Petőfi Népe, 1990. augusztus (45. évfolyam, 179-204. szám)

1990-08-18 / 194. szám

1990. augusztus 18. • PETŐFI NÉPE • 5 Palást és korona 9 Az eredeti korona. Amikor 1978-ban visszakaptuk az Egyesült Államoktól a magyar államiság és jogfolytonosság jelké­peit, akkor döntöttek arról is, hogy ezeket a jelvényeket folyama­tosan közszemlére kell helyezni. A bemutatás színhelyéül a Magyar Nemzeti Múzeumot választották. A múzeum azonban — amely akkor még az Országos Széchényi Könyvtárral és a Természettudo­mányi Múzeummal társbérletben „élt” — csak ideiglenesen tette le­hetővé a bemutatást az épület dísz­termében. E terem nem felelt meg a műtárgyak állagvédelmének, és a biztonságtechnika sem volt kielé­gítő. Ezért 1986-ban — miután a Széchényi Könyvtár elköltözött — kijelölték a korona, a palást, a jogar és az országalma végleges he­lyét. Az Apponyi Teremben, ahol állandó kiállításon láthatók a ko­ronázási jelvények. Tudjuk, az ezeréves műtárgyak igen hányatott történelmi sorsot értek meg. Többször menekitették, s ásták el őket. Különösen a palást — amely Európa legrégibb textil- terméke — hordozza az évszáza­dok nyomait. A háború előtt nem is állították ki a koronázási jelvé­nyeket, csak évente egyszer, au­gusztus 20-án láthatta a közönség. Az állandó bemutatásnak most is szigorú feltételei vannak. A fel­becsülhetetlen értékű műtárgyakat védeni kell minden káros hatástól, a szándékos és véletlen emberi, il­letve a természetes környezetből fakadó károkozástól. Ezért, ami­kor a koronázási jelvények elhelye­zésére keresték a végleges megol­dást, nemcsak az építészeti, hanem a technikai-technológiai berende­zésekre is tervpályázatot hirdettek. Az átépítéssel a múzeum épüle­tén belül egy olyan különlegesen kialakult tér létesült, amely stati­kus mechanikai eszközök, épület- gépészeti berendezések, elektro­technikai szerkezetek segítségével biztosítja — a múzeum szakértői­vel és fegyveres őreivel együtt —, hogy nemzeti létünk e kitüntetett jelképei maximális biztonságban legyenek. Látogatási időben — amikor is egyszerre huszonöt láto­gatót engednek be a terembe — a tárgyak fő védelmét a tárlók látják el. S hogy a koronázási jelvények méltó környezetben fogadják a lá­togatókat, az Apponyi Terem helyreállítása az épületrész kör­nyezetének rendezésével is kiegé­szült. (kádár) Kecskeméten készül a korona hű mása JUHÁSZ GYULA: Új ének István királyhoz Hol vagy, István király: Énekeltük árván, Romló béke útján Botorkálva járván. Népünk drága kincse, Szent jobb, sírva néztünk, Míg a bontó balsors Karja verte népünk. Nagy öröme vagy ma Lángoló szívünknek S neved áldott napja Új diadalünnep. Ott vagy, István király, Hol a hadak járnak j Vágva széles útját Nagy Magyarországnak. Dicsőséges jobbod Délre és keletre Vezeti népünket Örök győzelemre! TORNAI JÓZSEF: Szent István szarkofágja 1. Kővályú lett a márványcsipke- tálból, repedések közt látszik ezer év, magyarokra zúduló Európa árnya. A faragott angyalok tenyerén török patkó nyoma. 2. Mihez kezdjek e feketére kopott márványronccsal, miféle szemétből kaparjam ki a legendáról hiányzó födelet? Te jodéltelen ország, a mozdíthatatlan kőlapot elsodorta a szél! 3. Éheztél, földön-futottál? Kivül-belül hajléktalan ezért voltál, mióta vagy. 4. Elsüllyedt hajó ez az üres koporsó, félredűlve, iszapba fúródva az élő nemzedékek áramlatai alatt. 5. Hol vagy, István király? A legegyszerűbb nép arcán ragyogsz tovább, porfelhőt kavarsz a Hortobágyon, s a nehéz sárga jegenyéken szakad szét minden aranyad. Egy korszerű ikonfestő Nemrég közöltünk interjút a megyeszékhelyen élő kitűnő festőművésszel, Kalmárné Horoczi Margittal, akinek kiállítása látható a Kecskemé­ti Képtárban. Akkor nem volt alkalom, hogy alkotásairól is értékelést adjunk. Ezért közlünk most az alábbiakban részleteket Szuromi Pál művészettörténész írásából. „Az autodidakta kibontakozás, a hosszútávfutói szívósság nem jár egyedül. Gyakori velejárója a ma­gány, az elszigeteltség. Igaz, nem szabad könnyedén általánosítani. Mert a gyengébbeknek, a puha gerin- cűeknek hosszabb távon, úgyszólván, elviselhetetlen a lelki, szellemi egyedüllét. Hol egy-egy hangzatos társasághoz, hol egy-egy divatos nagymester stílusá­hoz kötődnek, mivel biztonságra van szükségük. Kal­márné Horóczi Margit magányát nem ilyen sápadtfé- nyűnek látom. Inkább gyémántragyogásúnak, belül­ről világolónak. Neki nincs szüksége felszines csillo­gásra, látszatkollektivitásra. Még az egyénieskedést is megveti. Elég csak megemlíteni: ő mindig a teljes, családi nevét használja. Nem keveri össze a látszatot és a lényeget. Egyszerűen azért magányos, mivel túlsá­gosan is közösségi érzékenységű ember. Azaz: szuve­rén egyéniség. Igazi közösségeket pedig csupán ilyen­féle emberek alkothatnak. De hol találunk ma efféle kollektívákat? Talán a senki földjén — mondhatnám ironikus túlzással. Kalmárné Horóczi Margit művészete vi­szont szemmel láthatóan irtózik az érzelmileg és^szel­lemileg belakhatatlan területektől. Igaz, minduntalan egy-egy kozmikus léthelyzetig feszíti képi közlendőit, pedig meglehetősen behatárolt tematikai skálán mo­zog. Pusztán arról beszél, ami számára közvetlen, személyes élmény. Ami valamiképpen beívódott az idegeibe. És ami képes arra, hogy kilendítse őt a hétköznapi élet szürke perspektívátlanságából. így lesz vissza-visszatérő témája a Nagyanyám motívum­köre, a csillogó és mesés gyerekkor, egyszersmind a női sors sajátos, kitüntetett léthelyzeteit idéző fogal­mazás. Tényleg: akadnak-e a modem hazai festészetben olyan alkotók, akik Kalmárné Horóczi Margitnál konzekvensebben és igényesebben felvállalták volna a második nem művészi önvizsgálatát? Eszünkbe juthat itt Anna Margit vagy Szántó Pi­roska művészete, de ne legyünk kishitűek a körülöt­tünk látható művek alkotójával sem. Mert ritka kö­vetkezetesség és szerves, dialektikus építkezés munkál ebben a festészetben. Horóczi Margit már pályája elején megvallotta: számára az egyszerű emberek vilá­ga, a magyar történelmi múlt és a természet rendje a mértékadó. Korai képeit keresztül-kasul átszőtték a növény- és virágmotívumok, s az utóbbi elemek lép- ten-nyomon a magányos nőalakokkal szimbolizáltak. Ekkoriban még túlontúl józan, életszerű volt az alko­tó előadása ahhoz, hogy ember és természet különál­lását megszüntethette volna. Ám a beérő, magára találó művész személyessé, egylényegűvé alakította festői világszemléletét. Ami korábban stilizált, sze­cessziós fogantatású figura volt, azt most egy-egy ősi, organikus képzetű és bálványszerű alakzat váltotta fel. Az indázó növények helyére pedig áttetsző és légies könnyedségű drapériák léptek, amelyekben to­vábbra is ott szerepelnek a mesés, gyerekkori motívu­mok és a gyűrűző virágsorok. Itt az ősi képzetek vaskosságát egy hallatlanul érzékeny és kifinomult festői lepel takarja, ellensúlyozza. Főként e titokzatos és létszerű átszellemítésben rejlik az alkotó nőies ön­vállalása. Babits Mihály is úgy vélte: a férfiúi lét in­kább az ismeretelmélettel, míg a női sors sokkal in­kább a lételmélettel rokonítható. Nem véletlen hát, hogy amolyan csipkéből szőtt mítoszokat láthatunk magunk körül. # Dönci elment. Ami a másik oldalon azt jelenti: Kalmárné Horóczi Margit korántsem festői típusú festő. Annak ellenére, hogy képei felületén a bársonyos fényű pasztelles szí­nek a főszereplők. Ám az a gondosság, tüzetesség és alázatosság, ahogyan megmunkálja müveit: valóban a hajdani képírók modem utódjává teszi az alkotót. Igaz, ezt a megjelölést az irodalmias, epikus vénájú művészekre szokták alkalmazni. Jelen esetben azon­ban szó sincs ilyesmiről. Inkább azt tapasztaljuk: az átfogó foltok és elemi értékű színes festékpöttyök szerves találkozásából egy sajátságos esztétikai hatás keletkezik. Látszólag képegészekben érzékeljük a kompozíciókat, de igazában csak a részelemeken ke­resztül juthatunk el a képek érzelmi, tartalmi sommá- zataihoz. Ezek az alkotások tehát nemigen tűrik meg a szokványosabb szemlélődési zónákat, hanem köz­vetlenebb, személyesebb kontaktust igényelnek. Annál inkább, mivel Kalmárné Horóczi Margit a kortárs hazai festészet egyik leghálkszavúbb, legsejtel­mesebb művésze. Ilyen vonatkozásban talán Kárpáti Tamással rokonítható. A művésznő azonban valami­vel tüzetesebb, alázatosabb, már-már személytele­nebb. Akár egy korszerű ikonfestő. Aki széthulló ko­runkban is ragaszkodik a világegész szubjektív eszmé­jéhez. Kiállítása a Kecskeméti Képtárban látható." Jövőre kiállítják Korábban már említettük la­punkban, hogy a kecskeméti Nem­zetközi Zománcmüvészeti Alkotó- műhelyben a magyar királyi koro­na hű másának elkészítésén mun­kálkodnak. — Az ötlet már akkor megszüle­tett, amikor a koronázási jelvénye­ket hazaszállították — mondta Tú­ri Endre, az alkotóműhely igazga­tója. -— Másolátok korábban is születtek, de azok nem igazán hű­ek, hiszen csak dokumentumokra, illetve az emlékezetre hagyatkozva tudták rekonstruálni a koronát. Nekünk már lehetőségünk van ar­ra, hogy az eredeti alapján készít­sük el a másolatot. — Anyagát tekintve is olyan lesz, mint a valódi, vagy csak külsőleg? — Csak küllemében. Arany he­lyett aranyozott rezet, a drágakö­vek helyett csiszolt üveget haszná­lunk. Még így is belekerül egymillióba. — Mi okozta eddig a legtöbb problémát? — A technológiai eljárások kikí­sérletezése. A koronán látható zo­máncképek három-négy centi nagyságúak. Vagyis nagyon ki­csik. Valamelyest rekonstruálnunk kellett a korabeli zománcozási el­járásokat' is, a különböző ötvös­munkákhoz külön célszerszámok szükségesek, s persze, megannyi technikai kérdésre is választ kellett találnunk. — Például? — Például arra, hogy fúrható-e a zománc? Ugyanis a korona tete­jén lévő kereszt az egyik zománc­képhez van rögzítve. Ez a kép Jé­zust ábrázolja, s az ő köldöke a kereszt alatti lyuk. Azt viszont csak kísérletekkel lehetett eldönte­ni, hogy kifúrták a kész képet, vagy eleve lyukasra csinálták. — Az eredmény? — Fúrták, de természetesen más módon mint manapság, illetve más eszközökkel. — Hol készülnek a drágakövek utánzatai? — Egy csehszlovák műhelyben. S amint megérkeznek, elkezdhet­jük a foglalatok kialakítását, majd az összeszereléseket. — Terveik szerint, mikor készül el a korona hű másolata? — A jövő évben tárjuk közszem­lére, egy külön kiállításon. — Miben látja a vállalkozás je­lentőségét? — Nekünk ez a legszebb ékszer, mint bizonyára minden magyar­nak. A zománcművészettel foglal­kozók számára az teszi különösen izgalmassá, hogy 28 remek zo­mánckép is díszíti. Azzal, hogy a korabeli technológiákat műhe­lyünkben kikísérletezzük, talán hasznos adalékokkal szolgálha­tunk a korona létrehozását, sorsát, jelentőségét kutató szakemberek­nek is. S ha elkészül, lesz Kecske­métnek egy újabb nevezetessége. (koloh) Ah, hol vagy? Évszázadok óta ezzel a fájdalmas kiáltással szólongatja az egyhá­zi népének első, szent királyunkat, Istvánt, akinek alakja egyre tündöklőbbé válik az ezerévnyi távlatból. Népszerűségét nemcsak a rock opera páratlan sikere jelzi, szinte divatba hozva személyiségét; de az államalapítás kegyetlen szükségszerűségeitől meghatározott cselekedetei is mindmáig elgondolkodtatják a felőle emlékezőt. Keménykezű uralkodó volt, ha úgy tetszik: kegyetlen. Véres leszámolások jelzik országlásának idejét, mert egyetlen akaratot ismert: mindenáron a kereszténységhez, ha úgy tetszik, Európához kötni a magyarság szekerét. Győzött. S győzelme igazolta cselekedeteit. Az egyház szentté avatta, az állam — a mindenkori — alapítójául tiszteli. Boldog ember lehetett? Aligha. Gyermekei — talán ötöt hozott világra Gizella királyné — mind meghaltak. A felnőttkort Imre herceg érte csak meg, akiben élete folytatását remélhette. A trón örököse azonban ,fiatal virágjában" elhunyt. Sújthat-e embert ennél nagyobb tragédia? Érhet-e királyt nagyobb veszteség? A legenda úgy tartja, hogy halála óráján koronáját és országát Máriának ajánlotta. Szükség is volt égi pártfogót keresni, ennek az Európába tévedt népnek. Szükség is van az égi pártfogóra, hisz egy ezredév múltán sem vagyunk még igazán otthon, ma is az utat keressük Európához. És ma is fohászkodhatunk „országunk istápjá- hoz" az évszázados'Hépénekkel: „Hol vagy, István király? Téged magyar kíván, gyászos öltözetben, teelőtted sírván.” Fohászkodhatunk, bizalommal és hittel. De példát is meríthetünk: országot alapítani — emberformájút, korszerűt itt és most — ne­künk mindannyiunknak kell. Olyan elszántsággal, amilyenre Szent István ad mintát. Ez a hitünk lehet az igazi szentistváni örökség. És ezt most már nem veszíthetjük el. Itt vagyunk, István király ...! Nagy Mária István király Imre herceghez írott intelmei ( Részletek ) A türelem és az igaz ítélet gya­korlása a királyi korona ötödik cif- rázása. Dávid király és próféta mondja: „Isten a te ítéletidet add a királynak.” És ugyanő másutt: „A királynak tisztessége szereti az igaz ítéletet.” A türelemről így beszél Pál apostol: „Türelmesek legyetek min­denki iránt.” És az Úr az evangéli­umban: „A ti béketpréstek által nyeritek meg lelketeket.” Ehhez tartsd magad, fiam: ha becsületet akarsz szerezni királyságodnak, szeresd az igaz ítéletet; ha hatal­madban akarod tartani lelkedet, tü­relmes légy. Valahányszor, kedves fiam, ítéletet érdemlő ügy kerül eléd, vagy valamely főbenjáró bűn vádlottja, türelmetlenül ne visel­kedjél, esküvel se erősködjél, hogy megbünteted; bizony ez ingatag lenne és múlandó, mert a bolond fogadalmat megszegi az ember; és ne iá ítélkezz te magad, nehogy ki­rályi méltóságodban a hitvány ügy­ben forgolódva folt essék, hanem az efféle ügyet inkább bírákhoz uta­sítsd, az ő megbízatásuk, hogy a törvény szerint döntsenek. Óvakodj bírónak lenni, ám örülj királynak lenni s neveztetni. A türelmes kirá­lyok királykodnak, a türelmetlenek pedig zsarnokoskodnak. Ha pedig egyszer olyasvalami kerül eléd, amelyben ítéletet hozni méltósá­goddal összefér, türelemmel, irga­lommal, esküdözés nélkül ítélkezz, így lesz majd koronád dicséretes és ékes... Őseink követése foglalja el a ki­rályi méltóságban a nyolcadik he­lyet. Á legnagyobb királyi ékesség, az én tudásom szerint, a király- elődök után járni, a szülőket utá­nozni. Aki ugyanis megveti, amit megszabtak atyai elődei, az isteni törvényekre sem ügyel. Mert az atyák azért atyák, hogy fiaikat gyá- molítsák, a fiák pedig azért fiák, hogy szüleiknek szót fogadjanak. Aki atyjával szemben áll, Isten el­lenségének áll. Mert minden enge­detlen Istennel áll szemben. És az engedetlenség szelletje a korona vi­rágait szólja szerte. Az engedetlen­ség valójában pestis az egész király­ságban. Ezért, kedves fiam, apád rendeletéi, vagyis az én rendeleteim mindig legyenek szemed előtt-, hogy szerencsédet mindenütt királyi gyeplő igazgassa. Az én szokásai­mat pedig, melyekről látod, hogy a királyi méltósággal összeférnek, a kétkedés minden béklyója nélkül kövessed. Mert nehéz lesz megtar­tani e tájon királyságodat, ha szo­kásban nem utánzód a korábban királykodó királyokat. Mely görög kormányozza a latinokat görög módra, avagy mely latin kormá­nyozta a görögöket latin módra? Semelyik. Ezért hát kövesd szoká­saimat, a tieid közt kimagasló igy leszel, s az idegenek dicséretére szert igy teszel. Erdélyi angyal.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents