Petőfi Népe, 1990. július (45. évfolyam, 153-178. szám)
1990-07-06 / 157. szám
1990. július 6. • PETŐFI NÉPE • 3 Nyugdíjemelés: 1 forint Vitákat váltott ki parlamenti körökben is a július 9-én és augusztus elsején esedékes áremelkedésekről, a hozzá kapcsolódó szociálpolitikai intézkedésekről szóló „csomagterv’’. Ez utóbbinak csak egyetlen sorát emelem ki, amelyik azt javasolja, hogy a 4700-tól 5000 Ft-ig terjedő nyugdíjakat 5000 Ft-ra kell kiegészíteni. Nem tudom, hogy az előterjesztők mire gondoltak. Talán arra, hogy akinek a nyugdíja közeledik az ötezer forinthoz, annak a megélhetése egyre biztonságosabb. Ezért a kiegészítés fokozatosan csökken, egészen a nulla forintig, hiszen az ötezer forint nyugdíjat „élvező" idős embernek nem jár egyetlen fillér emelés sem. Akié viszont nem éri el ezt a szintet, az biztosan kap valamennyit, illetve, ami jár, s ez lehet, hogy csupán 2-3 forint. Nem tréfál Itt van a kezemben egy nyugdíjszelvény, a 165-14223-4 törzsszámú nyugdíjas június havi járandóságáról. Ezek szerint az illető 4999forint nyugdíjban részesül. Kíséri ez a bűvös szám már hosszabb ideje, lehet, hogy amióta nyugdíjas lett. Talán a véletlen folytán úgy állapították meg a nyugdíját, hogy kilencessel végződik, és most már nincs joga senkinek a felfelé kerekítéshez. Azzal szoktam vigasztalni az illetőt, hogy ez még előnyt is jelenthet a számára. Ha felemelik az ötezer forint alatti nyugdíjakat .akkor ő is köztük lesz, éppen a hiányzó egy forint miatt. És mit tesz a véletlen ? Most kiegészítik a járandóságát ötezer forintra, tehát, ezek szerint 1, azaz égy forinttal emelkedik a nyugdíja. Végre kerek összeget vehet át minden hónapban a postástól, nem kell bosz- szankodniuk a számolósdi miatt. Illetve eddig sem kellett, mert odaadott egy forintot, egy tízest pedig borravalónak, s kapott ötezret, megvolt az illúzió .,. Elmeséltem ezt egy idős munkásasszonynak, aki már 87 éves, és tudtam, hogy szintén e körüli a nyugdíja. Némi iróniával a hangjában jegyezte meg, hogy ötezerharminc forint érkezik havonta a címére, tehát neki nem jár emelés. Pedig negyven forint egy kiló gyümölcs, a gyógyszer is drága — panaszolta. — Vajon, ha kétszáz- forinttal többet adnának mindenkinek, mondjuk hatezer forintig bezárólag, akkor csődbe jutna az állam ? — kérdezte, és nem tudtam válaszolni rá. A csőd, vagyis a válsághelyzet tényleg itt van a nyakunkon, de ezek a kispénzű emberek nem okai ennek. József Attila egyik verssora jár az eszemben: kuncog a krajcár ..." Aki kézhez kapja majd az 1,2, netán 3 forint emelést, annak a kezében is kuncoghat a forint. A verset tovább idézve: „ ... ennyiért dolgoztál, nem épp semmiért." F. Tóth Pál A KGST HORDALÉKAI Szendvicsvaluta, avagy pénzesmadzag balekoknak Talán hallottak már olvasóink is a valutaüzérek speciális kiszerelésű pénzkötegeiröl, a szendvicsvalutáról. A recept rendkívül egyszerű: két értékesebb papírpénz közé egy halom értéktelent illesztenek. (Ebben a viszonylatban még a forint is értékesnek számít, mondjuk, a régi jugoszláv dinárral szemben.) Összegöngyölve aztán konvertálásra csábító mézesmadzag (esetünkben nevezzük inkább pénzesmadzagnak) szerepét játszhatja balekgyanús egyének szemében az utcai pénzváltóknál. A csomagolástechnika egyre elterjedtebb, a lelépés módszerei, változatosak. Közülük még az ártatlanabb a Polizei fedőnevű, sima menekülési akció, amelynek során a beváltó rendőrveszélyt mímelve kikapja a balek kezéből a beváltásra szánt pénzköteget, cserébe odanyomja a szendvicsvalutát, azzal „szaladjunk, hadd lobogjon a hajunk” felkiáltással elporzik. A halasi főtéren június 4-én azonban túl jól sikerült a rendőridézés három bolgár „pénzembernek”. A közelből figyelő civil ruhás biztosok ugyanis épp a kellő pillanatban léptek közbe, ily módon megakadályozva, hogy kétszáz NSZK-márka jugoszláv gazdáját bolgárra cserélje piros hasú százforintosok közé csomagolt értéktelen dinárok fejében. Rosszabbul járt M. L. jugoszláv állampolgár három útonálló bolgárral Tompa határában. Június 25-én reggel megállították az országúton a gépkocsiját, s üzletet kínáltak neki. Négyszáz márkája fejében 21 600 forintra alkudtak meg. A pénzkötegek közül azonban az egyik szendvicsvaluta volt. Amikor a sértett erre rájött, üzletfelei már kocsijukban ültek indulásra készen. M . L. a vezető felőli nyitott ablakon behajolva követelte vissza a pénzét, mondanunk sem kell, hiába: Ehelyett a gépkocsivezető nagy sebességgel indított, hogy lerázza az ajtóba kapaszkodó hívatlan utasát. Mikor az nem tágított, a többi utas sem volt rest ököllel adni nyomatékot a búcsúnak. Körülbelül egy kilométer hosszan vonszolták magukkal, mintegy ötven kilométeres, sebességgel, ragaszkodó üzletfelüket, aki végül is a véletlennek köszönhette, hogy nem került a kerekek alá. A három jó barát másnap Csátalján megismételte az akciót, majd egy kerti traktorral történt cserbenhagyásos balesetet írtak még a számlájukra, amelyet végül a bajai rendőrkapi- tányságnyújtott be nekik kiegyenlítésre. ' Tanulság illegális beváltóknak: kis pénz nem ■pénz, a dinár nem forint, ellenben, aki a kicsi t nem becsüli, azért a nagyot még nem kapja meg. Naná, hogy nem szendvicsben. hajós | A Föld 24. órájában Beszélgetés a környezetszennyezésről, az védelméről, optimizmusról Az ember és környezet kölcsönhatásával foglalkozik a XIX. század második felében kialakult tudomány, a higiénia. Bár a technika e diszciplína alapjainak lerakása óta szédületes gyorsasággal fejlődött, áldásai mellett megjelentek a mellékhatások. A vegyi anyagok szinte mindegyike káros az ember egészségére, az ipar és a nagyméretűre duzzasztott városok energiaéhsége, a közlekedés, nem is szólva a hadiiparban, de békés célokra alkalmazott atomenergia megjelenéséről, a XX. század végére már Veszélyeztetett helyzetbe juttatta a földet. A higiénia — mint a környezetvédelemnek az emberre specializálódott részterülete — örök lépéshátrányra kényszerül az okozatok felismerésében, felszámolásában. Jelenleg még ugyanis nincsenek a kezében azok az eszközök, amelyek a károsító tényezők megakadályozását eredményezhetnék, a megelőzést meg ne is említsük. Dr. Bíró György, a Magyar Higiénikusok Társaságának elnöke az Országos Közegészségügyi Intézet főigazgatója a Kecskeméten megrendezett V. higiénikuskongresszus alkalmával Cezary W. Korczak professzorral, a Közegészségügyi Világszervezet főtitkárával volt szíves lapunk olvasóinak a rendezvény céljairól tájékoztatást adni. — Az ötévenként megrendezett szakmai fórum egy-egy részterület behatóbb feltárására nyújt lehetőséget. Most a fő téma a környezet toxikológiai kérdéseivel foglalkozik — mondja bevezetőül Bíró professzor. Sajnálatos, de tény, hogy Magyarországon a közegészségügy bár.képes földeríteni áz ember és környezete viszonyában megjelenő veszélyes, nemkívánatos hatásokat, jelezni tudja a bajokat, azok megszüntetésére azonban legfeljebb csak a párhuzamosságot képes tartani. A párhuzamosok pedig, ugye, csak a végtelenben,^^tó^g^ak^^kün^jjedig ezt kellene előrehozni! Ezzel a kongresszussal is szeretnénk útmutatást adni, a figyelemfelhívás mellett. — Miben látja a „közelítés" lehetőségét? — Alapvetővé kell tenni, hogy ipari termelés (benne a közlekedés, a fogyasztás, az emberi létezés minden következményével) az ember érdekeit szolgálja. — A jelenlegi, borotvaélen egyensúlyozó szituációban nem túlzottan idealista óhaj ez? — Idén májusban az USA-ban volt módom tanulmányozni, hogyan szolgálja a környezetvédelem az egészségvédelem érdekeit. És megvannak a receptek! A szennyeződést kibocsátó ipari-közlekedési létesítmények, vállalatok működé-, sének alapfeltétele, hogy ne káro' sítsák a környezetet, ne veszélyeztessék az ember egészségét. — És Magyarországon? — A környezetet védő intézkedéseket minálunk sokszor, sok helyütt mellőzték, mellőzik. Az egészségügy feladata hallatni a szavát, kikövetelni, hogy ne a gazdasági érdek legyen az elsődleges, hanem az emberi élet. A politikai átalakulás, a nyíltság, a tények feltárása ebben segíthet, de ne feledjük szemünk elől: az eredményesség a gazdaság függvénye. — Korczak professzor! A minap megdöbbenve hallottam azt az információt, hogy a Lengyelországemberi lét ban termelt élelmiszerek 80 százaléka szennyezett. Igaz lehet ez a riasztó arány? — Igaz. Katowice környéke a leginkább szennyezett. Az ipari ártalmak mellett azonban 28 területet tartunk nyilván, ahol Csernobil következményeként kifejezett mértékű a sugárszennyeződés. A szerencsétlenséget még tetőzte, hogy az időjárás nem segített be jótékonyan ... Gondjaink orvoslására azonban segítséget kapunk Svédországtól, a Bank of Amerikától.,. , A tapasztalatokat célszerű megosztani egymással, — folytatja a gondolatmenetet Korczak profesz- szor —, ezért is szorgalmazzuk a kétoldalú, lengyel—magyar közegészségügyi együttműködést. Vagy például ezért rendezzük meg a fiatal kutatók számára a tanács; kozási lehetőségeket, nemzetközi részvétellel. — A Föld életképességének talán a 24. órájába érkezett. Látja a reményt a megmentésére? —A problémák nagyok. Afrikában, Kelet-Azsiában, Dél-Ameri- kában éppúgy, mint Európában. Az Egészségügyi Világszervezetben, a Közegészségügyi Világszervezetben rendszeresen értékeljük, lia szükséges: átértékeljük a köz- egészségügy, a járványügy tennivalóit. Májusban, a Genfben megtartott ülésen nagy vitát váltott ki, a józan realitást tükrözve, a világszervezet „Egészséget mindenkinek 2000-re” jelszó módosítása ... — Megköszönve a beszélgetést végül hadd kérdezzem meg mindkettőjüktől: a higiénia mint tudomány ismeretének birtokában, a környezet jelenlegi állapotának tudatában hogyan érzik magukat mint emberek? A „válasz” felhúzott vállal, széttárt kézmozdulattal kísért mosoly volt. Az optimizmusra ugyanis csak az emberi alaptermészet jogosít. Mint az ellenkezőjére is ... Nagy Mária Fogytán a tenyésztők birkatürelme FM-vélemény a gyapjúvitában A mezőgazdasági tárca két hónappal ezelőtt — akkor még MÉM elnevezés égisze alatt — már tett javaslatot a korábbi Kereskedelmi Minisztériumnak a hazai gyapjútermelési válság áthidalására, ám erre nem érke-, zett válasz a főhatóságtól. A minisztérium állattenyésztési osztályának szakemberei továbbra is szorgalmazzák az állattenyésztők számára a puszta létet jelentő döntés meghozatalát, a jelenleg a termelőknél veszteglő mintegy négyezer tonna gyapjú felvásárlására, átvételére. Étről tájékoztatták az MTI munkatársát a Földművelésügyi Minisztériumban azzal kapcsolatban, hogy a Mezőgazdasági Szövetkezők és Termelők Országos Szövetségének juhté- nyésztő választmánya szorgalmazta: azonnal függesszék fel a gyapjúimportot, s a feldolgozók is á gyapjúból készült textíliák importkorlátozását kérték a hazai termékek védelmében. Az FM illetékes osztályán elmondták, hogy korábbi javaslatuk szerint az állami intervenciós alapból kellett volna felvásárolni azt a gyapjúmennyiséget, amelyre hetek, hónapok óta nincsen vevő. Ez az elképzelés azonban időközben irreálisnak bizonyult, mivel az államkassza üres, ám egy újabb indítványukat továbbra is fenntartják: azok a vállalatok, amelyek gyapjútárolőval és gyapjúmosóval rendelkeznek, azok vásárolják fel az ipari alapanyagot, erre a célra vegyenek igénybe hitelt, amelynek kamata nem őket terhelné, ezt az összeget az intervenciós alapból fedeznék. Ami az import leállítását illeti, az FM-ben ezt is járható útnak tartják, ám szerintük célravezetőbb lenne, hogy védővámokkal biztosítsák a magyar gyapjútermelés fönntartását egy olyan időszakban, amikor a világpiacon mélypontra zuhantak, az árak és nemzetközi gyapjútermelési válság kibontakozásának a jelei mutatkoznak. Arra lenne szükség, mondották az osztály szakemberei, hogy az importáru mindenképpen drágább legyen, mint a hazai alapanyag felhasználása, annál isin- kább, mert a készletek egyre nőnek és elhelyezésük a külkereskedelem réVén csak hatalmas árveszteséggel oldható meg. Megerősítették, hogy a juhtenyésztő választmánynak az az álláspontja is helyes, hogy a hazai feldolgozóiparnak is nagyobb előnyöket kellene biztosítani a magyar gyapjútermékek felhasználása esetén, még olyan áron is, hogy a textíliák importját esetleg korlátoznák, vagy szintén védővámokkal terhelnék. A Földművelésügyi Minisztérium szakemberei egyébként folyamatosan tárgyalnak az érintettekkel és más főhatóságok képviselőivel a gyapjúkészletek megmentéséről és arról, hogy miképpen lehetne fönntartani a tenyésztői kedvet egy olyan időszakban, amikor a pangás jelei mutatkoznak a külpiacon, ám két-három év múlva minden bizonnyal a föllendülés következik be. Magyar konzuli hivatal Várnában A bolgár tengerparton üdülő magyar turisták érdekvédelmét ellátó konzuli és idegenforgalmi képviselet nyílt július l-jén Várnában. Az átmeneti jelleggel, augusztus 31-éig működő képviselet a Dimitrov bulváron található „Csemo More” szállodában van, ügyfeleket munkanapokon 9—17 óra között fogad, s ebben az időben érhető el a 23-45-11 telefonszámon. A várnai kód Bulgária területéről 052, Magyar- országról 52. A bajba jutott magyar turisták a megadott időpontban és helyen, illetve telefonszámon kereshetik Farkas Sándor konzult. Az MTI szófiai tudósítójának kérdésére válaszolva Farkas Sándor elmondta, hogy az utóbbi időben növekvő gondot okoz az úti okmányok, főként az útlevél elvesztése, ezért ezekre ajánlatos nagyon vigyázni. Ami pedig a magyar turisták által a bolgár hatóságoknak okozott gondokat illeti, ezek közül az a leggyakoribb, hogy öt-hat fiatal is lakik egy olyan sátorban, szobában, stb., amelyben csak ketten-hárman fizettek. Ennek természetesen felelősségre vonás lehet a következménye. Hat albán a tiranai magyar nagykövetségen Herman János, a Külügyminisztérium szóvivője arról tájékoztatta a Magyar Távirati Irodát, hogy csütörtökön reggel újabb két albán állampolgár — egy férfi és egy nő r- jutott be a Magyar Köztársaság tiranai nagykövetségének területére, ahol így jelenleg már hatan várnak ügyük rendezésére. Az albán illetékesekkel folynak az egyeztető tárgyalások (az érintett nagykövetségek közösen is fellépnek), de új fejleményről a szóvivő nem tudott beszámolni. Elmondta ugyanakkor, hogy a Magyar Vöröskereszt egységcsomagokat juttat el a magyar nagykövetségen tartózkodó albán állampolgároknak. (MTI) LÁGERBEN NYOMORÍTOTTÁK LEGSZEBB ÉVEIBEN Kényszermunka néhány pofonért Június 18-án megjelent számunkban kértem, hogy segítsen, aki tud, egy régi szomorú, vacsihegyi szüreti mulatságról elhurcoltak sorsának kinyomozásában. Elsőként Böddi Laiosné és fia kereste föl szerkesztőségünket. Rákbetegségben, 49 évesen elhunyt férj, édesapa több mint egy évtizedig sínylődött Szibériában. Kötelességüknek érzik szerettük szenvedéseinek közreadását. Tisztában vannak vállalkozásuk reménytelenségével. Mi fér el egy újságcikkben négyezer nap gyötrelmeiből? Századrésze szerencsétlen hozzátartozójuk áltál elmondottaknak, pedig a lágerben hallgataggá nyomorított Böddi Lajos még családi körben is félve emlékezett a hajdani gyötrelmekre. Visszakerülhet, ha netán valamelyikük véletlenül elszólná magát. A vasfüggöny mögött minden megtörténhet. Tizennyolc évesen sem gondolta, hogy bajba kerülhet lovágias szolgálata miatt. A magyar embert úgy nevelték, hogy szálljon szembe a lányokkal, asszonyokkal erőszakoskodókkal. Hiába csitították a szüreti bálra italosán betámolygott szovjet katonákat. Mind erőszakosabban hepciáskodtak a lányokkal. Közbe kellett lépni. Megverekedtek, ahogyan világszerte összetűznek lányok miatt fiatalok. A megbunyózott har- ccjsok eltávozásával elintézett- nek vélte az ügyet. Tévedett! Az önvédelmi pofonokat is brutálisan megtorolta a világtörténelem egyik legkegyetlenebb rendszere. A szüreti muri másnapján fegyveresek hurcolták el lakásáról. Rövid, formális kihallgatás után Sopronkőhidára vitték összefogdosott társaival. Ott hasonlóan rövid és hasonlóan formális tárgyalás után zsúfolt vagonba tuszkolták. Az Urál hegység után már mindenkinek jutott fekvőhely a vagonpadlón, mert többen kiszenvedtek a hosszú úton. Kit a fagyos éjszakák öltek meg, kit az iszonyatos szomjúság. Ételt majd’ mindennap kaptak. Többnyire sós heringet. Vizet olykor hetente háromszor-négyszer is ihattak. Még szerencse, hogy szakmájában dolgozhatott az Északisarktól néhány száz kilométerre összetákolt büntetőtáborban. Éppen segédvizsgára készült idehaza, amikor majd’ össze- roppantotta életét a Birodalom. Kínos lassúsággal vonszolódtak az órák, a napok, különösen, ha táwezetékszerélésre vezényelték. A negyvenfokos hidegben mint a tűz égette kezét a fogó, a csavarhúzó. Jó nyelvérzékű lévén, gyorsan megtanult oroszul. Több nyelvjárást is elsajátíthatott, mivel együtt raboskodott a Szovjetunió különböző tájairól elhurcoltakkal. Németek, hor- vátok is várták hazatérésüket. Szívós szervezetének köszönhette Böddi Lajos, hogy megérhette részleges szabadulását. 1954 elején tárult ki előtte a táborkapu. .Mehetett, ahová tudott. Pénz, utazásra jogosító dokumentumok hiányában a láger melletti városkában várta egy kárpátaljai lánynak, gyermeke anyjának szabadulását. Maguk fabrikálta szükséglakásban egy évig éltek együtt. A mind elviselhetetlenebb honvággyal küszködő,, harmincadik életévéhez közeledő vacsihegyi magyar fáradhatatlan lánytestvérének köszönhette, hogy 1955-ben hazautazhatott. Egy ideig levelezett gyermeke anyjával, majd ez a kapcsolat is megszakadt. Elrabolt éveinek részbeni „visszaszerzése” volt idehaza Böddi Lajos leghőbb vágya. Későbbi feleségével egy Mária- napi ünnepségen ismerkedett meg. Jó munkahelyet talált az Épszeméi. Öröme telt gyermekeben. A rokonok, ismerősök szerint fia sorsa miatti bánatában elhunyt édesapjának már csak a sírját kereshette föl. Szibériából hazacipelt betegségekkel küszködő szervezete képtelen volt megbirkózni az alattomos rákbetegséggel. Eszébe jutottak-e élete utolsó napjaiban a végtelen hófodte mezők, az év tizenegy hónapjában befagyott távoli folyók, az asszony nélküli éjszakák, a megvédett vacsihegyi lányok? Megtéríti-e valaha a katonai hatalom a Böddi Lajosok munkáját, fizet-e kártérítést az igazságtalanul elpusztítottakért? A szörnyű múlttal legalábbis szavakban szakító szovjet vezetők megbocsátást kérnek-e valaha a meggyötört családoktól? Heltai Nándor
