Petőfi Népe, 1990. május (45. évfolyam, 101-126. szám)

1990-05-26 / 122. szám

I 4 • PETŐFI NÉPE • 1990. május 26. EZ A RÉGI TELEP LENNE AZ A HÍRES? Kombináció a kombinátban Sok jó tejet gazdaságosan Nemigen múlt el országos tejter­melési verseny — amíg volt —, hogy a Hosszúhegyi Mezőgazda- sági Kombinát tehenészetét ne em­lítették volna, gyakorta a legelső helyek egyikén. Ma e versenyek elmúltával mi lehet a benyomás a telepről? Mondják, sok szakember láto­gatja, nemcsak határainkon belül­ről. Megnézik a telepet kívülTŐl, és csalódottságuknak adnak hangot: „Ez a régi telep lenne az a híres? Nem is néz ki olyan jól”. Aztán beljebb mennek, megtudnak dol­gokat és a véleményük így válto­zik: „Igaz, hogy nem néz ki jól, de jól működik”. Persze az elmúlt 16 évben -— akkor kezdődött ugyanis a fajtaátalakító keresztezés — a fontosabb pontokon korszerűsí­tették a technikát, a telepi épülete­két is. Újabb lett a fejőház, néhány istálló, a takarmányozás egyes tár­gyi elemei. De igazán nagy, látvá­nyos változás a termelés mennyisé­gi változása. Ez idő alatt kétszerese lett a tehenenkénti tejtermelés. A tejtermelés megalapozása már az üszők kiválogatásánál, és ami a legfőbb, azok tartásánál, takarmá­nyozásánál kezdődik. Általános gyakorlat, hogy a növendékek a takarmányozási sor vége felé kul­lognak, nem minden esetben kap­ják meg a teljes értékű takarmányt, nem beszélve némi pluszokról. Hosszúhegyen ezt nem tartják he­lyesnek, mondván, a jó, válogatott genetikai képességű üszőkből így nem lesznek kiválóan tejelő tehe­nek. A mezőgazdasági kombinát kapcsolatokat ápol a genetikai háttér megteremtése, folyamatos fenntartása érdekében. Az ameri­kai IBS rendszer, az Agrokomplex és az Állami Gazdaságok Egyesü­letének szarvasmarha-tenyésztési szakbizottsága szakembereivel együtt bábáskodnak azon, hogy a tejelő állományba azok az egyedek kerüljenek, amelyek a legjobb ge­netikai kódokat hordozzák. Egy idő után aztán „önállósodik” a program, hiszen a számítógép, az itteni kiképzett bírálók már nem szorulnak az állandó külső segít­ségre. Kötelezettségük „csak” a/ adatok szolgáltatása, és a jobbító szándékú szakmai tanácsok meg- fogadása marad. Igen ám, de a szépen felépített programba nemegyszer beleszólt már a valóság, mondjuk a hazai közgazdasági feltételek. A váloga­tás elsődleges feladata és célja a minél nagyobb tejmennyiség eléré­se, hiszen a befektetett költségek megtérülése csak ennek növelésé­vel volt lehetséges. A szemlélet, a piac igényeinek változása, illetve a közös piaci normák bevezetésé­nek eshetősége kikényszeríti a vál­toztatást. A nagyon jól tejelő tehe­nek tejének zsírtartalma meglehe­tősen alacsony. A múlt évben a 8125 literes fejési átlaghoz 3.11 százalékos zsírtartalom párosult. A genetikai programot tehát mó­dosították. Ehhez csatlakozik az elengedhetetlen takarmányozási változtatás. A tömegtakarmányok mennyisége látványosan növeke­dett az elmúlt időszakban, a minő­ségi kívánalmaknak azonban ha­tárt szabott és szab ma is a techni­kai háttér. Ugyanakkor van lehe­tőség, többféle mód arra, hogy a tehenek rost- és fehérjedúsabb tö­megtakarmányhoz, és persze meg­felelő abrakhoz jussanak. Sőt, az Agrokomplex puliéi anyagai eteté­sének már 0,2 százalékos tejzsír- százalék-emelkedést tulajdoníta­nak. Mindezt természetesen lehet, kell egy másfajta szeínüvegen ke­resztül is nézni, a gazdaságosságot szemlélve. A kombinát vezetői le­szögezik: a telep sorsát a további­akban a finanszírozás kérdései döntik el. Tavaly a kiemelkedően nagy tejtermelési mutatókkal még akkor is, ha ezek eléréséhez termé­szetesen nem kis költségek csatla­koztak — meglehetősen jó ered­ményt értek el. Az idén, éppen a termelési költségek növekedése mi­att, a kalkulációk szerint jóval sze­rényebb lesz az elkönyvelhető ha­szon. Márpedig, jöhet olyan idő, amikor mondjuk a megtermelt ta­karmányokat kifizetődőbb lesz el­adni, mint akár ezekkel a nagy ér­tékű, sokat termelő állatokkal megetetni. . . Gál Eszter EZT OLVASTUK Milyen kapitalizmust akarunk? A szocialista gazdálkodás teljes csődjét megélt kelet-euró­paiakat ma már aligha kell győzködni arról, hogy a szabad piac — nevezzük nevén —, a kapitalizmus felé vezet az oly nagyon keresett kiút. Csakhogy ez a piacgazdaság, ahogy köze­ledünk hozzá, egyre bonyolul­tabbnak látszik, s sajnos az is. A kapitalizmus is sokféle, és nem biztos, hogy például Ma­gyarország máris megtalálta azt a piacgazdasági modellt, amely az ország adottságainak megfelel. Az újonnan „piacosító” or­szágok egyik nagy buktatójára hívja fel a figyelmet az Interna­tional Herald Tribune cikke, amely a kelet-ázsiai gazdasági csoda néhány tapasztalatát veti egybe a Kelet-Európábán ki­bontakozó folyamatokkal. Dél-Koreát, Tajvant és a többi „kis tigrist” gyakran állítják elénk példaképként, ám mint a cikkből is kitűnik, az ott alkal­mazott módszerek gyökereiben eltérnek a níinálunk most terve­zettektől. Széles körben elterjedt nézet, hogy a szabadpiaci sokkterápi­ára van leginkább szükségünk: azaz győzzön a jobb; ha a Vide­oton nem életképpes, jöjjön a Samsung; ha a Tisza Cipő kép­telen felzárkózni a cipőnagyha- tálmakhoz, jöjjön a kínai cipő- dömping! A tekintélyes ameri­kai lap szerint a „kis tigrisek” ezt nem így csinálták. Az ottani kormányok évtizedeken át tu­datosan eltérítették az árakat a világpiactól, hogy ösztönözzék a hazai beruházásokat és a ke­reskedelmet. Sőt, a nálunk most teljesen felszámolásra ítélt állami támogatást is bevetették, hogy versenyképessé tegyék a hazai termelést. Dél-Korea és Tajvan exporttámogatással és kereskedelmi korlátokkal védte a belső piacot és kedvező felté­telek mellett nyújtott hiteleket. Államosították a magánbanko­kat, és a kölcsönöket azoknak az iparágaknak nyújtották, amelyek más országokban már bizonyították versenyképessé­güket. A szöuli kormány követ­kezetesen vállalta a költségveté­si hiányokat, hogy ily módon finanszírozza az infrastruktúra hallatlan korszerűsítését, és lét­rehozza többek között a vilá­gon a legkisebb önköltséggel működő acélgyártását. Dél- Korea ugyanakkor szigorúan fellépett a hazai monopóliu­mok létrejötte ellen. A mai ha­zai liberális gazdaságszemlélet mellett talán furcsának tűnik, hogy a szöuli kormány olyan részletekig szabályozza a gaz­daságot, mint a nejlonharisnya vagy a cement maximális ára. Mindez azért történik, hogy az egész gazdaság versenyképessé­gét veszélyeztető monopóliu­mokat visszaszorítsák. Persze, az állami támogatás igen sok veszéllyel jár, vissza­élésekre adhat lehetőséget. Ezért sok múlik az illető ország politikai intézményein. Az amerikai lap szerint Japánban, Dél-Koreában és Tajvanon a kormány alaposan szemügyre veszi azt a vállalatot, amelynek támogatást ad. Kedvezményes hitelt folyósít neki, de az nem fordulhat elő, hogy ezzel a pénzzel később, mondjuk, Svájcban spekulálnak. A kelet-ázsiai intézmények valószínűleg nem honosíthatok meg Kelet-Európábán — írja az International Herald Tri­bune. A tanulság azonban le­szűrhető; nálunk is olyan intéz­ményeket kell létrehozni, ame­lyek kamatoztatják a piac ösz­tönző hatását, de ugyanakkor ezt korlátozzák is addig, amíg az új iparágak el nem érik a külföldi versenytársak színvo­nalát. Az effajta védelem nélkül a szabadpiac valószínűleg to­vább csökkenti a hazai ipar ver­senyképességét, ráadásul igen súlyos társadalmi áldozatokkal is jár — írja a kelet-európai gaz­daságok kívánatos átalakulásá­ról az amerikai napilap. P. É. PRIVÁT PROFIT Hogyan alapítsunk kft A és rtA? Jövő — alumíniumba öntve Magyar—japán vegyes vállalattá alakul az Aluszöv A gazdsági társaságok két olyan formáját ismertetjük, amelyeket leggyakrabban hoz­nak létre magánszemélyek. A korlátolt felelősségű társa­ság olyan gazdasági társaság, amely előre meghatározott törzsbetétekből álló törzstőké­vel alakul. A tag felelőssége törzsbetétjének szolgáltatására és — a társasági szerződésben megállapított -- egyéb vagyoni hozzájárulására terjed ki. A társaság kötelezettségeiért nem felel. A törzstőke minimális össze­ge egymillió forint, a törzsbeté­teké százezer forint. Minden tagnak egy üzletrésze lehet. Az üzletrész a bejegyzést követően — a törzsbetétekhez igazodó vagyoni részesedést testesíti meg. Kft.-t jogi és magánszemé­lyek egyaránt alapíthatnak. Sőt a törvény lehetővé teszi, hogy tisztán magánszemélyekből álló kft. is alakulhasson. Lehetőség van arra is, hogy egyetlen sze­mély hozzon létre korlátolt fele­lősségű vállalkozást. Ebben az esetben a vállalkozni kívánó személy választhat: vagy egyéni vállalkozóként, szigorú felelős­ségi szabályok szerint, vagy a társasági jog szigorú hitelezővé­delmi rendelkezéseinek alkal­mazásával működik. Egysze­mélyes kft. esetén is biztosítani kell ugyanis az egymillió forin­tos törzstőkét, és kötelező könyvvizsgálót alkalmazni* A korlátolt felelősségű társa­ságjogi személy, a tagok korlá­tolt felelősségével. A közös vál­lalkozásban üzleti kockázatu­kat a befektetett tőkéjük erejéig korlátozzák. A kft. a néhány tagból álló, kisebb méretű, de tőkeerős gaz­dasági vállalkozások legjellem­zőbb típusa. Legfőbb szerve a közgyűlés. Minden tagnak legalább tíz szavazata van, ugyanis a törzsbetétek minden tízezer forintja egy szavazatra jogosít. Amíg a korlátolt fele­lősségű társaság félig személy-, félig tőkeegyesítő forma, addig a részvénytársaság tipikusan tőkeegyesülés. Előre meghatá­rozott összegű és névértékű részvényekből álló, alaptőkével alakuló társasági forma. A tag, vagyis a részvényes felelőssége a társasággal szemben a rész­vény névértékének vagy kibo­csátási értékének szolgáltatásá­ra terjed ki. A társaság tartozá­saiért a tag nem felel. Az alap­tőke minimum tízmillió forint, a részvény — a tagsági jogokat megtestesítő értékpapír — mi­nimális összege korábban tíz­ezer forint volt. Március 1-je óta nem szabják meg az alsó határt. A részvénytársaság alapítói, illetve a tulajdonosi jogokat gyakorló részvényesei jogi és magánszemélyek egyaránt le­hetnek. Lehetőség van arra is, hogy tisztán magánszemélyek — zártkörű alapítással — hoz­zanak létre részvénytársaságot. Egyszemélyes részvénytársasá­got alapítani azonban nem le­het. Az rt. tulajdonosi szerve a közgyűlés. A tagok szavazatá­nak mértéke a részvény névér­tékéhez igazodik. V. M. A múlt esztendő — annak ellenére, hogy növekedtek az alapanyagok árai — nem sike­rült rosszul a kecskeméti Alu­míniumipari Szövetkezetnél. A 726,5 milliós árbevétel nem kevesebb, mint 57,5 milliós nyereséget hozott, amelyet 493- an értek el. Igaz, a piacon — legalábbis a tőkés relációban — jól eladható a létracsalád­ból, alumíniumkofferekből, csővázas és öntött bútorokból, kerítéselemekből álló kínálat. Ezekből 260 millió forint érté­kű mennyiséget szállítottak a világ több tájára, de a 466 mil­liós belföldi forgalom — a Jászberényi Hűtőgépgyárnak húzott cső, a tévéantennák, a nyitott és zárt konténerek, a napkollektorok — sem nevez­hető alacsonynak, bár ennél sokkal többre is képesek lenné­nek. '— Sajnos a belföldi vállala­tok ebben az évben sorra visz- szavették, csökkentették meg­rendeléseiket— mondta Sán­dor József elnök. — Ezért az első negyedév nem a legjobban sikerült, kisebbek voltak érté- * kesítési számaink. Az éves terv 780 milliós árbevételt ír elő, amely 7,4 százalékos belső pia­ci és 58 százalékos tőkésexport­növekedést irányoz elő. Az első negyedévi export 21 — igaz, áprilisra már 31 —, a hazai ter­melés csak 23,5 százalékra sike­rült. Ezek után a tőkés export 58 százalékos növelésének terve nem kis merészség a szövetke­zet részéről, még akkor sem, ha külföldön jelenleg konjunktúra van. Ennek természetesen más összetevői, okai is lehetnek. Az elnök elsősorban a hazai igé­nyek csökkenésében, s ugyan­akkor a külföldi partnerek ér­deklődésének növekedésében látja azt, ami a döntést reálissá teszi. — Nyugaton, főleg Ausztri­ában és az NSZK-ban, kerti bútoraink, alukofferjeink, lét­ráink minőségével és a szállítás ütemezésével elégedettek, nőtt irántunk a bizalom, s ezért újabb és újabb megrendelők keresnek fel bennünket. Az új vevők között van Svájc, amely­nek egyik jelentős sportszer- gyára alumínium sátortartókat készíttet velünk, négyféle mé­retben. Ez számunkra is új ter­mék, amelyből évente 8-10 ezer darabot kell előállítanunk. Ér­dekessége ennek a vállalkozás­nak, hogy ide hozzák a sátor­hoz szükséges ponyvákat, s mi innen kompletten szállítunk. Több ipari létrát, alumínium­koffert rendeltek nyugati part­nereink, s a japánok dupla mennyiségű öntött kerítésele­met kívánnak tőlünk. Térjünk vissza egy pillanatra a hazai megrendelések csökke­nésére. A Jászberényi Hűtő­gépgyár, s más cégek is, ame­lyek a húzott alumíniumcsövet felhasználják, 50 százalékkal kevesebbet rendeltek. Azok a vállalatok, amelyek a tv-anten- nákat forgalmazzák, ugyan­csak 50-60 százalékkal csök­kentették igényüket. Mi lett azokkal a munkásokkal, akik ezeket a gyártmányokat előállí­tották? * — Nem a szerencse, hanem a gazdasági élet vastö/vénye ér­vényesül. Egyes termékeink ke­resettek, mások nem, tehát át­csoportosítottuk dolgozóinkat, ezért nem kellett senkit elkül­deni, sőt, többet is keresnek. Ebben az évben 21 százalékos béremelést hajtunk végre, s az átlagkereset eléri az évi 148 500 forintot. Ahhoz, hogy fizetni tudjunk, s a fejlődés ne álljon le, természetesen törődni kell a modernizálással. Exportfejlesz­tő pályázaton új gépek beszer­zésére 25 millió forintot sike­rült szereznünk. S ez nem min­den. A japán Mitsubishi és a Toex 22 millióért öntőcélgépe­ket és szerszámokat adott csu­pán azért, hogy a már szóba került kerítéselemekből még többet tudjunk gyártani. Az óvatos japán cégek — amelyeknek megtetszett az Aluszöv munkája és gazdasági stratégiája — a múlt héten tet­tek ajánlatot: alakítsanak kö­zös vállalatot. A nagyon kor­rekt vita a kft.-nél állapodott meg. Nemsokára magyar—ja­pán kft.-ként működik a kecs­keméti Aluszöv, ahol a külföldi részesedés először 11, később 18, s végül 30 százalékos lesz. Arra is született megállapodás, hogy a japánok gépekben, be­rendezésekben és tőkében óhajtják részüket betenni a kö­zös vállalkozásba. — Sajnos, a hazai pénzügyi helyzet — mondta panaszkod­va az elnök — enyhén szólva nem túl kedvező a gazdasági egységek számára. A múlt év­ben 26 milliót fizettünk ki kü­lönböző finanszírozási és beru­házási kölcsönök után. Indo­kolatlan volt az alumínium árának és a többi alapanyag árának emelése is. Két tűz kö­zött vagyunk. A fejlesztéshez, a tőkés export növeléséhez, de a munka költségeinek fedezésé­hez is pénz szükséges. Kölcsön­höz normális kamatok mellett nem lehet hozzájutni. Kunye- rálni kényszerülünk, a tőkés partnerektől — ez rontja hite­lünket — bankgaranciát ké­rünk, hogy meg tudjunk élni. Egyetlen példát: a múlt évi pénzügyi forgalmunk 3,5 szá­zalékát tette ki a bankkamat költsége. Megélni, fejleszteni, export­ra gyártani, új termékekkel meghódítani a piacot — ehhez egy dolog szükséges; pénz! Igaz, ebből sok, mert ha már rendszerváltásról beszélünk, akkor érvényesülnie kell a régi igazságnak: csak pénz szüli a pénzt, s csak kőből lehet és ér­demes várat építeni. Gémes Gábor Válogatott borjakból... ... válogatott tehenek.

Next

/
Thumbnails
Contents