Petőfi Népe, 1990. augusztus (45. évfolyam, 179-204. szám)

1990-08-27 / 200. szám

2 • PETŐFI NÉPE 9 1990. augusztus 27. HELYZETKÉP AZ ÖBÖLBŐL Csönd — vihar előtt? (Folytatás az I. oldatról) A fogva tartott amerikaiak között állítólag csecsemők is vannak. A szemtanúk szerint az amerikaiak csoportját más külföldiektől elkülönítve őrzik a szír határhoz közel eső vegyi üzemben, de nem bántalmazzák őket. — A túszok jelenléte nem fogja megakadályozni George Busht a határozott cselekvésben — jelentette ki Brent Scowcroft, az amerikai elnök nemzetbiztonsági tanácsadója a CNN tévétársaságnak adott szombati nyilatkozatában. Az iraki Forradalmi Parancsnokság Tanácsa — az ország legfőbb vezető szerve — szombat este úgy határozott, hogy ezentúl halállal bünteti az állam polgárait, ha külföldieket rejtegetnek. Az iraki INA hírügynökség jelentése szerint „a külföldiek befogadása s a hatóságok elől való rejtegetése kémkedésnek minősül, és mint ilyen, halálbüntetéssel sújtan­dó. Szíria kész befogadni az Irakból menekülő külföldieket —jelentette be vasárnap Damaszkuszban Mohammed Szal­mán tájékoztatási miniszter. Szavai szerint utasították a ha­tárőrséget, hogy segítse a menekülteket. (Szíria és Irak hatá­ra tíz éve; a diplomáciai kapcsolatok megszűnése óta le van zárva.) Szaddám Húszéin iraki elnök szombati sajtóértekezletén kijelentette, hogy kész tárgyalni az ENSZ főtitkárával az Öböl menti válságról. Előzőleg Javier Pérez de Cuéllar fel­ajánlotta közvetítő tevékenységét, és találkozót javasolt az iraki vezetésnek. Az ENSZ Biztonsági Tanácsának Irak ellen hozott intéz­kedései elkerülhetetlenek voltak — mondta a TASZSZ hír- ügynökségnek adott nyilatkozatában Eduard Sevardnadze szovjet külügyminiszter. — Csak azt tanácsolhatjuk az iraki vezetőknek, hogy vonják le belőlük a szükséges következte­téseket. A Biztonsági Tanács mostani egysége példátlan tör­ténelmi jelenség, s páratlan esélyt nyújt arra, hogy kialakul­janak a nemzetközi jog és igazságosság védelmének haté­kony mechanizmusai — hangsúlyozta a szovjet diplomácia vezetője. A Szovjetszkaja Rosszija című szovjet lap vasárnapi szá­mában Konsztantyin Katusev, a külgazdasági kapcsolatok minisztere megerősítette, hogy Moszkva maradéktalanul be­tartja az Irak-ellenes szankciókat. A szovjet honvédelmi minisztérium tisztviselőire hivatkoz­va cáfolta az Izvesztyija című szovjet lap vasárnapi száma, hogy a Szovjetunió titkos információkat szolgáltatott volna ki az Egyesült Államoknak a Moszkva által Bagdadnak szállított rakétarendszerekről, amint azt nemrégiben brit lapok állították. A szovjet honvédelmi minisztérium illetéke­sei elismerték, hogy egy szovjet katonai attasé tárgyalt au­gusztus 19-én a Pentagonban az Öbölben kialakult válság­ról, és tájékoztatta amerikai partnereit arról, hogy a Szovjet­unió milyen fegyverfajtákat szállított korábban Iraknak. Ezek, mint mondták, nem titkos információk, ezeket az adatokat már korábban is nyilvánosságra hozták. — Nem volt azonban szó e fegyverek számáról, harcászati jellemzői­ről és műszaki paramétereiről — hangsúlyozták az illetéke­sek. Rómában vasárnap közölték, hogy az olasz kormány — az EGK együttes fellépése révén — az ENSZ BT összehívá­sát szeretné elérni a Kuvaitban levő külföldi követségek ügyében. A római külügyminisztérium közleménye szerint a Közös Piac elnöki tisztét betöltő Olaszország kérte az EGK- tagállamok ENSZ-képviselőinek összehívását, hogy együtt indítványozzák a Biztonsági Tanács ülését a kuvaiti követsé­gek diplomáciai mentességének megsértése miatt. Szaddám végeláthatatlan hullaoszlopokat ígér MOSZKVA: „BESZÉLŐ VISZONY AZ IRAKI VEZETÉSSEL” Blokád igen, katonai akció nem! • Mihail Gorbacsov szovjet elnök augusztus 25-én.. a Kremlben fogadta Roland Dumas francia külügyminisz­tert, aki rövid munkalátogatá­son tartózkodik a szovjet fővá­rosban. (MTI-telefotó) Szaddám Húszéin iraki elnök szom­baton .„végeláthatatlan hullaoszlopo­kat” helyezett kilátásba „bárkinek, aki rátámad Irakra”. Az államfő társaságában, amikor a sajtóértekezletet tartotta, ott volt Kurt Waldheim osztrák elnök, aki az Öböl menti yálság békés rendezéséről folyta­tandó tárgyalásokra, utazott Bagdad­ba. Szaddám Húszéin — aki igen rit­kán találkozik a nemzetközi sajtóval, és az Öböl-belválság kitörése óta ez volt az első ilyen fellépése — fenyegeté­se mellett arra szólította fel az ameri­kaiakat, hogy .^politikai megoldást ke­ressenek, ne alkalmazzanak erősza­kot”. A néhány órával korábban szüle­tett ENSZ Biztonsági Tanács határo­zatot — amely erőszak alkalmazását is lehetővé teszi az Irakkal szembeni em­bargódöntés megszegésének megaka­dályozására 1— Szaddám Húszéin „amerikai határozatinak minősítette. „Az ENSZ BT bármely határozata akármilyen formát is ölt, amerikai ha­tározat” — mondta. Politikai megol­dást szorgalmazott ugyan, amelyről, mint mondta, kész bárkivel tárgyalni, de Kuvait annektálását lezárt ügyként kezelte. A szomszédos ország szerinte „a brit hírszerző szervek műve, amely- lyel az volt a cél, hogy Irakot megfosz- szák a tengerhez való kijutástól. Az Irak által csatolt Kuvaitban lévő nagykövetségek körül szombat estig nem történt drámai cselekmény, noha a bezárásukra vonatkozó bagdadi ulti­mátum csaknem egy napja lejárt. A 68 külföldi képviseletből több mint húsz­nak a gazdája jelezte, hogy önként nem hajlandó bezárni a követséget. A hely­színről érkezett hírek szerint számos képviseletet változatlanul gyűrűbe fog­tak szombaton a katonák — se ki, se be nem lehetett menni —■, és több nagy­követségi épületet megfosztottak a víz-, illetve az áramszolgáltatástól. Úgy tud­ni, hogy a katonák elkezdték a francia nagykövetséget körülvevő fal szétveré­séi, de az első hírek szerint „csak" azért, hogy hozzáférjenek a vízvezeték­hez. Az amerikai nagykövetség saját áramfejlesztője jóvoltából jutott vil­lanyenergiához, míg más képviseletek, amelyeket megfosztottak az áramtól, később visszakapták azt. Több helyütt lehetetlenné tették a külvilággal való kommunikációt elvágták a telex- és telefonvonalakat, általában a nap fo­lyamán változó volt a követségek körü­li légkör. Az odavczényelt katonák oly­kor távoztak, majd visszajöttek, a ko­rábban odaküldött harckocsikat eltá­volították. Az iraki tájékoztatási mi­nisztérium szóvivője kijelentette, hogy a nagykövetségek evakuálásához nem fognak erőszakot alkalmazni. Az ENSZ BT határozatának napján az Irakkal szembeni embargó libanoni megsértéséről röppenlek lel értesülé­sek. Állítólag teherautón 1 Szírián és Jordánián keresztül, papírok megha­misításával — élelmiszert szállítanak az embargó sújtotta országba. A Szovjetuniónak továbbra sincs szándékában katonai erővel fellépni az Öbölben — jelentette ki Eduard Se­vardnadze szovjet külügyminiszter a szovjet—francia tárgyalások záróak­kordjaként Roland Dumas francia kül­ügyi államminiszterrel közösen tartott vasárnapi sajtóértekezletén. Mivel a vi­lágsajtó Moszkvában akkreditált kép­viselőit. a Biztonsági Tanács szombati ülését követően, legeisősorban az Irak­kal szemben a jövőben követendő szovjet álláspont érdekelte, a két kül­ügyminiszter közös sajtóértekezlete lé­nyegében az öbölbeli válsággal kapcso­latos szovjet külügyminiszteri tájékoz­tatóvá alakult. Sevardnadze szavaiból az tűnt ki, hogy Moszkva — mintegy hallgatólagos nemzetközi jóváhagyás­sal — továbbra is a „közvetítő” szere­pét vállalja legszívesebben. Fel is aján­lotta, hogy Moszkva — amennyiben erre felkérik — hivatalosan is kész köz­vetítői szerepet játszani az öbölbeli vál­ság megoldása érdekében. Sevardnadze a sajtótájékoztatón ér­tésre adta: a Szovjetuniónak nincsenek olyan tervei, hogy csatlakozzék az öbölbeli válságövezet közelében felso­rakozott amerikai, brit és francia hadi­tengerészeti erők mellé. Hangoztatta viszont: mivel a Szovjetunió megsza­vazta a Biztonsági Tanács határozatát, természetesen megtesz mindent az Irakkal szembeni blokád betartására, a katonai akció azonban, jóllehet a hatá­rozat keretébe ez is belefér, nem szere­pel elképzeléseiben. A szovjet diplomá­cia vezetője utalt egyebek között arra, hogy szovjet részről készek az ENSZ vezérkari bizottságának átadni az Irak­nak szállított szovjet fegyverekkel kap­csolatos műszaki dokumentációt. Ah­hoz, hogy szovjet részről fontolóra ve­gyék a katonai beavatkozás tervét is, a BT-nek nemzetközi haderő felállításá­ról is döntenie kellene ■— mondta Se­vardnadze. Közvetve célzott rá: mivel az ENSZ-tagállamoknak joguk van a BT-döntés adta lehetőségek bármelyi­kéhez folyamodni, Moszkva feltehető­en nem ítélne el egy amerikai katonai akciót. A Szovjetunió továbbra is az öbölbe­li válság kezelésének más módjait, első­sorban a diplomáciai megoldásokat he­lyezi előtérbe — erősítette meg Sevard­nadze. Roland Dumas francia külügy­miniszter látható helyeslése mellett a szovjet diplomácia vezetője felhívta a figyelmet arra, hogy a moszkvai vezetés most is, és a jövőben is fenn kívánja tartani a „beszélő viszonyt” az iraki vezetéssel, meggyőződése ugyanis, hogy ez a párbeszéd hasznos csatorná­ját jelenti a válsághelyzetben. A szovjet—francia kapcsolatok a nemzetközi egyensúly igen fontos té­nyezői és szükség van arra, hogy a két­oldalú viszony legkülönbözőbb jogi vonatkozásait mihamarabb szerződés­ben is rögzítsék. Ha Gorbacsov szovjet elnök munkaprogramja lehetővé teszi, a szovjet és a francia államfő október­re, Párizsba tervezett találkozóján alá is írja ezt a megállapodást. Egyebek között erről is beszélt Roland Dumas francia külügyminiszter szovjet kollé­gájával, Eduard Sevardnadzéval közö­sen tartott vasárnapi sajtóértekezletén. Moszkvai munkalátogatása során Du­mas szombat délután másfél órát tár­gyalt Gorbacsovval, vasárnap délelőtt pedig Sevardnadze külügyminiszterrel folytatott megbeszélést. A közös sajtó- tájékoztatón a két külügyminiszter igen meleg hangon beszélt arról, hogy a munkatalálkozók napirendjén sze­replő kérdések többségében megegye­zett, vagy igen közel álló volt a két fél véleménye. Külön felhívták a sajtó képviselőinek figyelmét arra, hogy a két külügyminiszter — országaik nevé­ben — közös nyilatkozatot adott ki az öbölbeli válsággal kapcsolatban, rea­lista szemléletre szólítva fel az iraki el­nököt és deklarálva, hogy a Szovjet­unió és Franciaország továbbra is szo­rosan egyezteti álláspontját az öbölbeli fejleményeket illetően. Roland Dumas a sajtóértekezleten annak a véleményének adott hangot, hogy a most befejeződött szovjet— francia tárgyalások újabb biztosítékot jelentenek a novemberi párizsi európai csúcstalálkozó sikeréhez. MOHÁCSI MEGEMLÉKEZÉSEK Püspöki tábori mise A mohácsi vészre — a török hódítók ellen 1526. augusztus 29-én vívott csatára — emlékez­tek vasárnap a Duna-parti vá-. rosban. Az évfordulón kiállítás nyílt „A mohácsi csatában esett dolgok emlékezete” címmel Kol­be Mihály festőművész történel­mi tárgyú rajzaiból. Sokan ellá­togattak a varos határában levő emlékhelyre, ahol az eddig meg­talált tömegsírok vannak. Az or­szág különböző részeiből érke­zett emberek mellett Mohács nyugatnémet testvérvárosának, Bensheimnek a polgárai is képvi­seltették magukat az eseményen. A hajdani harcmezőn, ahol művészien faragott kopjafák er­deje „őrködik” a sírhalmok fe­lett, emlékhangversenyt rendez­tek, majd megkoszorúzták az ütközetben elesett katonák nyughelyét. Ezt követően a sí­rokkal szemközt felállított tá­bori oltárnál Mayer Mihály pé­csi püspök mondott szentmisét, megemlékezvén a 464 éve hősi « halált halt keresztény harcosok­ról. Az istentiszteleten a Pécs finnországi testvérvárosából — Lahtiból —■ érkezett férfikórus énekelt. A püspök megszentelte a sí­rokat és megáldotta a felállított emlékkeresztet. A tíz méter ma­gas keresztet egyetlen, a Duna mentén kivágott öreg tölgyfá­ból ácsolták. A mohácsi polgá­rok régi kívánsága teljesült a ke­resztállítással. Már az emlék­hely 1976-ban történt avatása­kor volt ilyen törekvés, akkor azonban nem engedélyezték az illetékes szervek, hanem - kompromisszumként — egy emlékharangot helyeztek el a parkban. Most egyházi és világi kezdeményezésre elkészítették a keresztet, amely azt jelzi, hogy az emlékhely egyben temető is: a tömegsírok ezernél több ma­gyar és szövetséges katona csontjait őrzik. A mohácsi megemlékezések szerdán — a csata napjának év- fordulóján — folytatódnak. A Csele-pataknál álló emlék­műnél koszorúzási ünnepséget tartanak. Ez az a hely, ahol a vesztett ütközetből menekülő if­jú király, II. Lajos lebukott a 4óváVóI és elmerült a hullámsír- ban. Ugyancsak tiszteletadás lesz a csatában részt vett lengyel hősök emlékművénél is. (MTI) Bányaszerencsétlenség Jugoszláviában Súlyos gázrobbanás történt vasár­nap egy jugoszláviai szénbányában. Az első jelentések szerint a detonációnak legalább nyolc halálos áldozata van — eddig ennyi holttestet találtak —, de további 180 bányász is a föld alatt re­kedt a bosznia-hercegovinai Tuzla bá­nyájában. A Tanjug hírügynökség szerint félő, hogy „a szerehcsétlenség következmé­nyei katasztrofálisak”. A jelentés sze­rint a mentőalakulatok kétségbeesett erőfeszítéseket tesznek a külvilágtól el­vágott bányászok elérésére. Kereszténydemokrata toborzó Izsákon Tegnap délután, közvetlenül a kampánystart előtt tartották alakuló nagygyűlé­süket az izsáki kereszténydemokraták. A művelődési ház nagytermében rendezett fórumon Tetézi Lajos művelődési- ház-igazgató köszöntötte a megjelenteket. A többi között dr. Birkás Jánost a KDNP ügyvezető»társelnökét, valamint Rácz Sándort, helyi polgármesterjelöltet. Az ülésen dr. Birkás János a párt történetéről és aktuális programjáról tartott előadást. A KDNP legfőbb üzenete — mint mondotta —: az erkölcsi megújulás fontosabb a gazdasági döntéseknél is, hiszen szilárd keresztény elvek szerinti moralitás nélkül nem létezhet fejlődés Magyarországon. Nem képzelhető el az Európához való felzárkózás. A KDNP kicsi, de összetartó párt -— mondotta — s mivel késői újjáalakulása ellenére is dinamikusan növekszik tagjainak száma, részt kér a helyi önkormányzatok munkájából is. A következő felszólaló Rácz Sándor a helyi pártcsoport megalakulását üdvö­zölve buzdította a vezetőket és a most toborzott tagokat, hogy lépjenek föl a tulajdonviszonyok humanista rendezése ügyében. A magyar dolgozók természetes tulajdonosok: mert évekig éhbérért dolgoztak. S ami épült — mondotta -— csak így épülhetett Magyarországon az elmúlt 43 évben. F. P. J. Kétezer rohamrendőr román fiatalok ellen Szemtanúk szerint legalább kétezer roham­rendőr csapott össze szombat es­te Bukarest köz­pontjában az Ili­escu elnök le­mondását köve­telő tüntető tö­meggel. A Bal- cescu sugárúton és az Egyetem té­ren már negyedik napja tartottak a kormányellenes zavargások, fiata­lok tömegei kö­vekkel dobálták meg a járműveket és eltorlaszolták az utakat. A szombati tüntetést keve­sebb mint 200 ember kezdte, de a tömeg gyorsan duzzadt, s a helyszíni beszámolók szerint késő estére már lehetetlen volt felbecsülni a tüntetők számát. A pajzsokkal felszerelt rendőrök lezárták a metrókijáratokat s gumibotokkal üldözték a fiatalo­kat a környező utcákban. A rendfenntartó erőknél gázálarc is volt. Később a bukaresti televízióban közölték, hogy az egy nappal korábbi éjszakai tüntetésen 32 személyt vettek őrizetbe s ellenük büntetőeljárás indul. A rendőrség a közvélemény támogatását kérte ahhoz, hogy „meg lehessen akadályozni a szélsőséges elemeket az ország destabilizálásában”. Román családok Magyarországon A hét végén 300 román család érkezett Kolozsvárról Budapestre, hogy néhány napot magyar családok vendégeként töltsön cl. Feltehetően nem egyszeri alkalomról van szó, hiszen a Családi Alapítvány — mely ezt a hétvégét is megszervezte — kifejezetten ilyen célra jött létre. A felvétel az érkezés pillanataiban készült, amikor barátságosan köszöntötték egymást a gyerekek. Miben érdekeltek a mai gazdasági vezetők? Magyarország mai gazdasági helyzetében valamennyi politikai erőnek, az egész lakosságnak legelemibb érdeke a gazdasági összeomlás elkerülése, egy működő, s egyre jobban működő gazdaság kialakítása. A gazdaság talpon maradásának megőrzése az egyetlen út az életszínvonal zuhanásának elkerülésére, a ma még oly törékeny de­mokrácia megóvására. A kívánt változások motorjaivá elsősorban a gazdaság különböző területein és szintjein dolgozó szakemberek válhatnak. Olyan, törvények által meghatározott feltéte­lek között, amelyek segítik és nem gátolják a vállalko­zást, a piacgazdaság mielőbbi kialakulását. Ma a magyar gazdasági vezetők jelentős része elbi­zonytalanodott. Ez pedig komoly veszéllyel jár. A veze­tők nem az újbóli megmérettetéstől félnek, sőt, döntő többségük kifejezetten kéri vezetői alkalmasságának mi­nősítését. Viszont elutasítják, hogy általánosságokra ala­pozva játszassák el velük a „bűnbak” szerepét. Aggoda­lomra az adhat és ad okot, hogy ezt a megmérettetést kik, milyen szempontok alapján és hogyan hajtják végre. A napvilágot látott vállalati törvény módosításáról szóló tervezet ezt az aggodalmat nem oszlatja el, sőt erősíti. A törvénytervezet ismeretében joggal félünk, hogy a gazdaságban nem saját törvényei, hanem politikai meg­fontolások érvényesülnek, felerősödnek a centralizációs törekvések, valódi tulajdonos híján erősödik az állam- igazgatási beavatkozás. Véleményünk szerint a vezetői megmérettetés csak a piacon lehetséges, az ott elért eredmény minősítse a gaz­daság vezetőit. Ehhez pedig elengedhetetlenül szükséges a piaci folyamatokat felgyorsító konkrét gazdasági kor­mányprogram kidolgozása. Ennek keretén belül alapve­tő fontosságú a privatizáció felgyorsítása, a valódi tulaj- dönosok „megtalálása”, akik (és kizárólag csak ők) dönthetnek a vezetők kiválasztásáról. Tehát a vezetők cseréje csak a privatizációs folyamatokkal összhangban mehet végbe, nem szabad azt politikai célokkal, megfon­tolásokkal összekapcsolni. Addig is a vállalati tanácsoknak fenn kell maradniuk, hisz nem lehet olyan vállalati tanácsokkal* igazgatót vá­lasztani, melyek léte bizonytalan. Tudjuk, a vállalati tanácsok működését ért kritikák döntő többsége igaz, nem tudják betölteni a valódi tulaj­donos szerepét. Ezen az sem változtat, ha egy éven belül másodszorra választják újra a testületeket. De még min­dig jobb egy, a törvényességet betartó és teljes nyilvános­ság mellett működő vállalati tanács, mint a korábbi kézi vezérlést követő, politikai célokat szolgáló, zárt egyezke­désen alapuló centralizációs törekvés. Az ilyen részintéz­kedések nem pótolhatják a gazdaság egészét átfogó, ösz- szehangolt kormányprogramot. Hisszük, hogy a kormány, amely nyugodt erőt hirdet, a kampányintézkedések helyett képes lesz mielőbb olyan programcsomagot letenni, amely egyértelműen tükrözi a hosszú távú gazdasági álláspontját, végre beindítja a kívánt folyamatokat. Nincs más lehetőség, mint a politi­kai megfontolásoktól, a pártharcoktól mentes vállalko­zások segítése, a privatizációs folyamatok felgyorsítása. Ehhez pedig félelmektől mentes légkör, világos program és kölcsönös bizalom szükséges. Dél-magyarországi Regionális Gazdasági Kamara Elnöksége

Next

/
Thumbnails
Contents