éjfél után, személy­autók tetejét és oldalát csapkodta, felborított egy szemetesedényt, s míg italosüvegeket rugdosott ma­ga előtt, trágár kifejezéseket kia­bált. Őt és három másik fiút, akik gépkocsik első és hátsó lámpáit törték össze, beidéztük az osztály­ra, és itt szigorú figyelmeztetésben részesítettük őket. Vissza a szakadék széléről! Hogy a társadalom bajainak or­voslása mennyire nem elválasztha­tó a családokétól, arra figyelmeztet egy anya —- alkoholizmusba és majd bűncselekménybe torkolló — életútja. Az egyedülálló — férfi­akkal alkalmi vagy élettársi kap­csolatot létesítő — nő négy gyer­meket hozott a világra. Mivel az apákat nem akarta megnevezni, mindannyiszor képzelt néven anyakönyveztette őket. A felvett segélyek természetesen nem pótol­hatták a megfelelő családi hátteret és az anyagi biztonságot, így a ma 33 éves nő életvitelével egyre lej­jebb csúszott. Mind gyakrabban nyúlt a' pohárhoz. Negyedik gyer­mekét otthon és ittasan szülte, 1988-ban. Napokon át látták ré­szegen bolyongani. Iskolás fián az osztályfőnök testi fenyítés nyomait fedezte fel. Az anya kapcsolata gyermekeivel annyira megromlott, s a folytatódó italozással olyan helyzetbe került, hogy a legkiseb­bet állami gondozásba adta. Kis­korúak négyrendbeli veszélyezteté­séért bíróság elé állították. Két év­re felfüggesztett 8 havi börtönbün­tetést kapott. Az anyára és a gyerekeire vonat­kozó iratok a gyámhatóságon ak­kora köteggé duzzadtak az elmúlt tíz esztendőben, hogy annak már a súlya is ijesztő. Ám az irattartó még nyitva van — sajnos. Miután az asszonyt 1989. szeptember 1-jén munkahelyéről elbocsátották, je­lenleg három gyermekével vándo­rol. Döbbenetes, hogy egyes embe­rek élete így kisiklik! Ők is tehet­nek róla? Bizonyára igen. A gyám­hatóság — minden erőfeszítése el­lenére — egymaga kevés ahhoz, hogy a társadalom és az egyének bajait gyógyítgassa. Egy-egy akta drámai figyelmeztetés is. Ha a gaz­dasági helyzet tovább romlik, nő a munkanélküliség és az elszegénye­dés, újabb családokat érhet meg­rázkódtatás, sodródhatnak a sza­kadék szélére, vagy előtte még a gyámügyi és a szociálpolitikai vé­dőhálóba. A háló könnyen kiszakad. Már így is nagy teher van benne! Kohl Antal százszoros nagyításban nézik a kőszerszámok kopá­sait, rovátkáit, csorbulásait, és ezekből az elváltozá­sokból próbálnak a használatra következtetni. Gázcsere-légzőszerv nélkül A fejlődés alacsonyabb fokán álló lényeknek gáz­cseréjükhöz nincs szükségük légzőszervre. Ilyenek a többnyire kis testű, talajban vagy vízben élő, ill. a gazdaszervezetben élősködő egysejtűek, alsóbbrendű többsejtű állatok, ahol a testtömeghez viszonyított testfelület jelentős nagyságú. A viszonylag nagy felü­leten gyorsan lebonyolódhat a kevés oxigént igénylő gázcsere. Ennél valamivel fejlettebb lépcsőfokot jelent a bőr­légzés, az olyan alacsonyabbrendű többsejtűeknél, amelyeknek testi sejtjei már nem érintkeznek közvet­lenül a környező vérrel, ill. levegővel. A tűzijátékok eredete A tűzijáték valószínűleg a kínaiaktól származik, akik a fekete lőport (a faszén, salétrom és kén keveré­két) már a 8—9. században ismerték és ünnepi alkal­makkor hangos petárdákat durrogtattak. Európában a fekete lőpor használata a 14. század elejétől kezdett elterjedni. Londonban, 1487-ben pl. egy sárkány oká­dott tüzet a Temzén, Erzsébet koronázási napján. Négyszáz éven keresztül a fekete lőpor volt a petár­dák legfontosabb alapanyaga. A 19. században azon­ban kilépett a kisipari állapotból. A világkiállításo­kon éppúgy kezdték bemutatni, mint más terméke­ket. A kémia, a robbanóanyagok gyors fejlődésnek indultak, megjelent a piacon a nitroglicerin, a nitro- cellulóz és növekedett a színezőanyagok tárháza is. Az emberek ősi élősködői A bilharzia előfordulását vizsgáló kutatásoknak erős ösztönzést adott az a felfedezés, hogy két, IV. Ramszesz korából származó múmia veséjében sikerült .e betegséget okozó féreg elmeszesedett petéit megtalál­ni. A holttestek több mint 3000 évvel ezelőtti prepará­lása a petéket is konzerválta. Valószínű, hogy az ember hólyag- és bélbilharziája egy elsődleges gócból ered, amely a kelet-afrikai tavak vidékén lehetett. A beteg­ség először valószinűleg a majmokat támadta meg, majd hosszabb ideig tartó izoláltság után, a kereske­delmi útvonalak mentén, észak felé .terjedt. Á PETŐFI KÉPE AJÁNLATA LEMEZ Csöóri Csoóri Sándornak nagylemeze jelent meg, melyen saját maga mondja verse­it. Ezt az egy mondatot néhány évvel ezelőtt nem adhattuk volna hírül. Már csak azért sem, mert a költőt is igyekez­tek elhallgattatni, hát még hogy leme­zét adják ki! Kortárs poétáink közül minden bizonnyal Csoóri az egyik, akit nem tört meg kényszerű háttérbe állá­sa, sőt, a tollat sem tette le. Nem mon­dott le a költészetről. Nem véletlenül Írja első nagylemezének ajánló sorai­ban: „Volt idő, amikor Rimbaud, a fiatal lángész lemondott a költészetről, mert csalódott benne. Most mintha az élet mondana le hasonló módon és ha­sonló okokból róla.” Csoóri nem csa­lódott a költészetben, vagy inkább nem a költészetben csalódott. És hogy mi, olvasók, irodalombarátok hogyan is viszonyulunk a lírához? Az „élet” mintha lemondana, csalódna. Csalód­hatunk mi? Csoóri Sándor a következőket is írja: „Azokkal pendülök egy húron, akik azt vallják: nem az a kérdés, hogy az emberek sok verset olvasnak-e vagy keveset, hanem az, hogy korunkban is születnek-e még megrázó és lelket meg­fényesítő nagy versek? Jó hírként mondhatom újra és újra, hogy szület­nek.” Igen, hal’ istennek, ez így van. Ha nem "is olvasunk elégendő verset, ; nem kapkodjuk a versesköteteket, a kiadók átálltak a- kelendőbb műfajú kiadványok megjelentetésére, azért a költők még nem hallgatnak. Minthogy a múzsák sem. Nem is tudom, hol ol­vastam, kitől, hogy az a mű, aminek meg kell születnie, ma is megszületik. Az írója (költője) akkor is papírra veti, ha nem lát reményt az olvasóhoz való eljutásra. Ha most nem, majd később eljut. Ami pedig kiemelkedő és színvo­nalas, nem sokat várat magára. Vagy ezt csak néhányan gondoljuk így? Mindenféle dicsérő, fennkölt és mit tudom én még milyen szavak nélkül ajánlom az olvasóknak az új Csoóri- lemezt. Már magában azt a tényt, hogy megjelent. így lásson, aki látni akar — hirdeti a költő a címben. így látjuk, így hallgatjuk. Egy összeállításban hu­szonhét versét. Köztük az Országiásom a télben, a Berzsenyi elégiája, a Hetedik napja, az Angyalok és kikericsek, a Napról napra, az Elmulasztott utak cí­műeket. De szabad-e kiragadni egy-két példát egy életműből? ... És teljes-e a Hungaroton Csoóri-lemeze? Nem le­het, nem is lehet az. B. T. FILM Segítség, felnőttem! Az új amerikai produkció főszerep­lője ismét az elektronika csodája —g némi túlzással —, a sci-fiU világába rö­pítő számítógép. A mai tizenévesek számára már csak egy egyszerű segéd­eszközt jelentő szerkezet, a csodamasi­nák népes táborával együtt, nem elő­ször önállósítja magát, számos tiniszto­rinak szolgáltatott ürügyet az elmúlt esztendők mozidarabjaiban. A Penny Marshall rendezte történet középpont­jában a tizenkét éves kisfiú: Josh áll. Legjobb barátjával, Billyvel nem fogy­nak ki a szóból, a tereferét gyakran éjfél után is folytatják CB-n, a paplan alatt. Josh-t talán csak a különbözteti meg kortársaitól, hogy alacsonyabb növésű. Még a vurstliban sem ülhet fel az óriáskerékre, mert néhány centimé­terrel alatta marad a kivánt magassság- nak. Elkeseredését nem nagyon enyhíti a vurstliban felállított különleges szer­kentyű sem, amelytől — a felirat sze­rint — azt kérhet, amit akar. Kérését, bánatát fi Bárcsak nagy lennék! — a pénz bedobását követően elsóhajtja. Másnap reggel Josh-t nem kis meglepe­tés éri: farmernadrágja összement, ma­ga pedig ... nem kevesebb, mint har­mincöt éves. Csak a szelleme maradt a régi. Személyazonosságáról még saját anyját sem tudja meggyőzni, így aztán megkezdődik furcsa kalandjainak so­ra. A forgatókönyvíró, Anne Spielberg szerint minden gyerek életében elérke­zik az a pillanat, amikor felnőtt szeret­ne lenni. Történetüket azzal a céllal írták, hogy bemutassák, mi történne, ha ez megvalósulna. A Segítség, felnőt­tem! sztorija azt igyekszik bemutatni, hogyan fogadják az emberek a gyerme­ki ártatlanságot, s hogyan ismernek rá saját magukra, érzéseikre, melyeket már elfelejtettek az élet mindennapi ro­hanásában. A váratlan fordulatok kö­zött is a legizgalmasabbak azok, ame­lyekben a hirtelen középkorúvá lett Josh találkozik a szerelemmel. — Nem­csak arról van szó —jelenti ki a fősze­repet alakító Tom Hanks —, hogy az általam játszott fickó először lesz sze­relmes, hanem arról is, hogy ez egy nő, akit ő valóban szeret. Egy kölyök, aki eddig csak távolból imádta a nőket, s most olyan helyzetbe kerül, amikor mindent megkap... K> J. KÖNYV A „ középiskolások kötelező . vagy ajánlott olvasmányainak egyike,A kar- thausi a szentimentális, világfájdalmas regény, Eötvös József munkája. A ki­ábrándultság gyökerei nemcsak az egyének sorsában, de a társadalmi va­lóságban gyökereznek; a szerelmi kiáb­rándulás éppen úgy, mint az emberi jellemben való csalódás. Elvont, mora­lizáló elmélkedés Eötvös regénye, bo­rongó, romantikus lírájú, s bizony a mai olvasók többségének egyhangúnak tűnő olvasmány óriási körmondatai, vontatott párbeszédei miatt. Nem volt Eötvös József még harmincéves, ami­kor megjelent e munkája, mellyel és az ezt követő, A falu jegyzőjével méltán közismert íróvá lett. Személyében a re­formkor haladó mozgalmainak egyik vezetőjét, a magyar realista regeny megteremtőjét is tiszteljük. A karthausit most Majtényi Zoltán átdolgozásában olvashatjuk, igazán a mának szóló, olvasmányos köntöst ka­pott a regény. Remekművet vehet kéz­be az olvasó, nemzedékek tankönyvét, sokak „imádságos könyvét”. Eszme­gyűjtemény, erkölcsi tudatformálás, egy rendkívüli lélek szívbemarkolóan szép gondolatait súgják a lapok. Elmél­kedés, bölcselet, humanizmus Gusztáv cselekedeteinek sora, életének történe­te. Frankhon ősi nemesi családjának salja Gusztáv, édesanyját korán elte­mette, dúsgazdag apja a freiburgi kol­légiumba küldte tanulni. Hat év után tért vissza a család ősi fészkébe, gyö­nyörű kastélyukba, ahonnan tizenki­lenc éves korában Párizsba ment. Út­közben a republikánusok és a royalis­ták utcai összecsapása döbbenti rá: ő egy más világban élt eddig. És a tiszta, jó szándékú, segítőkész Gusztáv elké­pesztő dolgok sorát éli meg a főváros­ban: a csodás nagy szerelmet, a nagy csalódást az imádott nőben és a leg­jobb barátokban. A gazdag, sikeres fia­talember meghasonlott magában és a világban; életét a legszigorúbb szerzete­si rend, a karthausiak klastromában fejezi be, ott próbál újra lelki békét találni. A meditációra készek igazi ok vasmányélményt lelnek a Menekülés a kolostorba címmel, Majtényi Zoltán át­dolgozásában most megjelent munká­ban, mely Eötvös József A karthausi című regényének új kiadása. (Göncöl Kiadó) v jy|

Next

/
Thumbnails
Contents