Petőfi Népe, 1990. június (45. évfolyam, 127-152. szám)

1990-06-06 / 131. szám

1990. június 6. • PETŐFI NÉPE • 3

Az erdőgazdálkodás

nem lehet a privatizáció áldozata

Az utóbbi időben egyre több támadás éri az erdőgazdálkodást, mind többen féltik az ágazatot, rablógazdálkodással vádolva az állami és a szövetkezeti erdészetek irányítóit, a gazdaságok vezetőit.

Ezzel kapcsolatban a Földművelésügyi Minisztérium erdészeti hivatalának illetékese elmondotta: a vádakat megalapozatlannak tartják, szakmai szempontból a jelenlegi üzemi gyakorlat nem kifogásolható! Sokkal inkább arról, van szó, hogy a felgyorsult társadalmi folyamatok hatására az emberek a korábbinál jóval nagyobb érdeklődést tanúsítanak az erdő, az erdővel való gazdálkodás iránt. Különösen a privatizációs folyamat, a magántulajdon-szerzésre való törekvés következménye, hogy az egykori tulajdonosok vagy leszármazottaik féltik az erdőt. Gyakori, hogy rossz szemmel nézik annak az erdőrésznek a művelését, vagy éppenséggel a vágásra érett fák tárolását, amelynek a visszaigénylésére készülnek. Az ilyen erdei munkát természetesen szinte mindenkor kifogásolják, akár oly módon is, hogy szakszerűtlenséggel, rablógazdálkodással vádolják az állami vagy a közös gazdaságokat. Mások viszont, akiknek egykori erdejük helyén fiatal faállomány van, többnyire szintén a fákban gazdag erdőrészt

igényelnék, mert — szerintük — gyors hasznot az nyújthat.

Pontos felmérés nincs arról, hogy kik és hányán kérik vissza egykori erdőtulajdonukat. Jelenleg az ország 1,8 millió hektár erdejének 1 százaléka van magánkézben, 71 százaléka fölött állami üzem, 28 százaléka fölött szövetkezeti gazdaság rendelkezik. Korábban, 1947 előtt az erdők 70 százaléka volt állami kezelésben, a többivel az úgynevezett erdőbirtokosságok, illetve magánszemélyek rendelkeztek.

Az erdőgazdálkodást csaknem másfél évszázada magas szintű jogszabály szabályozza nálunk. A jelenlegi erdőtörvény szerint az ágazat 10 évre szóló terv alapján dolgozik, amely kötelezően előírja az erdőfelújítás, -tisztítás, -gyérítés és a fakitermelés rendjét. Az éves munkákat — a hosszú távú érdekek érvényre juttatása miatt — az erdőfelügyelőségek ellenőrzik és hagyják jóvá. Ebből következik, hogy a mostanában kifogásolt fakitermelések is általában szabályszerű körülmények között történnek. így éppenséggel a munkák leállítása lenne jogtalan hatósági intézkedés — tette hozzá a szakember.

A tulajdonosok igényeinek kielégítésére többféle megoldás születhet. Ha a parlament úgy dönt, hogy felül kell vizsgálni az erdőtulajdonokat — amiről tévesen sokan úgy vélik, hogy efelől a földtörvény rendelkezik —, akkor a jogos tulajdonosokat ki kell elégíteni. Szakmai szempontból azonban célszerű az eddig együtt művelt erdőket továbbra is az^eddigi gyakorlat alapján kezelni. Ám ezt nemcsak szakmai okok indokolják, hanem az is, hogy az erdő jóléti (turisztikai, vadgazdálkodási, környezetvédelmi) feladatokat is ellát.

A társadalmi igazságosságot követve-az erdőtulajodnt igénylők részéről bizonyos megértésre van szükség. Annak semmi akadálya nem lehet a jövőben mondta a továbbiakban a minisztérium illetékese —, hogy az erdővel magángazdálkodást folytatni akarók erdőbirtokosságot hozzanak létre egy-egy településen, ám ezt a területnek olyan részén célszerű megvalósítani, ahol egyaránt megtalálható^ különböző korú faállomány. így a vágásra érett erdőrészek faanyagából a tulajdonosok igénye kielégíthető, ugyanakkor a nevelésre, ápolásra váró erdők művelésének költségei egyformán terhelik őket. Jelenleg úgy tűnik, hogy csakis az ilyenfajta, osztatlan vagyoni közösségi forma jelentheti a privatizáció kezdeti lépéseit, a magántulajdon forma megvalósításának békés útját. A pártok többsége is ezt szorgalmazza.

Gyakorlati munka és városszépítés

A Kecskeméti Város- gazdasági Vállalat a helyi Kocsis Pál szakközépiskola és szakmunkásképző intézettel gazdasági szerződést kötött, melynek keretében a diákok gyakorlati foglalkozásokon vesznek részt a termesztőtelepen, illetve segítenek a parkfenntartásban. Most ez utóbbi munkán a sor, a megyeszékhelyen több mint ötezer egynyári virágot palántáznak el.

(Tóth Sándor felvétele)

Megkezdődött a fiirdőidény

Néhány jó tanács

Június l-jével megkezdődött a fürdőidény, és alig néhány nap választ el bennünket az iskolások nagy nyári vakációjától. Sajnos, a boldog szabadság ideje ez ideig nemcsak örömöt, hanem keserűséget is szerzett. Talán lehetne a vízi balesetek statisztikáján javítani! A Petőfi Népe minden évben felhívta a figyelmet a legfontosabb tudnivalókra. Most Tóth Péter rendőr századost, a Bajai Vízirendészeti KMB-csoport vezetőjét kerestük fel néhány jó tanácsért.

— Először általános érvényű szabályokról ejtenék szót, de — ha van mód rá —, szeretnék a bajai Duna—Sugovica térséget érintő veszélyforrásokról külön is beszélni. Kérünk mindenkit, hogy ha csak lehetősége van, ne fürödjön egyedül. Gondoljunk arra, ha bajba kerülünk, nincs, aki segítsen. Ez különösen a szív- és légúti betegségben szenvedőkre vagy a betegség, rokkantság miatt mozgásukban korlátozott egyénekre vonatkozik.

Szigorú szabály — és milyen sokan nem tartják be —, hogy tíz éven aluli (úszni nem tudó) gyermek csak felnőtt kíséretében fürödhet a szabad vizekben. Halasszuk el a fürdést, ha tele a gyomrunk, netán ha alkohol vagy kábultságot előidéző, esetleg vérnyomáscsökkentő gyógyszer hatása alatt állunk. A vízbe ereszkedés előtt lassú mosakodással hűtsük le magunkat, soha ne vetődjünk felhevült testtel a hullámok közé. Végül: soha ne ugorjunk ismeretlen vízbe! A meggondolatlanság súlyos fej- és gerincsérüléssel járhat.

— Melyek a Bács-Kiskun megye területén, elsősorban, a bajai körzetben tiszteletben tartandó szabályok?

— Ezek a fürdés szigorú tilalmára vonatkoznak. Tilos tehát a fürdés: hajóútban, -kikötőben, lekötőhelyek és hajóállomások területén, valamint nagy hajók, úszó munkagépek 50 méteres körzetében, hidak, zsilipek, vízkivételi művek, egyéb vízi műtárgyak, komp- és révátkelő helyek, vízi munkálatok 10 méteres körzetében. Tilos még fürödni a városok belterületén levő vizekben, természetesen a kijelölt fürdőhelyek kivételével.

A Sugovicán kijelölt fürdőhelyeken a hatóság megtiltotta az áthajózást, a városi tanács pedig kihelyezte az erre vonatkozó táblákat és bójákat. Ugyancsak a fürdőzők biztonságát célozza a Türr-torkolatnál elhelyezett, majd a Kalapnál megismételt 5 km-es sebességkorlátozó tábla. (A veszély a fürdőzőkre a nagyobb sebesség keltette hullámverésben van, a partot pedig rongálja.)

Mi a szakember véleménye, elkerülhetők-e a vízi balesetek?

— Feltétlenül! Tavaly például az áldozatok között volt, aki megkísérelte keresztben átúszni a Dunát. Ha a felesleges virtuskodást elkerüljük, a szabályokat betartjuk, meggyőződésem, hogy megelőzhetjük a vízi tragédiákat, melyeket amint a statisztika mutatja — szinte kizárólag a figyelmetlenség, a gondatlanság és a könnyelműség számlájára irhaKÉPERNYŐ

Mindeme szabad a pálya?

Most már tudom, hogy miért nem közvetítették a szegedi nemzetközi kajak- és kenuversenyt. Azért, mert a vártnál kevesebb olimpiai bajnok nevezett? Nem akartak egymás után két vízi versenyről tudósítani? Mérlegeltek. Úgy vélték, hogy az elmúlt vasárnapi margitszigeti verseny sokkal fontosabb? A világért se szeretnénk személyeskedni, de ki kell mondani: a döntésnél sokkal súlyosabban esett a latba — különös tekintettel Csala Zsuzsára és Pécsi Ildikóra — a szörfdeszkákon lebonyolított akármi. Jól döntöttek. Mikor kap annyi rajtpénzt egy magyar bajnok, mint. a Skála-sportvasárnapon a kamerák előtt illegők-billegők? Az ilyenre mondják: jó buli volt. Kérdés, persze: kinek, kiknek. A Skálának biztosan megérte, különben aligha költött volna ennyit erre a furcsa reklámra. Feltehetően a közreműködőknek is, aligha vállalták volna. Mi köze volt azonban mindennek a sporthoz?

Azt írták a Rádió és Televízió Újságban, hogy egy-két óra elviselhető az efféle műsorokból. A Szabad a pálya szerkesztői nem olvasták e beharangozó cikket?

Ha így haladunk (haladunk?), legközelebb „ismert személyiségek” házi ultibajnőksága is képernyőre kerülhet, ha éppen közreműködésükkel óhajtja magát reklámozni valamelyik cég.

Külön elismerés az esti összefoglalóért. Azok is megtekinthették, akik megbocsáthatatlan módon elmulasztották a délelőtti, a délutáni „versenyeket”, így legalább tudják, hogy mit mulasztottak volna el. ..

* * *

Jóval kevesebb idő jutott a Szabadság téri hazafias emlékmű sorsát érdekfeszítően felidéző vasárnap délutáni beszélgetésre. Aligha hibáztatható a műsorvezető, állandó közbeszólásaiért. Tudta, hogy a müsor- szerkesztőség hány percet engedélyezett (legalább fele annyit, mint a színész újságíró mérkőzésre) az e napon különösen időszerű „témára”, az előírásokhoz tartotta magát.

Ugyanő több időt adhatott a harmadikáról-negye- dikére virradó éjszakán látható-hallható Napzárta tekintélyes vendegeinek. Nemzeti sorskérdésekről esett szó, őszintén, okosan. Mellékesen a magyar televízióban sohasem látott régi híradókat vetítettek. A trianoni békeszerződés aláírását például. Szenzációsnak mondanám, ha ezt a jelzőt a sportriporterek napközben nem foglalták volna le fantasztikus sportteljesítményekre ... Jó, jó, éreztem az iróniát, azt is megtanultam, hogy időnként játszani is kell, meg miért ne vigadjunk. De így? És ennyire mellékes, hogy hányán nézik a trianoni tudósításokat; hallgatják a jövőnket taglaló gondolatcserét?

H. N.

Vitában a szakszervezet és a megyei tanács

Idén vagy jövőre lesz pénz a pedagógusüdülő felújítására ?

Furcsa epizódja volt a megyei tanács legutóbbi ülésének, hogy az érdeklődő jelenlévők között ülő Mészáros István, a Pedagógusok Szakszervezete megyei szervezetének titkára tüntetőén kivonult a teremből —- miután az egyik tanácstag által felvetett témában, a mátraszentlászlói pedagógusüdülő felújítása ügyében, az elhangzott indoklások alapján, úgy határoztak: a kérdést az itteni vita helyett a végrehajtó bizottság ülésén vitatják meg, lévén, hogy erről joga van dönteni a testületnek, s az előkészítés pedig kifejezetten arra a fórumra tartozik.

A vitatható kivonulást — melyet az úgymond a megyei pedagógusokkal szemben megesett méltánytalanság miatt tartott szükségesnek a megyei titkár — egy telefonhívás, majd egy találkozás követte. Ahol is Mészáros István és Kőtörő Miklós, a megyei tanács közgazdasági osztályvezetője, immár a nyilvánosság bevonásával, vitatta meg, mi miért történt, s azt is: mi várható. S ez — vélhetőleg a többség véleményével egyezően — a legfontosabb. De kezdjük az elején.

MÉSZÁROS ISTVÁN: — A Mátraszentlász- lón, az állami tulajdonban lévő földingatlanon

— kezelő a Pedagógusok Szakszervezete elnöksége

— 10 faház és egy kőépület van a megyei pedagógus-szakszervezet tulajdonában. Ez megyei pénzekből épült — eredetét nem tudom —j de a tulajdoni lapon külön nem szerepel. Az épületek értéke 3-5 millió forint, de nagyon kellene egy felújítás, korszerűsítés, ami — 1989-es árakon — 5,2 millióba kerülne. Erre azonban nincs pénzünk. Ám 80 család üdültetéséről van szó, s úgy gondoltuk, hogy ez nem csak szakszervezeti feladat, a feltételek megteremtésében másnak is van kötelessége, például a megyei tanácsnak is.

KŐTÖRŐ MIKLÓS: — A szakszervezet megkeresése nyomán született egy megállapodás, amelyben leszögeztük: a megyei tanács átérzi a pedagógusok gondját, és megpróbál segíteni. Az üdültetésben éppen úgy, mint korábban a bérezésben, és másban is. A megbeszéléseken három kérdés vetődött föl: a felújítás (5,2 millió forint), eszközbeszerzés (3 millió forint) és működtetési támogatás. Az üdülő most csak nyári szezonban tud vendégeket fogadni. A munka egyébként 8-10 millió forintba kerülne.

M. I.: — Az első két pont megoldásához kértünk a tanácstól segítséget, a harmadikban mi vállaltuk volna a kötelezettséget.

K. M.: — A tárgyalások októberben kezdődtek, a feltétel az ingatlan átadása volt, ezt követően jöhet a felújítás.

M. I.: — Az országos.vezetőség nem tapsolt. Biztosítékokat kért, hogy tényleg csak a megye pedagógusai és oktatási dolgozói használják majd az üdülőt. Erre mindkét fél kötelezettséget vállalt.

K. M.: — A megyei tanács minden feltétel nélkül kérte az ingatlan átadását. Kapjuk meg, felújítjuk, s aztán a pedagógus-szakszervezet rendelkezésére bocsátjuk. A központ azonban gyanakodott, s ezért olyan kitételt tett, hogy későbbi elidegenítés csak a szakszervezet hozzájárulásával történhet. Ezt én, mondjuk, öt évre el is tudtam volna fogadni, de egy bizonytalan tanács és szakszervezet esetében miként lehetne ezt értelmezni a jövőben? Mi tiszta helyzetet kívántunk teremteni a későbbiekre is.

M. I.: — Amíg a pedagógus mint munkavállaló létezik, addig érdekvédelme is lesz. (Más kérdés, hogy hány szervezetben — V. T.) A „feltétel nélküli átadás” nem szerepelt az emlékeztetőben. Elfogadom, hogy a tanács szándéka jó, de a pedagógus-szakszervezetnek biztosíték kell. Ez pedig a hozzájárulás. Január 17-én, a megyei tanácsülésen Gyapjas László kérte immár a testülettől az összeg biztosítását.

K. M.: — A tanács akkor sem zárkózott el, s április végén megszületett a pedagógus-szakszervezet hozzájárulása, ám addigra már nem kerülhetett be a végrehajtó bizottság ülésére.

M. L: — Mi időben leadtuk az anyagot, s úgy gondoltuk, hogy minden rendben.

K. M.: — A jegyzőkönyv hiányos volt. Újból egyeztettünk, de aztán már nem tudtam előkészíteni a májusi vb-ülésre, bár megpróbáltam. Ám, véleményem szerint, ugyanolyan jó a júniusi időpont is, mert ez 1991-es ügy. Idén megtörténhet az előkészítés, jövőre pedig a munka. Az igaz, hogy ebben az évben szerettük volna megoldani, de a szakmunkás- képzés, a gyermek- és ifjúságvédelem vagy a megyei könyvtár váratlan többletkiadásokat okozott. Az üdültetést természetesen fontosnak tartjuk, hiszen 16 ezer embert érint, s nem zárom ki, hogy a testület úgy dönt: mégis idén kapja meg a pénzt a szakszervezet a pedagógusüdülő felújítására. De én jövőre látom annak realitását.

M. L: — Eddig nem szerepelt alternatívaként 1991. Idén télen már hasznosítani kellene az üdülőt, hogy jövőre a pedagógusok élvezhessék. Ha megkapjuk a pénzt, megszervezzük, hogy októberig elvégezzék a felújítást. Jövőre ugyanis nem látom az esélyét.

K. M.: — Mi föltételezzük a munkálatok, a gazdálkodás folyamatosságát. S ha úgy dönt a testület, hogy a jövő évi költségvetés készítésekor a pedagógusüdülő felújítását figyelembe kell venni, akkor ez egyben rangsor is.

M. L: — Ha csak jövőre újítjuk fel, akkor nagyon hiányozni fog -az a bevétel, amivel a nyári üdültetés költségeit lehetne csökkenteni. Én nagyon rossznak tekintem a jelenlegi helyzetet. De azt hiszem, részösszeggel is neki kellene fogni a munkának.

K. M.: — A helyzetet nem érzem ilyen súlyosnak, a szándékhoz képest az egyéves csúszást sem tartom gondnak. A lényeges, hogy a 8-10 millió forintot megkapják.

* * *

Ez valóban lényeges, mert enélkül elpusztul egy meglévő érték. A mielőbbi megoldás mindenkinek érdeke, mert a pénz várhatóan nem javul, s a felújítás jövőre többe fog kerülni. A vitát a felek — legalábbis a vb júniusi üléséig — itt akár fel is függeszthetnék, hisz szinte mindenről szó esett immár. De a beszélgetés végén azért újólag előjött, hogy a munkakezdés feltétele a kezelői jog átadása, míg ha nincs meg a pénz, addig azt nem adja át a szakszervezet elnöksége. így most csak azt javaslom: ha már nincs türelmük tovább olvasni, várjuk meg a júniusi vb-ülést, ha még van,.akkor a harmadik bekezdéstől fussák át újra ezt a cikket.

Váczi Tamás

MUNKÁT ADÓK KERESTETNEK

Szociális foglalkoztató létesül Halason

Kiskunhalason, mint szerte az országban, egyre növekszik a szociális támogatásra szorulók száma. A szociális és egészségügyi osztály statisztikáját vizsgálva kitűnik, hogy az elmúlt tíz évben a rendkívüli segélyben részesülők száma mintegy háromszorosára emelkedett, a szociális étkeztetést igénylőké pedig mára megtízszereződött.

„A létbizonytalanság, az állandó feszültség egyre több embert sodor a betegségek felé” — olvasom az osztály beszámolójában. Évente több száz dolgozó — közöttük családfenntartók is — minősül orvosszakértői döntés alapján csökkent munkaképességűvé. Ezzel szinte törvényszerűen segélyezetté is válnak, hiszen a munkáltatók nem képesek — egyéb gazdasági gondjaik közepette — megfelelő foglalkoztatást biztosítani számukra. A város speciális szakiskolája évről évre megküzd a végzős fogyatékos gyermekek elhelyezésének gondjával.

Nem hirtelen támadt ötlet volt tehát a város részéről, hanem a szorító gondok enyhítésének egyetlen kínálkozó lehetősége, megpályázni a volt munkásőrob- jektum épületét, hogy ott szociális foglalkoztató létesüljön.

— Már egy éve keressük a lehetőséget — mondja Gép Károly né szociális és egészségügyi csoport- vezető —, de nem akadt partnerünk, aki a munkáltatói költségeket átvállalta volna. Pedig ezeknek az embereknek létszükséglet a munka. Nemcsak az okoz számukra gyötrelmet, hogy segélyre szorulnak, hanem az is, hogy feleslegesnek, haszontalannak érzik magukat.

— Most azonban a megvalósuláshoz közeledik a foglalkoztató terve . . .

— Igen. Felvettük a kapcsolatot a kecskeméti Rehabilitációs Kft.- vel, amely vállalja az intézmény létrehozását. Rögtön hozzáteszem, az ő tevékenységük nem a haszon- szerzésre irányul, ugyanis az esetleges nyereséget nem veszik ki, hanem a továbbfejlesztésre fordítják. Két megszállott ember — akik maguk is szorosan kötődnek ezekhez a sorsokhoz — vállalkozás formájában indította el ezt a munkát, először Kecskeméten. A megyei tanács támogatásával ezután próbálták kiterjeszteni a tevékenységüket a megye más városaira is.

— Milyen jellegű munkát tudnak biztosítani az ide jelentkezőknek?

Egyelőre a Papíripari Vállalat nyújtotta lehetőséggel élünk — dossziék hajtogatását, ragasztását ajánlották fel —, de idővel mindenképpen bővíteni szeretnénk a kínálatot. Keressük majd a háziiparral a kapcsolatot, elképzelhető a szakmával rendelkezők bevonásával egy szolgáltatóhálózat kifejlesztése. Egyáltalán: igyekszünk minden lehetőséget megragadni, mert olyan csekély a várható bérezés, hogy az nem lesz elegendő a megélhetésükre.

— Hogyan tud segíteni a város?

— A munkásőrség ingatlanát ingyenesen, a bérleti díj elengedésével adja át ennek a társaságnak, amely vállalja a fenntartási költségeket. A minimális átalakítást, ami okvetlenül szükséges az üzemeltetéshez, a raktár bérbeadásából fedeznék.

Hány ember számára tervezik a foglalkoztatást ?

Egyelőre ^harminccal indulunk. de ez a szám biztosan növekedni fog, lehetőség lesz bedolgozókat is foglalkoztatni. Csak munka legyen!

Mikor kezdenek?- Amint az épületben lévő ösz- szes ingóság eladásra kerül, s a város megkapja az ingatlant. Reméljük, hogy még ezen a nyáron.

Hajós Terézia