Petőfi Népe, 1990. augusztus (45. évfolyam, 179-204. szám)

1990-08-18 / 194. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 1990. augusztus 18.

Történelmi. vállalásunk, hogy a demokrácia ne csak vendég legyen

Beszélgetés az Országgyűlés elnökével

Az ember számos tevékenységét diktálhatja parancs. Utasításba adható, hogy mikor mit kell ünnepelni. A mostani nemzedék ily módon tanúja volt, hogy az ideológia zavarba kerülj amint a lélek naptára jelezte a történelmi emléknapot. Voltak tehát átértelmezett ünnepeink, mint például augusztus 20.

Nevezhették azonban bárminek, amit a magyarság nemzedékről nemzedékre hagyományozott; a nagy király életműve nem Foglalható aktuálpolitikai keretbe.

Dr. Szabad György, az Ország- gyűlés augusztusban megválasztott elnöke, történész, ezt hangsúlyozta az ünnep alkalmából adott interjúban.

Szent István ünnepe kötelez- Augusztus húszadika az a nap, melyet Magyarországon legelőször nyilvánított ünneppé törvény. Ez a döntés közel 900 éves. Szent László király idejében, 1092- ben a szabolcsi zsinat — ez gyakorlatilag országgyűlést jelentett

— tette kötelezővé a szent király ünnepének megtartását. 1222-ben pedig az Aranybulla arról a királyi kötelezettségről szól, hogy ezen a napon a király Székesfehérvárott ülje meg az ünnepet, ahová minden tisztségviselő, sőt, minden nemes -— hiszen ez még a kiváltságok világa volt — elébe járulhasson és vitás ügyeikben az uralkodó igazságot oszthasson,, Aiilöívény. kimondta, hogy ha az-uralkodó, akadályoztatása folytán, ezen nem vesz részt, akkor helyétte a nádorispán tegye. Tehát olyan, kezdetben inkább egyházi jellegű, de hamarosan világi szerephez jutó, az állami életben nagyjelentőségű, ünnepről van szó, melyet — legyünk büszkék rá! -— 900 éve ül meg a magyarság. Mindehhez hozzáteszem, hogy jövőre lesz száz esztendeje, hogy a magyar országgyűlés munkaszüneti nappá változtatta augusztus húszadikát. Olyan nap ez, amelyen indokolt, hogy állam- alapító királyunkra, igazságosztó királyainkra és orszánagyjainkra emlékezzünk! S arra, hogy mindenre, amit teszünk, hogy jól tegyük, a múlt is kötelez, hiszen István király óta alig 33 nemzedék váltotta magát ezen a földdarabon.

Tehát minden egyes nemzedék elkötelezett a múlt, a magyar nemzet fennmaradása iránt, de még inkább a jövő iránt. Mert ha mi nem mentjük át legjobb hagyományainkat a jövőnek és ha nem teremtünk új hagyományokat, mit örökölnek utódaink? A legfontosabb teendőnk, hogy a demokrácia, melyért 200 esztendeje harcolnak a magyarság legjobbjai, ne csak vendég legyen Magyarországon, amint volt 1848—49-ben, 1918- ban, 1945—46-ban, 1956-ban, hanem a mi történelmi vállalásunk eredményeként örök kísérője legyen nemzetünk életének.

— Elnök úr, ön történész, hogyan látja, mit tart fontosnak az elmúlt hónapok sorsdöntő változásaiból?

— Államalapító királyunk ünnepe kapcsán én azt tartom a legfontosabbnak, hogy a magyar állam életének a megújításáért folyik a küzdelem. Ennek a megújulásnak az a tartalma, hogy a parancsok kormányozta ország helyébe a törvények kormányozta ország lépjen, hogy Magyarország sorsát ne önkény határozza meg, hanem a népakaratot érvényesítő képviseleti rendszer, amely törvényes úton mindig megújítható, az alkotmányosság követelményei szerint. A nép ezt leginkább abban érzékeli, hogy az egypárti uralmát több

párt versengése, vitája váltotta fel. Nagyon remélem, hogy e fontos mozzanat lényegét is tapasztalni és értékelni fogja, azt, hogy a döntések az általa választott képviselők mérlegelésén alapuló döntések. Azaz, a szabadság nem anarchisztikus formában ölt testet, hanem mindenekelőtt a törvény uralmában.

— A pártállam letűnésével eufórikus állapot volt tapasztalható. Ennek a szükségszerű elmúlásával, a hétköznapi gondok közepette lát-e lehetőséget, hogy a politizálásról leszoktatott nép követni tudja azokat a vitákat, amelyek itt, a Házban zajlanak sorsunk jobbításának jegyében?

A rendszer önmagát fogja igazolni

— Úgy gondolom, hogy az eufória, a mámor nem lehet olyan közeg, melyben a közélet tartósan létezhet. Természetesnek tartom, hogy a hétköznapi figyelem alapján alakul ki a nép véleménye. Azt remélem, hogy népünk józanul fogja figyelni a fejleményeket. Nem a mámor visszatérésére gondolva, de nem is amiatt, mert olyan gyermeteg lenne, hogy föltételezné: a több mint négy évtizedes diktatúra után azonnal teljesülhet minden demokratikus remény. Ha már azt eléljük, hogy ez a figyelem józan, sokat elértünk. Azt ugyanis követni fogja a gondos mérlegelés.

Égzre fogja venni, hogy a parlamenti (viták, a politikai életet általában jellemző nézetkülönbségek, a szokatlan összecsapások döntően nemzetféltésből, jó szándékból erednek és azt célozzák, hogy ne egymás legyőzése, hanem meggyőzése révén szülessen a törvényhozói döntés. Ha a figyelem elvezeti a népet ahhoz, hogy a különféle álláspontokat mérlegelje, akkor remény van arra, hogy a döntések többségével a nép is egyetért.

— Mi történik akkor, ha nem ért egyet?- Fennmarad a lehetősége, hogy korrigáljon a következő választáson, hiszen a demokrácia javításának ez a békés, az alkotmányos útja. Akkor majd megint a kezében lesz a döntés, de ez már nem lesz annyira alkalomszerű, mint a mostani választásokon. Ugyanis ha jól figyelt és jól mérlegelt, akkor az országgyűlési ciklus leteltével már tudni fogja, hogy miért arra a képviselőre szavaz, akire szavaz. Miért arra a pártra voksol, amelyiket előnyben részesít. A demokrácia meggyökeresedése a nép számára lehetőséget nyújt arra, hogy megerősítse korábbi állásfoglalását, vagy felülvizsgálja azt. A demokrácia ereje éppen abban van, hogy korrigálni tudja önmagát, vér nélkül, felfordulás, bosszú- hadjáratok, az azoktól való félelem nélkül. Ennek a ritmusnak ki kell alakulnia, miután most mindezt megalapoztuk. A rendszer önmagát fogja igazolni; abban is, hogy az egyenes folytatást kínálja és abban is, hogy a változtatás lehetőségét biztosítja. A demokráciának azonban két fontos pillére van. Létezik a többség bizalmát élvező felelős kormány, amely az Országgyűlésnek tartozik felelősséggel. Hiányzott azonban a harmadik pillér. És ez a helyi önkormányzatok demokratizálása.

A harmadik pillér az önkormányzat

— A parlament az utolsó, hosszúra nyúlt ülésén elfogadta az önkormányzati törvényt. A szeptember végi választásokon érvényesül majd

a hatalom — a helyi hatalom — megszerzésének eddig nem gyakorolt módszere, ön az imént a demokrácia meggyökeresedéséről beszélt, a parlament aspektusából; mit jelent mindez az önkormányzat helyi értelmezésében?

— Az ország kormányzását a parlamentnek felelős kormány látja el. Vannak azonban olyan helyi igazgatási feladatok, amelyeket ha a központra bízzuk, olyan kockázatot vállalunk, hogy elszakítjuk attól a közegtől, ahol a szabályozásra ténylegesen szükség van, és a környezetismeret is adott.

A helyi jogszabályok alkotásához helyi önkormányzati szervek kellenek: megyei közgyűlés, városi elöljáróság, falusi-községi elöljáróság. S hogy legyenek olyan választott személyek, akik egyfelől a testületnek felelősek a helyi rendelkezések érvényesítéséért, másfelől az országos kormányzati intézkedéseket érvényesítik. Két jellegzetességet tartok fontosnak: mindenekelőtt demokratikusan választott személyek legyenek, tehát nem fentről, akár nyíltan, akár fülbe súgással kijelölt emberek (ismerjük: „édes egykomám, ezt szeretném én polgármesternek”), hanem akiket ténylegesen lentről, szabályozott jelölési eljárással, demokratikusan választanak meg. És a második jellegzetesség: mint ahogy a kormányt felelősségre vonhatja az országgyűlés, úgy vonhassa felelősségre a helyi önkormányzat képviselőit is a helyi, demokratikusan megválasztott önkormányzati testület. Ennyi az égési. Ha ez a harmadik pillér is meglesz, akkor a demokratikus fordulat kiteljesedik, a nép azokkal szembesül, akiket a többség választott meg.

Hangsúlyozni kell azonban, hogy sem az országos, sem a helyi szinten választottakat politikai felelősségük mellett semmilyen választás sem menti fel a jogi felelősség alól. A politikai felelősség a kormány esetében azt jelenti, hogy az Országgyűlés előtt számol el, s ha magyarázatát a többség nem fogadja el, megbuktathatja a kormányt. Ilyen felelősséggel tartozik az önkormányzat minden tisztség- viselője is. Jogrendszerünk, a magyar demokratikus igazságszolgáltatás gondoskodik arról, hogy a megtévedt köztisztviselő a polgár- mestertől a köztársasági elnökig védve legyen a zaklatásoktól, de arról is intézkedik, hogy. indokolt esetben bármelyikük bíróság elé állítható legyen. Ezért is van, hogy a vádat képviselő legfőbb ügyészt, a népakarat legfőbb letéteményesét az Országgyűlés választja; meg is tette. Ezért van, hogy a Legfelsőbb Bíróság elnökét is« a parlament választja; megtette. A jogrendszerről szólva itt emlékeztetek rá, hogy a többség dönt, de a kisebbség jogainak sérelme nélkül! Ez azt jelenti, hogy az alkotmány minden egyénnek és minden, az egyénekből önként formálódó közösségnek a jogait biztosítja, nemre, vallásra, nemzetiségre, etnikumra való tekintet nélkül. Ezekben az alapvető jogokban a többség nem sértheti a kisebbséget! Jogrendszerünk biztosítja, hogy az esetleges jogsérelmekkel szemben bárki megtalálja a jogvédelmet. A többség érvényesítheti akaratát, de nem foszthatja meg a kisebbséget, vagyis az ellenzéket attól, hogy szabadon, tisztességesen bíráljon.

A többség akaratának érvényesülését a kisebbség nem akadályoztathatja, ám a többségnek biztosítani kell mindazokat a politikai feltételeket, amelyek a demokrácia alapelvét a gyakorlatban megtestesítik. Nevezetesen azt, hogy a nép döntése alapjában a kisebbségből, törvényes formák között, többség lehet, s a többségből pedig kisebbség — mondotta dr. Szabad

Égi ■ Király En*

MIÉRT LESZ DRÁGÁBB?

Űj kenyér—új (emelt) áron

A miniszteri tiltás csak a hatóságira vonatkozik ■

Kevés olyan ember él a megyében, aki nem szerzett tudomást arról, hogy a sütőipari vállalatok fel akarják emelni a kenyér, a péksütemény és az úgynevezett dúsított termékek árát. Erre az áremelési szándékra reagált a földművelésügyi miniszter, aki —jogkörénél fogva —I három hónapra megtiltotta az áremelést. A lisztes áruk árának növekedéséről, az elhangzott emelésről, a miniszteri tiltásról, az ellátásról beszélgettünk Tóth Árpáddal, a« Kecskeméti Sütőipari Vállalat termelési és műszaki igazgatóhelyettesével.

— Mi indokolta a kenyér árának felemeléséről szóló bejelentést?- Az elején kezdem. A legfinomabb, a BL—55-ös liszt ára tonnánként 9220-ról 11 ezer 300 forintra* a BL—80-as — ebből készül a sima fehér kenyér — tonnája 7810-ről 9400- ra, a BL—96-os 7750-ről 9200-ra, míg a BL—112-es ára — sima kenyérliszt — 7260-ról 8600 forintra emelkedett. A liszt ára átlagosan 20, a legfinomab- bé 22 százalékkal növekedett. Emellett nőtt az élesztő ára is, kilónként 24,80-ról 28,10-re, tehát 13 százalékkal. Ezt — miután országosan többe kerül a gázolaj, a benzin, a földgáz, a villamos energia — már képtelenek vagyunk saját nyereségünkből kompenzálni, ezért döntöttünk az áremelés mellett.

— Mikortól tervezik, s mennyire emelik a sütőipari termékek árát?

— Nincs sütőipari tröszt, ennek ellenére konzultáltak a sütőipar vezetői, és úgy döntöttek, hogy szeptember 3-ától elkerülhetetlen az árak emelése. Ennek alapján a Bácskai kenyér kilója 20-ról 22,80-ra (15 százalékkal), az Erzsébet kenyéré 22,60-ról 26-ra (15 százalékkal), a Kunságié 16,40-ről 17,60-ra (7 százalékkal) emelkedik. A péksütemények közül a Sió zsemle és kifli ára darabonként 1,70-ről 1,90- re növekszik. A dúsított termékek árának emelése mintegy 17 százalékos lesz. Szeretném aláhúzni: az áremelés az alap- és járulékos anyagok, az energia árának emeléséből származik, ebben nincs benne a dolgozók 38 százalékos béremelése, azt a nyereségünkből kell kigazdálkodni.

— A földművelésügyi miniszter döntése, tiltása ellenére teszik ezt?

— Szeretném elmondani: a miniszter tiltása csupán a hatósági árra vonatkozik, azaz a fehér kenyérre, a vizeszsemlére és a tejeskiflire. A fehér kenyér ára a bejelentéstől számított három hónapig 14,80, a két péksütemény .ára változatlanul 1,70 lesz..Ehhez kötelesek vagyunk tartani magunkat, s valamennyi termékből a megrendelésnek megfelelő mennyiséget készítjük el.

— Ebből az következik, hogy a megemelt árú sütőipari termékek mellett az üzletekben ott találják a vásárlók az olcsóbb kenyeret, kiflit, zsemlét is?

T— Erre nem tudok konkrét választ

adni. Minden sütőüzem, így mi is, kereskedelmi megrendelésre gyártunk. Azt készítjük el, amit kérnek tőlünk, s csakis olyan mennyiségben. Félő, hogy a kereskedők nem rendelnek majd az olcsóbb termékekből, mert annak kisebb az árrése. A fehér kenyeret például 12,70-ért kapja a kereskedő, ezen a nyeresége 2,10 forint; a Bácskai kenyéren ez már három forint, de miután ez á termék szabadáras, többért is árusíthatja. A korábban említett és szeptembertől megemelt sütőipari árak is a mi ajánlataink, ennyiért adjuk el szakboltjainkban,1 de ettől a többi üzlet eltérhet.

— Tehát a sütőipar számára a hatósági áron forgalomba hozott áru veszteséges, s emiatt jócskán lesz száraz, sületlen, elégett áru az üzletek polcain?

— A hatósági ár a sütőipar számára alapvetően veszteséges. Tehát csak annyit készítünk belőle, amennyit a kereskedők megrendelnek. Szeretném elmondani, hogy naponta kétszer van erre módja a kereskedőnek, tehát a boltok polcain mindig lehet friss áru, a kereskedő megoszthatja a rendelt mennyiséget. Mi szerettünk volna lojálisak lenni, s megmaradni az eredeti árak mellett, de az összes költségeinket így sem építettük be az áremelésbe. Ezt a lépést azonban meg kellett tenni, mert hosszú távon a saját nyereséget nem lehet feláldozni, hiszen akkor már saját létünket, a termelést kockáztatnánk.

Gémes Gábor

KÖZELEDIK A SZŐLŐSZÜRET

_____________________

Jó termés várható — mégsem vígak a gazdák

E hónap utolsó hetében put-' tonyba kerülnek az első, korán érő borszőlőfürtök, s ezzel megkezdődik a szüret. Természetesen ezt csupán próbaszedésnek tekinthetjük, a valódi nagy szüret várhatóan egy hónap múlva indul. Közismert, hogy rekordtermésre van kilátás; erről, s az ezzel összefüggő gondokról az elmúlt két hónapban több tanácskozáson esett szó.

A nagy- és kisüzemek szőlészei- borászai és a magángazdák az aggodalom hangján szóltak az ágázat pillanatnyi helyzetéről és a bizonytalan jövőről.

Az előrejelzések ellenére máig szinte semmi sem történt, az aggodalmaskodó, sőt, olykor dühödt n szavak eleddig hatástalanoknak bizonyultak. Talán azért is, mert sok éjszakát töltenek még kint a szőlőfürtök, s az sem lehetetlen, hogy a természet — mondjuk egy kiadós jégeső — idejekorán learat mindent. Éz eddig, szerencsére, nem történt meg — ámbár lehet, hogy a pénzügyek emberei és a külkereskedők ennek nem örülnek ...

Az említett összejöveteleken a gondok éppen a pénzügyi és piaci nehézségekben csúcsosodtak ki. A felvásárló-feldolgozó szervezeteknek ugyanis nincs pénzük ahhoz, hogy a termelőket kifizessék, ugyanakkor a bor iránti kereslet nem javult, sőt, az NDK-beli változások miatt, nemcsak a kiszállítások álltak le, hanem a jövő esztendőre érvényes üzletkötésekre sem került sor. A másik lagnagyobb vásárlónk a Szovjetunió. E piacon sem jobb a helyzetünk, noha az okok mások: az áru-ellentételezésben nem jutnak dűlőre az üzletfelek, s bizonytalanná teszi a kereskedelmet a jövő évre tervezett áttérés a dollárelszámolásra.

E körülmények a termelőket kevésbé érdeklik, ugyanis ők pénzt akarnak azért, amit megtermeltek. Most végre jó a hozam, a bevételből kiegyenlíthetnék az elmúlt évek ráfizetéseit.

Csakhogy a dolog nem ennyire egyszerű. Amikor piacgazdaságról beszélünk, és ezt óhajtjuk, akkor bizony tudomásul kell venni, hogy a kereslet-kinálat határozza meg az árat (vagyis ha sok van, kevesebbet fizetnek érte), és természetesen a végtermék, a bor iránti igényt. Az említett piaci körülmények okán mondták az értekezleten részt vevők, hogy az idén mintegy 10 százalékkal kevesebbet tudnak fizetni a szőlőért, mint tavaly. Ha azt számoljuk, hogy két forint körüli kilónkénti árcsökkenés történik a szőlő- felvásárlásnál, s hogy ez mit jelent, kitűnik: a termelők hektáronkénti árbevétele mintegy duplája lehet az egy évvel ezelőttinek. Természetesen az is igaz, hogy a tiszta jövedelmük — az ipari anyagok, vegyszerek, energiaár-emelkedések miatt — csupán 25-30 százalékkal növekszik, a dupla termés dacára is.

A termelők képesek ebbe belenyugodni? Elég lesz-e ez a bevétel ahhoz, hogy továbbra is fantáziát lássanak

a termelésben? Kitalálnak-e egyéb értékesítési módszereket? Föllel- nek-e jobban fizető vevőt? Nos, ezek olyán kérdések, amelyekre csak az augusztus 25-ei kormányülés után — amelyen nem hivatalos információink szerint a szőlő-bor ágazat baljós helyzete is terítékre kerül —, illetve a szeptember eleji áralku idején várható válasz. Egy azonban bizonyos: rosszul járnak azok a magángazdák, akik nem megfelelő pincékben, műanyag edényekben, kádakban stb. borként próbálják eltartani a termést, a tavaszi értékesítés magasabb bevételére spekulálva. Ugyanis, ha megromlik a bor, rossz minőségű lesz, nem akad majd felvásárló, aki ilyen áruért pénzt ad. Ezen nem lehet majd csodálkozni, hiszen mindenki tudhatja már: csakis a jó minőségű borra van fizetőképes kereslet, s ez egyaránt vonatkozik'a magángazdák, a szövetkezetek s a kombinátok nedűjére.

A megye egyik legnagyobb borászati vállalata, a Kecskemétvin Borgazdasági Kombinát arra készült fel, hogy szerződéses partnereitől maradéktalanul átvegye az összes, mintegy 500-600 ezer mázsa várható szőlőtermést. Ez több mint duplája lesz a tavaly felvásárolt mennyiségnek, mint ahogyan erről dr. Nagy Lajos, a kombinát vezérigazgatója tájékoztatott. Ezekben a napokban felkeresték, illetve felkeresik valamennyi partnerüket, hogy megbeszéljék a szüreti tennivalókat. Határjárásra is sor került, s kitűnt, hogy a nyári aszály eddig csekély károkat okozott az ültetvényeken, bár a rossz vízgazdálkodású földekre telepített szőlőkön levélhullás, bogyófonnyadás előfordul. A termés tehát a várakozásnak megfelelően nagy lesz, s remélhetően minősége is meghaladja az elmúlt évek átlagát. A kombinát csaknem egy évtized alatt korszerűsítette és növelte tárolókapacitását, technikai és technológiai felkészültségét, s így fajtánként, valamint minőségi kategóriánként képes feldolgozni a szőlőt és tárolni a bort. A Kecskemétvinnél is elsőrendű szempont a jó minőség elérése, mert csakis ilyen borral lehetnek versenyképesek.

A feldolgozók, pénzügyi helyzetük miatt, képtelenek 30-35 százalékos kamatra felvett hitelből (ha egyáltalán ehhez is hozzájutnak) finanszírozni a termést, és egy-két éven keresztül a borkészleteket. A sokat emlegetett és példaként felhozott nyugat-európai piacgazdaságban sincs ez másképpen: például a pinceszövetkezetekbe belépőknek az átadott termés felét fizetik ki, a másik felét egy év múlva, az akkori szüretkor. (Gyakorlatilag ekkor jut „teljes pénzéhez” a termelő.) Ez egy folyamatos rendszer a nyugat-európai országokban, amelynek hazai bevezetése most már elodázhatatlan, mivel a körülmények erre egyaránt rákényszerítik a kis és nagy feldolgozókat. Egyébként a Kecskemétvin is hasonló felvásárlási-fizetési konstrukció kidolgozásán munkálkodik. Csabai István

t Jó termés mutatkozik az ültetvényeken.