Petőfi Népe, 1990. augusztus (45. évfolyam, 179-204. szám)

1990-08-18 / 194. szám

1990. augusztus 18. • PETŐFI NÉPE • 3 Profán mise Dolgozni, a mindennapiért... „Mindennapi kenyerünket add meg ne­künk ma...” fgy rejti el az ember Krisztus, a baladó testi szükségleteiről valló fohászt, a százmilliók ajkán naponta idézett „Úri imádság” kérései között. egyetlen Istentől sugalmazott imában, majd az Euchalisztiában, a nagycsütörtöki vacsora központi eseményében a világ min­den dolgának legrangosabbikává emelve a búzamagok megőrlése, finomítása után ma­radó lisztből készült kenyeret. Az emberiség történetében búza-kenyér és élet összefüggé­seire még sok száz más példát is lehetne talál­ni, csakhogy a keresztény Európa, ahol élünk, a kenyérben a Krisztus-szimbólumot, az élet kegyelemként elnyert lehetőségét; a testi és a lelki élet egységét tudja. A gabonák vetését, aratását, feldolgozá­sát, majd a kenyérdagasztás, -sütés, majd a megszegés pillanatait mindig rituális tisztelet övezte. Dolgozni a mindennapiért: összes gondjával, kínjával, robotjával egy tág idő­közöket összefogó profán mise részeinek számított. Különösen azokban az időkben, mikor ember és munka a mainál sokkal sze­mélyesebb, egyetemesebb, közösségibb kap­csolatot jelentett. Archív képriportunk, amellyel mementót szeretnénk állítani a mindennapi kenyérnek, és a kenyérért dolgozó embernek, Molnár Miklós dunavecsei születésű operatőr emlék- kép-gyűjteményéböl való, és Duna melléki forró pillanatokat „örökít" meg. F. P. J. BAJAI ÉS KECSKEMÉTI MEGHÍVOTTAT IS KÖSZÖNT KOHL KANCELLÁR • • „Várjuk Ont Bonnban .. Augusztus utolsó napjaiban ne keresse senki Pál­mai Józsefet a bajai Sugovica Szállóban, vagy Ho­moki Lászlónét a Pusztatourist kecskeméti irodájá­ban. Nincs abban semmi különös, hogy két idegenfor­galmi szakember néhány napra külföldre látogat. Nincs tudomásunk azonban arról, hogy me­gyénkből bárkit is meghívott volna hivatalos foga­dásra Helmut Kohl, a Német Szövetségi Köztársa­ság miniszterelnöke. Érthető meglepetéssel fogadta a bajai szálloda- igazgató, a megyeszékhelyi fiatalasszony, a közvetí­tő útján telefaxon érkezett meghívót és a kérést. Személyi adataikat szíveskedjenek augusztus 18-áig eljuttatni egy megadott címre. A meghívottak tájé­koztatására felkért nyugatnémet kollégánk azt is megüzente, hogy nincs szükség különleges öltözék­re, mert az efféle, délutáni fogadásokon nem szoká­sos a frakk, a szmoking vagy a nagyestélyi. Homoki­né Edit azért, biztos ami biztos, vett magának erre az alkalomra egy szép -szoknyát Bécsben, Pálmai úr is szemrevételezte ruhatárát. Okkal kérdezik olvasóink, miért éppen ővelük fog kezet a nagyhatalom miniszterelnöke augusztus utolsó keddjén? Mert mindketten sokat tettek a Kla­us Ammann-féle zenekar magyarországi „danke- schőn”, hálakoncert-sorozatáért. Mint arról la­punkban már beszámoltunk a Sugovica parti város­ban, a csendes vízről elnevezett hotelben pattant ki a köszönetük kifejezésének módján töprengő türk- heimi polgárokat segítő ötlet: jöjjön el hazánkba a számos országban elismert big-band zenekaruk. Pálmai József kiváló ötletének megvalósulását lel­kes és hozzáértő támogatók tették lehetővé. Tekin­télyes személyiségek — köztük Walburga von Habs­burg,. Genscher külügyminiszter és mások —, vala­mint magyar idegenforgalmi, emberbaráti szerveze­tek álltak az ügy mellé. „Joschka Pálmai” egyik menedzsere volt g hosszú magyarországi körútnak, Homokiné pedig a kecskeméti fogadtatásban jeles­kedett. Bizony, bizony előfordult, hogy családja korgó gyomorral várta a vacsorát, mert a ház asszo­nya szendvicseket készített a németek számára. Nem írnánk 1990-et és nem azok lennének a meg­hívottak akik, ha utazásukat nem kötnék össze üzle­ti tárgyalásokkal. Homokiné főnökei felhatalmazá­sával tárgyal az Ashra utazási iroda vezetőjével, Martin Fusch úrral, a magyarországi utak szervező­jével. Már eddig is több kecskeméti, kiskunhalasi, lajosmizsei és bajai programot rendeltek (erről más­kor külön írunk), de a német sajtóban is visszhangzó újabb miniszterelnöki gesztus nyilván növeli a ha­zánk iránti érdeklődést. A fogadásra az említetteken kívül még hét közre­működőt hívtak meg hazánkból, ott lesz Magyar- ország bonni nagykövete és, természetesen, Klaus Ammann és zenekara. Heltai Nándor Kubába csak dollárért szállíthatnak árut a magyar cégek A Nemzetközi Gazdasági Kapcsola­tok Minisztériuma (NGKM) kész to­vább folytatni a tárgyalásokat Kubá­val az idei áruforgalomról. Amig azon­ban nem születik erről megállapodás, addig a magyar cégek — kényszerűen — csak dollárért exportálhatnak. Erről Gzibula János, a tárca főosztályvezető­je nyilatkozott az MTI érdeklődésére. Elmondta, hogy Kubának az idén 60- 65 millió rubel értékű árut — ennek 80 százaléka cukor — kellene Magyaror­szágra szállítania, de ebből eddig szinte semmi sem érkezett meg, sőt a szigetor­szágnak az elmúlt évről is van még 11 millió rubeles tartozása. Kuba átmeneti gazdasági nehézsé­geire hivatkozott, amikor az elmúlt na­pokban a magyar féllel az idei szállítá­sokról tárgyalt. Azt javasolta, hogy az idén az áruforgalom a korábbinál ala­csonyabb szintű legyen, mert az esedé­kes 30-35 millió rubeles kötelezettségét most nem tudja törleszteni. Kubának 1989 végéig ugyanis 100 millió rubeles adóssága halmozódott fel Magyaror­szággal szemben, s ez az idén — megál­lapodás hiányában — tovább növeked­het. Havanna csak a negyedik negye­dévben szeretné tovább folytatni a tár­gyalásokat, ezt az NGKM túl későj időpontnak tartja. Czibula János hangsúlyozta: Magyarországnak érde­ke, hogy mielőbb megállapodásra jus­son Kubával, hiszen ac^dig az Ikarus nem tudja leszállítani az idén esedékes 650—700 autóbuszszettet és -alkatré­szeket, ami mintegy 3Ö-35 millió rube­les tétel. A magyar—kubai kereskedelem jö­vőjéről az NGKM illetékese egyelőre csak annyit tudott mondani, hogy jö­vőre áttérnek a szabaddevizás elszámo­lásra, de a forgalom egy részét bizonyá­ra a barterkereskcdelem jelenti majd. (MTI) Katasztrofális helyzet a Kiskunságban Egymilliárdot visz el az aszály A Kiskunság termelői immár nyolc éve küszködnék az aszállyal. Az idei csapadékhiány és kánikula azonban minden eddigin túltesz. A Kiskunsági Mezőgazdasági Szö­vetség titkárának, dr. Ivicz Vilmos­nak tájékoztatása szerint az egymil- liárd forintot közelíti a terméskie­sés. Ez azonban múlt heti becslés, tehát nem a „végeredmény”, mert a súlyos szárazság azóta is tart és már bizonyos, hogy nemcsak a szántó­földi növények, hanem a gyümölcs és a szőlő is megszenvedi. — Kalászos gabonából a vártnál 30%-kai kevesebbet tudtak betaka­rítani szövetkezeteink a csapadék- hiány miatt — mondja Ivicz Vil­mos. — Kukoricából — a múlt hé­ten becsűit adatok szerint—60 szá­zalékos terméskieséssel kell számol­nunk, hogy mentsék ami még ment­hető, szövetkezeteink gyors ütem­ben silózzák az árukukoricát. Ti- szakécskéről a napokban kaptuk a hírt, hogy már az öntözött kukori­cánál is jelentkeznek a légaszály je­lei. Silókukoricából 30, lucernából 50, napraforgóból 25 százalékos terméskiesést prognosztizáltunk a múlt héten. Ha ma készítenénk a felmérést, sokkal riasztóbb képet kapnánk, napról napra romlik a helyzet. Egy hete még úgy tűnt, hogy a szántóföldi zöldségfélékből a várt termés 70-75%-át be lehet takarítapi, ezek a-reményeínk mára szertefoszlottak, ennél sokkal na­gyobb a gond. — Gyümölcsről, szőlőről nem ké­szültek felmérések? — Nem, de azt tudjuk, hogy a szilva lepotyog a fáról, az alma is károsodik, a szőlőbogyók nem tud­nak kifejlődni. — Pénzügyileg hogyan érinti a szövetkezeteket ez az óriási termés- kiesés?- Hogy mekkora veszteséget okoz, nem lehet megbecsülni, mert a.jövedelemkieséssel szemben, saj­nos, megtakarítódnak a különböző költségek, illetve azok egy része. De a bevétel elmaradása miatt szapo­rodó likviditási gondokkal kell szá­molni, ami, sajnos, azzal a veszél­lyel fenyeget, hogy az őszi vetések elvégzéséhez a szövetkezetek egy ré­szének nem lesz pénze. — A kormánytól várnak tehát se­gítséget. Mire számítanak? ■ — Az aszályt mindig is termé­szeti katasztrófaként kezelte a kor­mány, bízunk benne, hogy ez most sem lesz másként. Hogy az őszi vetésekhez legyen pénzük a terme­lőknek, szükség van az adósságtör­lesztések átütemezésére, kedvezmé­nyes hitellehetőségre, kamatked­vezményre. El tudnánk képzelni ebben a rendkívüli helyzetben adó- kedvezményt, és indokoltnak tart­juk a hozzáadott érték mutató kor­rekcióját is, mert hiszen a kereset- szabályozásnak ez ma is fontos eleme. Hogy októberben vetni le­hessen a jövő évi kenyérnekvalót, és hogy ahhoz a talaj-előkészítést el tudják végezni a szövetkezetek, szeptember 10-éig meg kellene hoz­ni a kormánynak a megfelelő intéz­kedéseket. A mi térségünk eddig is takarmányvásárlásra szorult, most úgy néz ki, hogy hazai termésből nem lehet kielégíteni a szükségle­tet. Sajnos, gondjainkkal nem va­gyunk egyedül, a MOSZ-nál elké­szült összesítés szerint csak a szö­vetkezeti mezőgazdaságban 30 mil- liárdra rúg a kár. Tudomásunk szerint országos szövetségünk kez­deményezte a rendkívüli helyzet által indokolt intézkedések megho­zatalát. B. Nagy Éva (Marha)levél helyett Elkészült a magyar címer szabványa Elkészült az új magyar címer szabványa,' amelynek első minta- példányait már augusztus 20. után közvetlenül megkapják az ügyben legérdekeltebbek, a minisztériu­mok és a főhatóságok vezetői — közölte az MTI-vel Petrovai Lász­ló, a Magyar Szabványügyi Hiva­tal elnöke. A MSZH elnöke aláhúzta: a hi­vatal nem a címert terveztette újra, hanem egy olyan szabvány készült el, amely a szakértők által már el­fogadott címerábrázoláshoz nyújt — elsősorban a hivatalos szervek­nek -gi segítséget. Azaz abban iga­zítja el a címert — hivatalosan — ábrázolni kívánókat, hogy miként kell fekete-fehér, illetve színes for­mában ábrázolni a címert ha ezt hitelesen akarják tenni. Ezért a most elkészült szabvány többféle típusetalont tartalmaz, amelyet a hivatal javasol, illetve kötelezően ír elő bizonyos helye­ken. A szabvány első része a feke­te-fehér változattal foglalkozik, amely a jelenlegi elképzelések sze­rint három variánst tartalmaz: egy nagyobb méretű A/4-es, egy hoz­závetőlegesen 5-centiméter átmé­rőjű, valamint egy bélyegzőnyo­matnak megfelelő — mintegy 5-15 milliméter közötti — változatot. Fontos tudni: minél inkább kicsi­nyítik a rajzolatot, annál kevesebb vonal szükséges a címer ábrázolá­sához, s ezért a grafikusnak min­den méretnagyságot külön meg kell terveznie. A szabvány második része a szí­nes nyomattal foglalkozik, hiszen a fejlett nyomdatechnika mellett egyre nagyobb az igény a színes ábrázolásra is. Itt a grafikus rajzo­lat alapján meghatározták azokat a színeket — arany, ezüst, fehér, zöld és piros amelyekkel a min­tául szolgáló nyomat alapján a cí­mert színesben lehet ábrázolni. Ér­dekesség, hogy itt csupán egy mé- . retnagyságot — A/4-és — ad meg a szabvány, s a koronát is csupán arany színnel ábrázolja, a drága­köveket nem színezi. Függelékként azonban szerepel egy olyan válto­zat is, ahol a koronán az ékkövek is ki vannak színezve. A színes ki­csinyítéskor az előállítókra van bízva, hogy megítéljék, elfogadha­tó minőségben képesek-e előállíta­ni a színes nyomatot. A szabvány, amely teljes egészé­ben várhatóan augusztus végére készül el, szeptember közepén lép hivatalosan is hatályba. A szab­ványban szereplő címerrajzmintá- kat Piros Tityor grafikus tervezte. Ki ne ismeyié a régi (állam­párt alatti) Móricka-viccel ar­ról, mi a tragédia. Még a hrus- csovi időkből való, legalábbis az én gyermekkoromban — úgy 56 tájékán —, az utazgató Hrus­csov az'iskolai példabeszéd ala­nya ajanft'ó néhf tiiq^düjzatá- ban. Eszerint Móricka példáját, tudniillik, hogy tragédia az, ha döglenek a nyulaink, oly módon igazítja ki a politikailag szemi­náriumkész tanerő, hogy a két­ségtelenül szomorú esemény csu­pán a baj kategóriáját meríti ki. Tragédiaként érméi sokkal sú­lyosabb, az egész emberiséget érintő sorscsapást aposztrofál­hatunk, például hogyha Hrus­csov elv társ lezuhan a repülőgé­pével. Móricka kivételesen meg is jegyzi pontosan a tanítást olyannyira, hogy még a tanfel­ügyelői látogatáskor is. tudja az ominózus kérdésre adandó vá­laszt: Tragédia az, mondja, ha Hruscsov elvtárs lezuhan a repü­lőgépével. De ez nem baj! A baj az, ha döglenek a nyulaink. Hálás nemzet a magyar! Aki vele jót lesz, bizton számíthat, hogy nevét apáról fiúra megem­legeti majd a szájhagyomány. Suttogva (mi már csak így neve­lődtünk), könnyesen röhögve terjesztettük, pedig a poénban rejlő gondolat igazi. mélységeit föl sem fogtuk. De miért is idézödött fel ben­nem ez a gyerekkori alapvicc? Egyre hatalmasabbra, mondhat­ni már-már csurkai méretűre dagad az újságcsinálók körüli drámai porverés. Ha már port verünk — lévén ez szakmába vá­gó feladat ==-; kétségtelenül te- vékemijrMMfeéfpjek a sajtó is. Vitathatatlan tragédia, hogy a mai magyar sajtó gumicsonton rágódó kultúrbugrisok gyüleke­zete. De ez nem baj! A baj az, hogy Békésben döglenek a disz­nóink. Tragédia (ha úgy nézem), hogy a Hócipő legutóbbi száma — utalva a parlamenti tébécés marhák kitételre — újságíró­igazolvány gyanánt, mar/útleve­let* kólái nekünk, de nem baj. A baj az, hogy miközben a —\ régi szép időkben jószágok pasz- szusaként szolgáló — járlatleve- leket nekünk osztogatták. Bé­késben pestises disznók cserél­hettek gazdát. Jóllehet nem a torgyáni definiciójú vörös pestist terjesztették, de akkor is. Tisztelettel kérdezem hon­atyáinkat, nem kellene ezt az átigazolást — tragédia ide vagy. oda — elhalasztani, s a jószág­passzusokat újra a négylábúid­nak osztogatni? Már csak baj­megelőzés végett gondolnám. * Marhalevél: nagyobb háziállat tulajdonjo­gát, és az állatnak forgalomba hozatalra alkal­mas voltát igazoló okirat (Magyar Értelmező Kéziszótár) —hajós— ELŐADÓ: A TÉMA LEGJOBB SZAKÉRTŐJE Hová tűnik el a víz a Homokhátságról? Még csapadékosabb években is nagy gondot, sok veszteséget okoz a Kiskunságban a tavalajvízszint süllyedése. Mind mélyebbről kaphatnak, vizet a haszonnövények. Aszályos években — volt belőle néhány mosta­nában — katasztrofálissá növelheti a terméskiesést a növények vízház­tartásának fölborulása. Sokakat foglalkoztat; miért süllyed, immár hosszabb ideje, a talajvíz- szint térségünkben? A kérdés alaposabb megismerésére szervez tudomá­nyos előadást az Országos' Erdészeti Egyesület kiskunsági csoportja szerdán, augusztus 22-én délelőtt 9 órakor. A téma és a térség legjobbihazai ismerője, dr. Szotfridi István tanszék- vezető egyetemi tanár t— a TIT Bács-Kiskun megyei szervezetének volt elnöke, a kecskeméti erdészeti kutatóállomás volt igazgatója — vállalta a Homokhátság talajvízviszonyaira vonatkozó legújabb kutatások átfo­gó ismertetését. Az előadásra az erdészek József Attila u. 4. számú épületének ebédlőjében került sor, érdeklődőket szívesen látnak.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents