Petőfi Népe, 1990. június (45. évfolyam, 127-152. szám)

1990-06-21 / 144. szám

1990. június 21. • PETŐFI NÉPE • 3 „ELÉG VOLTA JOBBÁGYSÁGBÓL!” Dunatetétleni disputa Egy falucska kivívta függetlenségét A „közösködés” minőségi jegyeit is tanulmányozni szerettem volna. Éppen ezért Harta felől érkeztem a volt test­vérközségbe, Dunatetétlenre. A lát­vány sokat elárult. Harta megyénk egyik legszebb, leg­városiasabb nagyközsége. Korszerű in­tézményei, szép utcái, parkjai, rangos középületei vannak. Bővítik a telefon- hálózatot, s a kiásott árkok helyet kí­nálnak a televízió kábeljeinek is. Több — vitatható színvonalú — köztéri mű­vészeti alkotás is látható a köztereken. Két, eredményesen gazdálkodó nagy­üzem központja ez a település. Ai Er­dei Ferencről elnevezett közös gazda­ság sokáig az országos szövetkezeti lis­ta legjei között szerepelt. Az áprilisi „válás” után, az immár végre ismét önálló egykori társközség, Dunatetétlen, úgy tűnik, a gazdag szomszéd „cselédtelepe”. Bár a falu ha­tárában a régió legjobb földjei találha­tók, s szinte minden kvadrát öntözhető is; bár az ország közepén és egy jelentős főút „partján” épült a település, s a lakók szorgalma, takarékossága közis­mert: Tetétlen perifériára szorult. Töb­beknek tűnt úgy az elmúlt években: valakik, valahol halálra ítélték az egy­kori Teleki-birtokon alapított falucs­kát. Nem véletlen tehát, hogy az ottla- kók, mihelyt lehetett, kiverekedték az önállóságot. .. „Mindent újra kell kezdenünk” A volt Teleki-kastély egyik szárnyá­ban kapott helyet a tanácshivatal. Ér­kezésemkor éppen véget ért egy tanács­tagi megbeszélés. Volt alkalom több tetétleni lokálpatriótával is megismer­kedni. — Dunatetétlen hasonló helyzetbe került most, mint az ország. Létezik már a demokratikus állam, a független­ség, a szabadon megválasztott parla­ment — de olyan országot kaptunk vissza a kommunistáktól, amely már- már életképtelen. Agonizál... — mondja Szabóki Béla magángazdálko­dó, tanácselnök-helyettes, a helyi SZDSZ-csopprt h vc/elöjc, aki ^gyikeMr volt a Hartától való elszakadást sürge­tőknek, szervezőknek. Azt mondha­tom — dacára annak, hogy a környék egyik legjobb termelőszövetkezete gaz­dálkodik a területen —, ha a vidék régi ura, gróf Teleki József nem építkezett volna oly nagy ütemben, ma szinte semmi sem lenne itt. Ami ugyanis léte­zik, mint középület, az az uradalom valamelyik épülete volt egykoron. A vörösuralom után itt, az ország kö­zepén is mindent újra kell kezdenünk. — A faluban — kapcsolódik a be­szélgetéshez László Árpád, a Hartai Er­dei Ferenc Termelőszövetkezet anyag- beszerzője, az újonnan megválasztott helyi tanács tagja — még emlékeznek az emberek, az „alapítónak” ismert, korábban a Solttól való függetlenségü­kért lelkesen és eredményesen harcoló boltos, Goher Pál nevére. Neki is kö­szönhetjük, hogy 1947-ben önálló köz­ség alakulhatott a volt grófi birtokon. És nem is vergődtünk! Indult a villa­mosítás, a vízhálózat építése, iskola- és óvodabővítés. Bíztak az emberek, épít­keztek: nem hitték volna, hogy igen hamar ismét gyarmaton laknak majd. Újra csak béresek lesznek az 1946-ban osztott, grófi földeken . . . A lakókat nem kérdezték meg — Hogy csatolhatták a szomszédos, német ajkú faluhoz Tetétlent? Még ma sincs természetes kapcsolat a két telepü­lés között — kérdezem. — A hogyanra egyszerű a válasz: a nép véleményének kikérése nélkül — mondja Madácsi Pál kultúrházvezető, tanácstag. Valahol „fönt” eldöntötték, hogy miként legyen, s még egy ilyen kis közösségben is voltak mindig árulók: akik egy-egy dicséretért, csillagos jelvé­nyért lefeküdtek a politikának; eladták saját lakóhelyük jövőjét. Azon a sötét emlékű „egyesülési” falugyűlésen vol­tak vagy huszonötén; természetesen rendesen voksoltak is. De nem 1982 tavaszán kezdődött Dunatetétlen lera- dírozása a térképről. A tsz-egyesítések, majd pedig az iskola körzetesítése bon­totta föl az alapokat először. A hartai gazdaságok vezetői sóvárogva néztek a 18-20 aranykoronás földekre. Itt elég elejteni a magot, és garantált a jó ter­més. A tsz-központ Hartára került. Ki­halt dett a plébániánk. Majd a felső tagozatot „átirányították” Hartára. Amikor a helyi tanács is megszűnt, úgy tűnt: örökre leáldozott Dunatetétlen- nek. Igaz, volt egy bölcs gondnok, aki elrejtette a helyi tanács régi, címeres tábláját. Jobb időkre. Végre, most letö­rölhettük róla a port. . . Hogyan emlékeznek a válással zá­rult, nem kívánt házasságra? — A hartai tanács igyekezett korrekt lenni kapcsolódik a beszélgetéshez Pálfi Mihályné, a Harta és Vidéke Ta­karékszövetkezet dunatetétleni kiren­deltségének vezetője, az új önálló ta­nács elnöke —- A lakosság által befize­tett tehót, valamint a normatív fejlesz­tési keret arányos részét átadta Duna- tetétlennek minden évben . . . Az istállók különben néztek ki... — Amiből, persze, nem sokra tellett — szól közbe Szabóki Béla — mindig megvoltak a módszerek, hogy a „nagy­testvér” jobban járjon. Mi például sem­mit sem láttunk a szövetkezetek befize­téseiből. Ráadásul az intézményeink fönntartására se kaptunk elegendő fo­rintot. A Telekiek idejében az istállók különben néztek ki, mint ma a falu művelődési háza . . . — A kultúrház leltára máig — így Madácsi Pál — 80 szék és 6 függöny­karnis. Ráadásul a székek java része még a kastélyból maradt ránk. Sose kaptam egy fillért se rendezvényre, programokra. Harta eltűrte: esőben bokáig ér a víz a nagytermünkben; könyvtár nem volt a faluban. Állami intézménybe, itt csak egy újság járha­tott: a Magyar Hírlap. A óvodánkban hosszú hónapokig felázott, domború padlózaton járkáltak a gyerekek. És sorolhatnám még hosszan a szegénység és elhagyatottság jegyeit... Fölháborító volt azj ügyintézés meséli László Árpád. - Hetente egyszer kijött egy nagysága a „köz­pontból”. Felírta a kérést; megígérte az intézkedést: de ha azt akarta valaki, hogy az ügyét megnyugtatóan rendez­zék: mehetett Hartára. Hát beleuntunk a kiskorúsításba . . . Vissza a községi vagyont! — Végül azért jó politikai hátszéllel, sikerült a „válás”. Hogy folyt le az osz­tozkodás? Mihez kezdenek most? — Válni nehezebb volt, mint frigyre lépni! - mondja a tanácselnök — Há­rom falugyűlést is összehívtunk a témá­ban, míg végül sikerült hivatalosan is elfogadtatnunk kérésünket. Május ele­jén már az önálló helyi testület kezd­hette meg a munkát. Alkalmazottakat vettünk föl és megkezdtük az osztozko­dást. Sokan javasolták, hogy állítsunk föl egy közös revizori irodát, amely majd elemezni fogja: mennyi is jár a falunknak. De végül elálltunk a tervtől, mert nekünk minél előbb kellett a pénz, hogy az önálló életet megszervezhes­sük. így az erre az évre kalkulált össze­geket már most megkaphattuk. Látha­tó, jól jártunk az osztozkodáson. Több mint 4 millió forintunk van ... Ha per­sze azt is nézzük, hogy itt szinte minden romokban áll, mindjárt kevesebbnek tűnnek a milliók. A középületeket, in­tézményeket igen gyorsan fel kellene újítanunk. Utakat, járdákat kellene építenünk. Szeretnénk, ha mielőbb visszakerülne hozzánk a felső tagozat, hogy a gyerekeinknek ne kelljen bu- szozgatniuk hóban, sárban csak azért, hogy iskolába járhassanak.- Ami itt ment, az nem nevezhető másnak, csak rablásnak — szakítja meg az elnök asszony gondolatait Sza­bóki Béla. — Most gazdálkodnunk kellene, hogy ne csak a központi támo­gatásokat lessük. De kiderült: a telepü­lés minden vagyonát elorozták. A föl­dekre rátenyereltek a tsz-ek. Most ott vagyunk, ahol a part szakad. Kap­nánk, például, egy új víztornyot, de Tetétlennek nincs akkora saját telke, hogy elhelyezhetnénk. Majd megyünk könyörögni Hartára a kolhozhoz, a sa­játunkért .. . Talán természetes, hogy az ön- kormányzatnak szól Madácsi Pál — első feladata lesz a községi földek visszaszerzése. Amelyeket majd bérbe adunk az önállósodni kívánó gazdák­nak, legelőnek, szántónak. Reméljük, hamarosan meglesznek a törvényes ga­ranciák is a községi földek visszaszer­zésére. — Én úgy vélem toldja meg Lász­ló Árpád -: ez a nehezen visszanyert függetlenség csak az első lépés, Az igazi föladatok csak most következnek. Ha szegények vagyunk is, örülünk atinak, hogy részesei lehettünk Dunatetétlen rehabilitációjának. Fiaink, lányaink talán majd segíthetik a fölvirágoztatást is. Minden adottságuk megvan a gaz­dálkodáshoz. Ne éljünk szegényen, amikor gazdagok vagyunk. Elég volt a jobbágyságból! Farkas P. József • Pálfi Mihályné: A hartai tanács igye­kezett korrekt lenni . .. • „Ha lakodalom van, ebből a lajtból kapja a vizet a konyha” —- mutatja Madácsi Pál. • Négy óra után csak a postánál, a segélykérővel lehet kísérletezni. Solton vagy felveszik, vagy nem ... EGY LEHETSÉGES MUNKAÜGYI PER ELÉ Jogsértően bántak-e a jogvégzett főelőadóval? Ahogyan a munkanélküliség mind nagyobb méreteket ölt, sokakban úgy uralkodik el a Télelem: holnap őket is eltanácsolják. Ám akinek már „jelezték az útilaput”, az érthetően minden szál­ba kapaszkodik, hogy az egyszer meg­szerzett állását ne veszítse el. így tett panaszosunk, dr. Azúr Magdolna is,' akit múlt év decemberében kisajátítási és helyiségügyi főelőadónak vettek fel a Kecskemét Megyei Városi Tanácsá­nak lakásgazdálkodási osztályára. Most viszont főnöke, dr. Csölle Kál- , mán megbízott osztályvezető azt kérte tőle, keressen magánák munkahelyet, mert feladatának teljesítésével nincse­nek megelégedve. Dr. Azúr Magdolna szerkesztőségünk közbenjárását kérte, s ragaszkodott az újság nyilvánosságá­hoz, mert — szerinte — igazságtalanul akarnak vele elbánni. Az érintett felek — megkeresésünkre — az alábbiakat mondták az üggyel kapcsolatban. Dr. Csölle Kálmán megbízott osztály­vezető: — A főelőadó munkaköri leírásában benne van, hogy kisajátítási munkákat, valamint a bérgarázsok kiutalásával és visszavételével kapcsolatos hatósági- jog-alkalmazó tevékenységet kell vé­geznie, döntenie kell a kezelői jog meg­állapítására irányuló ügyekben, s nap­rakészen vezetnie kell a helyiség-nyil­vántartást. Mint az a szervezeti rendel­kezésben benne van: „önállóan, a jog­szabályi előírások és vezetői útmutatá­sok figyelembevételével.” Ám sajnálat­tal kellett igen hamar megállapítanom, hogy a tanácsi támogatásokat nem tudta kellő alapossággal kivizsgálni, holott ez egy rendkívül egyszerű ügyin­tézési mód. Korábban e feladatot nem is egyetemi végzettségű ember látta el. Az is igaz, hogy dr. Azúr Magdolná­nak az ügyfelekkel való foglalkozása sem volt megfelelő. Végeredményben elkészült egy több száz embert érintő anyag, amit jóváhagyásra a vb elé kel­lett volna vinni, de — miután azt átnéz­tük — láttuk, hogy az ügyirat törvény- sértő, így le kellett venni a napirendről. —- Menet közben nem figyelmeztették a főelőadót, hogy nem jól végzi a dolgát? — Rendkívüli támogatást is kapott a másodfoktól, az igazgatási osztály­tól, melynek vezetője közölte: minden­ben rendelkezésére áll. Közben átszer­vezést is végrehajtottunk, csökkentet­tük az ügyintéző munkaterhét. Mégis változatlanul súlyos problémák voltak. Ezt közöltem is vele, de nem tapasztal­tam javulást. Időközben — az ő mu­lasztásai miatt — rendkívül kínos ese­mények is történtek, melyek megerősí­tettek abban, hogy a kolléganő nem alkalmas a munkakör betöltésére..Ek­kor döntöttem úgy, hogy leülünk és megbeszéljük: menjen el, adja be a fel­mondását, s én azt elfogadom. Dókáné dr. Reményi Julianna, az igazgatási osztály megbízott vezetője így nyilatkozott arról az egyébként még a múlt esztendőben beütemezett, s a közelmúltban végrehajtott vizsgá­latról, mely dr. Azúr Magdolna mun­káját is érintette: — A tételes vizsgálat megvolt. Har- mincvalahány ügyet átnéztünk, s szinte mindegyik kifogásolható. Segítségün­ket is felajánlottuk, sőt, kollégám az átlagosnál is többet tett. Ennek ellené­re, a technikai jellegű hibáktól egészen az eljárási mulasztásokig, sok mindent jogosan kifogásolhatunk. — Hogyan vélekedik ezután a pana­szos, dr. Azúr Magdolna? — Az osztályvezető feladata a szak­mai irányítás is. Ez nem történt meg. Pe­dig azért is fontos lett volna, mert nyil­ván tudatában volt armak, kezdő jogász vagyok, az államigazgatásban soha nem dolgoztam. Olyan kijelentést nem tet­tek, hogy önálló ügyintéző vagyok. — Végül is mindenféle munkakör egyfajta önállóságot is feltételez ... Persze, azon a szinten, hogy leg­alább megtudjam, miben kell dönte­nem. — Ön azt állítja: jól látta el a felada­tát és nem jogos a felmondás, azaz a felkérés, hogy keressen másik munkahe­lyet? « Én nem kaptam segítséget, pedig rá voltam szorulva. Egyes ügyek túlha­ladták az akkori felkészültségemet. Ne­hézségeim voltak. Úgy érzem, korábbi munkahelyemen nem szereztem olyan gyakorlatot, hogy tőlem elvárják, hogy én államigazgatási területen is napra­készen tudjak intézkedni. Frissen kike­rült diplomás embertől nem várható el az önálló intézkedés, főleg akkor nem, ha a felettesétől nem kap szakmai irá­nyítást. Igaz, hogy Garabon Károly az igazgatási osztályról felajánlotta segít­ségét, s én maximálisan éltem is a lehe­tőséggel. Ám bizonyos idő után érez­tem: elveszítettem az osztály jóindula­tát. Miért nem hamarabb történt meg a vizsgálat is? Velem nem volt türelmi idő. En nem adom be a felmondáso­mat. Munkaügyi döntőbizottsághoz fordulok. Megjegyzem: körülbelül hat ember távozott eí az osztályról. Kér­dés, hogy az osztályvezető alkalmas-e az osztály élére? Korábbi munkahelyei­ről is alkalmatlanság címén bocsátot­ták el. Én 1988-ban kaptam diplomát, 1989. február 1-jétől ügyvédi munka- közösségben dolgoztam. Pontosan nem tudtam, mit vállalok. A feltétel annyi volt: dolgozni kell., P. S. A Kiskunsági Mezőgazdasági Szövetség Elnöksége a szövetkezeti önkormányzat jogainak csorbítása ellen A parlament június 4-ei ülésén mó­dosította a földről, valamint a termelő- szövetkezetekről szóló törvényt. Az in­gatlanforgalom külső ellenőrzés alá vo­násával ugyan nem értünk egyet, de tudomásul vesszük, tekintettel a föld- tulajdon körül kialakult vitára. Megje­gyezzük azonban, hogy a Kiskunsági Mezőgazdasági Szövetség területén az elmúlt egy évben 50 hektár alatt volt az a földterület (többsége zártkert és ta­nya körüli terület), amely gazdát cse­rélt - közgyűlési határozat alapján! —, szövetkezeteink tehát nem szolgál­tattak példát olyan földcladásokra, amelyek az önkormányzati jogok eme korlátozását magyaráznák. Nem vesszük tudomásul és határo­zottan tiltakozunk a közös vagyonból juttatható vagyonrész törvényi szabá­lyozásának módosítása ellen. E szerint a föld nélkül számított közös vagyon fel? a ledolgozott évek arányában oszt­ható fel a tagok között. A korábbi sza­bályozás ebben az önkormányzatnak nagyobb döntési szabadságot’ adott, amit most az első, szabadon választott Országgyűlés visszavont, a többség jo­gát korlátozta ahelyett, hogy a lehető­séget vagyonátmentésre felhasználó ki­sebbség elleni fellépésre hozott volna törvényt. A módosítás - túl azon, hogy az oly sokat ostorozott egyenlősdi elvét állítja vissza — azért is sérelmes, mert nem veszi figyelembe, hogy az alapító tagok annak idején saját földjüket adták a közös gazdaság használatába. Figyel­men kívül hagyja azt is, ’hogy a szak­szövetkezeti tagok termelési értékük 10 %-ával járultak hozzá évente a közös •vagyon gyarapításához. A szövetkezeti önkormányzatok mindezeket mérlegelve döntöttek a va­gyonnevesítésről, figyelembe vették a ledolgozott éveket (a munkabért, a ve­zetői prémiumok nélkül), a bevitt föld aranykorona-értékét, s a szakszövetke­zetek esetében a 10%-os hozzájárulást. Tiltakozunk az ellen, hogy a visszaélé­seket ha voltak ilyenek — a becsüle­tes többség, a szövetkezeti önkormány­zatjogainak csorbítása árán rendezzék. A törvényi szabályozás rendező elvé­ül nem szolgálhatnak a kirívó esetek. A szóban forgó törvénymódosítás rendelkezik a kiválásról is. Áz elnökség az önállósodási folyamatok támogatá­sát csak oly módon tartja elképzelhető­nek, hogy a kisebbség érdeke ne sértse a többség érdekeit. Kecskemét, 1990. június 20. ELNÖKSÉG NYÍLT LEVÉL Nagy Ferenc József Földművelésügyi Miniszterhez Tisztelt Miniszter Úr! A gabonatermelés jövedelmezősége az elmúlt években rendkívü­li mértékben romlott. ­Az 1990. évi búzafelvásárlási ár meghirdetésekor 15 százalékos inflációval számolt a kormány. Ma már tudjuk, hogy az infláció , legalább, 2.5 .százalékos. Ifis?.,Ezenfelül a ■ ben felhasznált ipari anyagok árai legkevesebb 30-35 százalékkal növekednek. Ezeket a tényeket nem lehet figyelmen kívül hagyni. Meggyőződésünk, hogy a kormány azért csak 10 százalékos búzafelvásárlásiár-emelést mérlegel, mert nem tájékozódott a va­lós helyzetről. A döntésben való késlekedés, az ágazat és a benne dolgozók leértékelése is. v A megelőző években a termelési költségek mintegy kétszer gyor­sabban növekedtek, mint a termelői árak. Ennek következtében a gabona jövedelmezősége az elviselhetőség szintje alá csökkent. Ugyanakkor az élelmiszerek fogyasztói ára a termelői- és fo- gyasztóiár-támogatás leépítése, az ipari eredetű költségek növeke­dése miatt nőtt. Áz élelmiszerárak drágulásának tehát nem a mező- gazdaság a haszonélvezője. A gabonatermelők érdekeltségének fenntartásához a mérlegelt 10 százalékos áremeléssel szemben legalább 20 százalékos terme- lőiár-emelés kell. Az újabb 10 százalék mintegy hatvanfilléres kenyérár-emelést indokolna. A kérdés még igy is aktuális: miként lesz a 6,— Ft/kg-os búzából esetenként kapható 15,— Ft-os, de zömében 20-26,— Ft-os ke­nyér? Tisztelt Miniszter Úr! Az ez évi kenyerünk már megtermett, de az 1991. évi veszélyben van. Ennek elkerülése érdekében a búza hatósági felvásárlási árát 20 százalékkal kellene emelni. Az ágazat jövedelmezőségének javí­tása nélkül csökkenne a gabonatermelés. Ez alapjaiban rendítené meg a döntően gabonára és hústermelésre épülő 1,6-1,8 milliárd dolláros agrárexportot. A gabonaárak méltányos rendezését eddig még mindig a fo­gyasztói árak védelmére hivatkozva utasították el. Kétségtelen, hogy ennél a kérdésnél figyelembe kell venni a lakosság áremeléssel szembeni tűrőképességét. Ezzel egyidejűleg ki kell jelenteni: a me­zőgazdaság többé nem vállalhat magára szociális szerepet. Az ágazat gazdasági helyzetének megrendülésével, az élelmiszer kíná­lati piacának megszűnésével összeomlana a politikai stabilitás utolsó pillére is. ~ A gabonatermelők országos rendezvénye megerősíti a Mezőgaz­dasági Országos Szövetség által kiadott közleményben foglaltakat, amelyben a műtrágyagyártókat és -forgalmazókat méltányos ár alkalmazására, a gabonatermelőket pedig a búzával való gazdál­kodásra szólítja fel. Szajk, 1990. június 15. Gabonatermelők Országos Választmánya A KATONA JÓZSEF MEGYEI KÖNYVTÁR — elektromos hálózatának és félemeleti tartószerkezetének felújítása miatt 1990. június 28-ától augusztus 20-áig zárva lesz. Szolgáltatásait fiókkönyvtáraiban, gyermekkönyvtárában és a társadalomtudo­mányi szakrészlegében biztosítja: Széchenyi városi fiókkönyvtár (Széchenyi sétány 6.) Nyitva: hétfőn, szerdán, csütörtökön 12 18 óráig, kedden, pénteken: 8 Móráig, szombaton 9 Móráig. Társadalomtudományi szakrészleg (Ady Endre u. 18.) Nyitva: hétfőn, kedden, csütörtökön, pénteken 13—18 óráig, szerdán: 8 13 óráig. Gyermekkönyvtár (Széchenyi tér 7.) Nyitva: hétfőn, szerdán, csütörtökön 9—17 óráig, kedden, pénteken 8—15 óráig, szombaton 9 13 óráig. • Szabóki Béla: Mindig megvoltak a módszerek, hogy a „nagytestvér” jobban járjon.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents