Petőfi Népe, 1990. június (45. évfolyam, 127-152. szám)

1990-06-13 / 137. szám

1990. június 13. • PETŐFI NÉPE • 5

Országos amatőr képző- és iparművészeti kiállítás

Kecskeméten, az Erdei Ferenc Művelődési Központ földszinti termeiben és emeleti galériájában a szokásosan gazdag anyaggal mutatkozik be az országos amatőr képző- és iparművészeti kiállítás. A tárlatot jellemző számok is igen impozánsak: a tárgyak alatt több mint kétszázötven alkotó neve szerepel, legtöbben két-három munkával is jelen vannak. Ami a műfaji kínálatot illeti, szinte elképzelhetetlenül gazdag; az ország minden tájáról képviseltetik magukat a legügyesebb textilesek, fafaragók, keramikusok, festők, tűzzo- máncosok, gyöngyösök, érmesek.

Leggyakrabban az egyes anyagfajtákon belül is sokféle műfaj képviselőivel találkozhatunk. A textilesek között pél- dáufakadt olyan, aki fali- vagy padlószőnyegbe, tarisznyába, terítőbe, takaróba vagy épp divatos pulóverbe komponálta elképzeléseit. A földszinten elhelyezett anyagban ez az a műfaj, amely gazdagságával, sokszínűségével, szépségével talán ^legjobban felhívja magára a figyelmet. Nem véletlen, hogy igen sok díjazott is akad ezek között az alkotások között, élükön a móri textilesműhely tagjainak szép gyapjúba, lenbe, selyembe fonott, szövött variációival. Persze, más műfajok képviselői között is akadnak kiemelkedő darabok, minden anyagfajtában megtalálhatók az önmegvalósítás izgalmas kísérletei.

Az impozáns kiállításon szép darabokkal vonják magukra a figyelmet a Bács-Kiskun megyei alkotók is. Sokan részesültek kiemelt elismerésben kiállítási munkáikért: egyéni díjat kapott Babucsikné Zeikfalvy Anna, Cseri Antal, Krebsné Tuska Zsuzsanna. Alkotótelepi meghívásban részesült Forgone Bíró Ida, Rendes Béláné és Petri Ildikó.

A tárlat június 17-éig látogatható.

K. J.

• Babucsikné Zeikfalvy Anna alkotá• Török Mihály: Jóslat.

KÉPERNYŐ

Trianon és a nemzettudat

A hamis történelmi tudat újra és újra gödörbe zökkentette, szakadékkal fenyegette nemzetünket. A tények helyett az indulatok, a napi politikai érdemek, az illúziók uralkodtak a döntési folyamatokban, jellemezték a közvéleményt. A legtöbb szenvedélyt Trianon kavarta.

Ha nincs Trianon, aligha sodródunk a második világháborúba. Millióan vélték úgy, hogy semmilyen kockázat, semmilyen áldozat nem túl nagy az elvesztett területek (vagy ezek egy részének) visszaszerzéséért.

Józanul gondolkodók számára nyilvánvaló, hogy amennyire ostoba és igazságtalan volt a magyarlakta területek cgyharmadának az elszakítása, a szomszédos államok megalakulásával annyira tarthatatlan volt nemzetiségi többségű területek változatlan formájú birtoklása, a Nagymagyarország visszakövetése. Ezeknek az igazságoknak, realitásoknak a föl- és elismerése egyik feltétele a Du- na-völgyi népek egymásra találásának.

Nehéz, de kikerülhetetlen feladatra vállalkozott a televízió a keserű valóság, a tényleges lehetőségek elfogadtatását szolgáló műsoraival. RalTay Ernő hétfői történelemórája, majd a Tv 2 kerékasztal-beszélgetésé példás mértéktartással, a nemzeti önérzetet becsülve próbálta tisztázni nemzedékünk és a hét évtizeddel ezelőtti diktátum viszonyát.

A — tisztelet a kivételeknek - katasztrofális történelmi oktatás, hazafias nevelés hiányait, tévedéseit is eltünteti, kiigazítja a Magyar Évszázadok sorozat. Ha nem is tartozott műsorként a sorozat legérdekesebb darabjai közé’ a legutóbb sugárzott Az egyházpolitikai törvények című rész (változatosabb, jellemzőbb képi illusztráció, több beszélő kép is elkelt volna), de tárgyilagosságával, a politikai folyamatok érzékeltetésével így is példaszerűnek mondható. Ilyen vállalkozások által lesz nemzeti legfontosabb tömegtájékoztatási eszközünk.

* * *

A világbajnoksággal eddig szerencséje volt a magyar televíziónak. A több okból izgalmas, nem focirajongók számára is — mint emberi dráma - élvezhető Argentína—Kamerun mérkőzés vagy a brazil labdaművészek és a svéd mesterek küzdelme többet adott a játék gyönyörűségénél, a gólok izgalmánál. A nézők óhatatlanul elgondolkodnak, hogy miért képesek a lelkűket kitenni egyik ország játékosai, és miért oly kényelmesek a mi fiaink? Miért csak egy bíró merte eddig következetesen alkalmazni a szabályokat, noha nyilvánvaló, csak az ilyen felfogású bíráskodás mentheti meg a labdarúgás népszerűségét?

Egyik-másik országban már a második-harmadik helyre szorult a labdarúgás. A nagy párizsi teniszverseny szenzációi sok külföldi újság címlapján nagyobb betűket kaptak, mint az olaszországi fociküzdelmek. Megint elmaradtunk néhány lépéssel. Itt a labdarúgás mindennél fontosabb. Félbeszakítanak kedvéért parlamenti közvetítést, az új rendszer első kormánya eskütételének tudósítását.

Öt-tiz perc kellett volna ahhoz, hogy megtudjuk, ki nyerte minden idők egyik legizgalmasabb női teniszversenyének a döntőjét. (Elképzelhető, hogy egy világrekordgyanús 100 méteres futás közvetítését a 95. méternél leállítják és bejelentik: aki kíváncsi, 5-6 óra múlva megtudhatja, ki lett a győztes.) falán azért ügyetlenkedtek el a lerfidöfltőt is, nehogy egyoldalúsággal vádolja bárki a televízió sportosztályát. A hasonló dilemma elé került újvidéki tévések ügyesebbnek bizonyultak.

Nehéz belelátni, hogy miként jött létre ez az összekapkodottnak érzett Telclátó. Ezúton kérem a fruttit, tokit, meg elmés és kevésbé elmés tréfákat árusító, osztogató humoristát és társait, hogy egy-egy jó poén kedvéért se csavarintsanak a tényeken, ne keltsenek hamis képzeteket. Kétségtelenül jól hangzik: amióta nincs Kádár János, gyengélkedik a Pasas, Horváth Ede távozása óta vergődik a győri ETO. Emlékeim szerint a Vasas akkor pottyant ki egyszer az első osztályból, amikor a párt és első titkára hatalmát nyíltan senki sem vitathatta. Horváth Ede leváltásakor pedig éppen kieső helyen tanyázott a győri csapat. Félreértés ne essék, nem ezért küldték nyugdíjba. Persze, ezt is kiderítheti egy feltűnésre vágyó újságíró vagy poéngyártó humorista . . .

Heltai Nándor

HÁROM HÉTIG HÁROM ANGOL COVENTRYBŐL

A közép-angliai Coventry és Kecskemét testvérvárosok. Elég régóta — formailag. Két-három éve kezdődött némi élénkülés, majd tavaly már olyasfajta kiszélesedés látszott, ami a valódi értelmét adja az ilyen távoli vidékek, városok, emberek együttműködésének. A Kecskeméti Angoltanárok Egyesülete (KATE) vállalkozott a kezdeményező szerepre, no és egy Coventryben élő fiatal tanár, clr. Andrew Chandler, aki többször járt Magyarországon, Kecskeméten, s igen fontosnak, hasznosnak tartotta az együttműködés kibővítését.

A kecskeméti csapat egyik fő szervezője Berényiné Sáfrán Eva, a Petőfi általános Iskola angoltanára, aki — kollégáival együtt — az itteni angolnyelv-tanulás, -tanítás fejlesztése szempontjából tartotta igen szükségesnek a Coventryben élő tanárokkal való kapcsolatot. Szerencsére a város vezetői is támogatják, sőt, kezdettől segítették ezt a törekvést, valamelyest anyagiakkal is, s így az biztatóan kezdődött.

A bizakodást csak megerősíti, hogy az együttműködés a hivatalosság mellett, főként a kölcsönös érdekeket, és érdeklődést is hordozó munkatársi, családi kapcsolatokra épít. A szakmai utakra Co- ventrybe látogató kecskeméti pedagógusok ellátásáról, programjáról éppúgy a vendéglátó angliai kollégák gondoskodnak, mint a Kecskemétre érkező angolokról az itteniek. Sőt,-körük kibővült, már nem csak pedagógusok vesznek részt ebben. Kialakulóban az iskolák között is a szervezett együttműködés — fcserelátogatás formájában —, az általános iskolák mellett rövidesen immár gimnáziumok és főiskolák is partnert találnak a másik városban. Az utóbbi ügynek egyik mozgatója az a Coventryben dolgozó pedagógus, aki a húsztagú csoport tagjaként tavaly mintegy három hetet töltött Magyarországon.

Nemrégiben három kecskeméti tanár járt kinn egy hónapos tanulmányúton, most pedig ugyanennyi angliai pedagógus ismerkedett a kecskeméti oktatással. Közülük egy már tavaly is volt nálunk, s

Jöttek, láttak, néztek, majd mennek és mesélnek

most ő szervezte ezt az újabb látogatást, amelyet egyébként pártfogol Coventry oktatási központja is.

A vendégek a szakmai program keretében — külön-külön és együttesen is — számos iskolában, óvodában, intézményben jártak. A kecskeméti Petőfi-iskolában, a Bocskai utcai óvodában, a Katona-gimnáziumban a nyelvtanulást figyelték, a Kodály-iskolában a zenei nevelést tanulmányozták, a zene képességfejlesztő hatását mérhették le a kecskeméti foglalkoztatóiskola diákjain, Kiskunhalason a fővárosi Pető Intézet módszerei szerint és eredményesen dolgozó mozgássérültek intézetében is jártak, s a kecskeméti egészségügyi szakközépiskolával is megismerkedtek. Tapasztalataikról kértünk rövid összegezést tőlük.

BARBARA TAYLOR óvónő: — Az óvodai nevelőmunkát akartam tanulmányozni. Egész mást láttam, mint amit elképzeltem. Azt tudtam, hogy sokkal hosszabb ideigjárnak óvodába a magyar gyerekek, mint Angliában. Legjobban azonban a színvonalas munka fogott meg. Nálunk csak a 3-4 éves gyerekek járnak óvodába, s röviddel ezután kezdődik számukra az iskola, ami az én véleményem szerint is nagyon korai. A korkülönbség fél év is lehet a gyerekek között, s ez túl nagy, amire a tanárok nincsenek tekintettel. így korán találkoznak a diákok a kudarccal. Jó, hogy itt egy óvónővel hosz- szabb, szorosabb kapcsolatuk alakul ki a gyerekeknek, ez fontos a nevelésben.

Magyarországon igazán kedves vendéglátásban volt részem. Nagyon remélem, hogy Coventry és Kecskemét között ez a kapcsolat élő marad, ez nagymértékben múlik azokon az embereken, akik hazatérve elmondják a tapasztalatokat. Szerencsére egyre többen, köztük a Coventry nevelési központ vezetője is érdekelt ebben.

RUTH LONGONI tanárnő, a Coventryben élő nemzeti, etniku- mi kisebbségnek második nyelvként tanítja az angolt, s egyben segíti a beilleszkedésüket is: — Nagy a különbség az idegen nyelvként és a második nyelvként való tanítás között. Hiszen az utóbbi esetben angol környezetben élnek a gyerekek. Mi — úgy érzem — túl későn kezdjük el, 11 éves korban. Nagyon oldott kapcsolat van itt az általánosban a nyelvtanár és a gyerekek között, s a diákok bátran igyekeztek velem is angolul kommunikálni. Jártam a kétnyelvű Katona-gimnáziumban és az egészségügyi Szakközépiskolában. A nyelvoktatás — tapasztalatom szerint — kevésbé kötött, mint nálunk, és jellemző a kiscsoport. A szakma szempontjából is fontos a nyelvtanulás az egészségügyi iskolában, s ez a törekvés Angliában is jellemző.

A nevelésben általában, s a speciális területeken — Kodály-mód- szer, Pető-módszer — is sokat tanulhatunk a magyaroktól. De azt láttuk, hogy az iskolák színvonala eltér egymástól. Itt túl korán, 14 évesen kényszerül a gyerek pályát választani. Angliában most folyik a nemzeti tanterv bevezetése, ami a 16 éves korig történő oktatás egységesítését is szolgálja.

Ideérkezésem előtt annyit tudtam, hogy Magyarország most óriási változásokon megy keresztül, s ezt valóban észleltem én is. Úgy gondolom, hogy a politikában jó adag bizonytalanság van még, s mintha sok mindent próbálnának egy az egyben átvenni Nyugattól, ami miatt van bennem egy kis kétkedés. Nem szabad vakon követni, nehogy elkövessék ugyanazokat a hibákat, mint mi.

JILL KIRKHAM aiiando helyettesítő tanár, ének szakoz A legmegdöbbentőbb \ li momra a Kodály-iskoi.than - egyben különbség is az angol és magyar oktatás között hogy milyen nagyok az igények a gyerekekkel szemben. .Kik - -/ mi ezt teljesítik, azok pn dukálnál' is. Az már általánosabb tapasztalat, hogy a tanárok font >snai érzik a zene hatását a ne\e!és;\ n ■ g. erek személyiségének sokoldalú fejlesztésében. és szinte minden pedagógus ügyel arra. hív. y 11 • esak a samt tárgyát oktassa, hanem a gyérek személyiségét bontakoztassa ki. Egy kritikát hadd mondáik a I4 éves korban történő pályaválasztás nagyon merev és^ k<*rai. Mert ezután,,úgy tapasztal; im. nincs nagyon lehetőség l-kolá; •• -at- ni. A döntésre pedig, meggyőződésem. nem minden gv.-rek erett. Őszinte esodálatial (leveli fika fou- lalkoztatóiskolában a zene segítségével elért eredmény eket

Ami ;t tavalyhoz képest történt változásokat illeti; az első. amit észrevettem, hogy nem kellett K jelentkeznem a rend* Tseaut. Fz megerősítette bennem, hóm mos»-, nőtt a külföldiek iránti hizak .1. s a magyarok mhgabz;•>;: ■

A másik, s ez. arcosa.: jvam ha kevesebben >,«! a • .»/tv . ik .r’il> ( 1

tem. LX- lebe;. iio-:y •••;■ g-o/.tán csak szerem- .e. Amt ».ívom .sa!>V dást kelt; tavak'nag.e.n elegeden voltam a tisztasággal rn-'si tv-lir

A magyarok nagy n i. v.t,- déglátúk. -így- ig_, ,-k .zem többször v issz;!tét ni ide: .b elérni, hogy a kollégáim ■ ö\entry, hol ugyancsak eljussanak Ma.gya: >r- szágra. Az érdeklődés -jiáhmk is igen nagy, ezért lehetőség van a kapcsolatok további bővítésére S ez a cél.

Váezi Tamás

tetí a szerencsétlen állatai. to/ - szúr. ha rosszul tu/áhál. <■/ -írókig vonszolja a egész lmját mag után, inig 0 másik szigony álim ne ni fejezi (i vergődést.

.-Lz emberek annyiul gyakorlottak voltak, fog 1 pillanatok alatt megnyúzták. Jelki inéul tál- és < íiiii 1 tették a fedefietröL ilnüadékai a tengerben úszó nn'-adozó.s ••;k<tr: tották el. t. ek a dögeszek álUntd» kísérői a h'ajómtk: ha vélt tlenutein- her esik a vízbe, azonnal ehütitejjk. Nem egy . -é>: in -séliek in a: ••/»- berek, hug i az >> get azok

kai elein k fel. inmé lett a hasznuk, hogy mikor e/Jogtéik okéi. kinek a kezét, kinek a lábén vé,giák le. Ez való igaz. mer,- tökben .i/V.*

Iakt/roito man ,/ zttri .,1. \t Ziti lak bennünket. is az ’■ tuloll;.oltani, bogi int rHun far; tőéit;van vagyunk, inául Odaveszünk ...Eleinte a tengeribe’e 'X > - " e ir.önnn. a többiek . a tiutk e, le azi mondták : ti magyar /ék'l’-i:: nem láttán. csak - -lkait in : k: hogy megszoktam a ■ vv. >:,m - mit rossz. /.tkfi ii/'uil''.’wild! !>':\ tk-it fogtunk, azokat is feldolgoztuk

Szerintem a fóka zsiro.-, hunt jobb, máira ba/noe. de nin i a kettő elmaradhatott vdna. iieinniei eve, szempontjába. -I.oiibu-i - s áett érni azzal, amit kan ... . /orv. 1. kápifsztaleves: . es-ijat es

a fóka és. a halna szai"tn:áji,t. \em lett volna az ross . ha ■- . is kapunk hozzá. A fürdés e iut ön volt. tengi11 sós vízben, amit édesvízzel k. veitek,, nehogy fdmwja a hsainkét. Aki szabadnapos vük. írókig állt a liaiét korlatja mellett. né te a hutai- inas vizel. Eimeh'tzntk. kik. .1 szerelteire gondolt. L,. ■ •» volt

olyan is. aki soha nem érezte a családi otthon melegiéi. mégis vétevőit haza.

Az orosz nyelv gaz.iiag. mégis pár ezer szó elég egy or, z unt:.: a. mik. hogy az életheti boldoguljon.

(Folytatása következik)

....... . ■ ■ ORVOS ENDRE

IGÉRE! FÖLDJE

Ebben az időben, azaz 1946- • ban jobban beszéltem oroszul, mint magyarul. Kezdett az amerikai is hiányozni, Ordasomnak se híre, se hamva nem volt, fogalmam sincs, mi történt vele. Nehéz volt a haladás, mert mindenütt a sziklák, átjárhatatlan kisehbnagyohb vízesések keresztezték utamat. A sirályok felhöszerűen emelkedtek a magasba, még a Napot is eltakarták, mindez felejthetetlen élmény volt még akkor is. ha az ilyen kínos körülmények között adaton meg.

Órákig elnéztem a tenger hullámait, amint a parthoz csapódtak, utána millió részekre szóródva szét, hullottak a tenger vizébe. Ha a Nap rásütött, mint a szivárvány tükröződött vissza. A hullámok olyan erővel csapódtak a parthoz, hogy ha egy újság lett volna a kezemben szétnyitva, biztosan kiszakítja a kezemből. Nem tudtam a fajtájukat megállapítani azoknak a halaknak, amelyek méter hosszúak is lehettek, mikor a vízből földobták magukat. Erezni lehetett, hogy élvezik a pajkos játékot. A víz tükre volt a legcsodálatosabb, ami napjában többször is változtatta a színét.

A dagály a víz szintjét 6-8 méterre is megnövelte, majd ismét visszahúzódott, óra pontossággal, egyugyanazon időben megismétlődve. Le szerettem volna menni a vízig, de a sziklák nem engedtek. Szerettem volna a sirályok fészkeihez férkőzni, de olyan meredek helyre és magaslatra rakják fészkeiket, hogy

csak a madár képes hozzáférni. Ha valaki mégis odamerészkedik, csapatostól támadnak a betolakodóra.

Egyszer, ahogy a vizet néztem, mintha tengeri hajó tűnt volna fel. Egy nagy gőzhajónak véltem, úgy túlit, mintha közeledne a part felé. Szívverésem felgyorsult, nyugtalan lettem. Hiszen több mint három éve csak elvétve találkoztam emberekkel, azok is csak rossz emlékeket hagytak maguk után. Nem csoda hát a nyugtalanságom. Mintha engem vett volna célpontul; akkor jutott eszembe, hogy mcsszelátóval könnyen szemügyre lehet venni. Hi- ába igyekeztem elrejtőzni, már szabad szemmel is láttam, hogy gőzhajó volt, különös felszereléssel a fedélzetén.

Felvettek a hajóra, ahol megtudtam, hogy bálnavadászok, ahol a matrózok — ruházatuk hátán betűvel, számokkal megjelölt — kényszermunkások voltak, az összes személyzettel együtt. Lehettek vagy kétszázan. Azonnal átmotoztak, elvették a coltomat és minden olyan holmimat, aminek idáig nagy hasznát vettem. Kérdésemre, hogy hol, merre vagyunk, senki nem adott választ. A hajó orosz fennhatóság alá tartozott, árbocán a vörös zászlóval (CCCP).

Eleinte örültem, hogy emberek közé kerültem, de később megbántam. Inkább maradtam volna az erdőben. A hajón az unió leghírhed- tebb huligánjaiból álló társaság volt, mindentől elzárva, se szabad mozgás, se szabad ideje semmire,

csak munka és munka. A rendes napi adag kenyér, ami kijárt, kétszer jött étel napjában, és 12 óra munka, tíz nap után egy nap pihenő. Erővel rám adták a bélyegzővel ellátott ruhát, amin a CYMN 54. paragrafust jelölő számjegyek voltak.

Ez annyit jelentett, hogy ötévi kényszermunka, ha letelt, ismét kényszermunka olyan emberek között, akik ahhoz voltak szokva, hogy mindennap megkapják a napi kenyéradagot, és csak abban különbözik az állattól, hogy beszélni tud. De hogyan??? Hol??? Csak itt, a többi elítélt kényszermunkás között, másutt sehol.

Ezen a hajón húsz fegyveres őr volt, húsz pedig az élelmezést látta el, de a napi adagból a vámot ez a negyven ember előre kivette, a maradékból kellett a százötven embernek megélnie. Nagyon szerencsétlen, földhöz ragadt, bivalyerős férfiak, de máskülönben nagyon gyenge emberek!

Zsiradékból ehettek eleget, de a .só és a víz nagyon kevés volt, normára kapták. Ide kimondottan a nagyon izmos, erős emberek kerültek, volt köztük, aki a 17 év alatt, amióta felkerült a fedélzetre, csak háromszor szállt ki a partra, a többi időt a hajón töltötte, és még csak le sem kívánkozott róla.

Ezen a hajón látottak nekem örök emlék lesz az életemben.

A nagy testű, emlős állatok némelyike elérte a 15 métert, súlya pedig a 30-40 tonnát is meghaladta, hatalmas nagy szája, melyekben a fogai csontrácsok voltak, és az 5-6 centiméternél kisebb halak be sem fértek, hektónyi vizet szippantott fel, majd a fejrészen lévő nyíláson kilövellt a magasba. Mikor felkerül a fedélzetre, szörnyű gyorsasággal boncolják fel, szalonnáiéit kipréselik, zsiradékát azonnal hordókba rakják és a hajófenéken tároljéik. Agyúból lövik ki a szigonyt, amely a testébe fúródva menekülésre kész0 Dienes Ottó: Ének lő és zenélő gyökerek.