Petőfi Népe, 1990. július (45. évfolyam, 153-178. szám)

1990-07-31 / 178. szám

1990. július 31. • PETŐFI NÉPE • 3 Szent Anna, könyörögj érettünk! A templomépítés ugyanolyan mestermunka, mint bármely épületé: csak a falakat kell felhúzni, gerendát ácsolni, cserepet rakni. Ám attól a perctől kezdve, amikor az épületet felszentelik, megkülönböztetett hellyé válik a hívő ember számára. És az is jellemző egy-egy vidékre, hogy kinek a tiszteletére emelik a templomot, kinek az ereklyéjét (földi életének vala­mely tanújelét) építik az oltárba. A Tompa határában pompázó, külsőségeiben a budavárbéli Mátyás-temp­lomot formázó kis kápolnát Szent Anna tiszteletére állították. Szent Anna személyét „á rokoni szálak” emelik előtérbe, Jézus nagyanyja volt. Vasárnap, amikor a kápolna búcsúját ünnepelték az egybegyűltek, bizo­Jä* v* mm riÉÉÉi t.Sí * m IMA mm Tóth Sándor képriportja nyára sokan elgondolkodtak a védőszent életéről is. Szent Anna a katolikusoknak a nagyanyai szerepre mutat méltó példát, az odaadó, önzetlen szeretetre buzdít. Az egyháznak az a tisztelete, amely iránta mindmáig megnyilvánul, a mai nagymamák megbe­csülésére is figyelmeztet... ÖSSZEÜL AZ ORSZÁGOS ÉRDEKEGYEZTETŐ TANÁCS Tárgyalási minimum: a minimálbér A kormány javaslatára és a szakszervezetek kezdeményezé­sére szerdán összeül az Országos Érdekegyeztető Tanács. Miről is lesz szó ezen a mostani tanács­kozáson? Ismeretes, a kormány korábban már megvitatta és mintegy „megajánlotta” az 5100 forintos minimálbért. A szakszervezetek, felmérve az infláció mértékét s a megélhetési költségeket — egymás közt —, megállapodásra jutottak, hogy a tárgyalások során a kiindulási alap: 5700 forintos minimálbér. Meglehetősen nagy a távol­ság a két összeg között, s ha egy kicsit elvonatkoztatunk, akkor kiderül, hogy nemcsak a két összeg között nagy a különb­ség, hanem a kormány és a szakszervezetek között is. Dr. Antall József minisz­terelnök több ízben kijelentette már, hogy nem kíván a szak- szervezetekkel érdemi tárgyalá­sokat folytatni, nincs szükség „csúcstalálkozókra”, az érdek- védelmi konfliktusok feloldása és megoldása nem a kormány és a szakszervezetek, hanem a munkavállalók és a munkálta­tók feladata, s ebben az érdek- egyeztetésben van hatalmas szerepük a szakszervezeteknek. Napjaink kérdéséhez persze hozzátartozik az is, hogy kik, milyen szervezetek tartoznak az általános és összefoglaló fo­galomba: szakszervezetek. Mert ahogy mindennapi politi­kai életünkben érvényesül a de­mokratikus pluralizmus, úgy kell tudomásul venni, hogy egyre több szervezet alakul ér­dekvédelmi céllal, s ha a szak- szervezetekről szólunk^ akkor az nem az egykori monolitikus és állampárthoz kötődő egyet­len szakszervezetet jelenti, ha­nem a SZOT jogutódjaként lét­rejött. MSZOSZ mellett a Füg­getlen Szakszervezetek Ligáját, a munkástanácsokat, a külön­böző szakszervezeti tömörülé­seket, a Szolidaritás Szakszer­vezeti Szövetséget s az egyre több új érdekvédelmi formáci­ót. Jog és érdekvédelem Ki fog kivel, tárgyalni? Az új Országos Érdekegyeztető Tanáccsal kapcsolatban ez a legfontosabb és a leglényege­sebb kérdés. A mostani ta­nácskozáson tehát nem csupán az egymillió embernél többet érintő minimálbérről folyik majd a vita, hanem arról is, hogy milyen jogosítványai lesznek ennek a tanácskozó testületnek, s minden bizony­nyal az is szóba kerül, hogy milyen feltételek mellett lesz valóban hatékony és működő­képes a testület. Ezek a kérdések nehezen megválaszolhatók, hiszen egy sokszorosan összetett és bo­nyolult témakörről, sokak ál­tal vitatott közelítésekről van szó. Arról például, hogy meg- születík-e a közeljövőben a szakszervezeti, vagy ha jobban tetszik, az érdekvédelmi tör­vény, amely megszabja törvé­nyes kereteit a munkavállalók garantált jogainak, s az érde­keiket képviselő szervezetek mozgásterének. De közelíthet­jük más oldalról is a kérdést. A fejlett nyugati demokráciák­ban már kialakultak az ér­dekegyeztetés különböző szin­tű fórumai. Magyarországon ilyen fórumok még csak ritkán akadnak. Ezért hát kettős most az Országos Érdekegyez­tető Tanács feladata. A ko­rábban jelzett alsóbb szintű fórumok hiányában a mostani tanácskozáson kell többek kö­zött olyan témákban is dönte­ni, amelyek valóban nem tar­toznak az országos érdek- egyeztetés „asztalára”. De hát milyen fórumokról van szó? Vizsgáljuk meg a különböző „lépcsőfokokat”. Az első szá­mú egyetföfő fórum a munka- vállaló 'és a munkaadó „üze­mi” szintje. De amíg nincsenek meg krsitálytisztán a tulajdo­nosok, addig ki veheti magá­nak a bátorságot megjelölni, hogy ki a valóságos munka­adó? Szólhatnánk az ágazati szintű érdekegyeztetésről, amelynek hellyel-közzel meg­vannak vagy most vannak alakulóban a munkavállalói, érdekvédelmi szervezetei, ugyanakkor az Ipari Kamara tagozódása még nem olyan mértékű, hogy kialakulna a valóságos és tárgyalóképes partnerség. Szólhatnánk a Gyáriparosok Országos Szö­vetsége, és a legmagasabb szintű szakszervezeti fórum tárgyalási és egyezkedési lehe­tőségeiről. De lám, itt is gond­jaink vannak, hiszen ma már két Gyáriparosok Országos Szövetsége is működik, és va­jon ki tudja megmondani, hogy melyik az a legmagasabb szakszervezeti fórum, amely képviselheti valamennyi munkavállaló érdekeit e tár­gyalásokon? Megegyezés a részletkérdésekben Kérdések és kérdések soro­zata, amelyek megválaszolásá­ra sürgősen szükség van. Úgy is fogalmazhatnánk, tisztázni kell az erőviszonyokat: ki kivel győzködjön, mit jelent az, hogy alkupozíció, s hogyan lehet úgy dönteni, hogy a harc ne a harc kedvéért, hanem az eredmé­nyért legyen. A múlt hét végi szakszerve­zeti kerékasztal-tárgyalások nagy eredménye volt, hogy az ott jelen lévő érdekképviseleti szervezetek konszenzusra ju­tottak abban, hogy valameny- nyien a munkavállalók érdeke­it képviselik és érdekeik védel­mében működnek, s természe­tesen a megállapodáshoz tarto­zott ez az ominózus 5700 forin- tos,minimálbér is. Úgy tűnik, nem lesz sima és egyszerű az Országos Érdek­egyeztető Tanács mostani ülé­se. Részben mert az eddigiek­nél is keményebb körülmények között találkoznak a munka- vállalók, a munkaadók és a kormány képviselői, másrészt pedig fel kell készülni arra is, hogy míg az alapvető és lénye­gi dolgokban az érdekvédel­met felvállaló szervezetek meg­egyeztek, addig részletkérdé­sekben — és nagyon is jelentős ügyekben — korántsincs meg az összhang. Ez az OÉT- tanácskozás tehát minden bi­zonnyal nem a könnyű meg­egyezések, hanem sokkal in­kább a nagy viták tanácskozá­sa lesz. Csak reménykedhe­tünk abban, hogy e vitákban a józan ész s a megegyezésre törekvés lesz mindegyik tár­gyaló fél vezérlőereje. (MTI- Press) S. Boda András Vészjelek Természetesen nem a — mostaná­ban sokat bírált — tömegtájékoztatás feladata, hogy gazdasági és egyéb köz­ügyekben tanácsot adjon a kormány­zati szerveknek. Még kevésbé — régeb­ben sem vették tőle jó néven —, hogy meghozott döntések felett pálcát tör­jön. De ha az újságíró, a szerkesztő vészjeleket hall, kénytelen azokaf to­vábbítani, sőt, róluk, meggyőződése szerint, véleményt is mondani. Az utóbbi időben ilyen jelzést szinte sorozatban adott a mezőgazdaság. A rádióban nem csak a gazdasági mű­sorok, pl. Economix és az általánosabb Falurádió, de még a hírekhez kapcsoló­dó Ráadás is foglalkozott ezekkel. Pfeifer Júlia például a magyar gabona­piac válságáról szólaltatta meg nemrég a szakembereket. Ebből kiderült, hogy nem csupán a termelők és értékésítők közös érdekeltsége hiányzik, de a pénz­ügyi rendszer is képtelen a piaci körül­mények megteremtésére. Téma volt a cégek nagymérvű eladó­sodása, amelyet tetéznek a magas ka­matok. A baromfiipar, a tejipar a tá­mogatások radikális elvonását tartja katasztrofálisnak — hangoztatták a kulcspozícióban levő gyárak, egyesülé­sek vezetői a Falurádió adásában. Hozzátéve — ezt a panaszt egyre töb­bet lehet hallani —| hogy a megkérde­zésük nélkül születtek a döntések. A kérdés csak az, hogy a különböző kamarák, érdekvédelmi szervezetek fel­lépése helyett miért a rádiónak kell szó­RÁDIÓJEGYZET vá tenni ezeket? Félő ugyanis, hogy — a szó elrepül! — meg sem hallják az illetékesek. Bűntudattal? Miért érez a hét éve Erdélyből Ma­gyarországra áttelepült — budapesti születésű, tehát hazatelepült — író, új­ságíró bűntudatot? Miért elégedetlen az elvégzett vagy él nem végzett dolgai­val? Miközben az elmúlt fél évtizedben másfél ezernél is több írása jelent meg a lapokban, s naponta közli — Diurnus néven — jegyzetét a Magyar Nemzet. Sikeres embernek mondható tehát Bo­dor Pál, akit ismernek idehaza és kül­földön. Legfőképpen arról, hogy na­gyon sokat tett az erdélyi magyarság tragikus sorsának őszinte kimondásá­ért, a teljes igazság megismertetéséért. A rádió Magatartásformák című műsorában, a múlt héten, Tóth Gabri­ella beszélgetett — finom léleklátóként — az íróval életéről, munkásságáról. Arról a lelki dilemmáról is, amely bizo­nyára feloldhatatlan, hogy a szellemi munkás, a tollforgató — akit odahaza, Romániában gyakorlatilag hallgatásra ítéltek — helyesen cselekedett-e, ami­kor elhagyta kisebbségi sorstársait, s a viszonylag szabadabb szólást és életet választotta. Nem kényelemből, hanem, mert úgy vélte, így tud valamit is segíte­ni. „A kisebbségi kérdés egyetemes em­beri kérdés. Ha sikerül a kisebbségi sors iránt érzékenyebbé tenni a magyarokat, nem éltem hiába." — mondja Bodor Pál. Aki ismeri cikkeinek csak töredé­két is, megerősitheti ebben. Megértjük, hogy elégedetlen, szeretné megírni, be­fejezni a Svájci villa című regényét. Most hatvanéves, s úgy érzi, hogy ed­dig elaprózta önmagát, s még adós az utókornak is azzal a bizonyos „sorsre­génnyel”. Jó egészséget kívánunk hoz­zá — a „bűntudatot” pedig tegye félre! Gazdag élet Szép és hosszú életet mondhat magá­énak Gáspár Margit, a Fővárosi Ope­rettszínház volt igazgatója, a Színmű­vészeti Főiskola operett tanszakának egykori vezetője, a magyar sziniiroda- lom sok kiváló darabjának szerzője. Az operettszinház aranykora fűződik ne­véhez, Honthy, Feleki, Latabár Kál­mán, Németh Marika, Rátonyi, Ajtay, Bilicsi — és folytathatnánk a sort — volt tagja akkor a színháznak. Müvei, például kiváló politikai szatírája, az Új isten Thébában, máig sem merültek fe­ledésbe. Gáspár Margit most ünnepli 85. szü­letésnapját. A rádió szombaton kö­szönti azzal, hogy a Petőfi rádióban bemutatja a Mindenkit meghallgatok című hangjátékát — Páger, Bulla, Őze Lajos szólal meg benne. Az íróról pejeiig délután 17 óra 30-kor emlékeznek meg a Boldog születésnapot című adás kere­tében. FI Tóth Pál

Next

/
Thumbnails
Contents