Petőfi Népe, 1990. június (45. évfolyam, 127-152. szám)

1990-06-11 / 135. szám

1990. június 11. • PETŐFI NÉPE • 3 A KÜLÜGYMINISZTER IS TÁMOGATTA — NÉMETEK ÉS MAGYAROK EGYÜTT: A CSITÁRI HEGYEK ALATT Csillagfényes hálakoncert (Straszer András felvételei) Szerencsére találkoztam a Klaus Ammann együttes tagjaival, szót válthattam Helga Acker asszonnyal, az Augsburger Zeitung mindelheimeri mutációjának a szerkesztőjével, ezért merem leírni, hogy egy kis vá­roska példát mutatott hússzorta nagyobb vendéglátó­jának, az ajándékozó az ajándékozottnak. Nagyvárosi vagy egy vonzáskörzet legjobb muzsi­kusait tömörítő együttesnek véltem a modern, emele­tes autóbusszal érkező fiatalokat. Pironkodva kérdez­tem a képeslapokat osztogató, a big band zenekarról készített nagylemezt árusító csinos, mellesleg anya­nyelvén kívül angolul, franciául kitűnően beszélő hölgytől, hogy merre is található a névjegyén olvasha­tó Türkheim. Mentegetőztem; illene ismernem a nyil­ván nagyobb települést. Megnyugtatott: Klaus Am­mann tanár úr ötezer lélekszámú városkában alapí­totta a színvonalas szórakoztató muzsikát szolgáltató együttest. Kétszázvalamennyi diák tanul gimnáziu­mában. (Nálunk sokan a bajorországi településnél kétszer-háromszor nagyobb Tiszakécskétől, Kiskun- majsától is sajnálták középiskolájukat.) Vaskút, Du- napataj, Solt, Tompa, Sükösd nagyságú falvakban összegyűlne 40-60, a rendszeres elfoglaltságot vállaló ifjú muzsikus, hogy előteremtsék a drága hangszerek, erősítők vásárlásához szükséges pénzt, a fenntartási költségeket. Elképzelhetetlen, hogy vidékről szerződ­tessenek zenekart a legfényesebb fővárosi bálákra, mondjuk az Operába, vagy valamilyen előkelő szálló­ba, a Vigadóba, noha az itteni mulatságok külsőségei jóval szerényebbek a müncheni Deutsches Theater nagy báljainál. Márpedig a türkheimi zenekar évek óta fellép a kecskeméti színházhoz hasonló stílusú, csak jóval nagyobb, a farsangolókat külön bálterem­mel, kávéházzal váró palotában. Hajói értettem, maga a névadó karmester az együt­tes főmenedzsere. Eldönthetetlen: muzsikusnak vagy szervezőnek, üzletembernek tehetségesebb-e? Mások is megállapíthatták, hogy a zenészek többsége köze­pes képzettségű. De olyan amatőrök, akik igazi profi­ként mindig — így mondják — hozzák magukat, mindig tudják, amit tudnak. A kecskeméti főtéren szombaton este koncertező világjáró kisvárosi zenekart jó hivatásos együttesnek is gondolhatta, aki csak biztos, hatásos fellépésüket látta, színvonalas, kiérlelt muzsikájukat hallotta. Má­sutt több száz forintért élvezhet valaki ennyire válto­zatos, a ráadásokkal több mint kétórás műsort. Ilyen létszámú együttes vendégszerepeltetése még akkor is rengeteg pénzbe kerül, ha a meghivottak lemondanak a tiszteletdíjról. Pénzszűkös világunkban alighanem szegényebb lenne — a szokványos kecskeméti érdek­telenség és foci-világbajnokság ellenére összegyűlt- néhány száz főnyi közönség egy jókedvre derítő hangverseny emlékével, ha a német együttes néhány tagja tavaly nem vetődik el az NDK-ból menekültek Kozma páter által vezetett fővárosi menedékére. Any- nyira meghatotta őket a magyarok segítőkészsége, majd akkori kormányunk falbontó bátorsága, hogy azonnal hálájuk valamilyen kifejezésére gondoltak. A türkheimiekkel évek óta kapcsolatot tartó Pál­mai Józsefnek, a Sugovica szálló igazgatójának is része van köszönetük formájának kiválasztásában. Valamennyien lelkesen helyeselték a magyarországi ajándék-hangversenykörút ötletét. Bármennyire is előzékenyen és segítőkészen fogad­ták a megajándékozott városok a Klaus Ammann együttes megtisztelő ajánlatát, bármennyire ügyes me­nedzser is a névadó, bármennyire is számíthattak kör­zetük több vállalkozójának támogatására, olyan te­kintélyes védnökök, mint Wartburga von Habsburg, a Páneurópai Unió egyik vezetője (aki édesapjához hasonlóan nem nagyon kedveli, ha újságban — mint a hírős városban — nyilvános fórumokon császári fenségnek titulálják ...), Manfred Brunner, az Euró­pai Gazdasági Közösség kabinetfőnöke, ha Genscher külügyminiszter személyes intézkedésére a Kül­ügyminisztérium nem járul hozzá a költségekhez. Kecskemétről üzenjük: megérte. Sokat tettek az elődeink nyugati kalandozásainak véget vető Lech- mező közeléből ideutazott fiatalok a népek közeledé­séért. Néhány esztendeje remélhette-e valaki, hogy 1990. június 9-én bajor zenekar és sok kecskeméti a híven megszólaltatott népdal segítségével a csitári he­gyek alá képzeli magát, és a csillagfényes nyár eleji kora éjszakán átélve fújja, „régen leesett a hó” és szinte látja ama bizonyos madár ég alatti repülését? Szép este volt. Heltai Nándor ÖSSZTŰZ A TANÁCSELNÖKRE Butik(os)háború Bátyán Felbolydultak a bátyaiak. A jelek sze­rint ők is kérnek egy szeletet a demokrá­ciából. Napok óta szóbeszéd tárgya a piactéri butiképítés. Állításuk szerint a tanácselnök vetett szemet a központi te­rületre, mintegy biztosítékul a helyható­sági választások utáni időkre. A helyiek úgy vélik: menti, ami menthető. A kis­gazdapárt máris levélben tiltakozott az akció ellen. Mások csak úgy egymás között elégedetlenkednek és mondják a magukét szüntelen. — Három hónappal ezelőtt kértem, hogy engedjenek piactéri fagylaltozót nyitni, de elutasítottak — panaszkodik Vészeli Gyula cukrász. — A tanácsi illetékesek azzal magyarázták, a piacté­ren kell a hely a kistermelőknek. Nem nyugodtam bele, többször benyújtot­tam a kérelmet, mígnem május végén elfogadták. Meggyőződésem, csakis azért kaptam helyet, mert a tanácsel­nök közben meggondolta a dolgot és maga is kért területet, így már engem nem mertek visszautasítani. Végered­ményben mégsem én lettem az első jo­gosult, hanem az elnök, ő választott először. Eddig szó sem volt róla, hogy beszállnak a bátyai kereskedelembe, én is csak a vébéülés után szereztem róla tudomást. — Februárban kértem butikhelyet a piacon. A vébétitkár azzal utasított vissza, nem lehet, mert az közterület, piactér, mindenki háborogna — állítja Veres Ottokár kereskedő. Aztán ajánlottak néhány eldugott helyet, mel­lékutcát. Végül is itt, a zöldséges mö­gött húzom meg magam. Félreeső hely ez is, kitehetek egy tucat eligazító táb­lát, hogy megtaláljanak. Mellbevágott a vb döntése, nem számítottam rá, hogy így félrelöknek. Vida Istvánnal véletlenül futok össze a főutcán. Ő nem érdekelt butikügy­ben, véleménye semlegesnek mondha­tó. Kérem, a piactér községi tulaj­don. Hogy jön ahhoz a tanácselnök, hogy hasít belőle magának? Milyen alapon? Nem volt árverés, pályázat, meghirdetés, csak a kész tényeket zú­dítják a nyakunkba. Vége már ennek a világnak, kérem! A falu népét ki hall­gatja meg? Senki, úgy mint eddig? Már régebben is akartak itt építeni butiko­kat. Fiatalok, akik a falu képéhez illő építményeket emeltek volna. Nem en­gedélyezték, elütötték különféle ma­gyarázatokkal, hogy a községnek szük­sége van a piactérre. Most egyszeriben nincs rá szükség? Összetörték a betonasztalokat, bontanak mindent, mert az elnöknek butik kell. A százéves berkenyefáktól egy méterre alapoznak, átvágták a gyö­kereket, csak rombolni tudnak. Elő volt ez készítve suttyomban. Mondhat­nak nekem akármit, nem hiszem. Ele­günk van már ezekből a mellébeszélé­sékből! Mert ha írnak ki pályázatot, s axi többet ígér, az kapja, most a ta­nácselnököt a kutya sem ugatná meg. De így? Nevetséges, kilóg a lóláb! Ezek után a tanácsházát veszem cél­ba. Az apparátus dolgozói arról pa­naszkodnak, mindenki csak számon- kér, egymást követik az igazságtalan megnyilvánulások. Azt kiabálják nekik egyesek, kiszolgálták a régi rendszert, ők is részesei a múlt hibáinak. Keserves a hangulat a bátyai tanácsházán, pedig az itteni alkalmazottak szakmai mun­káját színvonalasnak könyvelték el a megyében. Sáfrán József tanácselnök nem ide­ges. Kész a válaszokkal. Két félreértést is tisztáznunk kell. Nem én, hanem a feleségem épít buti­kot és a területet nem vásárolja, hanem bérli. Vészeli Gyulával egy időben nyújtottuk be a kérelmet a vébé elé. Nem volt semmiféle bundázás, együtt bírálták el a kérelmeket is. Nem tu­dom, mi ebben a kivetnivaló. Azok a jogaink már csak meglehetnek, mint bármelyik bátyainak. Elfér még mellet­tünk három butik is. Tessék jelentkez­zenek! — Szó sincs róla, hogy a be­tonasztalokat szétverték volna. Mi­ket ki nem találnak! Szétszerelték őket, különben is használhatatlanok voltak. Ami pedig Veres Ottokárt il­leti; nem igényelt piactéri helyet. Ar­ról nem is beszélve, hogy kizárólag a vébé illetékes dönteni ilyen ügyek­ben, azóta pedig nem ülésezett. El vannak ferdítve ezek a dolgok, ösz- szevissza beszélnek mindenfélét, eb­ből van aztán a zűrzavar. Zs. Kovács István Magyar borok, hol voltatok? Az amerikai borkereskedők minden esztendő­ben megrendezik közgyűlésüket. A nem kis ese­ményre az idén San Franciscóban került sor. Ez az esemény nem a nálunk megszokott értekezleti rend szerint zajlik. Több napon keresztül értékelik az ottani borkereskedelem helyzetét, minden évben megválasztják a szervezet új vezetőit, és ami szá­munkra is fontos lehet — egészen pontosan lehe­tett volna — az a konferenciával párhuzamosan zajló borkiállítás. Ezen a kiállításon az amerikai kereskedők be­mutatják összes forgalmazásra váró borukat, pezs­gőjüket, egyéb szeszes italaikat. És ezen a kiállítá­son köttetik meg minden évben az összes bor- és szeszüzlet 90 százaléka. Tehát aki számit ezen a vonalon, vagy számítani akar, akinek eladni való portékája van, vagy venni akar, mind megjelenik. Mármint a világ minden tájáról. Ott voltak ebben az évben is a „nagyok”: a franciák, a spanyolok. Sőt a hozzánk hasonló cipőben járó görögök. Mintegy 90, önálló standon kiállító cég, ország. A hazai borviszonyokat, országunk piacra töré­si kísérleteit ismerőket megdöbbentheti: magyar stand, önálló magyar kiállító nem mutatta be sző­lőtermékeinket San Franciscóban. Hogy honnan tudhatták volna meg a vásárolni szándékozók, hogy magyar borok is vannak valahol a pultokon? Ha mondjuk az ausztrál (!) bornagykereskedő standján nemcsak a borospalack főcimkéjére ki­váncsiak, hanem megfordítva az üveget az apróbe­tűs írást is elolvassák. Ott szerepelt ugyanis, ily módon, a hazai berkekben jónevű termelő, palac­kozó neve. Nem sok helyen dobbanhatott meg a netán a kiállításon megjelenő honfitársaink szíve. Volt, ahol a kereskedő a többi nyolc országból származó kínálatában egyenrangúként mutatta be egri, ba­dacsonyi borainkat, és volt, ahol a csopaki ötösfo­gatot (egy termékcsalád) és a teljes tokaji borvá­lasztékot láthatták. Egyiket sem magyar vállalat felvonultatásában. Aztán a délutánonkénti borkóstolók! A „na­gyok” kínálata, színes prospektussal, a pincérlá­nyok bájos mosolyával, az ízléses megjelenítéssel. És a magyar borok? Jó esetben fénymásolt fekete­fehér füzetecskével. A kóstoltatott borok minősé­géről is ejthetnénk pár jó szót? Nem túl sokat, hiszen a hozzáértő kereskedők egymás között nem mindent dicsértek meg, a néhány magyar boron érezhető illósavat, a kicsi és rossz dugó miatt oxi­dálódott bort biztosan nem. A borkóstolót, borbe­mutatót egyébként szintén üzletkötések követték. Apropó borbemutató. A jelenlévőket eligazító programajánlaton, az ugyanarra a délutánra terve­zett magyar és szovjet bemutatón egy szalag jelez­te: elmarad. Hát ennyi a már megváltoztathatatlan tények­ről, jöhetnek a magyarázatok. Való igaz, erre a „közgyűlésre” felvonulni drága dolog lett volna. Nem a levegőbe beszélek, álljon itt néhány szám: a konferencia részvételi díja 500 dollár, egy karton bor kiállítása 30 dollárba került, és a kóstoláshoz bérelni lehetett egyetlen poharat egy dollárért. (A — mint arról szóltam — hozzánk hasonlóan piac­ra törni akaró és a dollárokban azért nem dúskáló görögök nyolc standon mutatták be termékeiket.) Gondolom, nagyon igaz az, hogy egyetlen hazai cég sem áll olyan jól, hogy zsebből fizessen. De Amerikába legkevesebb tíz termelő és a „nagy” nagykereskedő Monimpex szállít bőrtermékeket. Nem lehetett volna mondjuk összedobni a szüksé­ges összeget? Ja igen, hogy a szervezés gondjain se kelljen annyit gondolkodni, ajánlani lehet a Ma­gyar Borkereskedők Egyesületét, vagy a Szőlő- és Bortermelők Szövetségét, hogy jó néhány hasonló jellegű egyesületről ne is szóljunk. Annál is inkább, mert érdemes elmeditálni azon, vajon ez az egyszeri, igazi nagy kampányban való részvétel került e többe, vagy pedig az ott jelenlévő háromezer kereskedőt felkeresni, tárgyalni vele, plakátokon, újságban hirdetni? A presztízsveszte­ségről is lehetne beszélni egy kicsit többet. Mert ha ott nem jelentünk meg, ugyan miért nem? Mert nincs elég, jó piacra dobni valónk? Vajon hány üzletembernek fordulhatott meg a fejében? Mindezek mellé már csupán néhány ide nem illő (?) gondolat kívánkozik. Ha nem lesz — így június­ban ezt senki meg nem mondhatja — mindent elsöprő „szőlővész”, akkor igen jó szüret mutatja magát az idén. Viszont a felvásárlóknak nincs — előreláthatóan — rá pénzfedezetük. Ha netán mégis, a kamatok nyomják őket. A másik ide nem illő gondolat: hová akarunk eladni bőrterméket? Ahová eddig, Keletre, hát ... Nyugatra? Akkor viszont ezért jó előre tenni is kellene valamit. Be­széljünk egy kicsit a magyar borok külföldi árairól is. Való igaz, hogy a San Franciscó-i kiállításon alig-alig jelentek meg boraink. A város üzleteiben viszont fellelhetők. Mármint a pultok legalján és, mondjuk, a francia borok árának negyedéért. És ebben az árban „benne van” sok minden, a bemutatástól való távolmaradástól a rossz dugóig. Gál Eszter Nemzetközi alapítvány fiatal politikusoknak A Fidesz nemzetközi alapítványt szervez, amely fiatal, közép-európai politikusok külföldi képzését szolgálja majd — erről folytatott megbeszélése­ket Washingtonban Szelényi Zsuzsa, a Fidesz országgyűlési képviselője. Mint az MTI tudósítójának elmondta, az amerikai törvényhozásban, különböző magánalapítványoknál nagy érdeklő­déssel fogadták a kezdeményezést és annak támogatását helyezték kilátás­ba. Az új alapítvány az elgondolások szerint budapesti székhellyel működne, s valamennyi közép-európai demokrá­cia fiatal politikusnemzedékének kép­zését szolgálná. A Fidesz képviselőnője korábban a Women's World világszervezet New York-i kongresszusán vett részt. A több ezer résztvevővel rendezett ta­nácskozás külpolitikai tanácsában szá­molt be meghívott előadóként a nők közéleti szerepéről a demokratikus át­alakulásban. Koszorúzás Nagy Imre párizsi emlékművénél Koszorút helyezett el szomba­ton délután Párizsban Nagy Imre emlékművénél a Magyar Köztár­saság kormánya nevében dr. Kiss Gyula tárca nélküli miniszter, a Független Kisgazdapárt főtitkára. Az emlékművet Nagy Imrének és társainak 1988-ban állították fel, jelképes sírként, a Pére Lachaise temetőben. A rövid kegyeletes megemléke­zésen Kiss Gyula hangsúlyozta: Nagy Imre ma már megkapta ha­zájától a méltó megemlékezést s azokat a célkitűzéseket, amelyeket társaival együtt maga elé tűzött, a szabad és demokratikus választás­sal hivatalba lépett kormány meg­valósítja. VÁLASZ CIKKÜNKRE Lázadás a Gőzhajó utcában Május 18-ai számunkban Láza­dás a Gőzhajó utcában címmel bí­ráló sorok jelentek meg a Széche- nyivárosi Lakásfenntartó Szövet­kezetről. írásunkra a szövetkezet elnökhelyettese, dr. Kovács László az alábbi válaszlevelet küldte: „Szövetkezetünk hatályban levő jogszabályok alapján dolgozik. Ezek között akad olyan, amely mó­dosításra szorulna, de amíg erre nem kerül sor, a meglevőket kell figyelembe vennünk. 1795 lakás és 402 garázs tartozik hozzánk. Ezek üzemeltetését részben nekünk, rész­ben a tulajdonosoknak kell biztosí­tani. A legfontosabb kérdésekben a küldöttek döntenek. Ezt a funkciót a tagok nem szívesen vállalták, mi­vel a küldött tevékenysége során olyan döntések meghozatalában közreműködik, amelyek nem túl népszerűek. A küldöttek, az igazga­tósági tagok megválasztásába kül­ső szervek nem szóltak bele, azokat a tagok választották. Gyenes Sán­dor úr kifogásolja azt, hogy a szük­séges voksot a tagok aláírásukkal adták meg. Kérdés, hogy egy-egy küldött esetében az 50-100 aláírás vagy Gyenes úr kifogása a demok­ratikus. Nem felel meg a valóságnak, hogy a szövetkezet igazgatósága vagy bármelyik tagja akár az appa­rátust, akár a küldötteket át kíván­ná menteni és gátolni akarja a de­mokratikus célkitűzéseket. A mos­tani küldöttértekezletre a jelenlegi jogszabályokat figyelembe véve, a lehető legdemokratikusabb elkép­zeléseket terjesztik elő. Sor kerül új igazgatóság, új felügyelő bizottság megválasztására is. Szövetkezetünk működését csak­úgy, mint más közületi szervét, kül­ső szervek rendszeresen vizsgálták, és a leghatározottabban kijelent­jük, hogy nincs takargatnivalónk és nem követtünk el számtalan sza­bálytalanságot, törvénytelenséget. Gazdálkodási tevékenységünkért az utolsó négy évben háromszor kaptunk oklevelet a Szövosz elnök­ségétől. Nem felel meg a valóságnak az sem, hogy a zárszámadási megbe­szélésnél az adott lakások tény- és tervszámait nem ismertettük. Az igaz ugyan, hogy a tagok nem rendelkeznek alapszabállyal, de ez a különböző típusú szövetkezetek­nél ugyanígy van és a tagoknak módjukban áll a szabályzatot az irodában megtekinteni. Az alapsza­bály módosítására most kerül sor és ha a küldöttgyűlés úgy foglal állást, az irat valamennyi tag rendelkezé­sére bocsátható, de ennek persze költségkihatásai lesznek. A Gőzhajó utcában Gyenes Sán­dor és néhány tag kezdeményezésé­re körülbelül 30 tagtársunk lépett fel nyíltan az úgynevezett kémény­pénz ügyében. Az elmúlt évben, amikor az egyik tagértekezleten a 182 tagból jelen volt körülbelül 40 fő, nyíltan tudomásunkra adták: ha kifizetjük a pénzt a tagok részére, akkor jól képviseljük az érdeküket, ha nem, akkor munkánkkal nincse­nek megelégedve. A kéménypénzt, amelyet a Dutéppel szembeni per­ben nyertünk, Gyenes Sándor és Bodri Benjamin urak és társaik ki akarták fizettetni a lakástulajdono­soknak, ezt azonban nem teszi lehe­tővé a jogszabály. Az összeg egy részét a küldöttgyűlés korábbi dön­tése alapján kábeltévé bevezetésére fordítottuk, s ezt a tagok többsége jóváhagyta. Figyelembe kell ven­nünk, hogy a várható felújításokra pénzt kell tartalékolni, mert egy egyszeri nagyobb összeg befizetésé­re tagjaink nem lennének képesek. Ami a házakkal való „törődésün­ket” illeti, kérjük a Tisztelt Olvasót, sétáljon az Akadémia körúttól a város felé eső negyed felé, és ha egy házon azt látja, hogy a közelmúlt­ban felújították, akkor tudja, hogy az épület a mi kezelésünk alatt áll. Többek között ilyen a két Gőzhajó utcai ház is.” * Megjegyzésként hozzáfűzzük: a mai napon küldöttgyűlést tartanak a Gőzhajó utcai lakók. Az esemé­nyen talán pont kerül a régóta hú­zódó ügy végére.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents