Petőfi Népe, 1990. július (45. évfolyam, 153-178. szám)
1990-07-06 / 157. szám
2 • PETŐFI NÉPE • 1990. július 6. Privatizáció, jövedelemadó, • • Ülésezett a kormány Lőszert pakol a szovjet harcos a videón (Folytatás az 1. oldalról) Antall József miniszterelnök vezetésével csütörtökön ülést tartott a kormány. A miniszterek tanácsa délelőtt 10 órakor több mint egy /úcat napirendi pont megtárgyalásához fogott hozzá. Az előterjesztések többsége a kormány idei, a pénzügyi egyensúlyt javító csomagtervéhez kapcsolódik. A késő délutáni órákban László Balázs kormányszóvivő tájékoztatta az MTI-t az addig végzett munkáról s arról, hogy a miniszterek tanácskozása minden bizonnyal a késő esti, éjszakai órákba nyúlik. A 17 órakor tartott szünetig megvitatták az állami kiskereskedelem, a vendéglátó- és fogyasztási szolgáltatóipar kítő programba illeszkedő témakört, így szó volt a vállalatirányítás, a privatizáció és a versenypolitika összefüggéseiről, a vállalati sorban állás okairól és megszüntetésének lehetőségeiről. Ugyancsak ebben a témakörben kerültek terítékre a gazdálkodó szervezetek és a gazdasági társaságok átalakulásáról szóló törvény módosításával kapcsolatos elképzelések s az, hogy miként szükséges megváltoztatni az állami vállalatokra vonatkozó egyes jogszabályokat. A kávészünetig megvitatták és elfogadták a személyi jövedelemadó módosításáról készült előterjesztést. Jóváhagyták azokat a feltételeket, amelyek között a Ford autógyár autóalkatrészeket gyártó üzemet létesíthet Magyarországon. A szóvivő tájékoztatása szerint az Ford-gyár ülés további részében napirendre tűzik a foglalkoztatási alap idéi felhasználásáról, a foglalkoztatáspolitika eszköz-, intézmény- és finanszírozási rendszerének fejlesztéséről készített elemzést. Több, a közvéleményt már hosszú ideje foglalkoztató kérdést is górcső alá vesznek, így a vállalati vezetők keresetkorlátozásáról és a minimális bérek növelésének lehetőségéről is tanácskoznak. Tárgyalnak még az egyes KGST-szervezetek és együttműködési bizottságok magyar képviselőinek és tagozatai elnökeinek kinevezéséről, a rendszámtáblák megváltoztatásáról, nyilvántartásáról, illetve meghatározzák a kormány II. féléves munkatervét. Az éjszakai órákba nyúló tanácskozásról ma délelőtt tájékoztatják részletesen a sajtó képviselőit. (MTI) Türelem vagy megtűrtség Európaivá válni a szó nyugati — közös piaci — értelmében nem kis feladat egyetlen volt kommunista országnak sem. Különösen nem Romániának, annak az országnak, amely a világtól hosszú éveken keresztül el volt zárva. S melynek világlátását a mindenkori önigazoló, államilag kontrollált román nacionalizmus hályoga homályosította el. Ahhoz, hogy Bukarest önmagát újból Kelet-Európa Párizsának nevezhesse, mindenekelőtt meg kell találnia a helyét a kontinensen. S ez a helykeresés Erdély hídján keresztül lehetséges. Már csak azért'is, mert a román, illetve magyar, de ugyanakkor szász kultúra egyik bölcsője sajátosan európai. Részben azért is, csaknem minden európai vallásirányzat megtalálható a térségben, mely egyszerre kapcsolja Rómához, Svájchoz, Eszak-Német- országhoz, vagy az egykori Bizánchoz Erdélyt. Ennek szándékos szem elől tévesztését jelenti az az államilag kialakított nézet, mely még ma is mintegy szemléleti csapdaként működik, bár a forradalom már fél éve lezajlott. Ez pedig az a román történelmi prioritás, mely szerint minden idegen csak megtűrt, s a maga baja, ha nem fogadja el a többség óhaját. S akkor, ha nem lojális, mehet, ahonnan jött. Erre mondaná egy svájci polgár, vagy akár a belga király, hogy: toleranciát, az Istenért! Budapesttől Brüsszelig ennek a szónak egy az értelme: türelem, megértés, melynek a végeredménye az elviselés és elfogadás. S ahol a humánum a demokráciához is kapcsolódik — ott a tisztelet. De ahogy Gelu Pateanu, a hazánkba menekült neves költő, író, műfordító írja: anyanyelvében a tolerancia nem egyértelműen türelmet, inkább megtörést jelent, (így ragadhatott meg a francia nyelvből történő átvétel során.) A szótő ugyanannak tűnik, de a végső érteimé egészen mái. Vágyis ha Budapest és Bukarest ugyanazt a szót használja; elképzelhető, hogy két különböző dolgot ért rajta. Erdély hasonlít egy kicsit Svájcra, bár ott az etnikumok nem keverednek annyira. Jászi Oszkár, radikális polgári politikus 1918-ban nem ok nélkül vetette fel, az erdélyi nemzetiségi kérdés rendezése során, a keleti Svájc gondolatát. Talán ma is lehetne valami esélye e gondolatnak. Svájc államiságának egyik lényege az etnikumok össznemzeti tudata. Vagyis mindenki — szigorúan őrizve nyelvi, területi, kulturális autonómiáját — úgy él, ahogy akar, melyre csak akkor van lehetősége, ha a közös országra legalább úgy ügyel, mint saját otthonára. Az Alpok hegycsúcsai mögött kialakított négy etnikum uniójának szilárdsága az ország gazdagságának egyik garanciája. Nyelvi szempontból három irányban tökéletes a „közlekedés”: Franciaország, Németország, Olaszország felé. Ütkö- zőállam is lehetne, ehelyett inkább tranzitország, s fennhangon hirdeti a nagy értékű semlegesség jelszavát. Irigylésre méltó állam. S hogy a bukaresti politika a nemzetiségi kérdésben a tisztelet,, az elfogadás, a türelem kategóriáitól elfordul — pontosabban, oda sem fordul —, nem is csodálható, hisz a megtűrtség fogalmát sem emésztette még meg. Az utóbbi hetekben — Marosvásárhely után Bukarestben is — újból csak nemzeti botos embereknek kellett (?) rendet csinálnia a jogállam?! — vajon tudják- e, mit jelent? — helyett. Romániában a román nemzeti ellenzék meg- tűrtsége a botok szintjére süllyedt. S úgy tűnik, hogy a sajátosan értelmezett demokrácia irányába husángok és dorongok jelzik az utat. Ilyen körülmények között a kisebbségi érdek hangoztatását a szeparatista elszakadási törekvésekkel azonosítják. Vagyis az iskolák, színházak, egyetem stb. visszaadása után egyesek attól félnek, hogy másnap egész Erdélyt akarják a magyarok. Pedig az erdélyi magyarság sem akar többet, mint a dél-tiroli osztrákok, a finnországi svédek, a franciaországi németek vagy az örökösen zsörtölődő kanadai franciák. Ha az igényelt kollektív jogokat megkapják a romániai magyarok, akkor Románia Európához fog tartozni. Ha nem, úgy Libanon vagy Észak-írország mellé Erdély is felkerülhet az intolerancia szégyentáblájára. Barta Zsolt 1985-ig, amikor megindultak egyfajta tárgyalások, mintegy demonstrálva, hogy valami történik. Érdemi eredmények természetesen nem születtek, egészen a tavalyi év végéig. A szovjet katonai vezetők a kivonulás küszöbén konstruktívabb magatartást kezdtek tanúsítani, ám a gyakorlat ettől még nem változott meg. A tárgyalásokon mosolyogtunk, paroláztunk, „druzsbáztunk”, a katonák pedig egyszerűen nem hajtották végre parancsnokaik utasításait. Illetve csak akkor, ha állandóan jelen voltunk. Megtörtént így is, hogy az egyik helyen fölszedett lőszert, szemetet az erdő egy másik pontján leszórták. Végül a tavasszal videofilmét kezdtünk forgatni, ezen rögzítettük tapasztalatainkat. — Illegálisan, a „szovjet” területen ... ? — Nézze, a katonai objektumok szomszédságában valóban volt ennek bizonyos kockázata. Mi ezt mégsem tekintettük illegális forgatásnak, hiszen a természetvédelemnek jogosultsága Van arra, hogy a területén történteket figyelemmel kísérje. — Mi került a kazettára? .Jrf Eléggé nagy terjedelemben mutatjuk meg az általunk kiásott és a szanaszét heverő lövedékeket, a páncéltörő rakétákat, tányéraknákat. Készítettünk olyan felvételeket is, amikor a lőtéren kívül teherautóról lőszeresládákat pakoltak le a szovjet harcosok. Igaz, akkor észrevették és a parancsnokuk felszedette a teherautóra, ám korábban itt már ástak el lőszereket. A forgatás végén felvittük a kazettát a minisztériumunkba, ők pedig értesítették a HM-et. Részben ennek, részben dr. Pánczél — Szóval, olyan túl sokat a nemzetbiztonsági bizottság nem tud. — Tisztában vagyok azzal, hogy ez nagyon kevés. Ez azzal függ össze, hogy bizottságunknak a hatásköre még nem tisztázott, és mi nagyon kevéssé tudunk belelátni a szervek működésébe. Beszámoltatjuk a vezetőiket, meghallgatjuk az igazságügy-minisztert a titkos eszközök alkalmazásával kapcsolatosan — de- ez nem jelent garanciális szempontú ellenőrzést. Ha tehát a bizottságunk meg .kíván felelni annak a feladatnak, amelyet — már a létrehozásával — az Országgyűlés ráruházott, akkor megfelelő ügyrenddel és hatáskörrel kell rendelkeznie. Ezen dolgozunk. — Az ügyészség a Carlos-üggyel kapcsolatosan tehát 13 dokumentumot kapott meg. Mi áll ezekben? Gyula országgyűlési képviselő Für Lajosnál tett jelzése alapján vizsgálatot rendeltek el, amiben részt vett a szovjet fél is. Megállapították, hogy bejelentéseink valósak, bár a lőszerek többsége nem éles. — A közelmúltban megte- ' ^inthették a helyi tanácsok, pártok képviselői és a műszaki szakemberek a Bács-Kiskun megyei szovjet laktanyákat. Ezen a bejáráson Zsuravljov hadosztályparancsnok ígéretet tett a lőterek megtisztítására is, konkrétan megemlítette például az or- goványit. Határidőként október elejét jelölte meg. Önök tudnak erről? — Igen, a mi területfelügyelőnk is ott volt a megbeszélésen. Nekem erről az a véleményem, hogy az eredmény legalábbis kétséges lesz. A szovjet alakulatok technikai hátterét ugyan nem ismerem, de félő, hogy a sűrű borókásba, az áthatolhatatlan galagonyák, kökénycserjék közé nem jutnak el. Pedig lőszer ott is lehet. És elég, ha azokra a ma is pusztító II. világháborús lövedékekre gondolunk, amelyekből Magyar- országon 45 esztendő elteltével még mindig találnak a tűzszerészek ... sfc sH Az interjú elkészülte után a Kiskunsági Nemzeti Park területén található lőszerek ügyében újabb hirt kaptunk. Eszerint a Honvédelmi Minisztérium katonai szakértői, a Környezetvédelmi Minisztériummal és a KNP-vel közösen ma, a helyszínen, ismét megvizsgálják az elszórt hadianyagokról szóló bejelentést. x Noszlopy Nagy Miklós — Van viszont egy könyv, Zólyomi Tamás egykori személyi követő írta, az év elején jelent meg, melyben van szó Carlosék pesti kalandjáról: amikor összetűztek az őket követő magyar titkosrendőrökkel. — Nos, a szerzőt már csak azért is jól ismerem, mert az egyik követőm volt — a kéziratot elsőnek nekem hozta el elolvasni. Am a Carlos- csoportról nem ő lebbentette fel a fátylat, hiszen a nyugati sajtó a témáról már korábban is írt. Budapesten köztudott volt, hogy sokan itt egyetemre iratkozhattak olyanok, akiket más országokban halálra ítéltek. Én úgy gondolom, hogy ez is mutatja: komoly feltáró munkára- van szükség, hogy e kérdésben tisztán lássunk. B. J. Posztumusz előléptetések Göncz Árpád ideiglenes köztársasági elnök az 1956. évi forradalom után halálra ítélt és kivégzett katonákat léptetett elő. Az előléptetési okmányokat csütörtökön ünnepélyes keretek között nyújtotta át a katona- tiszek hozzátartozóinak. Vezérezredessé léptette elő Maiéter Pált, altábor- naggyá Mecséri Jánost, vezérőrnaggyá Szendi Dezsőt. Ezredesi kinevezést kapott Pálinkás (Pallavicinr) Antal, Szabó Pál és Pércsi Lajos. Alezredessé léptette elő Kuti Istvánt, Kicska Jánost, Erdősi Ferencet, Körösi Sándort, Andi Józsefet, Farkas Mihályt, Szántó Farkas Bélát, Szegedi Flóriánt, Rémiás Pált, Csíki Lajost, Hodos Sándort és Hullár Gábort. Őrnaggyá léptette elő Magyar Jánost, Kálmán Dezsőt, Somogyi Tibort, Ács Lajost, Krausz Gyulát, Léderer Jenő Tibort, Magyar Zoltánt, Silye Sámuelt, Veréb Lászlót, Varga Pétert, Korsós Józsefet és Czédll Istvánt. Az ünnepségen részt vett Antall József miniszterelnök és a kormány több más tagja. (MTI) 9 Képünkön Göncz Árpád átadja Maiéter Pál vezérőrnagy, volt honvédelmi miniszter vezérezredesi kinevezését Maiéter Pálnénak. vagyonának privatizálásáról szóló törvénytervezetet, s több, a gazdaságélénKATOLIKUS IFJÚSÁGI NAPOK Kétezer fiatalt várnak Kiskunhalasra Tegnap délelőtt tartották sajtótájékoztatójukat a Katolikus Ifjúsági Napok rendezvény felelős szervezői Kiskunhalason. Mint megtudtuk, az Országos Lelkipásztori Intézet és a Katolikus Ifjúsági Mozgalom július 23. és 27. között ifjúsági találkozót szervez, amely a jövőre esedékes pápai látogatásra való lelki felkészülést célozza. Blanckenstein Miklós, az intézet főtitkára, a rendezvény főszervezője elmondta, hogy mintegy kétezer fiatalt várnak szerte az országból, sőt, a környező országok magyarlakta területeiről is. Ismertette a részletes programot, amelynek lesznek külső, mindenki által látogatható elemei és zártabbak, a táborozó fiatalok számára szervezett találkozók, lelki gyakorlatok. Magas rangú egyházi és világi vendégeket is várnak az ifjúsági találkozóra. Eljönnek a szentatya személyes jóbarátai, hogy egy-egy előadással népszerűsítsék az Életünk Krisztus gondolatát, amely egyaránt szlogenje a tervezett látogatásnak s ennek az előkészületnek is. Kiengesztelődés címmel tart 24-én előadást Lustiger bíboros, Párizs érseke, 25-én Jelenlét címmel Rocco Buttiglione olasz filozófus, egyetemi tanár és 26-án a Remény témájáról Stefan Wil- kanowicz krakkói professzor, a pápa hajdani munkatársa. Egy-egy szentmise is illeszkedik a programba, különböző helyszíneken, a városi sportcsarnokban, illetve a szabadban, a mozi előtti téren. Először 23-án Marosi Izidor püspök, megyénk főpásztora, majd 24-én Lustiger bíboros, 25-én Gyulay Endre szeged-csanádi püspök, 26-án pedig dr. Dankó László kalocsai érsek celebrál. Az Életünk Krisztus gondolat jegyében zajlanak majd a kulturális, művészeti események is, amelynek keretében képzőművészeti tárlat nyílik 24-én délután, az ÁMK-ban, este pedig a Térszínház előadásában a Winkler-kódex alapján egy középkori Mária-siralom látható ugyanott, a sportcsarnokban. Bár a főszervező a halasiaknak a szervezés során megnyilvánuló rendkívüli segítőkészséget'dicsérte, a helyi lap, a Halasi Tükör munkatársa úgy ítélte meg, a város tulajdonképpen vendég lesz a rendezvényen, hiszen a hivatalos hatóságok nem is tudtak a szervezésről. A tegnapi sajtótájékoztatón mindenképpen úgy tűnt, profi rendezéssel van dolgunk, a lényeget majd három hét múlva megítélhetjük. H. T. A föld és a szövetkezeti vagyon A bácskai és a Duna melléki * mezőgazdasági szövetség állásfoglalása A bácskai és Duna melléki mezőgazdasági .szövetkezetek tagsága a piacgazdaságra történő áttéréssel, a munka- és eszközhatékonyság növelése érdekében, elfogadja a privatizációt úgy, hogy a mezőgazdasági szövetkezetek földje és vagyona az átfogó tulajdonreform keretei között kerüljön tulajdoni rendezésre, magántulajdonba. Ezzel együtt indokoltnak tartják, hogy a korábban tulajdoni sérelmet szenvedők, köztük a földtulajdonosok is, a népgazdaság anyagi lehetőségei szerint kártalanításra kerüljenek. A szövetkezetek tagjai úgy ítélik meg, hogy a földtulajdon kiemelése a tulajdon összességéből a társadalom mesterséges szétválasztásához vezet, és hozzájárul a mai parasztság elszigetelődéséhez, újra cseléddé válásához. Ezenkívül a jelentős költségekkel kialakított mezőgazdasági termelés kereteinek megbontása, nagy értékű eszközállományának várható kihasználatlansága, az egy-egy munkára szakosodott emberek munkájának a vegyes gazdaságú kisüzemben történő elaprózódása miatt az élelmiszer-termelés jelenlegi mennyiségi és minőségi színvonala várhatóan visz- szaesik. így nemcsak a jól integrált, a fejlett nyugati piacokhoz nem tud alkalmazkodni, de az ország devizamérlegében betöltött fontos szerepét és a belső ellátást is veszélyezteti. Amikor a mezőgazdaság reformjáról esik szó, azt nem helyes kiszakítani a gazdaság általános átalakításából, a tulajdonreformból. A földdel és egyéb termelőeszközzel kapcsolatos bármiféle privatizációs elképzelések biztonsággal csak az általános reform keretében valósíthatók meg. A mezőgazdaság területén annak ellenére, hogy a válság közel sem olyan mély, mint a gazdaság más területein, a továbbfejlődést jelentheti a ma is működő nagyüzemekre épülő privatizáció, amelynek keretében a tulajdonnal bírókat meg kell szabadítani korábbi kötöttségeiktől, egészen a szabad rendelkezésig. A korábban volt tulajdonosokat, az igazságtalanságok miatt sérelmet szenvedetteket a társadalom jövője szempontjából legjobbnak ítélt módon kártalanítani szükséges. A tulajdonnal való kapcsolat megállapítására elfogadhatatlan az 1947-es állapot, mert azt nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy 1945-től kezdődően több népcsoport-, nemzetiség- és a lakosság- cserével idekerült állampolgárok többszörösen alanyai voltak igazságtalanságoknak, amelyeket szintén orvosolni kell. Külön figyelmet érdemelnek a megoldáskeresésnél az 1957. évi 10. tvr.’ és az 1967. évi IV. tv. rendelkezései. A mezőgazdaság reformjával, a privatizációval kapcsolatos terheket nem lehet újból azokkal megfizettetni, akik ma is a mezőgazdaságból élnek, és nincs is lehetőségük életformaváltásra. A tervezett privatizáció kapcsán nein lehet figyelmen kívül hagyni azokat, akik az elmúlt 30-40 évben, és ma is a földből élnek. A gazdálkodni akaró tulajdonosok földigényét a leendő törvény és az önkormányzat döntésének figyelembevételével kell kielégíteni, A szövetkezeti közös tulajdonú földterületeket a célszerű hasznosítás, a folyamatos művelés érdekében a mezőgazdasági nagyüzemekben élők és. dolgozók közötí.,. kell felosztani valós ellenérték fejében, amely ellenérték egyben a rehabilitáció alapját is képezheti. A szövetség tagjai mindezek figyelembevételével a mezőgazdaság reformjával kapcsolatosan az alábbiakat tartják fontosnak: 1. A tulajdonreform jogszabályban foglaltan az országban egységesen kerüljön rendezésre. 2. Ezzel együtt kerüljön megalkotásra a rehabilitációs törvény. 3. A földtörvény a föld használatával kapcsolatos kérdéseket szabályozza, a föld forgalmi, tirlaj- donosváltozási kérdései a Ptk. szerint valósuljanak meg. 4. Egy új, egységes szövetkezeti törvény keretei között, a jelenlegi szövetkezeteknek is esélyt adva, legyen biztosított az átmenet az európai mintájú önkéntes szövetkezetekbe. 5. A mezőgazdasági termelők, szövetkezeti tagok lét- és szociális biztonságát meghatározó törvények kerüljenek módosításra, hogy megfelelő garanciákat nyújtsanak a ma nyugdíjas szövetkezeti tagoknak is. 6. A közös gazdaságokon belül a hatékonyságot megteremtő, növelő vállalkozási formákból szabadon választhassanak. 7. Az alkotókészség kibontakozását ne gátolják bonyolult rendeletek, törvények, szűnjön meg a bér- és keresetszabályozás. 8. A szövetkezeti dolgozók ellentétesnek látják az ország céljainak megvalósulásával kapcsolatban azt, hogy a föld egy része községi, városi önkormányzati tulajdonba'kerülve?— egy új államosítással—a privatizációból kimaradjon. A magyar társadalomban már régen elfogadott alapelv szerint úgy ítélik meg, hogy a föld legyen azé, aki megműveli, Ez a földművelő társadalom ma a mezőgazdasági szövetkezetek tagsága: és alkalmazottai, az állami gazdaságok dolgozói, így a föld kerüljön az ő tulajdonukba. 9. Alapvetőnek tartják, hogy aki a jövőben földet akar művelni, ezt tekinti élethivatásának, az öröklés, vétel, tartós bérlet formájában hozzájuthasson. A gazdálkodás körülményeit többoldalú és megfelelő garanciák biztosítsák (szakértelem, jártasság, pénzügyi és értékesítési biztonság stb.). További garanciák kellenek ahhoz, hogy a föld ne váljon a spekuláció, a társadaloní terhére történő indokolatlan gazdagodás tárgyává, a kincsképzés eszközévé. A bácskai és Duna melléki mezőgazdasági szövetség tagjai bármilyen, mezőgazdaságot érintő intézkedés megtétele előtt indokoltnak tartják az abból élőkkel való alapos és megfontolt vélemény- cserét, mert meggyőződésük az, hogy a ma is eredményes termelést folytatók véleményének ismerete nélkül megvalósítható, végrehajtható dönéseket hozni nem lehet, vagy az így hozott döntések jövőbeni sorsa bizonytalanná válik. Ezért a szövetség tagjai állásfoglalásukat a reformmal foglalkozók figyelmébe ajánlják. „Nyilvános tisztázásra is szükség van99 (Folytatás az 1. oldalról) — Fogalmam sincs. Bizottságunk nem látta ezeket.
