Petőfi Népe, 1990. augusztus (45. évfolyam, 179-204. szám)

1990-08-27 / 200. szám

1990. augusztus 27. • PETŐFI NÉPE • 3 Mit rejt a városföldi határ? A napraforgótáblában állunk. Tóth urat, a szemtanút lessük. Igen, bólint határozottan Tóth Jó­zsef, pontosan itt történtek a dol­gok. Az a kis földút Városföldről a kunszállási vasútállomás felé ka­nyarog, az meg ott a kiserdő. Tő­lünk alig kőhajításnyira. Itt ásott a gép két éve. Vagy lehet, hogy nem kettő, de másfélnél biztosan több. Hazudni meg nem akar a szemtanú. Ő csak azt mondja, amit látott. Látta a markolót a táblában. Nem, a gépkezelőt nem látta, meg aztán ki tudja, hányán ültek már azon a Városföldi Állami Gazda­ságnál. De a másik kettőt felismer­te. Hogyne ismerte volna fel, itt él köztük lassan húsz éve. Hogy kik voltak? Arra pontosan nem emlék­szik. Régen történt. Szóval erre jött két éve Tóth úr. A hobbijáról kocsival, mint min­dennap. A markoló markolt, szedte kifelé a földet. Mellette rakáson va­lami. Olyan hordóformák, mű­anyagból. Gondolta is mindjárt: biztosan elássák. Hogy mit? Nem tudja, ő csak azt látta, amit most el­mondott. Akkor említette az asz- szonynak, majd másnak már nem­igen. Néhány napja pedig a Sebők Lászlónak, aki a házakat járja a vá­lasztás miatt. Polgármesterjelölte­ket gyűjt, közvéleményt kutat: kit látna a nép e méltóságban szívesen? Beszélgetnek, politizálnak, hát csak előkerül a környezetszennye­zés. Mert itt aztán ásnak minde­nütt. A Sebők úr is ezt mondja. Mi­csoda elásások vannak ...! Az ám, helyesel most is a napra­forgótáblában Sebők László. Vá­rosföld talán egy második Apaj- puszta lesz. Beszennyezték a kör­nyéken a talajt, az már biztos. Se­bők úr biztosan tudja. Itt a szemta­nú, meg beszélt egy mezőőrrel is. Kérdezgette, hogy tutira mehes­sen. Tömény volt, méreg, permete­zőszer, szorítgatta a sarokba em­berét, de az csak tagadta a dolgo­kat. Nem, nem, hátrált meg végül, csak olyan, amit a MÉH nem vesz át. Sajnos, bólogat Sebők úr, az is mérgező. Több se kellett: mindent tagadott a szerencsétlen. Még jó, hogy ö nem hagyta magát. Jönnek a tévések, azok majd átvizsgálják a földet. Vagy ha ők nem, hát a zöldek, a környezetvédők.! Mert igazságot kell keresni Városföl­dön. Kutatni fog a környezet­szennyezés után. Amit az ellent­mondások csak igazolnak. És lám, ellentmond Bokros úr is, a gazdaság helyettes igazgatója. Higgadt nyugalmát nem veszíti el, amíg Sebők úr elé tárja a valót. Biztos, hogy nem, rázza meg fejét, és áll elébe egy vizsgálatnak. Ha ilyen erős a gyanú — sajnos, az, szól közbe Sebők László —, akkor jöjjön, aminek jönnie kell. De ak­nakeresőjük az nincs. Pedig azzal kellene elsőbb megkeresni a pon­tos helyet. A területhez addig nem • Sebök László biztos benne, hogy vala­mi tömény anyagot ástak el a kiserdőnél. t Tóth József viszont nem biztos, de ö a szemtanú. • A helyszínen a napraforgó rejti jótékonyan a titkot. (Straszer András felvételei) nyúlnak, csak a napraforgót taka­ríthassák be még. Sebők úr beleegyezett. Nincs más: előbb szúrórudak- kal, majd a markolóval megindíta­ni a keresést, aztán lehet, hogy még a fertőzött talaj cseréjére is sor ke­rül. Ha minden a bejelentők tervei szerint megy ... De miért ne menne? Közügyről van szó. Ki tudja, mit rejt Város- földön a határ? Ott volt a gép, mel­lette a hordószerű tárgyak, na és az emberek. A gazdaság földjén a gazdaságtól. Ez a leggyanúsabb. Meg a sok ellentmondás. De gya­nús az igazgatóhelyettes feltűnő együttműködési készsége is. Azt mondja: isten bizony nem nyúlnak a vizsgálat előtt a földhöz. Jöjjenek a környezetvédők. Lesz még dolguk Városföldön. Mert Se­bők úr nem játszotta ki az adut, a közvélemény-kutatás során mások más elásásokat is mondtak. Több­felé a határban. Fel kell ásni mindet. * * * Sebők László azzal a kéréssel ke­reste meg szerkesztőségünket, hogy aki bármilyen felvilágosítást tud adni a rejtélyes városföldi ásások ügyében, az a Kossuth utca 6. szám alatt jelezze számára, ezzel segítve a vizsgálatot. A Petőfi Népe figyelemmel kíséri a további fejleményeket. Noszlopy N. Miklós PARLAMENTI PROGNÓZIS Viharos viták várhatók A parlamenti pártok frakcióvezetőit, illetve ve­zető képviselőit arról kérdeztük, hogy mit várnak a parlament hétfőn kezdődő rendkívüli ülésétől, milyen törvények meghozatalát tartják a legfonto­sabbnak, illetve milyen hangulatra számítanak a tanácskozáson? MDF: Mellőzni a kampánybeszédeket Kónya Imre frakcióvezető: — Most elsődlege­sen arra van szükség, hogy a gazdaság megélénkí- tését, a tulajdonviszonyok megváltoztatását szol­gáló törvényeket hozzunk. A kormány már beter­jesztette az úgynevezett előprivatizációról szóló törvénytervezetét, s átdolgozás alatt áll a földtör­vény is. Eddig az alkotmányos rend megszilárdítá­sával, a stabil állam és kormány megteremtésével összefüggő törvényeket, illetve a helyhatósági vá­lasztásokhoz szükséges önkormányzati törvényt alkottuk meg. Nagy szócsatákra, heves vitákra számítok. Mindenképpen indokolt lenne, hogy a szeptember 30-ai helyhatósági választások előtt szünetet iktassunk be a parlament munkájába, el­kerülendő, hogy az ország háza kampánybeszédek színhelye legyen. SZDSZ: A kormány gazdasági programja nélkül Pető Iván frakcióvezető-helyettes: — A parla­mentnek most mindenekelőtt a gazdasági törvé­nyek megvitatásával kellene foglalkoznia. Az Or­szággyűlés csak akkor végez majd érdemi munkát, ha lesz földtörvény. Úgy tudjuk, hogy a földtör­vénytervezetet most visszaadták a minisztériu­moknak, hogy ahol a kormány úgy látja, módosít­sák azt. Jobban lehetne dönteni a különböző gaz­dasági jellegű törvényekről, ha már magunk előtt látnánk a kormány hároméves gazdasági prog­ramját teljes egészében. Ami a földtörvényt illeti, jelentős különbség van a koalíciós pártok és az ellenzék között. Úgy látom ugyanakkor, hogy a kormánypártok között is vannak nézeteltérések különböző részletkérdésekben a földtörvényt ille­tően. A pártok között már kialakult nagyjából egy megállapodás arra vonatkozóan, hogy a választási kampány záróidőszakában ne ülésezzék a parlag ment. Tartok attól, hogy ha a kisgazdák tovább' folytatják eddigi gyakorlatukat, vagyis nem tartal­mi megállapításokat tesznek, hanem csak minősí­tenek, akkor ez hátráltatja majd a parlament mun­káját. FIDESZ: Gazdasági törvényeket Deutsch Tamás képviselő: — Mindenekelőtt azt várom, hogy a politikai törvények után most már a gazdasági törvények megvitatására fordítsa fi­gyelmét a parlament. Úgy érzem, hogy továbbra is nagy különbség van a kormányzás és a rendszer- váltás között. A parlamentben ugyanis a kormány szilárd többséget élvez, míg a rendszerváltozáshoz elengedhetetlenek a gazdasági törvények. Nem lenne jó, ha ez utóbbiakat is kétharmados többség­hez kötnék. Azt szeretném, ha a privatizáció vagy a földtörvény elfogadása egyszerű többséggel tör­ténne. Máskülönben a kormányzás instabil lesz. Vitákra számítok, de tárgyilagos vitákra. Az nem zavar, ha a hozzászólások élesek, az zavar, ha nem a szóban forgó tárgyról beszélnek a képviselők. MSZP: Középpontban a földtörvény Katona Béla képviselő: — Az állampolgárok most már egyre inkább azt várják, hogy a parla­ment a gazdasági törvényekkel foglalkozzon. Min­denekelőtt a privatizációra és a földtörvényre gon­dolok. Ez utóbbiról hatalmas vita várható. A kor­mányon belül is vannak e kérdésben nézeteltéré­sek, még inkább az ellenzék és a kormánykoalíció között. A parlament eddigi munkája zaklatott idő­szakban folyt, s gyakran nem volt idő a törvények érdemi előkészítésére. Mindenképpen egyetértek azzal, hogy a szeptember 30-ai választások előtí iktassunk be a parlament munkájába egy rövid szünetet, elkerülendő, hogy az augusztus 20-ai be­szédekhez hasonlóan demagóg kampánybeszédek hangozzanak el a törvényhozásban. KDNP: Egyetértés az alapelvekben Füzessy Tibor (a Kereszténydemokrata Nép­párt frakcióvezetője): — Azt óhajtanám, hogy a rendkívüli ülés programjára felvett javaslatokat sikeresen megvitassuk. Mindenekelőtt a földtör­vényre gondolok, amely körül viharos viták kere­kednek majd. Még nem ismerem a földtörvény- tervezetre vonatkozó végleges kormányjavaslatot. Olyan híreket hallottam, hogy már volt egy há­rompárti megállapodás a koalíciós partnerek kö­zött az alapvető elveket illetően. Az ellentét e kér­désben elsősorban a koalíció és az ellenzék között van, de még a kormánypártokon belül is elképzel­hetők nézeteltérések a földtörvényt illetően. Min­denképpen egyetértek azzal, hogy szeptember 30. előtt tartsunk szünetet, már csak azért is, hogy a parlament ülésszaka ne legyen a kampány része. FKgP: Csak néhány stilisztikai változás lesz a földtörvényen Böröcz István frakcióhelyettes: — A független kisgazdák mindenekelőtt azt vájják a hétfőn foly­tatandó üléstől, hogy megvitassák a földtörvény tervezetét. Tudomásom szerint a kormány vissza­adta a tervezetet a Földművelésügyi Minisztérium­nak. Arról van csak szó, hogy néhány szóhasznála­ti és stilisztikai változást hajtsanak rajta végre, nem pedig tartalmi módosítást. Azt hiszem, hogy a földtörvény körül óriási, ha úgy tetszik, még viharosabb vita várható, mint annak idején az önkormányzati törvények megvitatásakor. Felte­hető, hogy a hozzászólások lehetőséget adnak majd politikai programok meghirdetésére a hely- hatósági választások előtt. Azt szeretném, ha ehe­lyett inkább érdemi, a föld reprivatizációjával kap­csolatos észrevételek hangzanának el. Helyesnek tartanám, ha a választások előtt két hét szünetet tartanánk. . P. L. KERESZTÉNYDEMOKRATA NÉPPÁRT A KAPKODÁS BAJJAL JÁR Hogyan búcsúzzunk a KGST-töl? Ezelőtt harminc évvel azt vallottam, hogy nem érde­mes a KGST-vel foglalkozni, mert azt megjavítani úgy­sem lehet. Ehhez is tartottam magam. Az utóbbi évben azonban egyre inkább szükségét érzem, hogy ezt a témát is szakszerűen kezeljük. Erre éppen akkor van a legna- yobb szükség, amikor a politikai változások a téma orábbi szakértőit szinte egységesen arra ösztönözték, hogy egészen új szakmát válasszanak. Ahogy ez a terület korábban kiváló alkalom volt a karrierre, most a legrosz- szabbak egyikének érzik. A KGST, azaz az úgynevezett szocialista országoknak a világpiactól elkülönült, áraiban szinte izolált piaca ele­ve a kor követelményeivel ellentétes koncepció. A jelen­kor integrációs parancsa azt diktálja, hogy a fejlett piaci társadalmak gazdaságilag egyre jobban integrálódjanak. Ugyanezen okokból minden olyan országnak, amelyik valamilyen-eséllyel indul a fejlettek utolérésében, alapve­tő érdeke a fejlettek integrálódott piacához egyre szoro­sabban kapcsolódni. Az elmúlt évtizedek minden sikeres felzárkózása a világpiac felé nagyon nyitott gazdaságon alapult. Kimondhatjuk tehát, hogy a jelen században csak annak az országnak sikerült az utolérés, amelyik a nála fejlettebbekkel szőtte szorosra gazdasági kapcsola­tait. A megelőző száz évhez viszonyítva ellentétes a gazda­sági felzárkózás feltétele. Akkor a védővámok, vagyis a gazdasági bezárkózás és az elmaradottak, a gyarmatok, illetve befolyási övezetek birtoklása volt a siker titka. Ezt az idejét múlt utat választotta a második világháborúból győztesként kikerülő sztálinista Szovjetunió is. Saját, erőszak árán is gyarapítóit területét és befolyási övezetét igyekezett izolálni a világpiacitól abban a reményben, hogy eléri ugyanazt, amit a századfordulót megelőző és követő évtizedekben a német imperializmus elért gazda­sági téren. Az érintett népek tragédiája, hogy ez a gazda­sági fel&írkózás ezen politikai útja bezárul, és szinte ellentétes követelmények léptek fel. A területi integrálódás a közepesen fejlett vagy elmara­dott gazdaságok számára több kárral, mint haszonnal jár. A latin-amerikai országpk integrációs kísérletei ku­darcba fulladtak. Mert minden érintett ország többre értékelte a fejlettekkel folytatott gazdasági cseréjét, azok pénzét, mint egymásét. Ami pedig a világpiacitól eltérő árakon történő integ­rálódást illeti, egyszerűen csak végzetes hibának lehet minősíteni. Csak a korlátlan hatalmában vakon bízó bürokrata agyában születhetett meg az az ötlet, hogy a szocialista gazdaságra nem vonatkoznak a világpiac tör­vényei, árai. Azt, hogy ez nem csak Moszkvában volt jellemző, jól bizonyítja, hogy hazai közgazdászaink az olajválság idején elhitették magukkal, hogy ők képesek ettől függetlenül tovább pocsékolni az energiát. Ezek után meg kell azonban állapítanom, hogy a ma­gyar gazdaság számára végzetes lenne, ha a KGST lété­ből fakadó tényéktől most hirtelen elszakadnánk. A mi gazdaságunk nemzetközi versenyképessége annyira le­romlott az elmúlt évtizedek során, hogy csak évek múltán képes fokozatosan a világpiaci versenyhez akklimatizá- lódni. Vonatkozik ez egyrészt az energiaimportunkra, másrészt az exportunk jelentős részére. Ennél is fontosabbnak ítélem szem előtt tartani azt a tényt, hogy a világpiaci árakra való áttéréshez nekünk évente mintegy másfél milliárd dollárral többre van szük­ségünk. Ezt a pénzt pedig nem vagyunk képesek előte­remteni. Vegyük tudomásul, hogy a világpiaci árakra való átál­lás elsősorban a Szovjetunió számára jár azonnali nagy előnyökkel. Én az ő egyenlegjavulásukat közel 20 milli­árd dollárra becsülöm. Ez abból származik, hogy első­sorban energiát ad el, aminek a világpiaci ára magasabb, az értékesítési lehetőségei kedvezőek, a partnerek meg jórészt olyan cikkeket adnak ezért cserébe, amit nagy­részt semmi áron nem lehet a tőkés piacokon eladni, amit meg igen, annak alacsonyabb az ára. Az sem szorul magyarázatra, hogy a Szovjetunió egyre kevésbé enged­heti meg magának, hogy évente ekkora összeget kidob­jon az ablakon, akkor, amikor már ennek ellenében a politikai befolyását sem élvezheti. 1 Ajánlás: A nálad kedvezőbb pozíciót élvezővel, aki történetesen sokkal erősebb is, meg akkor is ajánlatos az óvatosság, ha teljesen igazad van. Kopátsy Sándor Szélsőségesekkel nem tárgyalunk! A Kereszténydemokrata Néppárt „főhadiszállásán” dr. Birkás János ügyvezető társelnök irányítja a párt választási kampányát. Arról kér­deztük: milyen szempontok szerint állítanak jelölteket? — Őszintén kijelenthetem, nem tartjuk mindenek felettinek a szo­rosan vett pártérdekeket. Csakis hiteles embereket, a nemzetnek el­kötelezett politikusokat, szakem­bereket ajánlunk, ennek pedig nem lehet feltétele, hogy tagjai legyenek a Kereszténydemokrata Néppárt­nak. — Ha mindezt komolyan gondol­ják, akkor helyi szervezeteiknek aligha van szükségük központi irá-' nyitásra, felülről történő közbe­avatkozásra a választási kampány idején. — Helyi szervezeteink valóban teljes önállósággal dolgoznak, s nemcsak szervezeti kérdésekben, hanem az alapelvekben is teljesen egységesek. Az országban négy ki­emelt helyen indítunk jelöltfelké­szítő programot. A megyék szék­helyein pedig az adott megye je­löltjeit, kampányfőnökeit kíván­juk felvértezni a kampányt érintő ismeretekkel. Később, a már meg­választott polgármestereknek al­kalmuk lesz arra, hogy majdani feladatuk elvégzéséhez külföldön szerezzenek tapasztalatokat. Első­sorban az NSZK-ból és Hollandi­ából kaptunk ajánlatokat többhe­tes tanulmányutakra. Érdekesség­ként elmondom: több helyről jelez­ték, hogy azokkal a magyar váro­sokkal, ahol kereszténydemokrata polgármester lesz, szívesen lépné­nek testvérvárosi kapcsolatra. — Erről még korai beszélni. Hallhatnánk arról, hogy mely pár­tokkal hajlandóak választási szö­vetséget kötni? — Mint a kormánykoalíció tag­ja, a KDNP természetesen minde­nütt támogatja a kormánypártok jelöltjeit ott, ahol őket tartjuk a leghitelesebbeknek. Szóba jöhet azonban más pártok jelöltjének tá­mogatása is, egyetlen megkötéssel: szélsőséges nézeteket valló párttal nem tárgyalunk szövetségről! Egyébként — ha a helyi érdekek azt indokolják — messzemenően nyitottak vagyunk. — Milyen anyagi háttérrel indult a párt választási kampánya? — Azt hiszem, valamennyi párt panaszkodhatna, ha ezt a kérdést fölteszi nekik. Mi sem dúskálunk a forintok­ban, de mindenhová tudunk sze­rény, ám elégséges támogatást ad­ni, ahol jelöltet állítottunk. Termé­szetesen a szórólapokat, plakáto­kat nem helyi szervezeteinknek kell elkészíteni, azokat központi­lag adjuk a kampányhoz. — Mi a kampány menetrend? — Augusztus 27-én a csepeli Munkásotthonban tartunk nagy­szabású — akár kampánynyitány­ként is felfogható — gyűlést. A ké­sőbbiekben szinte minden napra jut országos rendezvényünk, gyű­lések lesznek. A zárónap túlmutat a kampány aktualitásán: a budai, Villányi úti gimnázium dísztermé­ben nagyválasztmányunk egy év­vel ezelőtti megalakulását ünne­peljük meg, szeptember 28-án. — Elégedettek lennének-e a ta­vaszi választási eredményükkel? ! — A KDNP-ben még óvatos esélylatolgatással, mérsékelt vára­kozással is 10 százalékot látok! Vé­leményemet arra alapozom, hogy tapasztaljuk: folyamatosan és je­lentősen gyarapodik a taglétszá­munk. Nem változtatjuk hétről hétre a nézeteinket, ma is azt a stabil alapelvekre, alapvető emberi értékekre épített nemzeti progra­mot kínáljuk, amit megalakulá­sunkkor meghirdettünk. Tehát — úgy érzem — joggal számítunk jobb eredményre. S. J.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents