Petőfi Népe, 1990. június (45. évfolyam, 127-152. szám)

1990-06-23 / 146. szám

199«. június 23. • PETŐFI NÉPE • 3 rri rr Tűz a Sasfészekben Zárlat, villámcsapás vagy gyújtogatás? Csütörtökön, éjjel 11 óra után. Pórteleki István alsószentiváni lakos tehergépkocsival Nagykőrösre tartott. Az 52-es úton, Kecs­kemét határában különös fényekre lett figyelmes. Aztán az út jobb oldalán, a fák között, a tisztásra épített vendéglő tetején hamarosan megpillantotta a hatalmas lángnyelveket. Nem této­vázott: nyomban a gázra lépett, s amint alkalmas helyet talált — az Alföld-benzinkútgál — szólt, hogy értesítsék a tűzoltókat. Ez meg is történt, s 11 óra 08 perckor csörgött az ügyelet telefon­ja­Tegnap, kora délelőtt mi már csak a pusztulás nyomait tudtuk megörökíteni: a lesújtó látványt nyújtó Sasfészek vendéglőt elsze­nesedett gerendáival, s kiégett belső termeivel. Az épület előtt, az úton német juhászkutya feküdt mozdulatlanul. Sokan jártak- keltek körülötte, ám a füle botját sem mozgatta. Erejéből mind­össze annyira tellett, hogy néha kinyitotta a szemét, aztán be is csukta. Társaival közvetlenül az égő ház mellett volt megkötve, s talán egy jó fél órán át kétségbeesetten várta a halált. Szerencsé­re, emberéletben nem esett kár, és a kutyák is megúszták. A tűzoltók még délelőtt is folytatták a munkát. Retkes József tűzoltó századost a kormos falak között találtuk meg s kértünk tőle felvilágosítást: — Néhány perc alatt ideértünk Kecskemét összes szerkocsijá­val. Mi úgy kaptuk a segélykérést, hogy a Sasfészek melletti nádas ég. Amint azonban megláttuk, hogy mi is valójában a helyzet, kiemelt, négyes fokozatot rendeltünk el. így Kiskunfél­egyházáról, Dabasról és Ceglédről újabb fecskendős járművek érkeztek. Ekkor még csak az épület középső részén lángolt a nádtető. Az oltáshoz vizet legközelebb 400 méterre, a csalánosi erdő kis tavában találtunk. Ám amíg elkészültünk a vezetékkel, rövid időre elfogyott tartá­lyainkból a víz. Ekkor terjedt át a tűz a vendéglő bal oldali szárnyára. A nádra jellemző, hogy hiába locsoljuk, megbújik benne a láng. Sajnos, itt nem volt sem álmennyezet, sem födém, igy — miután könnyen átégett a tető — hamarosan a berendezési tárgyakat is elérte a tűz. Néhány széket, asztalt és három játék­automatát sikerült csak kimenteni. Szerencsére, a konyhából még ki tudtuk hozni a hat PB-gáz-palackot. — És mi okozhatta a tüzet? — Ezt még nem tudjuk megmondani. A vizsgálatba bevontunk egy elektromos szakértőt is. Most csak feltételezéseink vannak. Három dologra gyanakszunk. Vagy elektromos áram, vagy vil­lámcsapás vagy pedig gyújtogatás történt. Feltehetően nem sokat alhatott a Sasfészek vendéglő tulajdo­nosa, Szilvási József sem, a családjával egyetemben. — Éjszaka senki sem volt a vendéglőben? — Hát, szerencsére, senki. Ebben közrejátszott az is, hogy délután fél kettő tájban, amikor itt végigsöpört a vihar, elment az áramunk. Úgy 2-3 óra körül ismét kigyulladtak a lámpák, de a három fázis közül csak kettő működött. Kétszer is szóltunk az áramszolgáltatónak, de mondták, hogy tudnak róla. Ám hiába vártuk a szerelőket. Este kilenc órakor én hazamentem, a srácok pedig egy órával később összepakoltak, és teljesen kiürült a vendéglő. Fél tizenkettőkor értesítettek, hogy ég, a: Sasfészek. — Mekkora lehet a kára? — Tizenöt-tizennyolc millió körüli. A berendezés,szinte telje­sen tönkrement. Az maradt meg, ámít itt kint lát — mutatott a néhány félrepakolt székre, asztalra, játékautomatára. — Pedig négyszáz ülőhelyünk volt. — Ez csak a vagyonkár. — Igen. Amig el nem készülünk a helyreállítással, kimarad a • Még az alumíniumradiátor is megolvadt a teremben. forgalom. Eddig hetente háromszor tartottunk diszkót, nyugat­németeknek gulyáspartikat rendeztünk, és az utazási irodáktól is érkeztek rendszeresen csoportok. Most is éppen azon igyekszem, hogy valahol a környéken vendégül lássák azokat, akikkel szer­ződésünk van. — És hogyan tovább? — Egy hónap múlva nyitunk, az biztos. És még jobbak le­szünk, mint eddig voltunk. Bencze Andrea (Fotók: Straszer András) • Szó szerint: a konyha maradéka. • Még pénte­ken délelőtt is nagy volt a sürgés­forgás, de a hatalmas megrázkódta­tást átélt házőrzőnek már jártányi ereje sem maradt. FŐISPÁN VAGY KORMÁNYMEGBÍZOTT? Az önkormányzó vármegye a kistelepülések érdekeit védi Beszélgetés dr. Verebélyi Imrével, a BM közigazgatási államtitkárával Nagyléptékű közigazgatási reform tervei körvonalazódnak. A parlament elé terjeszti a kormány a helyi önkor­mányzatokról szóló törvényjavaslatot, amely — a honi hagyományokat kö­vetve, azt az Európai Önkormányzati Karta követelményeivel ötvözve — el­ismeri, és védi a helyi közösségek ön­kormányzásához fűződő alapjogait. A közhatalom demokratikus átalakítá­sa jegyében megváltozik a helyi igazga­tás arculata. Visszakapják valódi önál­lóságukat a települések, de átalakul, megváltozik a megyei igazgatás helye és szerepe is. A (vár)megyei önkor­mányzat — hogy az új törvényjavaslat alternatív szóhasználatát kölcsönöz­zük — új vonásairól, funkciójáról be­szélgettünk DR. VEREBÉLYI IMRÉ­VEL, a Belügyminisztérium köz- igazgatási államtitkárával. Választott testület, nem delegált apparátus — A legutóbbi kormányülésen az ön­kormányzó megye gondolata mellett tette le voksát a kormány. Eszerint a településeken túl a megyét 'is megilletik bizonyos önkormányzati jogok. Lakos­sági, netán apparátusi érdeket is szolgál ez a megoldás ? — Azt majd az Országgyűlésnek kell eldöntenie, hogy végül is a megye, avagy a vármegye kifejezést fogadják-e el. A törvénytervezetben ma még ez a két szó alternatív megoldásként szere­pel. A tartalmi kérdés azonban az: LE- GYEN-E A MEGYÉBEN ÖNKOR­MÁNYZAT. ÉS KINEK JÓ, HA VAN? A szakmai koncepció előkészí­tése során a megyei tanácsi hivatalok, vb-titkárok nagy része nem akart sem­miféle önkormányzatot, nem óhajtott megyei testületet, csak megyei hivatalt. Általában a hivatalnak nincs ínyére, ha van fölötte egy, választott testület, amely irányítja. Ám az önkormányzat a községi és a városi lakosok sajátos területi önszerveződése kell hogy le­gyen, amely adott esetben a hivatali érdeket is keresztezheti. — Voltaképpen hány „szinten" szer­veződhet a helyi lakosság? — Először is a településeken. Ha meg akar oldani bizonyos helyi ügye­ket, választania, küldenie kell képvise­lőket, akik aztán ellenőrzik az appará­tusokat, amelyek a lakosság ügyeit is intézik. A lakossági érdekek másik része, persze, nem oldható meg helyi szinten, bár még nem igényel központi, minisz­teriális döntéseket. Ezeket tehát terüle­ti szinten kell megoldani. Társulással egy mikrokörzetben vagy megyei, regi­onális értékű önkormányzati keretek között. Vannak ugyanakkor olyan ér­dekeink is, amelyeket csak országos igazgatás képes hatékonyan kézben tartani. A kormány elutasította azt a javaslatot, hogy a megyei önkormány­zatot a polgármesterek automatikusan létrejövő gyűlése alkossa. A kormány­zat ugyanis mindenképpen választott megyei testületet, nem pedig delegált apparátust akart.-— Végül is kinek a szervezete lesz a megye? A nagy kérdés: marad, ami volt, a központi végrehajtó hatalom meghosz- szabbított karja? A megye érdekvédő szerepe — Ezzel valóban gyakran megvádol­ták a megyét, bár ez, szerintem, inkább a szovjet típusú tanácsigazgatás struk­túrájának egyenes, logikus következ­ménye volt. Hiszen ebben a formáció­ban a tanácsigazgatás voltaképp az egységes hatalom hajtószíjaként műkö­dik. így volt szükség a megyére is, amely közvetíti a központi, miniszteri­ális szervek akaratát, kézi vezérléssel továbbítja az elvárásokat a városok, községek felé. Nem a megye telepedett tehát a községekre, városokra, hanem A KÖZPONTI HATALOM MINT­EGY RÁTOLTA A MEGYÉT, A MEGYESTRUKTÚRÁT A HE­LYI TELEPÜLÉSEKRE. Nem törvé­nyekkel kívánt irányítani, hanem egye­di döntésekkel, egyedi pénzelosztással. És erre, mint minden hatalmi centrum, a megye is rátette a maga sajátos szer­vezeti érdekeit. Nem csoda tehát, hogy szakmai berkekben már évek óta bírál­ták a hierarchizálódó megyei modellt. Ez a megye ugyanis inkább a megye- székhelynek, mint a környező települé­seknek kedvezett. Az elvonási, támoga­tási politikát is úgy alakították, hogy abban jobbára a központ járt jól. — Kinek kedvez majd az új rendszer? —*A törvényjavaslat által felvázolt új modell lényeges eleme., hogy a nagy­városokat — ezek köre még kérdéses, 60-10« ezer körüli városoknál húznák meg a határt kivenné a megyei kép­viseletből, hogy ne vihessék el azt a nagyobb városok képviselete irányába. Erre a veszélyre intenek ugyanis a nem­zetközi tapasztalatok. A megyei várost a törvény újra megyei jogúvá kívánja tenni, amely a saját területén „megye­ként” járna el. Ugyanakkora községek és a kisvárosok ügyében ezek a megyei jogú városok NEM SZAVAZHAT­NÁNAK A MEGYEGYÜLÉSE- KEN. A megye tehát a kistelepülések érdekvédő szervezete lesz. Védve a kicsit a nagyvárossal szem­ben, de szükség esetén a központi hata­lommal szemben is. Szövetségek és ütközetek — Milyen kötelezettségei lesznek a megyének ? — A megye mintegy megjeleníti a táj, a körzet, a régió átfogó érdekeit. Hisz nem csak települési érdekek létez­nek. Nálunk történelmileg a megye for­dított szerepet töltött be, mint most a szovjet típusú tanácsszervezetben: az idegen hatalommal szemben, Béccsel szemben volt egyfajta ellenálló, nemze­ti egységet védő bástya. Az önkor­mányzati törvény, persze, nem kívánja feltámasztani a politikai vármegyét. A mi elképzeléseink szerint a megye nem vétózhatná meg a központilag ho­zott törvények végrehajtását. Lényegé­ben két alapvető funkciója lenne: AZ ÉRDEKVÉDELEM ÉS AZ INTÉZ­MÉNYEK FENNTARTÁSA. Ha kell, ennek érdekében nemcsak a~rhi- nisztériumokkal, de a megyei városok­kal is vitában kell állni, őrködve példá­ul afölött, hogy a központi pénzeket kik és milyen arányban kapják s hasz­nálják fel. Hogy, mondjuk, Győr nem fut-e nagyon előre Sopronhoz képest; Zalaegerszeg és Nagykanizsa fejleszté­se hogyan viszonyul egymáshoz? Mert ezt legjobban egy megye tudja figye­lemmel kísérni, főként akkor, ha az érintett nagyvárosoknak nincs ott saját képviselete. — De, gondolom, nem csak ütköznie kell a nagyvárosokkal. — Természetesen, a megye KÖT­HET SZÖVETSÉGEKET IS, ez az önkormányzati törvény lényegéből fa­kad. Két egyenjogú fél egy-egy intéz­mény közös fenntartásában is megálla­podhat. Ilyen egyezséget a megyei ap­parátus a környező községekkel is nyélbeüthet. A népszuverenitást azon­ban az Országgyűlés testesíti meg, s ezt a vármegye sem kérdőjelezheti meg. Mindazonáltal igazat kell adni a téma nemzetközileg ismert kutatójának, ALEXIS TOCQUEVILLE-nek. ami­kor azt mondjá: EGY NEMZET ERŐS LEHET ERŐS KORMÁNY­NYAL, DE NEM LEHET SZABAD ÖNKORMÁNYZATOK NÉLKÜL. Polgármester, főispán — Ki lesz a majdani megyei önkor­mányzatok vezetője?- Az egyik elképzelés szerint ALIS­PÁN állna az önkormányzati testület élén. (A törvényben alternatív megol­dásként A KÖZGYŰLÉS ELNÖKE elnevezés is szerepel.) A testületet a községek, települések választanák. Ab­ban konszenzus van, hogy a községek­ben és városokban egyaránt POL­GÁRMESTER legyen. Abban viszont még nincs teljes nézetazonosság, hogy a megye fölötti törvényességi ellenőrzést gyakorló sze­mélyt — aki a kormány embere — FŐ­ISPÁNNAK vagy KORMÁNYMEG­BÍZOTTNAK nevezzék. Nekem, szak­mai szempontból, ez utóbbi elnevezés a szimpatikusabb. Korábban a megyei vezetőt azért nevezték főispánnak, mert egy kicsit a főnöke is volt a me­gyei önkormányzatnak, az alispánnak. Ezzel szemben a törvényjavaslatban vázolt főispán nem rendelkezne köz­vetlen felügyeleti és intézkedési joggal a megyei, település szerinti önkor­mányzatok fölött. Ha tehát törvénysér­tést észlel, neki is bírósághoz kell for­dulnia. Az alkotmányellenes helyható­sági rendeleteket viszont az Alkot­mánybíróság előtt támadhatná meg. A főispánnak ellenben fontos jogosít­ványa lenne a központi irányítás alatt álló intézmények helyi szervei közötti összhang megteremtése. A főispáni hi­vatal bizonyos, szűk körben JÖGOR- VOSLATI FÓRUM IS LEHET. A polgármesteri hivatal azonban, néze­tem szerint, nem örökölheti mega helyi hatóságok átfogó, első fokú hatósági jogkörét. A nem tipikusan önkormány­zati feladatokat az önkormányzattól elkülönült hivataloknak kell ellátni. Befejezésül hangsúlyozni szeretném, hogy az önkormányzó megyék és álta­lában AZ ÖNKORMÁNYZATOK KÖZELLÁTÁSI, INTÉZMÉNY­FENNTARTÓ SZEREPE IS IGEN JELENTŐS LESZ. További gondos mérlegelést igényel, hogy milyen szin­ten tartsanak fenn, üzemeltessenek egy-egy közintézményt. A jelenlegi helyzet ugyanis rendkívül ellentmon­dásos, és gyakran kistelepülések tarta­nak fenn — formálisan — erejüket, de érdekeltségüket is meghaladó közintéz­ményeket. Mindezzel nem akarjuk ki­zárni, hogy saját forrásból, egy helyi önkormányzat, bármilyen intézményt, akár egyetemet is alapítson. Az önkor­mányzati törvény úgy kívánja kijelölni a közigazgatás palettáján a megyék új helyét, hogy az ország mintegy 1500 tanácsában szerveződő 3000 magyar község, a kisebb és nagyobb városok összlakosságának valódi érdekvédelmi szerve legyen. Bodnár Lajos ALAPÍTVÁNY A MAGYAR NEMZETI KULTÚRA ÉS A KERESZTÉNY ERKÖLCSISÉG JEGYÉBEN! FELHÍVÁS a „Pilinszky-díj” alapítvány alaptőkéjének létrehozására! E díjjal elsősorban azon Bács-Kiskun megyei, kiemel­kedő személyiségű pedagógu­sokat, költőket és újságírókat szeretnénk kitüntetni, akik je­lentősen közreműködtek a ma­gyar nemzeti kultúra értékei­nek elsajátításában, művelődé­sében, publikálásában, részt vettek e kultúra terjesztésében, átmentésében, oktatásában, az erkölcsi nevelésben, előtérbe helyezve a személyes példamu­tatást, nem feledve el a pártolás neves egyéniségeit sem. Az alaptőke hozadéka (ka­matbefektetés) függvényében külföldi ösztöndíjakat is szeret­nénk létrehozni. Felkérjük végül mindazon magánszemélyeket, vállalkozó­kat, intézményeket és vállala­tokat, akik, illetve amelyek tá­mogatni kívánják ezt a kezde­ményezést, hogy anyagi hozzá­járulásukkal segítsék létrehoz­ni és növelni az alapítvány alaptőkéjét. Az adakozni szándékozó kí­vánságára megküldjük az ala­pítvány alapszabályát, szíves tájékoztatásul. Ez idáig támo­gatását és csatlakozását beje­lentette az FKgP és a BKkM Tanács. Cím: Kereszténydemokrata Néppárt. 6000 Kecskemét, Ka­tona J. tér 8. Dr. Molnár Sándor, a KDNP Bács-Kiskun megyei elnöke AZ OLVASÓ HANG JA Szükség van-e a népre? Elhiszem, a kérdés kissé meghökkentő, de úgy érzem, mindenképpen fel kell egyszer már tenni. Napok óta ugyanis az az érzésem, mintha a parlamentbe került pártoknak most kevésbé lenne szükségük a NÉP-re, mint az év eleji „forró” hetekben. Lázasan kötik a megállapodásokat, módosítják az eddigi jogszabályokat, keresik az államtitkárokat, szenvedélyes vitákat folytatnak a dohányzásról... a NÉP „egyszerű fia” pedig egy nagy összevisszaságot lát. Sejtem: úgy szeptember elején megint fontos lesz a NÉP. újra jönnek a pártszó­nokok s talán sikerül felkelteni maguk iránt valamiféle érdeklődést. Mert bizony azt nehéz lesz! Aki nyitott szemmel és füllel jár-kel az országban, az láthatja-hallhatja: a politika iránti érdeklődés lanyhulóban, ismét fásultság lesz úrrá az embereken. Azt hiszem, nem kellene várni szeptemberig. Itt van példának okáért egy szerintem rendkívül fontos, tényleg minden állampolgárt érintő ügy: az önkormányzatokról szóló törvényjavaslat, amely — úgy hírlik — napokon belül az Országgyűlés elé kerül. Kérdem én, vajon elég lesz-e az, hogy, mondjuk, 300 honanya és honatya (jó esetben!) megvitatja, majd végül néhány módosítás után, pár darab ellenszavazattal (ahogy lenni szokott) — elfogadja a törvényjavaslatot? Szerintem nem! Jó, tudom, nincs már többé „társadalmi vita”, de azért ezt a törvényjavaslatot — amely a helyi társadalom jogi fundamentumát képezi majd — már most meg kellene ismertetni a NÉP- pel, véleményét kikérni, beavatva egyúttal annak gondolatiságába. Erre időt és fáradságot kellene (nem áldozni!) szánni! Ezt nem pótolhatják a képviselői fogadóórák, a baráti beszélgetések, a szakmai eszmecserék. Vagy talán mennek a dolgok a NÉP nélkül is? Netán elég az, hogy ha négyévente egyszer megkérdezik? De mennek-e valóban a dolgok? Természete­sen senki sem gondolhatta komolyan azt: ha megválasztja az új parlamentet, megalakul az új kormány, akkor hetek alatt virágzásnak indul minden, pezsgő tenni akarás vesz erőt az embereken. Én indokolatlannak tartom azt a fajta szemrehányást is, hogy lám, már eltelt két hónap és az Országgyűlés még csak egy törvényt alkotott meg: az amnesztiáról szólót.. . Vagy, hogy Antall József miniszterelnök meg csak állandóan külföldre jár .. . Azért azt be kellene látni. hogy itt most egy olyan „leckét” oldanánk meg, amit 40 éven keresztül, folyamatosan adlak fel, és nálunk nem egy sima kormányváltás zajlott le, mint más országokban (tőlünk nyugatra), választások után. Az a válasznak egy másik vetülete, hogy a magyar ellenzéki pártok gyakor­latilag „csak" egy hatalomváltásra készültek fel, és nem igazán „a” rendszer- váltásra. Megítélésem szerint felkészületlenek voltak a kormányzásra is (per­sze, erről nem csak ők tehetnek), miközben akarva-akaratlanul azt sejtették a választókkal, hogy „ha mi hatalomra kerülünk, minden jóra fordul”. Nem figyeltek arra a sokat emlegetett nyugati példára sem, hogy egy dolog az ellenzék, és más dolog a kormányzás (a hatalomról már nem is beszélve!). Aztán az is egyre nyilvánvalóbb, hogy a jelenlegi parlamenti ellenzék sem készült fel igazán új szerepkörére. Mert mondjuk, megint más legális, parla­menti ellenzéknek lenni, mint tüntetést szervezni a Bem-szobomál (bár mintha ők találták volna fel leginkább magukat), vagy ülni, havi 50 ezerért, a „Fehér Házban”! Van, aki ezekre a véleményekre azt mondja, hogy de hát az emberek sem készültek fel igazán a változásokra. Ez is lehet, de hát oly sokszor leírták már: a NÉP-et nem lehet leváltani! Azt hiszem, ma nálunk az ugyancsak sokat hivatkozott toleranciából, az egymás iránti bizalomból van legnagyobb hiány. Amíg nem késő, el kellene jutni a parlamenti pártoknak oda, hogy az ország ügye tényleg nem lehet kizárólagos pártügy, hogy azért, mert valaki másképpen gondolja a nemzet boldogulását ebben vagy abban a kérdésben, attól ő még nem nemzetvesztő hazaáruló. És azt meg tényleg higgyük el a NÉP-nek: ha nem lesz bizalma tovább a kormányhoz, a parlamenthez, akkor majd elzavarja (remélhetőleg demokratikus úton) és választ egy másikat. Mert a demokrácia valójában az is, hogy mindig adott a törvényes változtatás lehetősége! Öreg barátom egyszer így okoskodott: nékem, öcsém, akkor lesz ez a frissen sült demokrácia meg a rendszerváltás (vagy mi) igaz.i, ha majd ez az első kormány megbukik és jön helyette másik. Bátyámnak lehet, hogy igazsága vagyon, de én még először azt szeretném megvárni, hogy ez a kormány nekikezd dolgozni..., és aztán majd meglátjuk. Bizalmunk még van! Kecskemét, 1990. június 21. Dr. Brúszel László (Kecskemét)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents