Petőfi Népe, 1990. június (45. évfolyam, 127-152. szám)

1990-06-18 / 141. szám

4 ® PETŐFI NÉPE • 1990. június 18.

SZOCIÁLDEMOKRATÁK SZOMORÚ SZÜRETI MULATSÁGA

A Vacsihegyről Szibériába

Kit tud az elhurcolt vigadozókról?

A kecskeméti anyakönyvekben nem ért véget 1945. április

4-én a háború. A fejlövés, az elvérzés, a gyilkosság lassan tűnt el a halálokok közül. Sok ember életét rövidítették meg borra, nőkre vadászó katonák. Egész családokat pusztítottak el az elvadult indulatok.

A katonai járőrök némi védel- met nyújtottak a városban, a határban azonban a megtámadottak kiszolgáltatottan viselték sorsukat. Akkor is kényszer- munka vagy halál várt rájuk, ha életük, javaik, hozzátartozóik védelmében megsebesítettek vagy megöltek egyenruhást.

Ezért vált jónéhányuk szemében már első kecskeméti visszalátoga- tásakor rokonszenvessé Grigorij Csuhraj. Elnézést és megértést kért azok helyett a harcosok helyett, akik nem úgy viselkedtek Kecskeméten, ahogyan azt a lakosság elvárhatta volna. Ilyen a háború. Milliós veszteségeik pótlására kénytelenek voltak börtönökből, fogházakból is a frontra parancsolni elítélt bűnözőket. A tetten ért garázdálkodókat általában szigorúan megbüntették, ha kézre kerültek, többeket kivégeztek. Jó szándékú főtisztek, az önkéntes rendfenntartó tiszti járőrök sem tehettek azonban semmit az NKVD, a belügyi népbiztosság és a kialakuló megtorló mechanizmusok ellen.

Eliába kérte Tóth László polgár- mester a vacsihegyi szüret miatt letartóztatottak szabadon bocsátását.

A máig tisztázatlan esetre ismerősöm, Cs. G., a megyeszékhely egyik ipari szövetkezetének nyugalmazott elnöke hívta fel figyelmemet. „Iparos lévén, a szociáldemokratákhoz húztam, ezzel-azzal megbíztak. Besegítettem a vacsihegyi. baráti vigasságba. Úgy gondoltuk, hogy a nehéz idők után jól jön egy kis kikapcsolódás, a sikeres szüreti összejövetel növelheti pártunk tekintélyét. Városi hintó hozta ki Tóth László polgármestert, aki hegcdűjátékával szórakoztatta a vendégeket. A közeli incidens híre is csak átmenetileg rontotta a hangulatot, nem tulajdonítottak neki nagyobb fontosságot. Két italos szovjet katona belekötött magyar fiatalokba. Összeverekedtek, elpáholták az egyenruhásokat. Nyilvánvaló volt, hogy szó sem lehet ellenséges akcióról, hiszen a magyarok csak visszaütöttek, igaz „kiskunsági virtussal”.

Megerősített járőrök szedték össze másnap a verekedésben részt vevőket vagy azzal gyanúsítottakat. Az Otthon mozi fölötti pártirodából láttam, hogy a plébániára terelik elfogott ismerőseimet. Tudtam, nem imádkozni viszik oda őket. Az elhárítás tanyázott a parókián.

Zsebre vágtam néhány doboz cigarettát, lementem a Széchenyi térre. Az akkor még működő zöld

bódénál vártam a fejleményeket. A kihallgatás után az azóta lebontott festéküzlet raktárához kísérték az elfogottakat, közelükbe léptem, hogy átadhassam a cigarettát. Az egyik őr rám szegezte géppisztolyát. Tiltakozásom ellenére beta- szigált a sorba. Rács mögé kerültem a többiekkel együtt. Orosztudásom mentett meg. A kihallgatáson felháborodva tudattam a nyomozást vezető tiszttel, hogy a jugoszláviai tolmács — feltehetően a szovjetek kedvében akart járni — egészen mást mondott oroszul, mint amit a kecskeméti letartóztatottak mondtak. (A tolmácsot állítólag később kivégezték.) Néhá- nyunkat eleresztették. Nyolc bennmaradt társam közül csak kettőt láttam viszont. Egy évtized múlva engedték haza S. L.-t és V. L.-t Megtört, hallgatag emberként jöttek meg Szibériából. A többiekről nem tudtak vagy nem akartak róluk szólni.

Azóta mindketten örökre megtértek övéikhez. Már sem erkölcsi, sem anyagi kártérítésre nem számíthatnak.

Mi történt a többiekkel?

A leírtak esetleges pontosítása, kiegészítése érdekében szerkesztőségünk kéri a hozzátartozók, hajdani szomszédok jelentkezését. Annyi biztos, hogy ilyen szomorú szüret azóta sem volt a Vacsihe- gyen. Erős legények szüreti pusztulásáról békésebb időben balladák teremtek; ha az erőszak garázdálkodik, hallgatnak a nótafák.

Heltai Nándor

KÖNYVESPOLC

Elkeserítöen sok gyermek szenved olyan betegségben, mely rendszeres orvosi segítséget, étrend- és életmód-változtatást, sok fegyelmet igényel. Azt utóbbi években ugrásszerűen megnőtt az asztmás és cukorbeteg gyerekek száma. E betegségekkel küszködök számára jelent segítséget a Park Kiadó most megjelent két könyve; mindkettő eredetije 1987-ben készült és londoni kiadású.

Paul Carson a gyermekkori asztma és allergia nemzetközi hírű szaktekintélye. Ha a gyerek asztmás című könyve közérthető magyarázatokkal szól az asztma okairól (allergia, környezetszennyeződés, fertőzés, megerőltetés, érzelmek), milyen tünetek alapján állapíthatja meg a szülő, hogy gyermeke asztmás (és nem hörghurutos). Részletesen elmagyarázza, rajzokkal illusztrálja az asztma-folyamatokat, kezeléseket, a gyermekkori asztma hatását az életmódra. A könyv»! az orvosi szakkifejezések magyarázata, az asztma kezelésénél használatos szerek, az élelmiszer-adalékanyagok, a belégző- késziilékekkel kapcsolatos tudnivalók, végül az asztmás gyerekek speciális kezelését végző magyarországi intézmények címjegyzéke zárja.

Joanne Elliott Ha a gyermek cukorbeteg című könyve Válaszok szülőknek alcímmel jelent meg. Kérdés-felelet formában veszi sorra a gyermekkori cukorbetegséggel kapcsolatos legfőbb tudnivalókat. Szól a betegség mibenlétéről (mi a cukorbetegség, a gyermek betegségéért hibáztathatja-e a szülő önmagát, mik a cukorbetegség tünetei stb.), majd az inzulinról, az étrendről, a beteg gyermek életformájának kialakításáról is (külön a sportolásról, kirándulásról). A kötet függelék-összeállítása ismerteti, hova adjuk az injekciót, mit kell tudnunk a hipoghkémiáról, a hi- perglikémiáról, a diabéteszes keto- acidózisról, majd a hasznos tárgyak listáját (vényre, ill. vény nélkül kapható segédeszközöket, a legfőbb hazai szakkönyveket) sorolja.

k. m.

Csűszócsapágvak Székesfehérvárról

• Ipari és jármücsús/.ó- csapágyak gyártását kezdte meg saját fejlesztést és külföldi licencvásárlást követően a Székesfehérvári Nehéz- femöntöde.

Az NSZK-beli Theodor

Goldschmidt cég eljárásával készítik egy csapágy

csúszófelületét.

(M I l-fotó)

!>~<1 SAJTOPOSTA ^

ADATLAP A HELYI TANÁCSNÁL KAPHATÓ

________

Ú

jabb intézkedés a társadalombiztosítási rehabilitációs eljárás gyorsítására

Június 4-én megjelent Sajtóposta rovatunkban többi között ismertettük a Minisztertanács 65/1990. (III. 28.) számú rendeletét a személyes szabadságot korlátozó korábbi intézkedések hatálya alatt állt személyek (internáltak, kitelepítettek, szovjet hadifogolytáborba hurcoltak és az 1956-os népfelkeléssel kapcsolatosan őrizetbe vettek) társadalombiztosítási és munkajogi helyzetének rendezéséről, valamint a nyugellátásuk maximum 500 forinttal történő emelésének feltételeiről. A tudnivalók sorában megírtuk, hogy a jogérvényesítéshez felhasználhatók a Belügyminisztérium Titkársága igazgatási osztályán — 1903 Budapest, Pf. 314. — beszerezhető adatlapok, megfelelően kitöltve és az egyénileg megírt kérelmek, csatolva hozzájuk a bizonyító iratok eredetijét vagy fénymásolatát.

A minap illetékesek arról informálták lapunkat, hogy az egyénileg papírra vetett igények sokszor hiányosak és nem egyértelműek, következésképpen elhúzódik vagy éppen lehetetlenné válik az érdemi ügyintézés. Ezt megelőzendő, újabb intézkedést tett a minisztérium a társadalombiztosítási rehabilitációs eljárás meggyorsítására. A változás lényege:

Ezentúl nem kell a Belügyminisztériumhoz fordulni adatlapért, amely kapható a megye valamennyi városi, nagyközségi és községi tanácsánál, ahol a tisztviselők segítséget

nyújtanak a lap szakszerű kitöltésébjn. Megjegyzendő, hogy a szükséges okmányok híján két tanú is igazolhatja a személyes szabadság jogellenes korlátozását. E tanúknak is az adatlapon kel! nyilatkozniuk. Ha sem iratok, sem tanúk nincsenek, a kérelmező csak a lakóhelyiig illetékes tanács szakigazgatási szervének képviselője előtt írhatja alá az adatlapot, amit az ügyintéző szintén aláírásával, illetve bélyegzőlenyomatta! igazol.

Egyébként a kitöltött lapot, a mellékletekkel együtt, a kérelmezőnek kell elküldenie a minisztérium említett szervéhez, ahonnan a megkapott hatósági bizonyítvány közvetlenül továbbítandó a Budapesti Nyugdíjfolyósító Igazgatósághoz (XIII. kér., Váci út 73.).

Külön említjük meg, hogy ahol nagyszámú érintett van, célszerű összegyűjteni a kérelmeket, melyeknek helyszíni elbírálására is vállalkozik a BM Titkársága.

Végezetül megismételjük a már korábban közölteket: akik e hónap 30-áig eljuttatják igényüket a minisztériumba, azok visszamenőleg, tavaly augusztustól részesülnek a legfeljebb havi 500 forint nyugdíjemelésben, a késedelmeskedők azonban már csak a hatósági bizonyítványuknak a nyugdíjfolyósítóhoz történő beérkezését megelőző hatodik hónap első napjától kaphatják az emelt összegű ellátást.

Akadályozzák

a Hangya szervezőinek munkáját?

Lapunk május 15-ei számában tudósítottunk, Újjáéled a félegyházi Hangya szövetkezet címmel a nagy múltú fogyasztói és értékesítő közösség alakuló taggyűléséről. Sorainkat így zártuk: a városban rövidesen megnyílik a Hangya irodája, ám addig is készséggel tájékoztatja a tudnivalókról az érdeklődőket a helyi megbízott, Szalai László.

Nos, a napokban keseregve fordult szerkesztőségünkhöz Szalai úr és a következőkről tájékoztatott:

— Engem és a Hangya egykori tagját, Szőke Kálmánt a taggyűlés bízott meg a szervezőmunkával, amit igyekszünk is becsülettel elvégezni. Csakhogy ezen szándékunk valóra váltása egyre nehezebb, mivel valakik alighanem tudatosan, akadályoznak bennünket. Lépten-nyomon rágalmakat szórnak ránk, olyasféléket híresztelve, hogy tönkre akarjuk tenni a piaci életet, s ráadásul mindezért jelentős juttatást kapunk.

Ezúton közlöm minden gyanakvóval, hogy jómagam és a társam régóta nyugdíjasok vagyunk, s a szervezési teendőket ellenszolgáltatás nélkül látjuk el, törekvésünk pedig csupán annyi, hogy mielőbb megújuljon a fogyasztói szövetkezeti mozgalom, amely a kereskedés és a szolgáltatás néhány területén az árak mérséklését tűzte zászlajára.

EGYFORMÁN OK A BOSSZÚSÁGRA:

Ha javítják, vagy ha nem javítják az autót

Az utazási igazolvány — pótolhatatlan!

Május 5-én, szombaton reggel unokaöcsém a ^kecskeméti piacra vitt autóval. Érkezésünk idején még kevesen tartózkodtak a helyszínen, s örültünk, hogy nyugodt körülmények között lepakolhatjuk az eladandó árut. Míg ezzel foglalatoskodtunk, egy szemfüles és rossz szándékú személy ellopta bordó színű táskámat a gépkocsiból.

Természetesen rögtön jelentettem az esetet az ottani piacfelügyelőségen, majd a rendőrségen és a tanácsnál, közölve, hogy a táskámban volt 1000 Ft-ot tartalmazó pénztárcám és többféle iratom, közöttük az egyik legfontosabb: a kedvezményes utazásra jogosító MÁV-igazolványom.

Özvegyen, egyedül, kisnyugdíjasként élek, nehezen pótolhatom az eltulajdonított pénzt és a többi holmit. Utóbbiak sorában a leginkább hiányzik az utazási papírom, mert helyette nem kaphatok újat. így azutan hosszú ideig nem tudom meglátogatni a lakóhelyemtől igen távol élő rokonaimat busszal vagy vonattal, hiszen a teljes árú, oda-vissza útra szóló menetjegy díjának megfizetésére képtelen vagyok,

Mivel más személy nem használhatja fel a nevemre és címemre kiállított utazási papírt, ezúton kérem jogtalan birtoklóját, hogy legalább azt küldje vissza!

Likár Pálné

Baja, Diófa u. 23.

Nem tisztességes

Libahizlalásra kötöttem szerződést a halasi baromfifeldolgozóval. A szárnyasokat annak reményében gondoztam-tömtem, hogy a húsukért, májukért megkapjam azt a pénzt, ami az elvégzett munkámnak méltó ellenszolgáltatása.

Sajnos, nem egészen így fejeződött be a vállalkozásom.

Az történt, hogy az szállításra megjelölt időpontban nem jöttek az átvevők a libákért, csak jó egy héttel később. Magánszemély végezte a fuvarozást, s az 2000 forintomba került. A sokkal kellemetlenebb eset azonban ezután következett:

Az elvitt libákat a jelenlétem nélkül mérték le. Másnap reggel fél nyolc órára ugyan berendeltek a vállalat képviselői, de tőlük csupán annyit sikerült megtudnom: az állatokat már levágták.

Nem tartom tisztességesnek, hogy az elszámoláshoz felhasználandó súlyadatok és a minőség megállapítására a távollétemben került sor.

Először léptem vállalkozói kapcsolatba az említett élelmiszer-ipari céggel, am az a gyanúm, hogy utoljára is...

P. M.-né

Fájsz, Marx Károly u. 22.

Korántsem véletlen, hogy szinte egy időben érkezett hozzánk Kecskemétről két panasz, melyek tárgya ugyanaz: a gépkocsijavító szolgáltatás körüli visszásság, hiányosság.

Milyen furcsa az élet: oka van bosszankodnia annak is, akinek megjavították az autóját, s annak is, aki azt hiába rendelte meg!

Olvasóink elgondolkodtató történeteit nyilvánosság elé tárva, megjegyezzük: természetesen helyt adunk az ügybeni vizsgálatok eredményének és a vele összefüggő intézkedéseknek.

Az Őz utca 14. szám alatt lakó Varga István mondotta:

— Egy Ford Orion típusú kocsi üres karosszériáját szállíttattam be május 22-én a Mindszenti úti autójavítóhoz (Kecskeméti Autójavitó Vállalat). Mivel magam is szakmabeli vagyok, előzőleg letisztítottam, zsírtalanítottam, gitteltem, csiszoltam, vagyis a külső-belső színátfújásra előkészítettem a szerkezetet. Ezt észrevette a munkát elvállaló Bende Sándor is, aki azonban megjegyezte: a fényezést az egyik sárvédőn és ajtón lévő kisebb hiba rendbetétele után végzi el. Ebben megegyeztünk. Arról is szó volt, hogy körülbelül 8 órányi lesz a munkaráfordítás.

Pár nap múlva mentem be a kocsiszekrényért, s amikor kezembe adták a számlát, majd elájultam a meglepetéstől: a javításra fordított időt 53,5 órában állapították meg. Ekkor reklamáltam a művezetőnél, Font úrnál, aki azt válaszolta: két fényező is dolgozott a rendelésem teljesítésén, meg aztán a díjjegyzékben foglaltak szerint számlázott. Mire azt feleltem, hogy az a bizonyos jegyzék tartalmazza a fényezés-előkészítést is, amit én végeztem el, így hát utána nem szedhet díjat a vállalat. Erre igen udvariatlanul reagált a művezető, mondván: vagy kifizetem a több mint 12 ezret, vagy menjek a . . .

Nos, én a főmérnököt kerestem, ám ő nem adott igazat, mivel a munkatársával már korábban konzultált. Ezután az igazgatóhoz kopogtattam, aki a részleteket meghallgatva és a papírokat átvizsgálva, mindenben osztotta felháborodásomat, s ígérte: utánanéz a dolgoknak. Másnap megint fogadott, de már széttárt karokkal és így sajnálkozva: nem tudok mit tenni Önért.

Nekem az a véleményem: a vállalatvezető aligha szándékozott segíteni, hiszen a túlszámlázás a haszonszerzés egyik módszere is lehet e cégnél..

A másik eset szenvedő alanya, a Sétatér u.

11. számú ház lakója, Dómján Gergely a következőket közölte:

— Garanciális javítás céljából vittem be Aro személygépkocsimat június 6-án reggel a Bácsmobil Szövetkezet telepére. Elsoroltam, mit kell megcsinálni, de a munkafelvevö azonnal reagált, hogy ilyen típusúhoz nincs alkatrészük. Furcsa volt ezt hallani egy kijelölt garanciális szervizben, ám a ténnyel jobb híján megalkudva, én is módosítottam az igényt, s csak a gyújtás, a kormány- és futómű stb. beszabályozását kértem.

Ezután*a szerelőcsarnokba irányítottak, ahol szerelőtől szerelőig kellett érdeklődnöm, ki vállalkozna a teendőkre. Nem volt szerencsém, holott a szövetkezet korábban már munkalapra feljegyezve ígérte ezt a munkát.

A továbbiakban utam Budapestre vezetett, ahol a Miskolci úti szervizben rátaláltam a szükséges alkatrészekre és a készséges szerelőkre, akik kitűnően elvégezték a javítást. (Persze az útiköltségem és egyéb pluszkiadásom ellenében.)

Hazafelé jövet felmerült bennem a kérdés: vajon nem kellene-e ide betérniük a bácsmo- bilosoknak, egy kis tapasztalatszerzésre?

Utánanéztünk a postai rejtélyeknek

Május 28-án e rovatunkban tettük szóvá, hogy az egyik kecskeméti lakos címére érkezett és megfelelő bélyeggel ellátott sima levelet 16 forinttal portózta meg a posta. Azt is kifogásoltuk >— olvasói panasz alapján —, hogy a drága pénzért feladott ajánlott küldeményt nem a címzettnek adja at, csupán annak postaládájába dobja be a kézbesítő.

A sorainkkal kapcsolatosan vizsgálatot végző megyei postahivatali vezető, Növök Rostás Sándor ezeket mondotta:

— Portózásra azért került sor, mert a 8 forintos bélyegei a feladó valamilyen ragasztóanyag segítségéveI rögzítette a borítékon, s ez szabályellenes. Ami pedig az ajánlott levelet illeti, az elhelyezhető a postaládában is.

Eme válasz birtokában is furcsállottuk, hogy a posta a megengedhetetlen bélyegragasztásról mit sem sejtő vagy tehető címzettet bünteti. Az sem volt világos számunkra: miért számol fel a posta a duplánál is magasabb díjat az ajánlott levélért, ha a sima küldeménnyel megegyező módon juttatja azt el a címzetthez?

Kíváncsiságunk kielégítése céljából a minisztériumi postafőosztály által 1982-ben kiadott és ma is érvényes Postadíjszabás című könyvet lapoztuk fel. A sorokat olvasva a következők derültek ki:

Bérmentesítés szempontjából nem fogadja ' el a Posta érvényesnek a korábbi használat nyomát mutató, továbbá a bármilyen célból már felhasznált és leválasztás (áztatás) útján újból felhasznált bélyeget. Ilyenkor meg kell portózni a küldeményt a hiányzó bérmentesítési díj kétszeresével. A portó a levélpostai küldemény címoldalának felső részén „T” bélyegzőlenyomattal vagy kék ceruzával írt „T" betűvel és a mellé jegyzett összeggel jelölendő meg.

Erre válaszunk: sem bélyegzett, sem kék ceruzával írt „T" betű nincs a szóban forgó borítékon, amelyről a portó összege is hiányzik. A bélyegről pedig annyit, hogy a ragasztási felületen sokszor nincs meg a szükséges bevonat, amit valamivel helyettesítenie kell az állampolgárnak. Ez esetben feltétlenül őt kell büntetni? Es ha az újraragasztás tényét vitatna a feladó, vajon hol van erre lehetősége?

Most pedig nézzük az ajánlott küldeményre vonatkozó előírást:

Könyvelt küldemény (idetartozik az aján- ott level ts — V. A.) átvételét az átvevő a kezbesitokonyvben a kézbesítés keltének feljegyzése után családi és utónevének aláírásával köteles elismerni.

Erre válaszunk: az idézett szabályban nem szerepel a postaládái kézbesítés lehetőséire ezek után továbbra is rejtély, mi alapján tetté ezt gyakorlattá a Posta. J

Befejezésül annyit: állítólag készül az új

as mcs °kunk kéie,kedni szQk-