Petőfi Népe, 1990. július (45. évfolyam, 153-178. szám)

1990-07-14 / 164. szám

• PETŐFI

E • 1990. július 14.

A VILÁGKIÁLLÍTÁS ELŐKÉSZÜLETEIRŐL

Kilencvenmilliárdba kerül az infrastruktúra

A Minisztertanács várhatóan a jövő héten tűzi napirendjére a Budapest—Bécs világkiállítás előkészületeinek helyzetét. Ezután a munkálatok gyorsulhatnak, s erre nagy szükség van, mert sok idő veszett el azzal, hogy a világkiállítás előkészítői hetekig nem találtak partnereket a kormányzat különbözc^szintjein — mondotta Barátit Etele, a Bécs—Budapest világkiállítás kormánybiztosa, az előkészületek jelenlegi helyzetéről tartott pénteki saj- tótájékoztátón.

A mérnöki tervek a késedelem ellenére elkészültek. Ezek alapján — a mai árakat számításba véve — immár rendelkezésre áll a „mit?, hol?, mennyiért?” kérdésekre adható válasz. Az alapkoncepció továbbra is változatlan: a világkiállítás Dél-Budapesten lesz, az infrastrukturális beruházásokhoz 90,8 milliárd forintra lesz szükség, és a végleges hasznosítást is figyelembe véve a rendezvénynek gazdaságosnak kell lennie.,

Az úgynevezett minimális program 18 millió látogatóval és 24 millió látogatással számol, 50 hektáros területet kíván felhasználni, 300 ezer négyzetméter végleges épület és 80 000—100 000 négyzetméter fedett kiállítási terület beépítését tervezi. Ennek létesítési költsége 22,8 milliárd forint. A bevétel a kiállítás féléves üzemeléséből várhatóan 14,6 milliárd forint lesz. Az utóhasznosításból 37 milliárd forint körüli bevételre számítanak. Az infrastruktúra fejlesztése részben Budapestet, részben a Budapest—Bécs tengelyt érinti. Ebben egyebek között 91 kilométernyi autópálya, a Budapest—Hegyeshalom közötti vasútvonal, a budapesti pályaudvarok, hajóállomások korszerűsítése, a légiközlekedés fejlesztése, a lágymányosi híd megépítése, modern hírközlési hálózat és a világkiállítás informatikai rendszerének kiépítése szerepel.

Az előkészítők továbbra sem győzik hangsúlyozni: a rendezvény nem cél, hanem eszköz Budapest és az ország fejlesztésére, amely egyébként is elengedhetetlen, hiszen az idegenforgalom fejlesztésére, az elkövetkezendő tíz évben 400 milliárd forintot kellene fordítani. Ebben 500 kilométernyi autópálya építése szerepel. Erre az 500 kilométerre akkor is szükség lesz, ha a világkiállítást nem rendeznénk meg.

A sajtótájékoztatón a kormánybiztos hangsúlyozta: az előkészületek is sokba kerülnek, a jövő év végéig 1,5 milliárd forint szükséges csak a tervek kifizetéséhez. Az idén az előkészítésre 5 milliárd forintra lett volna szükség, ezt az összeget a költségvetés azonban nem tartalmazza. A kormánybiztos azonban úgy véli: az érintettek rendelkeznek annyi erőforrással, hogy ezt az évet áthidalják, jövőre azonban már 10 milliárd forint szükséges a szűkén vett előkészítésre, a kisajátitásokra, a közművekre, a Duna partvédelmére.

A jogi feltételek kidolgozása folyamatos: az osztrákokkal közösen elkészültek a szerződéstervezetek, s azokat most egyeztetik. Ugyancsak folytatják a gazdasági elemzéseket annak érdekében, hogy a lehető legideálisabb megoldás kapjon zöld utat.

A világkiállítással kapcsolatban azonban még mindig sok a nyitott kérdés. A Fővárosi Tanács például a napokban írta ki azt a nemzetközi pályázatot, amely a délbudapesti térségben elhelyezkedő vásárcsarnok és környéke korszerűsítését célozná, és amely nincs összhangban a világkiállítással. Mindez annak ellenére történt, hogy a kormánybiztos többször is kérte: a végleges döntésig halasszák el a pályázati kiírást. A végleges döntés egyébként már csak azért sem tűr halasztást, mert a minisztertanácsi megvitatás után a parlamentnek is állást kell foglalnia. Mégpedig mihamarabb, mert igaz ugyan, hogy a Nemzetközi Kiállítást Szervező Iroda (BIE) csak jövő év végén vár végleges választ, ám a külföldi tőke addig nem veszi komolyan a rendezvényt, amíg nincs döntés. Több száz befektető és számos szponzor jelezte részvételi szándékát, ám az előkészítők információ hiányában nem tudják, hogy milyen feltételeket ígérhetnek a jelentkezőknek. így nem meglepő, hogy ez idáig mindössze 1,5 milliárd forint értékű a külföldi tőke a nagyszabású vállalkozásban. A külföldi befektetőkre azért is nagy szükség lenne, mert a 40,5 milliárd forintos költség- vetési juttatást, a tanácsi, a vállalati és az egyéb belföldi forrást alapul véve is a megrendezéshez 38,5 milliárd forint még hiányzik.

Az előkészítők munkáját egyébként a két hete alakult kormányközi bizottság felügyeli. (MTI)

Újabb katonai előléptetések

Példás helytállásukért az 1956-os forradalomban, az azt követő megtorlások során elszenvedett sérelmeik elismeréseként katonákat léptettek elő. Göncz Árpád ideiglenes köztársasági elnök hősi halottá nyilvánította és posztumusz altábornaggyá nevezte ki Jánosi Ferenc vezérőrnagyot. Nyugállományú vezérezredessé léptette elő Király Béla nyugállományú vezérőrnagyot. Nyugállományú altábornaggyá nevezte ki Kovács István és Váradi Gyula nyugállományú vezérőrnagyokat. Nyugállományú vezérőrnaggyá léptette elő Andrikó József, Garami Lajos, Kemendi Béla, Marián István, Márton András, Moór Ferenc, Radö György, Zalavári József és Zó- lomy László nyugállományú ezredeseket.

A Magyar Köztársaság honvédelmi minisztere hősi halottá nyilvánította és posztumusz ezredessé léptette elő: Bukszár Béla, Csikor Kálmán, Galánffy János, Kablay Lajos alezredeseket.

A miniszter nyugállományú ezredessé nevezte ki Biczó Gyula, Fejes Lajos, Görgényi László, Horváth István, Nagy Kálmán, Ötvös Alajos, Pallós Ferenc, Pénzes László, Solymosi János, Tóth István, Varga Tibor, Vidi József és Zsilinszky Sándor nyugállományú alezredeseket, Bódis János, Nagy Elek, Tankó Tibor nyugállományú őrnagyokat, Erdélyi Sándor, Horváth János, Joob László, Lazur Barna, Somogyi.Jenő, Tittmann József nyugállományú századost, valamint Réti János és Válóczy István nyugállományú főhadnagyot.

Nyugalmazott őrnaggyá lépett elő Puchert János, Tajti Ferenc nyugállományú szakaszvezető.

Az ölőléptetések átadásánál pénteken a Honvédelmi Minisztérium tiszti házában rendezett ünnepségen megjelent Antall József miniszterelnök is. (MTI)

AZ ORSZÁGOS SAJTÓSZOLGÁLAT KÖZLEMÉNYE

A MŰOSZ, a rádiós, a televíziós és a hírügynökségi kamara tiltakozása

Az újságírószakma képviselőinek véleménye szerint veszélyes útra lépett az Országgyűlés sajtóval is foglalkozó bizottságának többsége. A MÜOSZ, valamint a rádiós, televíziós és hírügynökségi kamara megütközéssel és felháborodással értesült arról, hogy a bizottság a szákma jogos érdekeit súlyosan sértő módosításokat fogadott el a felállítandó Pártatlan Tájékoztatás Bizottságával (PTB) kapcsolatban.

Tiltakozunk az ellen, hogy a rádió, a televízió és az MTI munkatársait megfosztják attól a lehetőségtől, hogy a bizalmukat élvező kollégáikat delegálják a PTB tagjainak sorába. Abszurdnak tartjuk, hogy a nemzeti médiumokat saját dolgozóik ne képviselhessék a PTB-ben. Az összeférhetetlenségre való hivatkozás komolytalan. Hiszen például ilyen kifogás nem merült fel olyan esetben, amikor egy párt parlamenti képviselője az egyik nemzeti médium politikai műsorának felelős szerkesztője lehet.

Tiltakozunk az ellen, hogy a PTB-t meg akarják fosztani attól, hogy foglalkozzék a közszolgálati médián belüli újságírói véleménynyilvánítás szabadságával. Ez a szakértelem megdöbbentő hiányára utal, hisz a pártatlan tájékoztatás megítélése elválaszthatatlan az újságírói véleménynyilvánítás szabadságának mérlegelésétől.

Tiltakozunk az ellen, hogy a bizottságot meg akarják fosztani az operatív tevékenység lehetőségétől azzal, hogy csupán negyedévenként vizsgálódhat. A módosítás ráadásul elutasítja az eredeti javaslatnak azt a pontját, amely kötelezővé tenné a nemzeti média számára a PTB döntéseinek nyilvánosságra hozatalát.

Mindezekben a folyamatokban azt a szándékot ismerjük fel, amelynek célja az újságírók kirekesztése a bizottságból és a PTB súlytalanná, hatástalanná tétele.

MŰOSZ Rádiós Kamara Televíziós Kamara Hírügynökségi Kamara

SZDSZ-nyilatkozat az újabb kormányintézkedésről

Az jSZDSZ. kecskeméti szervezete a leghatározottabban tiltakozik a kormány azon döntése ellen, hogy a rádiót, a televíziót és az MTI-t miniszterelnöki felügyelet alá helyezi, súlyosan megsértve ezzel a sajtószabadságot. A szakmailag teljesen megalapozatlan áremelési csomagot követő

újabb kormányintézkedés nyilvánvalóvá teszi számunkra: a rendszerváltás helyett pusztán a vezető elit cseréje történik. A hatalom gyakorlásának módszerei mind a gazdaság, mind az ideológia területén kísértetiesen emlékeztetnek az elmúlt évtizedek diktatórikus gyakorlatára. (OS)

A Magyar Demokrata Fórum kecskeméti választmányának állásfoglalása

Mint ismeretes, a tanácsok, eredeti mandátumának lejárta óta a különféle tanácsi testületi ülések nyilvánosak. Az MDF kecskeméti szervezete ennek megfelelően képviseltette magát a városi tanács végrehajtó bizottságának 1990. július 5-ei ülésén.

Az ott tárgyalt napirendi pontok között szerepeltek olyan intézmény- vezetői — iskolaigazgatói — kinevezések is, melyek a jelenleg hatályos jogszabályok szerint öt évre szólnak. A végrehajtó bizottság a döntéseket az intézményvezetői megbízatásokról annak ellenére meghozta, hogy szervezetünk az ülésen egyértelműen kifejtette saját álláspontját, ■ mely az alábbi.

A k inevezetteket %az új önkormányzat „örökli”, s így a kinevezettek, illetve az önkormányzat számára egyaránt kellemetlen helyzet áll elő. Nem csak arról van ugyanis szó, hogy egy tanácstestület mandátuma lejár,' hanem rendszerváltás zajlik, ami az egész társadalomtól új gondolkodást kíván. A közgondolkodás alakításában pedig egyik legfontosabb tényező az iskola, így az iskolaigazgatók kinevezése az új, demokratikus rendszer számára különös odafigyeléssel kezelendő kérdés. Javasoltuk ezért, hogy a megbízatások csak december 31-éig szóljanak, hogy a jövőt illetően az új önkormányzat szabad kezet kaphasson.

A végrehajtó bizottság — kompromisszumra való látszólagos hajlandóságot mutatva ugyan — a jogszabályra' hivatkozva elutasította a javaslatot.

Utólag úgy látjuk, hogy javaslatunk elfogadására lehetett volna jogszabálynak megfelelő megoldást is találni, ha a végrehajtó bizottság — a rendszerváltást erre okot adó •körülményként felfogva — visszautasította volna az előterjesztést, s ezt követően az új tanév beindításáról határozott időre szóló megbízással intézkedik.

Sajnáljuk, hogy a kompromisszum elmaradt. Az MDF városi szervezete sürgeti az ide vonatkozó,új szabályozást, és — amennyiben az új önkormányzatra befolyása lesz — az említett intézményvezetői megbízatások felülvizsgálatát kezdeményezi.

Hétfőn éjféltől: áremelés!

(Folytatás az 1. oldalról)

miniszter körvonalazott a csütörtöki ülésen — abban foglalható -össze, hogy elavulttá vált a kormány—SZOT típusú csúcstalálkozók rendszere. Az érdekegyeztetést a fejlett demokráciákban működő mechanizmus irányába kell továbbfejleszteni, ahol is elsősorban a munkavállalók és a munkaadók képviselőire vár az érdekek összehangolása, s a kormány csak a viták elfajulása esetén vállalna koordinátori funkciókat. Az új mechanizmus életre hívása igen sürgető feladat, a többi között erre utal a márkushegyi bányászok „vadsztrájkja” is. (Ez utóbbi meghatározással a szóvivő illette a márkushegyi munkabeszüntetést, ám az újságírók figyelmeztetésére visszavonta a prejudikáló minősítést.)

Az Érdekegyeztető Tanács közeli ülésén minden bizonnyal ezek a problémák is terítékre kerülhetnek. A miniszterelnök egyébként — bár elviekben a munkaadók és a munkavállalók közvetlen párbeszédének híve — nem zárkózik el az elől sem, hogy esetleg fogadja a' nagy szakszervezetek képviselőit.

Külgazdasági kérdéseket érintve László Balázs friss hírekkel szolgált a szovjet „olajlimitről”. Elmondta, hogy az Országos Kőolaj- és Gázipari Tröszt Moszkvában tárgyaló szakembereinek telefongyorsjelentése szerint „baljósak, lesújtóak” a fejlemények. A hírek szerint a III. negyedévben 30 százalékkal csökken a szerződésben előirányzotthoz képest az olajszállítás. A továbbiakban a szovjet szállításokban évente mintegy 1 millió tonna kőolaj kiesésével kell számolni. Ez az előzetes számítások szerint 55-60 millió dolláros pluszkiadást jelent. Emiatt, s a szovjet forgalomban a dollárelszámolásra való áttérés következtében „sürgető szükség lesz a fogyasztói árak emelésére is”.

A privatizálás folyamatával is összefügg, hogy a jövő héten kerül a kormány elé az úgynevezett kárpótlási hivatal felállításának koncepciója. A tervek szerint ennek feladata lesz, hogy komplex módon megvizsgálja, miként lehetne igazságot szolgáltatni mindazoknak, akiknek a javaira az elmúlt évtizedekben az állam tette rá a kezét valamilyen formában. A kormány már ismeretes álláspontja szerint kivihetetlen az a megoldás, hogy egyszerűen visszaszolgáltassák az egykori birtokosoknak eredeti tulajdonukat, ám a kompenzáció módja, mértéke

olyan bonyolult problémákat vet fel, amelyek vizsgálatára külön hivatalt kell létrehozni.

A sajtó ügye a felügyelet vonatkozásában is szerepelt a Miniszter- tanács előtt. Az a döntés született, hogy a Magyar Távirati Iroda, a Magyar Rádió és a Magyar Televízió felett a miniszterelnök gyakorol felügyelétet. Ugyanez vonatkozik a Közvéleménykutató Intézetre is.

A népjóléti miniszter előterjesztésében egy úgynevezett előkon- cepciót is megvitatott a kormány. Ennek lényege, hogy a tanácsi — megyei, városi — felügyelet alatt működő kórházak vezetésében az eddigi egyszemélyi irányítást kollektív testületi rendszerrel cseréljék fel. Az elképzelés szerint az eddigi főigazgató-főorvos szerepét egy orvosi vezetőből, gazdasági igazgatóból, illetve nővérigazgatóból álló hármas testület venné át.

Nemzetközi kapcsolataink várható eseményeiről László Balázs elmondta: Antall József miniszter- elnök a hónap végén Velencébe, utazik, az olasz—osztrák—jugoszláv—csehszlovák—magyar ötoldalú csúcstalálkozóra, utána Rómában folytat megbeszéléseket az olasz vezetőkkel. A magyar kormányfő találkozik II. János Pál pápával is. (MTI)

A termelők intézkedést remélnek a kormánytól

(Folytatás az 1. oldalról)

ják vásárolni. A tőkeszegénység azonban általános, mindenki mindenkinek tartozik — ecsetelte Nagy István, a Hevesi Állami Gazdaság igazgatója —, a konzervgyáraktól éppúgy, mint a vetőmagüzemektől nem kapják meg termékeik ellenértékét a mezőgazdasági üzemek, vagy ezek váltóival fizetnek. Viszont aki ma váltót bocsát ki, fedezetlen fizetőeszközt ad át — figyelmeztetett Hajma Géza, s hozzátette: váltóval a szakcsoportok tagjait, az egyéni gazdákat nem tudják és 'nem is lehet kifizetni. Pedig a szőlőtermesztésben döntő az egyéni tulajdon és vállalkozás, mint ahogyan az országos helyzetet vázolva Katona István, a Kiskunhalasi Állami Gazdaság vezérigazgatója elmondta. Az idei szőlőtermés mintegy 80—85 százalékát magánvállalkozók szüretelik és viszik a feldolgozókhoz.

Az országban mintegy félmillió ember jövedelme, megélhetése (részben vagy teljesen) a szőlőtermeléshez, ennek bevételéhez kötődik. Csupán Kiskunhalason 1200 család érdekelt ebben a kertészeti ágazatban. Jelenleg már 40—42 százalékos kamattal lehet bankhitelhez jutni, s ebből kellene finanszírozni a szőlőfelvásárlást, viszont ezt a többlet- költséget ez a termék nem bírja el, az ágazat veszteséges lenne. A kormány pénzügypolitikájának (hitelezésben,

kamatpreferenciában) jobban kellene alkalmazkodnia a mezőgazdaság sajátosságaihoz. Most a szőlőfelvásárláshoz, az értékmentéshez külön intervenciós alapot kellene létrehozni. Ezzel a segítséggel a jövő évek jó minőségű borárualapját is meg lehetne teremteni.

Valamennyi résztvevő az említettek szükségességét hangsúlyozta. A Szegedi Állami Gazdaság közgazdasági igazgatóhelyettese a kormány és a mező- gazdasági tárca nagy erőpróbájának nevezte a szőlőszüret időszakát. A kormány sokat veszíthet, ha továbbra is érzéketlen marad g szőlpterpigsztpk, -feldolgozók gondjai iránt. Éppen a helyhatósági választások finisében, szeptember úfolsó Telében ‘ robbanhat az egyre hangosabban ketyegő időzített bomba, vagyis az igen nagy számú kistermelő, magángazda, ha nem jut pénzéhez a szüretkor, nemcsak fenyegetőzik, hanem cselekszik is és a kormánykoalíció ellen fordul.

A parasztság politikailag is megkérdőjelezi a kormány és a parlamenti pártok Szovjetunióval szembeni magatartását. Mint ahogyan Herodek Bálint, a Kisgazdapárt kiskunhalasi szervezetének elnöke kijelentette: „A szovjetelle- nességről le kellene állni és gazdasági szempontjainkat jobban figyelembe kellene venni.” Kifakadásával arra utalt, hogy éppen a Szovjetunióba történő szállításokat korlátozzák, illetve az oda történő export — közötte a bor és a pezsgő — azért is keservesebb, mert a szovjet harci alakulatok kivonására lekötötték a vasúti szállítási kapacitás jelentős részét. A politikai és gazdasági érdekek ésszerű összehangolására lenne szükség — mondotta.

A borértékesítés az NDK-ba is bizonytalan, jövőre valószínűleg csökken. A számítások szerint a tőkés export, a hazai fogyasztás, valamint a szocialista értékesítés együttesen sem éri el a 3 millió hektolitert, viszont az idei termésből mintegy 5 millió hektoliter borra kell számítani. Hol lesz a bornak piac? Az egyik oldali korlátozást hogy kompenzálja a kormány? Ezek voltak még a legfontosabb kérdések, amelyek mellett a tanácskozás résztvevői azt is kifejtették, hogy nem hagyják veszendőbe menni a szőlőt, a termést átveszik, de az isten tudja, mikor tudnak érte fizetni. Legalábbis a mostani, mai pénzügyi helyzetükben.

A se pénz, se piac helyzetben a teendőket is megfogalmazták a tanácskozás résztvevői: töröljék el a 11 százalékos borfogyasztási adót, kapjanak a felvásárlók hitelkamat-preferenciát, hozzon létre a kormány intervenciós alapot, korlátozza — illetve alkalmazzon lefölözést — az italimportot, segítse elő az exportot. Az állásfoglalást az illetékes kormányzati szervekhez eljuttatják az óvó figyelmeztetésekkel együtt: igaz, hogy a „borbomba” órája ketyeg, de célszerű intézkedésekkel még most, a szüret előtt másfél hónappal, hatástalanítható.

Csabai István

„Az európai folklór ünnepi

(Folytatás az 1. oldalról)

radtsága már rég elillant, mikor a szűnni nem akaró taps közepette felvonultak a színpadra. Amit műveltek, az a hangulatteremtés magasiskolája. Szinte extázisba esett a nagyszámú hallgatóság és hangos éljenzéssel kényszerítette a fellépőket további folytatásra.

A franciák és a törökök esti parádéja ezzel nem fejeződött be. Péntek hajnalig ropták a művelődési ház udvarán, táncra biztatva a még mindig kitartó több százas közönséget.

Pénteken délelőtt fél tízkor ült össze a fesztivál szakmai bizottsága, hogy értékelje az eddig látottakat, hallottakat. Dr. Pesovár Ernő táncfolkloristát, a bizottság elnökét eddigi benyomásairól kérdeztük.

— Még ilyen nagy mezőny nem volt. Európa minden részéről jöttek a fesztiválra. Nagyon izgalmasan kitágul a látókör. Érdekes, miként értelmezik egyes országokban a néphagyományokat. A zsűriben is erről folyik általában a vita. Az, amit 22 évvel ezelőtt célul kitűztünk, hogy Kalocsa legyen a falusi hagyományőrző együttesek nemzetközi fesztiváljának színhelye, sikeresen beteljesedett. Nagyon időszerű, hogy a folklór adta előnyöket kihasználjuk. Éz társadalmilag is fontos, hiszen a faluközösségeknek egyre nagyobb lesz a politikai szerepe is. Az önállósági törekvésekben vezető szerepet tölthet be a hagyományápolás, amely egészséges lokálpatriotizmusra, önmegbecsülésre nevel. A színpadi része ennek már most, előttünk megjelenik, a társadalmi része pedig az életben fog jelentkezni és még izgalmasabb lesz. A fesztivált egyre nagyobb jelentőségűnek tartom. Nagy megtiszteltetés a csoportoknak, hogy itt lehetnek. Kalocsa szépsége, vendégszeretete mindig lenyűgöz bennünket. Méltán mondhatjuk: az európai folklór ünnepi hete zajlik Kalocsán.

Zs. K. I.

V,.

Táncház kivilágos kivirradtig

Szinte nem akart vége szakadni a néptánc- és népzenei együttesek tegnapelőtti találkozójának. A festői viseletű énekesek, táncosok, zenészek a sikeres főpróba után tudásuk legjavát nyújtották Baján, a III. Béla Gimnázium udvarán felállított színpadon.

• A francia együttes könnyed tánca újdonságként hatott.

Kiemelkedő élmény volt a Modena melletti kis faluból érkezett rizsszedő asszonyok éneke, a román együttes gyönyörűen koreografált tánca, a németországi hagyományőrző csoport fellépése.

Óriási különbséget mutatott —jóllehet mindkettő a maga nemében tökéleteset nyújtott — a svédek hűvös, méltóságteljes tánclejtése és a török együttes fergeteges produkciója. A magyarországi együttesek közül élményt nyújtott a nagy- mányoki német, a pörbölyi magyar asszonykórus, és vastapsot érdemelt ki a kecskeméti Csík-zenekar.

Tegnap délelőtt sokan voltak kíváncsiak a neves népzenekutató, Volly István előadására, melyben a bácskai vidéken kedvelt és elterjedt népi hangszer, a tambura történetét elemezte. Amíg a hangszer múltjáról sok érdekes adat hangzott el, a jelene és főleg a jövője meglehetősen vigasztalan perspektívát mutat. Az előadásba bekapcsolódó Boczán Béla pécsi hangszerész véleménye megegyezett Volly Istvánéval. Úgy látszik, a hagyományos népi hangszerek pusztulásra vannak kárhoztatva, nincs helyük és talajuk az egyre inkább elgépiesedő világban. Ezen változtatni, éppen a hagyományőrző mozgalom segítségével, még mindig nincs későn. q 2

d