Petőfi Népe, 1990. június (45. évfolyam, 127-152. szám)

1990-06-06 / 131. szám

2 • PETŐFI NÉPE • 1990. június 6. VITA AZi IRÓNIA JEGYÉBEN (Folytatás az I. oldalról) módosításnak bevezeti a nemzeti és nyelvi kisebbségek jogainak hathatósabb védel­me érdekében a nemzetiségi jogok or­szággyűlési biztosának intézményét. A parlamenti pártfrakciók vezetői, illet­ve a képviselők a kormányprogram vitájá­hoz hasonlóan meghatározott sorrendben — SZDSZ, FKgP, MSZP, Fidesz, KDNP, függetlenek, MDF — kaptak szót. A szabaddemokratáknak az alkotmány módosításával kapcsolatos főbb elképzelé­seit a frakcióvezető, Tölgyessy Péter kör­vonalazta, s az ő felszólalásának egyes ele­meit igyekeztek megerősiteni a vitában a frakció többi tagjai.' Tölgyessy Péter hangsúlyozta, hogy az alkotmánymódosítást alapvetően három indok teszi szükségessé; a hatályos alkot­mányban még megbúvó néhány államszo­cialista kategória elhagyása; egy korábbi, a háromoldalú politikai tárgyalásokon el­fogadott alkotmánymódosítási szüu-ghe/ való visszatérés; valamint az ország kor mányozhatóságának szavatolása. A leg­fontosabbnak az elnökválasztás kérdésé­nek rendezését minősítette. Fzzel kapcso­latban hangsúlyozta: nem az a kérdés ugyanis, hogy a lakosság közvetlenül, v,.g\ a parlament választ köztársasági elnököt, hanem hogy ennek az országnak ki legyen az első számú felelős vezetője a minis/tci elnök-e, vagy a Magyar Köztársaság elnö­ke. Az alkotmánymódosítás másik alapvető kérdésének nevezte a kétharmados tc.br,só- gű elfogadáshoz kötött törvények számá­nak szűkítését. Tölgyessy Péter elengedhetetlennek ne­vezte, hogy a nemzetiségek országgyűlési képviseletének megnyugtató rendezéséhez helyezzék hatályon kívül az előző parla­ment márciusi döntését, amely behívással oldaná meg a kisebbségek képviseletét. Az alkotmánymódosítás koncepciójá­ban helyes elképzelésnek minősítette, hogy ■ a bizalmatlansági indítvány a végrehajtó hatalomért felelős kormányfő személyére korlátozódik, s ugyanígy a „konstruktív bizalmatlanság" intézményének bevezeté­sét. Hankó Faragó Miklós, több hozzászó­lásra reagálva, visszautasította, hogy az MDF és az SZDSZ megegyezését titkos paktumnak minősítsék. Leszögezte: a megállapodás az alkotmánymódosítás kérdésében senkire nézve neríjelemhet k té­telező erőt. Tamás Gáspár Miklós kifejtette: az, hogy az alkotmányos monarchiákban a legstabilabb és a legjobban meggyökerese­dett a liberális demokratikus rend, arra vezethető vissza, hogy ezekben a monai- chiákban az államfői tisztség pusztán szimbolikus, s nem tömegszenvedélyek és politikai indulatok, a népet megosztó párt- küzdelmek tárgya. Ezt a szimbolikái igyekszik megvalósítani, keserű parik űz- delmek után, az MDF és az SZDSZ javas­lata— hangoztatta Tamás Gáspár Miklós. A Független Kisgazdapárt parlamenti frakciója nevében Torgyán József képvise­lőcsoport-vezető érvelt a beterjesztett al­kotmánymódosítás mellett. El kell dönte­ni: ki az ország első számú vezetője, a mi­niszterelnök-e, vagy a köztársasági elnök A kérdéshez mindjárt hozzáfűzte: a parla­ment egyszer már döntött arról, hogy a felelős miniszterelnöki rendszert támogat­ja, tehát ennek megfelelően szükséges mó­dosítani az alkotmányt. A kétharmados szabály módosításával összefüggésben Torgyán József hangoztat­ta: ez a változtatás szorosan kapcsolódik az ország kormányozhatóságának kérdé­séhez, ily módon pedig a felelős miniszter- elnöki rendszerhez. A kormányzópárti véleményekkel ellen­tétben Pozsgay Imre. a Magyar Szocialista Párt frakcióvezetője kételyeit sorolta az alkotmányozási folyamattal és magával az alkotmánymódosítási javaslattal szemben. A törvényjavaslat elfogadása mellett fel­hozott érvek egyike sem követeli meg az alkotmány ilyen generális átalakítását. Sokkal inkább amellett szólnak ezek az érvek — mondotta —, hogy haladéktala­nul és hosszú parlamenti gyötrelemre fel­készülve az Országgyűlés fogjon hozzá egy új alkotmány kidolgozásához. A kétharmados szabályra áttérve kifej­tette: éppen az alkotmányerejű törvény ka­tegóriájának eltörlése, a minősített kéthar­mados többséggel meghozandó törvények körének szűkítése hordozza magában a de­mokrácia intézményeivel szembeni kételyt. Visszatérve a kormányozhatóság kérdé­sére, kijelentette: egy demokratikus parla­mentnek és törvényhozásnak a hatalmi ágak megosztása és egyensúlya szempont­jából nem lehet célja a jogvisszavétel. Már­pedig az, hogy a köztársasági elnököt a parlament válassza meg — a módosítás szerint —, éppen ezt jelenti. Dr. Demszky Gábor (SZDSZ) még a múlt héten kívánt élni a képviselői kérdés föltevésének jogával, írásban be is adta, ám úgy alakult, hogy a plénum előtt már nem fogja ismertetni. Tudniillik közben a kormány „vette az adást” és intézkedett. — A miniszterelnök úrhoz négy megyei tanácsel­nök korengedményes nyugdíjaztatása tárgyában in­téztem — volna — kérdést, továbbá azt a kormány- határozatot firtattam, mely 50 millió forintot biztosít választott tanácsi vezetők korkedvezményes nyugdí­jazására. Valójában 100 millió forintról van szó, hi­szen a munkáltatónak az igazi nyugdíjkorhatárig fennmaradó időre eső munkabér felét kell letennie, a másikat a költségvetés fedezi. Ez a korkedvezményes határozat egyébként a Németh-kormány egyik utolsó húzása volt, május 10-en keit. Kérdésem arra vonat­kozott: tervezi-e az Antall-kormány e rendelkezés felülvizsgálatát. Nos, bár — mint mondottam — a kérdést nem tudtam föltenni, a kormány a múlt heti ülésén már döntött: felülvizsgálja a kedvezményes nyugdíjak rendszerét, ezt a bizonyos Németh- kormány által hozott rendelkezést pedig csak a legin­dokoltabb esetben engedi alkalmazni. — Általában a magas nyugdíjak ellen volt kifogás vagy a kivételezés ellen? — A volt nómenklatúra saját magát hozta kivétele­zett helyzetbe. Ezt meg kell szüntetni. Tarthatatlan, hogy utolsó hűségdíjat kapjanak mindazok, akik egy­ként kiszolgálták a Németh-, a Grósz-, a Lázár- vagy a Fock-kormányt. Én jeleztem a miniszterelnök úr­nak, hogy figyelemmel fogjuk kísérni a felülvizsgála­tot. Ugye nem biztos, hogy feltétlenül meg kell adni a korkedvezményt azoknak, akik a korhatár alatt vannak és akik — más munkahelyen, és nem feltétle­nül vezető posztokon — még bizonyíthatnak. B. J. Katona Béla arról szólt, hogy demokra­tikus jogállamban az alkotmányt olyan meghatározó jellegű és hosszú távú alap­törvénynek tekintik, amelyet ritkán és csak nagyon indokolt esetben módosítanak. Ki­jelentette: a tavaly októberben módosított alkotmányra már nem érvényes a sztálinis­ta jelző. Nagy Attila sajnálatosnak tartotta egye­bek között, hogy a plénum előtt elhangzott szónak nincs súlya, mert egyelőre még a megértő egymásra figyelés helyett a frak­ciófegyelem érvényesül. Sőt, egyes képvise­lők olykor olyan megjegyzéseket tesznek, mintha az őszinteség és a megfontolás bi­zonyos székekhez kötött privilégium len­ne. Személyes hangvételű véleményének kifejtését követően arra az ellentmondásra világított rá: míg nemrégiben az MDF és a Független Kisgazdapárt képviselői azt kérték, hogy a plénum ne hátráltassa hosz- szas vitákkal a nemzet és az átalakulás szempontjából nélkülözhetetlen törvények megalkotását, addig az előterjesztett 94, kisebb módosító javaslat nem a megkez­dett átalakulást folytatja a társadalom ér­dekei és szabályai szerint, hanem a kor­mány pozícióját kívánja elsődlegesen biz­tosítani. Vagyis: a törvényjavaslat kifeje­zetten a hatalom pozícióinak rendezésével foglalkozik. Ráadásul a minősített kéthar­mados többség ilyen mértékű beszűkítése azt eredményezi, hogy erős parlament he­lyett erős koalíció jön létre, és éppen az elieiizékl pártoknak a kezéből veszi ki azt esz közt, amellyel alkura, kompromisz- -zmnni kényszeríthetik a kormányt Vagy a koalk':ó., pártokat. A Fidesz parlamenti képviselői azon a '..•ietnényen voltuk, hogy bár az MDF és a - SZDSZ között létrejött megállapodás teny c üdvözlendő, ám az e kompromisszu- •no! tükröző alkotmánymódosítási terve­zet. sok tekintetben kívánnivalókat hagy maga után. Mint Fodor Gábor ironikusan megjegyezte: a Fidesz még a választások Jön a nagykoalíció mellett érvelt, s most örömmel látja, hogy ha a kormányban nem is, de a parlamentben egymásra talál­lak a szabad és a magyar demokraták. Rátérve az alkotmánymódosítási tör­vényjavaslatra, Fodor Gábor úgy ítélte: a dokumentumban is tetten érhető az a kap­kodás és előkészitetlenség, amely jellemző­je volt a kétpárti megállapodásnak is.Or- bán I 'ik tor rámutatott: félő, hogy a konst- rukih bizalmatlansági indítvány beiktatá­sánál nem annyira a szakmai hozzáértés, hanem a politikai lojalitás lenne meghatá­rozó szempont a kormánytagok kiválaszt t i tanúi. A vitában a Fidesz parlamenti képvise­lői több konkrét módosító javaslatot is tettek. így például — egyetértve azzal, hogy az. alapintézmények körére a kéthar­mados szavazati aránynak kell vonatkoz­nia javasolták az alapintézmények kö­rének tágabb értelmezését. Ellenérzésüket fogalmazták meg a tekintetben is, hogy az alkotmánymódosítási tervezet szerint a köztársasági elnök mandátuma hosszabb, mint a parlamenté. Füzessy Tibor, a Kereszténydemokrata Néppárt képviselőcsoportjának vezetője pártja véleményét tolmácsolva leszögezte: tiszteletben tartják a megállapodásokat, így a kereszténydemokrata képviselők többsége a törvényjavaslat előterjesztőivel egyetértésben szavaz majd. A független képviselők csoportjának ál­láspontját megbízott előadóként Czoma László foglalta össze. Abból kiindulva, hogy a lehető legkisebbre kell szorítani az alkotmánymódosítások körét, rámutatott: csak azokat a legszükségesebb módosítá­sokat kell végrehajtani, amelyek elenged­hetetlenek ahhoz, hogy az ország kormá­nyozható legyen az új alkotmány megalko­tásáig. Az alkotmánymódosítás — Kónya Im­re, az MDF frakcióvezetője szerint — min­denképpen szükséges ahhoz, hogy stabil és megfelelő hatékonysággal működő kor­mány jöhessen létre. Az alkotmány módo­sításának pedig a másik fontos indoka: olj?an államszervezeti modell létrehozása, amely a legnagyobb alkotmányjogi bizto­sítékot nyújtja a valódi, stabil parlamentá­ris demokrácia kialakulásához. Az MDF véleménye szerint ez az államszervezeti modell — amelynek szerves része a köztár­sasági elnök parlament által történő meg­választása — alkalmas erre. Kónya Imre nem zárta ki egyúttal azt, hogy egy szilárd, már kialakult parlamentáris rendszer kere­tei között másfajta államszervezeti konst­rukció is elképzelhető, amelynek része pél­dául a köztársasági elnök közvetlen meg­választása. Mivel csütörtökön tartja soros ülését a Varsói Szerződés Politikai Tanácskozó Testületé, az Országgyűlés döntött arról, hogy Antall József miniszterelnök képvi­selje a megbeszélésen hazánkat. A képviselők egyetlen ellenszavazat és 19 tartózkodás mellett fogadták el Katona Tamás külügyminisztériumi politikai ál­lamtitkár előterjesztésében azt a határozati javaslatot, amely szerint az Országgyűlés a VSZ Politikai Tanácskozó Testületébe, a Magyar Köztársaság meghatalmazottja­ként, a miniszterelnököt jelöli ki. A plénum ülésén rövid ideig részt vett Rita Süssmuth, az NSZK parlamentjének elnöke és kísérete, valamint Michael Ho­ward brit foglalkoztatási miniszter és kísé­rete. Az Országgyűlés keddi ülésnapjának le­zárásakor az elnöklő Szűrös Mátyás beje­lentette: a parlament soron következő ple­náris ülését június 11-én, hétfőn 10.30 óra­kor tartja. A képviselők folytatják az al­kotmánymódosítási törvényjavaslat álta­lános vitáját, s amennyiben a szükséges bizottsági előkészítés megtörténik, várha­tóan napirendre kerüi a közkegyelem gya­korlásának törvényjavaslata. Ugyancsak foglalkozni kívánnak Speidl Zoltán (MDF) mentelmi ügyével. Az elnapolt in­terpellációkat és kérdéseket június 12-én, kedden tárgyalják. (MTI) • Dr. Kónyáné Kutrucz Katalin • Göncz Árpád fogadja a Bundes­tag elnökét. DR. DEMSZKY GÁBOR (SZDSZ) Visszavonta, de már intézkedtek is Százmillió a nómenklatúrának ? A finn miniszterelnök Bács-Kiskunban (Folytatás az 1. oldalról) Hyvinkäät a magyarországi kap­csolata miatt.” A finn miniszterelnök a főtéren meghallgatta a harangjátékot, majd rövid sétát tett a belváros­ban. Ezt követően a Kodály-inté- zettel ismerkedett, s az intézet munkájáról szóló tájékoztató után megtekintette a Kodály Zoltán éle­tének, munkásságának főbb ese­ményeit megörökítő kiállítást, majd egy párperces filmet vetítet­tek a zenepedagógiai intézetről, az ott folyó tevékenységről. A miniszterelnöki látogatás a Népi Iparművészeti Múzeum érté­kes gyűjteményének megtekintésé­vel folytatódott, majd Harri Hői­ken, Gaborják József társaságá­ban, kíséretével együtt Bugacra utazott. A finn miniszterelnök megtekintette a hagyományos lo­vasbemutatót, a látványos folklór- programot, ismerkedett az egykori pásztorélet emlékeivel, szokásai­val, majd a délután folyamán visz- szatért Budapestre. A kecskeméti tartózkodása so­rán Harri Hoiked nyilatkozatot adott az újságíróknak. A Petőfi Népe tudósítójának kérdése: • Parolázás a bugaci pusz­tán. (Méhesi Éva felvételei) — A két ország közötti hagyo­mányos baráti, rokoni kapcsola­tok mellett most a gazdasági együttműködés is erősödik. Ez egyértelmű segítség Magyarország számára a korszerű technika meg­szerzésében, s az Európához törté­nő felzárkózásban is. De vajon mit jelent, miért fontos ez a kapcsolat Finnországnak? Harri Holkeri miniszterelnök válaszában azt hangsúlyozta, hogy az együttműködés sok szempont­ból Finnországot is gazdagítja, hi­szen a gazdasági jellegű kapcsolat számos tekintetben összefonódik a kultúrával, s az erősödő gazdasági kontaktusok tovább mélyíthetik a két opszág között meglévő, hagyo­mányosan értékes kulturális együttműködést. V. T. A ROMÁN TÖRTÉNÉSZEK TRIANONRÓL Az önrendelkezési elvek csak a románokra vonatkoztak A trianoni szerződés a jog erejével megtámadhatatla- nul szentesítette a román nemzet igényét Erdélyre hangoztatták a román televízió hétfő esti adásában. Ale­xandra Porteanu és Gheorghe Kalafeteanu bukaresti történészek áttekintették az első világháborút lezáró, pá­rizsi békeszerződések rendszerét, majd kidomborították: a trianoni békeszerződés által szentesített Nagy-Romá- nia létrejötte nem történelmi konjunktúra terméke, ha­nem a wilsoni önrendelkezési elvek alapján megvalósuló román szuverenitás természetes kiteljesedése volt. Kiemelték, hogy a trianoni békeszerződés azokat a határokat jelölte ki Nagy-Románia számára, amelyeket az antanthatalmak és Románia közötti titkos megállapo­dásokban rögzítettek. Hangsúlyozták, hogy a román nép ezekért a határokért lépett be 1916-ban az első világhá­borúba. Bár a két történész elmarasztalta a kommunista diktatúra idején Trianonnal kapcsolatban követett ro­mán magatartást, mert az ideológiai előítéletekre épült, mégis egyértelműen kiviláglott, hogy egész okfejtésük és értékelésük semmiben sem különbözött a korábbi román történetírásban kifejtett álláspontoktól. Úgy értékelték, hogy a nagyhatalmak 1920-ban Romániára rákényszerí- tették a nemzetiségi előírásokat, de — értékelésük szerint - ezek nagyhatalmi érdekeket fejeztek ki. Nem tértek ki a gyulafehérvári nemzetgyűlésen kinyilatkoztatott nem­zetiségi jogokra. A trianoni békeszerződés aláírásának 70. évfordulója alkalmából sugárzott késő esti televíziós műsor két törté­nész szereplője végezetül hangsúlyozta, hogy a történe­lem realitásainak elismerése meghozhatja mind a román, mind a magyar népnek a megbékélést. Rámutattak: a trianoni békeszerződés mai tanulságai között fontos he­lyen szerepel a román nemzet és a magyar nemzeti ki­sebbség egymásrautaltságának felismerése és e felismerés alkotó szellemű beépítése a napi politikai és társadalmi feladatok által megkövetelt testvériségbe. „NEM APÁM ERŐLTETTE NAGY IMRE KIVÉGZÉSÉT” Hruscsov fiának könyve, magyarul Az amerikai kiadással egy időben jelenik meg magyarul Szergej Hruscsovnak, a volt szovjet pártfőtitkár és miniszterelnök fiának Összees­küvés apám ellen című könyve — hangzott el kedden a Hírlapkiadó Váltalat nemzetkö­zi sajtótájékoztatóján, amelyen a könyv szerzője is részt vett. Szergej Hruscsov könyvéből egyértelműen kitűnik, hogy az apja félreállítására szőtt össze­esküvés élén maga az utód, Le- onyid Brezsnyev állt, de részt vett benne számos ismert párt- és állami vezető is. A könyv bemutatása során a szerző hangsúlyozta: könyvével elsősorban apja jó hírét kívánta helyreállítani. Úgy érzi azon­ban, hogy megbízhatóan doku­mentált munkája amely szá­mos tényt a világon először is­mertet — a Brezsnyev-korszak analízisével a történészek szá­mára is forrásértékű lehet. Egy kérdés kapcsán az író szólt arról is, hogy ismeretei szerint sem apja erőltette Nagy Imre kivégzését. (MTI) A TELEKOMPLEX Kábel TV Egyesülés Igazgató Tanácsa (6500 Baja, Tóth K. u. 19.) 3 évi határozott időre pályázatot hirdet az egyesülés ügyvezető igazgatói munkakörének betöltésére Feladata: Baja város kábeltévé-beruházásának mene­dzselése, különös figyelemmel a lakossági kapcsola­tokra és lakossági szolgáltatásra. Pályázati feltételek: Felsőfokú iskolai végzettség. A pályázat elbírálása során előnyben részesül a nyelvtudással (elsősorban német) rendelkező sze­mély. Az állás elfoglalásának határideje: a pályázat elbírálását követően, 1990. augusztus 01. Bérezés: Az érvényben lévő jogszabálynak megfelelően, megegyezéssel. A benyújtandó pályázat tartalmazzon: ► szakmai önéletrajzot, ► a végzettségről szóló okmányt, ► vezetői és a bérezéssel kapcsolatos elképzelését, ► erkölcsi bizonyítványt (30 napnál nem régebbit). A pályázatokat 1990. június hó 30. napjáig bezárólag kell benyújtani Baja Városi Tanács V. B. személyzeti osztályvezetőnél (Méder Attiláné). Postacím: 6501 Baja, Béke tér 1. Tel.: 06-79/12-577. A pályázattal kapcsolatban az egyesülés eddigi tevékenységéről a helyszínen, illetve a Baja Városi Tanács V. B. személyzeti osztályvezetőjénél lehet érdeklődni. X X X X X X x X X X X X X X X 1 X x X x X X X X X X X X X X I X X X X X X X X X

Next

/
Thumbnails
Contents