Petőfi Népe, 1990. június (45. évfolyam, 127-152. szám)
1990-06-12 / 136. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1990. június 12. BIRKÁK ŐRZIK A TELEPET— NÉGY ÓRA AZ ÉJSZAKÁBAN — VAGONDÉZSMÁLÁS Félegyháza alulnézetben (TUDÓSÍTÓNKTÓL) A kiskunfélegyházi utca sötétjében messziről csupán a cigarettaparazsak jelzik az ácsorgókat. Csupán külső .megjelenésükben különböznek a kisvárosi esték mindennapos beszélgetőitől: rendőri egyenruhát viselnek. Az eligazítás kevéssel tizenegy előtt kezdődik. Veres Zoltán törzs- zászlós, váltásparancsnok nem bocsátkozik a részletekbe, hiszen a jelenlevők valamennyien jól ismerik feladatukat. Azonban felhívja a figyelmet azoknak az objektumoknak a fokozott ellenőrzésére, ahová már betörtek. Ezt követően az akció résztvevői — kilenc hivatásos és három önkéntes rendőr, három bűnügyi nyomozó, két katona és egy újságíró — elhagyják a parancsnok szobáját... Erőszakos biciklis Még csak az ügyeleti szolgálatnál járunk, amikor cseng a telefon. Az átélt izgalmaktól még mindig reszkető hangú nő kér segítséget. Néhány perccel korábban megtámadta egy férfi. A gázcseretelep éjjeliőre engedte meg neki, hogy telefonálhasson. — Ha érdekli a dolog, jöjjön velünk! — invitált a váltásparancsnok. Útban a telep felé, a legnagyobb megdöbbenésünkre, két tizenéves lány kocog melegítőben a búzatáblák által szegélyezett, elhagyott úton, ahol nemrég nagymamakorú -hölggyel erőszakoskodtak. Az óra ekkor negyed tizenkettőt mutatott. Amikor a lányok megtudják, mi is történt itt fél órával ezelőtt, azonnal visszafordulnak. — Nagyon szégyellem magam — mondja el-elcsukló hangon az asszony. A munkából jöttem haza kerékpáron, amikor egy férfi mellém biciklizett és kerek perec megmondta, hogy mi kell neki. Meglökött és én az árokba estem. A fűben hemperegtünk, s ekkor szerencsére jött egy autó, amitől a támadó megijedt és elfutott. Kopaszodó, 165-170 cm magas, feltűnően büdös ember volt, alkoholszagot árasztott. A rendőrök megnyugtatják a károsultat, hogy neki egyáltalán nincs szégyenkeznivalója, majd a riadóautó reflektorával világítva az utat, hazakísérjük. Visszafelé ismét megállunk a telepnél. Az éjjeliőr elmondja, hogy az elmúlt napokban semmi különöset nem tapasztaltak, a birkák is jól vannak . . . Mivel ez utóbbi kijelentést nem egészen értjük, készséggel elmagyarázza a dolgot: — A telep nagy, az éjszaka sötét, a palack pedig nagyon kelendő „árucikk”, ezért hosszú ideig nekünk is volt kutyánk. Nemrég azonban állítólag elszökött. A főnökség ekkor úgy döntött, hogyha nincs kutya, akkor nyugodtan idehozhatok öt birkát. Amikor pedig jeleztük, hogy mégis inkább kutyára lenne szükségünk, azt mondták, nem lehet, mert bántaná a birkákat . . . Csak arra leszek kíváncsi, hogy hány tolvajt fognak ezek megharapni? A Kossuth utca végén haladunk, amikor jobbról feltűnik egy járőrautó. —- Itt a csatlakozás — mondja a parancsnok és már nyúl is a rádióért. A gépkocsit, amelybe átszállók, Zana János zászlós vezeti, társa Kovács József főtörzsőrmester. A főutca felé vesszük az irányt. Amint rákanyarodunk az E75-ÖS útra, egy Lada jön velünk szembe -1- „spórol az árammal”, csak az egyik lámpája világít. Fiatalok ülnek benne, mennek haza a diszkóból. Az okmányokkal minden / rendben, de addig nem mehetnek tovább, míg a hibát ki nem javítják. — Hétvégén rengetegen jönnek gépkocsival a városba szórakozni — mondja a járőrparancsnok. — Nagy részük fiatal. Örvendetes azonban, hogy a járművezetőknek csak elenyészően kis része nem tud ellenállni az alkohol csábításának. Beérünk a „ligetös” Kossuth utca „tiltott zónájába”, ahová csak külön engedéllyel lehet behajtani. Tökéletesen tudja ezt egy fehér Lada vezetője is. Nem vitatkozik, a háromszáz forint bírságot szó nélkül fizeti. A következő „kuncsaft” szinte azonnal érkezik. A kocsi négy utasának csak három személyi igazolványa Van, s az autó műszaki állapota is rossz. Hiányzik a bal oldali sárcsapó gumi, nincs rendszámvilágítás, a kormány mérete „sportos”, eltér a szabványtól. — Nem ismerem kellően ezt az utcát, ritkán járok ebbe a városba — mentegetőzik a tulajdonos. Amikor utoljára voltam erre, akkor még keresztül lehetett itt hajtani. Ami pedig a kocsit illeti, ma vettem. Tessék, az adásvételi szerződés. Zana zászlós rövid tájékoztatást tart arról, hogy a táblák hatálya legkevésbé a kihelyezésük időpontjától függ, és eltekintve a műszaki hiányosságoktól, csupán a szokásos bírságot szabja ki. Megszólal a rádió, minket hívnak. Önkéntelenül is az órámra nézek. Nyolc perc múlva éjfél. — Menjenek a Petőfi-lakótelep- re! A járőr valószínűleg elfogta a keresett támadót. Állítsák elő a kapitányságra! Vékony kis emberke áll a rendőrök előtt és sűrűn pislog. A sze- mélyleírás a magasság kivételével tökéletesen ráillik. Nadrágja olajos, pulóverén fűnyomok. Szorosan ülünk a hátsó ülésen, mivel a hely nagy részét a baleseti helyszíneléshez szükséges anyagok foglalják el. A kapitányság földszinti folyosóján várakozik a gyanúsított, akinek természetesen halvány fogalma sincs arról, hogy miért is van itt. Az ügyeletes intézkedik, hogy a károsultat szembesítés végett be kell hozni. Éjfél után pár perccel csengetnek a bejárati kapun. Ketten civakodnak az épület előtt. — Segítsenek már rajtam, nem hagy békén! — panaszkodik az asszony. Az élettársam, és állandóan erőszakoskodik. Nézzék meg a ruhámat, ezt is elszakította! Csak rá kell nézni, tisztára betörőképe van! (Kinézetre szerencsére senkit Sem szoktak lecsukni, különben is az ilyen jellegű családi perpatvarok nem a rendőrségre tartoznak. Ráadásul a panaszos „hölgy” is megéri a pénzét — ismert személy a félegyházi éjszakában.) — Ha így van, akkor miért nem hagyta már ott? — kérdezi Kovács főtörzsőrmester. — Mert sajnálom. Háromnegyed egy után érünk a tanyára. Mivel nem tudjuk, hogy a kutyák mennyire szeretik az egyenruhát, először dudálunk, majd a szirénát is bekapcsoljuk egy pillanatra. Éberen alhatnak a bentiek. mert szinte azonnal megjelenik a gazda. Először el sem akarja hinni, hogy valószínűleg elfogták az erőszakoskodót. A szembesítés eredményes. Két és fél órával az eset után a sértett felismerte támadóját. Újra kocsiban ülünk és indulunk a külterület egy részének átvizsgálására. Nyugodt, békés a környék, de a távolban, a búzatábla szélén, mintha valami „nem odavaló” sötétedne. Közelebbről már látjuk, hogy Lada parkol ott, ketten ülnek benne. Az udvarias köszönés és egy gyors okmányellenőrzés után magukra hagyjuk a fiatalokat. . . Olcsóbb lesz a zöldség? Elmúlt két óra, már csak elvétve találkozunk egy-egy késői járókelővel. Csendes a város — nyugodt a szolgálat. A Kossuth utca végére érve — mielőtt rákanyarodnánk az E75-ÖS útra — megállunk és várunk egy keveset. Ekkor Szeged felől egy Lada az út közepén haladba elszáguld előttünk. Azonnal a nyomába eredünk és Zana zászlós már sorolja is a szabályiak» Ságokat: nem vette figyelembe a sávbesorolást, a záróvonalat, a bal hátsó lámpa nem világít. Mindez kétszáz forintjába került a tulajdonosnak, aki a Bosnyák térre siet a friss zöldséggel, aminek az árába, gondolom, már előre belekalkulálta a büntetést is. Amikor fizetésre kerül sor, kiderül, hogy a pilótánál nincs aprópénz, ezért egy köteg ezresből nyújt felénk egy „zöldhasút”. Most azonban mi jövünk zavarba, mivel hármunknál összesen nincs annyi pénz, hogy a visszajá- rót összedobjuk. Végül elmarad a büntetés — talán olcsóbb lesz ma a zöldség a Bosnyákon ... Rövidesen három óra — közeleg a jelentéstétel ideje, a kapitányság felé vesszük az utunkat. Közben Zana zászlós még mindig az előbbi eset hatása alatt magyarázza. — Nekem mint helyszínelőnek huszonnégy óra szolgálat után két nap pihenő jár, de a bírságból befolyt pénzzel 48 órán belül el kell számolnom. Nyilvánvaló tehát, hogy amikor ismét szolgálatba lépek, „üres a zsebem”. Sajnos, nem állunk úgy anyagilag, hogy otthonról hozzak minden egyes alkalommal több ezer forint váltópénzt. A postai csekket egyrészt nem biztos, hogy befizetik, másrészt volt már olyan ésetem,’ amikor a vétkes reklamált, hogy ha ő a helyszínen akar fizetni, akkor miért terhelem őt a postai költséggel. Még egy „fogás” Ismét összegyűlik a „kis csapat”. Az emberek fáradtak, szótlanul ácsorognak, gondolataikat rendezgetik. A beszámolóból kiderül, hogy volt még egy „fogás” az éjszaka folyamán. Az egyik gépkocsizó járőr ugyanis egy alaposan megterhelt Ladát ellenőrizve, a csomagterében mintegy három zsák árpára és tizenhét üveg palackozott szovjet borra „lelt”. A szokatlan áru- kapcsolat és az éjszakai szállítás gyanússá tette a dolgot. Később a sejtés beigazolódott és kiderült, hogy a MÁV egyik dolgozója próbálta ezzel a sajátos módszerrel csökkenteni a vagonok majdani kirakási költségeit. A parancsnok jegyzetel, néha feltesz egy-egy kérdést. A jelentések végeztével megköszöni a résztvevők munkáját és elköszön a kollégáktól. Van, aki hazamehet, míg mások reggelig folytatják a járőrözést. Az akció tapasztalatait Visko- vics István alezredes, a közrendvédelmi osztály vezetője foglalja ösz- sze: — Az utóbbi hónapokban sajnos a városunkban is jelentősen nőtt a bűncselekmények száma. A társadalomban érezhető feszültségek és a rendőrök esetenkénti elbizonytalanodása kedvez ennek a folyamatnak. A mostani kombinált akciónkkal elsősorban a bűn- megelőzést kívántuk szolgálni. Lassacskán pirkad, ébred a város. Az utcákon itt-ott már megjelennek — álmosan és sietősen — ez első emberek, a hajnalban munkába igyekvők. Ők hozzák a reggelt és a napfényt, azoknak pedig, akik éjszaka dolgoztak, a pihenést. .. Galambos Sándor KÖNYVESPOLC Új útikönyvek jnzr könnyebben elérhető, ieggyakrab- ban látogatott városa. S mert elsősorban a bevásárlóidra vállalkozók keresik fel a csodaszép fővárost, a Panoráma Kiadó e kötet megjelentetésével az ő igényeikhez kíván elsősorban alkalmazkodni. A várostérképre támaszkodó het- venoldalas útikönyv egészen rövid történeti bevezető után már bécsi sétára hív, végigvezet a legfőbb útvonalak mentén. (Az eligazodást betű-szám kombinációval készült mutatók segítik.) Az 1-2-3 napot Bécsben tartózkodók programjavaslatokat kapnak, valamint részletes gyakorlati tudnivalókkal szolgál számukra Somorjai Ferenc. Ausztria legkedveltebb, a magyar pénztárcák számára még elérhető turisztikai célpontja Burgen- land. Egykor Magyarország része volt e terület nagyobb része épp úgy, mint Erdély és a Felvidék. Története, régészeti, építészeti, művészettörténeti, népművészeti emlékei szoros egységet alkotnak BURGENLAND nyugat-dunántúli területeink emlékeivel. Németh Adél könyve most 2., javított kiadásban jelent meg; az olvasmányos szöveges információk mellett kitünően szerkesztett térképek sora segíti a kelet-ausztriai barangolást. Fehér Géza Istambul című kötete is második, javított kiadásban jelent meg. A mesés Kelet egyik ékszere, a bizánci, a görög-római és a török kultúra alapjaira épült különös hangulatú, szépségű Istambul műemlékeinek, városrészeinek, természeti szépségeinek felfedezésében, megismerésében kitűnő útitárs e kötet; sok-sok praktikus tanáccsal, információval szolgálva olvasóit. SOPRON Sopron neve hazánkban különösen szépen cseng. Csodáljuk szépségéért, hűségéért, ódon hangulatáért, a történelmi idők különös varázsáért. Czellár Katalin jól sikerült soproni útikönyvét most német nyelven — átdolgozott kiadásban — jelentette meg a Panoráma Kiadó. Az összeállítás figyelembe vette a nyugati turisták igényeit, szokásait, érdeklődési körét; praktikus kézikönyv született. Szép, színes fotói jóvoltából a kötet emlékként ajándékozható a külföldieknek. k. m. VETÉLKEDÉS AZ ÓRAGYÁRTÁSBAN é A svájci Le Lode városka piacterén ma is áll egy kovácskötényes fiú szobra. Az emlékmű Dániel Jean-Richardot ábrázolja. A legenda szerint a 18. század végén egy angol utazónak Le Lode táján romlott el az órája. A helybeli kovácsmesterhez, Daniel apjához fordult segítségért. Daniel akkor látott életében először órát. Az ismeretlen szerkezet úgy megigézte, hogy nemcsak megjavította, hanem hamarosan maga is nekiállt időmérőt építeni. Másfél évig keményen dolgozott — a munka sikerült. Dániel öt fia már az óráknak szentelte életét. így született meg a világhírű svájci óraipar — a legenda szerint. Jean- Richard idején a világban a pontosságot, a márkát az angol eredet jelentette. London, Liverpool és Coventry műhelyeiben gondos kézi munkával készültek a szerkezetek, az órások órájukat „bedolgozók” által szállított alkatrészekből • Képünkön: a Baselban gyártott „fiatal házasok órája". (MTI Külföldi Képszerkesztőség) lényegében csak összeszerelték. A szigetországban csaknem kizárólag zsebórákat készítettek. Az akkori világpiacon Anglia lényegében monopolhelyzetben volt. Az ügyes svájciak gyorsan felismerték az óragyártásban lévő lehetőségeket. A paraszti közösségekben az alkatrészgyártás hasznos téli foglalatossággá vált, az egyes családok különféle részekre „szakosodtak”, és azután a mesterek ösz- szerakták a szerkezetet. 1850 körül a svájci kézműveseknél megjelentek az első gépek. Nőtt a termelékenység, csökkentek a költségek. A századforduló tájékán a vevők egyre gyakrabban keresték a karórákat. Az angol ipar nem vette komolyan ezt az igényt, így azután előretörtek a svájci márkák. Századunk húszas éveire már egyértelmű volt, hogy a karóráé a jövő: Anglia elveszítette vezető helyét, és a svájci óra fogalommá vált. A hetvenes években azonban az óraiparba is betört az elektronika, megjelentek a digitális szerkezetek. Svájc elkövette ugyanazt a hibát, amint száz évvel korábban az angolok: az ipar ragaszkodott a megszokott termékekhez, és emiatt vevőkört vesztett. Nem volt kész a szerkezet- váltásra — ahogy ma mondjuk. 1980-ban a svájci ipar részesedése a világtermelésben már alig haladta meg a 30 százalékot. A legnagyobb fejlődés Japánban következett be, ez az ország vált a világ legjelentősebb digitálisóra-gyártójává. A bajt észlelve — nem tudni, milyen áron — a svájci óraipar elintézte, hogy Földünk első órja, amelyet más égitesten is viseltek, Omega gyártmányú volt. Az emlékezetes Apolló-üruta- zás során Neil Armstrong „Omega Speedmaster Professional Chronograph” márkájú órával a kezén lépett a Hold felszínére. A hetvenes évek közepén ez még óriási fellendülést hozott, a haszon azonban a nyolcvanas évekre elolvadt. Most új reklámfogással jött ki a svájci óraipar: olyan szerkezetet hozott ki, amely jelzi a termékeny napokat, ha mutatóját a menstruáció kezdetének napjára állítják. A csodaóra állítólag azt is mutatja a hiszékenyeknek, hogy a termékeny napok közül melyiken fogan inkább fiú, és melyiken lány.
