Petőfi Népe, 1990. június (45. évfolyam, 127-152. szám)
1990-06-23 / 146. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 199«. június 23. A rubelelszámolású export alakulása M agyarország rubelelszámolású külkereskedelmi forgalma évek óta jelentős aktívumot mutat. Összege a? év elején már elérte az cgymilliárd rubelt, s január végéig tovább növekedett ez az állomány. A helyzet tarthatatlanságának enyhítése érdekében a kereskedelmi miniszter, még januárban, kiadott egy körlevelet, amelyben a rubelelszámolású exportot egyedi engedélyekhez, kötötte. Ennek eredményeként némileg javult a helyzet, de az aktívum tovább-- ra is igen nagy. A probléma megoldására az elképzelések szerint két megoldás kínálkozik: az egyik szerint a Szovjetunió a Magyarország által igényelt termékekkel egyenlítené ki a tartozását, a másik szerint pedig dollárban rendeznék az adósságállományt. Mivel a Szovjetuniónak erre a célra sem árualapja, sem pedig dollárja nincs, továbbra is maradnak a szigorú intézkedések. Az adminisztratív eljárás szerint a felettes szervek kizárólag csak olyan exportot engedélyeznek, amelynek biztosított az importé ru-fedezete. A rubelelszámolású export csökkentése miatt igen sok magyarországi vállalat kilátástalan helyzetbe került. Azok a gazdálkodók, amelyek értékesítésének legnagyobb hányada nem konvertibilis relációban realizálódott, komoly foglalkoztatási és értékesítési gondokkal küzdenek, esetenként a létük is megkérdőjeleződött. A rubelelszámolású országokba szállított termékek zöme ugyanis minőségétől, technikai színvonalától fogva más piacokon nem helyezhető el. A Bács-Kiskun megyei székhelyű ipari gazdálkodók közül a teljes körű mérlegkészítésre kötelezettek 1989-ben 4,7 milliárd Ft értékben szállítottak rubelelszámolású piacokra. A rubelexport jelentős része néhány gazdálkodó kezében koncentrálódott, a kivitel több mint felét mindössze négy ipari gazdálkodó bonyolította. A támogatás továbbra is jelentős A megfigyelt vállalatok közül néhánynál a nettó árbevétel legnagyobb hányada rubel viszonylatból származik. Ágazati szinten a gépiparban képviselt legnagyobb részarányt — több mint cgyharmadot — a rubelelszámolású kivitel. A megyei székhelyű ipar szocialista exportjának 54%-a ebből az ágazatA rubelelszámolású export 1989. évi alakulásának főbb adatai a megyei székhelyű iparban Megnevezés Gépipar Könnyűipar Élelmiszeripar Összesen Öszes külkereskedelmi értékesítés. millió Ft 3322 1775 7355 12 452 Ebből: rubelelszámolású külkereskedelmi értékesítés. millió F t 2560 538 1648 4746 A rubelelszámolású külkereskedelmi értékesítés aránya, % a nettó árbevételből 34.3 10,7 9.3 15,7 az összes exportból 77,1 30,3 22.4 38,1- a megye összes rubelelszámolású exportjából 54.0 11.3 34,7 100,0 ból származott 1989-ben. A könnyű- és az élelmiszeriparban ugyanezen arány 11, illetve 35% volt. A rubelelszámolású kivitel költség- vetési támogatása, illetve az elvonások mértéke meglehetősen eltérő volt az egyes ágazatokban. Míg a megfigyelt gépipari vállalatok többségénél rubelexportadót fizettek, addig a könnyű- és az élelmiszeriparban költségvetési hozzájárulással segítették a gazdálkodók rubelpiacokra történő értékesítését. Ennek mértéke — elsősorban az élelmiszeriparban gazdálkodóknál — esetenként igen jelentős volt, 1989-ben pl. elérte a rubelelszámolású árbevétel másfél-kétszeresét is. Az elvonások nem voltak ilyen nagymértékűek, arányuk 13—24% között mozgott. A gépipari vállalatok az elvonások ellenére igen nagy volumenű exportot bonyolítottak. Részben az elvonások eredményeként is a rubelexport fedezeti hányada szinte valamennyi megfigyelt esetben elmaradt az összes árbevétel fedezeti hányadától. Mindez arra utal, hogy a gépipari termékek jelentős része olyan műszaki-technikai színvonalat képvisel, hogy csak a kevésbé igényes rubelelszámolású piacokon lehet eladni. A biztos piac megszűnt között mozgott, de még itt is igen magas, amely az előállított és értékesített termékek aránytalanul magas költségszintjére utal. A jelentősebb rubelelszámolású kivitelt bonyolító vállalatok többsége a megváltozott körülmények között kényszerhelyzetbe került. Az éveken át biztosított (esetenként a kontingensek kötelező teljesítése miatt kényszerű) szocialista piac most egy csapásra megszűnt. Az ebben a relációban értékesített termékek többségénél elhanyagolták a műszaki és gyártástechnológiai fejlesztést, hiszen a szocialista országoknak így is „megfelelt”. így ezeknél a termékeknél vagy olyan mértékű fejlesztést kell végrehajtani, hogy más piacokon is eladható legyen, vagy pedig meg kell szüntetni a termelésüket. A fejlesztés a legtöbb esetben nem látszik járható útnak, hiszen részben hiányoznak az anyagi és személyi feltételek, részben pedig ezeket a termékeket egyeszerűen nem érdemes továbbfejleszteni, hanem helyette új gyártási profilt kell keresni. Az előbbiekből következik, hogy az érintett gazdálkodóknál jelentős leépítések várhatók, amely természetesen nem kis mértékű munkanélküliséggel is párosul, s a legsürgősebb feladat a munkanélküliség problémájának valamilyen elfogadható szintű kezelése. Az új munkahelyek kiépítése — ahol a világpiacon is versenyképes termékeket állítanak elő — sajnos, hosszabb időt vesz igénybe. Az egyenleg passzívumot mutat 1990 első negyedévében a megfigyelt megyei székhelyű ipari gazdálkodók 721 millió Ft árbevételre tettek szert a rubelelszámolású piacokon. Ez mind folyó áron, mind pedig összehasonlítható áron megközelítően egynegyeddel A megyei székhelyű ipar rubelelszámolású gyedéves külkereskedelmi forgalom alakulásában, bár a jelenlegi viszonyok ismeretében még fokozottabb csökkenés várható. Országos szinten is kedvező — legalábbis ebből a szempontból kedvező — a változás: a rubelelszámokülkereskedelmi értékesítésének alakulása Az élelmiszeriparban a gazdaságtalan exportot jelentős pénzügyi támogatások tartották fenn, hiszen az önköltségszintű rubelkitermelési mutató 41 —74 Ft között alakult 1989-ben a megfigyelt gazdálkodóknál. Ezeknek a termékeknek megfelelő higiéniai és csomagolási feltételek mellett azonban talán könnyebben lehetne újabb piacokat keresni, mint a gépipari termékek esetében. A könnyűipari vállalatok önköltségszintű rubclkitermelési mutatója alacsonyabb ugyan, mint az élelmiszer- iparban, az elmúlt évben 17—46 Ft Megnevezés A rubelelszámolású külkereskedelmi értékesítés millió Ft aránya az összes értékesítésből, % összehasonlítható áron folyó áron az előző időszak %-ában Kohászat — — — — Gépipar 284 15,0 62,5 64,5 Vegyipar — — — — Könnyűipar 77 3,4 66,6 66,0 Egyéb ipar Élelmiszeripar 2 358 1,1 8,1 51,3 95,1 51,3 92,1 Összesen 721 7,9 75,9 76,0 kevesebb, mint egy évvel korábban. 1989 első három hónapjában az összes értékesítés 12,3%-a származott rubelrelációból, ez év első negyedében pedig már mindössze 7,9 %-a. Az év elején hozott intézkedések hatása tehát erőteljesen 'érezhető az I. nelású külkereskedelmi forgalom egyenlege a hosszú ideje állandósult aktívum helyett 1990. január—március hónapjában passzívumot mutat. Tomony Ilona közgazdász csoportvezető, KSH Bács-Kiskun Megyei Igazgatósága KILENCVENKILENC-FÉLE FILMMEL IS ELBOLDOGULNA „A pénzének senki sem ellensége ...” Manapság nem szokás dicséreteket zengeni a „másokén termelő” nagyüzemekről. Igaz. azt senki sem tagadja: az eredmények képesek magukért beszélni. A 6000 hektáron gazdálkodójelentős feldolgozóiparral rendelkező, mintegy ezer embernek munkalehetőséget kínáló óriásfarm, a Kiskőrösi Állami Gazdaság például abban a keserves időszakban is talpon tudott maradni, amikor a szovjet piac hirtelen zárása miatt sorra megrendültek a szőlőtermelő és borfeldolgozó gazdaságok. A céget ■— lassan már egy évtizede Janik József vezérigazgató irányítja. Vele beszélgettem a gazdaságvezetés aktuális kérdéseiről. — A társadalmi, politikai változások időszakát éljük, bemutatkozott az új kormány, megszületett a program. IJj irányzatok kapnak teret a gazdaságban. Nem hiszem, hogy ezt ne elemezné alaposan egy gazdaságvezető. Ön például hogyan éli át a változásokat? . — Lehetne talán valamilyen érzelmes megközelítéssel, a féltés és az aggódás szavaival kezdeni a válaszom. Például, hogy: „igen nehéz idők várnak ránk, s nem ígérhetek csak könnyet, vért és verítéket”. Mert a nemzetgazdaság, bizony, igen gyenge lábakon áll. De nem nagyon szeretem a drámai hangütést. A tényeket nézem, és bízom munkatársaimban, partnereimben, s magamban is. „Sors hona, nihil aliud". Jó szerencsét, semmi mást — mondta az igen kemény csatákat vállaló Zrínyi Miklós. Én is tőle kölcsönözném a bátorságot. Jelenleg még minden lehetőségünk adott, hogy viszonylag jól megfizetett munkája legyen az ezer dolgozónknak. Továbbra is élnek a szerződéseink kétezer kistermelővel. Üzemünkben fönnakadás nélkül folyik a termelés.’Ha valaki határszemlére indul, nem kell aggódnom, hogy szégyenkeznünk kell. Miért is lennék kétségbe esve? — Több elemző úgy látja, hogy aki a nagyüzemi gazdálkodást védi, élteti, az — a saját anyagi, helyzetbeli érdekei védelmében — valamiként mégis a múltra szavaz. Vannak, akik képesek bizonyítani is: nagyüzem Magyarországon nem lehet nyereséges... Én ezt a kérdést — talán érthető is másként látom. Szerintem a kicsi vagy a nagy nem köz- gazdasági kategória. Láttam én Kaliforniában mamutgazdaságokat teljes vertikummal, remek eredményekkel. És volt alkalmam megismerni az egyről a kettőre haladni képtelen paraszti tanyásgazdaságot. A „méret” tehát szerintem nem meghatározó. Az már viszont inkább érdekes, hogy például a Kiskőrösi Állami Gazdaságban minden ágazat önelszámor ló egység. Rá van mérve, hogy mennyi tőkével mennyi értéket kell előállítania; természetesen a haszon sem maradhat el. A dolgozóknak pedig élni és boldogulni kell! Különben nincs értelme az egésznek . . . — De majd jönnek az új rend törvényei. Elképzelem, hogy hamarosan jelentkezik Önnél, mondjuk, a kalocsai érsek számtartója: kéri vissza a földeket. Nem szólva a nagyobb családi birtokokról... Hogy eündul egyféle tulajdoni reform a földek ügyében is: egészen természetes. És én hiába is minősíteném ezt így vagy úgy: ma ez realitás. De az is realitás, hogy racionálisan gazdálkodó tulajdonos, mondjuk — ha már említette a kalocsai érsek sem lehet meg magasan képzett, nagyüzemekben „edzett” szakemberek nélkül. Azt a tudást, hogy valaki rendbe tud hozni évekig ráfizetéses sertéskombinátot, vagy hogy egy előre nem látható piaci katasztrófát ki tud védeni, például a borok minőségének javításával, új vásárlók felkutatásával. Szóval az ilyen jellegű teljesítményt, szerintem, a világ bármely pontján értékelik. A pénzének ugyanis senki sem ellensége .. . — Ezek szerint önöknél nincs vészhangulat, senki sem esett pánikba, nem siet mielőbb elhagyni a süllyedésre ítélt nagy hajót... — Pánikról, süllyedésről nincs szó! Az már más kérdés: ilyen nagy céget jól kidolgozott stratégiák, hosszabb távra előremutató koncepciók nélkül igen nehéz irányítani. Említem mindjárt a vezetők legnagyobb és szinte öröknek mondható dilemmáját: fejlesztésre fordítsuk-e inkább a megmaradt nyereséghányadot, vagy a fizetések, részesedések növelésére? Mi eddig évente komoly összegeket szavaztunk meg a fejlesztésre, beruházásra. Nem könnyű az ilyen döntéseket elfogadtatni most, hiszen természetesen nálunk is alacsonyak a bérek —■ a megélhetés költségeihez viszonyítva. Hogy mégis megtehettük? Fel tudtuk mutatni, hogy mire költjük a pénzt. Hogy invesztálunk a jövőbe. Növeljük az ültetvényeink területét. Szervezzük, építjük a feldolgozás és a kereskedelem csatornáit, lehetőségeit. Most ez a mai — feltehetően csak ideiglenesen tapasztalható — bizonytalanság megnehezíti a jövőtervezők munkáját. Én azért bizakodó vagyok. Ezért nem „menekültem” el valamelyik újonnan született gazdásági társasághoz. Nem dicsekvésként mondom: több helyről is megkerestek. Azt ugyanis jól tudom, hogy ha az új kormány valóra akarja váltani szép terveit, a jövedelmünkről — a jövedelmeiről — nem mondhat le. És a mi kollektívánk nyereségesen termel. Remélem, még nagyon sokáig ... Farkas P. József Fotószezon előtt új géppel Az Ofotért kecskeméti laboratóriuma a napokban új film- és papírkidolgozó berendezést állított üzembe. Ezzel a gépcsoporttal duplájára nőtt a kidolgozható felvételek szám«, ami most a szezonban igen jól is jön, hiszen ki készít már fekete-fehér emlékképet? A Fuji (japán) berendezés eredeti vegyszert és papírt használ, s a beépített összehasonlító számítógép garantálja az etalonhoz viszonyítva a legjobb minőséget. Ha lehetne 99-féle filmet kapni, akkor ennyihez is képes lenne igazodni a levilágítóegység. • Tizenhét perc alatt megszárítva jön ki az előhívott film. (Domokos Jánosné). • Egy gombnyomás, s megtörténik az expozíció. fuji miniLfíB • 2,4 méter színes kép percenként, természetesen szélvágás előtt. • Minőség-ellenőrzés és csomagolás Balogh Antalné munkája. (Kép és szöveg: Straszer András) Vásárlási láz az NDK-ban A keletnémetek megszokták: ha vásárolni mentek, márkáikért ugyanazokat a termékeket kapták, az árak alig moccantak, s bár hiány volt számos fogyasztási cikkből és friss gyümölcsből, azért nem kellett üres kosárral hazakullogni. A bevásárlások nem okoztak meglepetéseket, de legalább tudta mindenki, hogy mi, hol, mennyi. Mindez már a múlté, a keletnémet lakosság vásárláskor úgy érzi, mindig április van, méghozzá a legszeszélyeschb. Az egyik percben még minden bolt dugig van nyugati termékkel, a másik pillanatban semmi ilyen nincs a pultokon. Egyes cikkek árai egyik napról a másikra megháromszorozódnak. mások, másnap feleannyiba kerülnek. A legnagyobb felfordulásra, persze, július l-jén lehet számítani. Ekkor válik a nyugatnémet márka az NDK területén is a hivatalos fizetési eszközzé, s egy csapásra el kell tűnnie az árak ellenőrzésének, állami támogatásának. A nyugati piaci erő „árárja” behömpölyög a negyven év óta inflációt alig ismerő keletnémet lagúnába. Jelenleg azonban a keletnémet kormány a szabadpiaci mozgásteret nemhogy bővítené, hanem, úgy tűnik, még szűkíti is. Importvámokat emel vagy ró ki, ugyanakkor árakat csökkent ahogy közeledik a gazdasági unió megszületésének pillanata. A kormány váltig hangoztatja, hogy ez az összevissza intézkedés csak ideiglenes érvényű — hogy is lehetne másképp, ha egyszer jön az unió? —, eredménye azonban mindössze a hihetetlenül nagy zűrzavar a kereskedelemben. A márciusi választások után a nyugati cégek elárasztották termékekkel az NDK boltjait. Minek köszönhetően kitört az „ez nyugati!" mánia. A hazai portékát hirtelen a kutya se kereste, a parasztokra rárothadt á termény, a kormány pedig 11 százalékig terjedő importvámot rótt ki az NSZK-ból érkező élelmiszerekre. Egyúttal 60 százalékot elengedett a keletnémet gyárakban készült ruhák, háztartási berendezések, gépek árából. A hallatlan olcsóság megtette a hatását! A vásárlási láz magyarázata egyrészt a rapszodikus, de jelentős árengedmények, másrészt a félelem a jövőtől, amelyben a termékek nyugatiak lesznek, az árak pedig valódiak. KÉNYSZERŰ PROFILVÁLTÁS, VÁRHATÓ LEÉPÍTÉSEK HOGYAN LÁTJA A VÁLTOZÁSOKAT EGY ÁLLAMI GAZDASÁGI iyyu. i. negyeaev
