Petőfi Népe, 1990. július (45. évfolyam, 153-178. szám)

1990-07-04 / 155. szám

ÁRAMSZÜNET Határszemlén - kétszáz dollár nélkül (3. oldal) Egyetemalapítás I előtt Házassághirdetés helyett (4. oldal) Tegnap tisztelegtek, ma elrepülnek Tegnap délután katonai tiszteletadás mellett búcsúztak azok a még Kalocsán maradt szovjet repülőegységek, melyek ma hagyják el véglege­sen a repülőteret. Az ünnepségre meghívást kaptak a város pártjai, állami vezetői, akiknek tisztelgő sorfala előtt szimbolikusan adták át a város közigazgatási területének mintegy har­madát. Gardejev Valerij Alekszandrovics, a kalocsai szovjet alakulat parancsnoka mondott búcsú­beszédet, melyre Szalóki István tanácselnök vá­laszolt. A magyar alakulátok helyi parancsnokai szintén elbúcsúztak a távozó katonáktól és hoz­zátartozóiktól. Ma reggel a helikopter-gárdaezred, utolsó akcióként „Isten veletek, magyarok!” feliratú röplapokkal készönt el a város lakosságától. Zs. K. I. Tóth Sándor felvételei „ I Szűrös Mátyás ismertette a ■már elfogadott napirendet, ■majd a plénum ezután áttért a ■Magyar Köztársaság alkotmá- : jnya címerre vonatkozó módosí- jtásának tárgyalására. Mivel az Országgyűlés egy ■korábbi ülésén nem sikerült ■dönteni a címer kérdésében, Honost újból napirendjére tűzte a ■ház ezt a témát. Balsai István ■igazságügy-miniszter előadta, ■hogy a kormány ezúttal csak ■egyetlen javaslatot terjeszt a ■plénum elé, mégpedig a koro­nás kis címert. Kőszeg Ferenc módosító ja- Bvaslatának lényege, hogy az ál­lami és a történelmi címert kü­lönböztessék meg, azaz alka- lomtól függően használják a ■koronás, illetve a korona nél- küli állami jelvényt. Mint mon- dotta: ez a kompromisszumos ■javaslat eredetileg nem is tőle, ■hanem Antall József miniszter- elnöktől származik, aki még az ■elmúlt év nyarán állt elő ezzel ■az indítvánnyal. Csépe Béla (KDNP) és Teller ■Gyula (SZDSZ) után Antall Jó- zsef miniszterelnök is szót kért ■a vitában, kijelentve: nem tartja ■indokoltnak, hogy további he- ■raldikai, közjogi vagy politikai ■érvekkel folytatódjék a polé­mia. Tarthatatlan — mondotta %-—j hogy Magyarország to- vábbra is megtartsa régi kom- munista címerét, mihamarabb ■dönteni kell tehát ebben a kér­désben. Hozzátette: a címer ^használatáról szóló külön sza- bályzatban lehet majd arról Pdönteni, hogy milyen esetekben ■van helye a koronás s mikor a díszítmény nélküli, egyszerű cí­mernek. Kövér László (Fidesz) heve­sen ellenezte, hogy morális nyo­mással próbáljak többen — köztük a miniszterelnök is — a képviselőket döntésre kénysze­ríteni. Ezt követően lezárták az ál­talános vitát, majd Szűrös Má­tyás az illetékes bizottságnak utalta megvitatásra a kompro­misszumos módosító indít­ványt. Ezután a parlament meg­kezdte az Állami Vagyonügy­nökségről és a hozza tartozó vagyon kezeléséről és hasznosí­tásáról szóló 1990. évi VII. tör­vény módosítására benyújtott törvényjavaslat tárgyalását. Az előterjesztő, Balsai István igaz­ságügy-miniszter hangsúlyozta: a kormányprogram egyik gaz­daságpolitikai célja a szociális piacgazdaság megteremtése, amihez elengedhetetlen a nem­zeti vagyon 80-90 százalékát ki­tevő állami tulajdon jelentős ré­szének privatizációja. E folya­mat ellenőrzésében meghatáro­zó szerepe van az Állami Va­gyonügynökségnek. A kor­mányprogram megvalósításá­hoz indokolt, hogy az Állami Vagyonügynökség közvetlen irányítását és ellenőrzését az Országgyűlés helyett a kor­mány lássa el, a privatizáció fő irányának meghatározása vi­szont továbbra is az Ország- gyűlés hatáskörében marad. Ugyanakkor a privatizáció tel­jes körű ellenőrzése, az állami vagyon védelme megköveteli az Állami Vagyonügynökség ha­táskörének kiterjesztését a ta­nácsi alapítású vállalatok egy részére, különösen azokra, amelyeknél a spontán privati­záció veszélye a legnagyobb. A miniszter ilyennek említette a kiskereskedelmet, a vendéglá­tást és a szolgáltatást. Végeze­tül indokoltnak minősítette an­nak lehetővé tételét, hogy az Állami Vagyonügynökség a vállalatot ne csak gazdasági társasággá alakíthassa, hanem értékesítés céljából államigaz­gatási felügyelet alá vonhassa. Az általános vitában először hozzászóló Juhász Pál (SZDSZ) a gazdasági bizott­ságban kisebbségben maradt véleményt ismertetve szüksé­gesnek nevezte, hogy az Állami Vagyonügynökség minisztériu­mi jogállást kapjon, s kötelező nyilvánossága megmaradjon. Eörsi Mátyás (SZDSZ) mó­dosító javaslatának lényege, hogy továbbra is maradjon benn az ÁVÜ-ről szóló tör­vényben az a passzus, miszerint az Állami Vagyonügynökség privatizációt elutasító döntése ellen bírósághoz lehet fordulni. Botos Katalin pénzügymi­nisztériumi államtitkár szerint nem kell megijedni attól, hogy a módosítással biankó csekket ír alá a parlament, hiszen a pri­vatizációról további törvények fognak rendelkezni. Csépe Béla (KDNP) egyetér­tett azzal, hogy az Állami Va­gyonügynökség működtetése tipikusan kormányfeladat, de szükség van a parlament fel­ügyeletére. (Folytatás a 2. oldalon) IAutentikus forrásból tudom: a Parla­mentbe lépők pakkját szigorú vizitnek ve- I fik alá. Kolléganőm kabaláját — a zölt Mjnyulat — még csak megmosolyogták a Wkormányőrök, de dr. Demszky Gábor kép- U/iselő (SZDSZ) hozománya láttán, hét- Hfon délelőtt, valószínűleg el is sápadtak. WDemszky úr ugyanis a hét végén a Kiskun- Nemzeti Parkban járt, nem gomba-, Hde bombaszedő túrán. A nemzetközi bio- Uszféra-rezervátumban, ahol a biológusok Uneglelték a földgolyóbis azon ritka pont- Újainak egyikét, ahol a teremtett valóságá­éban létezik még ma is a természet. Csak Uhát nemzetközi összefogás ide, tudomá- Hyos kuriozitás oda, az errefelé lakók — megszenvedett tapasztalataik révén — a ealitás (természetvédett?) talaján állnak. jTudják, hogy a vadregényes táj, az ősbo- ókás — már ami megmaradt belőle! — a —lomoki viperák honja más-más szerepkört ■ú betölt: gyakorlóhelye az ideiglenesen jgfiazánkban állomásozó hadseregnek. Úgy­hogy két „hatalom" regnál e vidéken, a emzeti parkosok meg a szovjetek. Közel em a békés egymás mellett élés szellemé­in! Az előbbiek az ősi növényzetet, állat- ilágot próbálják menteni, még a látoga- óktól is; az utóbbiakhogy finoman fo- almazzak, rá se bajszintanak a flórára, eg a faunára, Persze, annak sem örül- ek, ha a nyomaikat kurkásszák. Harckocsiutak, tankállások, cirill betűs vésetek a mindentlátó fehérnyárak tör­zsén: lehangoló látvány a bócsai, bugaci Erdőkben. Hogy itt-ott taposóaknákról, lőszerekről, gránátokról fújja el a szél a nozgó homokot, nem jelent különösebb neglepetést. Csak a „rendszert" kell érte­ni, s abban rejlik a magyarázat! A kisko­ronák, ugye, tervet teljesítenek, a kiképzé­sit. Ukázt kapnak, milyen eszközzel, mit kell elvégezni. A tervteljesités szent ügy, azt nem hátráltathatja az sem, ha netán az 54-es út mellett csencselnek, vagy borért penzint cserélnek. Az elmulasztott „mun­ka" áruló jeleit, a ki nem lőtt gránátodat könnyű eltakarni a homokkal... Am, hogy azért ne szégyenitsük meg a regulá­ris/regulázatlan hadfiakat, a Kiskunsági Nemzeti Parkot nem csak ők találták re­mek rejtekhelynek! Az Apajpusztai Állami Gazdaság derék igazgatója nem is oly rég, veszélyes vegyszerekkel telt hordókat tá­rolt a buckák között, természetesen jó pénzért. A környéken lakqk edzett, pusztai né­pek. Igaz, ivóvizük nincs, a gémeskutak kiapadóban. Üdítőitalt isznak, a faluból hozzák. S ha betéved néhanapján kis ta­nyájukra valaki, ma is jó szívvel, a hagyo­mányos vendégszeretettel megkínálják ... A szatyorban, kilométereken át cipelt üdí­tővel! A vendégszeretet említésekor óhatatla­nul a háromnapos terminus is eszébe jut az emberfiának. A bócsai vendégek is hazafelé készülődnek, ha hihetjük. Hogy a vendéglátásért nem hálásak, az Burla­kov tábornok ingerült nyilatkozataiból kitetszik. Hogy mi marad utánuk, arról csak sejtéseink vannak még. Bócsán— Bugacon kiégett erdőt, letarolt réteket, a hadi arzenál imént említett rekvizitu- mait. Lehet a Parlamentben interpellálni, lehet a mi hadügyminiszterünknek mér­gesnek lenni. Lehet. Mindent lehet. Még azt is, hogy „lelépést” fizessünk a kivonu­ló csapatoknak. Legyen ez a szelíd, békés, homoki táj is végre a természet szépségeit értékelő, megbecsülő embereké. Meg a borókáké, a homoki viperáké. Amint a nemzeti parko­sok már hosszú évek óta áhitják. Ahogy a nemzet is szeretné. Detnszky úr bombája — ha késleltetve is— robbant a Parlamentben. A detonáció visszhangja talán kinyitja a füleket: ennek a területnek „hasznosítására" semmiféle hadseregnek, még a magyar honvédségnek se legyen joga! Legyen végre az, aminek eddig csak nevezték: bioszféra-rezervátum. A termé­szet talán könnyebben kiheveri az erő­szaktevés nyomait. Ha igazán akarjuk. Ha... Nagy Mária Mégsem kapnak segélyt a császártöltési milliomosok ? Császártöltésen hónapok óta forró a hangulat. Egy februári falugyűlésen történt az első összeszólalkozás egyes lakók és a tanácsi vezetők között. Leg­inkább azt fájlalják, hogy értesüléseik szerint több olyan személy kapott az utóbbi időben szociális segélyt, akik egyébként jó anyagi körülmények kö­zött élnek, sőt milfióik vannak a sifo- nérban. Említettek neveket is, nyolcat- tizet, ám a megbízhatónak vélt értesü­léseik forrását nem tudták vagy nem akarták megnevezni. Ami fölöttébb gyanússá tette az ügyet: követelték, függesszék ki a tanácson a segélyben részesülök névsorát. Személyiségi jo­gokra hivatkozva erre nem került sor. A titokzatosság tovább forrásúja a hangulatot, nem csoda, ha még ma is találgatnak.- Azt hallottuk, minden, hetven éven felüli kap szociális segélyt, de hí­rek szerint osztottak fiatalabbaknak is. Én helytelenítem az ilyesfajta egyenlős- dit. Az kapjon, aki rászorul. Még a húszéves is, ha szükségben szenved — mondja Ángeli Jakab. — Én például nem kapok, de nem is fo­gadnám el. Az NSZK-ból küldenek havi kétezer forintot, mert az oro­szok elhurcoltak a háború után és a bányában megnyomorodtam. Hetven­öt éves koromra, a nyugdíj mellé ennyi (Folytatás a 2. oldalon) LABDARÚGÓ-VB, OLASZORSZÁG Argentin csoda az olaszok ellen Elképesztő csalódás lett úrrá Itália- szerte: az azzuri legénység nem lesz ott a labdarúgó-vb július nyolcadikai ró­mai döntőjében. A hosszabbítás után is 1—1 volt az eredmény. Tizenegyes rúgásokkal Argentína (4—3) jutott to­vább. Tárgyalásokat kezdtek az ipari vezetéssel a sztrájkoló bányászok Az időközben 16 pontra bővült követelésük teljesítéséről, kedden reggel 9 órakor az Ipari és Kereskedelmi Minisztéri­umban tárgyalásokat kezdett az Oroszlányi Szénbányák márkushegyi bányaüzemének 10 tagú küldöttsége Bőd Péter Ákos miniszterrel, az ipari és kereskedelmi tárca politikai államtitkárával és energetikai ügyekkel foglalkozó államtit­kár-helyettesével. A sztrájkolok és az ipari vezetés közötti megbeszéléseken részt vett a bánya igazgatója, a bányász­szakszervezet és a Magyar Szakszervezetek Országos Szövet­ségének küldöttsége is. A követelések között szerepelnek: adórendszeri változta­tások, az adminisztratív létszám leépítése, nyugdijkérdések, 50 százalékos béremelés, azoknak a vezetőknek a felelősség­re vonása, akik úgymond rablógazdálkodással tönkretettek a bányaipari. A bányászok követelik továbbá, hogy a len­gyel vendégmunkások státusát vizsgálják felül, illetve szün­tessék meg, s a vendégmunkások általában is csak egyéni munkavállalói engedéllyel és a magyar bányászokéval azo­nos bérezés alapjan dolgozhassanak. Az MTI értesülése szerint a bányászszakszervezet a köve­telések egy részét jogosnak tartja, néhány kérdésben a kor­mány is intézkedéseket helyezett kilátásba. Ugyanakkor helytelenitik, hogy egyéni problémák miatt is sztrájkba lép­nek a bányászok, a gondokra ugyanis átfogó megoldást kell találni — hangsúlyozzák a tárca vezetői. Miközben az Ipari és Kereskedelmi Minisztériumban foly­tatják a tárgyalásokat a sztrájkolok és a tárca vezetői, az Oroszlányi Szénbánya Vállalat néhány más üzemének dol­gozói szolidaritást vállaltak a márkushegyiekkel. A 22-es üzemben éjszaka nem szálltak le az aknaba a bányászok, azóta is szünetel a termelés. A 20-as számú bányában dél­előtt figyelmeztető sztrájk volt. PATTHELYZET A TANÁCSOKNÁL Ki az úr a háznál? Szakemberekre az önkormányzatoknak is szükségük lesz Júniusban lejárt az öt éve megvá­lasztott tanácstestületek mandátu­ma. Bár az Országgyűlés — mivel az ideiglenes köztársasági elnök szeptember 30-ára irta ki a helyha­tósági választásokat — szeptember 23-áig meghosszabbította a testüle­tek működésének határidejét, sajá­tos „patthelyzet” alakult ki az államigazgatásban. Ami nagyon sok községi, városi hivatalban okoz zavarokat. Ráadásul július 29-én még egy népszavazást is irányítani­uk kell majd a vezetőknek. Felelős döntések nélkül csak fokozódik a zavar... — Mi várható a hátralevő mint­egy száz napban? — kérdeztem dr. Balogh Lászlótól, a megyei tanács szervezési és jogi osztályának veze­tőjétől. — Felhasználom a Petőfi Népe • nyilvánosságát—mondotta dr. Ba­logh László —, hogy megnyugtas­sak mindenkit: nincsen pánik a ta­nácsoknál. A nemrég elköszönt Né- meth-kormányhoz hasonlóan sze­retnénk tisztességgel végigszolgálni a választásokig hátralevő három hónapot. A munka sok tekintetben átalakult ugyan, de folyamatos. Hi­szen a tanácsok szeptember 23-áig ugyanazon jogköröket gyakorol­hatják, mint korábban. A tanácsok és a végrehajtó bizottságok csak nyilvános üléseket tarthatnak: meg­hívót kell küldeni az Országgyűlés­ben és helyben is képviselettel ren­delkező pártok vezetőinek ... (Folytatás a 3. oldalon)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents