Petőfi Népe, 1990. július (45. évfolyam, 153-178. szám)
1990-07-31 / 178. szám
1990. július 31. • PETŐFI NÉPE • 3 Szent Anna, könyörögj érettünk! A templomépítés ugyanolyan mestermunka, mint bármely épületé: csak a falakat kell felhúzni, gerendát ácsolni, cserepet rakni. Ám attól a perctől kezdve, amikor az épületet felszentelik, megkülönböztetett hellyé válik a hívő ember számára. És az is jellemző egy-egy vidékre, hogy kinek a tiszteletére emelik a templomot, kinek az ereklyéjét (földi életének valamely tanújelét) építik az oltárba. A Tompa határában pompázó, külsőségeiben a budavárbéli Mátyás-templomot formázó kis kápolnát Szent Anna tiszteletére állították. Szent Anna személyét „á rokoni szálak” emelik előtérbe, Jézus nagyanyja volt. Vasárnap, amikor a kápolna búcsúját ünnepelték az egybegyűltek, bizoJä* v* mm riÉÉÉi t.Sí * m IMA mm Tóth Sándor képriportja nyára sokan elgondolkodtak a védőszent életéről is. Szent Anna a katolikusoknak a nagyanyai szerepre mutat méltó példát, az odaadó, önzetlen szeretetre buzdít. Az egyháznak az a tisztelete, amely iránta mindmáig megnyilvánul, a mai nagymamák megbecsülésére is figyelmeztet... ÖSSZEÜL AZ ORSZÁGOS ÉRDEKEGYEZTETŐ TANÁCS Tárgyalási minimum: a minimálbér A kormány javaslatára és a szakszervezetek kezdeményezésére szerdán összeül az Országos Érdekegyeztető Tanács. Miről is lesz szó ezen a mostani tanácskozáson? Ismeretes, a kormány korábban már megvitatta és mintegy „megajánlotta” az 5100 forintos minimálbért. A szakszervezetek, felmérve az infláció mértékét s a megélhetési költségeket — egymás közt —, megállapodásra jutottak, hogy a tárgyalások során a kiindulási alap: 5700 forintos minimálbér. Meglehetősen nagy a távolság a két összeg között, s ha egy kicsit elvonatkoztatunk, akkor kiderül, hogy nemcsak a két összeg között nagy a különbség, hanem a kormány és a szakszervezetek között is. Dr. Antall József miniszterelnök több ízben kijelentette már, hogy nem kíván a szak- szervezetekkel érdemi tárgyalásokat folytatni, nincs szükség „csúcstalálkozókra”, az érdek- védelmi konfliktusok feloldása és megoldása nem a kormány és a szakszervezetek, hanem a munkavállalók és a munkáltatók feladata, s ebben az érdek- egyeztetésben van hatalmas szerepük a szakszervezeteknek. Napjaink kérdéséhez persze hozzátartozik az is, hogy kik, milyen szervezetek tartoznak az általános és összefoglaló fogalomba: szakszervezetek. Mert ahogy mindennapi politikai életünkben érvényesül a demokratikus pluralizmus, úgy kell tudomásul venni, hogy egyre több szervezet alakul érdekvédelmi céllal, s ha a szak- szervezetekről szólunk^ akkor az nem az egykori monolitikus és állampárthoz kötődő egyetlen szakszervezetet jelenti, hanem a SZOT jogutódjaként létrejött. MSZOSZ mellett a Független Szakszervezetek Ligáját, a munkástanácsokat, a különböző szakszervezeti tömörüléseket, a Szolidaritás Szakszervezeti Szövetséget s az egyre több új érdekvédelmi formációt. Jog és érdekvédelem Ki fog kivel, tárgyalni? Az új Országos Érdekegyeztető Tanáccsal kapcsolatban ez a legfontosabb és a leglényegesebb kérdés. A mostani tanácskozáson tehát nem csupán az egymillió embernél többet érintő minimálbérről folyik majd a vita, hanem arról is, hogy milyen jogosítványai lesznek ennek a tanácskozó testületnek, s minden bizonynyal az is szóba kerül, hogy milyen feltételek mellett lesz valóban hatékony és működőképes a testület. Ezek a kérdések nehezen megválaszolhatók, hiszen egy sokszorosan összetett és bonyolult témakörről, sokak által vitatott közelítésekről van szó. Arról például, hogy meg- születík-e a közeljövőben a szakszervezeti, vagy ha jobban tetszik, az érdekvédelmi törvény, amely megszabja törvényes kereteit a munkavállalók garantált jogainak, s az érdekeiket képviselő szervezetek mozgásterének. De közelíthetjük más oldalról is a kérdést. A fejlett nyugati demokráciákban már kialakultak az érdekegyeztetés különböző szintű fórumai. Magyarországon ilyen fórumok még csak ritkán akadnak. Ezért hát kettős most az Országos Érdekegyeztető Tanács feladata. A korábban jelzett alsóbb szintű fórumok hiányában a mostani tanácskozáson kell többek között olyan témákban is dönteni, amelyek valóban nem tartoznak az országos érdek- egyeztetés „asztalára”. De hát milyen fórumokról van szó? Vizsgáljuk meg a különböző „lépcsőfokokat”. Az első számú egyetföfő fórum a munka- vállaló 'és a munkaadó „üzemi” szintje. De amíg nincsenek meg krsitálytisztán a tulajdonosok, addig ki veheti magának a bátorságot megjelölni, hogy ki a valóságos munkaadó? Szólhatnánk az ágazati szintű érdekegyeztetésről, amelynek hellyel-közzel megvannak vagy most vannak alakulóban a munkavállalói, érdekvédelmi szervezetei, ugyanakkor az Ipari Kamara tagozódása még nem olyan mértékű, hogy kialakulna a valóságos és tárgyalóképes partnerség. Szólhatnánk a Gyáriparosok Országos Szövetsége, és a legmagasabb szintű szakszervezeti fórum tárgyalási és egyezkedési lehetőségeiről. De lám, itt is gondjaink vannak, hiszen ma már két Gyáriparosok Országos Szövetsége is működik, és vajon ki tudja megmondani, hogy melyik az a legmagasabb szakszervezeti fórum, amely képviselheti valamennyi munkavállaló érdekeit e tárgyalásokon? Megegyezés a részletkérdésekben Kérdések és kérdések sorozata, amelyek megválaszolására sürgősen szükség van. Úgy is fogalmazhatnánk, tisztázni kell az erőviszonyokat: ki kivel győzködjön, mit jelent az, hogy alkupozíció, s hogyan lehet úgy dönteni, hogy a harc ne a harc kedvéért, hanem az eredményért legyen. A múlt hét végi szakszervezeti kerékasztal-tárgyalások nagy eredménye volt, hogy az ott jelen lévő érdekképviseleti szervezetek konszenzusra jutottak abban, hogy valameny- nyien a munkavállalók érdekeit képviselik és érdekeik védelmében működnek, s természetesen a megállapodáshoz tartozott ez az ominózus 5700 forin- tos,minimálbér is. Úgy tűnik, nem lesz sima és egyszerű az Országos Érdekegyeztető Tanács mostani ülése. Részben mert az eddigieknél is keményebb körülmények között találkoznak a munka- vállalók, a munkaadók és a kormány képviselői, másrészt pedig fel kell készülni arra is, hogy míg az alapvető és lényegi dolgokban az érdekvédelmet felvállaló szervezetek megegyeztek, addig részletkérdésekben — és nagyon is jelentős ügyekben — korántsincs meg az összhang. Ez az OÉT- tanácskozás tehát minden bizonnyal nem a könnyű megegyezések, hanem sokkal inkább a nagy viták tanácskozása lesz. Csak reménykedhetünk abban, hogy e vitákban a józan ész s a megegyezésre törekvés lesz mindegyik tárgyaló fél vezérlőereje. (MTI- Press) S. Boda András Vészjelek Természetesen nem a — mostanában sokat bírált — tömegtájékoztatás feladata, hogy gazdasági és egyéb közügyekben tanácsot adjon a kormányzati szerveknek. Még kevésbé — régebben sem vették tőle jó néven —, hogy meghozott döntések felett pálcát törjön. De ha az újságíró, a szerkesztő vészjeleket hall, kénytelen azokaf továbbítani, sőt, róluk, meggyőződése szerint, véleményt is mondani. Az utóbbi időben ilyen jelzést szinte sorozatban adott a mezőgazdaság. A rádióban nem csak a gazdasági műsorok, pl. Economix és az általánosabb Falurádió, de még a hírekhez kapcsolódó Ráadás is foglalkozott ezekkel. Pfeifer Júlia például a magyar gabonapiac válságáról szólaltatta meg nemrég a szakembereket. Ebből kiderült, hogy nem csupán a termelők és értékésítők közös érdekeltsége hiányzik, de a pénzügyi rendszer is képtelen a piaci körülmények megteremtésére. Téma volt a cégek nagymérvű eladósodása, amelyet tetéznek a magas kamatok. A baromfiipar, a tejipar a támogatások radikális elvonását tartja katasztrofálisnak — hangoztatták a kulcspozícióban levő gyárak, egyesülések vezetői a Falurádió adásában. Hozzátéve — ezt a panaszt egyre többet lehet hallani —| hogy a megkérdezésük nélkül születtek a döntések. A kérdés csak az, hogy a különböző kamarák, érdekvédelmi szervezetek fellépése helyett miért a rádiónak kell szóRÁDIÓJEGYZET vá tenni ezeket? Félő ugyanis, hogy — a szó elrepül! — meg sem hallják az illetékesek. Bűntudattal? Miért érez a hét éve Erdélyből Magyarországra áttelepült — budapesti születésű, tehát hazatelepült — író, újságíró bűntudatot? Miért elégedetlen az elvégzett vagy él nem végzett dolgaival? Miközben az elmúlt fél évtizedben másfél ezernél is több írása jelent meg a lapokban, s naponta közli — Diurnus néven — jegyzetét a Magyar Nemzet. Sikeres embernek mondható tehát Bodor Pál, akit ismernek idehaza és külföldön. Legfőképpen arról, hogy nagyon sokat tett az erdélyi magyarság tragikus sorsának őszinte kimondásáért, a teljes igazság megismertetéséért. A rádió Magatartásformák című műsorában, a múlt héten, Tóth Gabriella beszélgetett — finom léleklátóként — az íróval életéről, munkásságáról. Arról a lelki dilemmáról is, amely bizonyára feloldhatatlan, hogy a szellemi munkás, a tollforgató — akit odahaza, Romániában gyakorlatilag hallgatásra ítéltek — helyesen cselekedett-e, amikor elhagyta kisebbségi sorstársait, s a viszonylag szabadabb szólást és életet választotta. Nem kényelemből, hanem, mert úgy vélte, így tud valamit is segíteni. „A kisebbségi kérdés egyetemes emberi kérdés. Ha sikerül a kisebbségi sors iránt érzékenyebbé tenni a magyarokat, nem éltem hiába." — mondja Bodor Pál. Aki ismeri cikkeinek csak töredékét is, megerősitheti ebben. Megértjük, hogy elégedetlen, szeretné megírni, befejezni a Svájci villa című regényét. Most hatvanéves, s úgy érzi, hogy eddig elaprózta önmagát, s még adós az utókornak is azzal a bizonyos „sorsregénnyel”. Jó egészséget kívánunk hozzá — a „bűntudatot” pedig tegye félre! Gazdag élet Szép és hosszú életet mondhat magáénak Gáspár Margit, a Fővárosi Operettszínház volt igazgatója, a Színművészeti Főiskola operett tanszakának egykori vezetője, a magyar sziniiroda- lom sok kiváló darabjának szerzője. Az operettszinház aranykora fűződik nevéhez, Honthy, Feleki, Latabár Kálmán, Németh Marika, Rátonyi, Ajtay, Bilicsi — és folytathatnánk a sort — volt tagja akkor a színháznak. Müvei, például kiváló politikai szatírája, az Új isten Thébában, máig sem merültek feledésbe. Gáspár Margit most ünnepli 85. születésnapját. A rádió szombaton köszönti azzal, hogy a Petőfi rádióban bemutatja a Mindenkit meghallgatok című hangjátékát — Páger, Bulla, Őze Lajos szólal meg benne. Az íróról pejeiig délután 17 óra 30-kor emlékeznek meg a Boldog születésnapot című adás keretében. FI Tóth Pál
