Petőfi Népe, 1990. május (45. évfolyam, 101-126. szám)

1990-05-10 / 108. szám

MEGY A LEVÉL VÁNDORÚTRA (A fotókat Walter Péter készítette) (Folytatás az I. oldalról) rozati javaslatot, amelyben indít­ványozzák: az Országgyűlés kér­je fel a Magyar Köztársaság kor­mányát. hogy az a magyar forra- ' dalmi kormány 1956. november 1-jei nyilatkozata alapján — amelyben Magyarország a Var­sói Szerződés-beli tagságát azon­nali hatállyal felmondta, de amelynek megvalósítását a ké­sőbbi események meghiúsították- jelentse ki azt a szándékát, miszerint Magyarországnak a Varsói Szerződésben való részvé­telét fel kívánja mondani. A szabaddemokraták azt java­solták: addig is, amíg az Ország- gyűlés felkéri a kormányt, hogy ilyen értelemben járjon el, ha­zánk szüneteltesse részvételét az VSZ katonai szervezetében. Tamás Gáspár Miklós a sza­baddemokraták másik határoza­ti javaslatát ismertette, amely tartalmazza: a magyar ország- gyűlés tekintettel arra, hogy ag­gasztónak ítéli a szomszédos or­szágokban élő magyar nemzeti kisebbségek helyzetét, érzékeli a hazai és a nemzetközi közvéle­mény nyugtalanságát a Kelet- Közép-Európában fellobbant nacionalista indulatok miatt, fe­lelősséget érez a fiatal kelet-kö- zép-európai demokráciák sorsá­ért, az európai egyensúlyért és biztonságért, felhívással fordul a kormányhoz. A javaslat szerint a kormány kezdjen tárgyalásokat azoknak, a hazánkkal határos ál­lamoknak a kormányaival, ahol magyarok élnek, a célból, hogy azokkal kölcsönös kisebbségvé­delmi egyezményeket kössünk. A javaslat egyebek között ki­mondaná: Magyarország sérthe­tetlennek tekinti hazánk határait és szuverenitását. Éppen a status quo védelmében elengedhetetlen­nek tekinti a térségben élő nem­zeti kisebbségek egyéni és kollek­tív jogainak intézményes és szer­ződéses biztosítását. Magyaror­szág kész megadni mindazon jo­gokat a honi kisebbségeknek, amelyeket a határainkon túlra került magyarok számára igé­nyel. Fodor Tamás, az SZDSZ par­lamenti csoportjának harmadik javaslatáról szólva, kiemelte: szükségesnek ítélik vizsgálóbi- zottság.kiküldését az Axel Sprin­ger-Budapest Kft. ügyében, amely megszerezte több hazai napi- és hetilap kiadási jogát. Ez az akció a képviselőcsoport sze­rint súlyosan sérti a nemzet anya­gi érdekeit, s az ügyletek mögött az MSZP tevékenységét vélik fel­fedezni — amit, mint mondta, tanúk és dokumentumok is bizo­nyítanak. Szerintük az MSZP így kívánja meghiúsítani a népszava­zás döntését vagyonelszámolta­tásáról. A határozati javaslatokat Szű­rös Mátyás kiadta megvitatásra az illetékes bizottságoknak. E kérdéseket az Országgyűlés kö­vetkező ülésén tűzik napirendre, mivel az előterjesztők nem kér­ték, hogy már most döntsenek azokról. Ezután határoztak a képvise­lők a jelenlegi ülésszak tárgyso­rozatáról. A 345 igenlő szavazat­tal, ellenszavazat nélkül, 10 tar­tózkodás mellett elfogadott napi­rend: — a Magyar Köztársaság al­kotmányának módosításáról szóló törvényjavaslat; — a Magyar Köztársaság mi­nisztériumainak felsorolásáról szóló törvényjavaslat; — a jogalkotásról szóló, 1987. évi XI. törvény módosításáról szó­ló törvényjavaslat megtárgyalása; — interpelláció. A parlament munkája ezután a Magyar Köztársaság alkotmá­nyának módosításáról szóló tör­vényjavaslat megtárgyalásával folytatódott. Törvényjavaslat az alkotmány módosításáról A törvényjavaslathoz az alkot­mányügyi, törvény-előkészítő és igazságügyi bizottság nevében dr. Kónya Imréné dr. Kutrucz Katalin (MDF) fűzött szóbeli kiegészí­tést. Mint mondotta, a jelenlegi alkotmánymódosítás egy cso­magterv résié; célja a parlamen­táris demokrácia jogi alapfeltéte­leinek megteremtése. A most elő­terjesztett módosítás kizárólag az alaptörvénynek a kormány meg­alakítására vonatkozó részét érinti, amely azért szükséges, hogy az új kormány már a parla­mentáris demokrácia „játéksza­bályainak” megfelelően alakul­hasson meg. A törvényjavaslat értelmében, ellentétben a koráb­bi szabályozással, a parlament — a köztársasági elnök javasla­tára — csak a miniszterelnököt választja meg, s a kormányfő maga dönti el: kikkel kíván együtt dolgozni, kiért tud felelős­séget vállalni. (Ezért a későbbi­ekben meg kell változtatni a bi­zalmatlansági indítványra vonat­kozó szabályokat.) Az előadó ki­emelte: a bizottság ülésén dr. Vastagh Pál (MSZP) indítvá­nyozta, hogy a miniszterek sze­mélyére szóló kinevezési javaslat előterjesztése előtt a jelölteket az Országgyűlés illetékes állandó bi­zottsága hallgassa meg és véle­ményezze. E javaslatot az alkot­mányügyi bizottság elvetette, mi­vel ezt nem szükséges az alkot­mányban szabályozni. A házsza­bály egyébként jelenleg tartalmaz ilyen előírásokat. A törvényjavaslat szerint az Országgyűlés egyszerre határoz a miniszterelnök megválasztásáról és a kormány programjának — amely azonban nem jelent részle­tes elképzeléseket — elfogadásá­ról. A képviselőnő szólt arról is, hogy a törvénytervezet — egyes meghatározott feladatok ellátá­sára — létrehozza a tárca nélküli miniszter intézményét. A módo­sításhoz tartozik még, hogy a mi­nisztériumok felsorolásáról szóló külön törvény elfogadásához — mivel azok létrehozása a kor­mányzati tevékenység része — a jövőben nem szükséges kéthar­mados többég. A törvénytervezet feletti álta­lános vitában elsőként dr. Hack Péter (SZDSZ) kért szót, aki a pártfrakció nevében támogatta a javaslatot. Mint mondta, rendkí­vüli a téma, és napirendre tűzésé­nek ideje is, hiszen az ország alaptörvényének a megváltozta­tása az ország stabilitásának, al­kotmányos kereteinek meghatá­rozása nem hétköznapi eset, amelyre alig egy héttel az új par­lament létrejötte után nyílik mód. Képvielőtársai nevében ja­vasolta az előterjesztés elfogadá­sát, hangsúlyozva a legfontosabb elem megváltoztatásának igé­nyét: a hatályos jogszabályokkal szemben a minisztereket a jövő­ben ne az Országgyűlés válassza meg. Ez összhangban áll az euró­pai alkotmányok szövegével. Szükségesnek tartotta azt is, hogy a minisztereket a bizottsá­gok hallgassák meg, ezt azonban nem kell alkotmányban rögzíte­ni, elegendő, ha erről a házsza­bály rendelkezik. Dr. Vastagh Pál az MSZP par­lamenti csoportja nevében hang­súlyozta: a szocialista frakció e kérdésben tulajdonképpen meg­értő abban a tekintetben, hogy az ország helyzetében kormányzati biztonságra és stabilitásra van szükség. Ugyanakkor az előter­jesztettjavaslatok kapcsán rámu­tatott: ezek a látszólag technikai­nak is minősített, és a kormány megalakulásához szükséges eljá­rási szabályok jóval többet fog­lalnak magukban. A későbbiek során meghatározhatják a hata­lommegosztás egész szerkezetét, a törvényhozói és végrehajtó ha­talom viszonyát a parlamenten belül. E koncepció abból a meg­állapodásból fakad, amelyet az MDF és az SZDSZ kötött egy­mással. Ilyen értelemben félő, hogy a hatalommegosztás állami szerkezetére és irányaira vonat­kozó, és a törvényhozás helyét is meghatározó részfeladatok nem a parlament döntési hatáskörébe kerülnek, hanem egy megegyezés alapján kell döntenie a Tisztelt Háznak. Az MSZP álláspontja szerint csak a kormány programjának ismeretében lehet egy kormány­zati szerkezetet érdemben vitatni. Anélkül, hogy ne ismernék a kor­mányfő céljait, az egyes miniszté­riumok — még ha vázlatos — feladatkörét is, nagyon nehéz ma állást foglalni abban: milyen mi­nisztériumok működjenek mondta végezetül. Dr. Szigethy István (SZDSZ) szövegmódosító javaslatot ter­jesztett elő: az alkotmány módo­sításakor nemcsak a minisztériu­mok felsorolását, hanem a tárca nélküli miniszterek legnagyobb számát is külön törvényben szük­séges szabályozni. Véleménye szerint ugyanis jelenleg a tárca nélküli miniszterek számát és ilyen státus létesítésének idő­pontját semmiféle jogszabály nem korlátozza. Dr. Torgyán József (FKgP) pártja képviselőcsoportjának ne­vében az alkotmány módosításá­val egyetértett, mert megítélésük szerint ez a módosítás szolgálja a törvényhozó és a végrehajtó ha­talom szétválasztását. Igaz, a jö­vőben az alkotmány módosítása alaposabb előkészítést igényel majd. O is amellett érvelt, hogy a parlamenti bizottságok hallgas­sák meg kinevezésük előtt a mi­niszterjelölteket. Dr. Kónya Imre (MDF) előtte szóló képviselőtársai kételyeit igyekezett eloszlatni az alkot­mány módosításának ilyen gyors, és a pártok közötti megál­lapodáson alapuló végrehajtásá­val összefüggésben. Úgy véleke­dett, hogy ezek a kétségek a régi reflexekből, a pártállam, állam­párt idején megszokott parla­menti gyakorlatból fakadnak. Meggyőződése szerint az adhat­na aggodalomra okot — a közvé­leményben is —, ha az Ország- gyűlés még hónapokig vitatkoz­na a különböző jogi megoldáso­kon, miközben érdemi döntése­ket nem tudna hozni a kormány, mert nem is lenne kormánya az országnak. Mécs Imre (SZDSZ) utalt arra, hogy a struktúrájában, szellemi­ségében, jogi mechanizmusában alapvetően sztálini alkotmány­ból nem lehet igazi alaptörvény Magyarország számára. A nem­zeti egyeztető tárgyalásokon olyan döntés született, hogy majd az új, legitim, a magyar nép minden jelentős rétegét képviselő parlamentnek kell egy társadal­miszerződésszerű alkotmányt lét­rehoznia. Hangsúlyozta: az or­szág előtt álló fontos feladatok közül a legelső a kormány haté­kony működésének a biztosítása, ezért képviselőtársai nevében a beterjesztett törvényjavaslatot támogatta. Javasolta, hogy dr. Vastagh Pál módosító indítvá­nyát vessék el. Miután az általános vitában több képviselő nem kért szót, az Országgyűlés a részletes vitával folytatta munkáját. Ebben dr. Kiss Gyula (MDF) dr. Vastagh Pál módosító indítványához kapcsolódva fejtette ki vélemé­nyét, hangsúlyozva, hogy az el­lenzéknek nem az a dolga, hogy lehetetlenné tegye, megakadá­lyozza a kormány munkáját. Ugyancsak azt javasolta, hogy ne fogadják el az MSZP-s képvise­lőtársa indítványát. A független szakszervezeti szerveződésbe tömörültekkel folytatott beszélgetés tapasztala­tait osztotta meg a képviselőkkel Vass István (SZDSZ). Leszögez­te: az új kormánytól elvárják, hogy valódi, érdemi, ellenőrizhe­a módosított alkotmány Az alkotmány — az Országgyűlés május 9-ci ülésén elfogadott — módosítása értel­mében a kormány a miniszterelnökből és a miniszterekből — közöttük tárca nélküli miniszterekből — áll. Megszűnt tehát a miniszterelnök-helyettesi funkció. A kormány­főt az általa kijelölt miniszter helyettesítheti. A miniszterelnököt — a köztársasági elnök javaslatára — az Országgyűlés, tagjai többségének szavazatával választja. A parlament egyszerre határoz a kormányfő meg­választásáról és a Minisztertanács programjának — amely még nem jelent részletes elképzeléseket — elfogadásáról. A minisztereket a miniszterelnök javaslatára a köztár­sasági elnök nevezi ki és menti fel. A törvény egyébként a Minisztertanács elnöke kifejezést az új jogi helyzetnek, a magyar hagyományoknak megfelelő, és szóhasználatunkban ma is szinte kizárólagosan használatos miniszterelnök kifejezéssel váltotta fel. (MTI) PARLAMENTI NOTESZ i ../!,»í.vKy *> . *<*(» .{‘jiiisÄ f.i'u: ; gum>íhhí> kJi-jl Idő kell ahhoz, hogy az új helyzetet megszokják az emberek. Nem akármilyen látvány például egy­más mellett Nyers Rezső és Orbán Viktor, hogy csak a legeslegfeltünőbb példát említsük. Vélhető­en a képviselők is csak most lakják be új munkahe­lyüket, ahol bizony még kínaiul hangzik az olyan elnevezés, mint „főépület 31.” Persze kisebb dol­gokban is elkél az útbaigazítás. Egy igen közismert személyiség például tegnap azzal a kérdéssel for­dult az újságíróhoz: — Te mégiscsak többet jártál ide azelőtt. Meg­mondanád, hol találom a mellékhelyiséget? * * * Új parlament van, ám a büfé a régi. Az Utasellá­tó üzemelteti. Új árakkal: egy csésze kávé már (vagy talán: még) 18 forint. Haladnak ők is az inflációval. Aztán meg: az új tiszteletdíjakból futja ... * * * A régi parlament tagjai közül igen sokan úgy fuvaroztatták magukat az Országházba. Állami Ladák, Volgák, 1500-as Polskik ácsorogtak, unat­kozó sofőrökkel, még a régi világban (van annak már majdnem két hónapja is) a Kossuth téren. Most a legtöbb magánkocsi, újak, régebbiek, ve­gyesen. Csurka István példának okáért egy jó tizenöt-húsz éves bogárhátú Volkswagennel haj­tott el ebédidőben. * * * Újságíró annyi van a parlamentben, mint égen a csillag. Ám helyük feleannyi, mint volt. A régi padokat, amelyeken legalább írni lehetett, plüss- székek váltották fel. Kényelmesek, de dolgozni immár sokkal kényelmetlenebbek. * * * Az ülésteremben éles viták folynak. Mindenki rettenthetetlenül elv- és párthű. A kisgazda képvi­selőt a kisgazdák tapsolják meg, az MDF-est a fórumosok. (A rádióban mellesleg mindegyik tet­szésnyilvánítás úgy hallatszik, mintha tudj’ isten hányán tapsolnának.) Aztán a szünetben? Az MSZP-s képviselőnő a legismertebb SZDSZ-es honanyával kávézgat. Mosolyognak: látszik, hogy évek óta jól ismerik egymást. Lehet, hogy barát­nők is. Ámi, persze, magánügy. Mert ott bent, harminc lépéssel arrább: ott más számit... * * * A délutáni ülés kezdetén két személyiség feltű­nően hiányzott a teremből. Antall József és Né­meth Miklós. A találgatások, persze, azonnal meg­kezdődtek. Ez azt jelenti-e, vagy annak az ellenke­zőjét, vagy mégis inkább amazt? Azután Németh Miklós nyugodt léptekkel besé­tált és leült a helyére. Ohó! Hol lehet Antall? Amiből kitűnik, hogy ha nincs hír. majd csiná­lunk. B. J. VIHAR A MEGYEI LAPOK KÖRÜL % Valóságos politikai bombát robbantott Fodor Ta­más (SZDSZ) azzal a javaslatával, hogy a parlament küldjön ki vizsgálóbizottságot bizonyos megyei lapok Axel Springer—Budapest (AS—B) segítséggel végre­hajtott úgynevezett átalakulása ügyében, mert, szerin­te, bizonyítható, hogy a háttérben az MSZP áll, mely így kívánt kibújni a népszavazási döntéssel megítélt vagyonelszámoltatás alól. — Mi az álláspontja a javaslattal kapcsolatban az MSZP-nck? kérdeztem Hámori Csabát. —A külföldi tőke behatolása a magyar sajtóba hosz- szabb ideje tart, ennek korábban látványos példája volt Maxwell úr akciója a Magyar Hírlappal, most pedig a helyi televíziók felvásárlásának szándékát említhet­ném. Szerintünk tehát nagyon indokolt föltárni azt a joghézagot, amely lehetővé,tette a Springer cég műkö­dését az adott helyzetben. Úgy gondolom, az újságíró­szövetség éberebb lehetett volna, és időben felhivhatta volna a figyelmet. Nyilván azért nem tették, mert az újságírók anyagi érdekeit vették figyelembe. — Nem szívesen cáfolnám meg, de éppen az újságíró­szövetség — személyesen pedig éppen én — hozta a nyilvánosság tudomására az Axel Springer működését. Egyébként a dolog úgy festett, hogy nem az újságírók­nak van belőle haszna, hanem az MSZP-nek. Úgy értsem azt, amit mond, hogy a Springer-bizniszhez te­hát semmi köze az MSZP-nek? — Én azt állítom, amit az imént is mondtam: meg kell mindenhol konkrétan vizsgálni, hogyan is zajlot­tak a konkrét üzletek. — Ön ezzel kitér a konkrét válaszadás elől... — Nem kitérés. A szabaddemokraták képviselője vádol. Tessék a vádat bizonyítani. Jogállamban élünk ...! Király Zoltán (független képviselő, MDF-frakció) már a régi parlamentben is javasolta a megyei lapok államosítását. Változott a véleménye? Pontosabban kellene tájékozódni a mostani bot­rányról, ám az SZDSZ javaslatát kicsit az SZDSZ részéről tartom túlpolitizáltnak, ráadásul pedig kicsit piacellenesnek is. Ha ugyanis társadalmasítják a lapo­kat, akkor az Állami Vagyonügynökségtől bárki meg­vásárolhatja, akár az Axel Springer Budapest Kft. is, meg az SZDSZ mint párt is. Én elfogadom azt, hogy ezek a lapok legyenek függetlenek, legyenek társadal- masítva, ám ez az eladhatóságot nem záija ki. — Van-e hivatalos álláspontja a Springer-botrányról az MDF-nek? Kulin Ferenc: Konkrétan még nem vitattuk meg a kérdést, ám a fejleményekről természetesen értesül­tünk. Ami történt, azt több mint gyanúsnak tartjuk. — Esetleg valamilyen bizonyítékkal is alá tudják támasztani ezt a gyanújukat? — A bizonyíték az, hogy sem a volt tulajdonos, sem az ellenzék, sem a jelenlegi konnányzó párt nem mu­tatkozik érdekeltnek ennek az ügyletnek a feltárásá­ban. Bizonyos üzleti csoportok akkor foglaltak el szellemi műhelyeket, amelyek prédára kerültek, ami­kor nem volt felelőse a sajtónak sem megyei, sem országos szinten. — Ezt értsem úgy mint annak cáfolatát, hogy az MDF-nek esetleg köze volt a történtekhez? — Pontosan! Ami történt, ahhoz az MDF-nek sem­mi köze nincs. Meg kell azonban mondjam, hogy én hallottam olyan hírt is, hogy az SZDSZ-nek állt érde­kében az „átalakulás”, mások szerint az MSZP-nek. — Mi az MDF véleménye általában a sajtó korszerű­sítéséről ? — Tőkebevonásra feltétlenül szükség lesz, ám ezt úgy kell végrehajtani, hogy semmiféle monopolhely­zet ne alakulhasson ki. A Magyarországon megjelent vállalkozókat versenyeztetni kell, és az kapja meg az üzletet, amelyik a legjobb ajánlatot teszi. Éhhez nyil­ván tisztázni kell legelőször is a tulajdonjog kérdését. — Az MSZP e pillanatban, az MDF szerint is, jogos tulajdonosa a megyei lapoknak vagy nem az? — Mi ezt mindig kétségbe vontuk. Mi azt sürget­tük, hogy adja föl nem jogosan szerzett tulajdonát. Ez az alap. — Áz elvi alapot a médiatörvény jelenti. A MUOSZ szerint például ebben azt is rögzíteni kellene, hogy a külföldi részvétel a 49 százalékos arányt nem haladhat­ja meg. — Egyetértek. Mindenesetre a konkrét tárgyaláso­kon azt kell elérni, hogy a különböző szerkesztőségek szellemi tőkéje, a működő technika a legmagasabbra értékelődjék: a kormány ugyanis aligha tud külön pénzekkel is részt venni a fejlesztésekben. — Hámori Csaba szerint az SZDSZ-nek bizonyíta­nia kell vádjait. Felkészültek erre? — kérdeztem a javaslat beterjesztőjétől, Fodor Tamástól. — Amint kinevezik a vizsgálóbizottságot, az SZDSZ a megfelelő formában benyújtja bizonyítéka­it. '. — Lehetne esetleg erről bővebben is hallani valamit? — Addig — azoknak az érdekében is, akik hozzá­juttattak bennünket információkhoz — erről inkább nem tájékoztatnám a nyilvánosságot. Meglehetősen kiszolgáltatott helyzetben lévő emberek, akiknek erre a védelemre feltétlenül szükségük van. — Annyi azért tehát elmondható, hogy az SZDSZ birtokába jutott megfelelő bizonyítékoknak ... ? — Azért ennyire nem ködösítek: újságíróktól kap­tunk bizonyítékokat, amelyek világosan mutatják, hogy már november óta folytak az előkészületek — például a szolnoki Néplapnál. — Mi lenne a vizsgálóbizottság célja? — Kettős. Egyrészt az ex lex helyzetben megkötött, úgynevezett szerződések megsemmisítése, másrészt pedig olyan üzletek megkötése, amelyek nem sértik a jogos nemzeti érdekeket. Ami eddig történt, az mind sérti ugyanis. Ballai József

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents