Petőfi Népe, 1990. július (45. évfolyam, 153-178. szám)

1990-07-04 / 155. szám

1990. július 4. • PETŐFI NÉPE • 3 TOVÁBBRA IS EGYIRÁNYÚ A TOMPÁI FORGALOM Határszendén—kétszáz dollár nélkül Alig több, mint egy hónapja tudósítottuk olva­sóinkat a helyszínről, a tompái határátkelőről a jugoszláv intézkedés, a kétszáz dolláros kötelező valutabeváltás következményeiről. Bár a józan ész is azt sugallta, s a félhivatalos értesülések is abba az irányba mutattak, nem lesz hosszú életű ez a diszkrimináció, legalábbis a magyarokkal szem­ben. Mégsem hittük igazán, hogy már nyárra rossz emlék marad csupán. Mégis így történt. Előbb csak a cseh és szlovák turistákkal, majd június elején a magyarokkal szemben is feloldották ezt a rendelkezést.1 Úgy illik tehát, hogy utánanézzünk, most mi a helyzet a határon. Hétfő délután guru­lok a változatlanul befelé áramló jugoszláv kocsi­sorral szemben. A Danubius Rádió autósoknak szóló információs adásában figyelmeztetnek, hogy Tompánál torlódásra számíthatok, kerüljek in­kább Hercegszántó felé, mivel a túloldalon sztráj­koló mezőgazdasági munkások hátráltatják az át­kelő forgalmat. Épp ez kell nekem, amúgy sem kívánok átkelni, legalább lesz kivel beszélnem. Marad tehát az útirány. Közeledvén a „torlódásra kijelölt” útszakasz­hoz, az enyémen kívül más autónak még a füstje sem lendül. Kihalt a táj, még a sorompó előtt sincs várakozó. Ott találom viszont a vámőrség pa­rancsnokhelyettesét, Bálind Mihálynét. — Valóban jeleztek torlódást — mondja —, de szerencséié nem érezzük. A hétfő egyébként is .csendesebb napunk. — Mit jelentett a forgalom szempontjából a köte­lező beváltás eltörlése? — Azt nem mondhatom, hogy változatlan, hi­szen a semminél azért több az a néhány utas, aki megfordul nálunk. Valószínűjúliusban, a főidény­ben növekszik a számuk, de a tavalyihoz viszonyít­va elenyészően csekély a magyar utasforgalom. — Elképzelhető, hogy az első ijedelemben le­mondták a nyaralásokat? — Biztos is, hiszen a görög tengerpartra utazók­nak duplán kellett volna fizetniük, ha marad a rendelkezés. Vásárolni sem járnak át most már magyarok, mert megfizethetetlenek az árak. — Jómagam főként jugoszlávokkal találkoztam. Próbálkoznak lengyelek, szovjetek is? — Próbálkoznak, de többnyire fordítják is vissza őket. Nem látta idefelé a Határcsárda parkolóját? Ott tanyáznak csoportosan. Kinézünk a fogadási oldalra. Gördülékenyen fo­lyik a munka, szinte semmi várakozásra nem kény­szerülnek az érkezők. Magyar utast nem látok. Most egy fiatalasszony érkezik kerékpáron. Csak Szabad­káról jöhet, gondolom. Megszólítom hát: — Beszél magyarul? — Rábólint, bár a beszélge­tés során kiderül, hogy nem anyanyelve, keresi a szavakat. —- Rendszeresen átjár? — Néha, amikor vásárolni akarok valamit. — Most mit keres? — Láttam egy gyerekjátékot, ami megtetszett, innen hozták. Most azt akarok vinni a gyereknek. — Mennyi időbe telik ide átkerekezni? — Körülbelül egy óra. Elköszönök tőle, ő beáll a sorba pénzt váltani. Fiatal pár hajol ki az "egyik kocsiból, megszólítják a parancsnokhelyettest: — Ha kerékpárt vásárolunk átvihetjük? — Amennyiben váltanak be pénzt, nincs akadá­lya.- Váltunk, persze, háromezer forintot - mondják ők, mi pedig megjegyezzük, hogy annyi­ért legfeljebb háromkerekűt kapnak. — Mit vásárolnak általában?— kérdezem Bá- lindnét? — Mindent — mondja tömören. — Végül is ami nincs a tiltólistán, azt kivihetik a beváltott összeg értékében. Magyar utassal továbbra sem találkoztam, elin­dulok hát visszafelé. A nemrég megnyílt Határ- csárda parkolója valóban szomorú képet nyújt. Hatalmas szemétkupacok közt alkalmi táborozok traccsolnak, spirituszfőzőn vacsorát melegítenek. A falu felé közeledvén, az országút mentén, szerb nyelvű feüratokat pillantok meg egy drótkerítésen. A kapu fölött magyar szöveget is találok: építő­anyag-telep. Körben jugoszláv rendszámú autók parkolnak, odabenn az udvaron utasaik válogat­nak az áruk között. Bent az épületben eladót is találok. — Nincs sok magyar vásárlója, ahogy elnézem. — Igen, főként jugoszlávolaa számítunk, bár kijárnak a tompaiak is. — Maga a tulajdonos? — Nem, én csak alkalmazott vagyok. A tulaj kőfaragó, s továbbra is azt csinálja. Csak látta, hogy ilyesmire van kereslet, és megnyitotta ezt a telepet. Nézem a kínálatot. Az építőanyagokon túl a seprűtől a műanyag gyerekjátékig sok minden akad itt. Ahogy hallom az eladótól, más is rájött már, hogy érdemes itt, a határközeiben kereskedni, azóta már a harmadik ilyen telep nyílt. Nemrégen még hiányoltuk a rugalmas kereske­dőszellemet a magyarokból, s az osztrákokkal pél­dálóztunk. Lehet, hogy mára megtanultunk vala­mit? Hajós Terézia BAJAI KONTRASZT Új kórház — elavult műszerekkel A bajai kórház nagyrekonstruk­ciójának keretében rövidesen, másfél-két hónap múlva elkészül a hatszintes diagnosztikai épület. Az új létesítmény mintegy harmada tartozik maja dr. Kovács Tibor­hoz, a röntgenosztály vezető főor­vosához. — Remélhető-e az ellátás színvo­nalának gyökeres változása az új­épület átvétele után ? Milyen terve­ket szeretne megvalósítani? Ezekre a kérdésekre kértem választ dr. Ko­vács Tibortól. — Ha tömören akarnék fogal­mazni, azt mondhatnám, hogy a kórház jelenlegi műszerezettsége kirívóan elmaradott. Ez a megál­lapításom vonatkozik a másik két Dél-Bács-Kiskun megyei egész­ségügyi intézményre, a kiskunha­lasira és a kalocsaira is. A három kórház összesen 2600—2800 ágyat jelent, és körülbelül 300 ezer em­bert lát el. A diagnosztikus lehető­ségek teljesen hiányoznak. Gondo­lok például az angiográfiára, azaz az érfestésre. Nálunk nagyon sze­gényes a modern képalkotó eljárá­sok műszerezettsége. Egyetlen ult­rahangkészülékünk működik, mellyel napi 60-70 vizsgálatot vég­zünk, különleges vizsgálatokra te­hát nincs időnk, így is estébe nyú­lik a rendelés. Nincs kardiológiai egység, így kardiológiai ultrahan­got is csak szegényesen tudunk vé­gezni, pedig ez hazánkban elterjedt rutineljárásnak számít. Gyér számban történhetnek az ultra­hanggal vezérelt szövettani vizsgá­latok is, a kevés készülék miatt. Hagyományos röntgendiagnoszti­kus berendezéseink átlagéletkora jóval meghaladja a tíz évet, ezek tehát a használhatóság határán vannak. — Bevallom, amikor arra kértem a főorvos urat, hogy a jelenlegi helyzetet is vázolja fel, nem számí­tottam ilyen vigasztalan képre. Azt hallottam, hogy tavaly beállítottak egy computertomográfot. Nos. ez csak hozott valami minőségi válto­zást! — Sajnos, nem. Ez a Kecskemét vagy a megye által beszerzett első «xlMkiliiafl generációs CT rejtélyes módon ke­rült ide. Hogy ki és miért vásárolta meg ezt az első generációs, régen elavult készüléket, arról fogal­munk sincs. A működtetése, az amortizációval együtt, évi 3 millió forintba kerül, és ráadásul csak korlátozott területen, a koponyára használható. Egy vizsgálat költsé­ge több mint 10 ezer forint. — Talán nézzük a keserű múlt után a fényes jövőt! — A most felépülő, parádésan tervezett és kivitelezett diagnoszti­kai épületben helyet kap egy komplex szűrőállomás, hatalmas röntgendiagnosztika, a magasabb emeleteken pedig vérellátó, labo­ratórium, illetve sterilizáló. Való­ban, az ország legnagyobb és leg­korszerűbb, ilyen célokat szolgáló épülettömbjéről van szó, mely csatlakozik a sebészeti osztályhoz, az urológiához, a traumatológiá­hoz és az intenzív osztályhoz. Te­hát a telepítése is nagyon célszerű. A berendezésre azonban — és ez valóságos tragédia — jelenleg egyetlen fillérünk sincs! — Ez azt jelenti, hogy az új épü­letben nem lesz semmi? — A régebbi tervek szerint a géppark egy részét a már meglevő gépek adnák. Ebbe' azonban nem egyezhetem bele, hiszen ilyen el­avult gépmatuzsálemekből egyet­lenegyet sem szabadna már mun­kába állítani. Nem vihető át a már említett első generációs computer- tomográf sem. Nem mondhatok mást: feltétle­nül elő kell teremteni azt az össze­get, ami az épület korszerű gépek­kel való felszerelését lehetővé teszi! Húszéves elmaradottság van az angiográfiában, amely korántsem a mai kor divatos vizsgálata. Nyu- gat-Európában a hatvanas évek­ben élte virágkorát, a hetvenes évek elején pedig már hazánkban is rutineljárásnak számított. Vajon éppen a megye déli részén élő száz­ezrek maradjanak ki a korszerű ellátásból? Ilyen elmaradottság se­hol sincs Magyarországon! Napok múltán is a fülembe csengenek dr. Kovács Tibor keserű szavai. Úgy éreztem, nem fogadja el a helyzetet, minden energiáját beveti a korszerű gyógyítás lehető­ségének megteremtéséért. Talán ha a három kórház, tehát a kalocsai, a halasi és a bajai közösen oldaná meg a kérdést. Lehetetlen, hogy az új kabáthoz gombra már ne fiússá. Márpedig az egymilliárdos bajai kórházrekonstrukcióhoz a korsze­rű diagnosztikai műszerek arányo­san aligha kerülnének többe. Gál Zoltán NÉMET, ANGOL, ÍR, HOLLAND, FRANCIA MUNKÁSKEZEK ALAKÍTJÁK AT Pártok csalódása Költségvetési támogatás—csak szeptember végén Külföldi fiatalok dolgoznak majd a volt szovjet laktanyában Ki fogad vendéget? Csaknem 40 fiatal érkezik július második felé­ben Kecskemétre, hogy részt vegyen az „Idegen csapatok nélküli Európáért” jelszó jegyében meg­rendezendő nyári táborozás keretében önkéntes munkán. A szervezők, az Országos Béketanács, a budapesti Európa Ház társadalmi egyesület, a nyugat-európai és dél-amerikai tagokat tömörítő Keresztyén Békemozgalom, valamint a Nemzetkö­zi Önkéntes Szolgálat koordinációs bizottsága Kecskeméten megfelelő helyszint talált akciójá­hoz. Hiszen a megüresedett szovjet laktanyákat közcélra kívánják hasznosítani, s ebbe a munkába, az átalakítás kezdetén bekapcsolódnak a kül­földi fiatalok is. , Az elképzelések szerint angol, német, francia, ír, holland, olasz résztvevőkre számítanak, de érkez­nek a táborba Lengyelországból, Romániából egy ottani magyar fiatal, az Egyesült Államokból, s lehet, hogy a Szovjetunióból is. A Kecskeméti Városi Tanács még a közép-euró­pai egyetem gondolata alapján javasolta a Rudolf laktanyát, Ide később a Ferenc József laktanya épületénél maradtak. Itt 4000 négyzetméternyi parketta és műkő padlóburkólatot kell eltávolíta­ni, ami előfeltétele bármilyen újrahasznosításnak. A külföldi fiatalok munkája valóságos értéket kép­visel, mert ezt a feladatot nélkülük mással kellene elvégeztetni — legkevesebb 400 ezer forintért. Ök pedig ezt ingyen teszik. Az Ingatlankezelő és Táv­fűtő Vállalat adja a szerszámokat, gondoskodik az anyagszállításról, a Bácsber pedig a műszaki irá­nyítást, koordinálást vállalta. A munka mellett a külföldi fiatalok megisme- kednek a várossal és környékével, kirándulnak Budapestre, találkozókat szerveznek számukra politikai, társadalmi szervezetek képviselőivel, s várják olyan, angolul — ez a hivatalos nyelv — vagy németül tudó kecskemétiek jelentkezését, akik—július 17—29. között—egy estére meginvi­tálnák otthonukba a táborozókat. (Jelentkezni a 76/27-183-as telefonon lehet, Szepes Krisztinánál.) ÁRAMSZÜNET hogy milyen fontos. Es az is, hogy milyen kevés kell ahhoz, hogy ne legyen. Félórás vihar után napo­kig tart a helyreállítás. Es, tulaj­Valószínüleg több pártot is csalódás ér, hogy a választásokat követően ré­szükre járó első költségvetési támoga­tást nem július, hanem csak szeptember végén kapják meg. A Pénzügyminisz­térium az Igazságügy-minisztérium se­gítségét kérte a pártok működéséről és gazdálkodásáról szóló törvény azon passzusának értelmezéséhez, amely a pártok költségvetési támogatására vo­natkozik. Németh Gyuláné, a Pénz­ügyminisztérium csoportvezetője az MTI érdeklődésére elmondta, hogy a törvény értelmében a választás eredmé­nyét a képviselői megbízatás érvényes­ségének megállapítását követő negyed­év első napjától kell figyelembe venni. Azaz ez a dátum július 1 -je, s a pénzt negyedévenként, utólag kell kifizetni. A pártok ez évre megállapított 700 millió forintos költségvetési támogatá­(Folytatás az 1. oldalról) — Egyetért ugye abban, hogy a politi­kai hatalom megszerzésének — a parla­menti szerepek mellett — az egyik leg­fontosabb kérdése: az államigazgatás feletti befolyás elnyerése? A kormányzó pártok képviselői nap mint nap hangsú­lyozzák: demokrácia Magyarországon ma még csak az Országházban van ... — Természetesen egyetértek! De hal­lom a kormányzó pártok ve?etőinek kétségbeesett szavait is. Lehetetlen egy hivatalt jó szakemberek nélkül irányíta­ni. Meggyőződésem, hogy az önkor­mányzati munka nem lehet eredményes jól felkészült szakapparátus nélkül. Hi­ába érkezik azonban az országos párt­vezetőktől a megnyugtató szó, ha hely­ben, ugyanazon párt községi, várqsi ve­zetői fenyegetőznek, félelmet keltenek. Katymáron például három párt egysé­gesen kérte a tanácselnök és a testület lemondását. Bátyán és Szalkszentmár- tonban felhevült pártvezetők indulatos hangnemben figyelmeztették a tanácsi dolgozókat: a rendszerváltás az ő távo­zásukat eredményezi majd. Kunpeszé- ren olyan vita van a vb-tagok és a kis­gazdapárt helyi képviselője között, hogy még a vb-ülés is elmaradt, mert arról nem kívánt eltávozni a kisgazdák titkára. És sorolhatnám tovább a példá­kat. Ezzel is összefügg: sorra kapjuk a híreket, hogy elmaradtak a tanácsülé­sek. Ha pedig nincs döntés, az senkinek sem jó ... Megáll az élet! — Egyes községekben pedig mintha direkt sietnének. A régi jogszabályokra hivatkozva, arcátlanul osztják a jöven­dőbeli önkormányzatok vagyonát, tulaj­donát ... — Sajnos, ilyen ügyekről is hallani. sából a választások előtt 228 milliót utaltak ki, így 472 millió forint maradt. A törvény értelmében az összeg 25 szá­zalékát (118 millió forintot) a parla­menti képviselettel rendelkező pártok között egyenlő arányban kell feloszta­ni. Ez hét párt számára, egyenként 16,8 millió forintos támogatást jelent. (A hat ismert parlamenti párton kívül az Agrárszövetséget is megilleti ez az ösz- szeg, ugyanis a választások során e pártnak is bejutott egy képviselője a parlamentbe, egy másik képviselője pe­dig közös jelöltként került be az Or­szággyűlésbe.) Még ha jog szerint igazolhátók is a döntések, érthető, hogy felkorbácsolja a közhangulatot, ha, mondjuk, a főtéri telket, vágóhidat, földeket a moratóri­umot megelőző vb-ülésen ítélik oda a községvezetők. Ezzel meg is pecsételik a sorsukat... , —i Vagyis nem véletlen az, hogy az egyik községben béke van, a másikban áll a háború. A politikai múlttal kapcsolat­ban szerintem mindenki viselje tetteinek a következményét. Végül is tény: az appa­rátusi vezetők jelentős része a legkészsé­gesebb kiszolgálója volt a hatalomnak. — Amikor az apparátus védelmében szóltam, elsősorban az államigazgatási szakemberekre gondoltam, s nem a po­litikusokra, akiknek természetesen szá­molniuk kell azzal, ami egy európai országban a rendszerváltozással jár. Bács-Kiskun a hetvenes évektől megin­dult egy folyamat, melynek eredménye az volt, hogy a vb-titkári beosztást már csak egyetemi, illetve főiskolai végzett­séggel lehet ellátni a községekben és a városokban. Számos nagy tekintélyű munkatárs — közgazda, pénzügyi és számítógépes szakember — dolgozik a tanácsoknál. A lakosság látná kárát, ha era tudás és tapasztalat elveszne ... — Sok vita van a megye létéről és jövőjéről. Hogy haladtak a tárgyalások? —* Számunkra megnyugtatóaknak tűnnek az utóbbi hetek fejleményei. Körvőnalazódik a jövő. Egyetértés van abban, hogy legyen megye, mégpedig úgy, mint egy önkormányzat. A jövőre is figyelve: határozott törekvésünk, hogy működtessük a testületeket és az apparátust is a választásokig. Készül egy „leltár”, amely a folyamatban lévő ügyeket tekinti át. Farkas P. József Az állami támogatás 75 százalékát, összesen 354 millió forintot a szavaza­tok arányában azok a pártok kapják meg, amelyek a szavazás során 1 száza­lék feletti eredményt értek el. Ez össze­sen 11 pártnak sikerült. A legtöbb támo­gatást, 89,9 milliót a Magyar Demokra­ta Fórum kapja, a Szabad Demokraták Szövetsége 81,7, a kisgazdapárt 42,3, Magyar Szocialista Párt 39,8, a Fidesz 26,5, a KDNP 23,1, az MSZMP 12, az MSZDP 10,6, az Agrárszövetség 11,6, a Hazafias Választási Koalíció 9,6, a Vál­lalkozók Pártja pedig 6,5 mülió forintos támogatásra jogosult. Nem kell francia vízum Szerdán hivatalos diplomáciai levélváltás­sal helyezi érvénybe Franciaország és Ma­gyarország a vízumkényszer megszüntetéséről létrejött megállapodást. A Quay d’Orsay-n, a francia külügyminisztérium épületében Fran­cois Scheer, a külügyminisztérium főigazgató­ja és Nagy Gábor, a Magyar Köztársaság párizsi nagykövete cseréli ki a hivatalos levele­ket. A vízumkényszer a két ország között július 15-ével szűnik meg. a történtek ellenére van víz és van gáz, tehát a helyzet igazából nem annyira vészes. Tulajdonképpen gyertyafénynél is lehet borotvál­kozni, és kiderült az is, hogy az emberi életnek nem alapfeltétele, hogy minden áldott este belenéz­zen a tévéműsorba. Időnként szerelőket szállító au­tók robognak el az utcán —- ezek (még) nem hozzánk jönnek: má­sutt talán még nagyobb a baj. Vészhelyzetben könnyű rangso­rolni: a kisebb ügyek ráérnek, és a miénk ezek szerint kisebb ügy. Hála istennek — mert hiszen mi lehet másutt... ? Hm. Az áramszünet nagyon so­kak számára a fagyasztók miatt fontos kérdés: félő, hogy kienged a disznóöléskor letett hús, a hob­biból nemrég behozott szamóca, cseresznye. Mondani sem kell: er­re a kárra nem éryényes még az új, a réginél sokszorta többe kerülő biztosítás sem (amiből kitűnik, hogy a biztosító emberei mindig okosabbak azoknál, akiknek egy dolga lehet: elfogadni a feltétele­ket, amelyeket a biztosító szab). A szomszéddal viccelődünk: a húsz kiló borsóból, mondja, levest főz — de ki eszi majd meg? Ki? Hát ők, felelem, hiszen időközben majdcsak lesz ismét áram. Lefa­gyaszthatják — a kész levest. No igen: ha ismét lesz áram. Most. látszik csak, amikor nincs, dóriképpen, meg örülhetünk is, hogy általában véve van áram (példának okáért a szembeszom- szédnál is), az a mipechünk, hogy ebben a három-négy házban nincs. Súlyosabb lenne a helyzet, ha el­zárták volna a villany termelő gé­peket. Most — e pár napig — a bőrünkön érezhetjük, milyen lehe­tett az élet abban az országban, ahol naponta kikapcsolták 6-8 órára az áramot, „takarékosko­dásképpen”. A legnagyobb tapasztalata te­hát e soha nem látott hosszúságú áramszünetnek: tudunk mi élni villany nélkül is. De jobb — a civilizáció. Aram­mal. (Ballai) . Vasárnap óta nincs villany a lakásunkban. Állítólag a Kecske­méti Városi Televízióban hétfő es­te Meleg László Démász-fönök azt mondta, hogy bizony két mun­kanapot még igénybe vesz a kárel­hárítás — de mivel nincs ára­munk, ezt csak hallottam. Nem emlékszem, hogy pár óránál hosszabb áramszünetet valaha is át­éltem volna. Villany mindig volt — amivel csupán azt szeretnémjelezni: elképzelhetetlen erejű vihar tombolt július elsején Kecskeméten. A villanydrótok szabadon len­gedeznek — nyilván nincs bennük áram —, három nap alatt eddig egyszer tudtam elérni a Démász számát. Nyilván több száz a hiba, nyilván több százan keresik őket — nyilván ezért foglalt örökké a központi telefon. Mindenesetre vettünk egy cso­mó gyertyát g- és örülünk, hogy Ki az úr a háznál?

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents