Petőfi Népe, 1990. augusztus (45. évfolyam, 179-204. szám)

1990-08-30 / 203. szám

1990. augusztus 30. • PETŐFI NÉPE • 3 A honvédelmi miniszter szakszervezeti vezetőkkel találkozott Für Lajos honvédelmi mi-, niszter szerdán, hivatalában találkozott a Honvédségi Dolgozók Szakszervezeté­nek vezető tisztségviselőivel. A Honvédelmi Minisztéri­um közleménye szerint a megbeszélésen — amelyen részt vett Lőrincz Kálmán altábornagy, a Magyar Honvédség parancsnoka is — a hadseregben dolgozó polgári alkalmazottak hely­zetéről volt szó; elsősorban a bér-, kereseti, foglalkozta­tás- és szociálpolitika hely­zetét tekintették át. Megál­lapodtak a honvédségi pol­gári alkalmazottak jövőben érvényes bérminimumának mértékében, amelyet a hon­védelmi miniszter — figye­lembe véve a tárca anyagi lehetőségeit — havi 5600 fo­rint bruttó értékben foga­dott el. Egyetértettek egy, 1990-ben esedékes rendkí­vüli bérfejlesztés szükséges­ségében is, de ez csak kor­mány-előterjesztés jóváha­gyása után valósulhat meg. A polgári alkalmazottak ér­dekeinek védelme és érvé­nyesülése szabályainak meg­határozására rövidesen együttműködési szerződést írnak alá a Honvédelmi Mi­nisztérium, a Magyar Hon­védség Parancsnoksága és a Honvédségi Dolgozók Szakszervezetének képvise­lői. (MTI) MDF-sajtótájékoztató az önkormányzati választásokról — A kormánykoalíció pártjai együttesen ha­sonló, vagy jobb eredményt fognak elérni a szep­tember végi önkormányzati választáson, mint április 8-án, a parlamenti választások második fordulójában — jelentette ki Lezsák Sándor, az MDF ügyvezető alelnöke a párt székházában szerdán tartott sajtótájékoztatón. Lezsák Sán­dor reményét fejezte ki, hogy a most következő választási időszak rendben lezajlik. Az ügyvezető alelnök leszögezte, hogy az MDF nem készül hangos kampányra, stílusa, miként korábban is, visszafogott lesz, elsősor­ban a helyi szervezetek támogatására helyezik a hangsúlyt. E törekvés jegyében az elmúlt hóna­pokban mintegy 80 helyi újság indult az MDF szervezésében, amelyek jelentős részt vállalnak a választási kampányból. A párt a megyeszékhe­lyeken választási központot nyit. A legtöbb kör­zetben önálló listán indítja tiszta múltú jelöltjeit. Az elismert szakemberek között nemcsak MDF- tagok, de pártonkívüliek is helyet kapnak. Le­zsák Sándor tud olyan listáról is, ahol Fidesz- tagot támogatnak, az azonban sehol sem fordul elő, hogy az MSZP-vel kötnének szövetséget. Számos helyen természetes szövetségeseikkel, a kormánykoalíció pártjaival közös listát állíta­nak. Lezsák Sándor hangsúlyozta, hogy most fo­kozott felelősséggel járó időszak kezdődik. Véle­ménye szerint a „rejtőzködő” kádári hatalom miatt az MDF sok vidéki kistelepülésen még mindig ellenzékben van. A múlt rendszer marad­ványának képviselői ellentámadásra készülnék, minden maradék erejüket megpróbálják mozgó­sítani, hogy a békés átmenetben utolsó esélyüket kihasználják. Ennek talán van némi realitása azokon a kistelepüléseken, ahol esetleg nem tu­dott megszerveződni igazán a közélet, amelynek képviselői szembe tudnának szállni az ókádári hatalommal. Az ügyvezető alelnök szerint a féle­lem ennek ellenére sokat oldódott, de sok rémhír is lábra kapott. Ennek kapcsán Lezsák Sándor felderítetlen vidéki‘tűzesetekről beszélt, amelyek mögött esetleg szándékos gyújtogatás is feltéte­lezhető. A visszásságok közé sorolta, hogy a kis falvakban visszatartják az információkat, az ott élők emiatt nincsenek tisztában a választási tör­vénnyel, a jelölés módjával. Lezsák Sándor beszámolt arról is, hogy az MDF-nek jelenleg 36 ezer tagja van, a létszám folyamatosan emelkedik. A pártnak több mint 800 településen működik önálló helyi szervezete, s 800-900 helyen létezik csoportja. Az ügyvezető alelnök egy, a földtörvény terve­zetét érintő kérdésre válaszolva annak a vélemé­nyének adott hangot, hogy a javaslat feletti vita sokkal nagyobb zavarodottságot okozott az or­szágban, mint amekkora a törvény elfogadása után esetleg keletkezne. A riadalmat a munkás­őrség feloszlatásának sokkoló hatásához hason­lította. Meggyőződése szerint a földtörvény, amennyire lehet, kielégíti a társadalmi igazságér­zetet, mert földhöz juttatja a mezőgazdaságban dolgozókat. E kérdést Lezsák Sándor szerint nem kíséri össztársadalmi elégedetlenség, mi­ként azt bizonyos erők sugallják. A törvény elfo­gadásának lassításával viszont sok kárt lehet okozni, s ezt tudja az ellenzék is — tette hozzá. A sajtótájékoztatón Bethlen István ország- gyűlési képviselő, az MDF elnökségének tagja a vállalatok, szövetkezetek, intézetek politikai és vagyonátmentési kísérleteiről beszélt. Vélemé­nye szerint a korábbi időszakban alkalmatlan­nak bizonyult vezetői garnitúra menteni akarja, ami menthető, milliós nagyságrendű nemzeti va­gyont kívánnak összeharácsolni, azt a maguk számára kamatoztatni. Arra kérte a sajtó képvi­selőit, hogy segítsék a kormányt: az ilyenfajta törekvések, üzletek ne jöhessenek létre, járjanak a végére a jogos vagy jogtalan lakossági bejelen­téseknek. Ezzel összefüggésben közölte, hogy az MDF Bem téri székházában két héten belül pa­naszirodát nyitnak, ahol az effajta ügyek beje­lenthetek. (MTI) BÚCSÜ A FEGYVEREKTŐL Biztonsági letétben a pisztolyok A rendőrség kedden haj­nalban megkezdte az állam­polgároknál kint lévő önvé­delmi fegyverek begyűjtését — adta hírül este hat órakor a Krónika, a belügyminiszter késő délutáni sajtótájékozta­tójára hivatkozva. Az addig szigorúan titkos információ magyarázza azt, hogy tegnapi számunkban Ferenczi László százados, a megyei rendőr- főkapitányság sajtóreferense sem tett említést az intézke­désről, amikor még 700 önvé­delmi fegyverről beszélt Bács- Kiskunban. Tegnap viszont a kétnaposra tervezett akció el­ső 24 órájának eredményeiről kaptunk tájékoztatást dr. Varga Péter rendőr alezredes­től, megyei igazgatásrendé­szeti osztályvezetőtől. — Kedd éjfélig 90 darabot sikerült összeszednünk a civi­leknél lévő 265 pisztolyból. A számot tovább növeli a kör­zeti megbízottak által levett mennyiség, amelyről pontos információnk még nincs. Az akció szerda éjfélig tart és a hi­vatásos rendőrök, a hivatásos katonatisztek és a tábornokok kivételével valamennyi -— ön­védelmi fegyverrel rendelkező — állampolgárra vonatkozik, így a hivatásos tiszthelyette­sekre és a HM polgári alkal­mazottaira is, akiktől viszont parancsnokságuk veszi át a pisztolyokat. — Es akit nem találnak meg a lakásán? — Ilyenre is van példa. Elő­fordult, hogy valakit a kór­házban leltünk fel, mások a szabadságukat töltik éppen valahol. A rendelet szerint ezekben az esetekben az aka­dályoztatás megszűnte után, 24 órán belül kell intézked­nünk. — Mi lesz a fegyverekkel? — A pisztolyokat biztonsá­gi letétbe helyezte a rendőr­ség. A tulajdonjog eszerint változatlan, a fegyver gazdája kétféleképpen rendelkezhet. Amennyiben emlékként meg kívánja tartani a pisztolyát, akkor a szakértői hatástalaní­tás után visszakapja, de intéz­kedhet az értékesítéséről is. — Ha egyik megoldás sem szimpatikus? — Akkor a biztonsági letét folyamatos marad az új fegy­vertörvény megszületéséig. Az abban foglaltak szerint kell azután eljárnunk. Valószinű- leg akkor intézkednek az eset­leges kártalanításról, hiszen komoly értékekről van szó. — Mennyit ér egy ilyen pisztoly? ■■ — A régebbi típusok, pél­dául a 6 milliméteres Zbro- jovka: 500-600 forintot. A mostanában népszerűvé vált 9 milliméteres Parabel- lum viszont 12-15 ezer forint­ba kerül. N. N. M. Az utóbbi időben történelmünk számos, tabuként kezeit vagy meghamisított eseményét hozták nyilvá­nosságra, helyezték új megvilágításba. Hasonló folyamat játszódik Lengyelországban. Különbség szá­munkra. hogy a hazai történésekről eddig is tudtuk vagy sejtettük az igazságot, az ottani dolgokról ma is alig szerünk tudomást. Emiatt figyelemre méltó testvérlapunk, a Glos Wielkopolski cikke, amiben a varsói csata 70. évfordulójára emlékeznek. A második világháború befejezése óta, most először hivatalosan ünnepelhették országszerte augusz­tus 14—15-én ezt az évfordulót Lengyelországban. A varsói csata Lord Edgar d’Aberon — angol diplomata — a varsói csatát, amit 1920 augusztusában vívott az alig­hogy megalakult lengyel hadsereg a Szovjetunió Vörös Hadseregé­vel, a világ sorsát eldöntő 18 leg­nagyobb ütközet egyikének nevez­te. És igaza volt. Hisz a Keletről előretörő bolsevik sereg célja nem Varsó, hanem Európa volt. 1920. augusztus 13-án ugyanis, mikor az oroszok felsorakoztak a len­gyel védelmi vonalnál, Trockij beszédet mondott. Befejezésül ezt kiáltotta:-— Tizenhat verszt Európáig! Ezen a napon a bolsevik had­sereg — a Lenin kormánya által Európa kapujának tekintett — Varsó előtt állt. Ha a független Lengyelország elesik — gondol­ták a szovjet politikusok és kato­nai vezetők — a forradalom lángját átvihetik Németország­ba, és onnan átterjed egész Euró­pára. „Nyugaton dől el az általá­nos forradalom sorsa. Lengyelor­szág tetemén ■ át vezet az út a világégésig" —írta 1920. július 2-án az akkor 27 éves Mihail Tu- hacsevszkij a parancsnoksága alatt álló nyugati front támadá­sát elrendelő napiparancsában. Másfél hónappal később Varsó­nál megakadt Tuhacsevszkij me­netelése. Közrejátszott ebben Pil- sudski... és Sztálin. Lengyelország számára az 1919-es esztendő a poznani felke­lés jegyében kezdődött. A felke­lők alig öt nap alatt szabadítot­ták fel Poznant a poroszok kezei­ből. .Egyetlen lendülettel nyerte vissza függetlenségét az egész or­szágrész. Az újjászülető lengyel állam keleti határvidéke is nyugtalan volt ezekben a napokban. A vi­lágháborúban megvert német hadsereg az úgynevezett Oberost területről Kelet-Poroszországba vonult vissza, senkiföldjét te­remtve Lengyelország és Szovjet- Oroszország között. A rést mind­két részről kezdték birtokba ven­ni. Február 14-én sor került az első összecsapásra.. Józef Pilsudski annak idején államfő és főparancsnok, nem kí­vánta Szovjet-Oroszország buká­sát. Inkább tartott attól, hogy a bolsevikok Oroszország kor­mányzásában a régi cári rendszer követőiként fognak fellépni. A „fehér” Oroszország visszaállí­tása tudniillik halálos veszedel­met jelentett volna a lengyel ál­lam számára. Pilsudski tehát igyekezett rugalmasan cseleked­ni. Például 1919 őszén, mikor a volt cári tábornok, Gyenyikin Moszkva ellen vonult, visszatar­totta a támadást, nem akart ke­gyelemdöfést adni. Lenin kormánya ez időben ajánlotta a lengyel félnek a határ­vonal kitűzését, de ugyanakkor egy lengyel hírszerző jelentést tett orosz csapatösszevonásokról a nyugati határ közelében. A jelen­tések szerint a lengyel fronton állomásozó orosz csapatok lét­száma 1920 februárjában kétszer, márciusban már négyszer több volt, mint az előző év végén. Ugyanakkor a Vörös Hadsereg főparancsnoksága tervet dolgo­zott ki a lengyel háborúra, mely- bár védelminek minősítették- valójában támadó terv volt: két nagy összpontosítás csapás­iránya északon Vilnius, délen Lemberg volt. Az ügynök azt is megtudta, hogy igénybe vették az életben maradt magas rangú cári tisztek, köztük Bruszilov tábornok szol­gálatait, aki átvette a haditanács vezetését. Szovjet-Oroszország agresszív szándékait Püsudski 1920. április 25-én, az úgyneve­zett kijevi hadjárat vállalásával előzte meg. Ennek egyik céja va­lóban az orosz csapás kivédése volt, másrészt viszont Lengyelor­szág és Ukrajna föderációjának létrehozása. A hadjárat villámgyors lengyel sikerrel végződött. A Püsudski által vezetett sereg nem egészen két hét alatt megfutamított két orosz hadsereget, és május hete­dikén bevonult Kijevbe. A győzelmi mámor azonban nem sokáig tartott. Május 14-én ' megindult az orosz ellentámadás. Ezt visszaverték, ám május 27-én a lengyel állásokat a Fekete­tengerről átdobott I. lovas hadse­reg támadta, s Bugyonnij a kö­vetkező napokban áttörte a vé­delmet. A megnyílt résbe két orosz hadsereg hatolt. Megkez­dődött a lengyelek nagy vissza­vonulása, akik súlyos harcok kö­zepette július elejére, a frontsza­kasztól függően, 250—350 km-t hátráltak. 1920. július elsején a szejm átruházta jogait a Nemzetvé­delmi Tanácsra, melyben Pil­sudski vezetésével a kormány, a hadsereg és a főbb politikai csoportosulások vettek részt. Két nappal később az államfő drámai felhívással fordult az ország népéhez. Ugyanekkor megindult az orosz offenzíva. Azonnali siker­rel járt a támadás. Július végén már a Bug vonalán állt a Vörös Hadsereg. A vöröskatonákkal együtt vonultak a lengyel kom­munisták, akik harcba szólítot­ták a munkásokat és paraszto­kat, hogy csatlakozzanak a meg­szállókhoz az „úri Lengyelor­szág” ellen, az oroszok által meg­szállt területeken pedig megpró­bálták létrehozni a kommunista közigazgatási rendszert, mely a Bialystokban felállított Lengyel Ideiglenes Forradalmi Bizottság alá tartozott, élén Marchlewski- vel és Dzierzynskivel. Augusztus elején kezdett meg­születni a lengyel ellentámadás terve. Hatodikán Pilsudski pa­rancsot adott az erők átcsoporto­sítására. Az orosz frontok talál­kozási pontjára kívánt csapást mérni, hogy Tuhacsevszkij hátá­ba kerülhessen. Ez nagyon koc­kázatos elképzelés volt, mert Varsó védelmére viszonylag kis létszámú egységet hagyott. Dön­tése sikeresnek bizonyult, mert akaratlan segítőre talált a Vörös Hadsereg Délnyugati Frontjá­nak komisszárjában, Joszif Sztá­linban. Sztálin nem teljesítette Trockij parancsát, ami Tuha­csevszkij helyzetének délről tör­ténő erősítését írta elő, hanem Lembergre támadt, hogy Lenin előtt hadi érdemeket szerezzen. Úgy vélte — akár a többi szovjet parancsnok —, hogy Varsó eleste csak órák kérdése. Mégis másként történt. Au­gusztus 14-éről 15-ére virradóra megindult a nagyszabású lengyel ellentámadás. Varsó lakosai ép­pen Szűz Mária mennybemenete­lének ünnepén fohászkodtak hozzá a haza megmentéséért. Másnap már a Vörös Hadsereg fejvesztetten menekült kelet felé. Hetven évvel ezelőtt Varsó alatt egész Lengyelország aratott győzelmet. Ezen múlott függet­lenségük. Lengyelből fordította: dr. Tomcsányi Ernőné Közzétették - a világkiállítás nemzetközi pénzügyi felhívását Bár az Országgyűlés véglegesen csak az önkormány­zati választások után, vagyis október végén, november elején dönt a Budapest—Bécs világkiállítás magyaror­szági részének megrendezéséről, az előkészítés — az idő rövidsége miatt — folyamatos. Ennek jegyében a Budapest—Bécs világkiállítás magyar programirodája közzétette az Expo ’95-tel összefüggő, magyarországi infrastrukturális és idegenforgalmi fejlesztések finan­szírozására és megvalósítására hirdetett nemzetközi pénzügyi felhívást. Mindezt Baráth Etele, a világkiállítás előkészítésé­nek kormánybiztosa jelentette be szerdán az újság­íróknak. A felhívást — amely részletesen ismerteti a finanszírozási szándékokat — a magyar kereskedelmi kirendeltségeken, nagykövetségeken keresztül juttat­ják el a külföldi befektetőknek, bankoknak, pénzinté­zeteknek és lehetséges partnereknek, illetőleg közvetle­nül is elküldik a felhívást a szóba jöhető befektetők­nek. A . felhívás tájékoztatást ad az Expo ’95-ről és az ahhoz kapcsolódó infrastrukturális fejlesztési prog­ramról. A kormány mintegy 2 milliárd dollár értékű infrastruktúrafejlesztési program megvalósítását tart­ja szükségesnek. Emellett lehetőség nyílik egy 6 milli­árd dollárra becsült, úgynevezett nyitott infrastruktú­rafejlesztési programcsomag megvalósításában való részvételre is. A magyar kormány a külföldi tőke bevo­nását adó- és vámkedvezményekkel ösztönzi, és már készül a preferenciákat biztosító világkiállítási törvény és koncessziós törvény. A felhívásban felsorolt projek­tek finanszírozása hitelnyújtás formájában semmikép­pen sem történhet, a magyar kormány hitel-visszafize­tési garanciát nem vállal. Az Expo közvetlen helyszínén a beruházási költsé­gek becsült összege 486 millió dollár, és emellett 1498 millió USA-dollár szükséges áz alap infrastrukturális és idegenforgalmi fejlesztési programhoz. (MTI)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents