Petőfi Népe, 1990. július (45. évfolyam, 153-178. szám)
1990-07-28 / 176. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1990. július 28. MI VÁRHATÓ AZ ENERGIAPOLITIKÁBAN? Olajsokk A bejelentés, amely szerint a Szovjetunió az év hátralévő részében kevesebb olajat szállít, ismét a közérdeklődés homlokterébe állította az energia- gazdálkodást. Ahogyan az már lenni szokott: erre az ágazatra leginkább akkor ügyelünk, amikor hiányzik. Nem mintha valóságos hiány fenyegetne — az elhatározás, hogy megvesszük a kieső olajat, már megszületett. (Hogy miből, az más kérdés, a vásárlás a költségvetés egyensúlyát könnyen felboríthatja, hiszen a világpiacról megvett olaj drágább.) Lesz tehát üzemanyag az autósoknak — a szovjet szállítások bizonytalanná válása azonban kikényszerítheti egész energiapolitikánk újragondolását. Az olajszállítások csökkenése ugyanis nyomatékossá tette azt a szakemberek körében már korábban is megfogalmazódott felismerést, hogy milyen sebezhetővé tesz bennünket az energiaellátás erős függősége. A magyar energiafelhasználásnak körülbelülff le ugyanis importból származik. Az arányok persze nem egyformák. Szénből szerény mértékű a behozatal. A nem egészen 2 miihó tonnás hazai kőolajtermeléshez mintegy 6,5 millió tonna import járul. A 4 milliárd köbméter körüli földgáztermelés 6 milliárdos importtal egészül ki, és az 1850 megawattos áramimport a hazai fogyasztásnak nagyjából a harmadrészét fedezi. Az'import aránya tehát eleve magas, ráadásul az importált energia majdnem teljes egészében egyetlen országból, a Szovjetunióból származik. Ez az egyoldalú függőség hosszú ideig még előnyösnek is mutatkozott. Már ha azt nem vesszük figyelembe, hogy az olcsó energiáért cserébe hogyan torzult, s mekkora károkat okozott hosszú távon a magyar iparszerkezet. A többoldalú függőség szóba sem jöhetett, amíg tökéletes biztonsággal működtek az országainkat összekötő vezetékrendszerek, s az import mögött ott volt fedezetül a szilárdnak mutatkozó szovjet gazdaság. Csakhogy ez a biztonság tovatűnt. Nem kell ehhez politikai megfontolás, a terhelést fizikailag nehezen bíró villamos távvezeték szétesése, az egyre nehezebb olajkitermelés, egy bányászsztrájk, a számos sebből vérző szovjet gazdaság szükségképpen pocsékoló energiafelhasználása gyorsan szétfújta az energiaellátás korábbi biztonságát. Mindez pedig alapvetően megváltoztatja a magyar energiagazdálkodással szemben támasztott követelményeket. Rendezni a szénbányászat helyzetét Mindenekelőtt persze azt kell meggondolni, hogyan alakul a következő években az ország energia- fogyasztása, mekkora igények kielégítésére kell felkészülni. Különösen fontos ez a kérdés a legkevésbé rugalmas energia, a villamos energia esetében, amihez több tízmilliárdos erőművek építésére kell vagy nem kell felkészülni. Ami ebből biztos: a korábbi koncepciók évi 1,5 százalék körüli növekedéssel számoltak. Az élet azután alaposan alulmúlta a terveket — az év során nemhogy nőtt, de éppenhogy körülbelül fél százalékkal csökkent az áramfogyasztás. Amiben bizonyos szerény szerepe a jó időnek is volt, ám lényegében annak tudható be, hogy jelentősen csökkent az ipari termelés. Ha ez folytatódik, az persze jó az energetikának, de nem jó a gazdaságnak. Kérdés: mikor következik be az élénkülés, mi növelné az energiaigényeket — s bekövetkezik-e végre egy olyan ipari szerkezetváltás, ami háttérbe szorítja a nagy energiafaló ágazatokat, mint a kohászat, a nehézvegyipar vagy az építőanyag-ipar. Ettől függ ugyanis, mikor kell egy új alaperőmű építésére sort kerítenünk. Mit tudunk ehhez itthon megtermelni? Mindenekelőtt szenet. Ehhez azonban rendezni kell a szénbányászat helyzetét. A szakemberek abban nagyjából megegyeznek, hogy a hazai, 2000 megawattos szénerőműpark kihasználását hazai szénre célszerű alapozni. (Ez persze hosszú távú program, ma ugyanis az alacsony áramigények miatt az egyébként is magas önköltséggel dolgozó szénerőművek csökkentett kapacitással dolgoznak.) Ahhoz azonban, hogy a szükséges mennyiségű szenet a hazai szénbányászat valóban a felszínre tudja hozni, rendbe kell tenni, azaz fel kell emelni a szénárakat a szén ugyanis ma alulértékelt —, hogy reális mérce mérje a gazdaságosságot, s el kell engedni a szénbányászat 41 milliárdos adósságának egy részét — legalább azt a harmincmilliárd körülire becsült részét, amit központi döntések nyomán elhibázott bányaépítésre fordítottak, s amit a vállalatok képtelenek visszafizetni. Hogy ez hogyan történik meg, az egyelőre bizonytalan, ami biztos, az egy ígéret: az ipari és kereskedelmi miniszter a bányásznapra döntést ígért. Európai csatlakozás, vezetékekkel Itthon tudjuk megtermelni szénhidrogénigényeink egy részét is — bár készleteink a maihoz képest csökkenő kitermelést tesznek lehetővé. Importfüggőségünk ezen a területen továbbra, is megmarad — az egyoldalú függőség azonban mérsékelhető. A földgázimport biztonságosabbnak ígérkezik: a Szovjetunió többet is szállítana, mint amennyit át tudunk venni. A földgázszállítások további sorsa attól is függ, hogyan tudunk végül is megállapodni a Jamburg—Tengiz beruházásról. Az ellátás több lábra állítására is van lehetőség — szakértők véleménye szerint egymilliárd forintos beruházás árán rá lehetne csatlakozni arra a gázvezetékre, amelyen a Szovjetunió Nyugat-Európának szállít, s amelynek még van szabad kapacitása. Bekapcsolódhatunk az európai gázrendszerbe úgy is, hogy például Norvégiából importálhatunk. Az olajimport több lábra állítására már ma is megvan a technikai lehetőség: a hetvenes években megépített, sokáig elhibázott beruházásnak minősült Adria olajvezetéken akár teljes olajimportunk is biztosítható, ugyanis éves szállítási kapacitása Százhalombattáig 10 millió tonna. Problematikusabb a helyzet a villamosenergiaimport esetében. Itt az a kulcskérdés, hogy bár a nyugati és a keleti villamosenergia-rendszer elvileg azonos, 50 hertzes frekvencián működik, a gyakorlatban a kelet-európai rendszer erősen ingadozik, ezért csak egy speciális műszaki megoldás, az egyenáramú betét megépítésével kapcsolhatók össze. Az elhatározás tehát, hogy ezentúl a magyar villamosenergia-rendszer nem a keleti, hanem a nyugati villamosenergia-rendszerrel jár együtt, nem elegendő — ilyen kuplungok létesítésére is szükség van. Az áttérésre többféle lehetőség is van — erről majd azzal összefüggésben kell dönteni, hogy mikor lesz szükség, egy új alaperőműre, s melyik legyen az. De mindenekelőtt az áttérést segítheti egy olasz—szovjet üzlet, amely szerint olasz cégek részt vesznek a szovjet erőművek rekonstrukciójában, s cserébe 15 éven kefesztül mintegy 1500 meg-1 awatt áramot kapnak a'Szovjetuniótól. (Összehasonlításul: a magyar áramimport 1850 megawatt.) A tranzitútvonal Magyarországot is érintené, s ez azt jelenti, hogy a nyugat-európai rendszerhez szükséges távvezetékek, valamint a szükséges, egyenáramú betét megépülne az olasz üzlet keretében. (Ez esetben persze a kuplung a magyar— szovjet határon létesülne.) Ugyancsak ígéretes elképzelés a villamosener- gia-rendszerek összekapcsolására egy új magyar alaperőmü létesítése külföldi közreműködéssel. Erre több lehetőség is van. Az egyik a Francia Elektromos Művek ajánlata, amely szerint két, egyenként 900 megawattos atomerőművi blokk létesülne. Felépítését 70 százalékban a franciák, 30 százalékban mi finanszíroznánk. Az előállított áramból fele-fele arányban részesülne Magyarország és Franciaország, s.az árammal mintegy 15 év alatt fizetnénk vissza az erőművet. Az áramexport miatt a beruházás a szükséges egyenáramú betéteket, a magyar rendszer frekvenciaváltását is tartalmazná. Ez ugyanakkor csak az egyik ajánlat, hasonlót kaptunk Kanadából is, s a Magyar Villamos Művek több külföldi ajánlatot kapott további atom- és szénerőművek létesítésére is. Végezetül meg kell jegyezni: az a legolcsóbb energia, amit nem kell megtermelni. A magyar energiaprogramnak ezért csak egyik, bár ma a legfontosabbnak tűnő eleme az importfüggőség csökkentése, illetve több lábra állítása. Legalább ennyire fontos az energiaigényesség csökkentése, s ennek érdekében az energia- takarékos technológiák bevezetése, a takarékosság. És persze az ipar szerkezetváltása, az energiafaló ágazatok háttérbe szorulása. Ez azonban már kívül esik az energetika hatókörén — sokkal inkább azon múlik, hogyan alakul a gazdaság a következő években. Amiben egyelőre még sok a bizonytalanság. Kozma Judit Szemenszedett igazság Népszerűség AZ ARATÁSHOZ VETNI IS KELL Négyezer tonnával kevesebb kalászos- vetőmagot rendeltek Tanács, magyaroknak „Andreotti a 24 órás látogatása során nemcsak politizált a magyar fővárosban. Sétált a Duna-parton, kezet szorított, autogramot osztott, és azt tanácsolta a múlt rezsim szobrait döntögető vezetőknek, hogy ne dobjanak szemétbe semmit, mert Olaszországban még Mussolini gatyáját is árverésre bocsátották." A La Repubbüca cikkéből „Margaret Thatcher, ugyanúgy mint Gorbacsov, rendkívül népszerű. De természetesen csak külföldön." Az Economist véleménye Hasonlítanak „A külpolitikai helyzetelemzés leginkább az igazságügyi orvosr szakértők munkamódszeréhez hasonlít: össze kell vetni a gyanúsítottakat, az áldozatokat meg a helyszínt, és máris összeáll a bűntény.” A Newyorker publicistája Helyzetjelentés „Meglehet, nevetségesnek tűnik, amit mondok, de az egyetlen biztos dolog a Szovjetunióban — maga a bizonytalanság. ” Sz. Kuznyecov szövege Betonszöveg „A kommunista országokban nem a vas és az acél volt a legfontosabb, hanem a cement. Hogy csak két példát említsek: a berlini fal és a sok ezer albán bunker." David Binder, amerikai újságíró A nemesített vetőmag olyan termelési tényező, amely a legkisebb beruházással képes jelentősen nagyobb termést produkálni. így summázta a vetőmagjelentőségét Szabó Lajos, a Vetőmagtermelő és Értékesítő Kft. ügyvezető igazgatója. Azt már gyakorlati szakember mondta el, hogy a jó vetőmag egy mázsájából akár 25-30 mázsa is terem hektáronként. Bács —Kiskunban a tapasztalatok szerint mennyi gabonavetőmagra van szükség, s vajon ebben az évben — mert aratás után a jó gazda már készíti az őszi vetőmagot — mennyit rendeltek a nagyüzemek, az egyéni termelők? — Tapasztalati számok szerint a megye őszikalászosvető- mag-szükséglete — őszi búza, árpa, rozs — 8—10 ezer tonna. Tavaly összesen 8 ezer tonna őszikalászos-vetőmagot értékesítettünk, de jelenleg 3900 tonnánál tartunk. Ez kevesebb, mint a tavalyi mennyiség 50 százaléka, de ezen belül a búza aránya még alacsonyabb. Az árutermelésre alkalmas másod- és harmadfokozatú gabonavetőmag mázsája 900 forint, s az ez évi Vetőmagtörvény értelmében csakis nemesített, fémzárolt magot használhatnak árutermelésre. Kissé meghökkentő, hogy ilyen kevés vetőmagot rendeltek a nagyüzemek, mert a mezőgazdászoknak aligha kell megmagyarázni, hogy a jövő évi aratáshoz, a kenyér- és takarmánygabona betakarításáA szovjet gazdaság kitartóan romlik Ami nem a közgazdászokon múlik A peresztrojka 4 és fél év óta képtelen megtalálni a gazdasági folyamatok kulcsát. A helyzet nem jobb, sőt talán rosszabb, mint 1985-ben volt. Ezért sokszor a közgazdászokat okolják. Pedig a logika azt sugallja, hogy ha a népgazdaság állapota kitartóan romlik, akkor megfertőzte a monopolhelyzet vírusa. Ennek fő hordozói a minisztériumok és a főhatóságok, s a gazdaság demokratizálása előtt ezek felszámolása nyitja meg az utat. Ezt a közgazdászok jól tudják, de nem ők döntenek. A gazdasági bajok nagy részét a monopol-szerkezet okozza. A költségvetési hiánynak például legalább 4 összetevője van: a rendkívül nagy beruházások, a védelmi kiadások, a veszteséges vállalatok dotációja és az apparátus fenntartása. Az említett kiadások csökkentéséért keveset tettünk. Némiképp megnyirbálták a beruházásokat. A védelmi kiadások csökkentését azonban össze se lehet hasonlítani azzal, amit Hruscsov tett 30 évvel ezelőtt. A veszteséges vállalatok dotációja növekedett. A szovjet hatalom 70 éve alatt mindig szó volt áz apparátus csökkentéséről, de az utóbbi 4 és fél év alatt sem történt semmi. A vezetők egyik bársonyszékből a másikba ülnek át, | ennek sem a közgazdászok az okai. Mi zavarja a lényeges gazdasági problémák megoldását? Az, hogy a gazdasági reformoknak a korábbiakhoz hasonlóan politikai akadályai vannak. Az, hogy a döntési mechanizmus a monopolizált szerkezetnél van, s leginkább ez gátolja, hogy a szovjet népgazdaság végre kijusson a pangás állapotából. Lev Ljubimov hoz vetni is szükséges. Az okokra kértünk magyarázatot.- Azért kevés a megrendelés, mert bizonytalan a gabonapiac. Ennek a labilitásnak két oka is van: egyrészt nem emelkedett a malmi búza ára, jelenleg is 570 forint mázsája, másrészt még nem született döntés az exporttámogatásokról, emellett igen magas a bankkamat, nincs pénz, s a gyönge adottságú téeszektől megvonhatják az állami támogatást. Ezek mind olyan bizonytalanságot keltő elemek, amelyek nem kedveznek a vetőmagvásárlásnak. A termeltetés legalább annyira fontos, mint az értékesítés. A nagyüzemek |g mert ott lehet igazán olcsón, nagy mennyiségben előállítani a vetőmagot — kötnek- e a tavalyihoz hasonló arányban szerződést vetőmagtermelésre, előállításra? — A közös gazdaságok mintegy fele az őszikalászos-vetőmagból továbbszaporításra kevesebb vetőmagot vásárolt, mint tavaly. Sajnos ez azzal a veszéllyel jár, hogy jövőre kevesebb lesz a vetőmag. Az nem vitás, hogy a vetőmagtermelés előnyös üzlet a téeszeknek; szívesen is vállalják ezt a feladatot. Mi is, de a termelők is félnek attól: esetleg nem lehet értékesíteni a megtermelt vetőmagot, mert nem lesz fizetőképes kereslet, piac. A kialakulatlan piaci helyzet miatt képtelenek vagyunk ugyanannyi előszerződést kötni, mint tavaly. Ennek okai egyebek között: a tsz- ek rentábilitása, a földtulajdon tisztázása, a támogatások csökkentése. Mindezek együttesen azt eredményezik, hogy kevesebb vetőmagot igényelnek, használnak föl a gazdaságok. A Vetőmagtermelő és Értékesítő Kft. azon túl, hogy vetőmagot állíttat elő és értékesíti a termelők számára, exporttal is foglalkozik. — Évente 2-3 ezer tonna étkezési búzát küldtünk főleg a Szovjetunióba, illetve a KGST- országokba. Ebben az évben összesen 17 ezer tonnát szállítunk. Tonnánként 6956 forintot tudunk fizetni a nagyüzemeknek, ha vagonba rakják. Az már nem‘biztos, hogy nekünk lesz-e ezen nyereségünk. Sikerül-e felvásárolni? Nem tudom, de mindenképpen össze kell szedni, mert a szerződés köt bennünket. Visszatérve a vetőmaghoz. A jó minőségű, a nagyobb termőképességű búza vetőmagelőállítása rendkívül fontos, nem elhanyagolható feladat, s ezért erre összpontosítanak a kft. dolgozói is. — Bízom abban, hogy létrejön a konszenzus a mezőgazdaság irányítói és a termelők között, mert csak nyugodt körülmények között lehet eredményesen gazdálkodni. Kukoricából- úgy tűnik — megterem a szerződött mennyiségű vetőmag. Sajnos a KGST-exportot visszamondták, s lehet, hogy jövőre emiatt kevesebbet kell vetni. A kukorica-vetőmagból azonban a szükséges 2.ezer tonna a termelők rendelkezésére áll. Gémes Gábor Újabb titokról hullott le a lepel A közelmúltban nyitották meg a Moszkvában akkreditált külföldi tudósítók előtt a P. I. Baranov Központi Repülőgéphajtómű Intézet (CIÁM) kapuit. A repülőgéphatómű-gyártás központjának tekintett intézet fontos szerepet játszik a szovjet repülőgép-fejlesztésben és -gyártásban. Az intézethez tartozik egy tudományos kutatókomplexum és egy kísérleti kutatóközpont. A műszaki felszereltség lehetővé teszi gyakorlatilag mindenfele teljesítményű és tolóerejű hajtóműkonstrukciók bevizsgálását. Minden feltétel adott a repülőgéphajtóműveknél alkalmazott anyagok, alkatrészek és részegységek szilárdsági vizsgálatára. A próbapadok bonyolult optoelektronikai rendszerekkel, lézertechnológiával, holográfiái és számítástechnikai adatfeldolgozó eszközökkel vannak felszerelve. Műszaki és üzleti szakemberek számára egyaránt érdeklődésre tarthatnak számot az intézetben létrehozott különféle diagnosztikai komplexumok és berendezések. Gyártási lehetőségeinek realizálása érdekében a CIAM folyamatosan bővíti világpiaci kapcsolatait, tervezi vegyes vállalatok létrehozását. Az egyik ilyen vegyes vállalat a „Turbó-Teszt” vállalja a turboreaktív hajtóművek ma- gassági-klimatikai próbapadokon és repülő laboratóriumokban történő bevizsgálását, a kísérleti eredmények alapján korszerűsítési javaslatok kidolgozását, a bevizsgáláshoz szükséges automatizált rendszerek gyártását, a bevizsgálási eredmények feldolgozásához szükséges számítástechnikai programrendszerek kidolgozását és más hasonló feladatok megoldását. (APN)
