Petőfi Népe, 1990. július (45. évfolyam, 153-178. szám)

1990-07-21 / 170. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 1990. július 21. FULÖPSZÁLLÁSI TALÁLKOZÁSOK Új redemptiót akarnak Fülöpszállást nem nehéz észre­venni. Uralja a síkságot, a Kis­kunság széles, központi vidékét. Legalábbis éjszaka! A helyi református eklézsia presbitériuma néhány hónapja úgy határozott: kapjon tisztes, műemléknek kijáró díszvilágítást az értőn felújított, fehér falú, kar­csú templomtorony. A Kecske­mét—Dunaföldvár országút, meg a Budapest—Kelebia vasút­vonal utasai sötétedés után, ha megerőltetik a szemüket, akár az időt is leolvashatják a pontosan beállított toronyóráról.- Mint egy nyugat-európai kisváros! — juthat eszébe a ván­dornak a késői órán. De valószí­nűleg csalódik, ha rászán néhány órát és körbenéz a szép templom környékén. Elhanyagolt parkok, romos mozi és művelődési ház, poros, sáros utcák fogadják. Stagnáló falu Kelet-Közép- Európában — pontosíthatnánk az éjszakai megállapítást. Leszúrták a ,,kardost- Községünk egykoron város volt! —jelenti ki látható büszke­séggel és szomorúsággal Bérezés Gábor, a Budapesti Húsipari Vállalat állandó éjszakás, bejáró, betanított munkása. Akivel, hét­köznap délelőtt csak azért tudok diskurálni Fülöpszállás főterén, mert most két hétig szabadságon van.- Majd nézze meg a kardos vitézt — mondja —, az egykori címerünket, a községháza bejára­tánál. Azt mondják az emberek: a mi katonánkat hátba szúrta a kommunizmus. így lettünk ilye­nek, amilyenek vagyunk: Ma­gyarország nem tehetne ki ben­nünket az ablakba. Beszélgetőtársam megszakítja a históriázást. A közeli presszóba igyekvő barátjával kell tárgyal­nia. Téglás Gábor Kurjantópusz­táról indult körútra kora reggel. Csirkéket hozott a piacra, aztán gyógyszert kellett kiváltania, s permetezőszer is kellene.- Ne panaszkodj, Gabikám, úgysem lesz jobb! A sajnálkozás­ból nem lehet kenyeret sütni — mondja, de csak nem vágja el a szót, folytatja: — Gondolhatja, hogy mennyit nyomott ez a falu egykor, ha ilyen nagy templo­mot, meg ilyen takaros tanácshá­zát tudott építeni. Van legelőnk, szántónk, gyümölcsnek meg sző­lőnek való homokunk, és rétünk is. De jöttek az elvtársak és a kolhoz. Ha körülnéz a faluban: a látvány elmeséli magának a szö­vetkezeteink történetét. — Az egyesítések után — veszi át a szót Bérezés Gábor — meg­maradt a Vörös Csillag Tsz. Mél­tó volt a dicsőséges nevéhez! Csődből még nagyobb csődbe, eladósodásból a tönkremenésbe ráncigálták a szekerét a főnökök. Persze úgy, hogy ők azért meg­szedték magukat rendesen. Elég, ha Kurjantót hozom példának. Az én gyermekkoromban még ML több tízhektáros termő gyümöl­csös- és szőlőskert volt ott, taka­ros tanyákkal, élő iskolával. Ma meg gaz meg királydinnye az egész. Szép bizonyítvány! Én a régi vezetőket egytől egyig ... Befejezni nem akarja a monda­tot. Megakad a szó. Szünet. Majd folytatja:- Kommunizmus mindenütt volt Magyarországon, de ha szét­nézek Kiskőrösön, Soltvadker- ten, Kecelen vagy Szabadszállá­son, azt mondhatom: nálunk sokkal hatásosabban élt az „épí­tő eszme”. Nem véletlen, hogy innét harminc év óta folyamato­san menekül a tehetséges ifjúság és a pénz. Ez, persze, nem tűnt föl a vörös falugazdáknak ... Ezért robotolok én is estétől hajnalig, ha kenyeret akarok adni a csalá­domnak ... Megdöbbentő „diagnózis99 • akadályozták az emberek, hogy az egyik vb-tag luxus szolgálati lakást alakítson ki az elárvult óvodából. Idősek napközi ottho­na lett a kihalt intézmény. A pár­tok is zászlót bontottak. Nagy közös elhatározás: ha kezünkbe került a sorsunk, próbáljunk se­gíteni magunkon... — Mi az oka a nyomasztó el­maradásnak? — Évtizedek óta olyan vezetés egzisztál itt, amely előjogainak fenntartása fejében, a semmin is kiegyezett a megyével és a járás­sal. Vörös párttitkárok és velük szövetséges — általában család­tag — vezetők: belőlük szervező­Valóban ilyen komor a fülöp- szállási élet? Boltossal, pappal, vendéglőssel s számos nyugdíjas­sal egyeztettem a véleményeket. Sajnos, igazolást találtam! Mondhatnám: kész a leltár! Nin­csen benne köszönet. Érthető te­hát: az utóbbi időben fölforróso­dott a közhangulat a faluban. Aláírásgyűjtések, viták, fenyege­tőzések, népgyűlések jellemzik a közéletet. Papp Antal nyugdíjas tanácsi dolgozó, helytörténész úgy jellemezte ezt a pezsgést nemrég: új redemptiót (megvál­tást), felszabadítást akar a Kis­kunság népe. Saját gazdaságot, önállóságot, földet. Vagyis tisz­tes rehabilitációt... — Miért vállal közszereplést a helyi csatákban a Bácskából jött, fiatal szakember, egy körzeti or­vos? Minden gond nélkül élhetne akkor is, ha ügyet sem vetne a falutársadalom problémáira... — kérdezem dr. Skribanek Lász­ló belgyógyász körzeti orvost, az MDF helyi szervezete vezetőjét. Fél évtizede él a kiskun települé­sen.- Nemrég egy falugyűlésen megdöbbentő „diagnózist” kel­lett fololvasnom. „Fogyatkozó, elöregedő falu. Szakiskolát és óvodát zártak be a közelmúlt­ban. Gyenge ellátás, betegeskedő szolgáltatás; a kulturális és a szel­lemi élet pedig évtizedek óta olyan sivár, mint a faluszéli szi­kes rét aszály idején.” Hát lenne hivatásom, ha ilyen tények isme­retében, nem határoznám el: ne­kem is tennem kell valamit? — mondja. — Százak jártak innét is Ausztriában, ha másért nem, azért, hogy a valutázók — akik kisbuszokkal utaztatták a schil- lingfelvételre jogosultakat meggazdagodhassanak. Nagy közös élménnyé lett: tőlünk 200 kilométerre más minőségű az élet. Nekünk eddig hazudták a csodát. Lehet másként élni! Ahogy gyengültek a régi rendszer eresztékei, itt is megindult a moz­gás. Nemrég például, népi kezde­ményezés eredményeként, meg­dött a végrehajtó bizottság. Ök álltak a munkahelyek élén is, pél­dául általános művelődési köz­pont, tsz, gyógyszertár, DÁV- kirendeltség, egészségügyi intéz­mények, tanács. Az „elvtársak” ma is akadályozzák a haladást. Mindent megtesznek — megte­hetnek —-, hogy az emberek félje­nek a változásoktól. Ők a veze­tők, nekik messzire elér a kezük. De éppen ez a pimaszság serkenti összefogásra, cselekvésre azokat, akik elszenvedték a bőrükre me­nő hazardírozást... „Bármennyit küzdöttünk.. (Tóth Sándor felvételei) giff ‘ám *SP m Az általános iskolában ásítós, vakációs nyugalom. Az irodában munkaköpenyes dolgozók a napi híreket egyeztetik. Milyen volt az úttörőtábor? Hány tagja van, s ki a vezetője az új pártszervezetnek? (SZDSZ)... Varga István, az ál­talános művelődési központ igazgatója éppen a napi szemlét zárja. Indulna hazafelé, de kéré­semre még marad ... — A falu múltját, jelenét és jö­vőjét tárgyalják mostanában a fü- löpszállásiak, változásokat akar­nak. Ön évek óta fontos beosztá­sokban dolgozott itt. Volt műsza­ki oktató a szakiskolában, majd járási pártbizottsági politikai munkatárs, később községi és szö­vetkezeti párttitkár, ezután isko­la- és közművelődési vezető. Mel­lesleg vb-tag és társadalmi tanács­elnök-helyettes. Hogy látja az okokat és a mai helyzetet? — Egy riport, szerintem, kevés ahhoz, hogy megértessük: milyen tényezők játszottak közre, hogy egy község ennyi csatát elveszít­sen. Elvitték a szakiskolánkat, megszűnt a vastömegcikküzem. Igen gyönge a termelőszövetke­zetünk. Bármennyit is 'küzdöt­tünk a faluért annak idején - tőke hiányában, s mert nem vol­tak jó embereink a megyénél —, gyenge a bizonyítvány. Ennek el­lenére nem látom annyira drá­maian a' helyzetünket, mint a mostanában népszerűséget haj- hászó politikai ellenfeleink — Mindenfelé elmondták: könnyen azonosítható az a klikk, amely elsősorban okolható a dics­telen helyzetért. Minden eszköz adott volt, hogy a kritikát elnyom­ják. Mondjuk: egy iskolaigazgató potenciálisan szinte minden csalá­dot „fenyegethet” egy kicsit. Má­sik ilyen intézmény ugyanis nincs a faluban. Voltak állítólag, akik találkoztak is a fegyelmezéssel. Gyerekeiknek Szabadszálláson kellett befejezni az iskolaévet __ Az sem mindegy, hogy a falu értel­miségének — összességében több mint ötven embernek ön a mun­kaadója ...- Felelősséget érzek mind­azért, ami itt történt! Ez termé­szetes. Az személyéi balszeren­cse, hogy most együtt emlegetnek olyan községi vezetőkkel, akik­kel nem vállalnék • közösséget. Csak az nyugtat: sénki sem vá­dolhat azzal, hogy bűncselek­ményt követtem el, hogy erkölcs­telen életet élek, vagy hogy nem végzem jól a munkámat. .. — Ügy gondolom, nem kívánja senki az ön fejét.,. Azt szeretnék csupán, hogy — mint a vesztett politikai hatalom volt tisztviselője — mondjon le a funkcióiról. Az irányításban ne vegyen részt. Leg­alábbis egy ideig...- Mondhatnám, azt, hogy megtévesztett ember voltam, amikor szorosabbra fogtam a kapcsolatomat a párttal. De az én történetem már úgysem érde­kel senkit. Az állásomról,— nem anyagi érdekek miatt — csak úgy, nem mondok le. Rendszer- váltás van, természetes, ami kö­vetkezik! De én vállalom a meg­mérettetést. Úgy gondolom, mint pedagógus és intézményvezető nem vizsgáztam rosszul... Te­gyék az enyém mellé a jobb aján­latot. Ha nyerek, ha veszítek: baloldali maradok, nem kenye­rem a színjátszás. Úgyis eléggé rákaptak Fülöpszálláson is e mű­vészetre ... Tanácselnökből polgármester ? Fülöpszállás forrong, Változá­sokat akar! Választásokra ké­szül. Tervez, sőt, alkot. Jól jel­lemzi a változásokat, hogy né­hány hónap alatt tíz vállalkozás indult a faluban. Üzletek, ven­déglők, üzemek. Akik maradtak, bíznak... Cseh-Szakáll Sándor tanács­elnököt nemrég már egy meg­újulni akáró Fülöpszállás válasz­totta — az évtizedekig „ország­ló” Fazekas János helyére — ve­zetőjének. Más területen dolgo­zott korábban. Nem volt könnyű számára a kezdés. Kézzelfogható eredményeket nem tudott még felmutatni. De elismerésre méltó, hogy a korábbi vezetők közül egyedül ő, jó kapcsolatot alakí­tott ki az emberekkel. Tervei, el­képzelései vannak a falu városia- sitására. Kevés községi vagy vá­rosi vezető dicsekedhet azzal, amivel ő: a település két lejgriá-' gyobb pártja, az MDF és a kis­gazdapárt, helyi szervezeti pol­gármesternek jelölték. — Örömmel vettem a két párt megkeresését, hogy továbbra is számítanak rám. Legyek a pol­gármesterjelöltjük — mondja Cseh-Szakál Sándor. — Azt gon­dolom, Fülöpszállásnak olyan adottságai vannak, amelyekkel ha élhetünk — s ha nem lanyhul a vállalkozási kedv —, virágzó időszak következik. Aki majd akar, találni fog helyben munka- lehetőséget. Sorra kapom a híre­ket: van, aki boltot, más kisüze­met, a harmadik szállodát akar nyitni... — Persze, a következőkben sem lesz könnyű egy „lemaradt” községnek. Csodák nincsenek... — Ha megválasztanának, har­cos időszak következne a szá­momra. A faluközösségnek pénzt és gazdálkodási lehetőséget kell szerezni. Természetesen visz- szakérjük majd a volt községi va­gyont. A földeket, a községi nagyvendéglőt, a mozit. Remé­lem, hogy a törvények segíteni fogják majd a törekvéseinket. Politikai harcra is számítok, mert vissza kell adni az emberek hitét. A vezetés hitelét. Új arcok kelle­nek az intézmények élére, akik döntéseikkel a lakosságnak szá­molnak el. .. — Most tehát a várakozás és a tervezés idejét élik-...- Nem lehet elfecsérelt idő. Már most mindent meg kell tenni az indulók segítéséért. Aki ugyanis a vállalkozókat támo­gatja, a jövőre mond igent, a fa­lut építi. Újra kell éleszteni a köz­életet, a közösségeket, a köröket. Mért demokrácia és fejlődés el­képzelhetetlen önszerveződő cso­portok nélkül. Sokan mondják: sosem volt még ennyi viszály Fü­löpszálláson, mint most, hogy több párt is munkálkodik a falu­ban. Én ezt nem így látom. Biztos vagyok benne, hogy az alapdol­gokban teljes az egyetértés. A fa­lu szekerének végre ki kell moz­dulnia a kátyúból. Farkas P. József

Next

/
Thumbnails
Contents