Petőfi Népe, 1990. augusztus (45. évfolyam, 179-204. szám)
1990-08-18 / 194. szám
BÁCS-KISKUN MEGYEI NAPILAP XLV, évf., 194. szám Ára: 5,30 Ft 1990. augusztus 18., szombat __ b mbhr Tudom, teljesen szokatlan, sőt, már-már tiszteletlenségnek is számíthat, hogy államalapító királyunkat csak Istvánként említem. Meggyőződésem azonban, hogy ezt a nevet, így, cicomáktól, jelzőktől mentesen kellene meghonosítani a nemzet tudatában, úgy, mint Mátyás, Zsigmond stb. királyainkkal tesszük. Tér- • mészétesen tisztában vagyok azzal, hogy az említetteket sok tekintetben nem lehet egy nevezőre hozni, de tudnunk kell' végre azt is, hogy a tisztelet, a megbecsülés — ha az őszinte volt — soha nem a címeknek, rangoknak dukált, hanem a tehetségnek, a becsületnek, az elvégzett munká-\ nak, a tetteknek, Az egészséges nemzettudat kialakításában a legnagyobb és legjobb feladat a történészekre vár. Tatán egyetlen európai nép múltjában sincs annyit félig vagy egészen elhallgatott, illetve a gyakorta változó politikai széljáráshoz „igazított” történelmi esemény, folyamat, mint éppen a miénkben. A honfoglalástól napjainkig terjedő, több mint ezer! esztendő bővelkedik ilyenekben. S ez nem a tudósok, hanem a politikusok vétke. De most nem az a célunk, hogy föltérképezzük történelmünk fehér, rózsaszínű, vagy éppen fekete foltjait, hanem hogy tisztelegjünk államalapító István királyunk emléke előtt. Az embernek először is óhatatlanul az jut az eszébe, hogy a nemi is olyan régmúlt időkben, ha nem is tilos, de igen erősen ajánlott volt István királyt nem szentként, sőt, nem is királyként, hanem csupán I. Istvánként emlegetni — lehetőleg minél ritkábban. A kommunista ideológia így akarta kimosni a nép emlékezetéből a royalista és klerikális „ártalmakat”. De pontosan ez volt a képlet Széchenyi Istvánnal, aki azért volt persona non grata, mert ugyebár grófnak született. Az pedig már-már a csodával határos, hogy tarthatta meg nevét a kicsiny Jász- széntlászló, ellentétben Szentkirállyal, amiből ugyebár Lászlófalvát csináltak. Maradjunk azonban I. István királynál, Szent Istyánnál, az államalapítónál, Istvánnál. Mit tett ez az akkoriban bizonyára matuzsálemi kort megért uralkodó (hetvenévesen halt meg), akit a nemzet államalapítóként tisztel, s akinek emléke előtt immár több mint kilencszáz éve fejet hajt. Tudjuk, persze, tudjuk, és közhelyszerűen ismételgetjük az ünnep közeledtével az iskolában tanultakat, hogy nevezetesen István király vaskézzel megszüntette a kalandozásokat, leszámolt ellenfeleivel — Köp- pánnyal, Gyulával, Ajtonnyal — és bevezette a kereszténységet. Ezekben talán valóban benne van a lényeg, de mindez inkább következmény, semmint a dolgok kezdete. István ugyanis, nem kis bizonyítékát adva éleslátásának, politikai bölcsességének, fölismerte a történelem kínálta lehetőséget, meglátta a két {esélyt, s azok közül a jobbikat, a nekünk, magyaroknak, a nemzetnek jobbikat választotta. Es nem véletlenül, nem. a kockadobok „hátha sikerül” filozófiája alapján. Mert arról volt szó a 900-as évek második felében, hogy a magyarokat elnyeli a Német-római Birodalom, a hatalom, az erő, és be-, illetve elolvadunk a népek tengerében. Viszont kínálkozott ■ egy másik lehetőség is. Pontosabban ! nem kínálkoI zott, de Hí és . ehhez kellett a I politikai bölcsesség — István fölismerte, hogy éppen a \ római katolikus egyházhoz csatlakoztatva országát — népét, tehát a haladó eszmékhez társulva megmentheti a független- Séget, ugyanakkor és ugyanazért mintegy hosszú utat nyit az önálló ország fejlődéséhez, a nyugati eszme- áramlat sodró erejét kihasználva. így és ezért maradhattunk meg népnek, nemzetnek, magyarnak. Könnyű és olcsó fordulat lenne most odaka- nyarítani a gondolatot, hogy lám: korunkban, napjainkban is mennyire hasonló a helyzet, milyen kísértetiesen hasonlít a történelmi kérdésfeltevés: merre menjünk? Csakhogy ez a kérdés a gondolkodó, látó és figyelő ember előtt nem kérdés. Ma már nem szükséges államfői bölcsesség, politikusi éleslátás annak felismeréséhez, hogy ismét a Nyugat gazdasági és szellemi köreihez kell csatlakoznunk. De amilyen „könnyű” a döntés, olyan nehéz annak gyakorlati megvalósítása, véghezvitele. És nem is elsősorban, vagy főleg azért, mert netán a Nyugat nem akar befogadni minket, mintha eltorlaszolná előttünk az úgynevezett Európai Ház felé vezető utat. Nem erről van szó. Elsősorban megint mi nehezítjük meg saját helyzetünket, sorsunkat. István „újításának”, vagy ha úgy tetszik, reformjainak sem tapsolt mindenki. Akkor is voltak konzervatívok, akik féltették pozíciójukat ^„állásukat". Es akkor bizony nem szóvirágok hulltak ... Tévedés volna tehát azt gondolni, hogy Istvánt azért avatták szentté, mert jámbor életet élt, mert aki őt kővel dobta meg, azt kenyérrel dobta vissza. Nem. A lázadókat, a pogányokat, akik nem voltak hajlandók feladni régi hitüket, s fölvenni az újat, a keresztséget, megtűrte ugyan, de ha ezek ellene szövetkeztek, nem volt irgalom, és hullottak a fejek. Egyik közeli rokonát, Vazult például megvakítatta, mert, úgymond, belekeveredett egy ellene szőtt összeesküvésbe. Istvánban tehát a zseniális helyzetfelismerőt, és az igaza biztos tudatában éppen a nép, a nemzet érdekében következetesen, ha úgy tetszik, könyörtelenül cselekvő embert, uralkodót tiszteljük. Olykor kiemelkedő politikust, akinek tetteit, hitét, életét immár kilenc évszázad igazolja. E kilenc évszázad során István életművének mindig volt aktualizálható, a napi politikához jól használható mozzanata, része. Méltatlan volna emlékéhez, de hozzánk, magunkat felvilágosult, korszerűen gondolkodó, sőt, néha okosnak tartott, s talán még nem elkorcsosult utódokhoz, ha részeire szednénk az államalapító életművét. Természetesen másolni, „adoptálni" nem lehet. Viszont meg kell hallani benne az egyetlen és igaz, tisztán hangzó üzenetet: a világ haladó erőihez kell csatlakozni, ha élni akarunk. A politikai alkalmasság — és nem zsenialitás - próbája az, vajon mindig föl tudjuk-e mérni, melyik a haladó erő? A „tévedés" ugyanis olyan súlyos következményekkel jár, mint amilyeneket éppen most nyögünk. Gál Sándor U/l VJ 1 1 7U JLFttJU A Petőfi'Sziget adott otthont a most 15. alkalommal megrendezett EFOTT-nak, az Egyetemisták és Főiskolások Országos Turisztikai Találkozójának a héten. A rendezők aligha számítottak ilyen nagy érdeklődésre: az első napon mintegy hat és fél ezren érkeztek, és a következőkön is szakadatlanul áramlott a hátizsákos, hátisátras ifjúság •a vasút-, illetve az autóbusz-állomás felől. Nem kétséges, hogy a négy nap, augusztus 15-étől 18-áig tartalmas rendezvényekkel várta a Bajára látogató diákokat. • • Ünnepi tanácsülés Kalocsán Csütörtökön a városháza előtt máltai keresztes zászlót lobogtatott a szél, jelezvén, hogy a választási ciklus utolsó tanácsülésére készülődik Kalocsa. A délutáni rendezvényen részt vett dr. Dankó László kalocsai érsek és helyet foglaltak a pártok, társadalmi szervezetek képviselői is. Szalóki István tanácselnök ünnepi beszédében ismertette a tanácstestület elmúlt öt évi tevékenységét, megköszönve a lakosság bizalmát és a tanácstagok munkáját. Beszédében méltatta államalapító királyunk szerepét, majd kifejtette, hogy Kalocsa város polgárai a település európaivá tételével adózhatnak legszebben Szent István király emlékének. Az ünnepi beszámolóból megtudhattuk: az elmúlt öt esztendőben a bölcső- dés, óvodás, iskolás gyermekek ellátása, oktatása nem okozott gondot Kalocsán. Felépült a várva várt városi uszoda, korszerűsítették az úttörőházat, elkészült az impozáns szakmunkásképző. Új kereskedelmi egységek egész sora nyűt a városban, a magánüzletek hálózata is jelentősen bővült. Kalocsa kulturális értékeit gazdagította a Prokop Képtár megnyitása, az érseki kincstár kialakítása, a könyvtár felújítása, valamint Szent István és Liszt Ferenc nemrég avatott szobra, melyek a város köztereit díszítik. Az elmúlt választási ciklusban számtalan betonút épült, kialakulóban a városi kábeltévé-hálózat, komoly lépések történtek telefonügyben is. A munkában megfáradt idősek részére hétközi szállásokat biztosít a város, korszerűsítették a két szociális otthont, többszörösére nőtt a szociális étkeztetésben részt vevők száma, bővült a házi gondozottak .köre. Szalóki István arról is beszélt, hogy a tanácstagok többsége becsülettel ellátta vállalt feladatát A pártoknak pedig megköszönte segítségnyújtó szándékukat, konstruktív kritikáikat S végül bejelentette: indulni kíván a helyhatósági választásokon, vállalja a megmérettetést. Az ünnepi beszéd után kitüntetések átadására került sor. A tanácstestület határozata értelmében „Kalocsa városért” kitüntetésben részesült Leányfalusi Vilmos tiszteletbeli kanonok, orgonaművész, Novák Sándor nyugalmazott moziüzem-vezető, a kalocsai nyugdíjasklub elnöke, Szeberényi István, a Kossuth Zsuzsanna Egészségügyi Szakközépiskola igazgatója. Zs. K. I. • Se szeri, ' se száma a különböző sportversenyeknek. A tojás- dobálástól a kispályás fociig számtalan lehetőség nyílik a testmozgásra. I • Pompás I látvány I a sátortábor. • A déli szünetben mindenki a Sugovica-partra igyekszik. Kifut a csónak az újdonsült matrózokkal. — Kép és szöveg: Gál Zoltán , Bács-Kiskun Megye Alkotói Díjának kitüntetettjei Tegnap délelőtt 11 órakor került sor a megyei tanácson az idei alkotói díjak átadására. A hivatalos elismeréseket dr. Gaborják József tanácselnöktől vehették át az idei kitüntetettek. — Nem volt nehéz a választás — mondta Gaborják József. — A tudományos egyesületek, a tanácsi szakigazgatási szervek és a tanácsi bizottság által beküldött javaslatokat a tudományos koordinációs szakbizottság vitatta meg. Az alkotói díjjal jutalmazottak a közvélemény szemében ismert és megbecsült szakemberek, akik már régen rászolgáltak a hivatalos elimerésre. Megyénkben, ahol — egyetemi városok híján — kévés az értelmiségi, a magasan képzett szakember, különösen meg kell becsülni az itt élő szellemi alkotókat. Reméljük, az ügy fontosságát az új önkormányzat is szem előtt tartja majd. Az idei kitüntetés elsőként kapta az alkotói díj elnevezést. A korábbi tudományos munkáért díj szűk elméleti kategóriája a tudomány magas szintű gyakorlati alkalmazásának, a kreativitásnak az érdemi elismerésével gazdagodott, s ezzel egy időben a jutalmazottak száma is gyarapodott. így az eddigi három helyett az idén öt fő vehetett át kitüntetést. Dr. Csatári Bálint, a JATE gazdaságföldrajzi tanszékének címzetes docense, a falusi térségek átalakításának társadalmi és településföldrajzi vizsgálatával foglalkozik. Kutatásai során feltárta a megyében születő új falvak társadalmi, gazdasági folyamatait, a tanyai átalakulás új tendenciáit, a települések térbeli kapcsolatrendszerét, a formálóidó kistérségek alternativ fejlesztési lehetőségeit. Dr. Harsányi Ernő szociológiai kutatásaival szerzett kimagasló érdemeket. A megye több helységében végzett életmódvizsgálatokat, szocializációs felméréseket készített az altalános iskolákban tanulók körében. 1986 óta a társadalmi beilleszkedési zavarok és az időskor társadalmi hátrányai foglalkoztatják, a kérdésről számos publikációt irt. Dr. Gátai Ferenc a Bácsépszer igazgatójaként az építőipar egyik legdinamikusabban fejlődő és legjövedelmezőbben működő vállalatát alakította ki. Dr. Dömötör Endre immár huszonegy éve vezeti a Hollós József-kórház traumatológiai osztályát. Ez idő alatt az osztály országosan elismert munkát végzett, a korszerű gyógyítás eredményeit alkalmazva. A professzor tudományos tevékenységét közei 100 közlemény és szárnál is több tudományos előadás fémjelzi. Dr. Horváth Zoltán a Bácsalmási Állami Gazdaság termelésfejlesztési főnöke, a mezőgazdasági tudományok doktora. Nemzetközileg is elismert kutatásokat végez a napraforgó növényi és állati kártevőinek megismerése, a védekezés területén. Munkairól számos publikációban, előadásban számolt be. F. M. A Ford Fehérvárra megy Székesfehérváron építi fel alkatiész- és részegységgyártó üzemét a Ford* Művek — végre megszületett, és nyilvánosságra került a döntés. Az üzfemért Kecskemét is versenyre kelt, a Ford képviselői komoly tárgyalásokat folytattak a várost tanács vezetőivel, mint arról lapunk több ízben is beszámolt. Az üzemet Fehérvárra telepi- tik, de talán még nem veszett ei minden lehetőség Kecskemét számára. Roger B. SaiBant gyártási vezérigazgató rendkívül udvarias hangú levelében — melyet dr. Fiy Ferencaé elnökhelyettes asszonynak küldött augusztus 13-án a döntés indoklásaként mindössze ezt irta: Fehérvár közelebb van Budapesthez, márpedig a kezdő alkalmazottak a fővárosban kívánnak lakni, s így a napi utazási idő sokat számít. Nos, ezzel az érvvel abg- ha lehet vitatkozni, begy Székesfehérvár közelebb van Pesthez, mint Kecskemét. —- A válaszból érezhető, hogy ennek ellenére nem zárják le teljesen az ügyet — mondja dr. Fáy Ferencné. — Kecskemétet nagyon vonzónak találták gazdasági és egyéb szempontból is, ajánlatunkat pedig korrektnek és megalapozottunk ítélték. SaiBant ár azt nja levelében, hogy esetleg háttérbázisként számítanának Kecskemétre, partnereiknek, szállítóik- j nak pedig ajánlani fognak bennünket. Persze, előfordulhat, hogy mindez nem több udvariassági szólamnál. A közeljövőben ez remélhetőleg kiderül. M. Á. ysi • Nagy közönséget vonz a portrérajzoló művészete.
