Petőfi Népe, 1990. augusztus (45. évfolyam, 179-204. szám)

1990-08-17 / 193. szám

6 • PETŐFI NÉPE • 1990. augusztus 17. zásra értékesíti a kft. A társaság háromszáz személyt foglalkoztat, 35 gépjárművel, 45 targoncával bonyolítja le a telepi és a külső szállítást, hogy a friss áru minél előbb és a legrövidebb úton jusson el a fogyasztókhoz. Ily módon a termelő többet kap a zöldségért, gyümölcsért, sőt, a vásárló is jól jár. Az áru szakszerű csomagolá­sáért a társaság külön űzet a ter­melőnek. Az áruforgalom korábban be­vált rendszerre is alapozódik. A kft. kedvezményes telepítési akcióval: palántával, különféle értékes sza­porítóanyaggal, vetőmagvakkal, Nyugatnémet cég is társult a zöldség­gyümölcs értékesítő kft.-hez Kecskeméten, Kiskunfélegyhá­zán éveken át váltakozó gazdasági eredménnyel tevékenykedett a zöldség-gyümölcs kereskedelmi szövetkezeti vállalat. A szűkebb hazánkban termett szép, friss gyü­mölcsöt, zöldségfélét külföldön is kedvező feltételek mellett értéke­síthette. Később az áruminőség, a csomagolás, a szállítás iránti igé­nyek módosultak, s ehhez alkal­mazkodni kellett. A Zöldért megyeszékhelyi és fél­egyházi kirendeltsége, továbbá a Hungarofruct gazdasági társaságot alapított, melyhez egy NSZK-beli cég s a szövetkezeti vállalat tiszakécs- kei kirendeltsége csatlakozott. 1990 eleje óta 70 millió forintos tőkével, s 140 milliós eszközállománnyal mű­ködik a korlátolt felelősségű társa­ság, melynek külföldi tagja, az Albert Pilz cég a nyugati, főként NSZK-beli valamint úgynevezett fedezeti vá­sárlással megerősített árakkal teszi előnyösebbé a termelőkkel való kapcsolatát. Jóllehet, a kereslet­kínálat változásait nem könnyű kö­vetni, ebben az új „felállásban” is­mét üzlet külföldön is a hazai föl­dön termett cseresznye, meggy, kaj­szi-, őszibarack, a retek, a paradi­csom, a paprika értékesítése. Az 1990-es évtől kezdve a kft.-nél önállóan képezik az árakat, s a szer­ződéses fegyelem is javulhat. Számos kistermelő hozta vissza az áruját Bu­dapestről, mert ott csalódás érte, s azóta a kft.-vel tart kapcsolatot. (Kép és szöveg: N. L.) értékesítés lehetőségét teremtette meg. A Pilz cég tekintélyes korú tulaj­donosa a hazai zöldség-gyümölcs ter­mesztéssel, kereskedelemmel 1920 óta fennálló kapcsolatát újította fel a társasági szerződéssel, és tagja lett a korlátolt felelősségű társaság ellenőr­ző bizottságának is. Az új kft. áruforgalma évente 45 ezer tonnát tesz ki. Ennek 35-40 százaléka export, a többi áru a ha­zai piacon kel el. A korlátolt fele­lősségű társaságnak Laczkó Gyula az igazgatója. Tájékoztatása sze­rint az itthon forgalmazott áru 30 százaléka jut el közvetlenül a la­kossághoz, a többit ipari feldolgo­0 Rakodás előtt még egyszer alaposan megvizsgálják a külföldi szállításra előkészített árut a Zöldért- , telepen. Maradona is így kezdte ? (Tóth Sándor fotói) AKTUÁLIS ÉS VILÁGMÉRETŰ GOND Az öntözés ésszerű alternatívái SZINTE RÖGESZMÉVÉ VÁLT már az, hogy a hatékonyabb élelmiszer-termelés érdekében takarékoskodni kell az öntözővízzel. A szakértők véleménye megegyezik abban, hogy a fejlődő orszá­gokban az élelmiszer-termelés növekedésének döntő része az öntö­zött földekről kerül majd ki. E területek 90 százalékát ma felszíni öntözéssel árasztják el, ami tulajdonképpen vízpazarlást jelent és egyáltalában nem hatékony a gabonatermelés szempontjából. Nem meglepő ezért, hogy a májusban Tel-Avivban megtartott nemzetkö­zi öntözési konferencia elé számos olyan előterjesztés került, amely a víztakarékossággal és a szennyvizek újbóli hasznosításával foglal­kozott, ugyanakkor az alacsony termelékenységű árasztásos öntö­zésről az intenzív permetező vagy csepegtető öntözésre történő áttérést sürgette. A konferencia időzítésének az iróniája volt az, hogy a jelentések szerint éppen akkor emelték fel 23 százalékkal az öntözővíz árát Izraelben. Ez azért vált szükségessé, mivel 16 százalékkal csökkent az ország legnagyobb, különböző neveken ismert (Tiberias, Galilei, vagy Kennerset) víztározójának vízszintje az esős évszak végére, illetve a csúcsigénybevétel kezdetén. A „SZOMJAZÓ” ORSZÁ­GOK tömegéből érkeztek küldöt­tek a konferenciára Izraelbe, hogy saját szemükkel győződjenek meg arról, hogy milyen eredményeket értek el a korábban rosszul felké­szített izraeli farmerek a Jordán folyó völgyében a csepegtető öntö­zésre történt áttéréssel. Dán Aymon, Izrael egyik vezető agrárközgazdásza számolt be a konferencia résztvevőinek arról, hogy a hagyományos gazdálko­dáshoz szokott arab farmerek ho­gyan növelték tízszeresére ^ terme­lésüket és ennél is nagyobb mér­tékben a jövedelmüket anélkül, hdgy kárt tettek volna a talajban, megsértették'’volna a tulajdonosi és vízjogokat. Az előadó vélemé­nye az volt, hogy a fejlett technika gyors bevezetését előnyben kell ré­szesíteni a lépésről lépésre történő megvalósítással még akkor is, ha az infrastruktúra nagy része hiány­zik. Aymon már a Világbank tanács­adóit is meggyőzte arról, hogy az általa javasolt mód mind gazdasá­gilag, mind társadalmilag járható út arra, hogy sok fejlődő ország növekvő nagyvárosa környékén mielőbb felszámolják a viszonylag nagy értékű élelmiszerekben jelent­kező hiányt. A KÍSÉRLETBE mintegy négy­ezer, döntő részben írástudatlan beduin családot vontak be négy, Izrael nyugati partvidékén levő fa­luban. Ezek évről évre egyetlen téli zöldségfélét termeltek részben a létfenntartásuk, részben helyi el­adás céljára. Ezeket a parasztokat megtanították arra, hogy hogyan kell a földből kis víztározókat ki­alakítani, hogyan kell ezeket mű­anyag fóliával kibélelni, hogyan kell az öntözővezetékeket kiépíte­ni, segítségükkel a tápanyaggal, vagy műtrágyával dúsított vizet el­juttatni a növényekhez, hogyan kell a magasabb értékű és jobb mi­nőségű növényekből évente két termést betakarítani, és miként kell kialakítani a szomszédos arab országokban a növekvő exportpia­cot. Annak ellenére, hogy ezek az arab parasztok átlagosan a tízsze­resére növelték a termelésüket, a vízfelhasználásuk gyakorlatilag változatlan maradt. A konferenciával egy időben rendezték meg Izraelben a háro­mévenként esedékes agrártechni­kai kiállítást. A konferencia elé terjesztett más tanulmányok nagy­mértékben igazolták azt a végkö­vetkeztetést, hogy igen kedvező az ilyen fejlesztéseknél a befektetett tőke megtérülése. A termelők még a piaci árak 45 százalékos csökke­nése esetén is elfogadható, 25 szá- zalékós hasznot érhetnek el. A magasabb technikai színvonal elérése nem jelent munkanélkülisé­get — hangsúlyozta Aymon. Az izraeli falvakban nemcsak az nö­velte a jólétet, hogy a farmerek jövedelme 13-15-szörösére emelke­dett, de az is, hogy nőtt a termés, valamint a termeléshez szükséges eszközök mennyisége, megnőtt a kereslet az értékesítési lehetőségek iránt. Mindez új munkahelyeket teremtett. AZ IZRAELBEN EGYRE NÖ­VEKVŐ VÍZHIÁNY különöskép­pen nagy gondot jelent a legsűrűb­ben lakott országrészeket kiszolgá­ló, túlszivattyúzott vizet télen mes­terségesen pótolják a Jordán folyó vizéből. Az idén azonban erre nem volt lehetőség, ezért a tel-avivi ke­zelt szennyvizet is felhasználták öntözési célra. Az Izraelben fel­használt öntözővíz 15 százaléka egyébként is a belföldi szennyvíz­üzemektől származik. Ezt az arányt az ezredfordulóig 25 száza­lékra akarják növelni. Több, a konferencia elé terjesz­tett jelentés ennek a gyakran nem könnyű feladatnak a végrehajtási nehézségeiről számolt be. A má­sodlagosan vagy harmadlagosan kezelt szennyvizek is gyakran eltö­mik a szivárgók szűk nyílásait, ami nagy problémát jelent az öntözés­sel foglalkozó farmerek számára, akik nem tudják előzetesen kiszűr­ni az összes szerves anyagot a szennyvízből. Néhány olyan gyár­tó cég, amely az öntözőhálózat e kicsi, bonyolult elemének a gyártá­sával foglalkozik, azt állítja, hogy már megoldotta ezt. a problémát anélkül, hogy arra kényszerítené a gazdákat, hogy időnként klórral mossák át az egész rendszert, vagy túlnyomással távolítsák el az elzá­ródást okozó szennyeződést. Az öntözőberendezések kibo­csátó szelepeinek legújabb nemze­dékénél a másik, legtöbb gondot jelentő problémát már megoldot­ták. Normál körülmények között minél hosszabb ugyanis a vezeték, annál kisebb a nyomás, mivel a víz elszivárog. Ezért szinte mikroszko­pikus nyomáskiegyenlítő berende­zést építenek be annak érdekében, hogy a növények egyenetlen tala­jon és nagyobb távolság esetén is azonos mennyiségű vízhez jussa­nak. EZZEL EGYÜTTJÁRÓ VE­SZÉLY a kevésbé, vagy nagyobb mértékben sós vizek felhasználása öntözés- céljára. Mint ismeretes, a száraz övezetekben — nem kevés­bé az izraeli Negev:sivatagban — a talaj felszíne alatt nagy mennyi­ségben találhatók ilyen vizek. Mi­közben a genetikusok és növény- nemesítők e területeken lázasan kutatnak sótűrő növények után, az öntözési szakemberek azon dol­goznak, hogy meghatározzák a sós víz felhasználásának korlátáit, amelyek mellett a súlyosabb károk , már elkerülhetők. Számos jelentés utalt arra, hogy ha a növény eltérő növekedési fo­kának megfelelően, különböző arányban keverjük a sós és friss vizet, akkor a korábban felhasz- nálhatatlannak ítélt vizet is hasz­nosítani lehet öntözési célra. Financial Times (Nagy-Britannia)

Next

/
Thumbnails
Contents