Petőfi Népe, 1990. június (45. évfolyam, 127-152. szám)
1990-06-14 / 138. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1990. június 14. FURCSÁN NÉZNEK RÁ ... Hit nélkül nem lehet csinálni Tanítani hálás, de nehéz feladat. Még nehezebb, ha a padokban olyan gyerekek ülnek, akik „csökkent értelmi képességgel” próbálják megismerni, felfogni a környező világot. A gyógypedagógusi munka különös lelkierőt, türelmet követel. És persze elMÉAu kecskeméuSk'tl/szÍRÍcn csak gyógypedagógiának nevezik. Ebben az intézetben tanít lassan negyedik éve Szabó Judit. Különös lány ... Gimnazistakoromban a szüleim gyakran a szememre vetették, hogy nyaranta semmit sem dolgozom — meséli —. Hogy ennek véget vessek, tizenhat évesen elutaztam szünidőre egy egyházi egészségügyi otthonba, hogy erősen fogyatékos gyerekeket gondozzak. Igazán ekkor találkoztam először ilyen emberekkel. Az első nap szörnyű volt ... De kibírtam, any- nyira, hogy egy év múlva újból ott töltöttem a nyarat. Addigra már megért bennem a gondolat, hogy egész életemben azokkal az emberekkel szeretnék foglalkozni, akik nem születtek olyan épnek, egészségesnek, mint mások... A debreceni Református Gimnáziumba jártam. Egyértelmű volt számomra, hogy érettségi után a gyógypedagógiai főiskolára felvételizem. A vizsga azonban nem sikerült, ezért kimentem egy évre Kelet-Berlinbe, s egy olyan intézetben dolgoztam, ahol szintén fogyatékos gyerekek éltek. Azután újra jelentkeztem a főiskolára. Egy évig gyerekfel- ügyelö voltam itt, a Nyíri úti iskolában, majd megkezdtem a tanulást, mint a gyógypedagógiai főiskola sükelnéma szakos levelező hallgatója. Osztályt is kaptam, s most már mint tanárjelölt tanítok. Hogyan érzi magút a tanítI . ványai között? Szívesen teremtek velük > kontaktust. Természetesen ( máshogy kell közelíteni hozzájuk, mint a hétköznapi gyerekekhez. mert nagyon gátlásosak, rengeteg a lelki problémájuk. Az ide járó gyerekek között persze óriási különbségek vannak. Egyikük olyan, hogy látszatra egyáltalán nem tér el egy átlagos kisfiútól vagy kislánytól. Másikuk viszont lehet súlyosabban csökkent értelmi képességű. Először tehát alaposan meg kell ismerni a személyiségüket. Ehhez nagy türelem és nyugodtság kell, de úgy érzem. sikerült jó kapcsolatba kerülnünk. Igaz, nehéz volt megtalálni a középutat, amikor az ember még nem túl szigorú, de már nem is túl engedékeny. — Hogyan fogadja a környezete, hogy ilyen nehéz munkára vállalkozik ? — Amikor az elképzeléseimről beszélek, az emberek nagyobb része furcsán néz rám, á másik pedig szörnyülködik vagy azt mondja: minden elismerésem a tied, de én ezt nem tudnám csinálni. Sajnos, sokan vannak, akik a fogyatékosoknak még a látványát sem tudják elviselni. Jó esetben sajnálkoznak, de gyakran a fejüket is elfordítják. Pedig tudomásul kellene venniük, hogy a valósághoz ez is hozzátartozik. — Miért éppen ezek a gyerekek érdeklik ? Mert leginkább nekik van szükségük arra, hogy foglalkozzanak velük. Sokuk, sajnos, olyan családban él, amelyben a nevelés legalapvetőbb feltételei is hiányoznak. Rengeteg szere- tetre van szükségük, s ezt néha csak tőlünk kapják meg. — Befolyásolta-e a döntésében, hogy vallásos környezetben nőtt fel? — Én egészségesnek születtem . . . s ezt úgy tudom meghálálni, hogy megpróbálok átadni magamból minél többet azoknak, akiknek erre szükségük van. Nem kényszerű kötelességből, hanem mert igy érzem jónak, mert így szeretném. De azt hiszem, ez egy olyan hivatás, amit hit nélkül talán nem is lehet csinálni. . . Ha nem lehetne gyógypedagógus. mivel foglalkozna a legszívesebben ? — Világutazó lennék, tolmács vagy idegenvezető. De egyúttal természetesen fogyatékos gyerekeket utaztatnék. Miért? Tudom. naivan hangzik, de bánt, hogy ezeknek az embereknek van a legkevesebb lehetőségük arra, hogy lássanak valamit a világból. .. Egyébként nagyon szeretek utazni, s mint mindenki, vágyom arra, hogy eljussak egy távoli országba. Eddig volt alkalmam megtudni, hogyan nevelik a csökkent képességű gyerekeket Magyarországon cs Nyugat-Európában. Érdekelne azonban, milyen sors jut azoknak a kicsiknek, akik közel sem gyerekközpontú társadalomban élnek. Ezért vágyók arra, hogy egyszer eljussak Afrikába .. . Remélem, sikerül. Fejes Mária A PÉNZ VILÁGA Tőzsdenyitás előtt K evés olyan intézménye volt a magyar gazdaságnak, amelynek megszületését szinte egyöntetűen várták, fontosnak ítélték mind a szakemberek, mind a nagy- közönség, mégis hosszú vajúdás előzte meg a világrajöttét. Végre azonban megerősítést kapott a pontos születésnap: június 21-én hivatalosan is megkezdi működését a Budapesti Értéktőzsde. Mindenekelőtt a tőzsde, az értékpapírba történő befektetés iránti bizalmat kell megteremteni, mert enélkül az igen jól és átgondoltan kidolgozott jogi, szervezeti működési keretek nem telnek meg tartalommal. A bizalom megszilárdítása természetesen a politikai stabilizálódáson és az általános gazdasági közérzet javulásán — főképp az infláció mérséklődésén — kívül konkrét intézkedésekkel is ösztönözhető. Ilyen lehet például a tőzsdén elért árfolyamnyereség kedvező adóztatása, esetleg a veszteség leírásának lehetősége, a lakossági értékpapír-vásárlásra fordítandó hitelkonstrukciók síb. Ezek az intézkedések remélhetőleg mielőbb hatályba lépnek, hiszen csak így érhetik el céljukat a megtakarítások szerkezetének kedvező irányú befolyásolását. Az ugyanis nem vitatható — s ezt mindenfajta befektetési tanácsadás nélkül is tudják honfitársaink —, hogy egyelőre jövedelmezőbb és biztosabb befektetés a valuta-, mint a részvényvásárlás. A probléma végleges megoldásában persze nem kerülhető meg a forint konvertibilitása, de amíg ez elérhető, addig is szükség van jól működő, mind nagyobb tömegű értékpapírt forgató hazai piacra. Ezzel kapcsolatban érdemes felhívni a figyelmet az értékpapírtörvényre, amely szerint valamely belföldi kibocsátású értékpapír csak akkor forgalmazható külföldön, ha a belföldi tőzsdén is jegyzik. A külföldi tőkét megcélzó privatizációs lazban különben talán hajlamosak lennénk megfeledkezni saját piacunkról. Hasonló célokat szolgál a tőzsdei jegyzés egyik feltétele is: valamely értékpapír kibocsátási összegének, illetve az alaptőke értékének legalább 25 százalékát itthon kell nyilvánosan forgalomba hozni. Jól működő értékpapírpiac nem képzelhető el házzáértő, megfelelő képzettségű szakemberek nélkül. Tekintettel arra, hogy hazánkban egyelőre bróker- és dealerképzés felsőoktatási szinten nem folyik, a törvény előírta kétéves forgalmazási szakmai gyakorlattól és az Értékpapír Felügyelet előtt teendő szakmai vizsga követelményétől egyelőre eltekintenek, de e halasztás csak az év végéig érvényes. Ebben az átmeneti periódusban az ilyen jellegű bankszakmai tevékenység is elegendő --, mint ahogy ma a gyakorlatban a tőzsdei üzletkötők jórészt banki alkalmazottak. A tervek szerint november közepén és december elején tartják az előírt szakmai vizsgát, a felkészülést pedig a Nemzetközi Bankárképző Központ tanfolyama segíti. Alkuszképző kurzust egyébként bármely cég szervezhet, s bizonyára a hasonló profilú, pénzügyi szellemi szolgáltató társaságok meg is kezdik ilyen tevékenységüket. Új szakma van tehát kibontakozóban, s a pályára belépők nem nélkülözik érdekvédelmi szervezetüket sem, hisz az Alkuszszövetség már megalakult.^ A Budapesti Értéktőzsde létrehozói a hagyományos termi kereskedés mellett döntöttek, noha bizonyára sokakban felmerül, hogy a számítógépek korában korszerűbb módon is folyhatna az üzletkötés. Tekintettel azonban arra, hogy a nem túl nagy forgalom bizonyára még jó ideig lehetővé teszi a személyes tőzsdézést, nem kell attól tartanunk, hogy gépek nélkül pang a piac. Sőt — mint ahogy ezt a török tőzsde példája is bizonyítja — egy induló tőzsdén kifejezetten hasznos a tapasztalatszerzés, az esetleges eljárási hibák kiszűrése szempontjából a termi kereskedés. Ankarában ugyanis a Világbank javaslatára a legkorszerűbb technikával szerelték lel a tőzsdét, az üzletek azonban mégis inkább a folyosón köttettek, ezért vissza kellett állni a hagyományos módszerre, amely azonnal lendített a forgalmon. M. B. Schiele, a neurotikus szorongás festője Az első Világháború után fiatalon elhunyt Egon Schiele sajátos festői víziói korát mélyen megdöbbentették, sőt felháborították. Az exp- resszionizmus egyik fő képviselője volt. Úttörő jellegével tisztában volt, erről vallanak utolsó szavai: „A háborúnak vége, és nekem el kell mennem. Képeimet a világ minden múzeumában be fogják mutatni.” Jóslata az utóbbi húsz évben válik valóra, képei és grafikái diadalmenetben járják be Európát. Eredeti látásmódja mellett nagyfokú szenzibilitása, érzelmi telítettsége, kolorisztikus erényei teszik müveit emlékezetessé äz avantgárd művészek között. A száz éve, 1890. június 12- én'Tullnban született Schie- lét csodagyermeknek tartották, mert folyton rajzolt. Fiatalon felismerték tehetségét, és a bécsi festőakadémiára került, de a legnagyobb hatást a bécsi szecesszió vezető mestere, Gustav Klimt gyakorolta rá, aki haláláig támogatta. Első művei még őrzik mestere dekoratív felfogását, de egyénisége hamar kialakult festészetének fő jellegzetességeivel, a szögletes vonalvezetéssel, és a szex minden eddiginél szókimondóbb ábrázolásával. Műveinek haláláig vezértémája az erotika volt. Felívelő karrierje egybeesett a pszichoanalízis születésével és térhódításával. Közel állt a freudi gondolkodásmódhoz. Egész életében kizárólag csak önmaga érdekelte igazán, ezt a műveiben megnyilvánuló nem csekély exhibicionizmus is mutatja, mert hisz gyakran festett önmagáról — a festészet történetében mindaddig egyedülállóan -— aktképeket. Az erotikát azonban átjárja a bűntudat, a félelem és a nö• A művész önarcképe. vekvő szorongás, a kínza- tottság tragikus mellékzön- géje, ez teszi alkotásait gyötrő víziókká, amelyekből kereste a kimenekülést. Ilyenkor szentnek és mártírnak festette magát, mint 1915- ből való kiállítási plakátján, melyen nyilak által halálra sebzett Szent Sebestyénként jelenik meg. 1907—1908-ban festett művei még szimbolikus jellegűek. 1910-től egymás után jelentkeznek főművei. Kora festészeti és tematikai konvencióitól teljesen függetlenítette magát már testvére, Gerti, fejletlen, szögletes gyermekleányaktján is (1910), melyet több hasonló felfogású vízfestmény követett fiúkról és lányokról, saját magáról. A hangsúly a hosszan elnyúlt, erotikus szemléletű törzsökön van, a kezek karomszerűek, a lábak alig jelzettek, a fej általában elfordult, ijedt, torz, maszk- szerű. A férfiakat és nőket legrejtettebb pillanataikban, ölelés közben ábrázolja egy pszichoanalitikus kívülállásával. Az idegen, szokatlan látószög a modern embert az ösztönöknek, a kéjnek kiszolgáltatottan, vergődő lényként ábrázolja, mindig tragikus felhanggal. Az ösztönélet mélyét tárja fel, a bűntudattal párosult szorongást a homoszexuális, de a heteroszexuális aktusokban is, amelyeket a kelet-ázsiai minták nyomán elsőként ábrázolt a maguk teljességében az európai művészetben. Művei közt kevés a lírai, mint az 1911-es Szerelmesek vagy az 1917-es Ölelés. Freud elméletét követte abban is, hogy a szerelem mellett a születés, az anyamotívum és a halál foglalkoztatta leginkább. Utolsó müvei spanyolnáthában elhunyt felesége haláltusáját örökítik meg, csupán néhány héttel saját halála előtt. Csupán néhány tájképe és portréja maradt fenn, ezek is inkább pillanatnyi lelkiállapotának rögzítései, absztra- hált színekkel, dekoratív beállítással. Eduard Kocmack (1910) és apósa, Johann Harms portréja (1916) rendkívül érzékeny jellemábrázolások. Schiele a festői elemeket itt is újraformálja, a valóság részeit a művész víziójának érzelmi erejével telíti. Brestyánszky Ilona SZEMENSZEDETT IGAZSÁG Némelyek azért válnak keresztényekké, hogy vereségükért a jó istenre háríthassák a felelősséget.” Silke Schreiber, író „Egy tévényilatkozatban kijelentettem, hogy nem áll módomban titkárnőt tartani. Néhány nap múlva levelet kaptam egy nőtől, aki azt írta, hogy neki van pénze is, meg ideje is. Ines de la Fressange, a Chanel híres manökenje volt. Ezt válaszoltam neki: „Ha Ön segít nekem, én egész idő alatt csak bámulni fogom, és még kevesebbet fogok dolgozni.” Claude Lévi-Strauss, antropológus „Az Egyesült Államok mindig is európai nagyhatalom marad.” George Bush, elnök „Százezer amerikai művész közül talán tízezer dolgozik. Tehát küzdeniük kell. De ha igaz, hogy fogamzáskor az 500 millió ondóscjtből mindössze egy lesz a győztes, az, amelyik először érkezik, ez azt is jelenti, hogy mindegyikünk megnyert már egy nagy harcot.” Dustin Hoffman, filmszínész „A szerző, szerintem nem tesz mást, mint önmagát meséli el akkor is, ha a történet egy krokodil életéről szól.” Federico Fellini, filmrendező „Teniszezni apám tanított meg. Győzni pedig vagy egyedül tanulunk meg vagy soha.” Chris Evert, teniszező I FELFELÉ A LEJTŐN? Egy nagy újrakezdő: a Dél-afrikai Köztársaság A Dél-afrikai Köztársaságban végbement nagy jelentőségű politikai változások (melyek csúcspontja Nelson Mandela szabadon bocsátása volt), az 1990-es esztendőt máris vízválasztóvá tették az ország életében. Valószínűleg meg fog változni Dél-Afrika nemzetközi megítélése, mert lényegre törő tárgyalások várhatók az országban a feketék és a fehérek között. Az 1989. szeptemberi választásokat a De Klerk elnök vezette Nemzeti Párt nyerte meg, s a győzelmet követően az új elnök és kormánya tárgyalásokat kezdett az ország elismert fekete vezetőivel meg a környező fekete-afrikai államok irányítóival. Mandela szabadon bocsátása volt az utolsó előtti lépés, a rendkívüli állapot teljes megszüntetése ugyanis egyelőre még várat magára. A gazdasági növekedés egyelőre alacsony az országban, mert erőforrásait a nagy külföldi adósságok visszafizetésére kell fordítania. Pretoria azonban nagyrészt már megvalósította a gazdaság deregulációját, s ez várhatóan új munkaalkalmakat teremt majd a feketék számára. Az arany világpiaci árának emelkedése is segíti a gazdaságot, bár egyes exporttermékek — ásványkincsek és félkész termékek — ára esett a világpiacon. A katonai kiadásokban is számottevő megtakarítások várhatók: Dél- Afrika kivonta csapatait Namíbiából, és a hadseregben felére csökkent a kötelező szolgálati idő. Ami a Dél-Afrika elleni nemzetközi gazdasági szankciókat illeti, egyelőre távolinak tűnik az a pillanat, amikor Mandela felkéri a világ országait ezek megszüntetésére, mondván: hazája már a reformok útján halad. Mivel az Afrikai Nemzeti Kongresszus vezetője az ország kulcsiparágainak és a bányáknak az államosítását sürgeti, a nyugat-európaiak nem sietnek a beruházásokkal. Dél-Afrika bruttó hazai terméke (GDP) majdnem egy évtizedig alig több mint 1 százalékkal növekedett évi átlagban. Politikai és gazdasági elemzők szerint De Klerk elnök számára ma az a legnagyobb kihívás, hogy felszámolja diktatórikus elődje, Pieter Botha katasztrofális örökségét, és fellendítse a gazdasági növekedést azzal, hogy megszünteti országa nemzetközi elszigeteltségét. A dél-afrikai feketék között a munkanélküliség nem hivatalos becslések szerint 35 százalékos, és egyelőre tovább emelkedik. Ezért az országnak nagyobb gazdasági növekedésre van szüksége, amihez az is kellene, hogy a külföldi bankok újra nyújtsanak hiteleket Dél-Afriká- nak. Bár tavaly októberben a Dél-afrikai Köztársaság harmadszor is átütemezte a 330 nemzetközi hitelező bankkal szembeni tartozását, az ország gazdaságától továbbra is dollármilliár- dokat kell elvonni az összesen 20 milliárdos külföldi adósság visszafizetésére. Gazdasági szakértők szerint csak határozott politikai reformprogram megvalósításával lehet új életet lehelni a nehéz helyzetben levő dél-afrikai gazdaságba. A rand árfolyama, amely most kb. 39 dollárcentnek felel meg, 1980 óta kétharmadával zuhant az amerikai dollárhoz képest, és felére esett az angol fonthoz viszonyítva. A népesség évente 3,5 százalékkal növekszik, és Pretoria jól tudja, hogy csak úgy tarthatja kordában a feketék munkanélküliségét és úgy teremtheti meg a gazdasági stabilitást, ha meggyőzi az ellene szankciókat foganatosító országokat meg a kemény'külföldi bankárokat arról, hogy komolyan gondolja a politikai változásokat.
