Petőfi Népe, 1990. június (45. évfolyam, 127-152. szám)
1990-06-06 / 131. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1990. június 6. PADLÓN A PARKETTA? Ötlet, újítás és... Ebben a kis asztalosműhely ben most csend van, nem visít a fűrész, nem sikkant a gyalu. Nem érezni a friss faforgács illatát, sem az enyv szúrós szagát. Ebben az asztalosműhelyben várnak. Reménykednek. És mutatnak eddig egyszeri valósággá lett álmokat. Színes, elemeire szedhető, porosodó gyermekbútort, parkettát, amellyel még nem találkozhattunk lakásokban, csak itt, a műhely melletti ház \ szobájában. A fülöpszállási Kiss t József asztalosmester munkáit. | Mindből csak mutatóba valót, keveset. Pedig, talán, lehetett volna sok kisgyermek szobácskájának dísze az a szekrény, kiságy, polc. Nem lett. Ma már kibogozhatatlan útvesztők kacskaringói után néhány garnitúra maradt. Megránthatja bárki a vállát, mi van ilyenkor, hiszen találmányok, újítások, szabadalmak tömege jutott, jut hasonló sorsra. Ez a garnitúra figyelmeztethet is: a másik ötlet — az a bizonyos parketta — talán még elkerülheti a feledést, a meg nem valósulást. Ócskából értéket — A Balatonfelvidéki Erdő- gazdaságtól kaptam, évekkel ezelőtt, megbízást parkettarészek gyártására, alapanyag-feldolgozásra — mondja a 62 éves asztalos. — Egy vagon tölgyfarönköt munkáltam meg, a kívánalmak szerint. Közben pedig bánkódtam, mennyi anyag megy a hulladékba. A minőségi követelményeket megértettem, be is tartottam. Csak a maradék anyagért fájt a szívem. Elkezdtem gondolkozni és rájöttem, hogy nem föl- tétlen szükséges kidobni, esetleg eltüzelni a hulladékfát. Lehet belőle, egy másfajta eljárással készített, másfajta parkettalapot előállítani. Utánanéztem annak is: az ilyen maradékokkal mit kezdenek. Sokáig tűzifának hasznosították, mostanában fölforgácsolják. De nem csak ez lehet alapanyaga az én parkettámnak! A szalagparketták hulladékából, vagy éppen a legócskábbnak kikiáltott tűzifa nem kevesebb, mint 70 százalékból megcsinálható. Igaz, kicsit több munkával, odafigyeléssel. — Mi a különleges ezen a parkettán? Kinek üzlet, kinek nem — Semmi. Ha csak egy elhasított tüzifadarabot megnéz, láthatja, hogy a kéreg alatt mennyi a szép faanyag. No, ebből pontosan kijön egy-két parkettadarab. Igaz, kisebb is, vékonyabb is annál, mint amit megszoktunk. Aztán ezeket a darabokat lehet il• Ócskából értéket. • Gycr- mekbútor- álom. | H leszteni a halszálka-minta szabályai szerint. Itt azonban nem áll meg a munka. A lapparketta — ezt a nevet én találtam ki neki — farostlemezre van rögzítve, és mint a neve is mutatja, lapok készülnek belőle. — Ez azt jelentheti, hogy a lapparketta, lévén olcsóbb anyagból, olcsóbb is ? — Én úgy gondolom, a mindenkori szalagparketta 60 százalékát éri. Ez pedig egyrészt nem kevés megtakarítást jelenthet az építkezőknek, másrészt... Nem is, inkább elmesélem egy gyerekkori emlékemet. Volt itt a faluban egy idős főbíróné. Amíg elment a boltba vásárolni meg haza, az úton mindennap összeszedte a szélverte ágakat, rozsét. Ezen főzte meg az ebédet... Érti, ugye? — Ezt igen, azt viszont' nem, miért kevés az érdeklődő? — Ez nem így van. Tulajdonképpen sokan tudnak róla, sokaknak tetszik is. Csakhát... Tudja, egészen véletlenül, megismerkedtem a Magyar Gazdaszövetség elnökével, Kalocsai Andrással. Beszélgettünk, megmutattam neki a lapparkettát. Neki is tetszett, arra kért, ne próbálkozzak másutt, majd ők segítenek abban, hogy „piacra kerülhessen”. Ő úgy mondta, a Szovjetunióban. Már én is többször találkoztam a Lesbank elnökével, meg egy ottani kolhoz vezetőjével. Most arra várok, hogy a Gazdaszövetség — ígérete szerint — nyugati gépeket szerezzen a szovjetunióbelieknek. Úgy gondolom, akkor én megtanítanám a kintieket, hogyan kell a lapparkettát csinálni. A fő-fő, persze, a Gazdaszövetség, de százalékot én is kapnék, gondolom, remélem. Lehetséges megoldás? — Van-e konkrét megrendelés, szerződés esetleg? — Az, sajnos, nincs... Elég régen jelentkezett a Gazdaszövetség is . . . De, tudja, én nagyon vallásos vagyok, bízom az emberekben . . . Csak azért ebben az ügyben sok a homályos dolog .. . Másutt, mással nem is próbálkozott? — A helybéli tanácselnök ismeri a dolgaimat. Azt mondta: támogatna egy munkahelyteremtő beruházást. Ha ■ elindulhatnék a gyártással, legalább 10 embert lehetne fóglalkoztatni. De gépek kellenének ... Ezért lenne jobb a gazdaszövetséges megoldás . . . Bár, egyre többször gondolok arra, lehet, hogy azóta valami ügyes ember megcsinálhatta odakinn ... Sajnálnám . . . — Mi kellene ahhoz, hogy a lapparketta itthoni piacra kerülhessen ? — Azt hiszem, először is be kellene mutatni, hogy milyen. Aztán kellene, aki piacra dobja. Úgy gondolom, vevők gyorsan kerülköznének, hiszen nem mutat rosszul a lapparketta, olcsó is, meg tartós is. Szakiparosként, úgy tudom, garanciát is vállalhatnék rá. A gyártást meg — ha anyagi segítség lenne hozzá — akár holnap elkezdhetnénk nagyban is. Ami eddig készen van, azt mind a meglévő gépekkel csináltam. Persze, nagyobb mennyiségekhez ennél több, korszerűbb eszköz kellene. — Megpróbálkozik vele? Gál Eszter KGST: ELAVULT MECHANIZMUSOK Kölcsönösen bajban A KGST-országok többségében 1989-ben gyökeres társadalmi, politikai és gazdasági változások mentek végbe. Az élénk politikai folyamatokkal párhuzamosan számos, tartósnak mutatkozó negatív jelenség alakult ki, illetve került felszínre: a termelőerők elmaradottsága, a fogyasztási cikkek piacán krónikussá váló áruhiány, a pénzügyi rendszerek kiegyensúlyozatlansága, a külföldi eladósodottság fokozódása. A KGST-ben érvényesülő, jórészt elavult együttműködési mechanizmusok nem segítették elő a negatív jelenségek leküzdését. Stagnáló beruházások, elöregedett gépek A gazdasági növekedés alakulását legátfogób- ban jellemző mutatók (a KGST-országokra a megtermelt nemzeti jövedelem, a fejlett tőkés országokra a bruttó hazai tennék) azt jelzik, hogy 1989- ben a KG S í -országok fejlődésének elmaradása a fejlett tőkés országokétól tovább fokozódott, s a nyolcvanas évtized második felétől kezdve (a számítási módszerekből adódó esetleges torzítások ellenére is kimutathatóan) tartós tendenciává vált. A növekedési ütem 1989. évi lassulása a KGST- országokban együtt járt egy sor makrogazdasági aránytalanság megerősödésével. Ilyen volt többek között az állami költségvetés bevételei és kiadásai, az árucikkek kereslete és kínálata közötti szakadék elmélyülése stb. Az állami költségvetési hiányt többek között a katonai kiadások csökkentésével próbálták mérsékelni, de nem sok eredménnyel. Az iparilag fejlett nyugati országok tapasztalata szerint az elmúlt negyven év leghosszabb, 1983 óta tartó fellendülési periódusa nagymértékben belső kereslet, elsősorban a termelőkapacitások megújítására irányuló beruházások gyors növekedésén alapult. 1989-ben az USA-ban a beruházások mintegy 8 százalékkal növekedtek, míg az ipari termelés körülbelül 3 százalékkal bővült. A Közös Piac országaiban a beruházások becsült növekedése 10 százalékos volt, míg az ipari termelés szintén körülbelül 3 százalékkal nőtt. A KGST-országokban az ipar termelésének mintegy 1 százalékos növekedése mellett a beruházások lényegében stagnáltak (0,2 százalék volt a kimutatott emelkedés). Ezekben az országokban az utóbbi évek tapasztalatai alapján — csökken a beruházási tevékenység hatása a gazdasági növekedésre; nem teszi lehetővé a termelés mennyiségi és minőségi növelését, a gyártási profil A KGST-országok gazdaságában a szerkezet- váltás időszakában komoly problémát a termelő állóeszközök jelentős részének magas az életkora, s elavult. Bulgáriában például a termelő állóalapok mintegy 40 százaléka elmúlt tízéves (ez elsősorban az energetikában, a kohászatban, a vegyiparban, a könnyű- és élelmiszeriparban, valamint a mezőgazdaságban jellemző). Csehszlovákiában a gépek és berendezések átlagos életkora 11 év. Hagyományos külkereskedelem 1989-ben a KGST-országok külkereskedelmi kapcsolatában is érezhető volt a gazdasági helyzet romlása. Nőtt a barter ügyletek száma, erősödött a protekcionizmus. Az export folyó áron számított értéke 2,5, az importé 4,2 százalékkal emelkedett. A forgalom egészének bővülése a KGST-n kívüli országokkal folytatott kereskedelem növekedésének volt az eredménye. A tagországok kölcsönös kereskedelme hosszú idő óta először csökkent: folyó áron mintegy 2 százalékkal. Összehasonlító árakon számítva, a KGST-országok teljes exportja kb. 1 százalékkal csökkent, míg az import 2 százalékkal növekedett. A kölcsönös kereskedelemben az európai KGST-országok cserearány-mutatója javult 1989- ben, míg a Szovjetunióban tovább romlott. Emiatt az országok többségében nőtt a kereskedelmi mérleg aktívuma, a Szovjetunióban a passzívum fokozódott. Ez is negatív hatást gyakorolt az egymás közötti kereskedelem alakulására, amelynek aránya a teljes áruforgalmon belül az 1988. évi 58 százalékról 1989-ben 55 százalékra csökkent. A nyugat-európai tőkés országokkal folytatott kereskedelemben az utóbbi két év során jelentősebb mértékű bővülés tapasztalható. 1989-ben például az export 12 százalékkal, az import 13 százalékkal nőtt. Nem változott alapvetően az áruszerkezet: a KGST-országok oda irányuló exportjának 43 százalékát a nyers- és tüzelőanyagok, az onnan származó import 37 százalékát a gépipar termékei tették ki. A nyugat-európai országokkal fennálló gazdasági kapcsolatokban változatlanul a hagyományos külkereskedelmi árucsere játssza a főszerepet. 1988 —89-ben azonban intenzívebbé vált az együttműködés új formáinak bővítése, például vegyes vállalatok létesítése, termelési kooperáció stb. A legaktívabbak az NSZK cégei voltak, de az USA, Olaszország és Franciaország is több megállapodást írt alá. Legnagyobb arányban Magyarország (35 százalék) és a Szovjetunió (32 százalék) részesedett a megállapodásokból. Az újfajta kereskedelmi kapcsolatok fejlődése nem járt együtt a KGST-országok külkereskedelmének, illetve a belföldi ellátásnak a javulásával. Infláció és munkanélküliség A KGST-országokban 1989-ben a társadalmi problémák nagyon kiéleződtek. Az ellentmondások gócpontjai közé tartozik a fogyasztási cikkek piacának megingása, a közszükségleti cikkek árának emelkedése, az infláció erősödése. Megjelent és növekszik ezekben az országokban a munkanélküliség is. A Szovjetunióban a fogyasztási javak területén 1989-ben az infláció 7,5 százalékos volt, ezen belül a kiskereskedelmi árak 2 százalékkal emelkedtek. Bulgáriában a kiskereskedelemben az átlagos árszínvonal 6,2 százalékkal nőtt, miközben az áruforgalom volumene nem változott. Magyarországon a fogyasztói árak színvonala 17 százalékkal emelkedett, míg a kiskereskedelmi áruforgalom, ami csaknem 60 százalékát biztosítja a lakosság fogyasztásának, körülbelül másfél százalékkal csökkent. Lengyelországban a kiskereskedelmi árszínvonal 3,5-szeresére nőtt 1989-ben. miközben a forgalom volumene csökkent. Csehszlovákiában az árak 1,4 százalékkal, a forgalom 2,3 százalékkal emelkedett. : sl.Mitó*/al:*ő infláció terheit elsősorban az alacso.qYftkk-iöyglelmü rétegek viselik. A legtöbb or- ,ffl^WfrfOy^*81faJáM'íTSélyzetének romlása meghaladja az aktív népességét, annak ellenére, hogy különböző kompenzációkkal, a minimális nyugdíjak emelésével és más intézkedésekkel ezt igyekeznek enyhíteni. Lengyelországban például 1989-ben évi átlagban a nyugdíjak reálértéke nagyjából az előző évi szinten maradt, azonban a IV. negyedévtől kezdve, amikor bevezették az élelmiszerek piaci áron történő forgalmazását, a nyugdíjasok lét- fenntartási költségeinek emelkedése meghaladja a nominálnyugdíjak növekedését. A vásárlóerő színvonalának összehasonlítására, a nemzetközi gyakorlatban széles körben elterjedt módszer alapján, bolgár szakértők számításokat végeztek a KGST-tagországok és egyes, fejlett tőkés országok 1987. évi adatai alapján. Azt vizsgálták, hogy egyhavi átlagbér milyen mennyiségű árucikk vásárlására elegendő a különböző országokban. Azt is kiszámították, hogy egyes iparcikkek beszerzésére hány havi munkabért kell fordítani. Bizonyos fenntartások mellett ezek az adatok alkalmasak a bérek és az egyes árucikkek árszínvonalának összehasonlitására. Kimutatták például azt, hogy egy színes televízió vásárlására Bulgáriában 3,9, Lengyelországban 6,7, Magyarországon 3,4, a Szovjetunióban 2,4, Ausztriában 0,3, Franciaországban 0,8, és Nagy-Britanniában 0,2 havi bérre van szükség. A vizsgálat adatai alapján a legnagyobb eltérések, a fizetések vásárlóerejét tekintve, a tartós fogyasztási cikkek vonatkozásában vannak. (A Központi Statisztikai Hivatal kiadványa alapján.) Egy hónapra leáll a Csepeli Vasmű ♦ ♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦ Négy hétre leáll nyáron — júliusban — a Csepeli Vasmű, mivel rendeléshiány miatt nem képesek gazdaságosan, három műszakban, folyamatosan működtetni berendezéseiket. Az egy hónapot kéthetes fizetett szabadságuk terhére, illetve kéthetes tervezett állásidő formájában töltik otthon a dolgozók, akik meglepetéssel fogadták a fejleményeket. Az állásidő tartamára ugyanis bérüknek csupán 80 százalékát űzeti a vállalat — tájékoztatta az MTI munkatársát a vasmű vezetőségének döntéséről Páncélos János gazdasági igazgató. A termelés visszafogásának oka főként a szocialista export leállása, jóllehet a vasmű 1989-ben termékeinek 25 százalékát exportálta csupán, és a rubelelszámolású piacon mindössze 7 százalékát adta el. Az ellentmondás okát a 75 százalékot kitevő belföldi piac sajátosságai adják, nevezetesen: a vasmű termékeit a magyar gyárak olyan további termékekhez vásárolják, amelyeket a rubelelszámolású piacon kívántak eladni. Mivel erre a lehetőség megszűnt, visszamondták a belföldi megrendeléseket, s így a tavalyi 260 ezer tonna cső helyett az idén előreláthatólag csak 200 ezerre marad kereslet. A vasmű piaci helyzetét tovább bonyolítja, hogy azon vállalatok közé tartozik, amelyek megpályázták a Montán Unió Magyarország és Lengyelország kohászati modernizációjára felajánlott 200 millió ECU támogatását. A pályázat feltételei között olyan kitétel szerepel, hogy nyugat-európai országokban a pályázatot elnyert gyár nem növelheti eladásait. ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦♦♦ A KOSSUTH MGTSZ 6528 Bátmonostor évi 2500-3000 m3 rönk feldolgozására alkalmas, műszaki átadás előtt álló fűrészüzemébe önálló irányítást vállaló, tárgyalóképes vezetőt keres Követelmény: legalább 5 éves vezetői, faüzemi irányítói gyakorlat, leinformálhatóság, közép-, felsőfokú szakirányú végzettség. Fizetés és egyéb juttatás megegyezés szerint. Jelentkezni lehet írásban, rövid önéletrajzzal a tsz elnökénél. Felvilágosítás a 79/12-444-es telefonon. 168561 ♦ ♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦♦ m m b m mm m b mb mbmmmmmmmb b ■b m b B m b B m # m m i b B B B B A Baja—Budapest országút (51-es) meglepetése az újravarázsolt, dunavecsei Jövet-menet nézzen be hozzánk! Csoportok, egyének álljanak meg egy vacsorára, ebédre! Újházi tyúkhúsleves, bográcsos birkapörkölt (szabad szedés); köret és savanyúság: 220 Ft (előrendeléssel). Jól kijön, ha bejön . . . 39725 8 S 8 S 8 S S :1 H H i ® 1 Ui y Cá ß8 (*j m m 8 8 8 8 m m m I 8 8 i m 81 8 8
