Petőfi Népe, 1990. július (45. évfolyam, 153-178. szám)

1990-07-04 / 155. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 1990. július 4 Vásári körséta Szegeden • \ Kiskunhalasi Fa és Építőipari S'/.övétkczct hagyományos termékei rr Uett, piackutatási céllal, bemutat­ta alumínium kerti garnitúrája első darabjait. Szikrázó napsütéssel, kánikulával fogadta a nyitónapon a napfény vá­rosa a Szegedi Ipari Vásárra érkező­ket. Látnivaló ezúttal is akadt bőven. A divatos, szép ruhák vállfán is jól mutatnak; hát még jó mozgású, csi­nos lányokon. Közvetlenül a főbejá­rat mellett, a Paratiscum Kft. sátrá­ban szinte egymást érték a divatbe­mutatók, ahol a nagyközönség meg­ismerkedhetett egy sor jelen lévő könnyűipari cég legújabb termékei­vel. Alig pár méterre innen már az első napon is sokan megcsodálták a Zastava autógyár amerikai exportra készített, áramvonalas Yugo Florida gépkocsiját. S ha már az autóknál tartunk: nagy feltűnést keltett a Da­cia 500-as négyütemű motorral fel­szerelt Trabant is. A tájékoztató táb­la szerint országúton 3,8, városi for­galomban 4,5 liter benzint fogyaszt 100 kilométeren. Igazán figyelemre méltó számok ezek, kiváltképp most, az újabb benzináremelés előtt! Csak hát az a karosszéria ... Az érdekességek felsorolásakor szólnunk kell arról az osztrák mosó- automatáról, amelyik illatosítva és megszáritva adja ki a ruhákat. Végezetül meg kell említenünk, hogy a részt vevő Bács-Kiskun me­gyei cégek is alaposan kitettek magu­kért. Szombati lapszámunkban már hírül adtuk, hogy a Kecskeméti Ba­romfifeldolgozó Vállalat és a Kecske­méti Konzervgyár vásári díjat kapott „Pusztawell” készítményeiért, illetve magyaros salátaöntetéért. A Szegedi Szalámigyár standját két serleg is dí­szíti. Az egyiket vásári nagydíjas ter­mékeivel, a másikat kiállítása ötletes, színvonalas berendezésével érdemelte ki... Ez utóbbit a Vaskúti Bácska Tsz Dekor Stúdiója vállalta magára. A vaskúti gazdaság egyébként önál­lóan is bemutatkozott új, hígított Fi- tohorm levélpermetjével; környezet­kímélő, szilárd Fitohorm műtrágyá­jával; hőszigetelő szárazvakolataival; hőstop bevonóanyagával; huzal-, rosta- és vibrátorszöveteivel. A Zo­mánc- és Kádgyár fürdőkádjai, zu­hanytálcái ezúttal is sikert arattak. A nagyvállalattal együtt állította ki zománckristályát, kádfényeit a „J” pavilonban a közelmúltban alakult Zománc Rt. A Fulgur Kft. zománco­zott öntöttvas állatitatóit hozta el a vásárra. A látnivalók felsorolása koránt­sem teljes, és teijedelmi korlátáink miatt nem is lehet az. Az érdeklődők július 8-áig tekinthetik meg a vásárt. • Ez a felvétel az ünnepélyes megnyitó előtti pillanatokban készült a Szege­di Szalámigyár standjánál. So- mogyvári Zol­tán, a Vaskúti Bácska Tsz De­kor Stúdiójának vezetője még ta­lált igazítaniva- lót a díszleteken, pedig ekkor már elnyerték a ren­dezésért járó nagydíjat. • A Zastava autógyár Yugo Florida kocsija tényleg nagyon mutatós. t Részlet a Kecskeméti Konzervgyár kiállítási standjából. Előtérben a vásári dijas salátaöntetek. V Egy nagy és sok kisebb üveg izsáki pezsgő. • A KZK fürdőkádjai és zuhanyzótálcái ezúttal is sok érdek tüdőt vonzottak. •Néhány darab a Kecskeméti Baromfifeldolgozó Vál­lalat vásárdíjas „Pusziawell” termékeiből. • Tóth Sándor felvétele a tagozat idei végzőseinek vizsgáján készült. Az ő helyükre már nem jönnek újak ... Pénz nélkül nem megy... Megszűnik a Berkesben a külkereskedelmi idegen nyelvi levelező tagozat Lelkes és bizakodó hangú cikk­ben üdvözöltük megindulásakor a Berkes Ferenc szakközépiskola külkereskedelmi idegen nyelvi le­velező tagozatát. Nemrég azonban megtudtuk, idén szeptemberben már nem indítanak újabb osztá­lyokat, a képzés abbamarad. Ki gondolná, hogy a felkapottés igen fontossá vált kurzus éppen a legér- dekeltebbek közönyössége miatt szűnik meg? — Akárhogy is vesszük, a tago­zat elindításával három évvel meg­előztük a kor igényeit — meséli a Berkes igazgatója, dr. Bozsó Fe­renc. —1 Hiszen, ha ma valamire szükség van, akkor az éppen áz ilyen jellegű szaktudás. Gomba­módra szaporodnak a kft.-k, a ve­gyes vállalatok, mind a nyugati kapcsolatokat keresik, építgetik, fontossá váltak tehát azok a szak­emberek, akik nem esnek kétségbe, ha egy telexet vagy egy levelet né­metül vagy angolul kell megírni, esetleg külföldi partnerrel kell tár­gyalni, üzleti beszélgetést folytatni. Ha megnézzük a HVG állásajánla­tait, minden másodikban benne van; nyelvismeret szükséges ... Három éve azt gondoltuk, hogy nagyon jó dologba fogtunk, olyan­ba, amelynek mindenki örülni fog majd. Ötletünk megvalósításához megkaptuk a Kereskedelmi és á Művelődési Minisztérium engedé­lyét és a helyi tanács hozzájárulá­sát. Bíztunk abban, hogy anyagi nehézségek nélkül tudunk kezdeni, hiszen a vállalatoknak főnyere­mény egy ilyen lehetőség, s ezért partnerként mellénk állnak majd. Hamarosan ki is küldtünk egy tá­jékoztatót a szándékunkról, a kép­zés jellegéről a megye harmincki­lenc vállalatának. — S hogyan reagáltak a vállala­tok? — Meglepetésünkre és csalódá­sunkra mindössze három cég vála­szolt, közülük is csak a Magyar Ferenc vezette Szikrai Állami Gaz­daság ajánlott fel konkrét anyagi segítséget. Mindez, sajnos, kevés­nek bizonyult a képzés zavartalan működtetéséhez. Komoly anyagi gondokkal küszködtünk, hiszen az összegyűlt pénz még arra sem volt elég, hogy egy nyelvtanár évi fize­tését biztosítsuk belőle. Szinte a semmiből kellett megteremtenünk az anyagi és személyi feltétele­ket'. .. — Végül — ha nehezen 'isBfW beindult az oktatás. Ha három éven keresztül sikerült megoldani a kép­zést, akkor miért kell most meg­szüntetni? — Az anyagi helyzetünk és a vállalatok hozzáállása három év alatt sem változott. Ha a legilleté­kesebbeket ennyire nem érdekli az ügy, akkor mi sem küszködünk tovább. Úgy látszik, a nagy jelsza­vak mögött még mindig nincs sem­mi... És hol van még a gazdaság és az oktatás nagy betűkkel emle­getett jó kapcsolata?! Ha a har­minckilenc cégtől egy évre csak tíz­tízezer forintot kaptunk volna (mi egy vállalatnak tízezer fo­rint . ’. ?), akkor most optimális feltételek mellett dolgozhatnánk. Ebbe a közönyösségbe azonban belefáradtam. Kész, elég volt... — Es mit tegyen az a sok fiatal, aki éppen ezt a képesítést akarja megszerezni? — Higgye él, mi tudjuk, hogy egy nagyon hasznos, sok fiatalnak reális életfeltételeket biztosító kur­zust szüntetünk meg! Mi mindent megtettünk, amit csak lehetséges, pénz nélkül azonban semmi nem megy. ^ — Es ha valahogy mégis össze­gyűlne egy nagyobb összeg? Folyta­tódhatna a Berkesben a külkereske­delmi idegen nyelvi levelező tagozat működése, ha a vállalatok közül né­hány mégis meggondolná magát ?- Hát... Talán akkor. Ta­lán ... Fejes Mária CSONGOR RÓZSA: I A napló, tavalyi zsebnaptár, az Úr szobájában, a papírkosárban talál­tam. A Kisasszonynak ágyba kell vinni a reggelit, írom. Hétfő, kedd, szerda, megannyi tele írni való fehér rovat. Ce­ruzát otthonról hoztam, iskolás korom­ból maradt. A keszegsovány vénasszony, igazi boszorkány, egyenest a Jancsi és Juliska meséből jött. Hajlott, nagy orra van, nálam jó fejjel alacsonyabb. Légy engedelmes, mondja anyám, ha boszor­kány is. Enni, inni ad, meleg hajlékot is. Fő, hogy van mit enni. A te korodban én is szolgáltam. Anyám nem érti, miért gyűlölöm a károgó hangját, a parancsol­gatásait, írom a naplóba. Egész nap a nyomomban, és károg. Nem csak nekem parancsol örökké, a kutyának, a kerti madaraknak. Beleköt az élő fába is. Az úrnak könnyű, nem jön haza, csak késő este. Mit tegyek én ellene? Ha leülök a konyhaszékre, már hallom: nincsen dol­god? Van, ugrok fel. Nahát, láss hozzá! Egész nap kísért a károgás, nincsen a házban hely, hová elbújhatnék előle: nincsen dolgod? Akkor is hallom a hang­ját, amikor hallgat. Éjjel álmomból ria­dok arra a nincsen dolgodra. Tegnap este beírtam a naplóba: öngyilkos le­szek. A mosókonyhában egy beföttes- üvég tele volt lúgkővel. Újságban olvas­tam, hogy a szolgálólányok mind lúgkő­vel vetnek véget életüknek. Naplómat a fásládában tartom, a tyúktoll párna s a szürke pokróctakaró között. Reggel, felkelés után, gondosan odahelyezem, összehajtom a vaságyat, a fásláda mögé kerül majd. Szorosan mögéje, mert ha nem, károg a vénasszóny, miérj kell ne­kem egész nap nézni a te vackodat? lökd beljebb a ládát! A naplóba este írok arról, ami aznap velem történt. Olyan ez nekem, mint az esti imádság, motyogom is félhangosan: miatyánk... Jöjjön el a te országod,., A Kisasszony a tejeskávét szereti, sok föllel. A kiflit, vajat, baracklekvárt, ezt én tettem el a nyáron. A tálcára fehér szalvettát teszek, és mosom, vasalom. A Kisasszony babaarcú, haja göndör és hosszú, arcát pillák árnyékolják. Gyö­nyörű fogai vannak. Csipesszel szedi a szemöldökét. Az Asszony haragszik ezért, de nem szól, mindent ráhagy. Egyedül a Kisasszonynak nem paran­csolgat. Nekem tetszik a hajszálvékony szemöldök, a Jeanette MacDonaldnak az Orgonavirágzásban éppen ilyen van. A Kisasszony mellei átfúrják csipkés há­lóingét, bársonyköntösét „Nekem karó a kezem, lábam, deszka'vagyok elöl, há­tul. Vasárnap délután kimenőt kapok, akkor anyám hajat mos nekem, fésül­getve,,szárítja, Arcomat meljére teme­tem, hogy ne lássa pirulásomat : nekem miért nincsen mellem ? Lesz, ha nagy­lány leszel. Hirtelen nőttél, meg aztán táplálkozni is jobban kellene, feleli. Fe­jét hátraveti, felsőteste ring a kis neveté­sektől. Kis butám, mi nem jár az eszed­ben. Este visszatérek a házba, nem gyúj­tok villanyt, hogy ne halljam, sötétben is lehet ágyazni, lefeküdni. Hánykolódva tapogatom kiálló bordáimat, nem tudók elaludni. Idegén szagú a tyúktoll párna, a katonapokróc. Imádkozok, legyek nagylány mielőbb. A Kisasszonyhoz magántanár jár. Miért nem szedted le az asztalt, károgja az Asszony. Szomorú férfi a magánta­nár, hajlott hátú és hosszú feje van. A szeme karikás, két fekete árok húzó­dik lefelé az arcán. Az asztal tele van könyvekkel, füzetekkel, vonalzókkal. A Kisasszony s a tanár szemben ülnek egymással. A Kisasszony nagyokat ásít, a tanárt ez nem zavarja, kitartóan ma­gyaráz. Szeretném érteni, miről beszél, megáll a kezem a mosogatótál fölött, hallgatózok. Magányos .szavak ragad­nak emlékezetembe, összefüggésük mé­lyére nem látok. Lefekvés után, este, egy énként felidézem valamennyit, titkos rejtelmük felett tűnődve alszom el. Reg­gel korán kelek. Tálcára teszem majd a Kisasszony reggelijét. Az Asszony a konyhaszekrény mellől néz, Hiába mon­dom, hogy a fölét szereti? Károgja, me­rőkanalat ragad, a tej fölét a csészébe tölti. Elindulok. Ajtók, süppedő per­ijük', nehéz bútorok között esetlek, hot- lók, inog kezemben a, tálca,, Nincsen olyan óvatos járás, hogy a kávé a csészé­ből ki nem löttyenjék. A Kisasszony szo­bája elé érve, kávéban fürdik kifli, lek­vár, vaj, csésze, fehér szalvetta. Kis hü­lye, kis hülye, kis hü-lye.... sipítja a Kisasszony, takarodok is a szeme elől, mert azt kiabálja, menj, ne is lássalak, Futok vissza a konyhába, s kezdődik minden elölről. Az eredmény semmiben nem különbözik az előbbitől. Azon a■ reggelen becsuktam magam mögött a konyhaajtót, visszanéztem; nem látja-e? Kortyolok egy hosszút:a csészéből. Minden erőmmel ellenállok a kísértésnek, egy kortyot, egy cseppet sem nyelek le. Szinte szaladok a Kisasz- szony ajtajáig. Megállók, s óvatosan visszacsurgatom a kávét a csészébe. Győztem, kiáltanék hangosan a szobába lépve, de megsajnálom a Kisasszonyt, csalódott ábrázata miatt. Amiért ma nem kiabálhat velem. Meregeti a szex mét, lebegteti pilláit, nem akarja hinni, amit lát. Durcásan fal felé fordul, tedd le, sikoltja. Mi megmenekültünk. A fe­hér terítő, vaj, kifli, a lekvár meg én. Győztünk. Másnap is így jutok a Kis­asszony szobájába. Nem akarok már meghalni, élni akarók. Várom a holnap reggelt, hogy vihessem a reggelit, járjak túl gazdáim eszén, lássam gyűlölködő csalódásukat, amiért nem hülyézhetnek. Sikerült? No lám, sikerült, károgja az Asszony, mikor kihozom a Kisasszony­tól a tálcát- Este beírom a naplóba: ma lenyeltem valamicskét, nem vette észre. Ősz volt, késő délután, a magántanár elment már. A kert fái hullatták levelei­ket. Ebéd után összegereblyéztem az avart, a kert hátsó részébe hordtam. A nagymosással tegnap végeztem, a ru­ha a padláson száradt. Holnap mosoga­tás után lehozom, egyenként nézem át, felerősítem tűvel, cérnával a lógó gom­bokat, megvarrom a szakadásokat. A líciumsövényt nyírtam, legyen rend­ben, mondta az Asszony mosogatás után. A sövény felett mézszínű fények úsztak. A Fiatalúr, a Kisasszony vőlegé­nye, ki operaénekesnek készül, az ebéd­lőben, nyitott ablakok mellett skálázott, a Kisasszony'zongorán kísérte. Az Úr­nak kifogása van a szőke férfi ellen. Hogy tartja el a családját, kérdezte mi­nap az Asszonytól, a fürdőszobában be­szélgettek. Egész nap tátogat, s az eget nézi. Mit értesz te ehhez, károgta az Asszony. Kitanul, felveszik az Operába, és gazdag ember lesz. Miért kell férjhez menni a lánynak? Még gyerek, így az Úr. Akkormégy, amikor viszik, tépte fel az ajtót az Asszony, engem majd fellö­kött. Nincsen dolgod? Mit hallgatózol? A konyhába menekültem. Este azt írtam a naplóba: hiába károg, nincsen már hatalma rajtam. Nyírom a sövényt, gyö­nyörködök a Fiatalúr hangjában. Ha mélyen jár vele, öblösen zeng, ha a ma­gosban, kristálytisztán csengő. Istenem, vegyék fel az Operaházba, csattogja sö­vénynyíró ollóm a líciumlevelek közé. Irigylem őket. A Kisasszonyt, amiért segíthet leendő urának, a szőke férfit, mert egész életében dalolhat, mígnem maga is zenévé változik. Hallgatom a szabálytalan dalolást, a Asszóny skálá­zásnak nevezi. Megáll a kezem, megfú­jom hólyagos tenyeremet, majd a ballal folytatom, és gyönyörködök. Váratlanul terem előttem az Asszony. Bagolysze­meiben vihar dúl, vajon mit talált meg­int? Olvastam a naplódat, károgja han­gosan, hogy azok odabenn is hallják. Azt hittem, te más vagy, mint a többi. A naplómat? Istenem, kapom hólyagos tenyerem a számhoz. Egy hosszú pilla­natra megáll a szivem. A naplódat, te hálátlan. Miért is vártam hálát? Vasár­nap rendbe hozod a konyhát, a pénzed a kredencen lesz. Neth kell jönnöd többé. Meghordozza rajtam bagolyszemét, sarkon fordul, lassú léptekkel a ház felé indul. Zsugorodik távolodó alakja, hir­telen tűnik el a Fiatalúr öblös, s a Kis­asszony zongorájából szökkenő hetyke hangok alagútjában. Mint ki eszét veszí­tette, kaszabolom, vágom a líciumsö­vényt. .. 9 A divatbe­mutatón lát­hattuk a Hab­selyem Kötöttárugyár • szabadidőru­háit is.

Next

/
Thumbnails
Contents