Petőfi Népe, 1990. június (45. évfolyam, 127-152. szám)
1990-06-21 / 144. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1990. június 21. Minden talpalatnyi helyen légmentesen zárt papírhordók. A fedett tereken, a valódi raktárban, a szín és a szabad ég alatt. Az utóbbiak fóliával letakarva, melléjük halmozva a szalmabálák, amelyek télen tették a dolgukat, a hordók tartalmát védték a fagyástól. A bejárati kapu előtt parkoló kamion jelenlétét így kommentálja Bozó Lajos, a Kiskunfélegyházi Lenin Tsz kereskedelmi vezetője: ha ötven ilyet most megpakolhatnánk, a fejünk sem főne! Merthogy a szövetkezet 1988- ban életre hívott gyümölcsvelőüzemében ma ez a legfőbb kívánság. Vevő kellene, mintegy 1030 tonna gyümölcsvelőre. No, korántsem a két évvel ezelőtti álmok megvalósulását várják már. Akkor ugyanis a svéd Alfa-Laval berendezéseket behozó Technoimpex exportbizományosi szerződésében 2,9 millió DM értékű gyümölcsvelő eladása szerepelt. Nem túl nehéz kiszámítani, hogy ha a velőüzem 4 ezer tonna kapacitású és a késztermék felét exportra szánják, akkor 1,4 DM körüli Jcilogrammonkénti átlagárra számíthattak a félegyháziak. így is számoltak, hiszen a hasznosítási javaslattól a gyártási, gazdaságossági számításokig mindenütt a gyümölcsvelőt találták a tanulmányok készítői az „egyedül üdvözítő”, jól eladható, piacképes terméknek. Több-e az elégnél? Mára ez az átlag eladási ár az értékesítési ajánlatokon 0.6—0,9 DM-re olvadt. Ez az ajánlás talán az üzemeltetés önköltségét fedezi. Csak jönnének a vevők! Hát tolongásról éppen nem lehet beszélni. Érdeklődő szép számmal akad, sőt, mintát is küldött már a velőüzem vagy százhúszat, az áru, a késztermék mennyisége azonban elég lassan apad. Persze, oka ennek is van, többféle. Például az, hogy a nyugati piacokon, mondjuk, a dél-európai gyümölcsvelőnek „bejáratott” kapcsolatai vannak. Tavaly pedig náluk elég sok gyürtlölcs termett, tehát eladniva- lójuk volt bőven. Igaz viszont, hogy előző évben a gyümölcsvelőnek keresleti piaca mutatkozott. Nosza, rajta, a hazaiak hány helyen kezdtek hasonló üzem építéséhez? Például Kótajon, Móron, Siófokon, Mátészalkán (még az is lehetséges, hogy néhányan kimaradtak a felsorolásból. De tőlük ez esetben nem kérek elnézést!) Nem beszélve a már akkor működő jó néhány konzervgyári, szövetkezeti, állami gazdasági velőgyártó sorról. Ezzel a tetemes mennyiséggel hirtelen betörni az egyébként is — 1989-re — telített piacra, hát. . . Azzal a ténnyel, hogy a nyugati üzletember csak úgy és akkor köt üzletet, amikor már látta, megízlel- tc, saját laboratóriumában alaposan megvizsgáltátta a terméket, sem nagyon számoltak. És azzal sem, hogy ismételten belesétálnak abba a csapdába, amelyet pedig igen ésszerű lenne elkerülni: nem a kezdettel, hanem a sor végével kellene kezdeni a dolgokat. Az a meggondolás, hogy ebben a térségben hatalmas gyümölcsmennyiségek teremnek meg, hogy a nyers gyümölcsök exportja behatárolt, tehát valamit kezdeni kell velük — mondjuk gyümölcsvelőt készíteni —, ismét bebizonyosodott, nem célravezető. • a szállítókamionból viszont lehetne több. Éledő remények Igen ám, de visszacsinálni ezt az egészet nem lehet. Az sem jó megoldás, ha az üzemet leállítják, hiszen az is évente 30 millió forintba kerülne (van rajta ugyanis bőségesen lízingdíj, kamatteher stb.). Próbálkozni egészen egyszerűen muszáj. És talán valamelyest éledhetnek is a remények. A félegyházi gyümölcsvelőt felfedezték február- március táján. (Persze, ennek is megvan a maga oka, hiszen erre az időszakra vélhetően megcsappantak a külföldiek készletei, az új termésből készült viszont még messze van.) Vásároltak jugoszlávok, osztrákok, belgák, svédek. Sőt. egyikük-másikuk már vissza is tért. A megváltástól azonban ez még távol esik, hiszen a legnagyobb mennyiség, amelyet egy vásárló elvitt, 70 tonna volt. Jó pont viszont az, hogy az eddigi vásárlók elégedettek a minőséggel. Sőt, mondják, az olasz, spanyol gyümölcsvelők aromája nem olyan jó, mint a miénk- Már van olyan cég, amelyik úgy gondolkodik, lassan, folyamatosan emeli termékeiben a magyar alapanyag arányát. Egy év tapasztalata már a velőüzem mögött van. Okultak is belőle. Az eddigi hat gyümölcs helyett — elhagyják az idén a meggyet és a szilvát — négyet dolgoznak fel, az őszibarackot, a kajszit, az almát és a körtét. A minőségből sem engednek. A velőgyártáshoz csak kézzel szedett, érett, nem romló légyümölcsöt hajlandók megvenni. Az más kérdés, hogy ezeknek a gyümölcsöknek az idén milyen fel- vásárlási áruk lesz, ki mennyit képes ígérni értük, mennyire verik fel, vagy mennyire tartják nem valószínű — alacsonyan az árakat. És a sor végén? Eddig se volt, most sincs információ arról, hogy a nyugati országok e terméke milyen áron cserél gazdát. Nem elképzelhetetlen, hogy a magyar gyümölcs- velő a többi országokéhoz képest igen nyomott árú. E cikket még csak a tőzsdei kereslet-kínálathoz sem lehet igazítani, hiszen ott nem szerepel. Egyetlen kézzelfogható dolog van: árajánlat (magyar részről) és kifizetett ár a vevő részéről. Ez pedig a kettőjük közti megegyezésen alapul. Hogy ez milyen lesz? Pontosan nem tudni. A gyümölcsvelő egyébként félkész termék, amelybe a nyers gyümölcshöz — megtartva annak ízét és aromáját, rosttartalmát — szinte semmilyen adalékanyag nem kerül. E félkész termékből tehát olyan késztermékek állíthatók elő, amelyek az egészséges életmód jegyében fogyaszthatok. Ilyen például az ivóié. Ennek gyártásához azonban újabb technikai fejlesztés szükséges. Félegyházán, úgy mondják, hajlandók ennek érdekében „bárkivel” cimborálni. A cimbora — reméljük — megvan már, sőt, a szándéknyilatkozatig is eljutottak. A külföldi azonban előbb azt a hálózatot óhajtja megteremteni, ahol e terméket eladhatja. Gál Eszter Drága a Ford a farmernek Osztrák felújított traktorokat mutatott be a közelmúltban a Zalaform Kft., a csömödéri termelőszövetkezetben. Itt tervezik ugyanis az egyik értékesítőbázist, és ha az üzlet beindul, á garanciális szerviz is itt lenne, sőt, a későbbiekben felújításokra is vállalkozna a szövetkezet. A kiglancolt, zöld és piros traktorok azonban egyelőre hiánytalanul ott pihennek a szövetkezet gépszínjében. Érdeklődés van, különösképpen a farmergazdaságban jól alkalmazható Ford típusok iránt, sőt, a régebbi Steycrek is gazdára találnának. Csakhogy ott van a ha ... Mert megfizethetetlenek. Használt gépekért 490, illetve 750 ezer forintot hogyan tud ma letenni egy magyar ember, akinek a semmiből kell indítani!? Ráadásul akadt traktor noha szépen rendbe hozták vénecske is, a maga 29 esztendejével. Még ha azt számolom, hogy egy osztrák gazda nem strapába le úgy, mint a magyar termelőszövetkezet, akkor is, az anyag nem örök, elfárad. Nem lehet figyelmen kívül hagyni azt sem, hogy az alapgéphez munkagépek kellenek. egyszóval legalább másfél millió forintot kell előszedni a bukszából, ha valaki gépesíteni szeretné gazdaságát. Tessék csak számolni! Hány mázsa búzát, hízott állatot kell eladni ahhoz, hogy a befektetés megtérüljön? A végeredménytől a legelszántabb farmerjelöltnek is legörbül a szája, és clgondolkodik. Eszébe jut, hogy nagyszüleitől mennyiszer hallotta, mit kellett gürcölni a földért. Azért rakták félre a garasokat, azért vonták meg szájuktól a falatot, hogy egy-egy darab földet vegyenek, akkora vagyont gyűjtsenek, ami biztos megélhetést nyújt a családnak. Vettek eszközöket is, felszerelték a gazdaságot. Aztán jött a háború, és utána újra gyarapítani, indítani kellett a gazdálkodást. Mire erőfeszítéseiknek gyümölcse lehetett volna, új korszak, a termelőszövetkezetek időszaka kezdődött. Számukra idegen, ismeretlen gazdasági szerveződést kellett elfogadni, átprogramozni a szemléletüket, a szokásaikat, megválni a verejtekkel összeszedett földtől, eszközöktől. A mostani rendszervái- ! tás utat nyit más gázdálkodási formáknak, lehet választani. Sok ember felbuzdult, lenne kedve. De mivel, hogyan? Érdekelt, mitől kerül 490 ezer forintba a 29 éves, s 750 ezer forintba a 6-7 éves traktor. Kiderült, hogy alaposan megrakja az árat az állam további fizetnivalóval. A vám 15 százalék, az áfa 25 százalék. Az ar közel felél ezek a terhek teszik ki. s nyilván a forgalmazó, a felújító cég is akar rajta keresni. Eljátszom a gondolattal: mi van, ha előbb-ulóbb bekerül a kenyér árába a vám, az áfa? Az állam a legfejlettebb nyugati országokban támogatja a legnagyobb mértékben a mezőgazdaságot. Nálunk pedig egyre inkább szorongatja. Ha farmergazdaságot akarunk, akkor engedni kell a szorításból. Konkrétan, a használt gépeket tekintve, mindjárt más lenne a kép, ha a vám, az áfa elmaradna. Elérhetőek lennének és jó segítségnek bizonyulnának az átmeneti időszakban. B. K. Vámudvar Parasztfőiskolán Gyorsul az ügyintézés, csökken a várakozás . .-'iinkön az vltöldi < ipögyár címéhe é•• .' ' > . éő-■ '•uiodváriján vámkezelésre. A külkereskedelmi vállalatok monopóliumát megtörve a kereskedelmi miniszter rendelete alapján — két éve termelő vállalatok és magánszemélyek is folytathatnak alanyi jogon külkereskedelmi tevékenységet. A rég áhított döntés kétségtelen pozitív hatásai mellett, néhány új problémát is felvetett. Nem mindegyik cég rendelkezett a külkereskedelemhez értő. idegen nyelveket beszélő szakemberrel. Emellett komoly ráfordításokat igényelt a külföldi marketingtevékenység. A magán-külke- reskedés szervezeti,*péuzügyi útjai még kevésbé voltak kitaposva. A kezdeti gondok után azonban napjainkban egyre többen lépnek termékeikkel önállóan v alföldi piacokra. Gyarapszik az áru : helybeli feladása. A vámosok ezt n ár alig győzik műn hát, hogy a fuvar >zók. fuvaroztatok gyakran toDOoius varakozasra kényszerülnek a megrakott vagonokkal, kamionokkal. Márpedig a vámolás olyan tevékenység. amelyhez hozzáértő szakemberekre van szükség. Az itt elvégzendő adminisztrációs munkáknak pontosan meg kell felelniük a hatósági előírásoknak. Hogyan lehet akkor mégis leröv idíteni a várakozást? Vámudvar létesítésével. Magyarországon Budapesten, Győrött, Debrecenben és Kecskeméten a tavasszal szinte egy időben létesítettek vámudvart. Kecskemét határában. Paraszt- főiskola területén a Városföldi Állami Gazdaság hívta életre az intézményt. Az alapítás előzményeiről, a vámudvar működéséről Csorba Istvánnal, az á. g. húsüzemének ágazat vezetőjével beszélgettünk. Mint megtudtuk, az á. g. immár négy éve exportál a Terimpex Kül..ucsKedelmi ÍU.-n keresztül jelentős mennyiségű húst, élő állatot, és egyéb mezőgazdasági terméket, így ők is jól látták, mennyire megnövekedett a vámosok tennivalója az utóbbi időben. A vámudvar gondolatát először a külföldről érkező szállítók vetették fel. hiszen a nyugati országokban már régóta alkalmazzák ezt a megoldást. Az állami gazdaság hárommillió forintot költött a .szükséges létesítmények Alakítására. Építettek a Vidia-raktáráruházzal átellenben egy 3500 négyzetméteres bekerített. megvilágított betonteret; átalakítottak egy zárható, fedett raktárt és egy irodát. A kecskeméti vámudvar május 10-én kezdte meg működését két szakemberrel és egy vámossal. Mi is történik itt valójában? A vállalat, kft., vagy kisvállalkozó megérkezik az árujával a vámudvarba. Az itt dolgozó szakemberek átnézik az okmányait, kiállítják a vámkezelés ez S7i".s.“g„íi papit okat, majd végül vámkezeltetik az áruját. Kezeltetik, ugyanis magát a műveletet továbbra is a kecskeméti vámhivatalnak kell elvégeznie. Erre a feladatra a hivatal külön kirendeltséget létesített a helyszínen. Csorba István elmondta azt is. hogy ma már naponta több mint húsz, úgynevezett vámesetük van, s az ügyfeleknek mindössze negyedórát kell várakozniuk. A vállalkozás tehát, úgy tűnik, sikerre vezetett. Erre utal az is, hogy a gazdaság toyább akarja bővíteni tevékenységét. A vámudvarhoz kapcsolódva speditőr (fuvaroztató^ és fuvarozórészlcget akar nyitni. így meg tudnák oldani a darabáru gyűjtését, fogadását és terítését. Emellett, be szeretnének kapcsolódni a nemzetközi fuvarozásba is. Geál Béla Még ezer nap az egységes Európáig Elegáns grafikát raktak ki az európai közösség egyik áprilisi sajtóértekezletén a pódiumra: „még ezer nap”- jelezte a felirat. Ezer nap után meg keil valósulnia az 1985 decemberében kitűzött nagy célnak, az áruk, a tőke. a szolgáltatások és az emberek mozgását gátló akadályoktól mentes európai „nagypiacnak,”. Az „európai” szó természetesen csak a-közösség tizenkét országára értendő. A „nagypiac” építése önmagában is dinamizálta a közösséget. állapíthatta meg a bizottság ezer nappal a határidő élőit. Míg 1982 84-ben 1,9 millióval csökkent a munkahelyek száma. 1985- 87 között 3,2 millióval nőtt, 1988 90-ben pedig az. előzetes becslés szerint — újabb 5 millióval gyarapodik a foglalt oziátottak serege. A gazdasági növekedés a felsorolt hároméves időszakokban 1,5. majd 2.5 és 3.5 százalék. A beruházások 1982 - 84-ben stagnáltak, 1987-ig 3,5 százalékkal nőttek 1988 90-ben pedig előreláthatólag 6,5 százalékkal emelkednek a tizenkét országban. A közösségen belüli kereskedelem 1973 és 1985 között folyamatosan csökkent, 1988-ban viszotii ismét meghaladta a 70-es évek elejének színvonalát. A tagállamok ma már külkereskedelmi forgalmuk 62 százalékát bonyolítják le egymással. 1993. január 1. természetesen csak határkő, a .írftgvpi- ac” sok eleme már most működik vagy hamarosan működni fog. így 1990-ben már minden vállalat pályázhat a közösségen belüli közmunkákra, s ez. önmagában 20 milliárd ECU-s megtakarítást eredményez. 1989-től az EK vállalatai a tizenkettek valamennyi tőzsdéjén forgalmazhatják kötvényeiket és részvényeiket. 1992-től a közösség bármely Országából megválaszthatják bankjaikat és biztosítótársaságaikat. Ugyancsak 1992-től megvalósul az európai telekommunikációs térség vagyis bármely tagállamban jóváhagyott telekommunikációs berendezés használható lesz mind a tizenkét országban. Természetesen még sok problémát liszt; zni. Ilyen a forgalmi adók összehangolása, a ' niáreilenórzés megszüntetése. Jóiészl szándéknyilatkozatokra korlátozódik a közösség „közös szociális terének” megteremtése. a társadalombiztosítási, munkavédelmi, s főleg a kereseti viszonyok összehangolása. Sikeresen megreformálták v i- szont az elmaradottabb területek, szektorok támogatására szolgáló úgynevezett strukturális alapokat. é< nagymértékben sikerült csökkenteni a mezőgazdasági szubvenciókat, illetve az azok következtében felhalmozódott fölöslegeket. A környezetvédelemben egyre nagyobb hangsúlyt kap a közös normák érvényesítése, a felállítandó környezetvédelmi ügynökségnek pedig számos v áros ajánlott fel székhelyet. Ami az európai pénzrendszert illeti, amelynek keretében együtt lebegnek a tagállamok valutái, már csak a ködös Albion őrizte meg különállását. de azt ígéri, hogy már nem túl sokáig. Mindemellett 1993 „nagypiaca” ma már nem az a fényes és mindent megváltó cél, mint aminek 1985-ben látszott: Közép- és Kelet-Európa forradalmai harsányan emlékeztették arra a közösséget, hogy sem a tizenkettek sem az EFTA-országok határainál nem ér véget Európa. A német egyesítés 1993 egyik alapvető poszíulát urnát változtatta meg, hiszen így a tizenketíeknek be kell fogadniuk a mai NDK-t is. 1993 ..nagypiaca" már nem 324 millió embert fog magába foglalni, hanem 340 milliót. A kelet-európai sokkra a közösség a belső integráció meggyorsításával válaszol: már kitűzték a következő szakaszokat. A nagypiacot követnie kell a gazdasági és pénzügyi uniónak, a közös „európai” pénz bevezetésének, illetve a politikai uniónak. Ha az NDK az ezer nap alatt a közösség részévé válik is, a keleí-közép-európai térség többi államát közelebb engedik ugyan az új típusú társulási szerződésekkel, de felvételüket a mai gondolkodás szerint a belátható jövőben, azaz az évezred végéig kizárja a közösség. u V General Motors villanyautőja, nagyrészt aerodina- tus karosszériájának köszönhetően, óránként 160 kilomé- iis sebességre képes, tápegységét az amerikai háztartások> KiioioÍIoFac tlíl inline •íromtiiol lohpí EüV CV m . eleji bejelentés szerint az új kocsit a detroiti és a I Angeles-i autóbemutatón tárják a nvilvánosság elé cs szmogtól szenvedő nagyvárosokban számítanak komoly nia A GM viilany&utója Velős gondok KéSZjfilQOf yUií dcff';
