Petőfi Népe, 1990. május (45. évfolyam, 101-126. szám)

1990-05-09 / 107. szám

1990. május 9. • PETŐFI NÉPE • 3 EMBERTELENÜL HAJTOTTÁK VÉGRE A SZANÁLÁST Halas múltját és jelenét is őrzi a református temető Fájdalmasan érzékeny pontja a halasiaknak a régi református temető. A tiltakozó összefogás, amely megmentéséért szervező­dött, a hatalommal szembeni el­lenállás egyik megnyilatkozása is volt a 70-es években. Pedig a pusztítás korábbról indult. A múlt megsemmisítése — mert ez a temető a kálvinista Halas múltját őrzi — az ötvenes évek­ben kezdődött, amikor a temető szélét családiházas telkekké, ker­tekké parcellázták. Aztán később lakótelepnek hasítottak ki belőle jókora területet. Mára a több­hektárnyi temetőkert a hatodára zsugorodott. Itt nyugszik Sass Károly, a le­genda szerint Petőfi násznagya, Váry Szabó István, Kossuth egy­kori futára Bemhez, Gyárfás Ist­ván jogtudós akadémikus, a jász­kunok múltjának kutatója, Thu- ry József_ tanár, akadémiai tag, Szilády Áron pap, a gimnázium alapitója s névadója, de itt van a híres színészdinasztia, a Latabár család sírkertje is. Ahová né­zünk, a város múltjára és jelenére látunk. Gaál Lajos mérnök sírkö­véről például az ország egyetlen kuruc szobra jut eszünkbe, hisz ő volt a létrehívója. Dékány Árpád, Markovits Mária neve a világhí­res halasi csipkét idézi. Tanácsiakkal, a műszaki osz­tály vezetőjével, előadójával, a vb-titkárral s a református lel­késszel járjuk a temetőt. Már ami megmaradt belőle. A presbitéri­um összefogásával, s némi városi Nézegetjük a köveket, az egyi­ken görög felirat. A tiszteletes úr fordítja az egykori görög keres­kedő hároméves kisfiának emlé­kére 1839-ben írt sorokat. De ősi halasi családok, a város valaha nagy hírű elöljáróinak neveivel is találkozunk. Olvasható például egy árván maradt sírkövön Péter László neve: „Bács vármegye és a Kiskun kerület táblabírája” 1845-ben. Amott az országzászló romjai hevernek; beton- és mű­kődarabok. Mellette Tormássi János, a nagy tudós, pap, orátor sírját jelző felirat, akinek püs­pöksége alatt kezdődött a halasi templom átépítése. — Amikor 1974 decemberében elkezdték az építkezést, előtte májusban még temettünk ide. Könyörtelenül, embertelenül hajtották végre a „szanálást” — mondta Nagy István. — Pestre elszármazott halasi családok kezdeményezték a ke­gyeleti parkká nyilvánítást — vá­laszolja kérdésemre dr. Vilonya Balázs vb-titkár. — Mivel járul hozzá a tanács a rendbetételhez ? — kérdezem. — Az utak kiépítését vállaltuk — mondja Erdélyi Róbert osz­tályvezető —, de kérdéses még, hogy miből teremtjük elő a ráva- lót. A temetőkert növényvilága is említésre méltó, 37 fafajta, 17-fé- le cserje díszíti. Gondoljunk csak a megannyi sivár, újonnan „léte­sített” temetősivatagra szerte az országban! Szó, ami szó, a védett sírkövek környéke gondozásra szorul, itt- ott térdig érő fűben gázolunk. Ezeket az emlékeket már nem ke­resik fel családtagok, hogy szere­tő kezekkel virágot ültessenek köréjük, s kigyomlálják az elbur- jánzó dudvát, de maradandó tör­ténelem-, élővilág- vagy rajzórá­kat élhetnének meg itt a halasi diákok, hogy lokálpatriótákká nevelődjenek, s ne ismétlődhes­sen meg többé, ami megtörtént. Hajós Terézia segítséggel most rendezik parkká a megmentett sírköveket. A leg­korábbi az 1700-as évek végéről való.- Talicskával hordtuk ide egyenként, amikor a fűtőművet épitették — mutat körbe Nagy István lelkész a most már elren­dezett, sírjuk nélkül maradt kö­vekre. — Nagy Szeder Pista bácsi tervei szerint állították fel a hí­vők, s Szanyi Béla sirköves resta­urálta őket. Egyébként csak olyan sírkövet engedélyezünk fel­állítani, amelyet ő jóváhagy, 1978-ban ugyanis védetté nyilvá­nították a temetőt. — Jelenleg is temetnek ide? — A 80-as években nyithattuk meg újra, s azok a családok, akiknek a hozzátartozói vagy a családi sírboltjai itt vannak, te­metkezhetnek ide. • A megmen­tett temető­kert részletei. (Ferincz Já­nos felvételei) Az ellenségtől az ellenzékig eméljük. nem feled­kezünk meg ar­ról. hogy nem is olyan régen még alig volt különb­ség ellenfél, ellen­zék és ellenség között. Lehetett szabadon és nyil­vánosan szeretni, dicsérni a rend­szert, de ennek ellenkezője már erőteljesen attól függött: hol, mikor és kik előtt nem dicsérem, avagy nem szere­tem. Az ellenzék és az ellenség közötti különbségtétel eltüntetése többek között azért is káros, mert az ellenség­nek általában a megsemmisítésére szoktak törekedni, viszont ha már a velem egyet nem értőt is legyőzendőnek tartom, akkor előbb-utóbb magamra maradok. A tavaszi választások eredményeképpen majdnem másfél száz képviselő tekintheti magát ellenzékinek, tu­catnyi pártnak reménye sincs arra, hogy érdemi hatalmi tényezőként működhessen, utcán, sajtóban, könyvben megszólalhat szinte mindenféle politikai törekvés. Érde­mes hát legalább egy rövid összegzés erejéig számot vet­nünk azzal: hányadán is állunk most azzal, hogy ki az ellenzék és mi lehet a szerepe? Összezagyvált fogalmaink lassanként kitisztulhatnak. Az elmúlt két év változásai a politikai szókészlet világá­ban mutatkoznak meg leginkább. Az évtizedeken át gya­korolt és nehezen viselt EGYSÉGMÍTOSZ sokak fejében egybeolvasztotta az ELLENFÉL fogalmát az ELLEN­SÉGÉVEL, s az ELLENZÉKET az ELLENSÉGGEL. Mindennek jegyében az ellenzéki az ördög cimborája, kártevő, összeesküvő meg minden egyéb volt csak visel­hető politikai kategória nem. Mostanában megtanulunk különbséget tenni e három fogalom között. Ellenfele min­denkinek lehet, aki a politikai-közéleti cselekvés mezejére téved, s ez igencsak természetes jelenség. Egy párton, egyetlen politikai platformon belül is sok féle módon lehet közeledni ugyanazon problémákhoz, és lehetnek időlege­sen egymás ellenfelei azok is, akik egyébként számos fon­tosabb kérdésben egymás szövetségesei. Kisebbségi szerep Az ELLENZÉKKEL már bonyolultabb a dolog. A mindenkori hatalomgyakorlókat sohasem fogja teljes egyetértés övezni, és a politikai élet demokratikus műkö­désének nélkülözhetetlen feltétele az, hogy a hatalmi küzdelemben valamilyen módon alul maradók (például mert kisebbségi véleményt képviselnek) is hallathassák hangjukat, részt vehessenek a politikai közéletben. Ellenzéki helyzetben lenni korántsem jelent örökké kisebbségi szerepet. (Elegendő talán a jelenlegi parlamen­ti képviselők nagy részének eddigi politikai életútjára gondolni.) Azokban az országokban, ahol a politikai intézményi szerkezet lehetővé teszi a különböző irányza­tok, pártok rendszeres megméretését; ott egy-egy politi­kussal élete folyamán gyakorta előfordul, hogy a politi­kai szereplés mindkét oldalát átélheti; épp olyan valószí­nűséggel lehet miniszter, mint ahogyan ellenzéki figura. Mindez a változások normális részeként a demokrácia egyik feltétele. Úgy tűnik, hogy e finomságok és különbségtételek megtanulása hosszú folyamat lesz Magyarországon - s ez teljességgel érthető is. A tavaszi választások után egy időre leosztódnak a szerepek; lesz három kormányzati felelősséget viselő párt, és lesz másik három, amelyek képviselőinek módja nyílik hazai viszonyok között —- a parlamenti ellenzék szerepének gyakorlására. Az is kétségtelen azonban, hogy e három utóbbi párt között (SZDSZ, MSZP és a Fidesz) attól még jelentős különbsé­gek vannak és lesznek —, mert ők jelenleg egyaránt ellenzéki politikai erőkként léteznek. A képet még tovább bonyolítja annak felvetése, ho­gyan minősítsük majd azokat a pártokat, akik be sem jutottak a parlamentbe? Nyilvánvalóan azok, akik túl­élik önnön választási vereségüket és továbbra is tevé­kenykedni szeretnének, majd egyértelműen meg fogják fogalmazni politikai álláspontjukat mind a kormányzati hatalmat gyakorlókhoz, mind pedig az ellenzéki pártok­hoz képest. S ez utóbbi viszony nyomán lesznek majd, akik a parlamenti ellenzékiek politikai ellenzékei lesznek a szélesebb értelemben vett közéletben. A szavazás csak egyszeri ítélet E vázlatos áttekintés is alkalmas talán arra. hogy előre jelezhessük: az érdeklődő állampolgár nem lesz könnyű helyzetben az elkövetkező időkben. Figyelmét kénytelen lesz megosztani a többszörösen tagolt politikai erők kö­zött — és az állandóan változó politikai erőviszonyok közepette kevéssé remélheti biztosítottnak álláspontja változatlanságát. Akik valamelyik párthoz szervezetten tartoznak, azoknak véleménye és magatartása együtt fog mozogni pártjukéval, hiszen ők is valamelyest alkotó tényezői e mozgásnak. Jól tudjuk azonban azt, hogy az összes párt EGYÜTTES TAGSÁGA nem éri el még a választási jogosultak számának tíz százalékát sem. Ezért az igazi talány ma még a magát politikailag meg nem nevező óriási többség minősítésének a kérdése. Rendkívül nehéz megjósolni azt, hogy a lakosság ellen­zéki, kormánypárti, avagy érdektelen, semleges észjárás és érzelemvilág jegyében viszonyul-e az új hatalmi struk­túrához Ha kiszámoljuk, hogy az első fordulóban (amikor még pártokra szavaztak) mekkora volt a támogatottsága ama három pártnak, akik most kormányzati koalícióra lép­nek, akkor azt láthatjuk, hogy kb. kétmillió-százezer választó támogatta őket. Az ellenzéki hármas pedig szin­tén valamivel több mint kétmillió szavazatot kapott. Igaz, a választópolgárok NEM IS KOALÍCIÓRA, nem is ELLENZÉKI POZÍCIÓRA hatalmazták fel pártjai­kat; mégis érdemes azonban e fenti számokon elgondol­kodni. Tény, hogy a szavazói magatartás EGYSZERI VÁLASZTÓL ÍTÉLET. S mindebből epíltalán nem következik, hogy az új kormányzatnak eleve számolnia kellene kétmilliós potenciális ellenzékkel. Hiszen azok, akik valamely más pártra szavaztak, egyáltalán nem biz­tos, hogy nem fogják támogatni az új kormányt. De az ellenkezőjén is cl kell töprengeni; ugyanis a választói bázis egyáltalánmein automatikus támasztéka a majdani koalíciós kormánynak.. Vagyis: a közeljövő kormányzatának LEHET NA­GYOBB IS, MEG KISEBB IS az ellenzéke, mint amit eme 2-2 milliós ide-oda megosztottság kifejez. Az embe­rek nagy valószínűséggel a kormányzati döntésektől függően fognak kormánypárti, ellenzéki avagy tökélete­sen érdektelen szerepeket választani. Ez a többpárti struktúra ugyanis túlontúl fiatal ahhoz, hogy a tavaszi pártválasztások eredményeit hosszabb távon is megha­tározó erejűnek véljük. A választás szabadsága, a sok­párti kínálat még friss élmény; a politika és a politiku­sok utálata és a velük szembeni bizalmatlanság viszont nagyon is erősen meggyökerezett, s több generáció életében megtapasztalt hagyomány. S éppen e bizalmat­lanság folytán nagyobb a késztetés a csöndes, elfójtott, morgolódó, házi sütetjí ellenzéki szerepre, mintsem a kormányzat aktív támogatására. (Ez' utóbbi amúgy is gyanús, mert leginkább a politikából élők „kiváltsága” szokott volt lenni.) Az újabb erőpróba: a helyhatósági választások Mindeme — elvontnak látszó — elmélkedésnek nem is oly soká nagyon is gyakorlatias és mindennapi jelentő­ségét fogjuk átélni. Mihelyst fölállnak a központi hatalmi szervek, azután nyomban át fog tolódni a politikai küz­delmek súlypontja a HELYHATÓSÁGI VÁLASZTÁ­SOKRA. Valamennyi, magát komolyan vevő, politikai erő ugyanis tisztában van azzal, hogy a tavaszi választá­sokon a rendszerváltásnak CSAK A FELSŐ RÉGIÓK­BAN MEGVALÓSÍTHATÓ RÉSZE történhetett meg. Az igázi változást azonban az hozza, ha majd a száznál több város és az ezernyi falu vezérkara is lecserélődik: majd ennek nyomán pedig a kulturális, egészségügyi, közlekedési, helyi gazdasági szervezetek alkalmatlan ve­zetőit is leváltja a sors. A helyhatósági választásoknak nem lesz majd akkora zaja, nem lesz annyi plakátja és tévéreklámja, mégis az emberek jobban fogják tudni, hogy őket érintő-szolgáló változásokról lesz szó. A helyi •küzdelmekben egészen más módon vetődnek majd föl az ellenfél -ellenzék­ellenség problémák. Saját településeiken a leendő válasz­tók összehasonlíthatatlanul jobban meg tudják ítélni azt, hogy ki a legalkalmasabb közügyeik intézésére. Tagad-« hatatlan annak is a jelentősége, hogy az egyes jelölteket mely pártok támogatják, s az is valószínű, hogy A MÁR HATALMI HELYZETBEN lévő pártok jelöltjei elő­nyösebb helyzetben lesznek. Mégis, a fordítottja is meg­fontolandó: a pártokat is erőteljesen minősíti majd az adott város, falu közössége előtt az a tény, hogy mennyi­re tudnak hiteles, elfogadott személyeket megnyerni je­löltnek. Ebből pedig fura kombinációk alakulhatnak majd ki; kormánypárti szavazók ellenzéki helyi jelölteket támogatnak, ellenzéki pártok szavazói nyugodt szívvel fogadnak el kormányzópárti jelölteket — ha őket látják alkalmasabbnak. Vagyis: a ma is eléggé bonyolult belpolitikai képlet további metszeteiben válik még tarkábbá, mindez pedig valamennyiünk számára tanulási folyamat. Megtanul­hatjuk akár alakítani is — azokat a közállapotokat, ahol is az ember végre magától döntheti el, hogy kit és mit támogat, minek-kinek lesz barátja vagy ellenzéke. S még ha fáradságos és hosszú is ez a tanulási folya­mat, még mindig jobb (és európaibb) annál, mint amikor az ember szándékától függetlenül mások és másutt döntötték el, hogy ellenfél vagy ellenzék legyen belőle. Az alattvalónak általában nincs választása. Kéri László politológus MAGYARORSZÁGON HETENTE MEGÖLNEK EGY GYERMEKET Növekszik a fiatalkorú bűnözők száma ' Tíz év óta folyamatosan növekszik a fi­atalkorú bűnözők száma. Ez azért is ag­gasztó. mert ugyanebben a korosztály­ban csökken a népesség - hangsúlyozta Kacziba Antal rendőr ezredes, az Orszá­gos Rendőr-főkapitányság bűnmegelő­zési osztályának vezetője kedden tartott sajtótájékoztatóján. Elmondta, hogy míg tavaly 10 ezer fiatalkorúra, azaz 14 —18 évesre 148 bűnelkövető jutott, né­hány éve még csak száz. Mintegy 10 ezer bűncselekmény vált az elmúlt évben is­mertté, ami a szakember véleménye sze­rint 100 ezer látens bűncselekményt je­lent. Ezek 60-70 százaléka csekélyebb sú­lyú. általában vagyon elleni bűncselek­mény. ám éppen ebben a kategóriában a legalacsonyabb a felderítési mutató. Kifejtette azt is: a felmérések szerint téves az a hiedelem, hogy az elvált szü­lők gyermekei követik el a legtöbb ki­hágást. Mint mondta, a gyermekek szempontjából sokkal veszélyesebb egybekényszeríteni az együttélésre kép­telen szülőket. Kacziba Antal külön szólt arról, hogy évente mintegy 3000-4000 gyer­mek sérelmére követitek el bűncselek­ményt. Magyarországon a szülők he­tente megölnek egy gyermeket, évente 200-300-nak nyolc napon túl gyógyuló sérülést okoznak. Hazánkban jelenleg minden ötödik gyermek a veszélyezte­tett kategóriába tartozik. Ünneplő iskolánk 120 éves fennállását ünnepli a Tóth Kálmán Szakközépiskola Baján. Az alapító Haynald Lajos kalocsai érsek, a németországi eredetű. Miasszonyunkról elnevezett szegény iskolanénékre bízta a kezdetben csak elemi és polgári iskolai leányképzést. Az eltelt hosszú időszak alatt a katolikus nőnevelés egyik szilárd bázisa lett a 30-as évekre kialakuló zárda, amely a líceumi és a tanítónőképzést is biztosította. 1949-től az államosítás után megmaradt a tanítónőképzés, majd 1957-től leánygimnáziummá alakult át az iskola. A társadalmi válto­zásokból fakadó igények kielégítésére előbb koedukált gimnázium lett, azután 1962-ben indult meg a vízügyi, 1979-ben a gépészképzés. 1982-re az egykori nőnevelő intézet egy keményebb karakterű, főként fiúkat képző szakközépiskolává vált. 1985-től a jelenlegi formájában ötéves technikum, azaz műszaki szakközépiskola,, amely technikuso­kat bocsát ki. Erőteljesen változó világunkban azonban mindannyiünk erkölcsi kötelessége az örök emberi értékek megőrzése, a múlt ápolása, a hagyománytisztelet. E gondolatok jegyében született meg az évforduló megünneplésé­nek eseménysorozata. Különös hangsúlyt ad e rendezvényeknek az is. hogy az állam és a katolikus egyház viszonya is megváltozott. Éppen ezért az évforduló megünneplésében jelenlegi iskolánk elődjének tör­ténetére, hagyományaira, a volt tanárok és növendékek felkutatására nagy hangsúlyt fektetünk. Velük együtt szeretnénk egy nagy múltú, de a mai ifjúságunk előtt, sajnos, kevésbé ismert iskolai világot bemu­tatni. , Nyitórendezvényünk 1990. május 5-én 11 órakor volt, amikor egy képzőművészeti kiállításon iskolánk volt tanárai és növendékei mu­tatták be alkotásaikat. A központi ünnepségeket ugyanezen év október 19 20-án rendez­zük, melynek keretén belül iskolatörténeti kiállítás, emléktábla­avatás, ünnepi mise és hangverseny lesz. , A fenti eseményekre szeretettel várjuk mindazokat, akik az elmúlt 120 esztendőben iskolánk tanárai, tanulói voltak. Marosvasárhelyiné Gergely Anna igazgatóhelyettes (MTI)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents