Petőfi Népe, 1990. június (45. évfolyam, 127-152. szám)
1990-06-13 / 137. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1990. június 13. A két Magyarország Négyen ültünk a kis német népautóban, amikor egy szombat reggel Szegedre utaztunk. Csak 80-90-es tempóban haladtunk — féltve biztonságunkat — a lassan hírhedtté váló E5-ÖS főúton. Nem azért, mintha a kisautót nem lehetett volna felpörgetni, de a másfél-kétliteres nyugati csodaautók — melyek többsége magyar rendszámmal volt ellátva tekintélyt purancsolóan előzték, sokszor veszélyhelyzetet teremtve, osztrák barátom Volkswagen típusú négykerekűjét. Egyik ilyen előzéskor — amikor egy BMW hagyott faképnél bennünket —, a „sógor" nem bírta tovéibb szó nélkül — Szegény magyarok! Ti valóban nagy válságban vagytok, ha ilyen országúti csodákkal száguldoztok! Legszívesebben széttártam volna a kezem, hogy ez nem igy van, de a népautót nem országúti cirkáló nagyságúra tervezték. Próbáltam volna magyarázni, hogy a legalább 40 ezer, nyugati, használt autó tulajdonosa nem a hárommillió, leginkább szegényedő magyar csoportjából kerül ki. Sőt, azt is, hogy pályaudvaraink lassan nem annyira utasokkal, mint inkább szerencsétlen hajléktalanokkal vannak tele, és hogy nő a segélyt kérők száma és... Csak legyintett rá. S tahin igaza volt, már ahogy ő látta. Hisz százmilliókat hordtunk ki dollárban és márkában Ausztriába, felvirágoztatva ezzel mindenekelőtt Burgen- landot. S a „tékozlásnak" meglett az eredménye. Az egyik oldalon egy tovább szegényedő állam 21 milliárdos adóssággal. míg a másik oldalon megelégedett polgárok százezrei talán milliói? A 80-as évek pangása során, kelet-európai színvonalon mérve, fogyasztói paradicsommá váll kis országunk egyszerre tűnik gyarapodó- nak.s valljuk meg szegényedő- nek. . Gyarapodómik, mivel a statisztikát szemlélve mely, persze, kétarcú - úgy tűnik, hogy a lakosság egy része jelentősei lépett előre a fogyasztói társadalom irányéiban. Hisz példáiul a személygépkocsik száma a ßO-as években (1980 -88) 978 ezerről I millió 619 ezerre emelkedett, igaz, az átlagéletkoruk 9 év körül mozog. S nem kis hányaduk kétütemű. .-ír új lakások száma 400 ezerrel nőtt. Néhány szétzalékról 20- 25 százalékra emelkedett a színes televízióval s mélyhűtővel rendelkezők száma, a videók vagy számitógépek mennyiségét pedig legfeljebb megbecsülni lehet. Hisz hányán nem vallották be. mit hoznak be a dugig pakolt autóban Bécsitől?.' Csak 1988-ban 8,5 millió világútlevelet adtak ki. a hatéin átlépők száma 10,7 millió volt, s a többség visszatért. Persze, miután elköltötte a hivatalosan vagy feketén szerzett 1 milliárd dollárját, s betette BC- számlájára a megmaradt aprót, körülbelül 50 milliót. S hogy mindezt miből finanszírozták derék polgáraink? Akkor, amikor az állami szektorban csökkent a fizetések reálértéke? Mindenekelőtt a második szektorból, azaz a vállalkozások szférájából, amelynek az anyagi presztízse összehasonlíthatatlanul jobb, mint az elsőé. Az átlagpolgár jövedelmének közel egy- harmada ebből a forrásból származik. De csak a statisztika alapján, hisz a „privát profit" hajhászásába nem tud — tudott mindenki bekapcsolódni. S aki nem tud, annak életkörülményei az infláció következtében rohamosan romlanak. S az oly áhítattal várt áldásosf?!) piac- gazdálkodás sem fog igazságos társadalmat teremteni, hisz a tőkefelhalmozás mindig valakinek a rovására történt az évszázadok során. De vajon mit mond a nem átlagpolgár, a lét árnyékos oldalán élő, vagy az előbb-utóbb oda kerülő? A tíz és fél milliós lakosságunkból minden századik ember havi jövedelme, 1988-ban, nem érte el az 1500 forintot. Kik ők? Egyetlen szóval: a nyomorultak. Ok és a sajátos magyar középosztály között helyezkedik el a népesség azon 27 százaléka, amely a fizetéséből még csak lakásra sem gondolhat. A tőlük módosabbak rétege már néha, titokban álmodozhat saját lakásról, bár tudnia kell, hogy a kamatok és a részletek még utódaikat is boldogítani fogják. Ók 1988-ban 4500-6000 forint jövedelmi szinten helyezkedtek el. Az említett időszakban a lakosság kétharmada az ismertetett szerény szintig tudott felkapaszkodni. A fölöttük élő honpolgárok többségének nem szorul el a szive, amikor a fővárosi Váci utca kirakatait nézi végig. Talán végig sem nézi, hisz nem bámulni jár oda, hanem vásárolni. Ide tartozik az a kétszáz vállalati vezető is, akinek 1989-ben a prémiuma meghaladta a kétmilliót. Persze, nem kell irigykedni, hisz csak bruttóban . . . Azonban, ha belegondolunk, hogy a vállalataink többsége ma csőd előtt ál! - nyilván akkor sem prosperált —, akkor ez a jutalom — vagy „járandóság" — érthetetlen. A gulyáskommunizmusból — úgy tűnik — két Magyarország nőtt ki. A nagyobbik Magyarország — a lakosság többsége a mai válság kárvallottja, megszenvedöje. Ok az áldásos lengyel román szovjet piac életben tartói, ahol egy-egy kitartó alku után akétr száz forintot meghaladó összeget is megtakaríthatnak. A kisebbik Magyarország ritkábban mutatkozik a KGST-piacon, pláne az a körülbelül félmillió, aki a mai átmeneti kor piaci hasznát fölözi le. Csinálva ezzel magántőkét, amelyet az elkövetkezendőkben a kormány még inkább támogatni fog. Elvégre annak legyen, akinek már van. A két Magyarország távolodása már érzékelhető. Az, hogy kettő van, nem baj, hiszen sosem volt egy. Azonban a távolodás sebessége — vagyis a nagyobbik tömeg leszakadása — egyre gyorsabb. S ez több, mint aggasztó. Veszélyes! ßarfa Zw/f A- v MINDENKI ERRŐL BESZÉL n rr\ rr • Szukulo piac — tanácstalan vállalatok Valami elkezdődött a magyar gazdaságban — erre utalnak a Gazdaságkutató Intézet közelmúltban végzett vizsgálatai. Ám hogy ezek a változások mindig a megfelelő irányúak és sebességűek lennének, azt sajnos nem lehet állítani. Mindenképpen „eredmény”, ha negatív módon is hat, hogy sok évtizednyi piaci védettség után ma úgy érzik a vállalatok, hogy termelésük bővítésének mindinkább a piac szűkülése az akadálya. Eredmény ez a változás, hiszen azt jelzi, hogy végre beleütköznek a termelők a piaci korlátokba, mind gyakrabban tapasztalják, hogy korszerűbb, olcsóbb termékkel lehet csak labdába rúgni. Ám a szűkülő kereslet másik oka a többi vállalat, a potenciális vevők elszegényedése, no meg a lakosság elszegényedése. Ez a hatás pedig nem a termelés korszerűsítésére ösztönöz, hanem egy lefelé futó spirálba kényszerítheti a hazai vállalatokat, ezt hívják úgy, hogy tartós gazdasági visszaesés, recesszió. Ráadásul a KSH most közzétett adatai szerint sok vállalatunk bár tapasztalja, hogy termékei iránt mind kisebb a kereslet, nem akarják elhinni a rossz hírt, s tovább termelnek raktárra, bízva a csodában. Márpedig a csodák kora elmúlt, várhatóan tovább csökken a belföldi kereslet, és nem látszik megalapozottnak az a pár hete közzétett információ sem, hogy a nyugati exportunk jelentősen nőne az idén. A volt szocialista országokba pedig köztudomásúlag drasztikusan csökken a kiszállítás. Az egész gazdaságban mintegy 10-15 százalékkal, ám egyes ágazatokban — a gépipari, könnyűipari és élelmiszer-ipari vállalatoknál t — ez 25-35 százalékot is elérhet. A rubelexport csökkentésére az érintett vállalatok fele a konvertibilis kivitel növelésével, csaknem ugyanilyen arányban a belföldi értékesítés fokozásával kíván reagálni. Az érintett vállalatok alig egynegyede tervezi a kapacitások leépítését. Márpedig valószínűleg ez utóbbi aránynak sokkal nagyobbnak kellene lenni, ha a hazai vállalatok szembe mernének nézni azzal a ténnyel, hogy a Szovjetunióban eladhatatlan termékeik zöme sem idehaza, Nyugaton pedig még kevésbé lesz kelendő. Átmenetileg persze elképzelhető egy-egy jó üzlet, de a szovjet piacról kiszoruló gyárak nem kerülhetik meg a nyugati színvonalhoz közelítő termékekre való átállást. Csakhogy a vállalatok jövőképe a Gazdaságkutató Intézet szerint meglehetősen homályos. A megkérdezett hazai vállalatok 60 százaléka készített a kilencvenes évekre részletes fejlesztési koncepciót, ám ezek nagyobb része a saját megítélésük szerint sem alkalmazható a gyorsan váltózó helyzethez. Azaz az. idei év elején a megkérdezett vállalatok alig egynegyede volt olyan fejlesztési terv birtokában, amely az elkövetkező évek vállalati döntéseit megalapozhatja. A jelek szerint tehát még mindig igen sok hazai gazdálkodó szervezet reménykedik, ha nem is a csodában, de mindenképpen kívülről jövő segítségben. Ez persze meg is érkezhet külföldi tőke vagy vásárló személyében. Csakhogy a lerobbant, elavult vállalatok piaci értéke a valóságosnál is csekélyebb, s az is hiú remény, hogy egy esetleges új tulajdonos nem a kíméletlen rendcsinálással fogja kezdeni. P. É. AGRÁRVILÁG Még mindig aszály Hogyan védekezzünk? A mezőgazdaságra nem kedvező éghajlati periódusban vagyunk. Évről évre mintegy 50-150 milliméterrel csökken az évi csapadék (most télen-- tavaszon is aszályos hónapokat élünk), ugyanakkor az évi hőmennyiség szép csendesen emelkedik 3-4 százalékkal. Félő, hogy ezek a tényezők és az egyáltalán nem javuló, de feltétlenül dráguló technikai szint mellett további problémákat okozhatnak a gazdálkodás menetében. A 30 évi éves csapadékátlag, 649 milliméter, az utóbbi 9 év alatt 550 mm-re csökkent, ez 15 százalékkal kevesebb csapadék. Megközelítően havi 100 mm csapadékhiány a sokévi átlaghoz viszonyítva. Tekintve, hogy a növényeknek 1 kilogramm szárazanyag előállításához adott mennyiségű vízre van szüksége, a kövei' ezőkb. lm kell. •7 r '.a';' ' ál: 7 : értéke dau. 10 foko ..........é.i .övekco n ek lelel meg. Az eddigiek szerint tovább romlott a helyzet 1990 első két hónapjában, a csapadék a sokévi átlagnak csupán 40 százalékánál tartott. Van-e lehetőség ennek az állapotnak a megváltoztatására? Ez idő szerint a gazda nem tudja a gyakorlatban befolyását kiterjeszteni a hőmennyiség, a napfénytartam megváltoztatására és a lehulló csapadék növelésére. Akkor viszont mit tehet, hogy a leesett csapadékkal okosan •gazdálkodjék, abból minél többet tudjon a termelt növénnyel hasznosan felvetetni? Arra van némi lehetősége, hogy a lehullott vízből minél nagyobb mennyiség hatoljon be a talajba és a tudomány gyakorlati felhasználásával minél jobban segítse a vízháztartás kedvezőbb alakulását. Erre az agrotechnikai módszerek széles skálája segítséget adhat és a „jó gazda” törekszik is élni a lehetőségekkel. Néhányat ezek közül a következőkben említek meg. Lehet nagyobb gondot fordítani a talaj szerkezetének javítására,” aminek egyik alapfeltétele a humusszal való okszerűbb gazdálkodás, illetőleg a humusznak mint a talajok egyik legfontosabb energiaforrásának a lehetőség szerinti növelése. Ha az előállított és elfekvő szerves trágyát felhasználnánk, némileg javulna a humusz életpozíciója és ezzel együtt a leesett csapadék talajba való hatolása és annak hasznosítása. Mind a \: 7; -adás. mind 1 v; v ó ipesseg szoros • esolatban \ tyag- és televér.ytartalmával. booöi adódik, hogy minél kötöttebb egy talaj es szerkezet nélküli, annál kevésbé tudja a vizet befogadni, annál több folyik le a lejtőn, illetve a mély fekvésű helyeken pangó vizek keletkezhetnek. A leeső csapadék által elérhető terméseredmény attól függ, hogy mennyi vizet tud a talaj, sajátos vízgazdálkodási tulajdonságától függően, gyorsan a mélybe vezetni, és ott hasznosan raktározni. A tarlóhántás, az őszi mélyszántás, a tavaszi simítózás időben való elvégzése (még 1990 tavaszán sem volt általános), szerves és szervetlen trágya okszerű fel- használása (és általában felhasználása) egyben a vízháztartás javításának közvetlen vagy közvetett gyakorlati eszköze. Mégis üzem és üzem között 2-3 hetes különbségek is vannak pl. a tarló időbeni művelésében vagy a tavaszi simítózásban egyaránt, miközben 20-30 milliméteres csapadéknak megfelelő mennyiséggel csökken a talajok vízkészlete. Vagy meri-e vállalni a szakemberek egy része, hogy felhasználja az elővete- mény tudományos és olcsó lehetőségét az egyes növények egymás utáni sorrendjében? Pedig ökonomikusán ezzel is lehet befolyásolni a talajok vízkészletét és okos felhasználását. A búzaterületek csökkenésével pedig erre egyre nagyobb lehetősége van a gazdának. A szárazságot jobban tűrő fajták termesztése ugyancsak embertől függő té.ciú.: yon; irtásién nek biológia i ioiyamat.ia.ia a vc/eiési sorrend is segít), a vegyszerezés tudatos alkalmazása ugyancsak a nedvesség megőrzését segíti, ide értve az optimális növényszám beállítását is. A túl sűrű állományban növekszik a meddő tövek száma, és ezek az egyedek már gyomként jelentkeznek és a tápanyag-, a vízkészlet indokolatlan fogyasztását okozzák. Nézetem szerint a talajok vízkészletének növelése érdekében külön meg kell tervezni a lejtős területek ésszerű és tudományos vízgazdálkodását is. Kísérleti és baranyai gyakorlati eredményekkel bizonyítandó, hogy a lejtős területekre leeső csapadék, ha nem történik intézkedés jó részének ott-tartására, intenzitásától, a lejtő szögétől, hosszától, kitettségétől, növényi borításától függően 30-40 százalékban is lefolyhat, magával vive a legértékesebb talajréteget. így lehet, hogy évente 700 milliméter eső is eshet, mégis: a nyári melegben, szárazságban szomjúságtól szenvednek a növények. A SZÉLES KÖZBŐL JELENTJÜK A környezetszennyezők és a tolvajok házhoz jönnek • Ahová a szcmctclők egyszer beteszik a lábukat! (Kiss Józsefnek is elege van ebbftl a látványból.) „TISZTELT SZERKESZTŐSÉG! A szomszédaink és a tisztaságot, a rendet szerető emberek nevében írok önöknek egy alkalmi szeméttelep létezéséről. A Felsőszék tóban lakom. A Széles közről vezet az út, egy kis erdőn kersztül, a lakásomig. Sok hobbi is található ezen a környéken. Az erdő üdítő látvány is lehetne, ha egyesek nem hordanák tele szeméttel. A rossz vödörtől és más edényektől a zsákokba rakott hulladékokig van itt minden. Az út szélén heverő szemét jó táptalaja a guberáló kutyáknak, férgeknek. A múltkor rókát is láttunk a szeméthalmaz közepén I Szeretnénk, ha írásunk az újságban megjelenne, figyelmeztetve a szemetelőket: őrséget szervezünk, és kíméletlenül feljelentjük azt, akit elcsípünk! Sőt, a szemétben nem restellünk turkálni sem, hátha akad valami név vagy cím, ami nyomra vezet bennünket. Ebben az esetben, saját költségünkön a szemetelő lakására szállítjuk az általa odahordott hulladékot. A városi tanács műszaki osztályának is írtunk, kérve a szemét elvitelét, és valamilyen megoldást a problémánkra. Többek nevében: P. T. Kecskemét” Füstmentes presszó már van! Levélírónk nyugodtan vállalhatta volna a teljes nevét is, hiszen amiről beszámol, színtiszta igazság. A természet naponta megkapja a maga tőrdöfését, ahogyan önök is tapasztalják. Zsákos hulladékokkal, másutt az embert szinte az ájulásba taszító benzingázzal, porral, füsttel és zajjal házhoz jön a környezetszennyezés. Hadviselés békében! Amíg a Széles közhöz közeli úrihegyi Hobbi presszóból a kiszolgáló akár ki is penderítené azt, aki rágyújt — füstmentes presszó a határban! —, s mig a kiskerttulajdonosok óvnák érdekeiket, az ellentábor is megjelenik a színen, és „hallat” magáról. S ha még csak ők! Bár belőlük is elegük van, mint azt útbaigazítónk, Kiss József mutatja egy Széles közi szemétrakásnál. Mások is „tiszteletüket” teszik errefelé. A tolvajok. — Én arra mindig felébredek, amikor a kutya éjszaka elvakkantja magát — halljuk levélírónk szomszédjától, Tímár Józseftől. P. T.-t nem találtuk otthon. — Három hete, éjjel fél egykor utánfu- tós Ladával jöttek, valószínűleg a városból. A kutyámnak egy nagy csontot adtak, hogy ne ugasson. Áztán az autóból szerszámokat vettek elő, a kerítést elemenként akarták leszerelni, de a házőrzőm nem engedte. „Megmutatta” nekik, hogy merre van az út a Széles közből kifelé ... Kistévé, malacok: minden kell — Látják azt a másik tanyát, a kerítéstől túlnan — emeli föl a kezét a jelzett irányban Tímár József —, ahol a villanyoszlop van? Onnan egy kistévét loptak el. Egy másik hobbis társunknak a 15 ezer forintos Thomas vízszivattyúja bánja, hogy itt, a Felsőszéktóban ennyire védtelenek vagyunk. Alig múlik el éjszaka anélkül, hogy ne történne valami. Az egyik alkalommal is megszólított valaki (talán külföldi lehetett): — Koma ... koma . . ., hé. Széles köz? Akkorát behúztam neki, hogy vissza se nézett. úgy elszaladt. 1 .vízhúzómotor, 180 darab B 30-as tégla, magnós rádió; ezeket is a betörők számlájára írják. Valahonnét ellopták a malacokat is. Az állatokat lefújták sprayvel. Az éjszakai „forgalom" egyik jeleként említi, hogy valamelyik nap reggelre virradóra húsz eltaposott csikket számoltak össze egy kerítés mellett. Mit mond a bűnügyi osztályvezető? — Várhatnak-e segítséget a Széles közben s az egyéb külterületi helyeken Máriahcgyben, Kisfáiban, a Nyomáson, Úrréten és máshol — levő hobbitulajdonosok, s akiknek ott van az állandó lakásuk is? Kérdésünkrp Fekete József alezredes, a Kecskeméti Városi Rendőrkapitányság bűnügyi osztály- vezetője válaszol: — Nagyon sok az olyan ügyünk, mint amilyenekről a Felsőszéktóból is beszámolnak. Mi éjszakai portyákkal, figyelőszolgálattal próbálunk javítani e területek közbiztonságán. Arra kérünk mindenkit, hogy ahol bűncselekményt észlelnek, azonnal jelentsék. Rendőri szempontból nincsenek csak kis vagy csak nagy ügyek. Mindegyik fontos. Amikor valahol két lopás történik, már az is sok. • — Én arra mindig felébredek, amikor a kutya éjszaka elvakkantja magát. (Tímár József) • ... a kutya „megmutatta" a közből kivezető utat. • A kerítés mégiscsak a helyén maradt... (Straszcr András felvételei) A lakosság nyugalmát és biztonságát ezután is csak a gyakori és hatékonyabb rendőri ellenőrzéssel lehet megvédeni. No meg a megelőzéssel! Mert amíg belterületi kis utcákban már hónapok óta háborítatlanul száguldozhatnak éjszakánként autó- versenyzést utánzó csendháborítók (párosán „re- pcsztő” kocsijaikkal még a holtakat is felébresztenék a sírjukban), addig a külterületen élők nyugalma és biztonsága sincs kellőképpen szavatolva! Kohl Antal Védelem . . .?
