Petőfi Népe, 1990. június (45. évfolyam, 127-152. szám)

1990-06-14 / 138. szám

1990. június 14. • PETŐFI NEPE • 3 MINDIG TUDJÁK, HOGYAN ÁLLNAK Vállalati „bankrendszer” Minden egyes önelszámoló egy­ségének, részlegének házi „bank­számlát” nyitott az Agrober Válla­lat, amely mezőgazdasági nagy­üzemi megrendelőit csaknem telje­sen elveszítette a mostani fejlesz­tésínséges időben, és új módon próbálkozik meg a nagyvállalati tervező-beruházó tevékenység to­vábbvitelével. Nem a korábbi vál­lalati pénzgazdálkodási rendszer valamiféle átalakításától várták az eredményességet, hanem a teljesen új, belső, házi „bankrendszertől”, amelyben máris 22 számlát vezet­nek. Ezek a nagyvállalati gazdál­kodás csaknem teljes köréről ad­nak pontos adatokat, és tükrözik a részlegek pénzügyi helyzetét; azt, hogy nyereségesek-e, vagy éppen­séggel ráfizetéssel küszködnek. A kimutatások napraszólóak, így a vállalat vezetői és a részlegek irá­nyítói egyaránt mindig támasz­kodhatnak rájuk a friss elemzések­nél, értékeléseknél. Az önelszámoló rendszer csak­nem teljes függetlenséget biztosít a vidéki tervező-beruházó részlegek­nek. Ezek a számlatulajdonos ön­elszámoló egységek nemcsak hogy pontosan ismerik, milyen külső anyagi forrást vettek igénybe, és adott időpontban mennyi szabad pénzeszközzel rendelkeznek, ha­nem számukra további lehetőség az Agrober házi bankhitel-szolgál­tatásának a felhasználása is. Ked­vezményes kölcsönhöz juthatnak egy-egy nehezebb időszak átvésze­lésére, természetesen vállalva a ka­mat-visszafizetés kötelezettségét is. A vállalati „pénzintézet” alaptőké­je részben az önelszámoló egysé­gek befizetéseiből jön össze; betéti kamatjóváírást élvez az az Agro- ber-részleg, amelyik nyereségének egy részét a központi alapban ka­matoztatja. A befektetők anyagi előnyei ebben az esetben ugyan ki­sebbek, mint egy „igazi” pénzinté­zetben, ám a tagok mégis szívesen gyűjtik itt össze feleslegeiket, hi­szen ebből az alapból alkalomad­tán maguk is részesülhetnek ked­vezményes hitelben, amire a mai ingatag beruházási piacból élők­nek gyakran szükségük lehet. A központi alapból különben 18 százalékos kamatra adnak vállala­ti hitelt; eddig 10 részlegük kapott kisebb-nagyobb átmeneti segítsé­get, amelyet jól tudtak fölhasznál­ni. Mindössze két egységüknél kel­lett „belső bankszankciót” kezde­ni, amikor is a vállalati tanács igen szigorú feltételeket szabott és ga­ranciákat is követelt az önelszá­moló egységektől a hitelnyújtás fe­jében. A vállalati hitelkeretből eddig több millió forint összegben folyó­sítottak. Belőle tervezési megbíza­tásokat vállaltak a „tagok”, illetve fejlesztették partnerhálózatukat. A nagyvállalat is nyereséges, ezt a központi összesítés bizonyítja, ugyancsak a bankrendszeri nyil­vántartás révén. Hazánk belépett az Európai Közösség információs rendszerébe Ezentúl nagyobb lehetőség kínálkozik számunkra az Euró­pai Közösség országaiból szár­mazó információk megszerzésé­re, annak az ügynöki megbízás­nak az. alapján, amelyet nemrég szerződésben rögzítettek az Ag­roinform Agrárinformációs Vállalat, valamint az Európai Közösség kiadóhivatalának és nyolc adatbankjának képvise­lői. Szunyi Tibor, az Agroinform vezérigazgató-helyettese az MTI munkatársának elmon­dotta, hogy a július i-jévei indu­ló szolgáltatás révén valameny- nyi hazai vállalat, szövetkezet, intézmény és vállalkozó hozzá­juthat a közösség országaiból — egyes esetekben a közösség­gel társult országokból szár­mazó legfontosabb informáci­ókhoz. A kelet-európai orszá­gok közül elsőként hazánknak van lehetősége arra. hogy az EK-országok ipari, mezőgazda- sági, kereskedelmi, müszaki- tudományos és szociális helyze­téről naprakész tájékoztatást kaphasson bármelyik cége. Fel­használhatja az Agroinform eh­hez a közösség naponta megje­lenő lapjában közzétett hivata­los információkat, a szervezet­ben született törvényeket, és a készülő jogszabályok tervezeteit is. Mindezen anyagokról az Ag­roinform nemcsak gyors tájé­koztatót ad számítógépes rend­szerén keresztül, hanem a közel­jövőben indítandó hetilapjában a legfontosabb témák rövid tar­talmi leírásával összefoglalót is készít, amivel megkönnyítheti a döntést egy-egy nagyobb isme­retanyag kiválasztásában. Bár az EK-országokból származó információkat kilenc nyelven szolgáltatják, hazánkban az ide­gennyel v.-tudás hiánya ma még nagymértékben nehezíti a fel­dolgozást. Szerződés a szovjet olajszáUításokról A Mineralimpex és az OKGT képviselői szerdán Moszkvába utaztak, hogy aláírják a szovjet kőolaj importjáról szóló második félévi megállapodást. Mint ismeretes, a szovjet fél kezdeményezé­sére az első félévi szerződés aláírásakor, márciusban, áttértek a fél évre szóló szerződések gyakorlatára. Az éves olajmennyiség a múlt évihez hasonló, változatlanul 6,5 millió tonna lesz. Májusig ebből 2 millió 300 ezer tonna érkezett Magyarországra a Barátság kő- olajvezetéken, ami a tavaly májusig érkezett első féléves olajmeny- nyiséghez képest bizonyos elmaradást jelent. Ettől függetlenül — a Mineralimpex szakértői szerint — az idén is megvalósulhat a 6,5 millió tonnás szovjet kőolaj-behozatal. (MTI) Városkép — plakátháború után .. .avagy a helyzet Kecskeméten (szinte) változatlan, bár nem ezt ígér­ték a pártok. (Tóth Sándor felvételei) K 1 ‘JT« * t ! & fi MEGALAKULT A GAZDAKÖRÖK ORSZÁGOS SZÖVETSÉGE A magángazdák termelését, kereskedelmét szervezik Az MDF segítségével és támo­gatásával az elmúlt évben több községben alakult gazdakör. Az országban elsőként Csólyospálo- son, tavaly február 11-én, amely­nek szervezésében és irányításában is Fodor Ferenc jeleskedett. A ma­gángazdák gazdasági és jogi képvi­seletének létrehozása volt a cél, s az is, hogy ismét legyen közösségi élet a faluban; okosító előadások hangozzanak el, amiből ki-ki ta­nulhat egyet s mást. Több mint 30 tag jelentkezett a körbe, noha az összejövetelekre jóval többen ér­keztek. Beszéltek a növény- és ál­lattenyésztés, az élelmiszer-tartósí­tás éppen előtérben lévő gondjai­ról, meghívtak kutatókat Kecske­métről, Szegedről, hogy a legújabb praktikus tennivalókról tájéko­zódjanak. Nem bakafántoskodtak, min­denkit — azokat is, akik nem lép­tek be a gazdakörbe vagy az MDF-be — szívesen láttak. A fa­lusi ember egyébként is nehezeb­ben (vagy éppen meggondoltab- ban) csatlakozik politikai, érdek- védelmi szervezetekhez. A bizal­matlanság is közrejátszik ebben: vajon tényleg demokrácia lesz az országban? A beszélgetések, össze­jövetelek segítenek a folyamatok megértésében, és abban is, hogy meggyőzzék a parasztságot, re­ményt öntsenek belé. Ezekről, az elmúlt időszakban megtörtént dol­gokról is beszélgettünk Fodor Fe­renccel Csólyospáloson, aki azt is megemlítette, hogy az MDF „ki­vonult” a gazdakörökből, s politi­kai befolyástól mentes, önálló or­szágos gazdasági szövetséggé ala­kultak Opusztaszeren, május 5-én. Ezen az összejövetelen választot­ták meg a Gazdakörök Országos Szövetsége elnökének Fodor Fe­rencet. Az elnök tősgyökeres csólyospá- losi, noha most a szegedi múzeum munkatársa, és csak a hét végét tölti családjával együtt, az „ősi bir­tok” — ahogyan Fodor Ferenc fo­galmazta — művelésével. A 33 éves fiatalember édesanyjával 15 holdon gazdálkodik, gyümölcsöt, zöldséget, gabonát termelnek és jó­szágokat tartanak, természetesen alkalmi munkások segítségével. • Az országos szövetség elnöke, Fodor Ferenc. Fodor Ferenc kacérkodik azzal a gondolattal is, hogy családjával visszajönnek a faluba, és a későb­biekben a magángazdálkodás lesz a hivatása, a fő munkája. A nemrég megalakult országos szövetségről elmondta, hogy en­nek központja Kiskunmajsa, az ottani múzeum adott ehhez helyet. Az elnökség mellett tízfős szakta­nácsadói testület működik, amely­nek tagjai kivétel nélkül a mező- gazdasággal foglalkoznak. Ezek­ben a hetekben egyeztetési, igény­felmérési, szervezési munka köti le az országos szövetség tisztségvise­lőit, akik egyébként szabad idejük­ben, tiszteletdíj nélkül vállalkoztak erre a feladatra. Fontosnak tartják a kapcsolatteremtést a magángaz­dák különböző érdekvédelmi tár­saságaival, egyesületeivel, s gondo­lataik kicserélését, az erő-összpon­tosítás érdekében kialakítandó együttműködést. Arra is lehetősé­get akarnak találni, hogy létrejö- héssen a különböző szervezetek or­szágos tanácsa, ahol a termelők és a termeltetők — természetesen csakis a magánszférában — egyez­tethetik álláspontjaikat és kialakít­hatják a megfelelő stratégiát. Ezt annál is inkább szükségesnek tart­ják, mivel a Gazdakörök Országos Szövetsége a termeltetési és keres­kedelmi szolgáltatást, az ezzel ösz- szefüggő szervezőmunkát tartja legfontosabbnak, az említett terü­leteken kívánnak jelentősen előre­lépni. A hazai zöldség- gyümölcs kereskedelem javítását elősegítő MDF-piac kiteljesítésében is részt vesznek. A gazdaköri tagok bizo­nyos előnyöket, garanciát élveznek majd a termékértékesítésben, nem­csak az MDF-piacpn való megjele­nésüket illetően, hanem oly módon is, hogy árujuk külföldi értékesíté­sét megszervezi a kör. Az országos mechanizmus kiépítését egy éven belül tervezik, azonban máris van lehetőség a kiskunmajsai központ segítségének igénybevételére. A Gazdakörök Országos Szö­vetségének tervei közül Fodor Fe­renc említést tett arról, hogy felve­szik a kapcsolatot nyugat-európai,- elsősorban osztrák és német far­merszövetségekkel. Főként terme­lési. kereskedelmi információkat szeretnének kapni, s reményeik sze­rint ily módon is jobban be tudnak kapcsolódni az európai agrárüzlet vérkeringésébe. A gazdaköröknek, noha politikai szervezetektől füg­getlenek, az MDF és a kisgazda- párt továbbra is segítséget nyújt. Egyebek között az MDF külföldi — izraeli és kanadai — tanul­mányutak biztosítását, szervezését ajánlotta fel, a kapcsolatteremtés,, a tapasztalatcsere érdekében. Fodor Ferenctől megtudtuk, hogy a későbbiek során a gazda­körök fő szervezői akarnak lenni a falvak kulturális életének. Sajnos legtöbb helyen erre ma még kevés a lehetőség, ugyanis ehhez épület­re. megfelelő helyiségekre lenne szükség, ahol színi előadásokat, zenés műsorokat, egyéb összejöve­teleket rendezhetnének. A két vi­lágháború között működő gazda­körök szüreti ünnepségeket, ke­nyérszentelő bálokat is rendeztek, amit Csólyospáloson az aratás utáni napokban ugyancsak fel akarnak eleveníteni. (Ismereteink szerint úgyszólván minden faluban van művelődési ház, bizonyára szívesen adnak bennük helyet a gazdaköröknek. — A szerk.) Csabai István TRABANT; Egy tündöklő karrier szomorú vége Alig fél évvel ezelőtt egyedül hazájában hárommil- lióan vártak rá — sokan tíz, sőt, tizenöt éve - , nem is beszélve a kelet-európai országokban számon tar­tott előjegyzésekről. Az NDK-beli szabadpiacon még a 4-5 éves példányok is az újak árán cseréltek gazdát. Mára azonban gyökeresen megváltozott a helyzet. Százával állnak a zwickaui gyár udvarán a többnyire pasztellszínű mobilok, s még a jelentős árengedmény sem tudta megnövelni a keletnémetek vásárlási kedvét a Trabantok iránt. Igen, e — hajdan — roppant népszerű kisautóról van szó, amely az NDK gyártmányai közül elsőként vérzik el a német gazdasági és pénzügyi unió oltárán. Olcsósága, igénytelensége, alacsony fogyasztása igazi kelet-európai népautóvá (Volkswagen) tette a „Tra- bit”, amelyből 1957 óta napjainkig hárommillió da­rab hagyta el a zwickaui Sachsenring autógyárat. A jubileumi, hárommilliomodik kocsi május 21-én készült el. Ebben már Volkswagen-licenc alapján gyártott Polo-motor duruzsol. Az üzem egy ideig még párhuzamosan gyártja a négy- és kétütemű változatot — ám az utóbbiakat (napi 4Ó0 darabot) május 21. óta kizárólag exportra. Ennek fő oka, hogy az NDK-ban szinte a nullára zuhant a műanyag karosszériás autó iránti kereslet. Márciusban —- a gyarapodó raktárkészletek láttán - az IFA-Vertrieb vagyis az NDK-beli Merkur, meg­szüntette az előjegyzés szerinti értékesítést, majd ápri­listól a zwickaui gyár is jogot kapott termékeinek forgalmazására. A legújabb hír: 3000 márkával csök­kentették a belföldi fogyasztói árat — ám a vásárlók még a tízezer márkát is sokallják egy igénytelen, de műszaki és formatervezési szempontból egyaránt el­avult autóért. A kereslet visszaesése igen szorult helyzetbejuttatta a zwickaui gyárat. A 13 000 márkás ár már maga is mintegy 2500 márka szubvenciót tartalmazott, ám az árcsökkentés nyomán a ráfizetés 5500 márkára, vagy­is az eladási ár több mint 50 százalékára duzzadt. A vállalat — pénzügyi nehézségeit enyhítendő kor­engedménnyel nyugdíjba küldött 1000 dolgozót, és felbontotta 1000 vietnami, angolai, kubai és lengyel vendégmunkás szerződését. A'megmaradó mintegy 9500 dolgozó, mégsem érez­heti biztonságban magát. Annál is kevésbé, mert a kormány elutasította figyelmeztető sztrájkjukkal nyo­matékosított követelésüket: az állam engedje el a Sachsenring adósságait, s egyúttal engedélyezze 3500 kétütemű Trabant exportját Romániába és Bulgáriá­ba. Az utóbbi tétel 46 millió márka bevételkieséstől mentené meg a gyárat. A kormány azonban hajtha­tatlan volt. Mint a pénzügyminisztérium rámutatott, a két balkáni ország kereskedelmi mérlege az NDK- val szemben máris hatalmas passzívumot mutat, s az év végéig várhatóan eléri, illetve meghaladja az 1-1 milliárd márkát. Piacképes ellentétel híján szóba sem jöhet a Trabant-export engedélyezése. Zwickauban, a szász iparvidék legnagyobb üzemé­ben többnyire borúlátóak a dolgozók. Tudják, hogy a négyütemű Trabant is csupán átmeneti mentőöv. Ma még vevőre találnak — többnyire közületek, vál­lalatok körében — a csaknem 20 000 márkába kerülő kocsik. Viszont július 1. után aligha lesz bárki is haj­landó nemhogy 20 000, de még 10 000 nyugatnémet márkát is fizetni értük. A reális, piacképes ár 6-7000 DEM lenne,— ami azonban újabb ráfizetést jelent majd a gyárnak. A kiutat a válságos helyzetből minden bizonnyal a wolfsburgi „sógorok” segítsége jelenti. Május 21-én gördült ki a Zwickau melletti Moselban épített új szerelőcsarnokból az NDK-ban összeszerelt első Volkswagen Polo. A tervek szerint októbertől napi 50, 1992-ben pedig napi 400 Polo készül majd itt. 1994-től napi 1200-ra, azaz évi 250 ezerre — növek­szik a termelés mennyisége. Az ár, a hírek szerint, megegyezik majd a Wolfsburgban készülő modelleké­vel (13 000 DEM). A Trabikból pedig lassanként emléktárgy lesz. Ma még mindenesetre körülbelül kétmillió gurul belőlük az NDK útjain. A tavaly őszi határnyitás nyomán mintegy nyolcezer kelt át az NSZK-ba, s talált lelkes hívekre, elnyerve az év autója büszke címet az Elbától nyugatra élő németek körében. Sokan családi másod­autónak használják, élve egy nyugatnémet cég ajánla­tával, mely katalizátort fejlesztett ki és hozott forga­lomba kifejezetten a Trabant-motorhoz. Ilyen pél­dánnyal jár munkába például Svájc bonni nagyköve­te, aki - a Spiegelben megjelent nyilatkozata szerint — lépést kíván tartani a korral. . . Lehet, hogy a Citroen gyár híres CV—2 modelljével utánozva a Trahi lesz a 90-es évek „rút kiskacsája”? Dorogman László (Berlin)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents