Petőfi Népe, 1990. június (45. évfolyam, 127-152. szám)

1990-06-09 / 134. szám

1990. június 9. • PETŐFI NÉPE • 3 Tűz után, Bugacon • Ennyi maradt a konyhából. (Straszcr András felvételei) Boldogok vagytok, fiúk? A tavasz az érettségi találkozók évadja. Ilyenkor egy-egy szombaton benépesülnek a középiskolák, és a hajdanvolt diákok immár megritkult hajjal, hiányos fogazattal, a lépcsőket csak nagy nekifo- hászkodással legyőzni bíró inakkal járják végig az alma mater krétaporszagú termeit. Milyen emlé­kek ébrednek fel, kinek mi jut eszébe, hol vannak, akik a hívó levélre sem válaszoltak? Sorsuk talán hullámvölgybe taszította őket, s nem akarják szé­gyenük fekete zászlaját meglobogtatni egykori osz­tálytársaik előtt? Bizonyára ilyen is van. De mi a szégyen? Kinek miért kell restellkednie? Ezek a gondolatok foglalkoztattak, amikor Kecskemétről Bajára pöfögtem, a hosszú úton, majdnem húszéves járgányommal. Harmincöt év­vel ezelőtt érettségiztünk a Türr István közgazda- sági technikumban (akkor ez volt az iskola neve). A harmincnyolc egykori diák közül tizenhatan jöttünk össze, ami nem rossz arány. Hiszen öten egy évvel az érettségi után (1956-ban) elhagyták az országot. Sokáig disszidensek voltak, de tudtunk róluk: Bárdos Lajos Svájcban él, Damján János Brazíliában kamionsofőr, Detre György az USA- ban atomfizikus lett, Csóka János az NSZK-ban dolgozik, Simon János pedig Melbourne-ben jól- menő reklámszakember. Természetesen az ottani nyelvet beszélik. De, hogy Damján Jancsi hogyan tanulhatott meg spanyolul? — rejtély. Máig élénken élnek em­lékezetünkben az oroszórák. János áll a tábla előtt, s egész lényén látszik: halvány dunsztja sincs arról, hogy mit és hogyan kell ragozni. Szepes Lajos tanár úr, egyben osztályfőnökünk is, egyik szemöl­dökét felhúzva érdeklődéssel várta a fejleménye­ket, noha ő is tudta: „fejlemény” nem lesz. Ekkor Damján vállára támaszkodva felsóhajtott: „Szólalj meg hát, rubintos virágom ...” A „rubintos virág” azonban néma maradt. És most Damján Jancsi spanyolul beszél. Simon Jancsi valahonnan, egy Dávod melletti tanyáról, vonattal járt be Bajára. Már akkor hosszú hajat növesztett, napszemüve­get hordott és tavasszal a nadrágszárat baltával vágta le. Jjunpi volt és bohém, viszont kitűnően rajzolt. Óraközi szünetben egy maga szerkesztette dalocskát dúdolt: „Nincs macskabél, van borjúmáj / Nyicsto nyikokdá nye ponyemáj...” És a többi? Nyolcán már halottak. Kit betegség vitt el, kit a véletlen, de voltak öngyilkosok is. L. F.-et egy perforált vakbélgyulladás, V. L.-t az al­koholizmus tette gödörbe. P. L.-re ráesett egy be­tonelem. Néhány emberről csak annyit tudunk, hogy él. Távolmaradásának oka ismeretlen. De tizenhatan itt vagyunk és a hajdani kisdiák alázatával hallgatjuk Szepes tanár urat, az egykor rettegett, de mégis tisztelt, sőt, szeretett osztályfő­nököt. Éppen azért rettegtünk tőle, rpert igazságos volt. Például Damján Jancsi néhány éve, Brazíliá­ból hazatérve, felkereste. Tehát tudta, hogy igaza volt a tanár úrnak, amikor az oroszórán „kicikiz­te” őt.. . Szóval hallgatjuk Szepes tanár urat, aki immár botra támaszkodva int bennünket az össze­tartásra, az örök emberi értékek megbecsülésére. Egyik osztálytársam azonban a fülembe súgja: „Mit beszél az Öreg állandóan a halálról?” Aztán, mint minden találkozón, ki-ki elmeséli. mi történt vele az utóbbi esztendőkben. Van, aki akadozva sorolja élete eseményeit szárazon, tény­szerűen: a gyerekek megnőttek, a ház felépült, az egészség még szolgálgat valahogy, a fizetés kevés. Más hosszú, filozofikus elmélkedésbe kezd az élet­ről, az évek múlásáról, a hajdan kitűzött célok és a mostanra elért eredmények közötti tátongó sza­kadékról. Vannak nyugdíjasaink — leszázalékoltak. Ők a | legoptimistábbak — legalábbis megnyilatkozása­ikban. Hangjukban azonban ott bujkál a félelem anakondája, a beteg ember örökös önmagára fi­gyelése: mikor fordul rosszabbra a sorsom? Mert bármelyik pillanat áruló lehet. De itt ezt csak keve- j sen érzékelik, és nem is ez a fontos, hanem, hogy itt vagyunk, élünk, találkoztunk túl az ötvenen és azzal a szándékkal, eltökélt akarattal, hogy legkö­zelebb újra összejövünk — mintha ez pusztán elha­tározás kérdése lenne. Most már egyértelműen gyanúsan nézzük két osztálytársunkat, akik bizony úgy töltötték be az ötvenedik ikszet, hogy nem nősültek meg. Még az ötéves, de a tízéves találkozón is némi irigység bujkált bennünk. Azt gondoltuk, ezek nagyon jól csinálják, hogy még várnak egy kicsit a nősüléssel. Az is felvetődött némelyikünkben, hogy valami olyasmit tudhatnak a házasságról, amit mi, zöldfü­lűek nem is sejtünk. Mára azonban egyértelműen kiderült, hogy nincs ilyen „titkos értesülés”, sőt, jóval kevesebbet.tudnak, mint azok, akik unokák­ról, felnőtt, házépítő gyerekekről beszéltek. De, végül is így kerek a világ. Hogy kinek van igaza, az csak a legvégén derül ki. Ha kiderül. A vacsoránál, a Duna étteremben már a felesé­gekkel „kibővített” találkozón egymás mellett ült 1 a maszek fuvarozó és a tsz-főkönyvelő, az aggle­gény és a háromszor nősült családapa, a hetven- | szer válogatott kosárlabdázó, a mostani edző és a vasúti tiszt. Mindenkinek ízlett a vacsora, majd sört, bort ittunk. Amint körülnéztem az elégedet­ten, felszabadultan csevegő társaságon, szerettem volna mindenkitől, egyenként megkérdezni: bol­dogok vagytok, fiúk? De fölhajtva pohár sörömet, I jobbnak láttam nem megkérdezni. Mert kinek- kinek más és más a boldogság. Tartós, hosszú távú boldogság pedig — azt hiszem — nincs is. Az asztalnál, ha nem is boldog, de elégedett — leg­alábbis a pillanattal elégedett — emberek ültek. § Nem kétséges, hogy ebben nagyrészt benne volt az I a tény, hogy találkoztunk . . . Először a tanár úr bontott asztalt. Aztán mások 1 álltak föl családra, távolságra, betegségre, sürgős I munkára hivatkozva. Az egyik „agglegény” kilenc ' óra körül angolosan távozott. Megfigyeltem: az jj étterem melletti bárba osont. Rosszmájúan arra gondoltam, hogy még mindig az „igazit” keresi. Szóval találkozunk legközelebb. Hogy hányán? Ki tudja azt előre megmondani? Döntöttek az oktatásfejlesztési alap felosztásáról A biztosító azonnal fizetett Május 15-én, délután villámcsa­pás következtében leégett Bugac büszkesége, a csárda. — Pontosan fél négy után öt perccel — mondja Oláh István, a Kiskunfélegyházi Lenin Szövetke­zet főosztályvezetője — zuhogó esőben csapott a villám a csárda főépületébe. Kétszáz turista éppen távozni készült, sikoltoztak a tűz láttán, mi pedig — a pániktól félve — azt mondtuk az idegenvezető­nek, hogy nyugodtan, de mielőbb hagyják el a csárda környékét. — A nádtetőn szinte robbant a tűz, azonnal égtek a villamos veze­tékek is — veszi át a szót Tóth József üzletvezető. Telefonhoz ug­rottam, de már süket volt. Ezután autóval a bugaci postára futottam; azt hiszem, a megengedett sebes­ségnél gyorsabban hajtottam ... A kecskeméti tűzoltók alig húsz perc alatt voltak a helyszínen, hív­tak segítséget is. Jöttek a halasi, a félegyházi, a szentesi, a ceglédi és a kalocsai tűzoltók. — Derekas munkát végeztek! — folytatja Tóth József. A nálunk vendégeskedő, főként osztrák és német turisták is sokat segítettek, azt pedig, hogy a mi munkatársa­ink, bőrig ázva, mennyit dolgoz­tak ... nos, hadd mondjam ki Ba­logh Árpád pincér és Hurkai István zenész nevét, akik mentettek min­dent, ami mozdítható volt. Hozzá tartozik az igazsághoz, hogy a zu­hogó eső is segített, enélkül az erdő is leégett volna. (Az üszkös falak fölött az égre nézünk és látjuk, hogy a fák lombja alaposan meg­szenvedte a tüzet.) Este nyolc óráig tartott az oltás, utána, tíz órakor már jelentettük az Állami Biztosítónál a kárt. A kárbecslők másnap reggel már a helyszínen voltak. (A baj, a csapás megtörtént. Számos tárgy, minden igyekezet ellenére a tűz martaléka lett. Van. pótolhatatlan is: egy nemzetközi­leg számon tartott szakácskönyv­gyűjtemény. Ami viszont ezután történt, az emberi összefogás szép példája.) — Mennyit fizetett a biztosító? * Az első héten 12 millió forint kárelőleget soron kívül utalt az Állami Biztosító. Tegnapelőtt este összevont taggyű­lést tartott Kecskeméten az MSZP vá­rosi szervezete. Az értekezletre 105-en jöttek el, hogy elsőként meghallgassák a szocialista párt kongresszusán részt vett küldöttek, Nagy Attila és Farkas Gábor beszámolóját. (Pozsgay Imre nem volt jelen, parlamenti elfoglaltsága miatt.) Nagy Attila egyebek közt elmondta: minden terhet és kötelezettséget ma­gukra vállalnak, amit a munkavállalók megkívánnak. A párt nem rendezkedik be tartós ellenzékiségre, eljön az az idő, amikor a kormányzatalakítás nehéz munkáját kell elvégeznie egy másik vá­lasztás után. Ennek a törekvésnek a jegyében az MSZP hajlandó együttmű­ködni minden olyan erővel, amely nem akar diktatúrát, és amely demokrati­kus alapon áll. Ami a párt programját illeti, kidolgozását attól teszik függővé, ha már tudják, hogy a kormányzati erők mit akarnak. A küldött, aki országgyűlési képvise­lő, a parlamentről és a kormányzati tevékenységről is elmondta eddig szer­zett tapasztalatait. Bírálta a képviselő, — kérdezem Vidéki Istvántól, az Állami Biztosító osztályvezetőjé­től. — A biztosítási szerződésben rögzített értéket: 15,4 millió forin­tot. Ennyit jelölt meg 1966-ban a tulajdonos, a félegyházi szövetke­zet. Mi is tudjuk, hogy immár nem ez a csárda valós értéke, de mivel nem kötötték meg az úgynevezett pótlásérték-biztosítást, mi most a szerződésben megjelölt összeget fi­zetjük. Az pedig örömünkre szol­gál, hogy az általunk fizetett ösz- szegből gyorsan, pontosan építik újra a csárdát. — Mennyi volt az épület valós értéke? — A bővítésekkel, korszerűsíté­sekkel hozzávetőlegesen 25 millió forint. Bízom benne, hogy az új hogy az alapvető emberi jogokat csu­pán egyszerű törvény szabályozza, és nem az alkotmány garantálja. Az em­beri jogok így könnyen „nullára dara­bolhatok”, ami elkeseríti a szocialistá­kat. Példát is említett aggodalmára. Hiába van sztrájkjog, ha a belügymi­niszter kiadhatja a parancsot, hogy száznál többen nem vehetnek részt munkabeszüntetésben. Figyelmeztetett a diktatórikus kormányzás veszélyeire, majd kijelentette: Irtózatos ellentétek vannak a par­lament plénumán összezárva! Farkas Gábor küldött figyelemre méltónak nevezte — a kongresszus ja­vára irta —, hogy úgymond „ .. .a du- mamatyik be sem kerülhettek az elnök­ségbe." Ezzel a szószátyárkodás kiűze­tésére célzott. A városi szervezet beszámolója kö­vetkezett ezután; méltatták Brúszel László pártvezető erőfeszítéseit az MSZP helyi szervezésében, majd meg­választották a szervezet új vezetőségét. Elnök: dr. Szűcs Miklós. Munkájában nyolctagú elnökség segíti. szerződés megkötésekor ez az ösz- szeg szerepel majd az okmányo­kon. Oláh István rábólint és hozzáte­szi: úgy látjuk, hogy az Állami Biz­tosító korrekt és pontos, az össze­get folyamatosan kapjuk.* Mi is tudjuk már, hogy a pótlásérték- biztosítás most mit érne nekünk! — Azt viszont büszkén mond­hatom, hogy kárunk ellenére egyetlen pusztai program sem ma­radt el. Segít rajtunk az erdőgazda­ság, segít minden bugaci. A szö­vetkezet építőbrigádja összehan­golt, jó munkát végez. Biztos va­gyok abban, hogy július 15-én a teljesen újjáépített csárdában fo­gadjuk a látogatókat. Selmeci Katalin Levél Kunszentmiklósról A Szovjet Déli Hadsereg Cso­port Parancsnokának, Matvej Burlakov vezérezredesnek BUDAPEST Vezérezredes Úr! Megdöbbenve értesültünk a Kunszentmiklós határában tör­tént éleslövészet közbeni bal­esetről, melynek következtében Dezső Tibor és Török Gergely általános iskolai tanulók súlyos sérülést szenvedtek. Szerencsére, az emberi fele­lőtlenség nem okozott tragédi­át. A gyermekek cselekedetével mi, kunszentmiklósi lakosok sem értünk egyet, a lőtér kato­nai biztosításának felelősségi megállapítása viszont a szovjet katonai egységekre tartozik. Akkor, amikor a magyar és szovjet kormányok között meg­egyezés született a szovjet kato­nai alakulatok hazánkból törté­nő kivonásáról, mindannyiunk­nak erőteljesen növekszik a fele­lőssége az esetleges balesetek, illetve tragédiák elkerülése terü­letén. Mindezeket figyelembe véve határozottan kérjük a Szovjet Déli Hadsereg Csoport parancsnokát: a legmesszeme­nőbben járjon el a Kunszent­miklós területén történő éleslö­vészet megszüntetése érdeké­ben. Ezt követeli az emberek iránti felelősségérzetünk, a konfliktu­sok és tragédiák elkerülésének mindkét fél érdekében álló igé­nye. Kunszentmiklós lakossága ne­vében a Magyar Demokrata Fó­rum, a Független Kisgazdapárt, a Magyar Szocialista Párt, a Szabad Demokraták Szövetsé­ge, a városi tanács. Kunszentmiklós, 1990. június 8. Tízmillió forintos oktatásfej­lesztési alapból jutó támoga­tásra hirdetett pályázatot nem­régiben a Bács-Kiskun Megyei Tanács, hogy ezzel lehetőséget és segítséget adjon a pedagó­giai, iskolaszervezeti kísérletek, az önálló nevelési programok megvalósításához. Ä beküldött 139 — többségében szakmailag értékes — program rangsorolá­sáról, az összeg felosztásáról héttagú kuratórium döntött. Farkusrté Páter Agnes, a me­gyei tanács vb művelődési osz­tályának csoportvezetője, dr. Gazelhnann Adóm, a megye ál­talános iskolaigazgatói munka- közösségének vezetője,. Huszka Jenő szakközépiskola-igazga­tó, dr. Major Imre, a Bács- Kiskun Megyei Pedagógiai In­tézet igazgatója, Mészáros Ist­ván, a pedagógusszakszervezet megyei titkára, Szepes Lajos, a pedagóguskamara elnöke és Udvarhelyi Istvánná, a MIS- bizottság elnöke egyenként vé­leményezte a beérkezett mun­kákat, némelyik szakmai érté­keléséhez külső tanácsadókat is bevontak. A kuratórium vé­gül 53 pályázat támogatásáról határozott. A tízmilliós alapból 100 ezer forintot kapott a kunszentmik­lósi ÁMK könyvtára, 65 ezer forintot a soltvadkerti általá­nos iskola, 120 ezer forintot Kacziba Lajosné (Solt), 300 ezer forintot a kiskunmajsai II. Számú Általános Iskola, 280 ezer forintot a kalocsai I. Szá­mú Általános Iskola, 200 ezer forintot a tiszakécskei Móricz Zsigmond Gimnázium, 100 ezer forintot a kiskunhalasi Gagarin téri összevont óvoda, 2345 ezer forintot a megyei pe­dagógiai intézet, 83 ezer forin­tot a Móricz Zsigmond Gimná­zium és a kecskeméti pedagó­giai intézet, 60 ezer forintot a balotaszállási általános iskola, 1270 ezer forintot a bajai III. Béla Gimnázium, 300 ezer fo­rintot kapott a bajai Türr Ist­ván Szakközépiskola, 35 ezer forintot a fülöpházi óvoda, 254 ezer forintot a kecskeméti Ko­dály ÉZI, 30 ezer forintot a kecskeméti Kada Elek Szakkö­zépiskola, 20 ezer forintot a jászszentlászlói általános isko­la, 100 ezer forintot a kiskőrösi Petőfi Sándor Gimnázium. 150 ezer forintot a kiskunmajsai Dózsa György Gimnázium, 130 ezer forintot a jánoshalmi Radnóti "Miklós Gimnázium, 150 ezer forintot a kiskőrösi Bem József Általános Iskola, 100 ezer forintot a kiskunfél­egyházi Petőfi Sándor Általá­nos Iskola, 625 ezer forintot a kiskunfélegyházi Varga Jenő Közgazdasági Szakközépisko­la, 150 ezer forintot a nyárlő­rinci ÁMK, 240 ezer forintot a kiskunhalasi Felsővárosi Álta­lános Iskola, még 100 ezer fo­rintot kapott ugyanez az intéz­mény, 90 ezer forintot a kecs­keméti Béke Téri Általános Is­kola, 35 ezer forintot a kecske­méti Lánchíd Utcai Általános Iskola, 200 ezer forintot a kecs­keméti Kocsis Pál Mezőgazda- sági Szakközépiskola, 30 ezer forintot a kecskeméti Hosszú Utcai Óvoda, 120 ezer forintot a kecskeméti Zrínyi Ilona Álta­lános Iskola, 35 ezer forintot a Hunyadi János Általános Isko­la, 150 ezret a kecskeméti Vá­sárhelyi Pál Általános Iskola, 50 ezer forintot a kecskeméti Bányai Júlia Gimnázium, 75 ezret a fülöpházi ÁMK, 30 ez­ret az ordasi általános iskola. 255 ezret a kunszentmiklósi Baksay S. Gimnázium, 30 ez­ret a dunapataji Kodály Álta­lános Iskola, 35 ezret a kalocsai Vén József Általános Iskola, 120 ezret a soltvadkerti Kos­suth Lajos Általános Iskola, 100 ezret a kecskeméti 11. Rá­kóczi Ferenc Általános Iskola, 133 ezret a kecskeméti Katona József Gimnázium, 130 ezret a kiskunhalasi Alsóvárosi Álta­lános Iskola, 25 ezret a duna- egyházi Hirossik I. Általános Iskola és 210 ezer forintot ka­pott a soltvadkerti általános is­kola. K — I AUTÓSZALON RENAULT Értesítjük kedves ügyfeleinket, hogy .RENAULT autószalonunkat, autósboltunkat megnyitottuk! RE^!r7, Típusú használt személygépkocsik nagy választékban, valutáért. U] RENAULT gépkocsira konkrét típus- és kivitel szerinti megrendelést, 20% vételé előleg befizetése mellett, felveszünk. A gépkocsit telephelyünkön, vizsgáztatva és rendszámmal ellátva, 20 napon belü átadjuk. Az általunk forgalmazott gépkocsik garanciális és egyéb javítását az NSZK-ban beta nított szerelőkkel biztosítjuk. Autósboltunkban RENAULT gépkocsikhoz forgalmazunk alkatrészeket, valutáért. Rendkívüli kínálatunk SCHWACKE-árszint alatt: RENAULT 5 GTS 8900 DEM + VÁM + ÁFA RENAULT S GTD 10 500 DEM + VÁM + ÁFA RENAULT 11 GTX 10300 DEM + VÁM + ÁFA RENAULT TRAFIC 15 000 DEM + VÁM + ÁFA Kiskunhalasi Autójavító Vállalat 6400 Kiskunhalas, Körösi út 23. Telefon: 77/21-858 Telex: 26-591 O RENAULT Űj vezetőséget választott az MSZP Kecskemét Városi Szervezete Kz volt a bugaci csárda főépülete ...

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents