Petőfi Népe, 1990. május (45. évfolyam, 101-126. szám)

1990-05-28 / 123. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 1990. május 28.

HÚSZMILLIÓ FORINT TÁRSADALMI MUNKA IS VAN A GÉDERLAKI VALÓSÁG MÖGÖTT

Izraelbe mennek a táncosok

A Kis-Duna mentén, a paksi atomerőmű „árnyékában” szinte egymáshoz ér három kis község: Ordas, Géderlak és Dunaszentbenedek. A „közrefogott”, 1500 hektáron fekvő településen mindössze ötszáz házban alig több mint ezerkétszázan élnek — békésen- nyugtalanul. Az idegent hamar észreveszik, hiszen nem szoktak hozzá a látogatóhoz. Ám váratlanul érkezve is olyan környezetben és kedvesen fogadják az embert, mint a jó háziasszony a várva várt vendéget.

— Rendszerető emberek élnek itt. No. nem is alhatok. Éber a nép mondja Sill László tanácselnök. Amit szeretnének, azt kiharcolják, számon kérik. Talán ez annak a jele, hogy szeretnek itt élni, ezért is évek óta stagnál a lakosság lélekszáma. S ez faluban nagy szó. Igaz, sok — négyszáz — a nyugdíjaskorú. A munkaképesek zöme ilyenkor nincs a faluban, mert kétharmaduk — a kevés munkahely miatt

— ingázik: Kalocsára, Paksra és Dunaújvárosba.

— Es a mindennapi életet segítő ellátás?

— Jónak mondható. Egyetlen visz- szatérő gond. hogy a kalocsai áfész

— anyagiakra hivatkozva — képtelen olyan pénztárgépet beállítani, ami szalagot adna ki, hogy utánanézhessen a vásárló, miért és mennyit fizetett. Nem tudom, ott a városon ezt meg mernék-c csinálni? A szolgáltatás általában olyan, mint más, hasonló nagyságú községekben. Kőműves, férfi-női fodrász van, cipész nincs, a háztartásigépjavítás bejelentéses, begyűjtési rendszerű. S hogy jó úton haladunk, az szinte mindenki érdeme. Az idén befejezzük az ötmillió forintos útépítési programot.

— Mit terveznek az idei költségvetésből?

A tizenötmillió forintból nem sokra futja. Legközelebb a csapadékvíz-elvezetésen lesz a sor, és kellene orvosi szolgálati lakás, gyógyszertárral egybeépítve. A telefonról nem is beszélve. . .! Sok gondot jelent — gondolom, másutt is — az öregek segélyezése. Szerintem ennek a korosztálynak már alanyi jogon kellene, hogy jusson, járjon valamennyi a kisnyugdíj mellé. Törődésünkre más'megoldás nincs, mint az. hogy adunk amennyit tudunk, s a házi szociális gondozó hordja az ebédet, és intézi, amit kell. Ám egymásra is odafigyelnek az emberek, összetartanak. A kevés cigánycsalád is beilleszkedett, semmi gondunk velük. Rendes, szorgalmas, tiszta emberek. Ha nem egyként mozdulna a lakosság, nem is pályázhattunk volna a településfejlesztési versenyre. . .

— Hangjából ítélve, remélnek is valami helyezést. Mire alapozzák ?

(Időközben kihirdették az eredményt, Géderlak második helyezést ért el. A szerk.).

— Nézzen szét tüzetesebben! — invitál az elnök és elindulunk a falunézőbe. Megtudom, hogy húszmillió forint értékű társadalmi munkát takar a valóság: van járda, az utak jók, rendben a temető, a sportpályánál ott a víz, új az öltöző, a szeméttelep messze, egy helyen. Közben megérkezünk a felújított iskolához, amire most talán a legbüszkébbek.

— Belebetegedtem volna, ha ezt a 130 éves iskolát lebontják. Igaz, nyolcmillióba került, de olyan lett, mint egy kastély. Ez kell ezeknek az egészséges, jól fejlett gyerekeknek — fogad Fekete Pálné, aki lassan négy évtizede tanítja az alsósokat. — S képzelje el, ennyi év után tanári szobánk is lett!

Falunézőnk közben két fiatalember leszólítja a tanácselnököt, majd mondandójuk után megismerkedünk. Serényi István a géderlaki hagyományőrző népi együttes vezetője, egyébként karbantartó, Szabó Zsolt táncos, testnevelő tanító. Szinte egyszerre mondják örömüket: a hatvanfős, ezüst minősítést kapott együttes járt az NSZK-ban, az NDK-ban, Olaszországban, most június 30-án pedig kéthetes izraeli fesztiválra hivatalosak. A repülőjegyek már megvannak.

— Ráadásul önköltséges alapon folytatja Berényi István. Összetáncoltuk. A kalocsai érsekségtől pedig kaptunk 300 ezer forint kölcsönt. Jól jött volna egy kis megyei támogatás is. Úgy készülnek a lányok-asszonyok, hogy maguk varrják a rúzsás ruháikat. Ambrus János, Magyar Sándor, Barna János és Bertók Imre pedig húzzák a talpalávalót. De nézze meg, mit tudnak errefelé az asszonyok. Elmegyek a plébánosért, hogy mutassa meg a kincset: a gyöngyös oltárterítőt. A főkötők is igy készülnek.

Kovács János hamar megérkezik, örömmel nyitja a templomajtót, s tárja elém Végh Józsefné Annus néni húszas években hímzett térítőit. A csupavirág, hűvös, tiszta templomból hamar kisietünk, mert a plébánost a közeli község gyerekei hittanórára várják. Katolikus nép lakta vidék ez, tudom meg a tanácselnöktől, aki elbeszéli, hogy Ko• Géderla- kon is kevesebben építkeznek, de Katona Zoltá- nék, az öreg házat lebontva, úgy döntöttek, végleg itt maradnak.

• Fekete Pálné a tizenhat fős osztályban rajzórát tart.

• Az újjávarázsolt régi iskolához tartozó konyhán naponta több mint száz adag ebéd is készül, amiből éte- lesekben viszik az időseknek járó menüt.

• Berényi István (jobbról) és Szabó Zsolt nem kis feladatot vállalt magára, hogy a népi együttesnek megszervezze az utat.

vács László mindenütt ott van. szinte összetartó ereje a falunak.

Sétánk egy kis park előtt vezet, ahol nem megszokott feliratú oszlop áll: „Az ön rovata. Javaslatok, kérdések. Válaszol az illetékes”. És ezt komolyan is veszik a falubeliek. Odébb, egy més/- illatú háznál pedig így folytatja Sill László:

— Ez egy szolgálati lakásból átalakított nyugdíjasok klubja. Nem csodák csodája, de kell gondoskodni az idősekről is.

Farkas Imréné kertes háza hűvösében varrogatva felfigyel ránk, s tovább fűzi a témát:

— Majd’ hét évtizede élek itt. De ilyen boldogok talán nem voltak még az öregek. Örülünk az asszonytársakkal, hogy van hol összejönnünk. Már kirándulni is voltunk, most meg a jánoshalmi nyugdíjasokat várjuk. Fürdőhelyre, meg piacolni is készülünk. A filmvetítés kezdetére pedig mindig letesszük a kapanyelet.

Legalább ennyire, csak zömmel a férfinép örül annak, hogy a múlt é\ végén megalakult horgászegyesület összefogásával április 22-én horgász- versennyel egybekötve megnyitották a szabadidős parkot. Központja, persze, a tó, benne — százezer forintért több mint hat mázsa ponty, ezer csuka és jó néhány busa. Máris népszerű a gyönyörűen rendezett „paradicsom", még akkor is, ha az ott-tartózkodás szabályai szigorúak.

Pulai Sára

• Az idősek mindegyike úgy örül a nekik készült klubnak, mint Farkas Imréné. (Méhes Éva felvételei)

SJUTÖPOSTA

AZ ÁLLATTARTÓK KÉRÉSE: Ha teheti, segítsen a nem ügyeletes állatorvos is!

Április 23-án megjelent Sajtóposta rovatunkban ismertettük a kunadacsi Valkaiék panaszát: sürgős hívásukra nem ment ki a helyszínre az otthonában tartózkodó községi állatorvos, hanem órákkal később az ügyeletes kollégája, aki már csak azt állapíthatta meg, hogy a megbetegedett borjú nem él. Közöltük még: az esetet kivizsgáló megyei főállatorvos nem állapított meg mulasztást, hangsúlyozva, hogy az ügyeleti szolgálatba be nem osztott doktor nem köteles kimenni a beteg állathoz.

E cikkünk, s főleg annak záró mondata élénk visszhangot váltott ki az egyéni állattartók körében. Sokan telefonon, mások pedig szerkesztőségünket személyesen felkeresve reagáltak az olvasottakra. A véleményekből adunk most közre figyelmet érdemlő részleteket, természetesen eleget téve az egyöntetű óhajnak, hogy mellőzzük a nevek nyilvánosságra hozatalát:

— Régóta van a gazdaságomban borjú és tehén, így tapasztalatból tudom,

hogy ha megbetegszenek, a lehető leggyorsabban kell őket kezelésbe venni, s akkor nagy remény van a gyógyulásukra. Fel nem foghatom, hogy mindezt másképpen látja a szóban forgó állatorvos ... mondotta az egyik kiskunfélegyházi olvasónk.

— Manapság, amikor igen költséges és kevés haszonnal járó foglalatosság az állattartás, meg kell becsülni az ilyen munkára vállalkozókat. A beteg állat tulajdonosának azonnali segítségkérését visszautasító- doktor éppen ellenkezőjét cselekedte ... — summázta ekképpen gondolatait a Hajóson lakó kistermelő.

— Megértem, hogy az állatorvosnak is pihennie kell, ám ha odahaza tartózkodik, amikor hívják a beteg állathoz, olyan megfontolásból aligha szabad megtagadnia a gyógykezelést, mert azon órákban hivatalosan nem szolgálatos ... — vélekedett a tassi állattartó.

— Kötve hiszem, hogy az állatorvosi eskü közben olyasmi is elhangozhatott, miszerint csak az ügyelet idején kötelező a szakmát gyakorolni. . .

fejtette ki álláspontját a kecskeméti külterületen élő juhász.

— - Az új rendszer képviselői azt hangoztatják: vállalkozzunk bátran, s számíthatunk a különféle támogatásokra. Ez utóbbit illetően én a gyors állatorvosi gyógykezelést is feltételezem. Vagy tévednék ? kérdezte a bócsai gazda,

aki a környékbeli társai kérését is tolmácsolta: Ha teheti, segítsen, vagyis a beteg állathoz mindig siessen ki a nem ügyeletes állatorvos is!

Nos, ennyiben kívántuk közreadni a termelői álláspontokat, amelyekből kiderül: az érdekeltek tartanak tőle, hogy szűkebb környezetükben is bekövetkezik, ami Kunadacson történt. Válaszunk az: ennek kicsi a valószínűsége. Miért? Mert a Bács-Kiskun Megyei Állategészségügyi és Élelmiszer-ellenőrző Állomás igazgató főorvosa, dr. Kovács Gyula az e tárgyú, korábbi cikkünkkel kapcsolatosan nemcsak a vitát kiváltó jogszabályi feleletet adta, hanem a következőket is leszögezte:

— Való igaz, hogy a szolgálati rend meghatározó az állatorvosi munkában, mégis arra biztatom a munkatársaimat, ha módjukban áll, legalább a sürgős esetekben menjenek ki a beteg állatokhoz és gyógykezeljék azt a legjobb tudásuk szerint. Bízom abban, hogy erre őket a hivatástudatuk is ösztönzi, nem különben pedig a környékbeli állattartók irántuk tanúsított bizalma!

Tarthatatlan állapotok...

Tanácsi bérleményben lakom, a Mészáros utca 22. szám alatt. Noha jelentős összegű lakbért kell havonta fizetnem, ezért cserébe még nyugalmat sem kapok. Ugyanis, enyhén szólva, tarthatatlan állapotok vannak mifelénk.

Hadd kezdjem azzal, hogy itt valamennyi lakás földszintes, amihez kisebb területű udvar tartozik. Itt él néhány lakótárs kutyája. Ezek az állatok szerteszét piszkítanak, minek következtében állandó a bűz. Még ennél is nagyobb probléma azonban, hogy az ebek szinte egész éjszaka ugatnak. A bezárt ablakok mellett sem lehet éjszaka pihenni.

Azután van egyéb gond is, nevezetesen, hogy az egyik lakónál megszaporodtak a patkányok, s közülük legutóbb 18-at irtott ki. Tetemüket azonban nem ásta el, hanem csak az udvaron fedte be homokkal. Talán mondanom sem kell, hogy máris orrfacsaró szagot árasztanak a dögök.

Az előzőekben közölteket már jelentettem a városi tanács hatósági osztályán, a helyi közegészségügyi szervet pedig az ingatlankezelő vállalat vezetője értesítette a körülményeinkről, ám a várt intézkedés hetek óta késik.

Sokat hallom-olvasom, hogy a rendszerváltás közepette kissé lelassult a közigazgatás. Ebből az esetből kiindulva, attól tartok, nálunk meg is bénult. Ilyenkor vajon kitől remélhet segítséget a bajba jutott állampolgár? A parlamenti képviselőnk is többet tartózkodik a fővárosban, mint a választókerületében . ..

Körmendy Sarolta

Kiskőrös

IDÉN JÚNIUS VÉGÉIG:

Korszerűsítik az aluljárói közvilágítást

Februári Sajtóposta rovatainkban kétszer is foglalkoztunk a megyeszékhely Szolnoki úti nagyaluljárója közvilágítási problémáival. Ezek lényege: a lámpászerkezetek hibája miatt nappal is nagyon sötét a.gyalogos-aluljáró, ahol este vagy éjszaka, csak félelemmel lehet áthaladni.

Cikkeinkben közöltük még, hogy a javítási munkát a tulajdonilag illetékes Kecskemét Megyei Városi Tanács építési osztálya már tavaly megrendelte a Démász Kecskeméti Kirendeltségén, amely — főleg a szükséges alkatrészek hiánya miatt — nem vállalkozott a feladat elvégzésére. Végül a budapesti Lumen Gazdasági Munkaközösséggel sikerült megegyeznie a kivitelezésről a hatóságnak, s ez év első felére ígérte a megoldást.

Nos, immáron május végén tartunk, ám a helyszínen minden változatlan. Emiatti aggodalmát fejezte ki a szerkesztőségünkbe telefonált környékbeli lakos, Borosné is, sürgetve az intézkedést.

Jurish József személyesen mondotta el a minapi szomorú esetet: kerékpárral igyekezett át a túloldalra az esti órákban, amikor a csaknem teljes homályban ismeretlen személyek léptek hozzá, fellökték és a pénzét követelték. Idős olvasónk arról is beszámolt, amit hallott: nemrégen kiraboltak egy nőt, aki szintén este vette igénybe az aluljárót.

Ezek után a megyei városi tanácshoz fordultunk a kérdéssel: hol tart e közvilágítási ügy rendezése? Irsa Ernő csoport- vezető főmérnök az alábbiakat válaszolta: — Ev eleji ígéretünknek megfelelően, június végéig sor kerül a nagyaluljáró közvilágítása korszerűsítésére, melynek kivitelezője a budapesti Lumen Gmk. A jelentős költséget igénylő munkálatok elkezdése, illetve befejezése előtt is sor kerül azonban afféle áthidaló műszaki intézkedésre.

A Démásszal megállapodtunk, hogy a szakemberei fénycsöveket helyeznek el ideiglenesen azokban a lámpaszerkezetekben, amelyek még nincsenek használhatatlanná zúzva.

Megjegyzés:

A Hunyadivárosban, amelyet a szóban forgó aluljáró köt össze a városközponttal, több gyár található, melynek dolgozói közül sokan e közlekedési területet veszik igénybe munkába menet és onnan jövet. Ehelyütt tehát számottevő a gyalogos- és kerékpáros-forgalom, amire tekintettel indokolt lenne, ha a rendőr járőrök gyakrabban megfordulnának arrafelé, amíg meg nem kezdi üzemelését a korszerűsített lámparendszer.

Meddig várjak a pénzemre?

Mint a volt szovjet hadifogolytáborok egykori lakója, nagy örömmel fogadtam az anyagi jellegű rehabilitálásunkra vonatkozó jogszabályi intézkedést, melynek értelmében 500 forinttal emelkedik a nyugellátásom összege.

A vonatkozó igénylést -. a szükséges iratokkal együtt — már régen ■ elküldtem az illetékesekhez,

akiktől a választ, illetve a pénzt hiába várom. Azért

is aggaszt a dolog; mert a környékbeli ismerőseim, az idős sorstársak szintén kérvényezték e pluszjuttatást, s ők hónapokkal korábban már kézhez vették az összeg folyósításáról szóló hivatalos értesítést.

Kicsi a nyugdíjam, jól jönne ez a kiegészítés, csak azt nem tudom: meddig várjak türelemmel a pénzemre? Steinmetz István

Kecel

Az egyes, személyes szabadságot korlátozó intézkedések hatálya alatt álló személyek társadalombiztosítási és munkajogi helyzetének rendezésével a 72/ 1989. (VII. 4.) MT számú, valamint a 104/1989. (X. 4.) MT számú rendeletek foglalkoznak. Ezek kimondják: olyan nyugdíjasok kaphatják meg az 500 forintot, akiknek már beszámították szolgálati időként a hadifogságban eltöltött idejüket. Az ügyintézéshez nélkülözhetetlenek az okirati bizonyítékok (katonakönyv, hadi fogsági elbocsátó), ha azonban hiányoznak, a Szovjetunióban eltöltött fogság idejéről hatósági bizonyítványt kell kérni a Belügyminisztériumtól.

Itt mondjuk el, hogy rövid ideig a nyugdíjfolyósító szerv mindenféle, a hadifogsággal kapcsolatos iratot visszajuttatott a kérelmezőnek, mondván, az igény jogosultságát a Belügyminisztériummal igazoltassa. Ez a gyakorlat azonban nem sokkal később megszűnt, s azóta a folyósító szerv a nyugdíj-kiegészítéshez elfogad minden egykorú iratot, amely egyértelműen igazolja a Szovjetunióban eltöltött hadifogság idejét. Fontos még elmondani: a már említett szolgálati időbe nemcsak a katonaként, hanem a polgári fogolyként töltött idő is beszámítandó.

Tekintettel arra, hogy a nyugellátás is számítógépes rendszer segítségével működik, áz adatokat legalább két hónappal korábban táplálják be, mint ahogyan az összeg folyósítása megkezdődik.

Amennyiben olvasónk várakozási ideje már meghaladja a két hónapot, feltételezhető, hogy az ügyintézésbe hiba csúszott. Javasoljuk hát: sürgető levéllel forduljon a Budapesti Nyugdíjfolyósitó Igazgatósághoz (XIII. kér.. Váci út 73.), melyhez küldött soraiban hivatkozzon a nyugdíjfolyósítási törzsszámára.

Postai rejtélyek

Az utóbbi napokban két kecskeméti olvasónk ugyanazon okból fordult lapunkhoz, nevezetesen, hogy valami nincs rendjén a posta levélkézbesítési tevékenysége körül. A részleteket abban a reményben tesszük közzé: az illetékesek nemcsak fényt derítenek a rejtélyekre, hanem az azokból adódó gondokat mielőbb orvosolják is.

A Botond utcában lakó Nagy Fcrencné ezeket mondotta:

Kisnyugdíjas lévén, nagyon be kell osztanom a pénzemet, így azután csak ritkán látogathatok el busszal vagy vonattal a távoli Dunántúlon élő rokonomhoz. Kapcsolatot főleg levelezés útján tartunk egymással.

A választ illetően legutóbb a fonyódi sógornőm volt soros, akitől nemrégen meg is érkezett a sima levél. Átvételekor azonban a kézbesítő 16 forint portódijat fizettetett velem.

Azóta is vizsgálgatom a borítékot, melyen ott a 8 forintos bélyeg, rajta a fonyódi posta bélyegzőlenyomata. Ezek után nem értem, miért büntetett meg a posta. Csak nem ily

módon akar leszoktatni a levélírásról, illetve levélvárásról?

Most pedig következzék a Bagi László utca egyik lakójának, Csitári Józsefnének sérelme:

— Úgy alakultak dolgaim, hogy fontos ügyben hónapok óta folytatok aktív levelezést. Az ajánlott küldeményekben sokszor pótolhatatlan iratokat továbbítok. F. szolgáltatást először megbízhatónak hittem, hiszen a postáskisasszony, miután elkért tőlem 19 forintot, nyilvántartásba vette a levelet, borítékjára ráragasztotta az ajánlási ragszámot, majd aláírva, lebélyegezve visszaadta a feladóvevényt. Summa summárum: a levél odaútja biztosítottnak látszik. A válasz visz- szaútja azonban már nem éppen zökkenő- mentes.

Jól tudom, hogy a postás kézbesítőkönyvébe van beírva az ajánlott levél, melynek átvételét a címzettnek (esetleg a megbízottjának) kellene aláírásával igazolnia, ám erre a legritkább esetben kerül sor. Ehelyett a gyakorlat az, hogy a kézbesítő, mint egy közönséges küldeményt, az ajánlott levelet is bedobja a postaládába.

Lehet, hogy ez a módszer kényelmes, egyszerű a postának, mégis úgy vélem, a borsos

ajánlási díj ellenében nem ezt érdemelné a címzett.

□ □ □

Olvasóink észrevételeit az alábbiakkal egészítjük ki:

Nagyné bemutatta nekünk a portóval ellátott levelét, melyen sem ajánlási, sem expressz jelzés nincs, így teljességgel érthetetlen a bírságolás. Itt jegyezzük meg: úgy tűnik, nem minden postai tisztviselő van tisztában a díjtarifákkal, ugyanis kaptunk már ugyanolyan méretű és súlyú leveleket, melyekre eltérő értékű bélyegek voltak ragasztva. Hasonló tarifadifferenciát tapasztaltunk expressz küldeményeknél is.

Ami pedig az ajánlott levél postaládába történő bedobását illeti, eme gyakorlat miatt több olvasónk emelt kifogást, azon egyszerű okból, mert a ládából eltűnt a küldemény. Ha e kézbesítési formát szabály írja elő, talán érdemes lenne azt felülbírálnia a postának!

Szerkeszti: Velkei Árpád Levélcím: 6001 Kecskemét, Szabadság tér 1/A Telefon: 27-611