Petőfi Népe, 1990. június (45. évfolyam, 127-152. szám)

1990-06-18 / 141. szám

1990. június 18. • PETŐFI NEPE • 3 Nem szégyen takarítani, és a libatartás is hasznos Móricgáton nincs munkanélküliség Móricgáton elöljáróban csupa kis szám­mal ajánlhatunk olvasnivalót. Egy élelmi­szerboltot nyitott a Petőfi Tsz. Ez a harma­dik üzlet a Jászszentlászló és Bugac közt fekvő, kilencszáznegyven fős településen. Falu? Tanya? Amolyan keveréke a kettőnek. Azt itt épült 40 ház és a tavaly elkészült 9 kilométeres gázvezeték mindenesetre azt mu­tatja: a „gáton” van élet. Robi, ez szép! Zongoraszót hallunk az iskolából kiszű­rődni. Bemegyünk. Nem a tanévet nyújtot­ták meg. Azt már befejezte az ide járt tizen­két alsó tagozatos. Közülük az elsős Győri Krisztina kitűnő bizonyítvánnyal és oklevél­lel térhetett haza, mint azt Varga Jánosné takarító, az iskolavezető felesége elmondja. Az ő fia, a 13 éves Robi ül a zongoránál. — Más gyereknek Simson motor kell eb­ben a korban — lép a láthatóan átéléssel játszó fiú mögé —, ennek meg a zongora és a szintetizátor a mindene. A Hét műsor szig­nálját más-más változatban adja elő. A zenét a férjemtől szerette meg, annak is megvan hozzá a képessége. — Elkezdek játszani egy dallamot, „elve­szem" belőle a fekete billentyűs hangokat és csak a fehérekkel folytatom tovább, egyéni variációban: ezt nevezem saját szerzemé­nyemnek — mutatkozik be most már Robi is, kedvenc hobbiját illetően. Tódort, a kutyát sem hagyja magára soká­ig az udvaron. Olyan jó barátok, hogy csak neki engedi megfogni a csontot, amíg rágja. Amúgy szófogadó, játékos házőrző. Űj munkakörben: termelőként Vargáné borotai, a férje bácsszentgyörgyi születésű, munkájuk és megélhetésük viszont már jó ideje Móricgáthoz fűzi őket. Hol van 1969, amikor a Szemerédi-féle iskolába még száztíz gyerek járt! „Elfogytak” — felnőttek, dolgoznak és családot alapítottak ők is. Fel­ső tagozatos gyermekeiket Jászszentlászlón tanítják. Móricgáton csak a kisiskolásokat oktatják, tizenkettőt. Ennyien maradtak ... Közben az asszony életében is történt vál­tozás. Az idén felmondták az állását a Petőfi Tsz-ben, ahol a konyhán élelmezésvezető­ként dolgozott. Megértette: a szövetkezetnek kevesebb pénzébe kerül, ha a szentlászlói vendéglőből hozatja az ebédet. Nem orrolt meg volt munkaadójára ezért, mint manap­ság egyesek hajlamosak rá. Szerinte Sebes­tyén János elnök „nagyon jó ember”, nem másítja meg róla a véleményét ma sem. Ko­rábbi munkaköre vált feleslegessé, nem ő. Nem érez csalódottságot. Hamar feltalálta magát. Takarítónő az iskolában, emellett li­bákat tart. — Fáradságos, de megéri — készülődik most is az állatokhoz. — Jöjjenek velem, nézzék meg az állományt! Az udvaron át egy színbe vezet bennünket. A szomszéd libatartóktól kapták a területet, ingyen, hogy könnyebben boldogulhassa­nak. Elkapja az egyik liba nyakát, a szár­nyassal a tölcséres tömő mellé telepszik, me­lyet mosógépmotor hajt. Bekapcsolja. Nem telik bele 20 másodperc — a liba jóllakik. Húsz nap alatt 1600 kilogramm kukoricát esznek meg ilyen módon, hogy aztán jó súly­ban átadhassa valamennyit — mind a 108-at — egy budapesti kereskedőnek. — Mennyi bevételre számít? — Körülbelül 25 ezer forintra. A fiam is szokott segíteni. — Mikor kel? — Fél 5-kor. Estig ötször etetek. Napköz­ben 100-as égővel világítok, különben az ól­ban sötét lenne. — Elégedett? — Nézze, városban és tanyán is dolgozni kell. Itt azért jobb, mert magam oszthatom be az időmet. Nem szükséges annyira kiöl­töznöm sem, ha át akarok menni a boltba. Csontoséknál is ez megy ... A szomszédban, Csontos Mátééknál is gá­gogástól hangos a porta. Ott több, 780 Baba- ti liba várja, hogy felhizlalva, a kereskedő értük jöjjön. — Sem feketék, sem szürkék. Feltűnik a felemásság — jegyzem meg az üzletből épp akkor hazatért háziasszonynak. — Ezek ilyen fajták. A növekvő infláció viszont nagyon is azonos, egyértelműen sújt bennünket, tanyasiakat is — válaszolja. — Egy üveg üdítőért 60 forintot fizettem! Csak úgy bírunk haladni valamire, hogy a férjem a tsz-ben művezető — pogácsaszaggatókat, süteményformákat, uborkareszelőt meg más háztartási eszközöket készítenek —, itthon pedig libázunk és ... — És? — ...reggelenként útnak indulok az ARO gépkocsinkkal, s 14-15 tanyából össze­gyűjtöm a termelőktől a tejet. Háromszáz litert viszek be Bugacra. — Nem lehet könnyű a kannákat emelget­ni. — Tanyán megedződik az ember. A liba­tartással különösen. Nyolc hónapos terhes voltam — ezzel a kislányommal —, amikor még tömtem! . — Mit tapasztal, milyen a kukorica? — Kevés benne a táperő. Egyre többet kell belőle adni az állatoknak. Sok ideje nincs a beszélgetésre Csontos Máténénak. Siet a konyhába. Főzéshez ké­szülődik, hiszen itt vannak a kőművesek is. Kívül vakolják a falat. Egy ekkora házban — ekkora gazdaságban — ők is találnak munkát. Móricgáton talál munkát, aki nem rest. Kohl Antal • V argánét nem érte csalódás. Van munkája, biztos megélhetése. • Simson motor vagy a zenélés? A kérdés már eldőlt... A HÉTEN ESEDÉKES LÁTOGATÁS ELŐTT Antall-interjú a Welt am Sonntagban — A magyar—német kapcsola­tok különleges jellege évszázados gyökerekből táplálkozik, és jelen­leg mindkét német állammal jók a kapcsolataink. Az egyesülés után legalább ezt a szintet szeretnénk megtartani. Véleményem szerint azonban nagyon is reális, hogy kapcsolatainkban egészen új mi­nőséget érhetünk el, s ehhez az egyesült Németországban és a sza­baddá vált Magyarországon min­den korábbinál jobbak lesznek a feltételek — hangsúlyozta egyebek között a Welt am Sonntag című hetilapban vasárnap megjelenő exkluzív nyilatkozatában Antall József. A magyar miniszterelnök a héten hivatalos látogatást tesz az NSZK-ban. A kormányfő kifejtetne, hogy lá­togatása során folytatni kívánja azokat az eszmecseréket, amelye­ket az utóbbi időben vezető német személyiségekkel, elsősorban Kohl kancellárral megkezdték. Arra a kérdésre, hogy az erköl­csi méltatáson túlmenően kapott-e elismerést Magyarország azért, mert tavaly ősszel az első keleti tömBbeli országként szétvágta a vasfüggönyt, Antall József megál­lapította: a magyarok mindig ro- konszenvvel figyelték a németek­nek az egységért és a megosztott­ság megszüntetéséért vívott majd­nem reménytelen harcát. Az akko­ri döntést lényegében ez a körül­mény határozta meg. Természete­sen számolni kellett a politikai kö­vetkezményekkel is, amikor Ma­gyarország átengedte az NDK-ból érkező németeket. A körülmények úgy alakultak, hogy a magyar lé­pést szerte Európában kedvezően, elismeréssel fogadták. Az intézke­dés hozzájárult az 1989-es eszten­dő földcsuszamlásszerű változásai­hoz az NDK-ban, Csehszlovákiá­ban és más országokban. A válto­zások visszahatottak Magyaror­szágra is, bátorítást jelentettek a békés rendszerváltozásra — mon­dotta. A miniszterelnök jelezte: a vas­függöny megnyitása a rokonszenv megnyilvánulásának valóságos hullámát indította el, ami a néme­teknél még ma is érezhető. így pél­dául az idegenforgalmi szakembe­rek eddigi előrejelzései szerint 1990-ben az NSZK-ból minden korábbinál több vendégre lehet számítani'. Antall József kifejtette, hogy Magyarország a kétoldalú keres­kedelmi forgalomban kiegyensú­lyozott mérlegre törekszik, s ezt nem korlátozások útján akarja elérni. A mindkét irányú liberali­zálás jótékony hatása már most érezhető, a magyar kivitel az év első öt hónapjában átlagon felül, 32 százalékkal emelkedett. A ma­gyar erőfeszítések azonban nem az egyszerű árucsere fokozására, ha­nem arra irányulnak, hogy az or­szágot mind vonzóbbá tegyék a német beruházók számára. A magyar kormányfő síkraszállt az eljövendő egyesült Németor­szág NATO-tagsága mellett, és hangsúlyozta azt a meggyőződé­sét, hogy egy „leszerelt” vagy „semleges” Németország Európa és a világ számára lényegesen na­gyobb bizonytalansági tényező lenne, mint a NATO-ba integrált Németország. A HARMADIK IS SIKERES VOLT — VÁROSKÖZPONTI TÖMBREHABILITÁCIÓ, FOGHÍJBEÉPÍTÉSEK — KIADVÁNYOKBAN ÖSSZEGEZIK ELGONDOLÁSAIKAT BAJA ÉPÍTÉSZETI JÓ HÍRÉT SZOLGÁLJA Tízezrekért milliók • Csanádi utcai beépítési terv. Spccher Attila munkája. — A néhány órája befejezett bajai nyári építész alkotótábor egyik ki- gondolóját, vezetőjét, az Ybl-díjas Farkas Gábort kérdezem néhány órával a harmadik műhely „bezárá­sa” után, hogy az elsőnek a megszer­vezése volt nehezebb, vagy a mosta­nié? — Az elsőé, mert nem volt kialakult gyakorlata. Azt tudtuk, hogy mit aka­runk — hídverést bajai építészeti múlt és a jelen építési gyakorlata között —, de nem tudtuk, hogyan kezdjünk hoz­zá. — Elnézést a közbeszólásért: hol, kik által formálódott ki ez az elkép­zelés? — Az 1986-ban rendezett bajai építé­szeti triennálén dr. Kincses Ferenc ta­nácselnökkel állapodtunk meg: a Bajai Városi Tanács, az építéstudományi egyesület helyi szervezete és a Magyar Építőművészek Szövetségének megyei csoportja tevékeny közreműködésével fórumot teremt az építész szakma leg­jobbjainak a Sugovica-parti várossal kapcsolatos építészeti elgondolásaik kifejtésére, konkrét vázlattervek for­májában. Visszatérve az eredeti kérdés­re: az volt a legnagyobb gondunk, hogy nem tudtuk, hányán és kik jelentkez­nek, mit várnak a tábortól. Utólag úgy érezzük, hogy sikerült Bajához vonzó­dó, tehetséges építészeket két hétre együttes, műhelyszellemű munkára összehozni. — Ha a mai garasos világban har­madszor is meghirdethette a bajai tanács az építőtábort, azt jelenti, hogy mind a résztvevők, mind a házi­gazda város és a meghívott előadók, megtalálták a számításaikat, a szó nemes értelmében mondva. —- A tanács viszonylag kis befekte­téssel — a tizenöt tervező elszállásolá­sát és étkeztetését vállalták, szerény ke­retek között — milliós értékű tervek­hez jutott. A résztvevők számíthatnak arra, hogy beruházási igény esetén munkához juthatnak a munkaínséges világban. — Szívesen hallanánk néhány pél­dát. — A vízügyi igazgatóság mellé ha­marosan épülő lakóházat az első tábor­ba meghívott Bolberitz Henrik buda­pesti építész tervezi. Szintén az 1987- ben szervezett műhelymunkában részt vevő Nedák Ferencet bízták meg a kis szerb templom mellett felépült üzletház és lakóépület kiviteli tervének elkészí­tésével. — Talán a három éve készült „előtervek” nélkül ma is azon tana­kodnának a beruházók, hogy érde- mes-e, lehet-e és ha igen, miként az adott telekre építkezni ? — Az érdekeltek — a tanács műsza­ki osztálya és a beruházók — a vázlat­tervek birtokában könnyebben és biz­tosabban dönthettek a legcélszerűbb beépítésről. — Farkas Gábor táborvezető ho­gyan összegzi a közös munka tanul­ságait? Eltérő jellegű feladatokat fogal­mazott meg a városi tanács: városköz­ponti tömbrehabilitációt, foghíjbeépí­tést, Pctőfi-szigeti panzió elhelyezését, jellegzetes építészeti motívumok gyűj­tését. Összesen kilenc feladatot kap­tunk. — Az érdeklődés kisebb vagy na­gyobb volt a korábbiaknál? — Változatlanul népszerű szakmai körökben a bajai műhely. — Magam is tapasztalhattam az előző táborokat meglátogatva, hogy a tanács — az elnökkel az élen — személyes ügyének érezte és az adott lehetőségek szerint segítette a kezde­ményezést. — Továbbra is azt a körültekintő gondoskodást éreztük Barna György megbízott tanácselnök, s a szervezésben közreműködő szakemberek részéről. Tudják, az építész alkotótábor nem jó szándékú emberek személyes ügye. ha­nem a város alapvető érdekeit, építésze­ti fejlődését szolgálja. így kerülhetett Baja lépéselőnybe a világkiállítással kapcsolatos előkészületek során. — Miként? — Városi érdek, hogy elsősorban a vízi turizmus révén hazánk legdélibb városa bekapcsolódhasson a világkiál­lítás programjaiba. A táborokban ké­szült dokumentációkat már több je­lentkező beruházónak, érdeklődőnek fölajánlhatta a tanács. így szemlélete­sebben és meggyőzőbben bizonyítható: van fantázia a bajai beruházásokban, érdemes pénzt befektetni Baján. — Mikor találkozunk legköze­lebb a Sugovica-parti építőtábor­ban? — Remélem, hogy két év múlva; az új önkormányzat is igényt tart a szak­ma segítségére. Baja, építészkörökben kialakult jó hírét megőrzi. A három táborban részt vett több mint negyven építésszel — mivel kötődésük egyértel­mű — a jövő évi bajai építészeti trien­nálén biztosan találkozhatunk. A tri- ennálé meghívottjai, a szakma tekinté­lyei az addigra elkészülő kiadványok segítségével véleményezhetik, gazdagít­hatják az elkészült vázlatterveket, érle­lődő városépítészeti elgondolásokat. Heltai Nándor ADÓSBESOROLÁS KÖVETKEZIK Magyar szamurájkötvények Japánban A Magyar Nemzeti Bank bízik abban, hogy az MNB- kötvényeknek sikerül megőrizniük eddigi minősítésüket a japán pénzpiacon. A bizakodásra az ad okot, hogy Magyar- ország az év első negyedében mind a konvertibilis elszámolá­sú exportban, mind a konvertibilis folyó fizetési mérlegben lényegesen jobb eredményeket ért el, mint az előző években. Május végére a konvertibilis exportban mintegy 350 millió dolíáros volt a többlet, a konvertibilis folyó fizetési mérleg hiánya pedig az év első negyedében csak mintegy 50 millió dollar volt, és a második negyedévben ez a kedvező irányzat várhatóan folytatódik nyilatkozta Hárshegyi Frigyes, az MNB elnökhelyettese az MTI munkatársának azzal kapcso­latban, hogy a jövő héten a JCR japán hitelkockázat-minősí­tő ügynökség újraértékeli Magyarország adósi besorolását, pénzpiaci pozícióit. Mint ismeretes, az elmúlt év őszén a japán ügynökség „A mínusz” kategóriába sorolta be az MNB-kötvényeket, abba a kategóriába, amely alatt már nem lehet a japán pénzpiacon nyilvánosan kibocsátott köt­vényeket forgalomba hozni. A MNB elnökhelyettese elmondotta, hogy a magyar jegy­bank már régóta várja a japán ügynökség esedékes minősíté­sét, mert ez a feltétele annak, hogy hazánk Japánban újabb, publikus kötvényeket, úgynevezett szamurájkötvényeket bo­csásson ki. A Magyar Nemzeti Bank a jövőben is kötvényki­bocsátás útján kívánja hazánk hiteleinek egy részét felvenni, ezért fontos, hogy megőrizzük adósi pozícióinkat,a nemzet­közi pénzpiacokon, így Japánban is. Hárshegyi Frigyes hangsúlyozta, hogy nem a Magyar Nemzeti Bankot, hanem a kötvénykibocsátást megbízó szu­verén állam gazdasági teljesítményét vizsgálják az egyes köt­vényminősítéseknél. A hazánkban lezajlott politikai fordu­lat, a magyar gazdaság első negyedévi, reménykeltő adatai alapján az MNB bízik abban, hogy a kötvények megőrzik eddigi minősítésüket. A japán ügynökség szakemberei egyébként májusban egy hétig vizsgálták Magyarország ada­tait, és bizakodóan nyilatkoztak hazánk teljesítményéről. Az elnökhelyettes kifejtette, hogy várhatóan a konvertibi­lis folyó fizetési mérleg hiánya az év első felére sem lesz több, mint 100 millió dollár, ami azért jelentős teljesítmény, mert Magyarország a tavalyi évet a konvertibilis folyó fizetési mérlegben 1,4 milliárd dollár hiánnyal zárta. A japán pénz­piacon egyébként 1987 óta hatszor bocsátottunk ki MNB- kötvényeket, összesen 175 milliárd jen értékben. (MTI) • Sem szür­kék, sem feke­ték. Babati li­bákkal ... • ... az inf­láció ellen. (Csontosné és kislánya.) • A háttér­ben: az új élel­miszerüzlet.

Next

/
Thumbnails
Contents