Petőfi Népe, 1990. július (45. évfolyam, 153-178. szám)
1990-07-14 / 164. szám
1990. július 14. • PETŐFI NÉPE# 3 (Mű)botrány a kalocsai MSZP-szervezet körül? Dr. Balás László, a Szociáldemokrata Párt kalocsai szervezetének szóvivője hevesen bírálta a legutóbbi pártközi megbeszélésen az MSZP kalocsai szervezetét. Elégedetlenségének fő oka, hogy a helyi porcelánfestő üzemben az MSZP kérdőívek kitöltésére kérte föl a dolgozókat. A többi párt csatlakozott Balás doktor tiltakozásához, s követelték: a szocialisták azonnal hagyjanak fel a tiltott akcióval. Mihály Sándor, az MSZP vezetőségi tagja elhatárolta magát az esettől, mondván, hogy ilyen feladatra senki sem lett fölkérve, a munkahelyekre pártja nem kíván bevonulni, s ha előfordult ilyen, azt maga is elítéli. Ezek után felkerestük az érintetteket, mi történt valójában, mekkora a tűz, csak füstje van vagy lángja is? Csere Károlyné, az MSZP kalocsai aktivistája nem tiltakozik, elismeri, valóban megtörtént a dolog, ő maga adta át a tíz kérdőívet a porcelánfestő vezetőjének. De azt is hozzáteszi: minden hátsó gondolat nélkül, jó szándékkal. Senki sem lett kötelezve válaszadásra, akit érdekeltek a kérdések, hazavihette s kitöltve az ívet leadhatta az üzemben. Szentesi Istvánná üzemvezető szerint nem követtek el elmarasztalható cselekedetet. Ha bármelyik párt fölkéri, hasonlóan jártak volna el. Különben is a cégen belül nincs pártoskodás, valamennyien pártonkívüliek, az asszonynép nem foglalkozik politikával, elég neki a háztartás gondja. — Itt nem volt semmiféle agitáció — heveskedik Szabadi Sán- dorné a munkapadnál, amire a többi asszony is igenlően bólogat. — A főnöknő először nem is szívesen fogadta, de mondták, hogy ebből nem lesz senkinek problémája, ha akarják a dolgozók, kitöltik, ha nem, hát nem. Mi kaptunk érte, kíváncsiak voltunk, milyen kérdések vannak rajta. (Ha ismeri, mi a véleménye a tanácstestület munkájáról? Szükségesnek tartja-e, hogy új tanácselnök (polgár- mester) legyen? Kötelezővé tenné-e a hitoktatást? A március 25-ei választások óta hogyan ítéli meg a politikai helyzetet? Zaklatásnak tekintené-e újabb jelentkezésünket? ... stb. — a szerk.). Hazavittük, kitöltöttük mind a tízet. Nincs ebben semmi különös. Most legalább olyat kérdeznek, ami érdekel bennünket. Nem is gondoltuk, hogy így problémázik rajta majd a többi párt. — Nem tudok napirendre térni a dolgok fölött — mondja Mihály Sándor vezetőségi tag. — Most is azt mondom, nem terveztünk semmiféle munkahelyi akciót. Ami történt, a túlbuzgóság eredménye. Őszintén sajnáljuk, egyebet nem tehetünk, a ballépés megtörtént. A szabaddemokraták kezdeményezésére aznap fogadta el az Országgyűlés a törvényt, hogy a munkahelyekről az ilyen akciókat is kívül kell rekeszteni, szerencsére nem lépett azonnal hatályba. Csak egyet tudok mondani: újfent felhívjuk tagjaink figyelmét, ne kövessenek el szabálytalanságokat, mert a kalocsai példa is bizonyítja, hogy a pártok árgus szemekkel figyelik egymást, rögtön szóvá teszik a másik hibáját. — zsékovács — FORDULAT MÉSZÁROS LÁZÁR HAMVAI HAZAHOZATALÁNAK ÜGYÉBEN Bajai kérés—angol akarat Kik kapják a szovjet ingatlanokat? A döntéshez helyi javaslatokat várnak A szovjet csapatkivonás által felszabaduló ingatlanokkal kapcsolatban szár mos kérdés vár még eldöntésre. A témában elsődlegesen érintett tanácsok, ön- kormányzatok lehetőségeiről, szerepéről, kérdeztük Annus Antalt, a HM közigazgatási államtitkárát. > — A volt szovjet katonai objektumokat milyen elvek alapján kapják vissza a helyi tanácsok és mikor? <— Az átadásra kerülő, jelenleg még szovjet ingatlanok hasznosítási irányelveinek kidolgozása napirenden van. A hat parlamenti párt és a független képviselők csoportjának megbízottai folytatják a megbeszéléseket. A tervezet körvonalai kialakultak. A jövő hét végére valamennyi érdekelt tanács elnökének megküldjük ezt a tervezetet, hogy a pártok helyi szervezeteivel egyeztessék, vitassák meg a lehetőségeket. Remélhetőleg hamarosan egységes álláspontot tudnak kialakítani. Ebben bizva az a javaslatunk, hogy augusztus elejéig kiegészítéseikkel, terveikkel együtt juttassák vissza hozzánk. A helyi javaslatok ismeretében tudunk javaslatot tenni a miniszterelnök úrnak az elosztásról, illetve biztosítani az igények teljesítését. A csapatkivonással, valamint az objektumok elosztásával foglalkozó két bizottságot összevontuk, ezek július 5-én megtartották alakuló ülésüket. A helyi tanácsoktól érkező javaslatok alapján kezdik meg az elosztást, a hasznosítást. Az már bizonyos, hogy az ország biztonsága szempontjából fontos néhány objektumot nem fogunk senkinek felajánlani, azok a honvédség kezében maradnak. De ez csupán néhány ingatlant jelent. Az elosztásnak van egy másik, legalább ilyen fontos szempontja is: a pénzügyi rendezés kérdése. Mivel a csapatkivonásnak önfinanszírozónak kell lennie, ezért azokért az objektumokért, amelyeket a szovjetek építettek, fizetnie kell az igénylőnek. — Ha nem a helyi önkormányzatok, tanácsok kapják meg az ingatlanokat, akkor ki lesz az új tulajdonos? — Amire nem tartanak igényt a helyiek és nem tesznek rá javaslatot, azt nem is kaphatják meg. Ha senkit sem érdekel, központilag kell dönteni.a hasznosításról. Ennek a rendszere a kővetkező: a biztonságért felelős belügyminiszteri biztos összegyűjti a javaslatokat és a népjóléti, valamint a környezetvédelmi miniszteri biztossal egyezteti azokat. Ezt pénzügyi vizsgálat egészíti ki. A végső döntésre az adatok, javaslatok teljes ismeretében kerül sor. — Ez a lépés mikor várható? —• Az ismertetett eljárásokat végig kell vinni. Az a véleményem, hogy nem szabad elsietni semmit, mert az a későbbiekben problémákat okozhat. Tartami kell az ütemtervet. — Lesz olyan Objektum, melyet nem hasznosítanak, illetve lebontanak? — Minden az átadási állapotuktól függ. Nem tartom kizártnak, hogy a vizsgálatok alapján néhányat valóban le kell bontani. — Elmondaná, hogy most hol tart az átadás? — Tavaly 19 ingatlant kaptunk meg. Ezeket mind birtokba vették a helyi ön- kormányzatok, kivéve a tolnai laktanyát. Erre ugyanis nem tartottak igényt. Az idén 12 helyőrséget vettünk át. Egyebek között Debrecenben, Dunafiöldvá- ron, Igáiban, Székesfehérváron, Veszprémben és másutt. — Történt-e külön értékesítés? — Nem, nem történt. Az elmondottak szerint nem is lenne ésszerű. — A honvédség őrzi az objektumokat? ! A debreceni katonai repülőteret igen. A többi objektumot, amíg a végleges döntés meg nem születik, zárolt állami vagyonnak tekintjük. Sz. B. L. Egyre kevesebb a politikai akadálya annak, hogy végre szülővárosában, Baján kaphasson végtisztességet Mészáros Lázár altábornagy, 48-as volt hadügyminiszter. Az egyik fő kizáró ok az volt, hogy a ma Amerikában élő rokon kikötötte: amíg szovjet alakulatok tartózkodnak magyar földön, nem járul hozzá a hazahozatalhoz. Nos, Bajáról szinte elsőként távoztak a „hídvédő” szovjet katonák. Mindezek mellett az igazi fordulat az ügyben az elmúlt napokban történt, méghozzá Londontól 150 kilométerre: Worminsterben. Itt tartózkodott ugyanis hivatalos szolgálati úton Ronkovics József ezredes, a Baján, a Vaskúti úton lévő laktanya parancsnoka. (Aki korábban szolgált már Lentiben és Pécsett is.) Már a puszta tény, hogy egy magyar vidéki laktanyaparancsnok ellátogathat a brit hadsereghez, egy gyalogsági tiszti iskola oktatóbázisának megtekintésére, jelentős politikai változást feltételez a honi hadseregben, és egyben a bajai szakember eddigi érdemeinek elismerése is. Mivel a bajai laktanya most március 15-e óta viseli a város egykori ország- gyűlési képviselőjének nevét, érthetően ajándékba vittek egy angol nyelvű albumot Mészáros Lázárról. Vendéglátóik közül kevesen tudták, hogy az egykori magyar hadügyminiszter hamvai ma még angol földben nyugszanak, az einwoodi temetőben. Ezért azonnal katonai helikoptert indítottak a kisváros ottani katonai alakulatához, és felvették a kapcsolatot a polgármesterrel is. A worminsteri parancsnokság teljes együttműködéséről biztosította Ronkovics ezredest. A helyi értelmiség és a gazdasági szakemberek máris fantáziagazdag elképzelésekkel léptek elő. Tették mindezt abból a megfontolásból is, hogy a közeljövőben Bajára látogat az angol nagykövetség katonai attaséja, és akkor már a teendők is szóba kerülnek. Baja ünnepi külsőségek mellett szeretné díszsírhelyre tenni Mészárol Lázár hamvait, ehhez a róla elnevezett laktanya tiszti kara minden segítséget megad. Szóba került egy angol—magyar történészkonferencia megrendezése is. (Gondoljunk csak bele, hogy még mindig mennyi homályos pont van az 1848-as események körül!) Elképzelhetőnek tartják Baján még azt is, hogy a tanítóképző főiskolán angol tanszéket alapíthatnának külföldi segítséggel, műszaki eszközparkkal, pedagóguscserékkel. Az üzleti területen mozgók egy gazdasági börzére számítanak, ahol a vegyesvállalat-alapítás és a tőkebevonás jelenthet előnyt. Kovács Zoltán (A cikket a Vasárnapi Dunántúli Naplóból vettük át.) MINDENKI ERRŐL BESZÉL Miért halt el________ az újrakezdési kölcsön ? Az újrakezdési kölcsön körül mind több zavar volt az elmúlt hetekben. Először a felvehető összeget csökkentették, majd a hitelhez jutás feltételeit szigorították, újabban pedig már egyre kevesebb bank folyósított egyáltalán hitelt a munka nélkül maradt és vállalkozásba kezdő személyeknek. A hazai kereskedelmi bankok közül az Országos Kereskedelmi és Hitelbank tartott ki legtovább. Ők — banktársaikkal ellentétben — vették legalább azt a fáradságot, hogy a napokban nyilvánosan bejelentsék, bizonytalan ideig szüneteltetik a kölcsön folyósítását. A bankok sok mindenre hivatkoznak: túl sok az igénylő, az OKHB- nál például egy időben a napi kifizetés elérte a húszmillió forintot, és ez épp a háromszorosa az általuk tervezettnek. Túl sok a munka a pénzek odaítélésével — állítják a bankosok —, sok munkanélküli egyszerűen feléli az újrakezdési kölcsönt, aztán futhat a pénze után a pénzintézet. De valószínűleg nem ez az igazi magyarázat. Egyfelől a költségvetés szorongatott helyzete lehet az oka a kedvezményes hitelek befagyasztásának, egyszerűen többen kértek ilyen kölcsönt, mint amennyire a pénzügyi kormányzat számított, amennyit tervezett. Ezt az érvet legalábbis tudomásul lehet venni, más kérdés, hogy igen sötét jövő elé nézhetnek az ezután ugrásszerűen növekvő számú munkanélküliek, ha ez a számukra szinte egyetlen újrakezdési lehetőség is megszűnik. Sokkal nehezebben érthető és védhető a bankok álláspontja, nevezetesen, hogy túl sok munka van az újrakezdési kölcsönnel, és túl nagy a kockázat, veszélybe kerülhet a kihelyezett pénzük, hiszen akad, aki kocsmára költi a kedvezményes hitelt. Mind több jel mutat arra, hogy a kereskedelmi bankok, különösen ha védtelen kisemberekkel állnak szemben, igen hamar visszacsúsznak az elmúlt évtizedek rossz emlékű stílusába, és kegyként gyakorolják üzleti tevékenységüket. Az állástalan kölcsönre váró a jelek szerint mind kevésbé illik bele az egyre elegánsabb, bőrkanapés banktermek miliőjébe. A jelek szerint a hazai kereskedelmi bankoknak az állástalanok kölcsöne nélkül is jól megy, egyre-másra épülnek a székházak, ma már banktisztviselőnek lenni sem utolsó foglalkozás. A tisztes havi javadalmazás mellett például a dolgozók másutt elképzelhetetlen összegű kedvezményes kölcsönhöz jutnak, ha lakásgondjuk van, és jó néhány pénzintézet épített az elmúlt években a pompás székházakon kívül pazar nyaralókat, hétvégi pihenőket. Azaz jól megy a bankoknak, ezt igazolják éves mérlegeik, amelyek a gazdaságban másutt szinte elképzelhetetlen nagyságú nyereségről tanúskodnak. Érvényesüljön a szabad piac minden mechanizmusa — mondhatja erre bárki —legyenek nyereségesek a bankok, hajói tudnak gazdálkodni tőkéjükkel. Csakhogy a bank nem egyszerűen a tőke hozadékáért felelős, talán az sem egészen mindegy, hogy hol forognak a milliók: ott, ahol termelés, értékalkotás zajlik, vagy pusztán pénzpiaci manőverezéssel, bankközi hitelezéssel keletkezik a haszon. Talán nagyobb hitelt ad ezeknek a gondolatoknak, ha felidézzük, hogy a miniszterelnök legutóbbi bonni látogatása során német pénzügyi szakértők nyomatékkai tették szóvá a szerintük indokolatlanul magas kamatokat, amellyel a kedvezményes nyugati vállalkozásfejlesztő hiteleket itthon továbbadják a hazai bankok. Márpedig a németeket azzal talán mégsem lehet megvádolni, hogy nem engedik érvényesülni a szabad piac hatásait. De valószínűleg ők hosszabb távra gondolkodnak-— és bármilyen hihetetlen bankárként is felelősséget éreznek a súlyos szociális problémák, például a munkanélküliség csökkentéséért. Ugyanis ez is az Európa-ház házirendjében szerepel. P. É. CIKKÜNK NYOMÁN — A FALUSI KERESKEDELEMRŐL A vidéki áfész-tagság padlón van Lapunk június 25-ei számában Az áfészek vállalják a versenyt címmel közöltük a dr. Szilvasán Pállal, az AFE- OSZ elnökével készített beszélgetést. Az interjút — Cseh János tollából — a Magyar Távirati Iroda adta ki. A cikkhez Doró Ernő akasztói olvasónk a következő hozzászólást küldte el szerkesztőségünknek. A levélben foglaltak lényegét közreadjuk, tekintve, hogy az szűkebb hazánk kereskedelmének egy részét minősíti. A „Miben kívánnak változtatni, megújulni az áfészek?” kérdésre dr. Szilvasán Pál azt válaszolta, hogy „magasabb színvonalra kívánják emelni a falusi kereskedelmet.” Nos — fejtegeti levélírónk — 1987-től az akasztói áfész-boltok (különösen a vásártéri, a Csengődi úti) igyekeztek olyan kínálatot kialakítani, hogy a vásárlók lehetőleg ne menjenek tovább. Két boltot és a Tüzép-tele- pet viszont kft.-nek adták ki, ahol jelenleg is jó az ellátás, de a többiben, ami megmaradt az áfész üzemeltetésében, azt nem szabadna ennyire elhanyagolni, mint ahogyan jelenleg a Kiskőrös és Vidéke Áfesz teszi. A néhány éve újjáalakított vas-műszaki boltban korábban örvendetes volt még az igyekezet is. Ma viszont szomorú a helyzet, a polcok csak az üzlet berendezését alkotják. A vásártéri élelmiszerboltnál úgyszintén. A boltvezetők rendelnének, de a központ által kötve van a kezük. Ha ez igy van, mi szükség a nagylétszámú központ fenntartására? — teszi fel a kérdést Doró Ernő, majd így folytatja: A még megmaradt üzlethálózattal annyit sem törődnek, hogy abban a szokásos árukészletet biztosítsák, holott az említett inteijút adó így nyilatkozik: „nincsenek padlón”. Akkor mi' indokolja a fizetőképes kereslet árualapjának következetes visszatartását? Az üzemek és a termelőegységek dolgoznak, eladni szeretnének, a vásárlók pedig a pénzükért venni. Vagy netán így akarják a lakosságot meggyőzni bizonyos üzletek el- vagy bérbeadásának létfontosságáról? Sajnos, a „vidéki” tagság a padlón van. A kiskőrösi áfesz tagságának egyébként 60 százaléka vidéki, mig 40 városi. A megválasztott küldöttek aránya pedig éppen ennek fordítottja. Akasztón a tagság egyre inkább a szétválás mellett van. Évekkel ezelőtt önálló szövetkezete volt a falunak. Bár magam ez ideig nem voltam emellett, mert ahogyan a hivatkozott cikkben is benne van: nagyobb szövetkezet nagyobb gazdasági erőt, hozzáértést jelent. Én bíztam abban, hogy a vidék nem fog hátrányos szerepet kapni a várossal szemben. Most, az uj igazgatóság megválasztása után csaknem fel évvel, le kell írnom csalódásomat. Az új földtörvény gátat szab az eladásoknak (szövetkezeti földek). Az áfesz — amely a tagság összeadott pénzéből és munkájából jött létre — ezzel szemben a tagság tulajdonát képező vagyont (üzleteket) eladja, kiadja, bérbe adja —1 az érintettek megkérdezése nélkül. Az áfesz vezetésének tudomásul kellene venni azt, hogy van még konkurencia. Szerveződik a Hangya is. Mi lesz, ha történetesen vissza fogják kérni a most szövetkezeti tulajdonban lévő üzleteket és a tagság éppen az áfész jelenlegi magatartása végett nem támogatja a vezetőséget? Dr. Szilvasán Pál nyüatkozata egészen más, mint ami itt, lent történik. A „százezer ember”-ből, akik itt dolgoz- (ná)nak, nem az eladás öröme sugárzik, hanem többeket sújt az az értelmetlen gondolkodásmód, amely megköti kezüket, keserűséget okozva eladónak és vevőnek egyaránt. A forgalom növelése a dolgozók illetményét károsan befolyásoló tényező. Miért? Szeretném, ha a cikk írója úgy spontán eljönne egy-egy ilyen furcsa megkötöttség alatt álló boltba, hogy meggyőződjön arról, amit a címben irt: „vállalják a versenyt”??? A dolgozók vállalnák is, de gondoljuk el, milyen az eladók napi hangulata! A vezetés ugyan beszél az Európához való felzárkózásról, az európai szintű kereskedelemről, csak éppen az európai átlagot meghaladó nyereségre, prémiumra es tiszteletdíjakra gondolnak, s azokat persze zsebre is vágják. Tavaly például az áfész 1164 + 2081 ezer forintot költött „anyagi ösztönzésre”. Ebből az akasztóiak közül egy boltvezető 1500 forintra emlékszik, s talán a legnagyobb ABC kapott 10 ezer forintot. A küldöttgyűlésen nem tudták megmagyarázni, hogy a sok pénz hova lett. Több mint hárommillió forint (!) sorsa megválaszolatlan maradt Az 1990. évi üzletpolitikai elvekben is szerepel, hogy „mindenáron meg akarjuk őrizni a lakossági áruellátás területén a már kialakult színvonalat” így? Árukészlettel lesorvasztva a bolthálózatot? A belföldi fizetőképes keresletet mesterségesen áruhiánnyal lehetetlenné tenni? A boltvezetőket és eladókat a többleteladásokért büntetni vagy azt kilátásba helyezni? Hát ha nincsenek a padlón, akkor dr. Szüvasán Pál miért nem hat oda, hogy az összefogás alatt élő szövetkezetek vagy azoknak egy része ne másképp csinálja, mint ahogyan azt a tagság és az összefogó szervezet is kimondta? Doró Ernő Akasztó Ismét híresen finom lesz a halasi kenyér? Már üzemel az új gyár Azt mondhatnánk, szinte észrevétlenül lépett üzembe az új kenyérgyár Halason. Azt mondhatnánk, de ez hál’istennek egyáltalán nem igaz. Nem igaz abban az értelemben, hogy nagyon is észrevehető változásnak lehettünk tanúi, mi, vásárlók, amennyiben egyik napról a másikra az esetenként kívül fekete, belül ragacsos, kenyér gyanánt árult micsodát illatos, kívül ropogós, belül foszlós csoda váltotta fel a boltok polcain. Nem igaz, amennyiben a leginkább ausztrál bumerángot mintázó pékáru hirtelen, kiflire kezdett hasonlítani. Igaz viszont abban az értelemben, hogy nem érkeztek fekete autócsodákon elegáns protokollvendégek, nem vágtak át nemzetiszín szalagot, nem folyt a pezsgő, és nem roskadoztak svédasztalok az avatáson. Egyáltalán nem is volt avatás, állítólag nem is lesz. Nagy István, a vállalat igazgatója legalább is úgy fogalmazott, magukban szeretnék megünnepelni a régen várt változást, amikor a próbaüzem befejeződik. t Hogy milyen változásokra, újdonságokra számíthatunk? i A központi áremelés várhatóan a kenyér árának kényszerű emelését is magával hozza, de a vállalatnak — az anyagárakon túl nem célja a további emelés. Várható viszont a választék bővülése. A normál kétki- lós fehér kenyér és az Alföldi mellett például egy hónapon belül megjelenik majd a polcokon az Erzsébet kenyér is. Nem kívánják azonban a halasiak követni a többi vállalat példáját abban, hogy a házi szabvány szerint készülő Alföldi kenyeret házikenyér gyanánt (csak jóval drágábban) árulják. Változás még, hogy megszűnt, sajnos, a délutáni friss zsemle a délutáni műszakkal együtt. A Mátyás téri üzemmel, amely egy korábbi elképzelés szerint péksüteményt gyártott volna, más terveik vannak. Ha minden igaz, a kis boltot áruházzá bővítik az üzem területéből, ahol üvegfalon át egy mintasütödét láthat majd a vásárló. Sőt mi több, nem csak láthatja a készülő finomságokat, hanem azon melegében vásárolhatja is majd. Mindezzel a tervek szerint 1991. au- gusztusTO-ára ajándékozzák meg vásárlóikat. Végül néhány szó az új gyárról. A kivitelező Kunép időre, a kialkudott 60 milliós áron átadta az üzemet, bár garanciális hibákat már az első hetekben észleltek a beköltözők. A liberalizációs intézkedések hatására sikerült az NDK-kemence és a gyorsdagasztó mellé osztrák és olasz gépeket is behozatni. Az átcsoportosításból ' eredően nem kényszerült a vállalat egyetlen dolgozót sem elbocsátani. A munkakörülmények javulásával érezhetően javult a munkafegyelem, ezzel együtt a bérek is emelkedtek. Remélhetően mindennek végül a vásárló- közönség is látja majd a hasznát. H.T. Kép: Ferincz János
